Lemezújság archívum

Cím:	Művelődésökológiai Társaság alakult
Szerző:	Utry Attila
Folyóirat:	PC Lemezújság
Állomány:
Év:	1990
Szám:	19.sz.
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:	Bujdosó Dezső
Intézmények:	Művelődésökológiai Társaság
Települések:
Tárgyszavak:	művelődésökológia, művelődéskutatás, művelődésfejlesztés
Megjegyzés:	muvoko19.pcl
Annotáció:

Művelődésökológiai Társaság alakult
A társaság alakuló közgyűlése állást foglalt a társadalmi modernizáció elősegítése, az új humanizmus és kulturális újjászületés eszméje mellett.
A szervezet működéséhez széles körű nemzetközi tapasztalatokat kíván alkalmazni: a művelődés-kutatásban, -oktatásban, -fejlesztésben.
Közeli cél, hogy a Római Klub néhai elnökének Aurélio Pecceinek szellemében Művelődésökológiai Intézetet alapítson, működtessen Miskolcon. Ezen belül művelődés-vállalkozókat, művelődés kutatókat, művelődésökológusokat képezzen a felsőmagyarországi kulturális modernizá- ció megvalósításának érdekében.
Jelentős szakmai segítséget, támogatást vár a Nemzetközi Humán Kulturális Akadémia (l[ Academie International de Culture Humaine Stockholm-Sweden) svédországi szervezetétől, a Római Klubtól és más felsőoktatási, kulturális intézményektől, szervezetektől.
A társaság megválasztotta képviselőit és elfogadta alapszabályát.
Elnök: Bujdosó Dezső docens, az ELTE és a Humboldt Egyetem tanára.
Titkár: Utry Attila művelődési központ igazgató, a művelődésökológiai gondolat megfogalmazója, az említett akadémia doktori címének várományosa.
Elnökség: B. Gelencsér Katalin, az ELTE tanára, Csáki Imre andragógus, társadalompolitikai tanácsadó, Kurta Mihály felelős szerkesztő (Hírlánc), Szabolcs András, Megyei Közművelődési Módszertani Központ igazgató, Tóth Imre László országgyűlési képviselő (MDF), művelődéskutató.
Ellenőrzőbizottság: Földiák András a Magyar Népművelők Egyesületének titkára, Sáray László a Megyei Levéltár munkatársa, Rónay Ferenc koreográfus, Borsod-Abaúj-Zemplén megye néptánc szaktanácsadója.
- Kurta -

Megjegyzések a művelődésökológiáról
A kultúráról, művelődésről, antropológiáról, ökológiáról, és általában a humán tudományokról, "zanzásított", átpolitizált, s ezért többnyire másodrendű (nem termelő) fogalomkészletünk van.
Különösen nagy tévedések, illúziók kapcsolódnak a kultúrafogalomhoz, mely végső soron nem más, mint az "egész világ metszete", a homeosztázis megbontásának (negentrópia) és magasabb rendszeregységének folyamatszabályozója, melynek középpontjában a tudatosult ember áll.
A széles értelemben vett kulturális értékek tehát olyan tudatosodási folyamat "termékei", amelyek, ha működni kezdenek: kikerülnek elindítójuk ellenőrzése alól.
A tudatosult, tudatos, autonóm ember individuális és közösségi kultúrateremtő és kultúraromboló lény egyszerre. A tudatosodás folyamatában elsajátítja a több millió éves emberelőtti és emberi lények kultúráját, s MŰVELT EMBERRÉ, vagyis önszabályozóvá válik, és ez a folyamat már "csak" a kultúra által ellenőrzött. (V.ö. filogenezis ontogenezis, enkulturáció, akkulturáció.)
A magyar művelt tudat tehát lényegében most kezdi igazán megismerni a modern (posztindusztrális) társadalmak új iskoláit: túl a marxizmuson és freudizmuson. Magyarán a kollektív és individuális miszticizmuson.
Az oksági és anyag-elvű gondolkodást napjainkban váltja fel (ill. le) a hatás és önszabályozás (visszajelentés) elvein alapuló kommunikációelméleti, szociálpszichológiai, interakcionalista gondolkodás, mely elsődlegesen: kulturális jellegű és az "ökoszisztémák" működését képezi le mindennapjainkra, ünnepnapjainkra egyaránt.
Paul Watzlawik és munkacsoportja felvetéseit újragondolva megállapíthatjuk, hogy valóban "ismerjük ezeket a szabályokat" (ökoszisztémák), de nem tudatosítjuk, hogy tudjuk őket. Példájuk igen egyszerű: "beszélhetünk egy nyelvet hibátlanul (többnyire anyanyelvünket) anélkül, hogy ismernénk a nyelvtant, a mondattant, a szabályokat", de egy idegen nyelv már kevésbé sajátítható el, csak utánzással.
A kommunikációs társadalmak központi fogalma már nem az anyag (okság), vagy szellem (teológia), hanem a visszajelentés, melyben nincs kezdet és vég, hanem kör, azaz kölcsönösség.
Ebből vezethető le, hogy az ÖKOLOGIA: az egész, a dinamikus rendszerek, a kölcsönhatások tudománya és nincs már szüksége megfoghatatlan (kollektív és individuális) entitásokra, melyek végül is miszticizmushoz vezettek.
Az ÖKOLOGIÁNAK a kultúra, szerves talaja, mely eleve arra késztet, hogy megváltoztassuk, átépítsük eddigi viszonyainkat, magatartásunkat, gondolkodásmódunkat.
Ez merész kitörési kísérlet eddigi anyagi-forradalmi gondolkodásunkból, melyben a kultúra fogyasztásként, maradékelv szerint és leginkább nem termelő, másodrendű fogalomként háttérbe szorult, de negentrópikus jellegéből következően BENYUJTOTTA A SZÁMLÁT.
Elfeledtük tartóoszlopait, alárendeltük a politikánk és a gazdaságnak, és elhitettük: "hogy előbb a gazdasági bajainkon legyünk túl, majd utána jöhet a kultúra, a művelődés, az egészség, a szociális elláttás, az infrastruktúra..." A végeredmény már ismert: életkori sajátosságokat nem figyelő, nem konvertálható tudás, "hiénásodó" emberi viszonyok, depressziós községek, városok, monolitikus hatalmi gépezet, kettős kötések, veszteségtermelő nagyvállalatok, lelkileg kiszáradt, kedélybeteg társadalom... és így tovább.
A művelődés-ökológia
fogalmát megközelítőleg úgy definiálhatnánk, hogy olyan visszajelentés az ember, az emberiség, a társadalmi és helyi kultúrák, valamint az individumok világáról, ami a kultúra tartóoszlopaira felépülve, a bennünk levő (eredeti) kölcsönösségi tudatot táplálja.
A művelődésökológia: a humán tudományok forrása, multidiszciplináris önszabályozó rendszer, olyan elmélet, melynek célja a kulturális újjászületés elindítása, ellenőrzése, szabályozása.
A művelődés technológia pedig ezeket az elméleti eredményeket ülteti át és működteti a gyakorlatban, és az ember, aki résztvevője, de egyben elindítója is ennek a folyamatban, szinte "észrevétlenül" önszabályozóvá válik. Autonóm közösségek csak autonóm személyiségekből szerveződhetnek, hogy megfeleljenek az ember alapvetően egységes (egyéni-közösségi) feltételeinek.
Az ösztönösség, anyagelvűség, erőszak az anyagi-forradalmi téveszméinkből táplálkoztak. Ennek kívánatos meghaladása, a szellemi, kulturális megújulással lehetséges, mivel belátható, hogy az eddigi anyagi forradalmak csak az életszínvonalon lendítettek valamit, de az emberiség megmaradt ipari-társadalmi forradalmak előtti gondolkodás szintjén.
Az anyagi forradalmakban az "ember termelőjószág", az "oktatás, a művelődés fogyasztójószág" volt (V.ö. Th. W. Schultz: Beruházás az emberi tőkébe).
A kívánatos kulturális újjászületést, tehát:
1. A munkaerő képzettségi szintjének emelésével kell bevezetni.
2. A kommunikációs társadalmakban a posztmateriális értékeknek kell előtérbe kerülni.
3. Újra kell gondolni, építeni viszonyainkat: a természettel, természetfelettivel, embertársainkkal és önmagunkkal.
4. A kultúra tartóoszlopait kommunikációelméleti szinten kell megérteni. Az információkat a nemzetközösség tulajdonába kell visszaadni.
5. A bölcsészképzést, ezen belül a művelődésökológus-, technológus képzést meg kell újítani, és életkori sajátosságokra lebontani.
6. Tudatosítani, hogy kultúra nélkül nincs nyereséges gazdaság, demokratikus politika és társadalmi rend.
7. Művelődésökológusnak tekinthetjük: a kutatókat, az alkotóművészeket, az elméleti szakembereket.
Művelődéstechnológusnak:az alkotócsoport vezetőket, a tömegkommunikátorokat, a népművelőket (művelődésszervezőket), a tanárokat, az orvosokat, a papokat, a szociális munkásokat, a közösségfejlesztőket, a szubkultúra szakértőket, a felnőttvezetőket (andropagógusok), a kulturális menedzsereket, a kultúrpolitikusokat, a vállalkozókat, és általában a non profit intézmények vezetőit, szakalkalmazottait, stb.
Kultúra tartóoszlopai
I. Emberré válás, tradíció-felhalmozás, átadás (kultúraökológia)
II. Vallás, egyházak, ökumené (társadalommal együttműködő és a hatalomtól független egyházak léte indokolt). (Vallásökológia)
III. Ideológiailag semleges állam (köztársaság).
IV. Társadalmi és tömegszervezetek, (pártoktól független) hivatalos és alternatív egyaránt (politikai ökológia) (III-IV).
V. Alapítványok, szellemi beruházást támogató szervezetek, (gazdaságökológia).
VI. Család és kortárscsoport. Szubjektív (alapozó) tartóoszlop, melyre lényegében ráépül az oktatás és művelődésökológia. Az alkotó tanulás, életkori sajátosságokat figyelembe vevő, konvertálható tudást rögzítő, jellemformáló, önszabályozásra motiváló iskola (trendextrapolációs).
VII. Divergens gondolkodók, animátorok (művelődéstechnológusok) (művelődésökológusok).
Egy ilyen mértékű és alapvető érdekeket, beidegződéseket sértő "kitörési kísérlet" csak autentikus létben és hibátlan társadalmi szerződésben életképes. Ahol elfogadott a máskéntgondolkodás, a pluralizmus, a tolerancia, a kísérletezésvállalkozás, és átláthatók az emberi-politikai-gazdasági viszonyok. (Humán-reálökológia)
Zárómegjegyzések:
1. Csak két választásunk maradt: kulturális újjászületés vagy halál. (Aurélio Peccei)
2. Az információ tulajdona a népközösségé legyen, mert különben ellene fordíthatják.
3. A kultúra bővített újratermelését a munkaerő képzettségi szintjének, az emberi tőkébe (oktatás, egészség, szociális ellátás) való beruházások mértékének emelésével kell bevezetni.
"Az ember nem termelőjószág! Az oktatás, művelődés nem fogyasztjószág!" (Theodor Schultz)
4. A Magyar Köztársaság nem okozata, következménye a "népköztársaságnak", mert a múlt tapasztalatai nem vihetők át zavartalanul az említett "merőben új" társadalomba. (A kommunista, a vallásos és a nacionalista fundamentalizmusok, impériumok ideje, s mindezekkel együtt az anyagias-forradalmi gondolkodás kényszere túlkorossá vált!)
5. A politikai kultúra kommunikáció-elméleti megalapozása ökologikus gondolkodást, törvényszerűséget, és kölcsönösséget tételez: kultúra és gazdaság, kultúra és politika, kultúra és emberi együttélés viszonyaiban egyaránt.
6. A védelmezendő rendszeregységet nem a politikai határok, hanem a kulturális hatások minősége határozza meg. (Konrad Lorenz)
Utry Attila

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés