Lemezújság archívum

Cím:	A spanyolországi szociális munkáról
Szerző:	Barrera; Josefina Fernandez i
Folyóirat:	PC Lemezújság
Év:	1990
Szám:	21.sz.
A cikkben lévő
Települések:	Katalónia /Spanyolország/
Tárgyszavak:	önkéntes szerveződések, szociális munka, szociális jóléti szolgálatok
Megjegyzés:	josefi21.pcl josef121.pcl

Jozefina Fernandez i Barrera előadása a Közösségfejlesztők Egyesülete által szervezett magyarországi körúton, amely elhangzott 1991. febr. 5-én Debrecenben és 7-én Budapesten közösségfejlesztők és szociális munkások körében
A szociális jóléti szolgálatok Katalóniában és a Spanyol államban 1978-tól. A szociális jóléti szolgálatok törvényes eszközei. Külön hivatkozás az önkéntes szerveződésekre és egyesületekre
Mindenek előtt meg akarom köszönni a meghívásotokat, azt, hogy itt találkozhatok veletek és beszélhetek nektek, hiszen nagy örömet okoz nekem a szociális munkával és tágabb ételmű szociális szolgáltatásokkal kapcsolatos különböző tapasztaltaink kölcsönös kicserélése. Amikor összehasonlítunk és szembeállítunk benyomásokat, akkor kölcsönösen ta- pasztalatokkal gazdagodunk és észrevesszük, hogy a kultúrák különbözősége ellenére a humán tudományok csoportjába tartozó szakmai alaptevékenységek paraméterei nagy hasonlóságot mutatnak.
Az előadásommal Katalónia és a spanyol állam jobb megismeréséhez is hozzá szeretnék járulni.
Katalónia - mint tudjátok - az Ibériaifélsziget észak-keleti részén terül el. Saját nyelvvel rendelkezik és autonóm kormánya van - a GENERALITAT -, amelyet 1979-ben alakítottak meg. Katalóniának 6 millió lakosa van, míg a teljes Spanyol Államban körülbelül 39 millióan élnek.
Beszámolóm középpontjába állítom azokat a gyökeres változásokat, amelyek Spanyolországban történtek a parlamentáris demokrácia bevezetésekor, és ezen változások hatását a szociális jóléti szolgálatok kedvező fejlődésére.
Szociális munkásként és jogászként is hangsúlyozom, hogy a jog részt vállalhat a mindenre kiterjedő igazságosság fenntartásában, következésképpen néhány elfogadott szociális jóléti szolgálatban is.
Tudatában vagyok annak, hogy egy rövid előadás keretében nagyon nehéz megismertetni egy ország hangulatát és működését, de a nyilvánvaló hiányosságaival együtt remélem, hogy ki tudok alakítani bennetek egy bizonyos képet arról, milyen is a mi valóságunk?
A magam szerény módján hozzá szeretnék járulni a magyar-katalán kapcsolatok szélesítéséhez is, amelyek a magyar és katalán-aragón dinasztiák kapcsolata révén a középkorra nyúlnak vissza és napjainkban egyre erősödnek. Példa erre egy katalán magyar kulturális egyesület léte is, amelyik Magyarország és Katalónia közötti kulturális és baráti kapcsolatok fejlesztésén fáradozik.
Elnézéseteket kérem azért, amiért számomra lehetetlen a nyelveteken nyilatkozni, de az különlegességével és egyedülálló gazdagságával gyökeresen eltér a mi katalán és kasztíliai nyelveinktől.
A szociális munka és a szociális jóléti szolgálatok fejlődése 1978-tól
1978. december 6-án elfogadásra került a Spanyol Alkotmány, proklamálva, hogy Spanyolország végre szociális és demokratikus jogállam.
Nem akarom hosszasan fejtegetni, milyen volt azt ezt megelőző helyzet, de el kell mondanom, hogy Spanyolországban soha nem volt ismert az, amit "welfare state", azaz jóléti állam névvel illetünk, amely harmonikus egységét adja a lakosság szociális jólétéhez szükséges közterhekkel és a társadalmi gazdagság jobb újraelosztásával kapcsolatos szabályozóknak.
A diktatúrában alakult szociális szolgálatok teljesen elkülönült formában tevékenykedtek, egyes esetekben a civil hatalom által keltett nyomás válaszaként, máskor a favorizált szocio-gazdasági konjunktúra eredményeként. Az egyesületeket veszélyesnek tartották, a polgári kormány nem adta ki azokat a speciális engedélyeket, amelyek szükségesek bármilyen szerveződéshez vagy társadalmi tevékenységhez. A cenzúra jelen volt az összes kulturális eseményen.
A szociális szolgálat egyet jelentett a jótékonyság fogalmával és túlsúlyban voltak a katolikus egyház vagy az egyetlen párt - a totalitárius karakterű Spanyol Falange - közvetlen vagy közvetett irányítása alatt álló szolgálatok. Volt néhány egyesülete az egyetlen szakszervezetnek is, ahová a munkásoknak kötelező volt belépni.
Ebben a nehéz helyzetben alakult meg az első szociális munkás képző iskola 1932ben Barcelonában, a katolikus egyház védnöksége alatt, később létrehozták a második iskolát Madridban és 1953-ban kezdte meg működését a harmadik iskola Barcelonában az Orvosi Fakultás területén a Pszichiátriai Tanszék és a Spanyol Falange javaslatára. 1964-ben hivatalosan is elismerték a szociális munkával kapcsolatos tanulmányokat és megalakult Madridban az első nyilvános iskola.
Ezekből az iskolákból kerültek ki az első szociális-munkás generációk, akik már szakképzettséggel rendelkezvén vagy azonnal szembefordultak a hivatalos szociális szolgálatokkal, vagy - elfogadván azokat - a domináns ideológia közvetítőjévé váltak. Jelentős volt a szakmát nem, vagy csak "kétesen" betöltők aránya.
A katolikus egyház haladó szárnya lehetővé tette a Caritás-on keresztül, hogy a "közösségi szociális munka" elkezdődjön a leghátrányosabb helyzetű lakónegyedekben, melyek a spanyolországi belső népvándorlás következtében egyre szaporodtak, miközben Katalónia egy kiemelkedő ipari régióvá vált.
Azokban a lakónegyedekben, ahol nem volt semmilyen "szolgáltatás", ki lehetett fejleszteni a társadalmi tudatot és közösségi érzést, amelyek a közösségfejlesztő technikák segítségével lehetővé tették a helyzet javítását.
1978-ban a helyzet kézzelfoghatóan megváltozik. Spanyolország az angol "Rule of Law" kifejezés szerinti jogállammá alakul, miszerint behatárolódik a hatalmi önkény, a visszaélések lehetősége; elsőrendű szerepet szánva az állam tevékenységének, amelynek az emberi méltóságra és az ehhez tartozó sérthetetlen jogokra kell támaszkodnia.
A demokrácia támogatja az állampolgári részvételt a rájuk vonatkozó döntésekben, de az igazi újdonság a mi Alkotmányunkban - ez változások formai alapja is - a "szociális állam" kifejezés megjelenése volt, mely egyedülálló a hasonlítható jogrendszereket tekintve is. Ez a szociális gondolat teszi nyilvánvalóvá azt, hogy a szociális ellátásnak állam- polgári jognak kell lennie.
Az emberi méltóság és szabadság teszik szükségessé, hogy az állam vállalja magára azokat a társadalmi feladatokat, amelyek lehetővé teszik a szabadság gyakorlását. Ezzel kapcsolatban az Alkotmány megállapítja, hogy támogatni és könnyíteni kell az állampolgári részvételt a politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi életben.
E részvétellel kapcsolatos támogatás 180 fokos elmozdulást jelent az előző korszakhoz képest, hiszen ezzel elidegeníthetetlen keretet kaptunk arra, hogy valóságos közösségi szociális munkát végezzünk, melynek célja az állampolgárok teljes és aktív részvételét elérni a közösség fejlesztésében, hozzájárulva az ország történelmének alakításához.
A hiteles gazdasági-szociális tervezés hiánya nagyban hozzájárult a spanyol állam különböző régiói közötti nagyarányú egyenlőtlenségek fennállásához. Állandóak voltak a külső vándorlások és a következetes és gyökerekig ható társadalmi pusztulással járó kivándorlás is, elsősorban Németországba és Svájcba.
Alkotmányos korunkban megnyilvánul a nemzetiségek és régiók közötti szolidaritás igénye, megszilárdítva azt az elvárást, hogy az államnak biztosítania kell a spanyol területek közötti elfogadható és igazságos gazdasági egyensúlyt. Ez a szolidaritási elv mindazonáltal az állam részéről az önkormányzat és autonómia elvét jelenti. A spanyol állam különböző nemzetiségeivel és eltérő karakterű, különböző régióival kap- csolatos változások folyamata fokozott érzékenységgel kezdődött - volt, hogy néhány tömegtüntetésen az utcán kellett támogatni ezeket - elérve, hogy mindegyikük kifejleszthesse saját autonómiáját egy "bennszülött" kormányon keresztül.
Az Alkotmány nyújtotta törvényes keret mint a szociális munka és egyes világi jellegű szociális szolgáltatások támasza
A továbbiakban az Alkotmány és a szociális munka kapcsolatának részletezésébe kezdünk, kiemelve az alábbiakat:
- Elismeri a munkásszakszervezeteket és vállalkozási egyesületeket, mint a saját gazdasági és szociális érdekek védelmezőit (7. cikk)
- Elismeri a szerveződési jogot (22. cikk)
- A sztrájk és a dolgozók kollektív tárgyalási jogát (28-37. cikk)
- Megalakítja a nyilvános társadalombiztosítást (41. cikk)
- Támogatja a fogyasztói- és haszonélvezői egyesületeket (51. cikk)
- Elismeri a szakmai szövetségeket - és szervezeteket (36-52. cikk)
- Szabályozza az egyesületek és szervezetek részvételét az őket érintő utasítások kidolgozásában (165. cikk)
- Szabályozza az önszerveződéses alapú és részvételi vállalkozási típust, a szövetkezetet (129. cikk)
- A szakszervezetek, más szakmai, vállalkozói és gazdasági szervezetek tanácsadására és együttműködésére lehetőséget ad az általános gazdasági aktivitás tervezése terén (131. cikk)
A szociális szolgálatok független szervezete
A szociális szolgálatok szervezése, tervezése és megoszlása az Alkotmányban az autonóm közösségek kizárólagos jogköreként, illetékességeként jelenik meg. A szociális szolgálatok tevékenysége a He- lyi Közigazgatási Törvény 1985-ös reformja óta kizárólagos önkormányzati jogkör. Minden 20 ezer lakosnál többet számláló municipalitás (önálló önkormányzattal bíró területi egység) saját szociális szolgálatot hoz létre, a kisebbek pedig más helyi szervek segítségével végzik ezt. Léteznek még a "Diputációk" (hasonló a megyei közgyűléshez, ford. megjegyz.), amelyek továbbítják a municipiumoknak a támogatást. Katalóniában a következő a területi köz- igazgatási felosztás:
- Municipios (municipiumok, önkormányzatok)
- Comarca (járáshoz hasonló egység)
- Diputación (a megyéhez hasonló egység)
- Comunidad Autonoma (autonóm közösség)
- Estadó (állam)
A szociális szolgálatok, amelyeknek a lakosság lehető legnagyobb részvételével kell fejlődniük, általában az önkormányzatok körébe tartoznak, míg azokról, melyek bonyolultságuk, ideológiájuk vagy magas költségigényük miatt összetettebb és gazdaságilag erősebb szervezetet igényelnek, az Autonóm Közösség gondoskodik.
A katalán szociális szolgálatok törvénye
A katalán szociális szolgálatok törvényét a katalán parlament 1985 decemberében fogadta el a katalán autonómia szerveződésével foglalkozó "Katalónia Önrendelkezési Alapszabálya" alapján, mely kizárólagos kompetenciával bír a szociális szolgálatokkal kapcsolatban. A mi katalán törvényünkben meghatározásra kerülnek azok a szociális szolgáltatások, amelyek a személyi felkészülés és a megfelelő támogató körülmények egységében az alábbiakra irányulnak:
- a perifériára sodródás megelőzése;
- a személyes támogató információs, figyelmeztető és segítő szolgáltatások előmozdítása minden állampolgár számára, különösképpen azoknak, akik társadalmi, beilleszkedési zavarokkal küzdenek.
Biztosítják a szociális szolgálatok szakmai szintű tevékenységét, mintegy ellentéteként a kizárólagos jótékonysági szemléletnek, és létrehoznak társadalmi felelősségű szociális szolgálatokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalom hatalmi vezetése szerint kell eljárniuk. A szociális szolgálatok szerkezetileg az elsődleges figyelmű ("első lépcsős" ford. megj.) és a speciális szociális szolgálatokból állnak. Az első lépcsős szociális szolgálatok alkotják ka szociális szolgálatok közvetlen kapcsolódási pontját a kezdvezményezettel és családi, társadalmi környezetével is.
Tevékenységi körük: információ, tájékoztatás és tanácsadás az állampolgárok számára, valamint közösségfejlesztési- és élénkítési funkciók. Eljárnak házi gondozási ügyekben is és az állampolgárokat a megfelelő speciális szolgálatokhoz irányítják. A speciális szociális szolgálatok a meghatározott csoportokba tartozó szociális problémákkal küzdő személyek felmérését, kezelését, támogatását, rehabilitációját végzik.
A speciális szociális szolgálatok szükség esetén foglalkoznak kölcsönzéssel, közösségtámogató szolgálattal, napi ellátással, bentlakásos szolgálattal, és bármely mással szükség szerint. A szociális szolgálatok az alábbi különböző tevékenységi körökben szerveződnek:
- családfigyelés és kezelés;
- gyermekek és serdülők segítése;
- öregkori jólét,
- fizikai, pszichikai, idegi leépülések;
- kábítószer élvezők;
- a szexuális, faji vagy bármely más körülmény miatti diszkrimináció elleni fellépés;
- bűnmegelőzés, a fegyencekkel és a szabadulókkal való törődés;
- felmerülő szociális problémák és általában bármely társadalmi perifériára sodródás elleni tevékenység.
A szociális munka hivatalos kerete és speciális területei
Ha a szociális munka egyik céljaként határozzuk meg azt, hogy az egyének, csoportok és egységek fejlődjenek a saját képességeik maximumára, akkor alapvető, hogy léteznie kell ezt a létfontosságú fejlődést támogató hivatalos keretnek is.
A törvény és az igazságügyi igazgatás nem mindig halad együtt a társadalmi evolució dinamikájával. Ezért szükséges, hogy a civil társadalomnak legyen befolyása azokban a törvényekben, amelyek majd őt fogják irányítani. Ez lehetséges is egy demokratikus országban, habár né- ha a játékszabályok köteleznek bennünket olyan törvények elfogadására is, amelyek nem felelnek meg teljesen a várakozásainknak. A szociális szolgálatok speciális területein olyan normatívákat használnak, amelyek a tevékenységet segítik. Elmondani mindent igen hosszadalmas lenne, ezért kizárólag a családokra és gyermekekre vonatkozó területet említem, ami az én foglalkozási területem is egyben. Az Alkotmány különösen támogatja a családot é a nemi egyenjogúságot. Ennek alapján felszámolták a diszkriminációs törvényeket. A szülői hatalom megosztott az apa és az anya között, a család irányítása közös és végül 1990 októberében megszünt az anyának az az előjoga, miszerint válás és különélés esetén a 7 évesnél kisebb gyermekei felett ő rendelkezik. A gyermekek egyenlőek a törvények előtt. A házaspárok elismertethetik a házasságon kívüli gyermekeiket, akiknek jogai egyenlőek a házasságon belül születettekével. Az örökbe fogadott gyermekeknek is teljesen azonosak a jogai a házasságban születettekével. 1981-ben Spanyolországban elfogadták a válás intézményét és a válás a kölcsönös megegyezés és igazságos elkülönülés alapján már egy éven belül lehetséges.
Rokonok között kötelező az eltartás. A törvény kötelezővé teszi a gyermekekről és a szülőkről való gondoskodást és az arra rászoruló testvérekről is. 1987-ben elfogadtak egy új örökbefogadási és kis- korúakat támogató törvényt, amely használhatóbb eszközöket biztosít akkor, amikor meg kell védeni egy elhagyott vagy védtelen kiskorút. Katalóniában 1985-ben fogadtak el egy speciális kiskorúakat védő törvényt, amely szabályozza a kiskorú bűnelkövetők nevelési eszköztárát egy speciális nyitott rendszerben a fiatalkorúakat támogató és irányító nevelővel.
A mi fiatalkorúakra vonatkozó törvénykezésünk mindazonáltal igen elavult. Az alap egy 1948-as törvény, sok soha be nem teljesülő reformelképzeléssel. A fiatalkorú bűnelkövetőkön alkalmazott nevelési módszerek már az új normatíva bevezetése pillanatában komoly érdekütközéseket fednek fel. A statisztikák szerint a fiatalkorú bűnözés emelkedő tendenciát mutat. Létezik bizonyos politikai félelem egy első látásra engedékenyebbnek tűnő, fiatalkorúakra vonatkozó új törvénykezés létrehozásáról, abban az időben, amikor a közvélemény különösen érzékeny az állampolgári biztonsággal kapcsolatos kérdésekre.
Az állampolgári biztonságra való hivatkozással gátolni egy megfelelő, a fiatalokra vonatkozó törvénykezés kifejlesztését, csak leegyszerűsítése egy sokkal összetettebb, mélyebben gyökerező problémának.
A nagykorúakra vonatkozó büntetőjog már 16 éves kortól érvényes, míg a polgári viszonylatú jogok csak 18 éves kortól. A frissen elfogadott Nemzetközi Gyermekjogi Konvenció, melyet az ENSZ 1989 novemberében fogadott el és Spanyolország is ratifikálta, kötelezni fog bennünket rendezni ezt a helyzetet. A Konvenció kiemeli a jelentőségét a 18 évesnél fiatalabb és idősebb korúakra vonatkozó eltérő törvénykezés szükségességének. Megvilágítva a családsegítést, ez szükségessé tesz egy ingyenes orvosi ellenőrzést, ezenkívül minden autonom közösség kifejlesztette a szociális segély intézményét, amely segíti azon családoknak a társadalomba való visszatérését, amelyek gazdasági segítség nélkül nem tudnak kitörni helyzetükből, miközben a segélyezés kiegészül a szociális szolgáltatásokkal.
Őszinte örömömre szolgál, ha további felvilágosítást is kértek a törvényes támogatásokról és a szociális munka más vonatkozásairól.

Az egyesületi élet és az önkéntes szerveződések
Egy társadalom érettségi fokát jelzi a saját aktivitása, a körülményeivel való törődés és az ezek elfedésére irányuló valós helyzet. Az egyesületi élet az állampolgárok társadalmi tevékenységének medre. Az egyesülési szabadság a demokratikus állam garanciája. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának huszadik cikkelye az egyesületi jogot mint az emberi létezés lényegi elemét állapítja meg, amely alapon a szolidaritás keretén belül elkezdődhet az érdekek kialakítása, másokkal is együttműködve. A spanyol alkotmányban az Egyesülési Jog az alapjogok között szerepel azzal a kitétellel, hogy az egyesületek elfogadjanak egy adott jogintézményt és kellőképpen törvényesek legyenek. Korlátozás egyedül csak a titkosszolgálatok és katonai célú szervezetek létrehozásával kapcsolatban van.
A spanyol államban az egyesülésekkel kapcsolatos törvények alapja a demokrácia előtti korszakban 1964-re nyúlnak vissza. Az akkori törvényben - szemben a fennálló helyzettel - már rendezték az egyesületek belső demokratikus működését. Napjainkban a szabályozás az Alkotmányba beilleszkedik, mégis hiányzik egy új törvény, amely jobban alkalmazkodna az aktuális spanyol és katalán valósághoz. Az ifjúsági szervezeteket - alkotmányos keretek között - már 1988-ban szabályozzák egy speciális dekrétummal. Ezen ifjúsági szervezetek jellemzője a 14 és 30 éves életkor közötti tagság. E speciális rendelkezés fő oka, hogy a fiatalabb korosztályokat is tömörítsék, szervezzék. A katalán területen működő egyesületek jóváhagyása jelenleg a Katalán Autonóm Közösség jogköre.
A Katalán Szociális Szolgálatok törvénye támogatja az egyesületi életet és az önkéntes szolgálatokat. Kiemelt helyen foglalkozik a társadalmi kezdeményezések elismerésének szükségességével és kötelezi a hatalmi tényezőket arra, hogy előmozdítsák az állampolgári részvételt a szociális szolgálatok tervezésében és ellenőrzésében.
A Szociális Szolgálatok törvényében szabatosan elismert az önkéntesség, megállapítva, hogy a GENERALITAT-nak és a többi irányító szervnek az önkéntes szolgálatokkal való együttműködésen keresztül fejlesztenie kell a társadalmi szolidaritást. Szabályozásra kerültek magánkezdeményezésű szociális szolgálatok non-profit beruházásaival és igazgatásával kapcsolatos kérdések is.
Katalónia mindig ismert volt az önkéntes egyesületek és szervezetek gazdagságáról, mely szervezetek együttműködtek az ország szükségleteinek felismerésében és néhány olyan gazdag kultúra fenntartásában, melyek társadalmi összefogás nélkül eltűnhettek volna. Azt a jelentőséget, amivel a szolidaritás bír Katalóniában, megtalálhatjuk az alábbi, egészségről szóló meghatározásban, amely a "Congrés de Metges i Biolegs de parla catalana"ban található: az egészség nem más, mint az önálló, szolidáris és derűs élet létezési formája.
A szolidaritás változatai az egészséges emberi lét legalapvetőbb feltételeiként jelennek meg.
A GENERALITAT által 1989-ben elvégzett vizsgálat a következő adatokat eredményezte:
Egyesületek száma Katalóniában: 23.711
Magánalapítványok: 277
Szövetkezetek: 4500
Az egyesületek tevékenységi körük szerint a következők:
- egyesületek a személyiség fejlesztésére és általános védelmére szakosodva: 2243
- Kultúra és propaganda: 6177
- Oktatás, képzés és kutatás: 3561
- Szociális gondozás: 1037
- Egészségügy: 249
- Ökológiai, környezet- és élettér tervezés: 1284
- Gazdasági és szakmai érdekeltségek: 823
- Sport: 6552
- Ifjúság: 1785
Ezer lakosra átlag négy egyesület jut úgy, hogy a vidéki területeken és ezen belül Katalónia leggyérebben lakott vidékén, "Pallars Sobirá-n" ez a szám 13,3-ig is elmegy. Egy másik, szintén 1989-ben készült felmérés kimutatott az egyesületek között 187 önkéntes szociális kezdeményezést is. Egy Barcelona területén készült felmérés 168 kölcsönös segélyező egyesületet mutatott ki.
Általánosságban az összes tanulmány jelzi, hogy Katalóniában az egyesületek nagy százalékban vannak jelen. Mindazonáltal felszínre kerül a közigazgatás segítségének és a szakképzésnek a jelentősége, amelyek növelik a hatékonyságot. Az egyesületi élet és önkéntes szerveződések kritériumaival és előfeltételeivel foglalkozó vizsgálat alapján az alábbiak javasolhatók:
- keresni kell a legjobb, egyesületi élettel kapcsolatos informálódási lehetőségek megszervezésére, megtartására és aktualizálására vonatkozó formákat;
- a párbeszéd "terének" kialakítása interkommunikációs utak és csatornák létesítésével, amelyek megkönnyítik az információ követését és megtartását, miközben egy közeledési lehetőséget is jelentenek az intézmények, az egyesületi szektor és a köztük lévő szerveződések számára;
- Szükséges az egyesülések konkrét ösztönzése, támogatása maximális pénzügyi előnyökkel és társadalmi elismeréssel;
- Szükséges, hogy az egyesülések a törvényesség követelményét a munkájuk iránti társadalmi elismerés részeként és ne az ellenőrzés és bürokrácia útjaként érzékeljék;
- Mind a közigazgatás, mind a vállalkozói szféra biztosítson technikai, gazdasági, infrastrukturális támogatást az egyesületi élet számára;
- A kommunikációs eszközöknek együtt kell működniük az egyesületi élet és az önkéntes kezdeményezések előmozdításában és népszerűsítésében;
- Meg kell könnyíteni az egyesületek részvételét az őket érintő törvénykezésekben és igazgatási döntésekben;
- Az egyesületeknek nyitottaknak kell lenniük a szakmai hozzájárulás és modernizáció irányába, ami képessé teszi őket a társadalomban megjelenő új szükségletekhez való rugalmas alkalmazkodásra;
- Fontos és nélkülözhetetlen, hogy a szerveződés kezdetétől abszolut szigorral betartsák a független, önkéntes és szabad beállítottságot.
Ügyelni kell arra, hogy ne függjenek túlságosan egy akár közösségi-, akár magánlétesítmény gazdasági támogatásától, hiszen ez az önállóság rovására mehet. Ezek és sok más javaslat az, amelyek a szakmai együttműködés kezdetétől jelen vannak az egyesületi életben és önkéntes szerveződésekben.
Előadásomban szerettem volna nektek összefoglalni - a vele járó nehézségekkel együtt - Katalónia és Spanyolország jóléti szociális szolgálatainak valós helyzetét, annak bizonyos oldalait, és kifejezni azt a véleményemet, hogy a törvények és a szociális munka mindig ki tudják egészíteni egymást, ha az igazság a többség oldalán áll.
Fordította: Tóth Péter

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés