Lemezújság archívum

Cím:	Közösség és társadalom viszonya II.
Szerző:
Folyóirat:	PC Lemezújság
Állomány:
Év:	1992
Szám:	36.szám
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	közösség, lokalitás
Megjegyzés:
Annotáció:

(A tanulmány első részét előző számunkban közöltük. A szerk.)
KÖZÖSSÉG ÉS LOKALITÁS
A közösség szó nagyon gyakran a lokalitás szinonimája: közösségi iskola, közösségi gondoskodás, helyi egyház, közösségi központ, stb. sőt község-közösség értelemben is, ugyanakkor az erkölcsi dimenzió sem hiányzik belőle teljesen. Ám "a közösség, vagy a szomszédság meghatározása olyan mértékben nehezedő feladat, amilyen mértékben a társadalom egyre mobilabbá válik és az emberek közös érdekeik alapján tartoznak közösségekhez, mely érdekekre saját munkájuk, neveltetésük vagy társadalmi gyakorlatuk és a hely, ahol élnek, egyaránt hatással van." (Seebohm-ot idézi Plant)
A lokalitás, az elhelyezkedés, a földrajzi hely fontos komponense a közösség-eszmének. A német közösségelméletnek két szava volt a közösségre: a "Gemeinde" és a "Gemeinschaft". Az első egyértelműen a helyi közösségre vonatkozik, a másodiknak ezen kívüli értelme van. Ahogyan König 1968-ban A közösség című munkájában megállapítja (idézi Plant), a fogalom két használata nagyon közeli kapcsolatban volt egymással: a "Gemeinde"-ben a lokalitás vagy a hely határozza meg a közösséget, mert az a középkorban a földhöz egyenlő jogokat élvező állampolgárok teljességére vonatkozott; a "Gemeinschaft" szó szintén használatos volt ebben az időben, mégpedig egy földdarabra vonatkozott, amelyet szabad emberek közösen birtokoltak. Ez az állapot azóta megváltozott. A "Gemeinde" megőrizte eredeti értelmét és idiomatikusan úgy fordíthatjuk: "neighborhood" = szomszédság,; A Gemeinschaft-nak ma szélesebb értelmű vonatkozása van, mint volt: az emberek közötti kapcsolat minőségét jelenti egy adott helyen vagy lokalitásban vagy egy bizonyos csoporthoz tartozva. Angolul szintén két értelemben használjuk a közösség szót: lakóhelyi közösség (residence community; Gemeinde); és erkölcsi közösség (moral community; Gemeinschaft).
A társadalmi alakzatok kialakulásának korai fázisában, a görög poliszban a közösség fogalom egyaránt jelentette az emberek csoportját, összetartozását és azonos helyhez kötöttségét, lokalitását is. Ez a társadalmi struktúra Simmel szerint úgy jellemezhető, hogy "egy viszonylag szűk csoport szorosan elzárkózik a szomszédos idegen, ellenséges csoportok elől. .. "az ősi polisz .. ugyanolyan jellegű volt, mint a kisváros. Az állandó, létét fenyegető veszély a közeli és távoli ellenség részéről, erős egységet alakított ki politikai és katonai téren egyaránt. ... az athéni élet egyedülálló színessége csak azáltal válik érthetővé, ha figyelembe vesszük, hogy máshoz nem hasonlítható individualizált egyéniségekből álló nép harcolt a kisváros nem individualizált állandó külső és belső nyomása ellen." (Simmel 259-60).
Míg az athéni településközösség szervező ereje a közös ellenség és az ellene összefogott város; a feudalizmus emberéé - mint már láttuk - a föld; a munkamegosztás emberéé a megnövekedett város, mely a térség nagysága és a személyek száma miatt a szabadság egyfajta szimbólumává is vált, e szabadságnak azonban igen nagy ára van (állandó idegizgalom; érzelmek helyett tudatosság, számítóvá válás; az objektíve mérhető teljesítmény és a pénz, mint az "értékek közös nevezője" fásult, kiábrándult magatartáshoz vezet; befoghatatlan mennyiségű kapcsolat, elkülönültség; a legmagasabban szervezett munkamegosztás - kultúratermelés - az individuum fejlődésének elmaradása) (Simmel id.mű)
Az amerikai szociológus, Roland L. Warren - s nem csak ő, hanem az ún. társadalmi rendszerszemléletben gondolkodók, Vilfredo Pareto, Talcott Parsons és követői - megkíséreli a települést (esetében a várost) társadalmi rendszernek felfogni, figyelembe véve a kulturális és tudati jelenségeket is.
Warrent szerint ha a közösség valóban létezik, akkor annak az azonos földrajzi elhelyezkedésben, amely a fizikai és lelki biztonságot otthonként nyújtja, az alábbi öt funkciónak kell megfelelnie:
1. A szocializáció, melyen keresztül a közösség bizonyos értékeket olt tagjaiba;
2. A gazdasági boldogulás funkciója - a közösség megélhetési lehetőséget biztosít tagjainak;
3. Társadalmi részvétel, teljesítve a társasági igény iránti általános igényt;
4. Társadalmi kontroll, megkövetelve a közösség értékeinek betartását;
5. Kölcsönös támogatás, mely folyamat segítségével a közösség tagjai megvalósítják azokat a feladatokat, amelyek túl nagyok, vagy túl sürgősek ahhoz, hogy egy egyedülálló személy kezelni tudja.
Egy tanyabokortól a nagy városokig ez az öt funkció fordul elő számtalan formában, hol formálisan, hol informálisan. De bármilyenek legyenek is a helyi sajátosságok, ezek a funkciók jelen vannak minden emberi csoportban is, melyet a szociológusok közösségnek hívnak. (In: Human Behavior. The Community. By ed. of Time-Life Books, ed. W.K.Goolrick, Canada, 1976. 176. p.)
R.L. Warren (1957) funkcionálisan közelíti a közösséget, mert ez alkalmazható a modern nagyvárosi világban, egy olyanban, amelyik nincs nosztalgikus kapcsolatban az elveszett rurális ethosszal, és amelyik hangsúlya helyének és szerepének szilárdságán van: "Lehetséges-e (a specializálódás korában) a szakosodott részeket összhangban tartani? Tudnak-e a növekvően szakosodott érdek-csoportok közösségi célokért dolgozni? ... A konvencionális közösség-elmélet a horizontális tengelyt; a közös érdeket, a közös életet , a közös egyesületeket és intézményeket hangsúlyozza, melyek mind a lokalitáson alapulnak." (idézi Plant)
A foglalkozási csoportok problémájával kapcsolatban Goode megállapítja, hogy azokat, noha funkcionális csoportok, még nevezhetjük közösségnek, mert megfelelnek azok legfontosabb kritériumainak (közös identitás, közös érdek, értékrend, nyelv stb.) Ha elfogadjuk, hogy bármely kísérlet kívánatos a társadalmi szolidaritás és kölcsönhatás érzésének visszaszerzésére - mely a rurális társadalom jellemzője volt és meghiúsult a modern világ vándorló népessége és komplex szervezetei által -, akkor - ha a közösség-szó egyáltalán jelent valamit - alapvetően számításba kell vennünk a funkcionális érdekcsoportokat.
"A legfőbb problémát az okozza, hogy a települések az iparosodás, a bürokratizálódás és az urbanizáció előrehaladtával egyre inkább veszítenek integráltságuk fokából, vagy legalábbis integráltságuk jellege alapvetően megváltozik. A település egyre kevésbé nevezhető a klasszikus értelemben "közösségnek", és a térbeli kötöttségek szerepe egyre csökken a társadalom életében." (Szelényi, 16.o.)
KÖZÖSSÉG ÉS HELYI INTÉZMÉNYEK
K. Davis is a lokalitásra helyezi a hangsúlyt: "A közösség az a legkisebb területi csoport, amely az emberi élet minden aspektusát képes felölelni." (idézi Gergely 23.o.) Ugyancsak Gergely Attila hívja fel a figyelmet Martindale fejtegetésére, aki "miután az intézményt mint közösségi problémák megszilárdult megoldásait definiálja, a közösséget a következőképp határozza meg: "A közösség az intézmények átfogó rendszere, mely egy teljes életmód alapját alkotja". (Gergely: A települési közösség 23. o.)
"Ugyanitt a közösségalkotás elveit a stabil állapot felé való mozgásban, az intézmények rendszerének belső konzisztenciájában és a teljességben látja. Az utóbbiról írja a következőket: "Az intézménynek intézményhez való alkalmazkodása addig tart, míg egy olyan rendszer alakul ki, mely elég teljes ahhoz, hogy minden szokásos közösségi és egyéni kívánalmat kielégítsen. Röviden, ez az alkalmazkodás egy teljes életmód kialakulásával a megállapodás felé tart." (Gergely: A települései 23. o.)
MIT JELENT A KÖZÖSSÉG TAGJÁNAK LENNI?
A státuszok hierarchiájának több jelentése is lehet. Jelentheti az egyes ember számára, hogy tárgya a közösségnek, vagy inkább kiszolgálja azt, mintsem hogy tagja lenne (Raymond Williams terminológiája, 1965, idézi Plant). A "tagság" a modern, individuális közösségiség összefüggésében magába foglalja a részvétel és a felhatalmazottság, a hatalom mozzanatait is, és így a funkcionális közösség megértése a modern világban döntő jelentőségű, mert az artikulált érdek tudatos elismertetését jelenti a közösben.
A részvétel fokozza a közösség eredményességét, azon egyszerű tényből kiindulva, hogy mindenki a legjobb ismerője saját szükségleteinek és hozzásegít az egyén önmegvalósításához. Mindez azonban már a demokrácia kérdésköreihez vezet.
A KÖZÖSSÉGEK TÁRSADALMI SZEREPE
Ha Warren funkcionálisan közelített a közösségekhez, elődünknek valljuk, mert gyakorlati társadalomalakító munkánknak szintén ez a szempontja. Felszabadítva a közösségiséget mindattól a pressziótól, amelyik behatárolta mozgásterét és szabadságfokát, hátat fordítva tehát annak a kényszernek, hogy minden közösségnek egy bizonyos értékrendnek kellett megfelelnie és annak megvalósításán kellett fáradoznia, azt mondjuk, hogy a közösség valóban értéktartalommal bíró fogalom, s számunkra ez a minőség emberek közös és szabadon meghatározott tartalmú cselekvése önmaguk boldogulása, érvényesítése, helyzetük javítása érdekében, mely közvetve a közjót is gyarapítja.
Ezek után a közösségek társadalmi szerepét szeretnénk tisztázni a ma Magyarországán.
A közösségi munka ma nálunk a civil társadalmat, vagyis a demokrácia alapintézményeit kiépítő tevékenység. A demokratikus intézményrendszer nem egyenlő a többpártrendszerrel, a helyi önkormányzatokkal, az emberi jogok tiszteletben tartásával, a beleszólási, képviseleti- és választási jogok gyakorolhatóságával, stb. Demokratikus társadalomban az emberek a legkülönfélébb közösségeken: kulturális, jótékonysági, egészség- és környezetvédő, önsegítő, de politikai, sőt gazdasági-pénzügyi csoportosulásokon keresztül is érvényesítik akaratukat, tudásukat, aktivitásukat, kifejezik véleményüket, hozzájárulnak a társadalmi hiányok megszüntetéséhez és a közjóhoz. A demokratikus társadalom formálisan és informálisan is strukturált társadalom.
A közösségek köztudottan a demokratizmus gyakorlóterepei. A leszűkült élethelyzetek egyszerűsített és rutinírozott gyakorlata helyett új és közvetlen kommunikációs helyzetbe hozzák az embereket. A közösségi gyakorlat megnyilvánulási lehetőséget ad, odafigyelni és meghallgatni, érvelni tanít és elviselni másokat - persze csak akkor, ha mindenki számára fontos ügy a csoportosulás mozgatóereje.
A közösségek a hatalom alternatívái. Strukturált helyi társadalom esetén van választási alternatíva, mint azt már a helyhatósági választáson tapasztaltak is visszaigazolták. A vezetők sokszor éppen ebben látják a közösségi munka "veszélyét". Dehát a demokrácia nem a pozíciók örökös birtoklását jelenti. A közösséghiány és izoláció fő okai éppen a kialakított függőségek erőssége és nehezen változtathatósága: a tulajdon elvétele; a jogi visszaélések; a gazdasági és politikai hatalom központosítása, összevonása; az iparosítás és a városokba tömörítés; az informális közösségi élet megszüntetése ill. valós célok hiányában értelmetlenné válása, stb.
A közösségek hiánypótló intézmények is egyben. A szüntelen változás a társadalom működésének velejárója, s nem véletlenszerű baleset, mint azt napjainkban sokan érzik. Korábbi, "beállt" állóvíz társadalmunk helyett egy sebességét állandóan fokozó társadalmi működést érzékelünk, melyben az alkalmazkodáshoz felhalmozódott tudás rendre kevésnek vagy alkalmatlannak bizonyul, s így állandó változtatásra szorul. S ugyanígy az intézmények, melyek a felismert társadalmi hiányokat hivatottak megszüntetni, az intézmények is állandóan változnak, s működésük akkor kielégítő, ha nem is tudják tökéletesen és szinte keletkezésükkel egyidőben lefedni a folytonosan keletkező hiányokat, de rugalmasan, gyorsan, alulról rámozdulnak és megszüntetik vagy legalábbis mérsékelik azokat. Szokatlan még Magyarországon, mert állami intézmények feladatmegoldásához szoktunk, szokatlan tehát, hogy magánszervezet is elláthat közszolgálati funkciókat, s ezért állami-hivatalos pénzeket is kaphat, de ez a jövő és részben már a jelen is (gondoljunk csak arra, hogy magániskolák is kaphatnak fejkvótát; vagy hogy a kulturális, szociális vagy képzésre, gazdasági cél megoldására létrejött, pályázatokon induló egyesületek is közszolgálatot végeznek).
Ha a közösség hiánypótló intézmény és nem csak valami szívderítő haszontalanság, az élet sója vagy szolidáris szála (ez sem kevés!), akkor a közösségek létrejöttének serkentése és működtetése sem luxus vagy szívesség a hatalom részéről, hanem befektetés. Az önszervező közösségek egy sor olyan társadalmi problémát oldanak meg ingyen és gyorsan, melyeket a hatalom nem tud, vagy nem időben tud, vagy nem kellő mértékben, vagy csak nagyon drágán tud vagy tudna megoldani. A közösségek folyamatosan csökkentik a társadalmi hiányokat és fejlesztik a társadalmat, egészségesebbé és értelmesebbé teszik maguk és egymás életét is.
Nem hisszük, bármennyire is úgy tűnhet e fejezet végén, hogy a közösség minden társadalmi problémát megold, csak kellő számú közösségnek kell áthálóznia a társadalmakat. Az alapvető fontosságú társadalmi tevékenységek formálisan szervezettek és számos alapvető, gazdasági, pénzügyi, környezeti stb. szempontoknak alárendelve. Egy társadalom teljessége azonban nem egyezik a megfelelő számú, hatékonyságú és milyenségű munkával, szakmával, formális szervezetekkel, formális intézményekkel - melyek ugye arra valók, hogy kiküszöböljék az emberi élet természetéből fakadó véletleneket -, a társadalmak életében szerencsére (még?) szerepet játszanak a véletlenek, a váratlan, újszerű megközelítések és események, az ún. humán erőforrások megnyilvánulásai, melyek helyet kérnek, s ha nem is mindig könnyen, de helyet is nyernek a társadalmi rendszer egészében.
A közösségi cselekvés, különösen a szabadon meghatározott és vezérelt közösségi cselekvés minden ún. tömegtársadalomban, de az újonnan alakuló demokráciákban különösen nehéz dolog, minden országban bátorításra, szakértői támogatásra szorul(na). De e szűkebb, szakmai kérdésnek a taglalása már új vállalkozást igényel.
VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIA A KÖZÖSSÉG ELMÉLETÉNEK TANULMÁNYOZÁSÁHOZ
BELL, Colin - NEWBY, Howard: Community Studies. An introd. to the Sociology of the Local Community London, G. Allen and Unwin Ltd. 1971. 262 p.
CARTWRIGHT, D. - ZANDER, A.: A csoportdinamika keletkezése In: Csoportlélektan 33-62. p. Budapest, Gondolat Kiadó, 1980. 735 p.
COLEMAN, J. S.: Community Disorganization In: Comtemporary Social Problems. Ed. by Merton R. K. and Nisbet, R. A. 553-605.p. Harcourt, Brace and World, Inc. New York and Burlingame 1961. 754 p.
Human Behavior. The COMMUNITY. By Editors of Time-Life Books, ed. W.K. Goolrick, Canada, 1976. 176 p.
The Sociology of COMMUNITY. A Selection of Readings. Ed. and introd. by C. Bell and H. Newby. Forew. by N. Elias London, Frank Cass and Co. Ltd. 1974. LII. 355 p. New Sociology Library
CSEPELI György: Bevezetés a szociálpszichológiába. ELTE jegyzet Budapest, Tankönyvkiadó 1986. 350 p.
CSEPELI György: A csoportlélektan vázlata. Budapest, Népművelési Intézet Házi Nyomdája, 1978. 90 p.
CSEPELI György: Csoporttudat, nemzettudat Budapest, Magvető Kiadó 1987. 388 p.
CSEPELI György: A közösségépítés új alternatívái Magyarországon I-II. Szegedi Nyári Egyetem, 1988.
CSOPORTLÉLEKTAN. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta Pataki Ferenc. Budapest, Gondolat Kiadó, 1980. 735 p.
GERGELY Attila: Intézmény építése a helyi közösségekben Budapest, Országos Közművelődési Központ 1991. PAROLA-füzetek
GERGELY Attila: A települési közösség vizsgálatának elméleti keretei az amerikai szociológiában Kézirat, év nélkül, 33 p.
HANKISS Elemér: Közösségek válsága és hiánya. In: Diagnózisok 63-99. p. Budapest, Magvető Kiadó, "Gyorsuló idő" 1982. 304 p.
HELLER Ágnes: A mindennapi élet Budapest, Akadémiai Kiadó, 1970. 333 p.
KALOCSAI Dezső: Egyén és közösség fejlődésének néhány társadalmi feltételéről In: Társadalomtudományi Közlemények 1981. 11. évf. 2. sz. 209-221 p.
KERESZTÉNYSÉG ÉS KÖZÖSSÉG. Tanulmányok a kisközösségekről. Teológiai Kiskönyvtár, Kiegészítő Füzetek 1. Róma, 1981. 215 p.
KÖZÖSSÉGLÉLEKTAN. Szöveggyűjtemény szociális szervezőknek Bárczy G. Gyógyp. Tanárképző Főisk. Budapest, Tankönyvkiadó, 1986. 147 p.
MÁRKUS Mária - HEGEDśS András: Közösség és individuum In: Kortárs 1970. 14. évf. 12. sz. 1925-1933 p.
MAURER György: Közösségek a kommunától a szomszédságig Budapest, 1987. Kézirat, Főv. Szabó Ervin Könyvtár
McCONNELL, Charlie: A közösségfejlesztés támogatása Európában Kiadja a Közösségfejlesztők Egyesülete, Parola Füzetek, 1992. Budapest. 47 p.
MÉREI Ferenc: Közösségek rejtett hálózata. Szociometriai értelmezés Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1971. 402 p.
MÉREI Ferenc: A cselekvés szerkezete és a közösségi dinamika - Kurt Lewin pszichológiája In: Csoportdinamika. Válogatás Kurt Lewin műveiből. 7-57 p. Budapest, Közgazd. és Jogi Kiadó 1975. 514 p.
MÉREI Ferenc: Társ és csoport Budapest, Akadémiai Kiadó, 1989. 370 p.
MERTON, Robert K.: Társadalomelmélet és társadalmi struktúra Budapest, Gondolat Kiadó 1980. 811 p.
MINAR, D. W. and Greer, S. eds (1969): The Concept of Community, Chicago, Aldine
NISBET, R. A.: The Quest for Community, New York, Oxford University Press 1970.
NISBET, R. A.: The Social Philosophers. Community and Conflict in Western Thought Heinemann, London, Th.Y.Crowell Co.,Inc. 1973. 466 p.
NISBET, R. A.: The Sociological Tradition Basic Books, Inc. New York 1966. 349 p.
PARSONS, T.: The Principle Structure of Community: A Sociological View[ In: Structure and Process in Modern Societies (Glencoe, I11.: Free Press, 1960) 153 p.
PATAKI Ferenc: Közösségi társadalom - eszmény és valóság Budapest, Kossuth Kiadó 1988. 257 p.
PATAKI Ferenc: Egyén és közösség a mai magyar társadalomban In: Közösségi társadalom - eszmény és valóság 73-86.p. Budapest, Kossuth Kiadó 1988. 257. p.
PATAKI Ferenc: Makarenko élete és pedagógiája Budapest, Tankönyvkiadó 1988. 696 p.
PATAKI Ferenc: Társadalomlélektan és társadalmi valóság 98-99. p. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1977. 363 p.
Pedagógiai szociálpszichológia. Válogatta és a bevezetőt írta PATAKI Ferenc. Budapest, Gondolat Kiadó, 1976. 729 p.
PETROVSZKIJ, Artur Vladimirovics: A kollektíva szociálpszichológiai elméletéről. ford. Láng Rózsa In: Tudomány - közösség - művészet 106-130 p. Szerk. Huszár Tibor. Budapest, Gondolat Kiadó 1978. 242 p.
PLANT, Raymond: Community and ideology London-Boston, Routledge and Kegan Paul, 1974. 94 p.
POPLIN, D. E.: Communities, New York, Macmillan 1972.
SIMMEL, Georg: A nagyváros és a szellemi élet In: Városszociológia 251-267. p. Szerk. Szelényi Iván Budapest, Közgazd. és Jogi Kiadó 1973. 441 p.
SZABĽ Máté: Közösségek, önszerveződés, önsegély - elméleti és gyakorlati modellek az NSZK-ban. In: Valóság, 1987. 10. sz. 105-111 p.
SZELÉNYI Iván: Bevezető tanulmány a Városszociológia kötethez 7-41. p. Budapest, Közgazd. és Jogi Kiadó 1973. 441 p.
TORDAI Zádor: Közösség és illuzórikus közösség In: Közösséges emberi dolgok 239-326 p. Budapest, Magvető Kiadó, 1974. 373 p.
TÖNNIES, Ferdinand: Közösség és társadalom Budapest, Gondolat Kiadó, 1983. 359 p.
Önsegítő csoportok. Laikusok önkéntes társulásai a humán szolgáltatásban. Vál. FRIDLI Judit Budapest, Orsz. Egészségvédelmi Tanács drogprogramja, 1989. 186 p.
VITÁNYI Iván: A közművelődés tudományos (szociológiai) vizsgálatának elméleti alapjai I-IV. ld. IV. kötet 661 p. Budapest, Népművelési Intézet, 1977.
WARREN, R. L.: Towards a Reformulation of Community Theory In Human Organisation, vol. XV. pp. 8-11.
WEBER, Max: Szociológiai alapfogalmak 9. par. Közösség és társulás In: Gazdaság és társadalom I. 66-68 p. Budapest, KJK 1987. 329 p.
ZOTOVA, Olga I.: A közösségelmélet fejlődése a szovjet kutatásokban In: Csoportlélektan, Vál. és a bev. tanulmányt írta Pataki Ferenc. 63-80. p. Budapest, Gondolat Kiadó, 198O. 735 p.

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés