Lemezújság archívum

Cím:	A turizmus mint fejlesztő munkalehetőség
Szerző:	Vercseg Ilona
Folyóirat:	PC Lemezújság
Állomány:
Év:	1991
Szám:	26.szám
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	munkalehetőség, turizmus, idegenforgalom, vendéglátás
Megjegyzés:	G15_9126.txt
Annotáció:

A turizmus, mint fejlesztő munkalehetőség
Külföldi példákat is ismerve, vitathatatlan, hogy a korszerű termelés és szolgáltatás mellett a legnagyobb gazdasági és szellemi húzóerő a turizmus. A magyar falvaknak az adottságaikból kell építkezniük, a tőkeerős beruházások kora egyelőre lejárt. A külföldi beruházók elsősorban az olcsó munkaerőt keresik és nem érdekük a lakosság gazdagodása és kulturális fejlődése. Mindez nem jelenti azt, hogy nem kell minden lehetséges és adódó alkalmat megragadni, sőt, elébe is menni, hiszen mindannyian tudjuk, hogy már nem létezik egyetlen megoldás - a fejlődés sok apró, egyéni vagy csoportos fejlesztésből valósítható meg.
A turizmus azért korszerű munka- és kereseti lehetőség, mert olyan egyediségre épít, aminek másutt nem lehet konkurrenciája, hiszen minden faluból csak egy van. Sőt, az is elmondható, hogy a környék hasonló fejlődésével ezek az előnyök kölcsönösen kiegészítenék egymást - a városok szórakozási lehetőségeikkel, strandjaikkal, színházaikkal stb. egy pár napos-hetes falusi nyaralást remekül kiegészítenének és viszont is - a falusi környezet, a csend és nyugalom, a természet és az állatok közelsége, a lovaglás, a sétakocsizás, a tehenek fejésének látványa, a szüret, a kenyérsütés, vadászat, régi mesterségek - szövés, faragás stb. látványa és kipróbálása, bográcsételek és falusi cukrászat - mind-mind feledhetetlen falusi nyaralásokat ígérnek.
A turizmus azért is kívánatos, mert kulturális fejlesztő hatású. Az igazi vendéglátáshoz nem elég a házat kitakarítani és leköltözni a házikonyhába - az idegen épp azért jön, hogy olyan élethelyzeteket, embereket, termelést és szokásokat ismerjen meg, amelyek a számára idegenek, vagy - a fejlett ipari társadalmakra gondolunk most - a múltat jelenti és nosztalgiát vált ki. A turizmus sokoldalú kapcsolatkiépítést, tájékozódást, a vendégekkel való kommunikálást, bátorságot és nyitottságot igényel. Mindehhez állandó tanulásra, tájékozódásra van szükség.
A turizmus húzóágazat - fejleszti a benne résztvevők és az egész falu kultúráját, termelését, a szolgáltatásokat, az ellátás színvonalát, növelné a fizetőképes keresletet. Pékség, cukrászda, malom (melléktermék-feldolgozási lehetőségek), hús- és tejtermék feldolgozás, panzió, vendéglő, utazási- és programiroda, önálló kapcsolatszervező ügynökség stb. létrehozása és működtetése mind következménye lehet.
A turizmusnak a magyar falvakban általában nincs hagyománya, ellenkezőleg, mivel az emberek meglehetősen zártan élnek, világuk csak egy szűk körzetre terjed ki, s idegenekkel nincs kommunikációs gyakorlatuk, sőt, a másság szokatlan számukra, s a falusi vendéglátás lehetőségének emlegetése bizonytalanak reakciókat vált ki belőlük. Vannak, akik úgy érzik, hogy a saját lakásából senki sem csinálna üzletet, mások úgy gondolják, hogy ez a nép mindenre hajlandó, amivel pénzt lehet keresni.
A turizmus legfőbb akadályai ma belső, emberi akadályok és nem a tőkehiány. Az emberek félnek az idegenektől, él bennük a félelem a lenézéstől, az ismeretlentől, nincs praxisuk. Nem ismernek olyan embereket, akik ilyesmivel foglalkozik. Elszánás esetén a tőke megszerezhető, ha mástól nem, a külföldiektől, akik aztán évekig lenyaralják befektetésüket.
Ha egyes falvakban mégis úgy gondolják, hogy a falusi vendéglátás közép- és hosszútávú terveikben fokozatosan teret nyerhet, el lehet kezdeni a rá való felkészülést. Hosszú folyamat ez, több eleme van, elsősorban a mai gyerekekkel és fiatalokkal kellene ilyen irányú felkészítő munkát végezni, de a felnőtt korosztályok készségének növelése sem elhanyagolható. Elsődleges feltétele a turizmusnak a lokalitás, a hely jellegének kidolgozása-hangsúlyozása, image-ának megteremtése a meglévő értékek védelme és a vágyott image-nak megfelelő fejlesztése. Ezzel párhuzamosan megkezdődhet a lakosság érzékennyé tétele a vendéglátással kapcsolatban.
Az idegenforgalmi gondolat meghonosítása a falu fejlesztésének más területeivel is összefügg - bármilyen utazás vagy vendégfogadás, idegenekkel találkozás és megmérettetés, történjen az egyszerű pihenés, világlátás vagy éppen a vállalkozásra felkészítés céljából, segítheti az emberek szemléletének kedvező alakulását.
Már az általános iskola végezhet szakemberek segítségével kialakított, tudatos felkészítő tevékenységet. A nyelvtanulás, a csereutazások, a helyi hagyományok visszatanulása és ápolása, a háziasszony képzés stb. mind-mind e tudat kialakításának lehetősége lenne.
Az önkormányzat ösztöndíjas tanulási lehetőséget adhat olyan tehetséges gyerekeknek, akik vállalják, hogy végzés után visszajönnek és a turizmus piackutatói, kapcsolatszervezői lesznek.
A fiatalok - akikben a készség adott és az ügy fontossága felismert - külföldi munkavállalással, nyelvtanulással, cserekapcsolatokkal sokat tehetnek saját vállalkozóvá válásuk érdekében. Természetesen mindezeket információkkal kell segíteni. Kívánatos, hogy a fiatalok ne olcsó munkaerejüket vigyék csak a külföldi piacra, de nyelvtanfolyamokon is résztvegyenek és a vendégmunkát ne úgy tekintsék, hogy valamennyire megszedik magukat - mialatt esetleg itthoni kapcsolataik tönkremennek -, hanem tanulási, szakmaszerzési folyamatnak. Nem véletlen, hogy a régi iparosok, pl. nyomdászok külföldi műhelyekbe küldték dolgozni segédjeiket, hogy ott elsajátítsák az új technikákat és itthon aztán az élmezőnyben, versenyképesek legyenek.
A középkorosztályok számára elsősorban a kölcsönösségen alapuló cserekapcsolatok járhatók, mert semmi sem fejleszti inkább az ember igényességét, mint a gyakorlati tapasztalás.
Az önkormányzat testvérvárosi kapcsolatokat építhetne ki.
Mindezek után ill. mellett bizonyára meglazul annyira a vendéglátás talaja, hogy a tudatos felkészülés is lehetségessé válna:
Szükséges lenne a vendégfogadás tanulása. Ennek érdekében belföldi utazásokat lehetne szervezni idegenforgalmi helyekre, pl. Hollókőre, a Balaton településeire stb. Idegenforgalmi tanfolyamokat ill. szakiskolai beiskolázásokat lehetne szorgalmazni.
Tanulmányozni kellene a falusi- és tanyás vendéglátás fortélyait, a külföldi igényeket és ennek megfelelően kellene a házakat korszerűsíteni, méghozzá helyi vállalkozásban, helyi építőszövetkezettel - mely ugyancsak munkalehetőséget adna -, külföldi hitellel, melyet valamely, helybeliek által felkutatott külföldi szervezet nyújtana, cserébe egy több éves nyaralási lehetőségért.
Üdülőszövetkezet alakítása lenne fontos ahhoz, hogy saját lehetőségeiket és saját munkájuk eredményét a helyi polgárok maguk fölözzék le és ne élősködjön rajtuk idegen szervezet. Ez a szövetkezet kötné a szerződéseket, biztosítaná a vendégeket. Természetesen nem csak helyi, de környékbeli tagjai is lehetnek, de a vezetés és a fő érdekeltség helyi legyen.
Az idegenforgalom szempontjából kellene megvizsgálni a helyi kereskedelem és szolgáltatás lehetőségeit. Gondolkodni lehetne pl. azon, hogy nem kellene-e a faluközpontban kialakítani az üzletsort. Vannak-e kiürült és az önkormányzat által megvásárolható házak, vagy éppen már az ő tulajdonában állók a Fő utcán? Az önkormányzat nem nyithatna valamilyen boltot, szolgáltatást? Olyat, kéne, ami a környéken nincs. Végig kéne gondolni, mi az, ami hiányzik ( a helybeli lakosság szükségletei mellett - tisztító, cipész, látszerész, ortopéd szaküzlet, kölcsönző háztartási és mezőgazdasági gépjavító, trafik, háztartási bolt stb.- magánvállalkozásban fokozatosan megjelenhetnének a külföldiek igényei is - fogorvos, pedikűr-manikűr, fodrász, stb. gondoljunk csak az osztrákok Sopronban kielégítődő igényeire!) A vendéglátáshoz a már fent említett lovaglási, vadászati stb. lehetőségeket is magánvállalkozásban lehetne biztosítani.
E lépéseknél a fokozatosság a fontos. Mint minden vállalkozásnál, itt is arra kellene törekedni, hogy az emberek a vállalkozást egzisztenciájuk (ha van) megtartása mellett, először kicsiben, majd fokozatosan átállva végezzék.
(vercseg)

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés