· Beke Pál a népművelői pályaválasztásáról – idézet Méltóságkereső c. könyvéből
· A Civil Kollégium aktuális képzései
· „Papírország itt épül” - Tiltakozó mozgalom a civil szervezetek támogatási rendszerének megreformálásáért
· „Az államot nem papírok, hivatalok (...) tartják össze, hanem emberek.” - Lezajlott az idei Állampolgári Részvétel Hete
· A Városmegújítási Munkacsoport szemináriuma
· Ajánló a Parola legfrissebb számából
· „Lehet-e a diákból Deák?” – Az Új Reformkor diákkonferenciája (dec. 3) Önkénteseket keres a Közösségfejlesztők Egyesülete! Várjuk mindazok jelentkezését, akik szívesen belekóstolnának a közösségfejlesztési munka mindennapjaiba, megismernék a fejlesztők közösségét, és megosztanák velünk a tapasztalataikat, tudásukat, a saját szakterületük látásmódját. A jelentkezéseket a maria.tarnai@gmail.com címre várjuk. A Közösségfejlesztési Hírlevél a közösségfejlesztés, aktív állampolgáriság, részvétel témáival kapcsolatos eseményekről, jó példákról számol be, és célja az, hogy mind a közösségfejlesztéssel foglalkozó szakemberek, mind a szakterületen kívüli érdeklődők számára információt nyújtson a közösségfejlesztés területén zajló munkáról, az aktuális eseményekről, és az is, hogy ihletet adjon a saját környezetben való cselekvéshez. Ezt a hírlevelet azért kapta, mert valamilyen formában kapcsolatban áll(t) a Magyar Művelődési Intézet Közösségfejlesztési Osztályával, a Civil Kollégiummal és/vagy a Közösségfejlesztők Egyesületével. Kérjük, hogy ha nem szeretne ilyen hírlevelet kapni, küldjön egy válasz e-mailt, "Leiratkozom" tárgymegjelöléssel! Üdvözlettel: Tarnai Mária - maria.tarnai@gmail.com Péterfi Ferenc - peterfi@kkapcsolat.hu Az alábbiakban idézünk Beke Pali életrajzi és szakmatörténeti könyvéből, amelyben népművelői pályaválasztásáról ír: „Nem bántam meg. Ez a szakma szép és gazdag életet ajándékozott nekem. Emberek, barátok, tájak, helyzetek, események és történetek sokaságát. Tulajdonképpen az egész országot, és aztán egy másikat, amelyről bőven lesz szó még a későbbi oldalakon. Városokat, falvakat, tanácselnököket, később polgármestereket, jegyzővé vált vb-titkárokat, tanítókat, tanárokat, téesz-elnököket, egyéni gazdákat, vállalkozókat. Valamit szervezni-csinálni akaró, majd általunk egyesületbe szervezett polgárok százait. Később cselekedni vágyó fiatalokat. Szórakozva dolgoztam végig az életem, és ebben az sem zavar, hogy sok minden feleslegesnek, később zsákutcának bizonyult. Jó érzéseimet bizonyára az magyarázza, hogy a népművelőként természetes művelődési otthoni előzmények után negyedszázadot egy munkahelyen, a Népművelési Intézetben és utódszervezeteiben dolgozhattam végig. Ez általam akkor még ismeretlen, bár ma már gyanított manipulációs okból a béke és a szabad cselekvés szigete volt a pártállami időkben, lehetővé téve a társadalomért való cselekvést azokon a fertályokon, amely a hatalomnak távoli, vagy közömbös volt. Fontosnak és sikeresnek érezhettük magunkat tehát, s utólag úgy látom, hogy bennünk és körülöttünk már jóval korábban megtörtént az a rendszerváltozás, amellyel valójában csak a ‘80-as évek végén ajándékozott meg a sors. Tudtam én, hogy nincs mindenki így, de Panni néni osztálytermének tanulságát hordozva sikerült egyidejűleg kint is, és bent is lennem annak ellenére, hogy József Attila ezt valamikor még lehetetlennek tartotta. Bizonyos vagyok abban, hogy barátaimmal együtt végzett munkám elemi részecskéjét jelentette a (nem remélten érkezett) változásoknak éppen úgy, mint sokan másoknak a munkája, akik másutt és másképpen tették dolgukat. Jó sorom e munkahelyen adta dr. Koncz Gábor, Kovalcsik József és Varga Tamás barátaimat, majd körénk kerítette Alföldi Albert, dr. Balipap Ferenc, Hallgató Éva, Kecskeméthyné Sedívi Lilla, Kígyós Sándor, dr. Kováts Flórián, Markolt Endre, Péterfi Ferenc, Szentpéteri Zoltán, Takács Péter és Vattay Dénes népművelőket, majd az építész Makovecz Imrét, és később sokan másokat, és aztán a franciákat, és aztán más külföldieket. Mindazokat tehát, akik köré éltem szerveződött, akik a különféle munkákban társaimmá lettek. Akik mindannyian jeles alakítói, egyidejűleg szereplői mindannak, amit az elkövetkezőkben írok. Velük együtt próbáltam emberibbé változtatni véletlenül kerített, de megszeretett szakmámat, és velük közösen szabtuk át a népművelést közösségfejlesztéssé lelkiismeretünk útját járva. Megkísérlek erről pontos számot adni. És szeretném, ha az is világos lenne az olvasónak, hogy amit (véletlenül?) felvállaltunk, amit aztán megtanultunk, és amit lassan próbálgatva csináltunk is, és amiben így járatosak lettünk, az fontos dolog az országlakosságnak. Fontos a jelennek, a jövőnek. Persze csak akkor, ha azt akarjuk, hogy e tájon legyen jövőnk.” Méltóságkereső című könyve teljes terjedelmében letölthető az internetről >>> A Civil Kollégium aktuális képzései – téli kurzuskínálat (2009-2010) Bővebb információért kattintson a képzés nevére! 2009. november 27-29. Közösségi gazdaságfejlesztés