Dokumentumok
Cím:
Közösségfejlesztési folyamat, közösségi felmérés Kecskéden
1994-1996
Szerző:
Mészáros Zsuzsa
Ország:
Magyarország
A kiadás helye:
Budapest
Nyelv:
magyar
Tárgyszavak:
közösségfejlesztés, esettanulmány, felmérés, Kecskéd
Állomány:
Esettanulmányok, Közösségfejlesztési partnerségépítés Közép-Kelet Európában, Legalább ennyit a közösségfejlesztésről
Megjegyzés:
Raktári jelzet:
E

Mészáros Zsuzsa: Közösségfejlesztési folyamat, közösségi felmérés Kecskéden
1994-1996

I. Előzmények

1993-ban a Komárom-Esztergom megyei Közösségfejlesztők Egyesülete középfokú közösségfejlesztői képzést indított. Ennek a tanfolyamnak hallgatója voltam. 1992-től a kecskédi Művelődési Ház igazgatói feladatát láttam el, és szükségét éreztem annak, hogy új módszerekkel ismerkedjem meg. A közösségfejlesztés szellemisége, az olvasott és személyes példák magával ragadtak és megalapozták bennem azt a gondolatot, hogy annak a településnek ahol jelenleg élek és dolgozom, szüksége van a közösségfejlesztésre. Mivel a képzés sarkalatos részét képezte a terepmunka, javasoltam tanáraimnak és csoporttársaimnak, hogy Kecskéden végezzük azt.
Javaslatomat a következőkkel tudtam alátámasztani.

1993-ban úgy éreztem, hogy Kecskéden zártan élnek az eddig szerveződött közösségek. A csatlakozás lehetőségére minimális esély van. Ugyanakkor ezek a közösségek a helyi társadalom életében, mindennapjaiban nem képviselik érdekeiket, egyszerűen nem látnak túl a saját belső elképzeléseiken. Azok a közösségek, amelyeknek vezetői a képviselőtestület tagjai, azok már jobban érvényesítik akaratukat, de ez időnként olyan mértékű, hogy a többi közösség ellenérzését váltja ki. A kívülálló ennek ellenére egy jól működő települést lát, ahol minden adva van az emberek jólétéhez. Fejlett az infrastruktúra: jók az utak, a közlekedés, elérhető távolságban vannak a városok. A lakóházak zömében, kb. 80%-ában van telefon. Kiépült a kábeltévé rendszer. A csatornahálózat kivitelezés alatt áll. A gázprogram bevezetésére megtörténtek az előkészületek. A falu képe rendezett. Több millió forintot áldoztak a Művelődési Ház újjáépítésére. Az l800-as lélekszámú településen l50 vállalkozó van. A lakosok még ma is hajlandók az ún. társadalmi munkára. A saját ügyeinkről, a település minden lakóját érintő problémákról történő közös gondolkodás azonban hiányzik.
Érvelésem meggyőzte tanáraimat és csoporttársaimat, a döntő szót azonban a polgármester mondta ki, aki készségesen fogadta kezdeményezésünket.

II. Terepmunka

A közösségfejlesztői tevékenységünket l993. november 5-én kezdtük meg Kecskéden.
Tájékozottságunk bővítésére először a környékbeli munkalehetőségeket vizsgáltuk meg. Azt már korábban tudtuk, hogy "vállalkozók falujának " ismerik Kecskédet. De hol dolgozhatnak, akik alkalmazásban állnak? Milyen lehetőségeik vannak a jövőben? Munkanélkülieknek van-e esélyük az elhelyezkedésre? Felkerestük a helyi intézményeket. Megismertük a fejlesztési elképzeléseket.
A falu múltját is igyekeztünk megtudni minél többet a helytörténeti írásokból és elbeszélésekből.
A tájékozódást segítette az is, hogy a terepmunkát végzők közül ketten Kecskéden laktunk, bár nem ott születtünk, de sok embert ismertünk.

Személyes beszélgetések

A polgármestert kértük meg, hogy állítson össze egy névsort a véleményformáló vagy valamilyen szempontból jelentősnek elismert emberekből. Kilenc fős csapatunk egy hétvége alatt 36 családot látogatott meg otthonában. Vállalkozók, alkalmazottak, munkanélküliek, nyugdíjasok, diákok, pedagógusok, orvos voltak a beszélgetőpartnereink, akik mindig újabb és újabb embereket javasoltak a felkeresésre. A bemutatkozás után annyit kérdeztünk csupán, hogy: „Milyen Kecskéden élni?" Hol nehezebben, hol könnyebben indította el a kérdés a beszélgetést. Nem jegyzeteltünk, később ültünk össze és jegyeztük le a tapasztalatokat.
Ez alapján felállítottunk egy problémalistát, amely a legtöbbet említett gondokról szólt címszavakban. Természetesen nem feledkeztünk meg lejegyezni a település lakosait összetartó szép gondolatokat sem, amelyeket az első közös összejövetelen el is mondtunk. Egy olyan település képe rajzolódott ki előttünk, ahol békében, jó szomszédságban, erős rokoni szálakkal összekötve élnek a német nemzetiségű és a magyar lakosok, ahol nemzedékekre visszamenő közös élmények vannak, ahol a hagyományok őrzését nagyon fontosnak tartják, és ahol a közösségért cselekvőkész emberek élnek.
Problémák és javaslatok,
melyek 32 kecskédi családnál, a közösségfejlesztőkkel 1993. november 5-7-én lefolytatott beszélgetéseken vetődtek fel

- környezetszennyezés
- radioaktív salakhegy?
- kártérítés az Erőműtől?
- erdősáv létesítése
- befedése a tó iszapjával
- levegőszennyezettség
- illegális szeméttelepek
- környei dögtemető
- állati és növényi szerves hulladékok
- tó
- rendezési terv
- faluközpont, parkolás
- óvoda utcai autóút
- egészségház, fogorvosi rendelő
- fásítás, virágosítás, vasútállomás rendbetétele
- sárfelhordás
- temetőben a régi síremlékek elrendezése
- rossz járdák és közvilágítás
- kábeltévé - falutévé?
- munkanélküliek (nők, fiatalok)
- falusi turizmus
- német nyelvtudás hiánya a középkorosztálynál
- időseknek összejövetelek, napközi otthon
- az üzletek árukínálatának bővítése
- fiatalok
- egzisztenciális gondjaik
- szórakozásuk
- képviselőtestület
- munkájának megismerése
- mindenkit hallgassanak meg
- tudjunk róla, mit csinál
- cigánykérdés, egymás megismerése
- gáz fontossága
- repülőtér
- csatorna (folyamatban)
- központi fűtés az Erőmű melegvizével
- néphagyományok felkutatása, ápolása
- népviselet rendbehozatala a tánccsoportoknál
- kétnyelvű iskolai osztály
- az emberek egymásra találásának szükségessége
- középkorosztálynak előadóestek
- a tevékeny közéleti csoport kibővítése
- a nyugdíjasok tényleges körülményeinek megismerése
- a pedagógusok nevelési módszereinek megbeszélése
- a vállalkozók összefogása, segítése
- valamennyi kecskédi lakos véleményének megismerése
- a környező falvak bevonása egy közös gondolkodásba (50 km-es körzetben)

III. Közösségi beszélgetések

A családok személyes felkeresése jelentette az alapot a közösségi beszélgetésekhez. Nemcsak őket, hanem idő hiányában kimaradt ajánlottakat is meghívtuk. Ezenkívül levélben, plakátokon, telefonon, személyesen is történtek meghívások a közösségi beszélgetésekre. A problémalistát a résztvevőknek átadtuk és kértük, hogy emeljék ki a legfontosabbakat.
A közösségi felmérés módszere már az első közös beszélgetésen felmerült, mert egyértelműen látszott az információhiány.
Nem kellett különösebben meggyőzni a jelenlévőket, hogy a többieket is meg kellene kérdezni. Elismerték, hogy nekik nagyon jó, hogy valaki végre beszélgetett velük a falu ügyeiről.

Legfontosabbnak a következő kérdésköröket értékelték:

1. A tó megmentése, újra élesztése. Ez a kiszáradt tómeder hajdanán sok szép élmény színhelye volt. Itt tanultak meg úszni a kecskédi gyerekek, akik ma már felnőttek. Horgászni lehetett és pihenni a parton. Majd minden beszélgetésben felmerült ez a téma. Nagy vágyakozás volt az emberekben, hogy tegyenek valamit. Legnagyobb akadálynak azt látták, hogy ki kell kotortatni a tómedret, ami nagyon sok pénzbe kerül. Ezzel az anyaggal azonban le lehetne fedni a salakhányót (ez már egy másik problémakörbe tartozik).

2. Környezetszennyezés, környezetvédelem. A bokodi Hőerőmű salakhányója Kecskéd határáig húzódik, a felszínéről a salakot a falu kertjei felé hordja a szél. Vajon ez okozza-e a gyakori légúti megbetegedéseket? Esetleg rákkeltő hatása van? Találgatások, bizonytalanság. Végre biztosat kellene tudni és tenni a megszüntetéséért - vélekedtek.

3. A helyi nyilvánosság: újság, falutévé. Mennyire fontos lenne, hogy mindenki tudjon az őt érintő kérdésekről! Az önkormányzat is latolgatta már az újság indítását, de nem történt semmi. A falutévét anyagilag nem támogatják, nincs előrelépés. Valamit tenni kellene!

4. Településrendezés. Hol legyen a buszforduló, a búcsú helyszíne, az új orvosi rendelő, milyen legyen a faluközpont? Összekötő út kellene az újtelepre. Ki kell szélesíteni az Óvoda úti hidat vagy sem? Kinek- mi lenne a jobb?

Mindezeket a kérdéseket többször, néhány állandó taggal, de alkalmanként más-más összetételű csoporttal beszéltük meg. A nyitottságot igyekeztünk minél barátságosabb légkörrel megteremteni. Többségében középkorúak és idősek vettek részt a beszélgetéseken, akik nagyon hiányolták a fiatalokat. A huszonéveseket viszont elbátortalanította az idősek részvétele.

IV. Megtorpanás - új lendület

Kritikusnak mondható összejövetelek is voltak. 1994. januárjában annyira lecsökkent a résztvevők száma, hogy kérdésessé tette a folytatást. Ekkor javasoltam, hogy vonuljanak kicsit vissza a külső fejlesztők és a helyiek vegyék át a kezdeményezést, lássuk, mi lesz ekkor?
Az újbóli nekilendülést mégis külső kezdeményezés adta meg. A Magyar Televízió „Korkép, Magyarország” című műsora felajánlotta, hogy filmet készít Kecskédről és az itt zajló folyamatról. Január végén a település minden meglévő közösségének képviselőjét meghívtuk annak megbeszélésére, hogy mi kerüljön a Kecskédről szóló filmbe. Sokan időszerűtlennek, illetve korainak tartották a felvételt. Volt, aki azt kifogásolta, hogy olyanok akarják bemutatni Kecskédet, akik nem régóta élnek itt, így esetleg negatívumokra is sor kerülhet, illetve olyan oldaláról mutatkozik be a település, amelyet az őslakosok nem szívesen látnának. Az előkészületekre az idő rövidségét is kifogásolták. Végül is azok véleménye kapott nagyobb hangsúlyt, akik a lehetőség elszalasztását tartották negatív dolognak.
Összegyűjtöttük azokat a témákat és témagazdákat, amelyek és akik alkalmasak a faluról való teljes kép kialakításához. Ezek a következők voltak:
- a falu története - a helyi falukutató,
- a beruházások - a csatorna-társulat elnöke,
- a falu teljes körű bemutatása - a polgármester,
- a tó kérdése - a régi tulajdonos,
- a már néhány éve működő „Szebb Kecskédért Egyesület” - az egyesület vezetői,
- a közösségfejlesztés - a fejlesztési csoport vezetője, a beszélgetések egy állandó és aktív helyi résztvevője és a képzési csoport kecskédi tagja,
- a környezetszennyezés - a kecskédi vegyészmérnök,
- a vallási közösség - a tisztelendő.

Az összeállításnál a televíziós műsor rendezőjének, Wiegmann Alfrédnak a javaslatait is figyelembe vettük. Kérte, hogy próbáljunk meg a közösségi felmérésben szereplő minden témához kapcsolatban érdekes riportalanyokat összehozni. Sikerült a falu orvosát rábeszélnünk a nyilatkozatra, aki a közösségfejlesztők módszereit helytelenítette, és így ellenpontot jelentett a bemutatásban. A rendező ötlete volt az is, hogy a kecskédi tévé közvetítse egyenesben a következő közösségi beszélgetést. Erre még nem volt példa a faluban. A helyi tévések nem is zárkóztak el tőle. Egy nap alatt megtették a szükséges technikai előkészületeket. Mivel a Művelődési Házban van a stúdió, ez nem is volt túl bonyolult feladat, de még eddig senki nem kérte őket erre. Így már a későbbiekben is bármikor lehetőség van az egyenes adásra a Művelődési Ház színházterméből.

Hosszas vívódás és beszélgetés, érvek, ellenérvek felsorakoztatása után végül is készen álltunk a MTV jövetelére. Ez l994. január 28-29-én történt meg. Minden lakost értesítettünk arról, hogy egyenes adás lesz a kecskédi tévében pénteken este, de aki kedvet érez hozzá, el is jöhet a közösségi beszélgetésre, amelynek témája a településrendezés kérdésköre lesz.

Nagy izgalommal vártuk ezt az estét. A faluban meglehetősen nagy visszhangja volt a felhívásunknak, mégse lehetett előre látni, hogy kik fognak eljönni. Ezen az estén kb. 40-en voltak jelen. Sokan olyanok is, akik még eddig nem vettek részt a beszélgetésekben. A lakosság egésze először kapott bővebb információt a közösségfejlesztési folyamatról, így össze kellett foglalni az eddig történeteket. Számítani lehetett rá, az eddigi tapasztalatok alapján, hogy most az újonnan csatlakozók szeretnék elmondani véleményüket az előző témakörökkel kapcsolatban. Így is történt. Újra napirendre került a pernyehányó, a szeméttelep, az információhiány, a tó kérdése. A kitűzött témakörünkre, a településrendezésre is sor került. Sokan hozzászóltak, kivételesen nem zavartatva magukat attól, hogy az önkormányzat képviselői is jelen voltak, amely a korábbi összejövetelen visszafogta a részvevők véleménynyilvánítását.

A tévéműsor utáni visszhang nem maradt el. A munkában eddig részvevők megerősödtek, újra kedvet kaptak, lelkesen készültek a kérdőív véglegesítésére.

12 közösségi beszélgetés zajlott le 3 hónap alatt. Akik eljöttek, jól érezték magukat, de kevesen vállaltak állandó részvételt. Szerkesztő bizottság nem alakult. Ilyen rendszeres együttléthez, illetve közös munkához nem voltak hozzászokva. Akik nem jöttek el egy-egy alkalomra, abban bíztak, hogy a többiek továbbviszik az elkezdett folyamatot. A rendszeres részvevők akkor köteleződtek el igazán, amikor a már a kész kérdőívet foghatták a kezükben és elindulhattak vele a faluban.

V. A kérdőív

A kérdések megfogalmazása nehezen ment. Egy-egy, a fejlesztők által megfogalmazott kérdést általában helybenhagytak, vagy megváltoztattak. Könnyebben ment a kérdésekről való véleménynyilvánítás, miután azt írásban látták. Minden kérdéskör tartalmazott egy nyitott válaszadási lehetőséget, s egy olyan részt amelyben azt kérdeztük meg, hogy mire és milyen módon vállalkozna a válaszadó? Több változat készült, amelyet mindannyiszor a közösség elé vittünk. Az összeállítás során vita alig alakult ki magukkal a kérdésekkel kapcsolatban. A vélemények összevetése alakította ki a végleges változatot.

A próbakérdőívet a kinyomtatás előtt kb. 20 fővel, az addigi beszélgetésen résztvevőkkel töltettük ki. Ezen le tudtuk mérni, mennyi időt vesz igénybe a válaszadás, melyek a felesleges, melyek a hiányos kérdések.

Elhatároztuk, hogy minden 14 éven felüli polgárt megkérdezünk, magunk hordjuk ki és egy hét múlva magunk szedjük össze a kérdőíveket. 18-an vállalták ezt a feladatot. 1300 kérdőívet fogadtak el a lakosok, amelyből 679 érkezett vissza kitöltve, 1994. májusában. Volt olyan család, ahová 4 kérdőívet is kellett adnunk, de kevés olyan akadt, ahol a család minden tagja kitöltött volna egyet. Akadt olyan is, amelyet csak átmásoltak. Ezt figyelembe kellett vennünk a feldolgozásnál.

Mivel fiatalok nem csatlakoztak a kérdőív összeállításához, így közvetlenül őket érintő kérdés kevés került a kérdőívbe. Ez lehet talán az oka, hogy fiatal kevés válaszolt.

A kitöltött kérdőíveken megnéztük ki vállalkozna a feldolgozásra (ez a kérdés szerepelt a hátoldalon),és őket értesítettük a kezdésről.

VI. A feldolgozás

A feldolgozó programot a Közösségszolgálat Alapítvány munkatársai készítették, Huszerl József vezetésével. Időközben benyújtott pályázatokon nyert pénzből már egy számítógépet tudtunk venni, a többit kölcsönkaptuk, és így helyben kezdődhetett meg az adatok bevitele. Néhány hétig lázas munka folyt. Néhány munkanélküli a kultúrházban egész nap dolgozott , egy gyesen lévő kismama otthon vitte be az adatokat a számítógépbe, esténként pedig óránként váltották egymást, akik napközben elfoglaltak voltak. Néhányan akkor ültek először számítógép előtt és ezért is nagyon élvezték a munkát. Június elején már összegezni tudtuk a bevitt adatokat. Nagy izgalommal vártuk az eredményeket, hiszen nem egy téma azonnali kezelésre szorult. Reméltük, hogy a lakossági vélemény segíti a döntéshozók munkáját, például a közelgő búcsú helyszínének megválasztása, vagy a tűzoltószertár sorsa.

A számszerűsített adatok elemzése után egész nyáron kisebb csoportokban folyt a szöveges válaszok összesítése. Szeptemberre készek voltunk ezzel a munkával, de csak 1995. februárjára sikerült a teljes elemzést elkészíteni. Ekkor egy nyilvános képviselőtestületi ülésen, a falakra kitett óriási grafikonokon, írásban, és a felmérést végző lakosság szóbeli tájékoztatása révén megismertettünk az eredményeket a képviselőkkel és kértük a testület támogatását a folytatáshoz, egy a lakosság számára készülő kiadvány elkészítéséhez, valamint ahhoz, minden képviselő támogasson egy-egy helyi civil szervezetet. Az utóbbit megszavazták, de a támogatást nem adták meg, de a kiadvány a Közösségfejlesztők Egyesületének gondozásában elkészült 1995. decemberére.


VII. Eredmények

A feldolgozást végző csoport 1994. októberében megalapította a Hír-szolgálat Egyesületet, és Kecskédi Tükör néven az első helyi újságot, amely azóta folyamatosan megjelenik havonta. Az első szerkesztők számítógépes tanfolyamot szerveztek a helyi iskolában, és ennek keretében készült el az első szám, novemberben. Később pályázatokon és az önkormányzat támogatásával számítógépet vásároltak és már önállóan helyben szerkesztik, tördelik az újságot.

Ez idő tájt a gáz bevezetéséről tartott falugyűlés keretében a tó megmentése is szóba került. Az évek óta működő „Szebb Kecskédért” Egyesület amellett voksolt, hogy nem kell új szervezetet alapítani, működjenek a tó megmentésére szerveződők ezen belül. Nem mindenki értett ezzel egyet, így első nekifutásra egy Tó-bizottság alakult, amelynek szerepe elsősorban a tájékozódás volt. A tulajdonviszonyokat és a térség vízrendszerét kellett tanulmányozni.
Novemberben minden családot levélben kerestek fel és a szerveződő egyesületbe toboroztak. Közel 70-en alapították meg a Horgász Egyesületet, amely nem kis dolog, hiszen a munka mellett 15 ezer forintos belépési díjat is vállaltak. Rövid időn belül elérték a tulajdoni viszony rendezését - a tó átkerült önkormányzati tulajdonba, s az haszonbérbe adta 20 évre az egyesületnek. A falu aprajának-nagyjának összefogásával, rengeteg fizikai és szervező munkával elérték, hogy 1995 őszére már vízzel telíthették a kikotort tómedret.

A közösségi felmérés időszakában voltak a helyhatósági választások. Az akkori aktív időszaknak eredménye, hogy többen is jelöltették magukat képviselőnek, és meg is nyerték a választók bizalmát. A bemutatkozásukat már a helyi újság különszáma tudta mindenki számára elérhetővé tenni.

Másfél év alatt több újságcikk is megjelent Kecskédről a megyei és országos sajtóban. Tapasztalatcseréken vettek részt, illetve hasonló problémával foglalkozó civil szervezeteket hívtak meg e célból Kecskédre. A kecskédi tapasztalatok hatására például a győrváriak közösségi felmérést végeztek a településükön és előbb adták ki a saját újságjukat, mint a kecskédiek. A jászszentlászlói tó meglátogatása viszont a kecskédi szervezőknek adott nagy lendületet. A település részt vett 1994-ben a „Virágos Magyarországért” mozgalomban, amely minden család aktív részvételét kívánta meg. A kérdőívben még feltűnően nagy érdeklődést mutató faluközpontban csúfolkodó tűzoltószertár kérdése is megoldódott. Olyan mutatósan felújította a Tűzoltó Egyesület, hogy az egyik látványossága lett a falunak. Egy küldöttség Franciaországba is eljutott az elismerő plakettet átvenni. Először jelent meg ebből az alkalomból prospektus és képeslap is Kecskédről.

Többször fogadtak külföldi vendégeket is, Angliából, Nepálból, olyanokat, akik a közösségfejlesztő munkáról helyben szereztek tapasztalatokat.

Elkészült közös összefogással a sokat vitatott fogorvosi rendelő, amelynek megépítésében a helyi vállalkozók, és egy jótékonysági rendezvényen gyakorlatilag az egész falu részt vett.

Bevezették a településre a gázt. Jóformán minden család élt ezzel a lehetőséggel. A telefonhálózatot is bővítették. 1966-ban elkészült a faluközpont egy részének díszburkolata is.

Lakossági kezdeményezésre aláírásgyűjtést szerveztek, emlékeztetni és megerősíteni azt a közösségi felmérésben feltárt véleményt, hogy új orvosi rendelőt kell építeni a régi helyett, még ha erre várni is kell.
A fiatalok ugyanebből a célból jótékonysági diszkót szerveztek. Az összegyűlt pénzt átadták a polgármesternek. 1998-ban letették az épület alapkövét, annak az idős bába néninek a közreműködésével, aki az aláírásgyűjtést kezdeményezte.

Mindezek igazolták azt a benyomást, amelyet az első beszélgetések után szereztünk, hogy egy tenni akaró, aktív közösség lakja ezt a települést.

VIII. Problémák

Szólnunk kell azonban arról is, hogy ennek a folyamatnak, bármennyire egyenes vonalú fejlődést mutat is, vannak hiányosságai, nehézségei, buktatói. Visszatérve a közösségi felmérés témáira, látható, hogy nem minden problémakörrel sikerült eddig a közösségnek megbirkóznia.

A nyilvánosság egyik eszközének tekinthető a helyi kábeltévé. Többször próbálkoztunk és össze is hoztuk azokat az embereket, akik szívesen közreműködtek volna abban, hogy ne csak a műsorok rögzítése és leadása legyen a helyi tévé funkciója. A beszélgetések a helyzetelemzésen túl nem jutottak. A technikai felszeltség alacsony foka, az önkéntesek elfoglaltsága nem adott lehetőséget a "kezdők" bevonására. A kezdetben lelkes segíteni akarókat is meghátrálni kényszerítette a munka állandó halogatása. Ezen a helyzeten nem tudtunk változtatni. Az önkormányzat először csak 1996-ban támogatta nagyobb összeggel a stúdió fejlesztését.

A környezetvédelem kérdése túl nagy falatnak bizonyult a helyi polgároknak. A bokodi Hőerőmű légszennyező tevékenysége, a radioaktív pernyehányó nemcsak helyi problémát jelent. Ebben bármilyen eredmény eléréséhez több szervezet, önkormányzatok összefogására van szükség. A tájékozódásba bevontuk a Hőerőmű környezetvédelmi megbízottját, az Általér Szövetség környezetvédő szakemberét, aki egyben a megyei önkormányzat szakértője is, és a helyi önkormányzatot. A polgármester, egy helyi kertészmérnök és a helyi fejlesztő felkereste a Belügyminisztérium Településfejlesztési Főosztályát is. Az önkormányzat vezetői úgy vélték, hogy ennek a problémának a számontartása, a vele való foglalkozás nem lehet civil szervezet feladata, ráadásul a beavatkozás rontaná is az eddig a Hőerőművel kialakult kapcsolatot. Az 1995-ben tovább folytatódó közösségi beszélgetések fő témája ennek ellenére a levegőszennyezés volt. Természetesen a szemételhelyezésről, a zöldterületek növeléséről, a fűtéskorszerűsítésről, az iskolai környezetvédelmi nevelésről is szó esett. A téma sokakat érdekelt és szívesen tettekkel is bizonyították volna elkötelezettségüket. A beszélgetések a megalakítandó egyesület céljairól több hónapon keresztül folytak, mire a konkrét elhatározás megszületett. Végül is 1995. májusában mindössze 10 fővel alakult meg az egyesület, amely azonban bejegyzésre nem került. Előtte egy figyelemfelkeltő lakossági megmozdulást is szerveztünk. A Föld napja alkalmából körbejártuk a falut, megfigyelve a problémás pontokat. Ugyanekkor egy felhívást is közzétettünk, amelyben kértük a csatlakozást települések közötti barátság-fasorok telepítéséhez. A társaság elhatározta, hogy a Környe és Kecskéd közötti fatelepítéshez ősszel kezd hozzá. A lelkesedés sajnos nem volt elég, határozott vezető híján a kezdeményezéseket nem követték tettek.

Ami a településrendezés témakörét érinti, a vélemények összegyűjtésén kívül tulajdonképpen más nem történt. Azóta már születtek önkormányzati döntések utakról, hidakról, rendezvények helyéről. A lakossági érdekérvényesítésre nem alakult csoport, civilként nem vállalta magára senki ennek a témának a gondozását. 1996. februárjában kezdeményezett a Képviselő-testület egy civil fórumot a faluközpont kialakításával kapcsolatban. Ezen az összejövetelen egy felszólaló a orvosi rendelő sorsát is szóba hozta, amely nagy vitát kavart. Az idős néni megjegyezte, hogy volt itt egy közösségi felmérés, amelyben a lakók kinyilvánították, hogy a faluközpontban kell felépíteni új, korszerű rendelőt, nem pedig a meglévőt toldozgatni. Később aláírásgyűjtést kezdeményeztek a lakossági vélemény mellett. Az önkormányzat visszavonta a régi rendelő átalakítására vonatkozó tervét.

Az összegzést bemutató önkormányzati ülésen ígéretet kaptunk arra, hogy minden civil kezdeményezést egy-egy képviselő fog támogatni és figyelemmel kísérni. Ez csak részben valósult meg, abban az esetben, ha a képviselő civilként is tagja volt a kezdeményezésnek.

A kiadvány elkészítésének és így a lakossághoz történő visszacsatolásnak elsősorban anyagi hátráltató tényezői voltak. Így az csak 1995. decemberére lett kész. Ez az egy éves késedelem a folyamatot hátrányosan érinti, hiszen a felmérés elkészülte után eltelt időben több kérdés is aktualitását vesztette, vagy időközben a tények változtak meg. Meg kell jegyezni, hogy az önkormányzat tagjainak pozitívabb, befogadó hozzáállása megkönnyítette volna a munkát, és a sokszor felesleges kerülőutakat kiküszöbölte volna.

IX. Összegzés

A fejlesztő program vezető tanára dr. Vercseg Ilona volt, a terepmunkán a Komárom-Esztergom megyei középfokú közösségfejlesztő tanfolyam hallgatói vettek részt, Keresztesi József szervezésében.

A közösségi felmérés alkalmas módszernek bizonyult a gyakorlatban a település lakóinak aktivizálására. Olyan inspiráló légkört hozott létre, amely nagy tettekre sarkallta a helyi polgárokat. Felelősségvállalások, elkötelezettségek születtek. Nagyszerű találkozásokra, egymás jobb megismerésére adott alkalmat. Olyan helyi lakosok kerültek véleményformáló pozícióba, akik korábban nem találtak maguknak helyet a közösségben, tudásuk, tapasztalataik, kezdeményezőkészségük és tetteik azonban mindenki hasznára váltak.

Csodálatos és meghatározó élmény volt az ebben való részvétel.


1997. szeptember - 1999. szeptember



A kecskédi közösségfejlesztési folyamat fontosabb lépései a következők voltak:

1993. október
személyes beszélgetés 36 kecskédi családdal, problémalista felállítása
novembertől 1994. májusáig
közösségi beszélgetések (havonta 1-2 alkalom) a felvetett témakörökről,
kérdőív összeállítása
1994. február
A Magyar Televízió Korkép c. műsorának felvétele, „Kapcsoljuk önmagunkat” címmel.
Ugyanezen alkalommal a kecskédi falutévé először közvetített egyenes adást, amelynek témája a településrendezéssel kapcsolatos közösségi beszélgetés volt.
1994. május
A kérdőívek személyes eljuttatása a 14 éven felüli kecskédi polgárokhoz.
1994. június
A beérkezett 679 kérdőív feldolgozása számítógépen, helybéli jelentkezőkkel.
A szöveges válaszok feldolgozása kiscsoportokban, témakörönként.
A "Virágos Magyarországért" mozgalom nemzetközi zsűrijének fogadása. Erre a falu több hónapig közös összefogással készült.
1994. szeptember
További közösségi beszélgetések a kérdőívek értékeléséről, a nyilvánosság lehetőségének megteremtéséről. A győrvári egyesületi lap szerkesztőinek meghívása, tapasztalatcsere.
Angol és magyar közösségfejlesztők fogadása, a település bemutatása.
1994. október
A Hír-szolgálat Egyesület megalakulása, a Kecskédi Tükör c. havi lap megalapítása.
Számítógépes tanfolyam indítása, az újság szerkesztésének előkészítése.
1994. november
A Horgász Egyesület megalakulása, amelyet megelőzött korábban az önkormányzat és civilek által alapított Tó Bizottság.
1994. december, 1995. január
A kérdőíveket értékelő jelentés összeállítása közösségi beszélgetések keretében.
Az első kecskédi újság megjelenése, mellékletében az önkormányzati választásokon induló jelöltek bemutatásával.
1995. január
Szerződéskötés a Közösségszolgálat Alapítvány és a kecskédi Önkormányzat között, amelyben a következő egy év együttműködését körvonalazták és megbízták ennek ellátásával Mészáros Zsuzsát, aki a fejlesztési csoport tagja volt.
1995. február
Nyilvános önkormányzati ülés, tájékoztatás a közösségi felmérés eredményeiről. Az 50 oldalas jelentés átadása. Az önkormányzattól támogatás kérése a lakossági kiadvány kinyomtatásához.
1995. február, március, április
A tó körülötti munkálatok megkezdése, tisztítás, tervezés, tulajdonviszonyok tisztázása.
Környezetvédelmi témakörben közösségi beszélgetések, vitafórumok, egyesület alakításának előkészítése.
A helyi lapok Komárom-Esztergom megyei találkozója Kecskéden.
Részvétel a Csongrád megyei helyi lapok találkozóján.
1995. április 23.
A Föld Napja alkalmából környezetvédő körséta a település körül, a környezetszennyezett pontok megtekintése, gyerekek, felnőttek részvételével.
Faültetés a játszótéren.
Országos felhívás közzététele: "Ültessünk barátság fasorokat a települések között" címmel.
1995. május 10.
A Kecskédi Zöld Kör , környezet-és természetvédő egyesület megalapítása.
1995. december 13.
A közösségi felmérés eredményeit tartalmazó kiadvány bemutatója. Címe: Kecskédi Tükör.
1996. február 26.
A Képviselő-testület által kezdeményezett civil fórum a községfejlesztés aktuális kérdéseiről.

Dokumentumok