Közösségfejlesztés

Az adattár könyvtára
Nyomtatóbarát változat
Cím:
A közösségi színterek az egészségfejlesztésben
Szerző:
Füzesi Zsuzsanna, Tistyán László
Sorozatcím:
Ország:
A kiadás helye:
A kiadás éve:
Kiadó:
Országos Egészségfejlesztési Kutatóintézet
Ár:
Terjedelem:
68 oldal
Nyelv:
magyar
Fordítás:
Tárgyszavak:
egészségterv, egészségfejlesztés, közösségfejlesztés
Állomány:
Megjegyzés:
Raktári jelzet:
K 1228
A közösségi színterek az egészségfejlesztésben

Letölthető verzió: A közösségi színterek az egészségfejlesztésben.doc
Tartalom
Az egészség fogalmáról
Az egészségfejlesztésről általában
Egészségfejlesztés - de hogyan? Mit szabad és mit nem?

A közösségek szerepéről általában
A közösség: a közvetítő intézmények struktúrája
A közösség: kapcsolat a különböző szervezetek között
A közösség: hatalom
A közösségi erőforrásokhoz való egyenlőtlen hozzáférhetőség

A közösségi színterekről általában
Mi a közösségi színtér?
A közösségi színtér az egészségfejlesztés célterülete
A közösségi színtér az egészségfejlesztés aktora

A támogató társadalmi háttér szükségességéről

A közösségi színterekre irányuló programok általánosítható modellje
Mi a közösségi színtér program lényege?
Miben más ez a program, mint az eddigiek?
A közösségi színtér programok általános célja
A közösségi színtér programok konkrét céljai

Mi a közösségi színtér program?
A „folyamat”
A közösségi színtér program tartalmi és technikai oldalai
Az első lépés – az állapotleírás (helyzetelemzés)
Az állapotleírás részei, egyes moduljai
A „technológia”
A második lépés – a cselekvési terv
A harmadik lépés – a közösségi színtér program kommunikációs tevékenysége

Hogyan készítsük el a közösségi színtér programot?
Az állapotleírás
Hogyan fogjunk hozzá az állapotleírás elkészítéséhez?
Mit (milyen fejezeteket) tartalmaz egy állapotleírás?
Adatforrások
Mi lesz a sorsa az állapotleírásnak?
A cselekvési program
Milyen legyen a közösségi színterek cselekvési programja?
Hogyan készüljön közösségi színtér program?
Kulcsproblémák kiválasztása a közösségi színtér programok összeállítása során

A közösségi színtér programok szervezeti erőforrásai

Közösségi színterekre irányuló támogatásra érdemes programok
Életkori alapon szerveződő színterek
A színterekben lévő sajátosságok, motívációk kiaknázása
Saját kezdeményezésű programok/cselekvések a színtereken
Modellértékű programok, tevékenységek

A közösségi színtér mint erőforrás
A közösségi színtér, mint fenntartható folyamat

A közösségi színtér programokat támogató módszerek

A színtér programok eredményességének és hatékonyságának mérése
Eredmény-indikátorok
Folyamat-mérés
Hatékonyság-mérés

Mellékletek
I. sz. Információk és adatforrások a települési közösségi színtér program összeállításához – elsősorban a községi jogállású településekhez
II. Lehetséges mutatók a települési egészségtervekhez – elsősorban a városok állapotleírásához
III. A konszenzus értekezletek módszeréről
IV. Egy sikeres programról: Település – Közösség - Életminőség
A „Települési egészségterv” programról

Irodalom



Az egészség fogalmáról

Az egészséget sokan sokféleképpen határozzák meg. Más fogalmakat használnak a nemzetközi szervezetek, az egészségszociológiában jártas kutatók, a mindennapi gyógyításban résztvevő orvosok, s másként közelítenek saját egészségükhöz a laikusok. Kinek a betegség hiánya, kinek a mindennapi tevékenységekre való képesség, kinek a jó erőnlét vagy éppen a jókedv, a boldogság állapota jelenti az egészséget. Egy biztos: egészségünk nem tekinhető statikus állapotnak, napról-napra dinamikusan változik és számos tényező befolyásolja. Az egészség egyfajta adaptációs (alkalmazkodási) kézségként is felfogható, amellyel a körülöttünk lévő változásokra reagálunk. A sikeres adaptáció jó, megfelelő egészséggel lehetséges csak.

Az egészség fogalmának e komplex jellege és felfogása ellenére a népesség egészségi állapotának értékelése során általában mégis azt mutatjuk be, hogy az emberek milyen bajokban, betegségekben szenvednek, valamint hogy milyen társadalmi, közösségi, egyéni veszélyeztető tényezők következtében jönnek létre az egészséget romboló állapotok. Indikátorként tehát a betegségeket használjuk fel, és közülük is elsősorban azokat, amelyek viszonylag jól mérhetőek (az orvosok szerint „objektívnek” tekintett vizsgálatok által). A „mérhető” állapotokhoz leggyakrabban a testi (szomatikus) megbetegedéseket soroljuk, s csak a vizsgálatok kisebb hányada foglalkozik a mentális, valamint a szociális megbetegedések, állapotok rögzítésével.

Az egészségi állapot értékelésekor gyakran az egészséget abszolút fogalomként kezeljük (azaz vagy egészségesnek vagy betegnek minősítünk valakit). A mérés egységesítése, kezelhetősége érdekében nem is tehetünk nagyon mást.
Más a helyzet, ha a népesség különböző csoportjait kívánjuk segíteni abban, hogy egészségesebbek legyenek. Ezekben az esetekben az egészséget csak relatív fogalomként közelíthetjük, azaz abban lehetünk az egyének és a közösségek segítségére, hogy jobb egészségi állapotban éljenek, nem pedig abban, hogy az egészség egy specifikus (általában szakértők által meghatározott) szintjét érjék el.

Az egészséget gyakran pozitív és negatív egészségre osztják fel. A pozitív egészség a tényleges jól-létet és a fittség (az erőnlét) magas szintjét foglalja magába, míg a negatív egészség bármely nem kívánatos állapottól kezdve a betegségeken keresztül a súlyos korlátozottsággal járó állapotokig terjedhet.

Az egészség pozitív és negatív „része” azonban csak hipotetikusan zárja ki egymást, az életben nem. Sokan vannak, akik nem kívánatos állapotokkal, betegségekkel élnek együtt, mégis fittek, sőt az egészség bizonyos fizikai, szomatikus dimenzióit leszámítva, egészségesnek tekinthetőek. Aki születésétől kezdve fél vesével él, legfeljebb anatómiailag nem tekinthető „tökéletesnek.” Akinek jól beállított és kezelt cukorbetegsége van, lehet teljesen fitt és – minimális korlátozásokkal – szinte teljes életet élhet. A mozgáskorlátozott – ha megfelelő munkával, otthonnal, közlekedési lehetőségekkel, s természetesen társadalmi-közösségi elfogadottsággal rendelkezik – legfeljebb több segítségre szorul, mint e korlátozottsággal nem rendelkező társai, de élete harmonikus és boldog lehet. Ezekből is látható: az egészség az ember testi, lelki állapotának és szociális helyzetének egyensúlya, s nem a „tökéletes egészség”.

Pontos és komplex, minden szempontra kiterjedő meghatározása az egyén és a népesség egészségének ezért szinte lehetetlen. Amikor tehát azt mondjuk, hogy javítjuk az egészségi állapotot, akkor az egészség, az élet minőségének javításáról, növeléséről beszélünk, amely természetesen magába foglalja a pozitív egészség növelését és a negatív egészség csökkentését.

Az egészségfejlesztésről általában

Az egészségfejlesztés célja, hogy az egyének, közösségek képessé váljanak az egészség feletti kontroll megszerzésére annak érdekében, hogy javuljon az egészségi állapotuk és az életminőségük.

Az egészségfejlesztés módszerei rendkívül sokfélék, a közoktatástól kezdve a speciális egészségi problémákkal küzdők számára fenntartott tanácsadó-segítő szolgáltatásokig terjednek. A hazai gyakorlatban az egészségfejlesztés ma még gyakran leszűkül az egészségnevelésre, mely egyedül az információk, a tudás átadása révén kíván szemléletváltozást elérni az érintetteknél. Az egészségfejlesztésnek valóban fontos része az egészségnevelés, de csak egy módszer a többi mellett, s önmagában alkalmazva ritkán hatékony hosszabb távon.

Az egészségfejlesztés nem csak az egészségügyi szektor feladata. Hatékony egészségfejlesztés az egyének és a közösségek akarata, motivációja nélkül nem lehetséges, igaz, támogató társadalmi háttér nélkül sem. Ebben a kiadványban éppen azokat a módszereket kívánjuk bemutatni, amelyek az egyének, közösségek részvételével azokon a színtereken valósulnak meg, amelyeken az emberek a mindennapi életüket élik, s ahol részvételük a saját egészségük fejlesztésében „magától értetődő”.

A közösségi színtereken megvalósuló egészségfejlesztésnek nemcsak nemzetközi, hanem megfelelő magyarországi példái is vannak már. Ezek megismertetése, továbbfejlesztése, új modellértékű programok megalkotása, kipróbálása és „begyakoroltatása” segíthet bennünket ahhoz, hogy jobb egészségi állapotot érjünk el. Emellett ugyanolyan fontos célja e programoknak, hogy javuljon életminőségünk, jobban érezzük magunkat nemcsak a saját bőrünkben, hanem szűkebb-tágabb környezetünkben is.

Miért hisszük, hogy a közösségi színtér programoknak nagyobb terepet, támogatást kell biztosítani az egészségfejlesztés és az életminőség-javítás során? Miért nem megfelelőek az eddig többségükben paternalista módon alkalmazott módszerek? A következő fejezetben e paternalista megközelítés lehetséges kockázataira hívjuk fel a figyelmet, s ajánlunk más módszert a veszélyek elkerülésére, az egészségfejlesztési tevékenység hatékonyabb megvalósítására. Hitünk szerint ugyanis a tudásátadás, az információközvetítés mellett a legnagyobb szerepe az egészségfejlesztésben a tényleges részvételen alapuló, begyakorolható és a mindennapi életben megvalósítható tevékenységeknek van.

Egészségfejlesztés – de hogyan? Mit szabad és mit nem?

Az elmúlt évtizedekben egyre több figyelem irányul a megelőzhető betegségekre és az elkerülhető halálokokra Magyarországon is. A hazai halálozási adatok alapján nem szorul különösebb magyarázatra, hogy ennek „életbevágó” oka van. Nem lenne azonban teljesen igaz, ha azt állítanánk, tudatos felismerés játszott szerepet csupán abban, hogy a betegségek megelőzése és az egészség megőrzése, fejlesztése „divattá” vált. A nyugat-európai és észak-amerikai életmódminták, -modellek átvételének legalább ilyen jelentősége van bizonyos társadalmi és szakmai csoportok szemléletmódjának és tényleges cselekvéseinek változásában, mint az egyébként nyilvánvaló szükségszerűségnek. Az egészségfejlesztés egyre inkább tudatos kormányzati-társadalmi törekvés és beavatkozás. E törekvések és a történések nem zajlanak azonban viták nélkül. A viták egy része sajnálatos módon még mindig arról szól, kinek a feladata a betegségek megelőzése és az egészség megtartása. Az egyéné vagy a társadalomé? Vádolható-e csupán az egyén, ha egészsége megromlik, illetve vádolható-e csupán a társadalom, ha az egyéni életmód súlyos – közöttük elkerülhető – kockázati elemeket is tartalmaz? Van-e egyáltalán értelme egy ilyen kérdésfelvetésnek? Egyik megközelítés sem szolgálhat ugyanis arra, hogy legitimálja a másik fontosságának lebecsülését. (Az egészséges életmód hatásai, „konkrét eredményei” – legalábbis a külföldi tapasztalatok ezt mutatják – évtizedekkel később mérhetőek az egészségben töltött évek számának növekedésében, a halandóság javulásában. Ami viszont már – Magyarországon is – bizonyított: semmi más nem javította oly jelentős mértékben az elmúlt században az emberek egészségét, növelte életkilátásaikat, mint a jól működő közegészségügyi rendszer, az egészséges ivóvízhez, a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerhez való hozzájutás, valamint a lakáskörülmények javulása. Az egyéni magatartásra, életmódra koncentrálni csupán, a társadalmi struktúra és folyamatok megváltoztatása nélkül, igen gyenge hatékonyságú próbálkozás. A fordítottja is igaz. Hérakleitoszt idézve és kissé talán erőltetetten elhelyezve a fogyasztói társadalom által kínált javak közé: „Az embereknek, ha teljesülne mindaz, amit kívánnak, nem válna javukra.”)

A viták viszont nem szólnak arról, vajon vannak-e nem szándékolt következményei e beavatkozások révén indukált folyamatoknak, azaz átalakul-e és hogyan az emberek egészséghez való viszonya a betegségek megelőzésére és az egészség megtartására, fejlesztésére irányuló beavatkozások, programok, mozgalmak következtében? (A modern orvostudományt és az erre szerveződő egészségügyi ellátást itt és most szándékosan nem említjük.) Nemcsak a válasszal, de még a kérdés felvetésével is „adósak” vagyunk.

Ma már sokkal tájékozottabbak vagyunk az életmódi és a környezeti kockázatok százairól, a betegségek megelőzésének lehetőségeiről - köszönhetően a népegészségügyben és az egészségügyben dolgozók egy részének, valamint a megnövekedett média-figyelemnek e területeken - mint voltunk évtizedekkel ezelőtt. A szakemberek üzeneteiből tudjuk, hogy fontos (lenne) a dohányzás abbahagyása, a kontrollált alkoholfogyasztás, a felesleges testsúlytól való megszabadulás, a fizikai aktivitás rendszeressége, az étrend megváltoztatása, a balesetek megelőzése, a biztonságos szexuális tevékenység, és a rendszeres részvétel szűrővizsgálatokon, orvosi ellenőrzéseken.

Mégis, ezek az üzenetek – tartalmukat tekintve – gyakran zavaróan hatnak azokra, akiket elérnek, megérintenek. Bizonyos kockázatokkal Itt és most nem a súlyos környezeti és egyéb, pl. foglalkozási kockázatokról beszélünk. Ez utóbbiakról a kockázat-kommunikáció gyakran szemérmesen hallgat, mintha az emberek romló egészségi állapotáért csak a munkán kívüli életmódi kockázatok, és – esetleg – a környezetiek lennének felelősek. való együttélés ugyanis mindig is hozzátartozott az emberek mindennapi életéhez, másképp fogalmazva: a kultúrához. Ha viszont már a „leghétköznapibb élet” és tevékenységek (étkezés, alvás, szexuális aktivitás stb.) is súlyosan terheltek kockázatokkal, jogos lehet a megnövekedett aggodalom az egészségért, az életért.

A félelmek kivédésére, a mindennapi élet teljes kontrolljára mi lehet a legjobb megoldás, mint az egészségügyi ellátás (az egészségügyi ellátók) mind gyakoribb igénybevétele. Szándékolt, vagy sem, az üzenet lényege, illetve következménye akár ez is lehet. (Ha az üzenet is tőlük érkezett, a megoldást is bizonyára ők ismerik.) Fokozódó függőség (kiszolgáltatottság) az ellátóktól, csökkenő autonómia, önmeghatározás, gyengülő megküzdési mechanizmusok jellemezhetik azt a folyamatot, melynek során átalakul az egyén egészségképe, egészséghez való viszonya. Újradefiniálhatja saját szerepét, felelősségét az egészsége megtartásában is. A „felelős” egyéni magatartás ebben az esetben az ellátók által kínált szolgáltatások igénybevétele lehet. A függetlenség feladásáért cserébe viszont a kockázatok minimalizálását várja el az egyén: azaz, az egészségügyi szolgáltatók minden egészséget veszélyeztető kockázatot védjenek ki. Ezt pedig ők másként nem tehetik, csak még több diagnosztikus vizsgálattal, gyógyszeres és műtéti kezeléssel. Szélsőséges példának tekinthető az az egyik magyar kereskedelmi televízióban is bemutatott eset, amikor egy fiatal amerikai nő – a gyermekei megszületését követően, – az emlőrák és a nőgyógyászati daganatok megelőzése érdekében (és a családban való gyakori előfordulás miatt) eltávolíttatta emlőit, méhét és petefészkeit. Valóban ezt akarjuk-e?

Az egyik kérdés az, szabad-e és milyen mélyen szabad beavatkozni az emberek mindennapi kultúrájába? Mire van felhatalmazásunk, amikor egészségfejlesztőként, orvosként, védőnőként, politikusként stb. üzeneteket küldünk a társadalomnak, a szűkebb–tágabb közösségünk tagjainak? Egyáltalán: milyen üzeneteket küldhetünk? (Azt a helyzetet például normálisnak tartjuk, amikor az orvos megpróbálja meggyőzni betegét a túlzott sófogyasztás lehetséges egészségkárosító következményeiről. Nehezen tudnánk viszont elképzelni egy másik helyzetet, amikor ugyanez az orvos a síelés kockázatairól, annak súlyos baleseti, egészségi következményeiről beszél páciensének, megpróbálva lebeszélni őt e valóban kockázatos sportról.)

A másik kérdés az előzőből következik: hogyan módosíthatók (ha szükséges változtathatók meg) a súlyosan egészségromboló életformák úgy, hogy közben ne változtassuk meg a kultúrát, ne csökkentsük az egyének autonómiáját saját életükkel, döntéseikkel kapcsolatban, ne tegyük őket függővé az egészségügyi (vagy bármilyen más) ellátástól, szolgáltatástól. Ez utóbbi esetben nem arról beszélünk, amikor nagyon is tudatosan gerjesztenek szükségleteket az egészségügyi ellátók az ellátás igénybevételére, valamint gyógyszergyártók a gyógyszerfogyasztás növelésére.

E – talán első olvasásra furcsa – kérdésnek az egészségi kérdéseken kívül is jelentős a súlya: meddig mehetnek el a társadalomkutatók, szociológusok, vagy például a gyerekek szocializációját lényegesen befolyásoló pedagógusok abban, hogy olyan magatartásformákat, életmódmodelleket kínáljanak, amelyek befolyásolják az adott társadalmi csoportok, közösségek, családok, egyének kultúráját? Másként fogalmazva: hagyni kell-e az embereket, hogy saját léptéküknek és felmerülő szükségleteiknek, tudásuknak, lehetőségeiknek megfelelően változtassanak életmódjukon, magatartásukon, vagy ezt különböző – az életükbe, kultúrájukba beavatkozó – módszerekkel kívülről siettetni kell, meghatározva azt is, „mi a korszerű, merre van az előre”? Azaz, az „emberek érdekében” mennyire léphetünk fel küldetéstudattal, próbálhatjuk ki rajtuk tudományunk és jóakaratunk minden lehetséges formáját? Vizsgáljuk-e azt, hogy e beavatkozásoknak milyen nem szándékolt következményei vannak, vagy megelégszünk az általunk kitűzöttek teljesülésével? Különösen fontosak ezek a kérdések az életminőséget javító, az egészség fejlesztését hosszú távon segíteni kívánó programok esetében.

A „mit, mikor, kiknek, milyen tartalommal” kérdések mellett tehát nem szabad elfelejtkeznünk a „milyen következményekkel”? – kérdés feltevéséről sem.

A közösségek szerepéről általában

Az előző fejezetben felvetett kérdésünkre miszerint szabad-e beavatkozni az emberek mindennapi kultúrájába, s ha igen milyen módon, milyen közvetítő közegeken keresztül, van válaszunk: a közösségekben található meg azt a forma (közeg) melyen keresztül az emberek hétköznapi kultúrája a saját léptékük szerint változtatható, s ily módon a beavatkozás megtehető.

Miért gondoljuk azt, hogy a közösségeknek valóban fontos, lényeges szerepe van az életminőség javításában? Milyen különleges szerepekkel, funkciókkal rendelkezik, amely – a mi véleményünk szerint – alkalmasabbá teszi minden más formánál e feladat betöltésére?

A közösségeknek történetileg is lényeges, központi szerepe volt/van a népegészségügyben. A közösség kulcsfogalom a szociológiában, a pszichológiában, a szociálpszichológiában, definiálása rendkívül sok szempontból lehetséges. Most röviden a közösségnek csak azon funkcióival foglalkozunk, amelyeket fontos tartunk az emberek életminősége, egészségi állapota szempontjából, s amelyek úgy segíthetik a betegségek megelőzését, az egészség megőrzését, fejlesztését, hogy a közösség kultúrájára, adottságaira, a közösség tagjainak motivációira építenek A közösség fogalmáról, funkcióiról, működéséről, a közösségfejlesztés módszereiről és gyakorlati tapasztalatairól színvonalas hazai publikációk is napvilágot láttak. Ezek közül kiemelten ajánljuk Varga A. Tamás és Vercseg Ilona könyvét a közösségfejlesztésről. (Varga, Vercseg 1998.).

Közösségek alatt ebben az írásban az emberek olyan összefüggő hálózatait értjük, amelyek a lakóhelyük (település, szomszédság), a napi tevékenységüket legnagyobb mértékben kitöltő elfoglaltságuk (oktatási intézmények), munkájuk (munkahelyük), valamilyen életkori (idősek), demográfiai jellemzőik (nők), esetleg közös problémáikra közös válaszokat kereső (önsegítő csoportok) stb. dimenziók mentén „szerveződnek”. E közösségek léte egyrészt adottság (például azokon a színtereken, ahol az emberek a mindennapi életüket élik), másrészt valamilyen érdekek, célok érdekében valóban önkéntesen, vagy kívülről inspirálva szerveződnek.

A közösség: a közvetítő intézmények struktúrája

A közösség úgy is felfogható, mint olyan intézmények sokasága, amelyek jelentős szerepet játszanak a közösségi/társadalmi identitás kialakításában, s biztosítják a materiális és nem materiális erőforrásokat a közösség tagjai számára. Ez az intézményi struktúra magába foglalja a családot, az informális társadalmi hálózatokat, az egyházakat, az önkéntes egyesüléseket, a civil szervezeteket, a szomszédságot stb. Ez a struktúra közvetítő (mediátori) szerepet játszik a közösség és az egyén között, hiszen nemcsak tárháza a közösségi normáknak, értékeknek, hiedelmeknek, beállítódásoknak, de rendkívül jelentős hatása is van azokra, s ezen keresztül az egyéni viselkedésre (köztük az egészségmagatartásra).

Közösség és egyén szoros kötődésben élnek, ezért az egyéni értékek, beállítódások és aktivitások változtatása a közösség támogatása nélkül nehezen képzelhető el. A közösség ezen túl kapocs az egyén és a szélesebb társadalmi környezet között: erősítheti vagy gyengítheti a társadalom normáit.

Az életminőség javításában, az egészség megőrzésében az előbbiekben felsorolt intézmények rendkívül jelentős szerepet játszanak, ezért befolyásolásuk, segítésük (pl. a családé), erősítésük (pl. a szomszédsági kapcsolatoké), esetleg létrehozásuk (pl. a civil szervezeteké) fontos erőforrás és hatékony „befektetés”.

A közösség: kapcsolat a különböző szervezetek között

A közösség úgy is felfogható, mint fontos kapcsolat a különböző szervezetek, intézmények között egy adott településen, régióban stb. Egy településen az erőforrások – többé, vagy kevésbé, de – mindig korlátozottak. E szűkös forrásokból kell biztosítani az egészséges ivóvíztől kezdve az egészségügyi ellátáson, oktatáson, kultúrán át, a környezetvédelemig szinte mindent, ami az élet alapvető és minőségi feltételeihez hozzátartozik. A szűkös erőforrásokért a különböző szervezetek, intézmények „versenyben” állnak egymással. Sok esetben a „verseny” nemcsak a több pénzért folyik, hanem pl. az önkéntes munkáért, az adott terület fontosságának (presztízsének) elismertetéséért, a média-figyelemért stb. Gyakran több szervezet is ugyanolyan, vagy hasonló szolgáltatást nyújt, s ebben is versenyeznek egymással. (A félreértések elkerülésére: nem a versennyel van probléma, hiszen a verseny – megfelelő formában, tisztességes játékszabályokkal – minőséget eredményez. Gyakran tapasztalható azonban, hogy a szervezetek, annak érdekében, hogy a szűkös forrásokat megszerezzék, olyan feladatokat is vállalnak, melyek messze esnek kompetenciájuktól – ahelyett, hogy kooperálnának másokkal.) Az együttműködés hiánya (sok esetben a konkuráló magatartás) a szűk források kevésbé hatékony felhasználását eredményezi.

Éppen ezért szükség van olyan konszenzusra épülő módszerekre és gyakorlatra, amely a különböző szervezetek, intézmények, informális csoportok között koordinálhat és koalíciót hozhat létre. Ez a rendszer nem zárja ki az új „versenyzők” belépését sem, hogy minél több, jobb és ötletesebb módszerek segítsék az életminőség javítását. Itt a verseny tehát már arról is szól, hogy ki tud jobbat, érdekesebbet nyújtani.

Az eredmény nemcsak az erőforrások hatékonyabb felhasználásában mutatkozhat meg, hanem a helyi egészségpolitika szélesebb alapon nyugvó, komplexebb kidolgozásában és megvalósításában is. Az egyéni versenyből csoportos lesz, annak összes pozitív hozadékával.

A közösség: hatalom

A „hatalmi struktúrák” (szervezetek, intézmények, véleményvezérek, befolyásos csoportok stb.) a különböző településeken, közösségekben döntő szerepet játszanak abban, hogy egyrészt definiálják az életminőségi, egészségi problémákat (azaz, hogy egyáltalán mit tekintenek problémának), másrészt, hogy mennyi forrást (szellemi, pénzügyi, technikai stb.) biztosítanak ezek megoldására.

Az egyik legfontosabb szerep azonban, amit a közösségi hatalmi struktúra betölt, hogy meghatározza milyen kérdések kerülhetnek egyáltalán a közvélemény elé. Mivel a legtöbb egészségi, életminőségi kérdésnek politikai és gazdasági következménye is van, ezek visszahatnak a hatalmi struktúrákra. Így pl. a dohányzás nemcsak egészségi kérdés. Fontos gazdasági hatása is van (dohánytermelőkre, dohánygyári munkásokra, forgalmazókra, viszonteladókra, eladókra, a hirdetésből élőkre, a dohánytól valamilyen mértékben függő közösségekre, településekre, s természetesen – az adóbevételek révén – az államra is) Becslések szerint ma Magyarországon kb. 30 ezer haláleset tulajdonítható a dohányzás következményeinek. Nincs azonban adatunk arról, hányan élnek a dohányból (pl. dohánytermelők, dohánygyári munkások, forgalmazók, viszonteladók, eladók, a hirdetésből élők, a dohánytól kisebb vagy nagyobb mértékben függő közösségek, települések stb.). Az állami bevételekre szoktak csak hivatkozni, mint jelentős, nem nélkülözhető forrásra, de azt nem tudjuk, hogy az előzőekben felsoroltakhoz képest vajon ennek milyen is az aránya. Az USA-ban, becslések szerint kb. annyian élnek a dohányból, mint amennyien meghalnak a fogyasztása miatt. (Barbeau 1998) . Hasonló gazdasági hatása van az étkezési szokások megváltoztatásának is az élelmiszer előállítókra (a kistermelőktől a feldolgozókig), az eladókra, az élelmiszereket forgalmazó boltokra, az éttermekre stb. Ezek a következmények a hatalmi struktúra aktív vagy passzív ellenállását válthatják ki a változásokkal szemben.

A közvélemény, a közösség azonban nyomást is gyakorolhat e hatalmi struktúrákra, jelezve azt, mi a fontos, s a kevésbé fontos a számára, mire, miből mennyit kell áldozni a közösségi erőforrásokból. Minél erősebbek ezek a közösségek, minél fejlettebb a civil társadalom, a hatalmi struktúrák annál átláthatóbbak, tevékenységüket annál inkább a nyilvánosság előtt kell, hogy végezzék. Így nem csupán kontrolálhatóbbak, de a közösség által befolyásolhatóbbak is.

A közösségi erőforrásokhoz való egyenlőtlen hozzáférhetőség

A közösségi erőforrások sajnálatos módon azok számára a leginkább elérhetetlenek, akiknek életminősége nem éri el az adott közösségben elfogadható szintet, akik a legsúlyosabb egészségi problémákkal küzdenek. Ők a szegények, az aluliskolázottak, a munkanélküliek, a rokkantak, a fogyatékosok, a romák, a hajléktalanok és azok, akik egészségi állapotuk miatt „kizáródnak” a szűkebb-tágabb közösségből, mint például az elmebetegek, az alkoholisták (s ha a számuk növekszik, várhatóan az AIDS betegek is).

Ezek a csoportok nagyon gyakran kimaradnak már a problémák definiálásából, a programok kidolgozásából, s az aktivitásokból. Ismerjük közös érvünket: „túl nehéz elérni őket”. S ez igaz is, hiszen egyéni problémáik oly súlyosak, hogy kevés idejük, energiájuk és forrásaik vannak a tágabb közösségben való részvételre és aktivitásra. Politikailag sem jelentenek releváns csoportot, így a politika szereplőinek „küzdeni sem szükséges értük”. Társadalmi és politikai izolációjuk miatt olyan programok és szolgáltatások céljaivá válnak, amelyek jószándékúak ugyan, de szinte bizonyosan bukásra ítéltek. A jószándékú beavatkozók pedig sikertelenségüket, frusztrációjukat előbb-utóbb e csoportokra vetítik vissza, előtérbe helyezve az „áldozat vádolását”, fokozva az előítéleteket, s e csoportok marginalizációját, esetleg teljes kizáródását a közösségből.

A társadalmi igazságosság érdekében egy demokratikus társadalomban azonban akkor is jelentős figyelmet kell fordítani a közösségbe való bevonásukra, „képessé tevésükre” az egészségük és az életük feletti kontroll megszerzésében, ha az több idővel, energiával, költséggel jár és az eredmények rövidtávon kevésbé látványosak.

A közösségi színterekről általában

A közösségi színterek az egészségfejlesztés fontos ennek megfelelő „kezelésük” (megközelítésük, illetve támogatásuk) a népesség egészségi állapotának javítását szolgáló erőfeszítések hatékonysága szempontjából különösen fontos, esetenként garanciális jelentőségű feladat.

Mi a közösségi színtér?

Közhelyszerű megállapítás, hogy nem képzelhető el „absztrakt” egészségfejlesztés. E tevékenység célcsoportjai/célszemélyei mindig konkrét (általában színterekhez kötődő) élethelyzetekben lévő konkrét individuumok, különböző lakossági csoportok.

E „színterek” egy része „formális”, azaz valamilyen „mesterségesen létrehozott” szervezethez kötődik – például iskola, munkahely, hadsereg, börtön stb.
A színterek másik része nem formális szervezeti tagságon alapul – spontán kialakult közösségekhez, esetleg szituatív csoportosulásokhoz kapcsolható. (Előbbire példa egy lakóhelyi közösség /a mi utcánk, a mi lépcsőházunk, a mi falunk stb./, utóbbira egy diszkó, egy rendezvény résztvevőinek köre.)

A közösségi színtér az egészségfejlesztés célterülete

A színterek szükségképpen célterületei az egészségfejlesztésre irányuló tevékenységnek. Ugyancsak következik a különbségtétel is – a színtér jellegének függvényében alakul az „egészségfejlesztő tevékenység” jellege, az alkalmazott eszközök megválasztása, a „befolyásolás” érvényesülésének időtartama stb.
Példaként említve – egy diszkó, mint szituatív színtér közönségének a befolyásolása történhet definitív normákon keresztül (tilos a dohányzás a teremben), illetve a „hétköznapi normarendszer” alakításán keresztül (milyenek a kialakult szokások az adott színtéren, például akár a legális /cigaretta, alkohol/, akár az illegális kábítószert fogyasztók „tolerálására” vonatkozóan).

A közösségi színtér az egészségfejlesztés aktora

Az ún. közösségi színterek több aspektusból is aktorai az egészségi állapotot alakító folyamatnak. Csupán példaszerűen említve néhányat ezen „aspektusok” közül:

a közösségi színtereken számos sajátos „hétköznapi normaképződés” valósul meg. Kialakulnak azok a normák (például szokások), melyek – e normák szociálpszichológiából jól ismert egyéb funkciói mellett – a közösség (csoportosulás) számára értelmezési keretét Az átértelmezés kiváló példája a néhány évvel ezelőtt egy szappanopera hatására gyakorolt „játék”, az ún. dallaszozás. A kifejezés a Dallas című filmsorozat nevéből származik. A „házibulis” játék lényege az volt, hogy a résztvevők – akik a Dallas valamelyik részét nézték – csak akkor ihattak szeszesitalt, ha a filmben is éppen ittak. Az nyerte a játékot, aki a film végére a legjózanabb maradt. adják a színtéren kívülről érkező hatásoknak.
Gyakran előfordul, hogy e sajátos normák olyanok, amelyek a kívülről érkező hatások érvényesülését lehetetlenné teszik. (Ilyen például a nem függő kábítószer-fogyasztók, vagy a legális drogok /alkohol, dohány/ esetében a fogyasztással kapcsolatos befolyásolási kísérletek átértelmezése, a kognitív disszonancia-redukció folyamatát támogató-magyarázó ideológiák „gyártása” stb.).
A színtereken kialakuló normarendszer hatása természetesen lehet pozitív is.

Akár negatív, akár pozitív hatásúak ezek a normák (szokások), kívülről történő befolyásolásuk általában rendkívül nehéz – bár konzekvens, és hosszú időn keresztül érvényesülő hatások mellett megvalósítható.

a közösségi színterek maguk is részei a kommunikációs aktusok azon sorozatának, amelyen keresztül az egészségfejlesztés megvalósul. A közösségi színterek kommunikációs szempontból való jelentőségét a következő sajátosságok adják: a színtér, vagy annak egyes kitüntetett helyzetű tagjai

- lefordítják, érthetővé, értelmezhetővé teszik a kívülről érkező közléseket.
(Példaként: az egészségfejlesztéssel kapcsolatos kommunikáció sajnálatos módon a leggyakrabban annyira általános – pl. táplálkozzunk egészségesen -, hogy értelmezhetetlen. Szinte kizárólag a kognitív szférát célozza, az affektív elemeket olyan mértékben nélkülözi, hogy az ily módon az egyéni magatartás motivációs mezejében nem generál változásokat. A színterek egy része – ha a kialakult normákkal az összeegyeztethető – képes pótolni a szakszerűtlen kommunikáció hiányosságait.)

- gyakori, hogy adott közléssel (befolyásolási kísérlettel) kapcsolatban csak a színtér valamely tagja tekinthető hiteles, autentikus kommunikátornak.
(Példaként: A Fact Intézet a fiatalok körében végzett, a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos vizsgálata kimutatta a felnőtt társadalom által a kérdésben illetékesnek tartott szervezetek szinte teljes hiteltelenségét e körben. Ugyanakkor felhívtuk a figyelmet arra, hogy a csoportokon belül, illetve érintettségük miatt léteznek más, a csoport tagjai által autentikus kommunikátorként kezelt ágensek.) (Tistyán, Füzesi, 2000; Füzesi, Tistyán 2002).

- leggyakrabban e színtereken belül alakulnak ki, és gyakorolhatóak be azok a magatartásmodellek, melyek (az egészségfejlesztés esetében) a kívánt befolyásolás érvényesüléséhez elengedhetetlenül szükségesek.
(Példaként: ugyancsak a Fact Intézet által megvalósított társadalmi kísérlet /szaknyelven szólva – akciókutatás/ eredményei bizonyították, hogy még olyan elvont kérdésekben is, mint a környezet védelme, kialakítható a személyes érintettség érzése /azaz bevihető a kommunikációs folyamatba az affektív elem/, illetve kiváltható a cselekvésre irányuló késztetés, amely - ha megvalósítható magatartásmodelleket is „készen” kínálunk – aktivitásban teljesedik ki. (Füzesi és mtsai, 1996, 1998, 1999)

az egyes „színterek” további jelentőségét adja, hogy nagy létszámú társadalmi csoportok csak egyes speciális színtereken érhetők el.
E tekintetben nem csupán a gazdaságosság szempontját tartjuk fontosnak kiemelni, de azt a speciális kommunikációs környezetet is, mely néhány csoport esetében a hatékony kommunikáció szempontjából fontos szempont. (Példaként – az iskolarendszert, a hadsereget említhetjük, melyek olyan színterek, ahol az érintettek esetében a „kortárscsoport-effektus” különösen fontos, vagy a börtönöket, ahol egyfajta „szubkultúra” tagjai érhetőek el stb.).

a hatékony egészségfejlesztés csak a „partnerség” elve alapján képzelhető el. (Senkinek nem „fejleszthető” az egészsége akarata, szándékai ellenére.) Ebből következik, hogy az az egészségfejlesztés eredményes, hatékony, amely az individuumokat/közösségeket partnerként kezeli. A partnerek száma azonban olyan nagy, hogy a színterek bevonása, közreműködése nélkül nem valósítható meg a „partnerség” elve.

a „színterek” az egészségfejlesztés, mint folyamat finanszírozhatóságának letéteményesei.
A talán eltúlzottnak tűnő megállapítást számos szempontból alátámaszthatjuk. Néhány, kijelentésünket igazoló argumentum:
- a rossz hatékonyságú (esetleg hatástalan) egészségfejlesztési tevékenységre felesleges költeni (lásd korábbi megállapításainkat a hatékony kommunikáció feltételeiről)
- a színterek, mint az egészségfejlesztési tevékenység aktorai közreműködésükkel „pótlólagos tőkebevonást” eredményeznek a folyamatba.
(Gondoljuk meg, hány ember dolgozik ingyen, vagy minimális térítés ellenében úgy, hogy munkája – mert esetenként hitelesebb, az információ-közvetítés hatékonyabb stb. – gyakorta eredményesebb, mint a jóval drágább specialistáké. A közösségek aktivitásának kiváltása a problémák megoldásában, valamint az újabbak keletkezésének megelőzésében további erőforrásokat takarít meg.

A támogató társadalmi háttér szükségességéről

A közösségi színterek bevonásával folyó, a „színterekben” rejlő lehetőségeket is kiaknázó egészségfejlesztés megkívánja a támogató társadalmi háttér kialakítását A támogató társadalmi háttér – az itt most nem tárgyalt – támogató értékeket is magában foglalja, amelyekkel együtt várható az életmódban is tükröződő hatás. (Meleg 1998, 1991).

Ebből a célból a kormányzatnak át kell tekintenie a jogalkotással, illetve jogalkalmazással kapcsolatos tevékenységét, és azt a szükséges mértékben módosítani, valamint a támogató társadalmi háttér kialakulását egyéb módon is segítenie kell.

Támogató társadalmi háttér hiányában a közösségi színterekre támaszkodó egészségfejlesztés eredménytelen marad. A támogató társadalmi háttér kifejezés komplex környezetet jelent, melynek kialakításában a kormányzatnak és a végrehajtó intézményeinek jelentős lehetőségei vannak. Az ilyen jellegű, támogató társadalmi környezet kialakítása – mint régóta hangoztatott óhaj – megkívánja az „egészség” ágazatközi megközelítését. (Az egészség nem értelmezhető az egészségügyi tárca kizárólagos kompetenciájaként.)
A támogató társadalmi háttér kialakításának legkönnyebben alkalmazható eszköze a jogalkotás, illetve a jogalkalmazás befolyásolása. Például az egészségfejlesztést preferáló adó- vagy más jogszabályok megalkotása során „csak” az egyes tárcák, egyéb hatóságok, mint szervezetek érdekeit kell összehangolni.

A támogató társadalmi háttér „egyéb módon történő segítése” már lényegesen nehezebb feladat, mivel a teendők a társadalmi lét olyan területeire vonatkoznak, melyek jogalkotással nehezen, vagy egyáltalán nem befolyásolhatóak.

Konkrét példán keresztül illusztrálva az eddig leírtakat:
A természeti és épített környezet állapota többszörösen is fontos eleme az egészségfejlesztésre irányuló erőfeszítéseknek. A környezet védelmével „offenzív módon” azonban szinte kizárólag a civil szféra ("a zöldek") foglalkozik.

Az általános társadalmi környezetet tekintve megállapítható, hogy a környezet nincs jelen olyan értékként, melynek védelme „mozgósító erejű” lenne a közösségi színterek számára Ennek részben ellentmond az a tapasztalatunk, hogy a Soros Alapítvány által támogatott "Települési egészségterv" programban a települések lakóinak egyik legfontosabb motivációja a közös cselekvésre a települési környezet rendbetétele, szépítése volt (ez azonban még nem azonos a környezet védelmével!). .

Társadalmi célú kommunikációs kampányokkal – amennyiben azok kellően hosszú ideig tartanak – ezt a helyzetet meg lehet változtatni. Ilyen kampányok indítása azonban erre vonatkozó kormányzati szándékot feltételez.

A jogi környezet sem minősíthető jelenleg támogató irányultságúnak. (A meglévő jogszabályok vagy deklaratív jellegűek, vagy a megengedő jogalkalmazás teszi hatástalanná az egyébként megfelelő jogi szabályozást. A jogalkotási tevékenység hiányosságai, a jogalkalmazásban mutatkozó diszfunkciók pedig azt sugallják, hogy nem kell a kérdést komolyan venni, hisz az állam, a kormányzat sem teszi azt.)

A közösségi színterekre irányuló programok általánosítható modellje

E fejezetben egy olyan – elméletileg megalapozott és a gyakorlatban kipróbált – program modelljének bemutatására törekszünk, amely bármely közösségi színtéren – a helyi szükségletekre adaptált módon – megvalósítható.

Ez a program korábban „Települési egészségterv” Az egészségtervek készítésének ötlete az ENSZ Egészségügyi Világszervezetétől származik. Európában elsősorban a nagyvárosokban készültek és készülnek egészségtervek. A magyar városok közül elsőként 1995-ben Pécsett, a Fact Alapítvány által kidolgozott módszerre támaszkodva kezdődött meg egészségkép és egészségterv készítése, majd e kezdeményezést több város is követte. (A városok egészségtervének elkészítéséhez az OEP Kockázatkezelői Kuratóriumok Titkársága nyújtott támogatást.) 1997-től – az esélyegyenlőség biztosítása érdekében– a Soros Alapítvány tette lehetővé e modell kistelepülésekre való adaptációját és lehetőséget adott annak megismerésére, valamint megvalósítására mindazoknak, akik nyitottak voltak egy új típusú gondolkodásra és cselekvésre. A kezdeményezés azóta szinte „mozgalommá szélesedett”. Ma már Magyarországon is egyre többször találkozhatunk olyan összetett programokkal, amelyeket egészségterveknek neveznek.
A települési egészségterv programról lásd még a IV. számú mellékletet. néven vált ismertté hazánkban több száz település és közösség körében. Érdeklődő önkormányzatok, civil szervezetek, intézmények, ÁNTSZ -ek ismerkedtek meg vele, de tanítjuk már a posztgraduális képzésben is (a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Iskolájában, valamint a Budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Egyetem Államigazgatási Karán. Ez utóbbin a graduális oktatásban is szerepel). A program eredeti elnevezése sok félreértésre adott okot. Sokan az egészségügyi ellátás (ellátásszervezés) programjának gondolták, így annak megvalósítását is az egészségügyi szakértők hatáskörébe „utalták”. E buktatók elkerülésére a továbbiakban a programot „Közösségi színtér program” elnevezéssel illetjük A program elnevezése természetesen nem kulcsfontosságú kérdés. Minden közösség oly módon nevezi el programját, ahogy az a számára a legmegfelelőbb, az abban megvalósítani kívántakat a legjobb módon közvetíti..

Mi a közösségi színtér program lényege?

A közösségi színtér program olyan stratégiai terv és cselekvési program, melynek célja egy adott településhez, iskolához, munkahelyhez, vagy bármely más közösséghez (színtérhez) tartozó emberek egészségi állapotának javítása az élet minőségét befolyásoló tényezők változtatásán keresztül.

Miben más ez a program, mint az eddigek?

A közösségi színtér program, miközben az adott települést, iskolát, munkahelyet és egyéb közösséget érintő konkrét problémák megoldását (ezen keresztül az ott élő, tanuló, dolgozó emberek testi, lelki és szociális „jól-létét”) szolgálja, eközben új társadalmi gyakorlat meghonosodását, annak begyakorlását is elősegíti. Olyan társadalmi gyakorlatét, amely a problémák megoldása során az autonóm módon szerveződő közösségekre épít, önbizalmat ad, cselekvési lehetőséget biztosít. Az ilyen közösségek kialakulása nem csupán „eszmei jelentőségű”. A saját problémáik megoldásában aktívan részes közösségek erőforrásként kezelhetőek – létük egyúttal biztosítja a céljaik eléréséhez szükséges eszközöket is.

A közösségi színtér programok általános célja
A program kidolgozói abból a tényből indultak ki, hogy életminőségünk, egészségi állapotunk döntő mértékben meghatározza életkilátásainkat, jövőnket, egyéni, családi és közösségi szinten egyaránt. E programok reális célja, hogy megvalósításukkal változások kezdődnek meg az autonóm módon szerveződő, korlátozott forrásokkal rendelkező közösségekben. Nem ígérheti tehát e program, hogy megvédi az embereket a betegségektől vagy a haláltól, de a jobb egészségi állapot, a jobb életminőség elérése nem irreális célkitűzés.

A közösségi színtér programok konkrét céljai

Mi a közösségi színtér program?

A közösségi színtér program összetett, a település lakossága, az iskola, a munkahely stb. közössége életminőségének, életfeltételeinek javítását szolgáló terv. Elkészítésében, illetve megvalósításában minden érintett (a lakosság, a tanulók, a pedagógusok, a munkavállalók, a munkaadók, a nem állami és civil szervezetek, a helyi önkormányzat, illetve más hatóságok, az egészségügy, az oktatási intézmények, a szakszervezetek stb.) egyenrangú félként vesz részt. Ez a gyakorlat nem csupán demokratikus, hanem a jelenlegi társadalmi-gazdasági körülmények között a hatékonyságot és a fenntarthatóságot egyedül biztosító eljárás.

A közösségi színtér program tehát nem egy hatóság, vagy néhány ember elképzeléseit tükröző feladatterv, hanem az adott közösséghez tartozók közös akaratát összegző cselekvési program - melynek közvetlen és közvetett célja az életminőség, ezen keresztül az egészségi állapot javítása. A közösségi színtér program más megközelítésben, egy új közösségi problémakezelési módszer, amely az érintettek aktív részvételére épít.

A közösségi színtér program készítésére vonatkozó elvek leírásakor egy ideált alkotunk. A konkrét színtér programok elkészítése során tekintettel kell lennünk az anyagi és emberi erőforrásokra. Ezekre a korlátokra, és a megoldandó problémák súlyára figyelemmel kell a vázolt "modelltől" eltérni.

A közösségi színtér program technikai értelemben nem statikus programtervezet, hanem folyamat.

A közösségi színtér program és készítésének folyamata



A „folyamat”

A folyamat első fázisa az állapotleírás elkészítése, amely az adott közösséghez tartozó emberek életfeltételeit, életminőségét befolyásoló tényezők leírását tartalmazza.

Az állapotleírásra, az abban foglalt megállapításokra alapozhatjuk az ún. életminőség-, illetve egészségfejlesztési stratégiát. A stratégiai program több évre szól, s meghatározza azokat a közép- és hosszú távú célokat, amelyek érdekében tevékenykedünk. A cselekvési tervben foglaljuk össze azokat a különböző teendőkre vonatkozó javaslatokat, amelyek a közösségi színtér program szereplői számára ajánlhatók, s megvalósításukra a közösség már felkészült.

A helyzetelemzés tehát a „hol állunk”, a stratégia a „hová tartunk”, a cselekvési programok pedig a „hogyan valósítjuk meg” kérdésekre ad választ. A három fázisnak összhangban kell állnia egymással. A stratégiának a helyzetelemzésre, a programoknak pedig a stratégiára kell „reagálnia”.

A közösségi színtér program készítés egész folyamatának, de különösen a cselekvési terv megvalósításának kulcseleme a nyilvánosság. A közösségi színtér mögött nem áll (nem állhat) olyan hatóság, amely az abban foglaltak megvalósulását kikényszerítheti. Ennek hiányában az elképzeléseket „el kell adnunk”, el kell fogadtatnunk azokkal, akik tevékenységük során megvalósítják az ajánlott célokat.

A cselekvési terv ajánlásainak megvalósulása (azaz a programok sikeressége, hatékonysága) módosítja az állapotleírásban jellemzetteket. Az életfeltételekben, életminőségben bekövetkező változásokat, és az ebből következő eredményeket, következményeket figyelemmel kell kísérni. Ezt a célt valósítja meg a közösségi színtér program egész folyamatának elemzése, nyomon követése. Az elemzés eredményeire alapozva az állapotleíráson finomítani szükséges, melynek hatásait a stratégiában és a cselekvési tervben megfogalmazott célkitűzések módosításával érvényesíteni kell. A közösségi színtér program készítésének folyamata tehát ismét újraindul.

A közösségi színtér program tehát – mivel végső soron az „egész-ség”-ről szól - nem az egészségügyi ellátás terve - annál nem csak több, hanem egészen más.

A közösségi színtér program tartalmi és technikai oldalai

Az alábbiakban – a pontosabb értelmezés érdekében – a közösségi színtér programok tartalmi és technikai oldalait vesszük számba.


Tartalmi oldalrólTechnikai oldalról
1. Az életminőség oldaláról közelíti az egészséget. Az egészséget nemcsak mint a fizikai egészséget vizsgálja és javítja, hanem egy egészséges közösség kialakításán keresztül a közösséghez tartozók életminőségét is.1. Komplex megközelítést alkalmaz. A közösségi színtér program kiterjed mindazokra a tényezőkre, amelyek hatással vannak az egészségi állapot alakulására. Így olyannal is foglalkozik tehát, amely a hagyományos egészségügyi megközelítés szemléletébe nem fér bele (a közlekedési lehetőségektől a személyes biztonságérzetig stb.). Míg az életminőség javításában mindenki részt vehet (állampolgárok, gyerekek, munkavállalók, hatóságok, politikusok), ha csak az egészségügyi ellátásról van szó, abban alapvetően egy szakmai csoport tudása, érdekei a meghatározóak.
2. A valós szükségletek feltárásán alapul és arra dolgoz ki cselekvési programot. A programok kidolgozásánál figyelembe veszi, hogy az ajánlott cselekvések az adott közösség keretein belül, helyi erőforrásokból is megvalósíthatóak legyenek. 2. Standardizált módszereket dolgoz ki az életminőség szükségletek mérésére. E módszerekkel a nyomon követés rendszeressé és összehasonlíthatóvá válik.
3. Önkéntes követésen alapul. A közösségi színtér program céljai csak akkor valósulnak meg, ha a benne megfogalmazott elveket az állampolgárok éppúgy, mint azok a hatóságok, amelyek az életviszonyokat, életfeltételeket nagymértékben alakítják, önkéntesen - nem külső kényszer miatt - követik. Az önkéntes követésből ered a “mindenki partner” elv. Senki nem tárgya e tevékenységnek, hanem egyenrangú felek tevékenysége zajlik. 3. Ajánlásokat fogalmaz meg és követhető (megvalósítható) életmódmodelleket kínál a közösség tagjai, illetve döntéshozói számára. A közösségi színtér program megvalósításának eszköze a meggyőzés.
4. A közösségi színtér programot “el kell adni”. Az “eladás”, az elfogadtatás kulcseleme a nyilvánosság.4. A közösségi színtér program kialakításához, illetve megvalósításához vezető folyamat minden lépése a nyilvánosság előtt, közösségi részvétellel zajlik. A helyzetelemzés (vagyis a problémák feltérképezése), a cselekvési terv (vagyis a javaslatok megfogalmazása), a nyilvánosság előtt, a nyilvánosság bevonásával történik. Ez a garancia arra, hogy a helyzetelemzés azokra a problémákra koncentrál, amelyeket a közösség tagjai valóban annak tartanak, illetve olyan aktivitásokat kínál megvalósítani, amelyeket a közösség tagjai is reálisnak ítélnek.
5. A közösségi színtér program nem statikus terv, hanem folyamat.5. Folyamatos elemzés alapján történik a szükséges korrekciók megvalósítása.

Az első lépés - az állapotleírás (helyzetelemzés)

Az állapotleírás az adott település lakossága, az iskola, a munkahely közössége egészségi állapotának, az adott színtérre jellemző életfeltételeknek, életminőségnek a leírása, a valóság metszete egy konkrét időpontban. Mivel egy adott színtérre jellemző “valóság” bonyolult, sokrétű, így jellemző dimenziókat kell választanunk. Olyan dimenziókat, amelyek az életfeltételeknek, az életminőségnek a legjellemzőbb, és a színtérhez tartozók egészségi állapota szempontjából legfontosabb sajátosságait képes megjeleníteni. Első megközelítésben kézenfekvőnek tűnik a Statisztikai Hivatalok, illetve a hatóságok meglévő adatait segítségül hívni a választott dimenziók leírásához, végső soron az állapotleírás elkészítéséhez.

E döntés meghozatala előtt célszerű azonban néhány megfontolást figyelembe venni. Mi a célja a helyzetelemzésnek? Egy állapot leírása azért, hogy az állapot kialakításában részes, annak következményeit viselő szereplőket cselekvésre késztessük. (Szereplőknek vagy aktoroknak nevezzük a közösségi színtér megvalósításában részes lakosságot, a lakosság különböző csoportjait, a civil szervezeteket, az iskola pedagógusait, diákjait, a szülőket, a munkavállalókat, munkaadókat, a helyi önkormányzatot, a politikusokat, a döntéshozókat, a hatóságokat, az érdekvédelmi szervezeteket stb.). Ebből a célból következik, hogy nem elegendő magára az állapotra vonatkozó jellemző információkat összegyűjtenünk, szükség van a szereplőkre, az érintettekre vonatkozó információkra is.

A szereplőkre hat az a társadalmi-gazdasági és természeti környezet, amelyben élnek. E hatás nemcsak annak megítélésére vonatkozik, hogy ez a társadalmi-gazdasági és természeti környezet milyen, hanem arra is, hogy a konkrét személy (vagy csoport) miként ítéli meg saját hatásait, lehetőségeit e komplex értelemben felfogott környezet alakításában. Az állapotleírás során az egyes szereplők elképzeléseiről, cselekvési lehetőségeiről, valamint a változtatás fontosságának megítéléséről éppúgy ismereteket kell szereznünk, mint az adott színtér életét leíró adatokról.

E megfontolásokat követően tekintsük át, milyen “tartalmi részeket” kell beépítenünk az állapotleírásba ahhoz, hogy az elegendő információval szolgáljon a közösségi színtér program későbbi fázisainak a megvalósításához.

Az állapotleírás részei, egyes „moduljai”
Az állapotleírás részei



Az állapotleírás első része a közösségi színtér “valóságának”, a tényeknek a leírása a legfontosabb jellemzők mentén (az, hogy melyek a legfontosabb jellemzők, az mindig az adott körülményektől függ). Nyilvánvalóan részei e leírásnak az érintett népesség, az iskolai és munkahelyi közösség demográfiai jellemzői, a megbetegedési, a halálozási adatok, a természeti és épített környezet, a civil és az érdekvédelmi szervezetek, az infrastruktúra, ezen belül az egészségügyi ellátás helyzete, az emberi kapcsolatok minősége, azaz az adott színtérre jellemző minden lényeges kérdés. E rész valóságról adott metszetei alkalmasak arra, hogy a megoldandó problémák egyfajta rangsora fogalmazódjék meg.

Az állapotleírás második része a “valóság említett metszeteinek” az egyes szereplők által történő észlelése. Az egyes színtereken élő, tanuló, dolgozó különféle társadalmi (iskolai végzettségű, foglalkozású, eltérő érdekérvényesítési képességgel rendelkező, stb.) csoportok az adott színtért jellemző tényeket eltérő módon észlelhetik, illetve értelmezhetik. Ennek megfelelően a megoldandó problémák számos rangsora létezhet. Konkrét példával alátámasztva e megállapításunkat: egy településen az egészségügyi ellátás problémái erőteljesen érintik a beteg - pl. az idősebb korosztályokhoz tartozó - népességet. A fiatal és egészséges korosztályok számára ugyanezek a problémák (mert nem, vagy kevésbé fogyasztói az itt nyújtott szolgáltatásoknak) “nem léteznek”. A lakosság egy része számára tehát fontos és megoldandó, más csoportjai által nem is észlelt problémáról van szó. Az iskolában a sportolási lehetőségek, az iskolaudvar nagysága és felszereltsége is inkább a diákok számára jelent fontos szükségletet, míg a pedagógusoknak (kivéve a testnevelő tanárokat) esetleg csak másodlagos problémaként jelenik meg.

A szereplők különböző csoportjainak véleménye egy-egy tényről a megoldandó problémák “szubjektív rangsorait” adja meg. E “szubjektív rangsorok” ismerete nélkül nem lehet a szereplők egyes csoportjainak közreműködésére eredménnyel számítani. Hangsúlyozzuk, hogy a szereplőkön nemcsak a lakosságot, a diákokat, a pedagógusokat, a munkaadókat, munkavállalókat értjük, hanem mindenkit, akinek szerepe van a közösségi színtér program kidolgozásában és megvalósításában: azaz a politikusokat, a szakértőket, az egészségügyieket, az önkormányzati dolgozókat, az egyház képviselőit, az adott színtér életében jelentős szerepet játszó más személyeket, és szervezeteket, pl. vállalkozókat, minisztériumokat, hatóságokat, gazdasági kamarákat stb. Az ő ismereteik, hiedelmeik és beállítódásaik is meghatározóak abban, hogyan alakul az adott színtérhez tartozó emberek egészségi állapota. Ezen ismeretek, hiedelmek, beállítódások alapján meghozott döntések (és megvalósított napi gyakorlat) hosszú időre meghatározhatják a színtérhez tartozók életfeltételeit.

Az állapotleírás harmadik része a szereplők leírását tartalmazza. Az állapotleírásban konkrétan meg kell határozni azokat a cselekvőket, akik a „színtér tényeit” alakítják. Kikre számíthatunk biztosan, kikre nem, és kik azok akik meggyőzhetőek. Milyen lépésekkel tudjuk őket bevonni a közös tevékenységbe, milyen módon tudjuk felkelteni az érdeklődésüket stb. Nem elegendő, ha ebben a körben csak a helyi politikai-gazdasági, hatósági stb. cselekvőkre gondolunk. A lakosság, a diákok, a munkavállalók stb. életmódját jellemző egyes szokások például komoly következményekkel járhatnak a “színtér tényeire” nézve.

A negyedik rész szorosan kapcsolódik az előző részhez. Nem elegendő "feltérképezni" a szereplőket, szükséges tudnunk azt is, számíthatunk-e aktivitásukra, ki tudjuk-e váltani azt. A tényleges - és nem csupán deklarált - aktivitás (sok esetben áldozatvállalási hajlandóság a saját egészség és a közösség tagjainak egészsége) érdekében mintákat kell mutatni azok számára, akik érdekeltek, motiváltak a változtatásra, a cselekvésre. E ponton szükséges azonosítani az ellenérdekű szereplőket is. Fel kell tárni, miben sértheti a program az érdekeiket és konszenzusra kell velük jutni, hogy mindenki azt érezhesse, e programmal valamilyen módon tényleg nyert. A modellek kidolgozása, megvalósíthatóságuk kipróbálása szintén a közösségi színtér program feladata.

Technikai értelemben egy állapotleírás nem készíthető. Annak számos “változatát” kell előállítani ahhoz, hogy az összegzett tényeket eljuttathassuk azok számára, akik az adott tények mellett elismerik (felismerik) a mögöttes probléma létét. Más-más "anyagot" kell összeállítani a politikusok, a település orvosai, pedagógusai vagy éppen a lakosság egyes csoportjai, vagy például az iskola diákjai, tanárai, a szülők, a munkahelyi menedzsment és a munkavállalók stb. számára, hiszen más sajátosságokkal, más nyelvezettel, más problémákkal jellemezhetőek. Vagyis minden célcsoport számára másként, más tartalmi elemeket hangsúlyozva kell közvetíteni az összegyűjtött tényeket.

„A technológia”

Az állapotleírás összeállítása a következő módszerekkel történhet:

Az állapotleírás elkészítése során számos adatgyűjtési, illetve elemzési technikát alkalmazhatunk. Sok, az állapotleírás összeállításához szükséges információ többé-kevésbé használható formában rendelkezésre áll az önkormányzatoknál, a hatóságoknál, adatgyűjtésre specializálódott intézményeknél (pl. az ÁNTSZ-nél, a Környezetvédelemi Felügyelőségeken, a KSH-ban stb.). Ez esetben a meglévő adatok másodelemzése a célravezető módszer.

Komoly adatforrásként tekinthetünk a színtereken felhalmozódott iratanyagra. E dokumentumok elemzésével olyan tények ismeretéhez jutunk, melyekkel maga a dokumentumgazda hatóság sem rendelkezik (pl. önkormányzati határozatok, rendeletek, ülésekről készült jegyzőkönyvek, iskolai jelentések, évkönyvek, háziorvosi, foglalkozás-egészségügyi, iskolaorvosi dokumentumok, üzemi bejárások jegyzőkönyveinek stb. tanulmányozása).

Az alkalmazott módszerek harmadik csoportja a közvetlen információgyűjtés (kérdőívekkel, illetve interjúkkal, vagy csak egyszerű beszélgetések keretében). E módszerek teszik lehetővé, hogy a szereplők elképzeléseiről, a meglévő tények általuk történő "súlyozásáról", illetve cselekvési hajlandóságukról információkat szerezhessünk.

A második lépés - a cselekvési terv

A cselekvési terv az állapotleírás tényeire épül. Közmegegyezés alapján fogalmazza meg azokat a teendőket, melyek ahhoz szükségesek, hogy a színterekhez tartozók (lakosság, diákok, pedagógusok, munkavállalók és munkaadók stb.) egészségi állapota kedvező irányban módosuljon. Az egészség megőrzésében és javításában érdekelt és érintett társadalmi csoportok számára tartalmaz ajánlásokat.

A cselekvési terv kidolgozásának célja olyan megvalósítható, követhető életmódmodellek, ajánlások kidolgozása, melyek

- céljai pontosan megfogalmazhatóak és az adott színtér közösségének hatáskörében kezelhetőek
- hatása már rövid, illetve középtávon érezhető, eredményessége mérhető
- megvalósítására reális lehetőség kínálkozik a helyi döntéshozók befolyásolásán, valamint pénzügyi források biztosításán keresztül
- lehetőséget biztosít az ajánlott modellek megvalósításának kipróbálására

Módszereit tekintve ebben a fázisban számos „technikát” kell alkalmazni. A meglévő, már működő modellek, az egyetértés (konszenzus) alapján megfogalmazódó problémák összegyűjtésén keresztül, különböző társadalmi kiscsoportok (szülők, háziasszonyok, kertbarátok, környezetszépítők, diákcsoportok, sportklubok, kulturális közösségek stb.) "működtetéséig" terjed a „repertoár”.

Fontos, hogy folyamatos lehetőség legyen az ajánlott modellek kipróbálására, és az is, hogy csatlakozási lehetőséget biztosítsunk azok számára, akik egy település, iskola, munkahely stb. problémáinak megoldásában részt kívánnak venni. A cselekvési terv az elkötelezettséget, és a tényleges részvétel lehetőségét is meg kell, hogy teremtse a különböző szereplők számára.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a cselekvési programoknak reálisaknak, az adott közösség szükségleteire reagálóknak kell lenniük. A kívülről „importált”, a közösség érdektelenségével találkozó programok – legyenek azok bármilyen „mutatósak” – megvalósíthatatlanok Lehet, hogy az adott településen például a munkanélküliség a legfontosabb probléma, s ennek megoldására a közösségi erőforrások nem elegendőek. Az értelmes tevékenység végzésének feltételei azonban megteremthetőek azok számára, akik ettől a közösség értékes tagjának tekintik magukat, visszakapják önbecsülésüket. A cselekvési programoknak tehát lehet, hogy először erről kell szólniuk (a forrásokat erre kell megteremteni), s csak később a tankonyhára, a dohányzásról leszoktató klubra, az egészségnevelő előadásokra stb. koncentrálni. Ezt a döntést minden közösségnek magának kell meghoznia. .

A harmadik lépés - a közösségi színtér program kommunikációs tevékenysége

A közösségi színtér program megvalósítása szempontjából a nyilvánosságnak kiemelkedő jelentősége van. A kommunikációs fázis célja, hogy lehetővé váljék a közösségi színtér programban megfogalmazottak részletes és teljes körű megismerése, illetve e folyamatos kommunikáció hatására változzék az egyéni motivációk, a választható magatartásmodellek köre. A kommunikáció nem egyirányú folyamat, és nem csupán a lakosságot, az iskolában tanuló diákokat, a munkavállalókat, hanem a politikusokat, a döntéshozókat, a szakértőket, a pedagógusokat, a szülőket, a munkaadókat is célozza. A kommunikációs fázis a közösségi színtér program egyik legnehezebben megvalósítható fázisa. Minden olyan lehetőséget ki kell használnunk, amelynek segítségével elérhetjük az érintetteket (kiadvány, szórólap, falugyűlés, szülői értekezlet, tantestületi ülés, munkahelyi összejövetelek, helyi média stb.). Fontos, hogy a program állandón „jelen legyen” a közösség életében.

A nyilvánosságnak azonban nemcsak „informáló”, hanem jutalmazó szerepe is van a közösségi színtér programokban. A nyilvánosságon keresztül tudjuk a helyi közösséggel megismertetni (s ezáltal akár jutalmazni is) azokat, akik munkájukkal tettek valamit a közösségért.

Hogyan készítsük el a közösségi színtér programot?
Az állapotleírás

Amint azt a közösségi színtér program koncepciójának leírásakor láttuk, a közösségi színtér program készítésének első fázisa az állapotleírás: az életfeltételeket meghatározó, az életminőséget alakító tényezők leírása.

Az állapotleírás célja, hogy minél pontosabban jellemezhessük színterünk, közösségünk „jelenlegi” helyzetét, meghatározhassuk azt a pontot, amelyhez képest a változásokat szeretnénk elérni. Az állapotleírás voltaképpen arra a kérdésre ad választ, hogy „hol állunk most”. Ehhez a ponthoz képest határozhatjuk meg terveinket, és azt, hová szeretnénk eljutni.

Hogyan fogjunk hozzá az állapotleírás elkészítéséhez?

Elsőként el kell döntenünk, kik készítik el az állapotleírást. Ez a feladat nem egyszemélyes munka. Meg kell tervezni, kik vesznek részt az elkészítésében, milyen részfeladatokkal bízzuk meg őket, és milyen határidővel kell a munkát elvégezniük.

Lehetőségeinkre figyelemmel el kell döntenünk azt is, melyek azok az adatforrások, amelyeket használni fogunk a jelenlegi helyzet leírása során, és ezek az adatok milyen tartalmú állapotleírás elkészítését teszik számunkra lehetővé.

Végezetül, már e munka megkezdésekor meg kell határoznunk, melyek azok a célcsoportok, amelyeket az állapotleírásban összegyűjtött tények megismertetésén keresztül „mozgósítani” kívánunk. Az állapotleírás, a közösségi színtér program az adott közösség számára készül! Olyan állapotleírást kell készíteni, amely a „színtér tagjai” számára is érthető, olvasható módon mutatja be a jelenlegi helyzetet. Olyan állapotleírást, amely alkalmas arra, hogy a színtérhez, a közösséghez tartozókat a jelenlegi helyzet megváltoztatására késztesse. Keveset ér az az állapotleírás, amelyet a készítőkön kívül csupán néhányan ismernek.

Mit (milyen fejezeteket) tartalmaz egy állapotleírás?

Az állapotleírás tartalma színterenként, közösségekként eltérő lehet – mivel függ a megszerezhető adatok jellegétől, a rendelkezésre álló szakemberek, közreműködők képzettségétől stb. Az állapotleírásnak vannak azonban olyan fejezetei, amelyek elkészítése mindenképpen ajánlott – ezek a fejezetek az adott színtér jellemzését szolgálják.

Az alábbiakban színterekként teszünk kísérletet arra, hogy – a teljesség igénye nélkül – felsoroljuk, az állapotleírásnak mit kell tartalmaznia. Az egyes színterek esetében az állapotleírás dimenziói nagymértékben hasonlóak egymáshoz.

A települések esetén az állapotleírásnak célszerű tartalmaznia:

- a település helyzete, múltja, jelene, várható fejlődése a tágabb környezetben (kisrégióban, megyében stb.) vizsgálva; a település lakóinak viszonya a településhez (miért szeretnek és miért
nem szeretnek itt élni)

- a település demográfiai jellemzése (lakosság száma, kor, nem, életkori csoportok szerinti összetétele). Ezeket a jellemzőket – hogy a változás tendenciái jól láthatóak legyenek – célszerű hosszabb távon áttekinteni (például, miként alakult a lakosság száma, összetétele évekre visszamenőleg. Ezek az adatok minden egyes település esetében rendelkezésre állnak).

- a születésekre, halálozásokra, el- és beköltözésre vonatkozó adatok, ezek egyenlegei

- a település helyzete a kommunális szolgáltatásokat jellemző adatokon keresztül szemlélve (például, a lakóházak száma, esetleg építése évenként, a vezetékes vízellátásba, gázellátásba bekötött lakások száma, illetve aránya, a szennyvízcsatornával ellátott lakások aránya, a hulladékgyűjtés helyzete stb.)

- a lakosság egészségi állapotának jellemzése

- a lakosság életmódjának jellemzése
E fejezetbe tartoznak például a káros szenvedélyek elterjedtségére (dohányzás, alkohol, esetleg kábítószer-fogyasztás) utaló adatok, illetve az egészséges életmódot támogató szokásokra vonatkozó megállapítások (szabadidős sportok, a táplálkozási szokásokra vonatkozó ismeretek stb.).

- a mentálhigiénés helyzet jellemzése - az életkörülmények jellemzése
E fejezetbe tartoznak például a lakásviszonyokat jellemző adatok (pl. laksűrűség, szobaszám, komfortfokozat stb.), az ellátásra vonatkozó adatok (pl. boltok száma, jellege, mozi stb.).

- szociális, gazdasági feltételek, körülmények jellemzése
E fejezetbe tartoznak például a közoktatás, a foglalkoztatás, a jövedelem, a bűnözés, a kulturális szolgáltatások témái, de ide tartoznak a munkalehetőségekre, az ingázás sajátosságaira vonatkozó adatok is stb.

- a természetes és épített környezet állapotának jellemzése
E fejezetbe tartoznak például a természetes környezet állapotát jellemző adatok (levegő- és vízminőség, környezeti zaj, ezek forrásainak jellemzése stb.). Az épített környezet állapotát jellemzik a település egyes részei közötti különbségek, a „lerobbant” területek leírása stb.

- a társadalmi egyenlőtlenségek jellemzése
E fejezetbe tartoznak például az etnikai kisebbségekre vonatkozó adatok, a szociális segélyezésben, közgyógyellátásban, munkanélküli ellátásban stb. részesülők, a szegények, segítséggel (pl. fogyatékkal) élők.

- az infrastruktúra jellemzése
E fejezetbe tartoznak például a település megközelíthetőségét (szilárd burkolatú úttest, vasúti összeköttetés, rendszeres buszjáratok), a telefonellátottságot, a helyi kommunikációs lehetőségeket (rendszeresen megjelenő nyomtatott kiadvány, települési kábeltelevízió) leíró adatok stb.

- az egészségügyi ellátás intézményeinek jellemzése - része lehet az állapotleírásnak a település problémáival kapcsolatos lakossági vélemények elemzése is (például falugyűlések, fogadóórák tapasztalatainak összegzése, esetleg a település megoldandó problémáira vonatkozó felmérés eredményeinek elemzése stb.).

- a helyi segítő hálózat feltérképezése és jellemzése Az iskolák esetében az állapotleírásnak célszerű tartalmaznia Az iskolai egészségfejlesztési programokhoz ajánlható az Oktatási Minisztérium honlapján található „Segédlet. Az iskolai egészségnevelési, egészségfejlesztési program elkészítéséhez” című hasznos összeállítás is (szerk: Simonyi I. 2004.):

- az iskola tanulóinak, tanárainak és egyéb személyzetének demográfiai jellemzését (kor, nem, életkori csoportok szerinti összetétel). Ezeket a jellemzőket – hogy a változás tendenciái jól láthatóak legyenek – célszerű hosszabb távon áttekinteni (például, miként alakult a diákok száma, nemi és szülői státusz szerinti összetétele, a pedagógusok száma, szakképzettsége, fluktuációja, a tanuló/pedagógus/ technikai személyzet aránya, főfoglalkozásban, részmunkaidőben, óraadóként foglalkoztatott pedagógusok száma – évekre visszamenőleg).

- az iskola épületének fizikai állapota (építés és felújítások éve, a gépészeti szerkezetek állapota: víz- és szennyvízvezeték, elektromos hálózat, korszerű hulladékgyűjtés stb.)

- a diákok és a pedagógusok (egyéb dolgozók) egészségi állapotának jellemzése - a diákok, tanárok (egyéb dolgozók) életmódjának jellemzése
E fejezetbe tartoznak például a káros szenvedélyek elterjedtségére (dohányzás, alkohol, kábítószer-fogyasztás) utaló adatok, illetve az egészséges életmódot támogató szokásokra vonatkozó megállapítások (szabadidős sportok, táplálkozási szokásokra vonatkozó ismeretek stb.). Speciális problémát jelenthet az iskolába való bejárás, ingázás akár diákokról, akár pedagógusokról van szó, melyek az életmódra is hatással lehetnek.

- a mentálhigiénés helyzet jellemzése - az oktatási feltételek jellemzése
E fejezetbe tartoznak például az iskolai oktatás feltételeit jellemző viszonyokat leíró adatok (pl. tantermek száma, megfelelő felszereltsége, megközelíthetősége, „komfortossága”, tornaterem, sportpályák, iskolai udvar megléte, nagysága, a kiszolgáló helyiségek korszerűsége, mint pl. mosdók, öltözők, ebédlő, büfé stb.) és megfelelőségük a tanulói létszámhoz, valamint az iskolai szakmai munka zavartalan végzéséhez.

- a természetes és épített környezet állapotának jellemzése
E fejezetbe tartoznak például a természetes környezet állapotát jellemző adatok (az iskola elhelyezkedése a településen, a levegő- és vízminőség, környezeti zaj, ezek forrásainak jellemzése stb.). Az épített környezet állapotát jellemzik például az iskolán kívüli, de a közvetlen környezetben elhelyezkedő épületek, területek leírása (üzemek, ipartelepek, forgalmi csomópontok, slummosodott területek stb.)

- a társadalmi egyenlőtlenségek jellemzése
E fejezetbe tartoznak például a hátrányos helyzetű tanulókra vonatkozó adatok (az adatvédelemre vonatkozó törvényi előírások betartása mellett), a tanulók eltérő társadalmi hátteréből adódó különbözőségek a mindennapi fogyasztásban (öltözködés, tárgyak birtoklása), a szórakozási lehetőségekben, szabadidős tevékenységekben és a tanulók ebből adódó konfliktusai. A támogatásra szoruló tanulók száma a közétkeztetésben, a tankönyvvásárlásban stb. Az egyenlőtlenségek a pedagógusok és az iskola egyéb dolgozói esetében is megjelenhetnek (pályakezdők, sokgyerekesek, gyermeküket egyedül nevelők stb.).

- az infrastruktúra jellemzése
E fejezetbe tartoznak például az iskola megközelíthetőségét (tömegközlekedéssel, autóval, kerékpárral stb.), a balesetveszélyes források feltárását, a telefonellátottságot, a helyi kommunikációs lehetőségeket (pl. rendszeresen megjelenő iskolaújság, belső televíziós rendszer, az internet széleskörű hozzáférhetősége) leíró adatok.

- az iskola-egészségügyi ellátás jellemzése - része lehet az állapotleírásnak az iskola problémáival kapcsolatos diák, tanár és szülői vélemények elemzése is (például diákparlamentek, tantestületi megbeszélések, szülői értekezletek és fogadóórák tapasztalatainak összegzése, esetleg az iskola megoldandó problémáira vonatkozó felmérés eredményeinek elemzése stb.).

- a helyi segítő hálózat feltérképezése és jellemzése
A munkahelyek esetében az állapotleírásnak célszerű tartalmaznia:

- a munkahelyen dolgozók demográfiai jellemzése (dolgozók száma, kora, neme, életkori csoportok, iskolai végzettség, szakképzettség szerinti összetétele). Ezeket a jellemzőket – hogy a változás tendenciái jól láthatóak legyenek – célszerű hosszabb távon áttekinteni (például, miként alakult a dolgozók száma, összetétele - évekre visszamenőleg).

- a munkahelyi fluktuációra vonatkozó adatok (mind a munkavállalókra, mind a menedzsmentre vonatkozóan)

- a munkahelyet biztosító épület (épületek, telephelyek) fizikai állapota (építés és felújítások éve, a gépészeti szerkezetek korszerűsége: víz- és szennyvízvezeték, elektromos hálózat, korszerű hulladékgyűjtés és -kezelés stb.)

- a dolgozók egészségi állapotának jellemzése - a dolgozók életmódjának jellemzése
E fejezetbe tartoznak például a káros szenvedélyek elterjedtségére (dohányzás, alkohol, esetleg kábítószer-fogyasztás) utaló adatok, illetve az egészséges életmódot támogató szokásokra vonatkozó megállapítások (szabadidős sportok, a táplálkozási szokásokra vonatkozó ismeretek stb.).

- a mentálhigiénés helyzet jellemzése - a munkakörülmények jellemzése
- szociális, gazdasági feltételek, körülmények jellemzése
E fejezetbe tartozik például a kiszolgáló helyiségek korszerűsége, mint a mosdók, öltözők, ebédlő, büfé, a szabadidős aktivitást, illetve rekreációt lehetővé tevő tornaterem, sportpályák, zöldterület megléte, nagysága stb., a szociális munkahelyi háló működése (váratlan életesemények bekövetkezésekor), egyéb szociális intézmények léte, illetve – a munkahely révén – hozzáférhetősége (bölcsőde, óvoda, üdülő stb.)

- a természetes és épített környezet állapotának jellemzése
E fejezetbe tartoznak például a munkahely természetes környezeti állapotát jellemző adatok (levegő- és vízminőség, környezeti zaj, ezek forrásainak jellemzése stb.), de az is, hogy az adott munkahely mennyiben járul hozzá a környezeti állapot minőségének befolyásolásához (a munkahely által kibocsátott zaj, víz- és levegőszennyezés stb. következtében előállott környezeti károk, hatása az ott élő lakosság egészségére). Az épített környezet minősége ugyanilyen jelentőséggel bír (a munkahely elhelyezkedése a településen belül, ipari parkban, leromlott településrészen stb.).

- a társadalmi egyenlőtlenségek jellemzése
E fejezetbe tartoznak például a munkavégzés szempontjából hátrányos helyzetben lévők, a képzettségükből, egészségi állapotukból, alacsony bérviszonyaikból, családi helyzetükből adódóan sérülékeny csoportok, akik egyidejűleg többféle hátránnyal is küzdenek, és a munkanélküliség által is veszélyeztetettek.

- az infrastruktúra jellemzése
E fejezetbe tartoznak például a munkahely megközelíthetőségét (rendszeres, illetve a munkaidőhöz igazodó buszjáratok), a telefonellátottságot, a helyi kommunikációs, informálódási lehetőségeket (pl. rendszeresen megjelenő belső üzemi kiadvány, vállalati lap stb.) leíró adatok.

- az egészségügyi ellátás intézményeinek jellemzése
E fejezetbe tartozik például az egészségügyi és sürgősségi ellátást nyújtó
foglalkozás-egészségügyi szolgálat és kapacitás leírása (orvos, ápolónők száma,
rendelők jellemzése, a rendelési idő megfelelősége, a szakellátás hozzáférhetősége
stb.) - része lehet az állapotleírásnak a munkahely problémáival kapcsolatos munkavállalói vélemények elemzése is (például üzemi összejövetelek, szakszervezeti jelentések összegzése, esetleg a munkahely és a munkavállalók megoldandó problémáira vonatkozó felmérés eredményeinek elemzése, a felmondások okainak összegzése stb.).

- a segítő hálózat feltérképezése és jellemzése
Adatforrások

Az állapotleírás elkészítése nagymértékben támaszkodhat meglévő adatforrásokra. Ilyenek lehetnek például:

- KSH megyei Statisztikai évkönyvei. Ezek az évkönyvek, települési adatokat tartalmaznak minden egyes közigazgatási egység legfontosabb adatairól. A megyei évkönyvekre támaszkodva a tendenciák megállapítására alkalmas időbeli visszatekintés is megvalósítható. Az időbeli változások leírására, az országos, régiós összehasonlításokra – ahol csak lehet – törekedni kell. Ezek mutatják meg elsősorban, „hol is áll a településünk a többiekhez viszonyítva”. Az iskolákra, munkahelyekre vonatkozóan is találunk statisztikai adatokat, ha nem is olyan mélységben, mint a településekre. E színterek esetében is fontos azonban, hogy az „oktatási” illetve a „gazdasági” környezetben el tudjuk magunkat helyezni.

- Fontos adatforrások állnak rendelkezésre az önkormányzatoknál, a kamaráknál, a munkaügyi központokban, a különböző hatóságoknál, egészségügyi szolgáltatóknál, az érdekvédelmi szervezeteknél is. Ezek használatához azonban arra van szükség, hogy az egyes adatokat – ha lehetséges – összefüggésükben vizsgáljuk, illetve ne „hivatalnok szemmel” tekintsünk azokra.

- Kiváló adatokhoz juthatunk a falugyűlések, közmeghallgatások, iskolai és munkahelyi megbeszélések jegyzőkönyveinek tanulmányozása során, de nagyon fontos hozadéka van számunkra még az egyes színtereken élőkkel, tanulókkal, dolgozókkal való beszélgetésnek is.

Az állapotleírás elkészítéséhez az I. és II. számú melléklet még további ötleteket adhat.

Mi lesz a sorsa az állapotleírásnak?

Az állapotleírást, elkészülte után meg kell ismertetni az adott színtérhez tartozókkal, azaz az érdekeltekkel. Ennek legegyszerűbb (egyúttal az azonnali visszacsatolás lehetőségét is biztosító) módja, ha közösségi összejöveteleket (például falugyűlést, tantestületi ülést, diáknapot, munkahelyi megbeszélést stb.) szervezünk. Itt megismertethetjük a résztvevőkkel az állapotleírás megállapításait, megbeszélhetjük, a megoldandó problémák fontossági sorrendjét, illetve megoldásuk módját.

Az állapotleírás ilyen jellegű megvitatása akkor hatékony, ha:

- az állapotleírás részletes bemutatását megelőzően kihasználjuk a nyilvánosság azon fórumait, amelyek rendelkezésünkre állnak (például a helyi kábeltelevízió, helyi kiadványok, iskolaújság, belső vállalati lap, intranet, de a legegyszerűbb esetben a polgármesteri hivatalban, az iskolai, munkahelyi faliújságokon kifüggesztett tablók stb.)

- ha a problémák megbeszélését (rangsorolását), illetve a megoldási javaslatokat illetően felkészültek vagyunk (és vannak - szükség esetén - felvethető előzetes javaslataink). Fontos azonban, hogy ne „diktáljunk” a közösség tagjainak, mert ezzel kedvét szeghetjük mindenféle közösségi aktivitásnak.

Az állapotleírás megbeszélése tehát feltételezi, hogy egy vázlatos közösségi színtér programmal (vagyis a problémák megoldására vonatkozó tervvel) már előzetesen rendelkezzenek azok, akik a közösségi színtér program készítését, megvalósítását menedzselik. A közösségi színtér program azonban egyetértési alapon, közös döntési folyamat eredményeként jöjjön létre.

A cselekvési program

Milyen legyen a közösségi színterek cselekvési programja?

Olyan, amely azoknak a problémáknak a megoldására fogalmaz meg javaslatokat, amelyek a közösség legtöbb tagját érintik, amelynek megoldását a legtöbben kívánják, és amelyek megoldásában a legtöbben hajlandóak közreműködni az érintettek közül.

Az első közös „akcióknak” mindenképpen sikeresnek kell lenniük. Olyan feladatokat javasoljunk tehát, amelyek megoldása reális, bizonyítja a közösség tagjai számára a közös erőfeszítések értelmét és eredményességét. Ezt követően fogjunk hozzá a komolyabb (több anyagi és humán erőforrást igénylő) problémák megoldásához.

Hogyan készüljön a közösségi színtér program?

Az állapotleírás tényeinek elemzését követően az annak elkészítésében közreműködők állítsák össze a közösségi színtér program vázlatát.

Ezt a vázlatot az állapotleírás közösségi (az érintettekkel való) megtárgyalása során felmerült javaslatok alapján módosítanunk kell. A közösségi színtér programnak a lehető legtöbb ember egyetértésével kell találkoznia.

Kulcsproblémák kiválasztása a közösségi színtér program összeállítása során E fejezet alapjául Ivády Vilmos korábban megjelent írása szolgált. (ld. Községi egészségterv. Módszertani útmutató. Soros Alapítvány, Budapest, 1998.)

A közösségi színtér program állapotleírást tartalmazó részének egyik legfontosabb eredménye az életminőséget, egészségi állapotot kedvezőtlenül befolyásoló tényezők (problémák) feltárása, illetve bemutatása. A települések, az iskolák, a munkahelyek és egyéb közösségek az állapotleírás során számos problémát feltárnak, melyek megoldására a közösség életminőség- és egészségfejlesztési stratégiát dolgoz ki. A stratégia kidolgozása során az egyik legnehezebb feladat annak eldöntése, hogy a számos lehetőség közül melyik megoldására koncentráljanak.

A következő módszer segítséget nyújt ahhoz, hogy meghatározzuk stratégiánk tartalmát, és kiválasszuk a legfontosabb problémák kezelésére szolgáló cselekvési programokat.

Tételezzük fel, hogy az állapotfelmérés alapján számos, az életminőséget, az egészségi állapotot kedvezőtlenül befolyásoló probléma kerül napvilágra az adott színtéren. Mindegyik valamilyen módon fontos, de az összessel nem foglalkozhatunk a stratégia kialakítása során. Lehetnek például a településnek a környezeti elemekkel, és ehhez kapcsolódóan az infrastrukturális ellátottsággal (pl. gáz- vagy szennyvízvezeték), a helyi lakosság életmódjával (alkoholizmus, táplálkozás stb.), vagy az egészségügyi ellátással problémái. Az iskolának problémát jelenthet a csökkenő gyerekszám, a nyelvtanárok hiánya, a gyerekek közötti növekvő társadalmi egyenlőtlenségek, vagy éppen az iskolai oktatást-nevelést nem támogató többségi szülői attitűd. A munkahelynek a bizonytalan piaci környezet mellett gondot okozhat a káros környezeti kibocsátások miatti konfliktus a települési önkormányzattal, hatóságokkal, zöld szervezetekkel stb., de a munkavállalók magatartása a munkabiztonsági intézkedésekkel kapcsolatban is.

Az első lépésben az állapotfelmérés alapján válasszunk ki kezelhető számú problémát, mondjuk a tíz nagyobb súlyút. Ezt az összes probléma fontosság szerinti sorrendbe állításával (pontozással) választhatjuk ki. A fontosságot az egészségi állapotra, az életminőségre gyakorolt becsült hatás alapján határozzuk meg.

A második lépésben a tíz kiválasztott legfontosabb problémát rangsoroljuk aszerint, hogy kezelésükhöz (megoldásukhoz) a helyi település illetve önkormányzat, az iskola, a munkahely, azaz az adott közösségi színtér szintjén mennyire adott a szükséges kompetencia. A kompetencia alatt elsősorban a probléma kezeléséhez szükséges jogszabályi lehetőségeket, a szakembereket és a szaktudást értjük. Az 1-es jelenti azt a problémát, amelynek a kezeléséhez a kompetenciaszint a legmegfelelőbb, a 10-es a legkevésbé kezelhető problémát jelöli.

A harmadik lépésben a kiválasztott tíz problémát aszerint állítjuk sorrendbe, hogy a kezelésükhöz szükséges források mennyire állnak az adott színtéren rendelkezésre. A legkevésbé forrásigényes probléma kezelése 1-es, míg a legnagyobb forrást igénylő probléma 10-es súlyt kap. A forráshelyzet megítélése, csakúgy, mint a kompetenciaszinté viszonylagos. (A tényleges forrásigény illetve kompetenciaszint e módszer alapján nem határozható meg.)

A negyedik lépés a problémák rendezését jelenti, mindkét ismérv szerint. Ehhez az alábbi mátrixok szolgálnak segítségül:

A település szintjén:

10
pont
    „Kompetencia- szint”



    5
    		II.

    kis forrásigény, de helyi szinten nem vagy rosszul kezelhető problémák (pl. környezetvédelmi szabályozás, fogyasztási minták, életmód elemek befolyásolása)

    		IV.

    nagy forrásigény és a település szintjén rosszul kezelhető problémák (pl. települést elkerülő út építése, baleseti és környezeti kockázat csökkentése)

    1

    pont

    		I.

    kis forrásigény és a település szintjén jól kezelhető problémák (pl. egészségnevelés a védőnő, a háziorvos bevonásával)

    		III.

    helyi szinten jól kezelhető problémák, amennyiben a forrásigény megoldható (pl. foglalkoztatás, szociális gondoskodás, közmű-fejlesztés)

    1 pont 5 pont
    10 pont
    Forrásigény

    Az iskola szintjén:

    10
    pont
      „Kompetencia- szint”



      5
      		II.

      kis forrásigény, de iskolai szinten nem vagy rosszul kezelhető problémák (pl. fogyasztási minták, életmód elemek befolyásolása a diákoknál)

      		IV.

      nagy forrásigény és az iskola szintjén rosszul kezelhető problémák (pl. az iskolaépület bővítése, korszerűsítése, iskolát elkerülő út építése, s ezzel a baleseti és környezeti kockázat csökkentése)

      1

      pont

      		I.

      kis forrásigény és az iskola szintjén jól kezelhető problémák (pl. egészségfejlesztési tevékenység az iskolai védőnő, az iskolaorvos, a pedagógusok, a szülők és a kortárssegítők bevonásával)

      		III.

      iskolai szinten jól kezelhető problémák, amennyiben a forrásigény megoldható (pl. nyelvszakos pedagógusok foglalkoztatása, újonnan létesülő sportpályák, szabadidős aktivitást szolgáló területek, helyiségek programmal való megtöltése)

      1 pont 5 pont
      10 pont
      Forrásigény

      A munkahely szintjén:

      10
      pont
        „Kompetencia- szint”



        5
        		II.

        kis forrásigény, de munkahelyi szinten nem vagy rosszul kezelhető problémák (pl. környezetvédelmi szabályozás, fogyasztási minták, életmód elemek befolyásolása)

        		IV.

        nagy forrásigény és a munkahely szintjén rosszul kezelhető problémák (pl. a munkahely kitelepítése a településtől távolabb eső területre a környezeti kibocsátások mérséklésére, a baleseti és környezeti kockázat csökkentésére)

        1

        pont

        		I.

        kis forrásigény és a munkahely szintjén jól kezelhető problémák (pl. egészségfejlesztés a foglalkozás-egészségügyi szolgálat, az érdekvédelmi szervezetek, a humánpolitikai szakemberek és aktív munkavállalók bevonásával)

        		III.

        munkahelyi szinten jól kezelhető problémák, amennyiben a forrásigény megoldható, illetve bizonyos feltételek teljesülnek (pl. foglalkoztatás kibővítése, szociális létesítmények fenntartása, béren kívüli juttatások növelése)

        1 pont 5 pont
        10 pont
        Forrásigény
        A táblázat különböző celláiba eső problémák megoldása eltérő forrás és kompetencia szintet igényelnek. A megvalósíthatóság szempontjából az az egészségfejlesztési stratégia ítélhető a legkedvezőbbnek, amelyik az I. cellába eső problémák kezelését tűzi ki célul. A III. cellába eső problémák kezelésére az adott színtérnek külső forrásokat kell keresnie. A II. cellába eső problémák kezelése egy olyan stratégia keretében lehetséges, amelyikben a megfelelő kompetenciaszintek megkeresésére esik a hangsúly, lobby tevékenységek illetve delegálások révén (pl. lobbizni a kistelepüléseket jobban védő iparfejlesztés, hulladékkezelés érdekében, a lakosság egészségesebb életmódját támogató egészségesebb élelmiszerek, italok alacsonyabb forgalmi adójáért, iskolapszichológusi státuszok létesítéséért stb.). A IV. cellába esnek azok a problémák, melyek kezelésére az adott színtérnek a legkisebb az esélye, így ha a stratégia erre épül, biztos, hogy a megvalósíthatóságnak az esélye minimális. Itt elképzelhető a II. és III. cellába eső problémák kezelésére javasolt stratégia kombinálása.

        Összességében tehát egy olyan stratégia kidolgozása javasolt, amely az adott színtér szintjén legjobban kezelhető problémák megoldására koncentrál. A biztosan felmutatható eredmény, még ha szerény is, sokkal jobb kezdet a közösségi színtér program hatékonyságának igazolására.

        A közösségi színtér programok szervezeti erőforrásai


        A közösségi színtér programok megvalósításához nemcsak (gyakran nem elsősorban) pénzre van szükség. Erőforrásnak tekinthető a közösség tagjainak szakképzettsége, akarata, hajlandósága, elkötelezettsége, hálózatokba való szerveződésének képessége stb.

        Az alábbiakban áttekintjük azokat a szervezeti erőforrásokat, amelyek egy-egy közösségi színtéren általában rendelkezésre állnak. E források „kiaknázása”, a megvalósítás folyamatába való bevonásuk akkor is szükséges, ha egyébként megfelelő pénzügyi forrásokkal rendelkezünk.

        A helyi társadalom főbb szereplői a közösségi színtér program szempontjából a településeken:

        - önkormányzat: polgármester, testület, hivatal, intézmények
        - egészségügyi ellátás
        - egyéni és társas vállalkozások
        - civil szerveződések: formális (bíróságnál bejegyzett, jogi személyiséggel rendelkező szervezetek), valamint informális (pl. baráti társaságok)
        egyházak
        politikusok, lobbizásra képes egyéb személyek a településről
        stb.

        A főbb helyi szereplők a közösségi színtér program szempontjából az iskolákban:

        iskolai vezetés: igazgató, helyettesek
        az iskola dolgozói: pedagógusok, egyéb dolgozók
        az iskola diákjai
        a diákok szülei
        - önkormányzat, mint iskolafenntartó: polgármester, testület, hivatal, oktatási bizottság
        - az iskola életére hatással lévő intézmények, szervezetek (a helyi művelődési háztól a zenés-táncos ifjúsági szórakozóhelyekig)
        - az iskola-egészségügyi ellátás, és egyéb egészségügyi szolgáltatók a településen
        - az iskolát támogató egyéni és társas vállalkozások
        - civil szerveződések: formális (bíróságnál bejegyzett, jogi személyiséggel rendelkező szervezetek, pl. iskolai alapítványok), informális (pl. baráti társaságok), diákszerveződések egy adott cél megvalósulására, kulturális és sportszervezetek stb.
        az ifjúság nevelésében résztvevő egyházi személyek, hittanoktatók
        politikusok, az iskoláért lobbizásra képes egyéb személyek
        stb.

        A főbb helyi szereplők a közösségi színtér program szempontjából a munkahelyeken:

        munkahelyi vezetés: tulajdonosok, menedzsment
        munkavállalók
        - önkormányzat: polgármester, testület, hivatal, gazdasági, egészségügyi és környezetvédelmi bizottság
        - a munkahely életére hatással lévő intézmények, szervezetek
        - a foglalkozás-egészségügyi szolgálat, és egyéb egészségügyi szolgáltatók a munkahely környezetében
        - a munkahellyel kapcsolatban álló egyéb vállalkozások (beszállítók, vevők)
        - civil szerveződések: formális (bíróságnál bejegyzett, jogi személyiséggel rendelkező szervezetek, pl. munkahelyi alapítványok), informális (pl. baráti társaságok), kulturális és sportszervezetek stb.
        politikusok, a munkahelyért lobbizásra képes egyéb személyek stb.

        Közösségi színterekre irányuló, támogatásra érdemes programok

        A közösségi színtereken megvalósuló egészségfejlesztési tevékenységek közül különös figyelmet és támogatást érdemelnek azok, amelyek

        Lássuk ezeket részletesebben:

        Életkori alapon szerveződő színterek

        Bár ebben az írásban az „egyes életkori csoportok” kifejezést használjuk, nem vállalkozhatunk úgynevezett „prioritások” meghatározására, ez tisztán politikai feladat.
        Szakértőként is különösen fontosnak (és megfelelő megközelítés esetében különösen hatékonynak) tartjuk a fiatalok korcsoportjait, annál is inkább, mert e korcsoportok az iskolarendszeren keresztül jól elérhetőek.

        Nagyon fontosnak tartjuk azonban azoknak a „közösségi színtereknek” a támogatását, melyek nem „demográfiai dimenziók” mentén jellemezhetőek.
        Ilyenek például a hadsereg /melyben megítélésünk szerint messze a lehetőségek alatt használták ki e „színtérben” rejlő lehetőséget/; a lakóhelyen kialakult „színterek” stb.
        Az életkori alapon közelíthető „színterek” preferálása ugyanis önmagában nem vezethet el a kívánt eredményekhez. (Triviális hivatkozás, de a diák csak a napja egy részét tölti az iskolában, onnét - „másik színtérre váltva" - hazamegy. Ha az őt érő hatások nem többszintűek és konzisztensek, az iskola, mint közösségi színtér hatásai nem érvényesülhetnek.)

        A színterekben lévő sajátosságok, motivációk kiaknázása

        Különösen fontosnak, és „költség-hatékonynak” tartjuk azoknak a közösségi színtereken megvalósuló, az egészségfejlesztést célzó kezdeményezéseknek a támogatását, melyek „spontán” módon, nem külső kezdeményezés eredményeként fogalmazódtak meg. Ezek a törekvések ugyanis arra utalnak, hogy a „színtér” (a közösség) eljutott a változtatás szükségességének felismeréséig, illetve kialakult a cselekvéshez szükséges motiváció is.

        Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a támogatás nem jelent feltétlenül anyagi támogatást. Tapasztalataink szerint például hatékony támogató ereje van a releváns nyilvánosság biztosításának is.

        Saját kezdeményezésű programok/cselekvések a színtereken

        Tekintettel arra, hogy a magyarázó megjegyzések között korábban már kiemeltük, most csupán egy utalás erejéig térünk vissza egy általunk különösen fontosnak tartott feltételre: a közösségi színterek cselekvő alanyai az egészségfejlesztés folyamatának.

        Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az egészségfejlesztés, mint tevékenység, nem uniformizálható! A szükséges differenciálásra a kormányzat helyzeténél fogva ab ovo nem képes, így a célkitűzések konkrét élethelyzetekhez igazítása, illetve e célok elérését eredményező, adekvát módszerek kiválasztása a közösségi színtereken valósulhat meg.

        Modellértékű programok, tevékenységek

        Már vannak olyan programok, amelyek nemcsak további támogatásra, de széleskörű megismertetésre is érdemesek. Nem kellene mindent újból "feltalálni", hanem e működő modellek megismertetése révén választási lehetőséget kínálni az adott színtérhez legjobban illeszkedő program kipróbálására, annak az adott szükségletekhez igazított továbbfejlesztésére Néhány évvel ezelőtt egy egészségpolitikus azzal az ötlettel állt elő, hogy a kipróbált, valóban működő programokat össze kell gyűjteni egy kötetbe, ahová az adott programmal csak szigorú szakmai és civil zsűrizést követően lehet bekerülni. Az ötlet ötlet maradt, de ez nem jelenti azt, hogy végleg le kellene mondani róla. A bemutatásnak, az érdeklődés felkeltésének természetesen nagyon sok más módja is van még..

        A közösségi színtér mint erőforrás

        Általánosnak tekinthető tapasztalat, hogy a közösségi színtereken elérhető személyek, csoportok aktivitása megfelelő megközelítés esetén viszonylag könnyen kiváltható. Ez a fajta aktivitás erőforrást jelent, mely az egészségfejlesztést, mint tevékenységet finanszírozhatóvá teszi.

        A közösségi színtér, mint fenntartható folyamat

        A közösségi színtereken megvalósuló egészségfejlesztés – ha az hatékonyan történt – módosítja a színtereket jellemző normákat, új szokásokat alakít ki. Ez pedig azt jelenti, hogy a kívánt magatartásformák életképessé (közérthetőbben fogalmazva – szokássá) válnak, így a folyamat önfenntartó lesz.

        Az eddigiekben leírtak és saját gyakorlati tapasztalataink alapján állíthatjuk, hogy a közösségi színtereken megvalósuló egészségfejlesztési tevékenység, életmód-alakítás, életminőség-fejlesztés nem a társadalomkutatók naiv képzelgése. Spontán megvalósulásra azonban ma még – a paternalizmus továbbélése miatt – nem számíthatunk. A kormányzatnak olyan támogatási, illetve pályázati rendszert kell kidolgoznia, amely hosszú távon fenntartható Kiegészítést egyedül a „hosszú táv” és a fenntarthatóság fontosságának – talán szükségtelen – megvilágítása céljából fűzünk e mondathoz. Magunk is számos olyan eredményesen induló programban vettünk részt, amely egy idő után támogatás hiányában megszűnt. Ilyen esetekben a programra elköltött pénz voltaképpen elveszett, feleslegesen elköltött pénz volt., és amely biztosítja a rendelkezésre álló erőforrások leghatékonyabb felhasználását. Mindezekhez szükséges azonban – a döntéshozói és végrehajtó hatalom egyes intézményeinek részvétele mellett – a tudásátadás is. Csak a megszerzett tudás és bizonyított gyakorlat adhat garanciát arra, hogy e programok szervesen épüljenek be a közösségek, a színterek életébe.


        A közösségi színtér programokat támogató módszerek

        Az egyik legfontosabb és leghasznosabb, a közösségi színtér programokhoz legjobban kapcsolódó módszer a közösségfejlesztés. A közösségfejlesztéssel (elméletével és módszertanával) e sorozatban külön kiadvány foglalkozik. A közösségfejlesztéssel való megismerkedés akkor is rendkívül fontos, ha nem gondolkozunk közösségi színtér programokban, bár ezek szinte elválaszthatatlanok egymástól.

        Mások szervezetfejlesztési modell segítségével értek el eredményeket iskolai közösségekben. (A program eredményeinek összefoglalóját ld. Meleg 2002.)

        Mi – egy korábbi munkánk, Pécs város Egészségtervének kidolgozása során – hatékonyan alkalmaztuk az ún. konszenzus értekezletek módszerét, melynek lényegét a III. számú mellékletben mutatjuk be.

        A színtér programok eredményességének és hatékonyságának mérése


        Az egészségfejlesztési programok monitorozásáról külön kiadványt jelentetnek meg a sorozat szerkesztői. Itt és most csak néhány általunk fontosnak tartott mérési lehetőséget mutatunk be. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy a mérés egyáltalán nem egyszerű feladat Tudatában kell például lennünk annak, hogy ha kimeneti indikátorokat vagy hatásokat mérünk, a mért változások a saját programunknak, vagy egyéb – pl. a szűkebb-tágabb társadalmi környezetben bekövetkező - hatásoknak tulajdonítható-e (minél hosszabb ideig tart ugyanis egy program, annál nehezebb „letisztítani róla” a programon kívüli hatásokat).

        Eredmény-indikátorok

        E méréssel az igazolható, hogy a kitűzött (és mérhető) célok megvalósultak-e? Elkészült-e az állapotleírás, a stratégiai program, a cselekvési terv. Hány embert sikerült bevonni az elkészítés és a megvalósítás folyamatába, hányan vettek részt a különböző rendezvényeken, azok vettek-e részt, akiket el akartunk érni, meg akartunk szólítani stb. (Fontos, hogy ez utóbbi vizsgálata során végiggondoljuk, kik maradtak ki a programokból, s ennek milyen okai lehetnek, hogyan tudnánk legközelebb elérni őket stb.). Történt-e ismeretbővülés (pl. az egészséges táplálkozás, a gyógytorna terén stb.), megjelentek-e új tevékenységek a közösségek életében (új klubok, hagyománnyá váló programok szerveződtek stb.)?

        Fontos, hogy a közösségi színtér programok eredményességének mérésére ne tervezzünk irreális mutatókat. Pl. e programok során nem mérhetünk megnyert életéveket, de életminőségre vonatkozó indikátorokat igen.

        Folyamat-mutatók

        Arról ad információt, vajon a kitűzött célok megvalósítása során hogyan alakult a közösségi színtereken élők, tanulók, dolgozók kapcsolata, közelebb kerültek-e egymáshoz, jobban megismerték-e, megértették-e egymást, alakultak-e spontán közösségek, melyek a program lezárultát követően is tovább éltek. Más szavakkal: jól érezték-e magukat együtt az emberek, megtanultak-e együtt dolgozni, a rendelkezésre álló forrásokat hatékonyan felhasználni stb.

        A közösségi kohézió indikátorának tekinthető az, hogy a színtér program hatására összekovácsolódó közösség mennyire alkalmas más programok megvalósítására, más – a települést, az iskolát, a munkahelyet érintő – problémák megoldására.

        A folyamatok figyelése arra is kiterjedhet, hogy vajon az általunk alkalmazott módszereket, programokat hány más közösség (település, iskola, munkahely) vette át? Az ehhez szükséges feltétel, hogy az általunk jónak minősített programokat megismertessük másokkal, akár a nyilvánosságon keresztül, akár személyes találkozókon.

        Hatékonyság-mérés

        E mérés során azt vizsgáljuk, hogy a megvalósított programok (szerencsés esetben: a megoldott problémák) során mennyi külső és mennyi saját erőforrásra volt szükség? Pótolható volt-e a hiányzó anyagi erő az érintettek aktív cselekvésével, részvételével, és ha igen milyen arányban? A bevont pénzügyi források milyen mértékben maradtak az adott közösségi színtéren belül (a településen, az iskolában, a munkahelyen stb.) és milyen arányban „gazdagítottak” másokat, színtéren kívülieket. (Ez utóbbira példaként hozható fel, hogy a helyzetelemzést, a stratégiai tervet és a cselekvési programokat mások - pl. a közösségen kívüli fizetett szakértők is - elkészíthetik. Ez a munka azonban csak egyszeri alkalomra szól, s a feladat újbóli felmerülésekor ismét a fizetett szakértőhöz kell fordulni. A közösségben ugyanis nem jön létre az a tudás, amely a folyamot finanszírozhatóvá, fenntarthatóvá teszi.)

        Fontos hatékonyság-mérést jelent, hogy a programok mennyire fenntarthatóak, ismételhetőek. Pl. egy jól sikerült falunapot, munkahelyi sportnapot, iskolai kirándulást akkor is megismételnek az érintettek, ha arra a következő évben nincs „hivatalos keret”. Saját erőforrásaik mozgósításával, ötleteikkel, lobbi tevékenységükkel teremtik elő az eddig „felülről-kívülről várt” feltételeket.

        A siker sikert (és pénzt is) hoz: ma már több közösségi színtér program esetében bizonyítható, hogy az alaposan átgondolt közösségi tevékenységnek, a hosszú távú stratégiai gondolkodásnak és a közösség részvételével történő cselekvéseknek jelentős anyagi hasznai is vannak. Települések, kisrégiók, régiók pályáznak eredményesen mind hazai, mind nemzetközi pályáztatóknál.
        I. sz. melléklet
        Információk és adatforrások
        A települési közösségi színtér program összeállításához – elsősorban a községi jogállású településekhez E rész alapjául szolgáló adatgyűjtemény a „Községi egészségterv. Módszertani útmutató. Soros Alapítvány 1998” kiadványban jelent meg, Fehér István és Mura-Mészáros Levente összeállításában.



        Az alábbi táblázatban szereplő összes adatfajtának nem szükséges feltétlenül szerepelnie a települési színtér program állapotleíró részében. Csak olyan adatokat érdemes figyelembe venni, melyek helyben elérhetőek és a lakosság egészségi állapotára, életminőségére közvetlenül, vagy közvetetten hatást gyakorolnak. Ezeket az adatokat azonban már csak azért is hasznos lehet összegyűjteni, mert ha az önkormányzat bármiféle cél- vagy címzett támogatást akar igénybe venni, vagy pályázaton kíván indulni, az alábbi adatbázisból gyorsan lehet olyan adatokat, tényeket beépíteni a pályázatba, amely alátámasztják az igény jogosságát.

        TémaAdatok jellegeAdatforrások
        Példa
        Demográfiai helyzetLakosságszám, férfi-nő arány, korfa (lakosság nem és korcsoport szerinti bontásban)Önkormányzat
        Korcsoport
        0-14
        15-39
        40-59
        60-X
        Összesen
        Férfi
        21,5%
        36,2%
        24,8%
        17,5%
        100,0%
        Nő
        20,3%
        33,3%
        26,2%
        20,2%
        100,0%
        A születésekre, halálozásokra, el- és beköltözésre vonatkozó adatok, ezek egyenlegeÖnkormányzat, statisztikai hivatal
        IskolázottságA megfelelő korúak százalékéban, a KSH 2001. évi népszámlásának megyei kiadványa alapján Önkormányzat, könyvtár, KSH ld. I. táblázat a melléklet végén
        Foglalkozta-

        tottság

        		Gazdasági aktivitás Önkormányzatld. II. táblázat a melléklet végén
        Az ingázók száma és a főbb települések felsorolása a KSH 2001. évi népszámlásának megyei kiadványa alapján Önkormányzat, könyvtár, KSHAlapellátás: ellátottak száma praxisonként, számítógép használata, adatbázis jellege

        Járó- és fekvőbeteg-ellátás

        hozzáférhetőség

        IntézményekA meglévő intézmények leírása: bölcsőde, óvoda, iskola, szociális otthon, családsegítő, művelődési ház stb. ÖnkormányzatMűködési kör, létszám/igénybevevők száma, kapacitás-kihasználtság, foglalkoztattok száma
        Egészségügyi ellátórendszerAz alapellátás, a járóbeteg- illetve a fekvőbeteg-ellátás leírásaÖnkormányzat

        Egészségügyi alapellátás

        Halálozás A halotti anyakönyvi kivonatok alapján az orvos összesítheti az utóbbi 5 évben meghaltakat, hogy a település halálozási 1000 főre számított mutatóit kiszámolhassa, amelyek az országos összehasonlításhoz igen hasznosak lehetnek.Önkormányzat

        Demográfiai Évkönyv a könyvtárból

        		Elhaltak száma, arányuk nem és korcsoport, esetleg főbb halálok szerint

        1000 főre számított mutató pl.
        1993-97 között szív- és érrendszeri megbetegedésben
        meghaltak száma: 124
        Lakosságszám: 1700
        1000 főre vetítve:
        1000/1700*24=72,9

        MegbetegedésekA háziorvos(ok) a kartonjaik vagy számítógépes adatbázisuk segítségével összesíthetik a település lakosait, úgy hogy a nemek és korcsoporti különbségeket ki tudják mutatni. Fontos az idő előtti, elkerülhető halálozások vizsgálata. Egészségügyi alapellátásFőbb betegségcsoportok a BNO főcsoportok szerint, nem és korcsoport szerinti megoszlásban; gondozottak és rokkantnyugdíjasok száma
        Kockázati tényezőkA főbb kockázati tényezők elterjedtsége (dohányzás, alkohol, mozgáshiány, egészségtelen táplálkozás stb.)Egészségügyi alapellátásA túlsúlyosak, a dohányzók és az alkoholisták arányára becslés vagy esetleg a háziorvosi adatbázisból lehet következtetni.
        Veszélyeztetett kiskorúakSzámuk, problémáik leírása; túlkoros iskolások számaÖnkormányzat Gyámügy
        Szociális ellátásSegélyezettek száma és demográfiai ismérvei; a szociális ellátás aránya a település költségvetésébenÖnkormányzatÖsszesítő táblák (amelyek az önkormányzatnál egyébként is rendelkezésre állnak az adatszolgáltatási kötelezettség miatt) nem, korcsoport és támogatás fajták szerint
        KisebbségekArányuk a településen; helyzetük rövid leírása(Kisebbségi) önkormányzat
        Humán erőforrásA településen élő szakemberek listája, együttműködési készségük felméréseAz egészséggel szorosan kapcsolódó foglalkozások: tanár, pék, háziorvos, szociális munkás, boltos, óvónő stb.

        Az elindítandó programokba bevonható szakemberek: számítógépes szövegszerkesztő, festő-mázoló, kőműves, asztalos, gazdálkodó stb.

        GazdaságA vállalkozások listája (tevékenységi körrel)Önkormányzat
        Környezet-szennyezésA szennyező források és az általuk okozott károk leírásaÖnkormányzat
        LakáshelyzetA lakások leírása az önkormányzat és a KSH Népszámlálás, valamint a KSH Megyei Évkönyvei alapjánÖnkormányzat

        és/vagy

        könyvtár

        		A lakóházak száma, újak építése évenként, az egy szobára jutó lakók száma, komfortfokozat szerinti megoszlás
        InfrastruktúraÚthálózat, vezetékes víz, áram, csatorna, telefonÖnkormányzatEllátottság aránya
        KereskedelemBoltok száma, kínálat rövid leírásaHol milyen rendszerességgel kaphatók az alapvető és más élelmiszerek; van-e hentes vagy a háztáji dominál stb.
        Kommunikációs lehetőségekÚjság, kábeltévé, rádió
        Sportolási, mozgási lehetőségekTornatermek, sportpályák, tó, uszoda, kerékpárút stb.
        Kulturális szolgáltatásokMűvelődési ház, mozi, könyvtárFérőhely, kapacitás-kihasználtság, szolgáltatások jellege
        Közösségi „megmozdulások”Az olyan rendszeres összejövetelek listája, amely a közösségi színtér program programjainak szempontjából fontosak lehetnek. Bálok, sportnapok, nyílt iskolai napok
        BűnözésFőbb bűncselekmény-csoportok elterjedtsége RendőrségFőként a testi épséget, a közrendet veszélyeztető
        Közlekedési balesetekRendőrség
        I. táblázat A népesség iskolai végzettség és nemek szerint (%-ban)

        Korcsoport és
        A falu adatai
        Magyar falvak
        1.500-1.999 lakossal
        végzettség
        Férfi
        Nő
        Férfi
        Nő
        10-x évesek közül
        0 osztályt végzett
        15-x évesek közül legalább 8 osztályt végzett
        18-x évesek közül legalább középiskolát végzett
        25-x évesek közül fel-
        sőfokú isk.-t végzett
        II. táblázat A népesség gazdasági aktivitás és nemek szerint (%-ban)

        A falu adataiMagyar falvak*
        1.500-1.999 lakossal
        EgyüttFérfiakNőkEgyüttFérfiakNők
        Aktív keresők
        Inaktív keresők
        Eltartottak
        Munkanélküliek
        Összesen:100,0100,0100,0100,0100,0100,0

        II. sz. melléklet
        LEHETSÉGES MUTATÓK A TELEPÜLÉSI EGÉSZSÉGTERVEKHEZ - ELSŐSORBAN A VÁROSOK ÁLLAPOTLEÍRÁSÁHOZ A mutatók összeállításához használt források: Healthy Cities Indicators. Analysis of data form across Europe (Ed. P. Webster and C. Price). South East Institute of Public Health WHO, Regional Office for Europe, Copenhagen 1996.; Urban Sustainability Indicators (Voula Mega and Join Pedersen). European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions, 1998.

        Az alábbiakban vázolt indikátorok javaslatok a települések állapotleírásának elkészítéséhez, az egészségfejlesztési stratégia kidolgozásához, a cselekvési tervek megvalósításának előkészítéséhez.
        A.) Egészség-mutatók
        1. Halandóság (standardizált halandósági mutatók)
        2. Okspecifikus halandóság
        3. Kissúlyú újszülöttek
        B.) Egészségügyi ellátás mutatók
        1. A városban működő önsegélyező csoportok listájának hozzáférhetősége
        2. A városban működő önsegélyező csoportok támogató programjának hozzáférhetősége
        3. A városi egészségnevelési programok hozzáférhetőség
        4. A védőoltásokkal ellátott gyermekek aránya 6 eves korban
        5. Az egy háziorvosra jutó lakosság száma
        6. Az egy nővérre jutó lakosság aránya (minden ellátást beleértve)
        7. Az egészségbiztosításban részesülő népesség arány
        8. A sürgősségi ügyeletet 30 percen belül gépkocsival elérő népesség aránya
        9. Az egészségügyi alapellátás idegen nyelven való hozzáférhetősége
        10. Az egészséggel kapcsolatos információk hozzáférhetősége, kommunikációja (média, hírlevél, egyéb csatornák)
        11. Az önkormányzat által tárgyalt egészségi kérdések száma évenként
        C.) Környezeti mutatók
        1. Levegőminőség
        2. Az ivóvíz mikrobiológiai minősége
        3. Az ivóvíz kémiai minősége
        4. A teljes szennyvíz mennyiségből kivont vízszennyező anyagok aránya
        5. A szilárd háztartási hulladékgyűjtés minőségi mutatója (ömlesztettől a teljes szelektív gyűjtésig)
        6. A háztartási hulladékkezelés minőségi mutatója (az ömlesztett felhalmozástól a teljes visszaforgatásig)
        7. A lakosság által észlelt szennyezések mutatói (zaj, szag, piszok)
        8. Az egy lakosra jutó napi ivóvízfogyasztás
        9. A város teljes területéhez viszonyított zöldterületek aránya
        10. Az egy lakosra jutó nyilvános (hozzáférhető) zöldterületek aránya
        11. A város teljes területéhez viszonyított elhagyott ipari területek aránya
        12. Sport és szabadidő (létesítmények száma, hozzáférhetőség stb.)
        13. Sétálóutcák száma, aránya
        14. Kerékpárutak
        15. Tömegközlekedés (1000 lakosra jutó ülőhelyek száma tömegközlekedési eszközökön)
        16. Tömegközlekedés által érintett városi területek
        17. A lakószobák száma lakosonként
        18. Komfort és higiénia (fürdőszoba nélküli lakások száma)
        19. A sürgősségi szolgálatok (tűzoltóság és más sürgősségi szolgálatok elérhetősége)
        D.) Társadalmi-gazdasági mutatók
        1. Népsűrűség városrészenként
        2. Komfort nélküli lakások aránya
        3. Hajléktalanok becsült száma
        4. Munkanélküliek aránya
        5. Egészségi okok miatt munkát végezni nem tudók aránya (munkanapokban)
        6. Az országos szegénységi küszöb alatt élő családok száma
        7. A városban munkahelyet teremtő legfontosabb 10 gazdasági ágazat
        8. Az egyszemélyes háztartások aránya
        9. Az egyszülős családok aránya
        10. Az iskolakötelezettséget teljesítő fiatalok aránya
        11. Az analfabéták (funkcionális analfabéták) becsült aránya
        12. Az egészségi és szociális akciókra fordított helyi költségvetés és aránya a teljes költségvetéshez
        13. Bűnözési mutatók
        14. Sürgősségi hívásra alkalmas felszereléssel ellátott lakóhelyek aránya idősek számára
        15. Sürgősségi hívások fő okai (rendőrség, tűzoltóság, mentők, egyéb segítő szervezetek)
        16. Napközbeni / vagy más ellátásra váró gyerekek aránya (bölcsőde, óvoda, napközi, krízishelyzet stb.)
        17. Az először szülő nők átlagéletkora
        18. Az abortuszok aránya az össz születési számhoz viszonyítva
        19. A rendőrség által ellenőrzött 18 éven aluli gyerekek aránya
        20. A 18-65 éves foglalkoztatott fogyatékosok aránya

        Más figyelembe vehető mutatók

        P1. ha a fenntartható fejlődést vesszük alapul:
        1. Környezetbarát közlekedés
         gyaloglók
         kerékpárt,
         tömegközlekedést,
         autót használók aránya

        2. Zavaró / kellemetlen tényezők
         zaj
         szagok
         vizuális szennyezés (p1. elhanyagolt területek - ipari, társadalmi)
        3. Társadalmi igazságosság
        4. Társadalmi részvétel indikátor
         a döntéshozatali folyamatokban
         az életminőség javításában (merőszám:  a választásokon részt vevők aránya
         a környezeti, egészségi, kulturális stb. csoportokban aktívan részt vevők aránya)

        Javasolt adatbázisok:
         Központi Statisztikai Hivatal évkönyvei és egyéb kiadványai
         A Központi Statisztikai Hivatal honlapja (www.ksh.hu)
         A megyei és városi ÁNTSZ-ek dokumentumai (jelentések, honlapok, adatbázisok)
         A települési önkormányzatok/közgyűlések előterjesztései, kiadott és nem publikált dokumentumai, feldolgozott vagy nyers adatai
         A civil szervezetek dokumentumai, adatgyűjtései
         A különböző intézmények adatai, dokumentumai

        Javasolt honlapok:
        www.who.dk
        A honlapon az Egészséges városokról (Healthy Cities) és a futó programokról találhatók hasznos információk.

        www.sfact.com
        A honlapon Pécs város egészségtervéhez készült állapotleírás található.

        www.soros.hu és www.kkapcsolat.hu
        A honlapokon a Települési egészségtervekkel kapcsolatos írások (Módszertani útmutató, Hírlevelek, települések egészségtervei stb. ) találhatóak meg.

        www.oefi.hu
        Az Országos Egészségfejlesztési Intézet honlapján nemcsak számos fontos aktuális információ (pl. pályázatok) találhatók, hanem a kiadványok és az előadások is jelentős segítséget nyújtanak a közösségi színtér programok összeállításához.
        III. számú melléklet
        IV. sz. melléklet

        Egy sikeres programról: Település – Közösség - Életminőség
        A „Települési egészségterv” programról

        A közösségi színtér programok e kötetben leírt modelljének alapjául az a program szolgál, melyet a Fact Alapítvány dolgozott ki, és amelynek megvalósulását „Települési egészségterv” néven a Soros Alapítvány támogatta. A Soros Alapítvány következetes támogatása, valamint a helyzetükön változtatni akaró települések közreműködése nélkül nem lett volna módunk bizonyítani a program működőképességét és fenntarthatóságát.

        A program ideája e kötetben már szerepel, ezért azt a mellékletben nem ismételjük meg. Azok számára akik a programmal, a program tapasztalataival – akár a települések szintjéig – kívánnak megismerkedni, az irodalomban megjelölt írásokat, valamint a következő honlapokat ajánljuk:
        www.soros.hu
        www.kkapcsolat.hu

        A program néhány fontos jellemzője Részlet a „Tény/ Soros II. A Soros Alapítvány második évtizede 1995-2004“ c. kötetből. Magvető Kiadó Bp., 2004 (megjelenés alatt)

        Egy programból – legyen az bármilyen gondosan is előkészített – ritkán lesz társadalmi mozgalom. A Települési egészségterv programmal ez történt.

        Ismerünk-e ma Magyarországon olyan programot
        amelynek felhívására majd 700 település képviselői kerekedtek fel, hogy részt vegyenek a pályázatot megelőző felkészítő tréningeken,
        amelynek hatására 537 település lakói (intézmények vezetői, civil szervezetek, aktív lakosok) készítették el a településüket jellemző, az ott élők életminőségét befolyásoló tényezők komplex leírását, tervezték meg rövid- és hosszú távú stratégiai programjaikat, s ezek megvalósítására konkrét cselekvési programokat is indítottak,
        amelyben a támogató Soros Alapítvány – 6 pályázati forduló során – 238 településnek adott pénzügyi támogatást (is) terveik megvalósításához, és
        amelynek befejezését követően tovább szerveződnek a kistérségi, térségi konferenciák – immár a Soros Alapítvány nélkül
        amelyben minden – a Soros Alapítvány által adott – forinthoz a települések (önkéntes munkában, természetbeni juttatásként, konkrét pénzben stb.) másfélszer annyit tettek hozzá,
        amelynek tapasztalatai (és az elkészített egészségkép, stratégia, cselekvési tervek) alapján további pályázatok, együttműködési tervek születtek, s amelyet az – egészségterv által elősegített – helyi autonómia és önbizalom növekedése tett lehetővé,
        és nem utolsó sorban, amelyet sikeressége alapján az egészségügyi kormányzat is folytathatónak ítélt.

        A pályázó települések – szűkös lehetőségeik pótlására, kiegészítésére, jó ötleteik megvalósítására – pénzügyi támogatást kerestek a Soros Alapítványnál. E mellett (sokszor e helyett) ismereteket, tudást, fejlesztett képességeket, begyakorolt készségeket, jártasságokat, összességében önbecsülést és a helyi demokrácia működtetésének ismeretét kapták azok, akik megértették a program üzenetét és vállalták, ami a megvalósításával járt.

        „Hálót adunk, s nem halat”
        Új szemlélet és szokatlan gyakorlat a pályáztató részéről

        A program vezetői arra törekedtek, hogy az ország bármely területén lévő település azonos eséllyel pályázhasson támogatásra – s ehhez minden segítséget megadjanak. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy
        - a települések „névre szóló” írásbeli meghívást kaptak a pályázatban való részvételre
        - az érdeklődő települések képviselői felkészítő tréningeken vehettek részt
        - írásos módszertani útmutató segítette őket a munkában
        - telefonos konzultációra volt lehetőség a pályázat megírását megelőző időszakban, de a megvalósítás során is
        - a pályázók részletes írásos értékelést kaptak benyújtott pályázatukról
        - hírlevél tájékoztatta őket a program eredményeiről, melyben megismerhették egymás munkáját is
        - országos és kistérségi konferenciákon közösségfejlesztő szakemberek segítségével értékelhették a települések, a közösségek életében bekövetkező változásokat, határozhatták meg a továbblépés lehetőségeit
        - a települések segítséget kaptak hálózatok kiépítéséhez, melynek következtében a program mára, a korábban egymástól elszigetelten működő települések köréből kistérségi színtereket is felölelő hálózatokká szélesedett és „önjáróvá” vált.

        „Fogjuk meg és vigyük”
        Szokatlan gyakorlat és új szemlélet a pályázók részéről

        A pályázat a településektől merőben újszerű gondolkodást és cselekvést várt. A programoknak elsősorban a közösség – általuk meghatározott – problémáira reális, azaz helyi szinten, helyi kompetenciával megvalósítható megoldásokat kellett kínálnia. Ez másként nem volt lehetséges, csak ha mind a tervezés, mind a megvalósítás a helyi társadalom széleskörű összefogására épült. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy
        a cselekvési program megtervezése helyi szakemberek által elkészített, a közösség tagjai által is ismert komplex elemzésen alapult,
        a cselekvési program elemeinek meghatározása a közösség tagjainak bevonásával történt, és a köztük e tekintetben kialakult konszenzuson alapult, valamint a közösség tagjaira irányult,
        megvalósítása a közösség tagjainak aktív részvételére támaszkodott,
        a megvalósított programok eredményességét folyamatosan figyelemmel kísérték,
        a program nem egyszeri alkalomra szólt, hanem folyamatot indított el és fenntarthatóvá vált.

        Vélemények a programról

        A Települési egészségterv program első öt pályázati fordulójában támogatást nyert településeket 2000-ben önkitöltéses kérdőív segítségével kérdezték meg a Fact Alapítvány szakértői a programról szerzett tapasztalataikról, véleményükről, elégedettségükről és a programban való részvételük motivációiról.

        A programok támogatottságáról

        A települések a pályázott programok száma és típusa függvényében eltérő nagyságú támogatásban részesültek. A települések különböztek a tekintetben is, hogy mekkora saját részt tettek hozzá egészségtervük, programjaik megvalósításához A program specifikuma, hogy nem kért saját forrást, különösen „igazolt pénzt”. A pályázó ettől függetlenül önkéntes munka, a meglévő lehetőségek használata formájában saját forrást is megjelölhetett a kért támogatás mellett.. A támogatást nyert, és a kérdőívünkre válaszoló települések költségeinek átlagosan 42,1 százalékát támogatta a Soros Alapítvány, vagyis a saját hozzáadott rész átlagosan 57,9 százalék volt. A Soros Alapítványnak nem volt célja a programok teljes finanszírozása. Olyan támogatást (pl. módszertani felkészítést, bizonyos szükségletek iránti motiválást) és csak annyi anyagi segítséget kívánt nyújtani, amely elősegíti a településen élők belső erőforrásainak mozgósítását, s ezzel a programok folytathatósága, fenntarthatósága alapjainak megteremtését.
        A programmal való elégedettségről

        Az egészségterv programokat megvalósító települések válaszadóinak összegző értékelése alapján megállapítható, hogy a program szellemiségében, és egyes elemeit együtt tekintve is megfelelt a pályázók előzetes elvárásainak. A kapott értékelések átlaga – egy ötfokú skálán – 4,52 volt.

        Ezt az elégedettséget valószínűleg az is növelte, hogy a nyertes települések közül meglepően sokan, 141 település (a nyertes települések 82 százaléka) az eredeti programja elkészítését követően már más támogatóhoz is pályázott. Közülük 133 település (az azóta máshova is pályázók 94,3 százaléka) válaszolta azt, hogy próbálkozásaikhoz használni tudták az Egészségterv programban készített pályázat bizonyos részeit (pl. az állapotleírást), vagy a megtanult módszereket (pl. a problématérkép készítését). Ha ezeket is figyelembe vesszük, az egészségterv programba előzetesen befektetett munka rendkívül „költséghatékonynak” tekinthető. A pályázók elmondása szerint a más támogatóhoz benyújtott pályázat komplex gondolkodásmódja, hosszabb távra szóló stratégiai tervezése meglepte az értékelőket, mely a jelenlegi pályáztatási rendszerben még nem „alapkövetelmény”.

        Az ismeretek növekedése mellett azonban ugyanilyen fontos volt a pályázatírók önbizalmának megerősödése. Egy sikeres pályázat továbbiak írására, beadására sarkall, az „önerő” felfedezése pedig megvalósíthatóvá teszi az eddig lehetetlennek tűnő feladatokat.

        A program pozitívumai a nyitott kérdésre adott válaszok alapján

        I.
        (32,7%)
        		Közösségformáló erő a településen élők között
        II.
        (18,3%)
        		Önállóság, tervszerű gondolkodás, növekvő autonómia
        III.
        (11,6%)
        		A program komplexitása
        IV.
        (10,5%)
        		Szemléletváltozás a lakók életmódjában, környezettudatosságában
        V.
        (8,8%)
        		Egy átfogó kép elkészítése a településről az egészségkép révén
        V.
        (8,8%)
        		A civil szervezetek, intézmények közötti együttműködés javulása
        VI.
        (3,8%)
        		A kulcsemberek megtalálása, a közösségért végzett munka felértékelődése
        VII.
        (3,3%)
        		Anyagi forrás a településnek
        VIII.
        (2,2%)
        		A helyi erőforrások felhasználása, önkéntes munka


        A program „hasznai” a nyertes települések számára (a kérdőívben megadott szempontok rangsorolása alapján) A válaszadók a megadott szempontokat 1-től 8-ig rangsorolták. A kapott értékeket átlagoltuk: az így született rangsorban a legkisebb értékű szempont jelenti a leginkább jellemző pozitívumot, melyet a pályázók a program hasznának véltek. Az értékek növekedésével az egyes szempontoknak tulajdonított fontosság csökken.

        I.
        2,99*
        		Pozitív hatása volt a településen élők együttműködési készségére.
        II.
        3,00
        		Pozitív hatása volt a közösségi szerveződésekre.
        III.
        3,41
        		Elsősorban olyat tanított meg, amelynek segítségével tovább lehetett lépni.
        IV.
        3,85
        		Elsősorban konkrét anyagi segítséget jelentett.
        V.
        4,63
        		Önbizalmat adott a településen élőknek.
        VI.
        4,70
        		Pozitív hatása volt a civil szervezetekre.
        VII.
        5,91
        		Segített nyitni „kifelé” (pl. más települések, intézmények irányába).
        VIII.
        6,19
        		„A pénz pénzt hozott” (azóta több sikeres pályázatuk volt).

        I.
        2,22
        		Elsősorban anyagi természetű (kevés pénz, elosztási problémák stb.).
        II.
        2,45
        		Elsősorban a közösség részvételével kapcsolatos problémák (kevesen vállaltak feladatokat, a szervezők magukra maradtak, néhányan nem voltak megbízhatóak stb.).
        III.
        2,49
        		A vezetők, a koordinálók, az aktív résztvevők megbecsülésének hiánya.
        IV.
        3,28
        		Túl sok befektetés a munkába, ehhez képest kevés tényleges eredmény.
        V.
        3,91
        		Elsősorban presztízs problémák (ki vezeti a programokat, ki „aratja le” a sikereket, irigység stb.).


        Lakossági csoportok, melyekkel a települések által kidolgozott egészségterv program – a válaszadók saját megítélése szerint – kevéssé foglalkozott (említések száma)

        A pályázók véleménye a programról

        „Talán a legnagyobb siker az, hogy ezzel a pályázattal rákényszerültünk arra, amit mindenképpen meg kell csinálni, csak valahogy eddig nem csináltuk meg. Arra, hogy helyzetelemzést készítsünk, a problémákat, azok megoldását abból a szempontból is rangsoroljuk, hogy mihez kell pénz és mi az, amit mi magunk is meg tudunk csinálni, mi az ami rövid és mi az ami hosszú távon oldható meg.”

        Kelemen Jánosné, Csobánka
        „Fontos siker volt, hogy a kisközösségekben lévő zenészeket sikerült egy zenekarba összehozni és sikerült ezt a zenekart megszólaltatni. Nagyon szép szonátát játszik minden közösségben ez a zenekar, pedig összetételében hasonlít a Brémai muzsikusokhoz, szóval elég vegyes összetételű. Ebben még az a szép, hogy ezek a nem is zenészek éppen itt e zenekarokban jöttek rá, hogy ők tulajdonképpen tudnak együtt zenélni.”
        Rédei Zsolt, Nyírád
        „Fontos volt megszólítani a lakosokat, olyan célokat, programokat tervezni, amelyekben mindenki érdekelve érzi magát. A hógolyóból lavina lett.”

        Dr. Bittó Csaba, Apátfalva
        „Talán az a legtöbb, amit elértünk, hogy közösségeket alakítottunk, hogy közösségek munkálkodnak az egyes településeken. Eredménye ennek a pályázati kiírásnak az is, hogy megmozgatta az egész település lakosságát. Elindult egy folyamat, amit ha kapunk pénzt, akkor biztosan megvalósítjuk, ha nem kapunk, akkor is!”

        Ács Péterné, Hajdúsámson
        A program kidolgozóinak véleménye a megvalósult programokról

        A program kidolgozói – összevetve azt más értékes és eredményes, de elsősorban felülről szervezett és kívülről támogatott programokkal – az alábbiakban foglalják össze tapasztalataikat a Soros Alapítvány által támogatott települési egészségterv programról. Véleményünk szerint az eddig megvalósult program

        - alulról építkező, és belülről (vagyis a program érintettjei, kedvezményezettjei által is aktívan támogatott), elsősorban életminőség-javító közösségi modell, melynek nincs konkrét „intézményrendszere” (pl. nem épül a program keretén belül új rendelő, közösségi ház), helyette a „szemléletformáláson” (a gondolkodás megváltoztatásán), valamint az autonóm közösségekben végzett értelmes cselekvés lehetőségének biztosításán van a hangsúly

        - megvalósítása jóval olcsóbb, mint a kívülről támogatott programoké, de könnyebben meg is szűnhet, ha nem tud eredményeket felmutatni és nem folyamatos a „sulykolás”, nincs lehetőség az ajánlott modellek kipróbálására

        - az eddigi tapasztalatok szerint a program a helyzetükön változtatni kívánó, jövőképpel rendelkező településeken működött a legjobban (a jó helyzetű települések a sok erőfeszítést igénylő és kevés külső erőforrást biztosító programban egyelőre nem voltak érdekeltek, a legrosszabb helyzetben lévő falvak pedig még „mozdulatlanok”)
        - néhány hátrányos helyzetű településen is megkezdődött a program megvalósítása, de ehhez le kellett küzdeni az önbizalom hiányából adódó tehetetlenség és bénultság érzését

        - relatíve kevés pénzt és jelentős helyi humán erőforrást igényel
        - a személyes elkötelezettség mélyebb, mint a felülről indított és kívülről támogatott programok esetében (az érdekekre való építés e programoknál nem elegendő)
        - kevés és általában nem kompetens a külső (a közösségen kívüli) és relatíve sok a belső (közösségen belüli) szakértő. Utóbbiak – szakképzettségtől, iskolai végzettségtől függetlenül – kompetensek a közösség problémáinak definiálásában és e problémák többségének megoldásában is.

        mivel az életminőség javítása a cél, az egészségügyi ellátás csak egy szereplő a sok közül, de – megfelelő megerősítés hiányában – nagy az egészségügyi ellátás irányába történő egyoldalú „visszarendeződés” veszélye (paternalista megközelítés és a módszerek leszűkítése a hagyományos egészségnevelésre, szűrésekre stb.)

        a stratégiai tervekben már megfogalmazódik az egyenlőtlenségek csökkentésének igénye, de a megvalósítás kezdeti lépéseinél ez a tartalmi elem még nem hangsúlyos, a hátrányos helyzetűekre, a leszakadó társadalmi csoportokra még nem koncentrál; a szolidaritás erősödése spontán módon nem várható, ezért a segítség irányába ható motivációs hátteret biztosító módszereket ki kell dolgozni és képzések keretében megismertetni a programban továbblépni kívánó közösségekkel

        a visszacsatolás a közösségen belül azonnali, a korrekcióra gyors lehetőség van, ezért is költséghatékonyabb (nem fecsérel humán és pénzügyi erőforrásokat a reménytelen programokra)

        a fenntarthatóság elsősorban a résztvevők szándékaitól és elkötelezettségétől függ, nem pedig a külső finanszírozástól
        jelentősebb politikai és gazdasági lobbi nélkül is működik, azaz kevésbé kiszolgáltatott az aktuális politikai-gazdasági eseményeknek

        a programok aktorai és kedvezményezettjei azonosak (valakik nem valakikért, hanem saját magukért tevékenykednek)
        a külső támogatások és a belső források többsége bizonyíthatóan a településen belül, a kedvezményezetteknél marad

        olyan közösség jön létre, amely más problémák megoldására is képes (tudással, képességekkel, kézségekkel és nem utolsó sorban önbizalommal rendelkezik mindehhez)

        a program modellértékű, mivel nagyon sok településen, kisrégióban – a Soros Alapítvány támogatásának megszűnését követően is – folytatódik
        sikere abban is megfogalmazható, hogy egy olyan program, amely azt valósítja meg, amire a közösségek valóban képesek, és amelyet végső soron az egészségpolitika (az egészségügyi kormányzat) is befogadott.

        Irodalom

        E. M. Barbeau (1998): Displaced tobacco workers, public health, and tobacco policy: moving beyond jobs versus health. PhD Dissertation

        Y. Doyle, D. Brunning, C. Cryer, S. Hedley, C. R. Hodgson (1996): Healthy Cities Indicators. Analysis of data from across Europe. Manuscript. WHO Regional Office for Europe. Copenhagen

        Fehér I., Füzesi Zs., Ivády V., Mura-Mészáros L., Salamon Cs., Tistyán L. (1998): Községi egészségterv. Módszertani útmutató. Soros Alapítvány, Budapest

        I. Fehér, Zs. Füzesi, V. Ivády, L. Tistyán (1999): Community Health Plan. Soros Foundation, Hungary, Pécs

        Füzesi Zs., Tistyán L., Őri I., Vári A. (1996): Szennyezők és szennyezettek. Veszély-kommunikációs modell az ólom példáján. ÖKO, VII. 1-2. sz. 7-15.

        Füzesi Zs., Tistyán L. (1997): Az egészségterv program koncepciója. Egészségügyi Gazdasági Szemle, 35, 5, 421-427.

        Zs. Füzesi, L. Tistyán, A. Vári (1998): Risk Perception, Attitudes, and Defence Strategies Associated with Toxic Substances: The Case of Lead Contamination in Hungary. In: Lynch, J., Wiseman, A. (eds.), Environmental Biomonitoring: The Biotechnology-Ecotoxicology Interface. Cambrige, Cambridge University Press

        Zs. Füzesi, C. Levenstein, L. Tistyán (1999): Polluters and the Polluted. The example of lead used as a model for risk communication. In: Public Participation in Environmental Decisions (eds: A. Vari, J. Caddy) Akadémiai Kiadó, Budapest

        Füzesi Zs., Tistyán L. (2001): Tervezhető egészség? Egészségügyi Menedzsment, II. évfolyam, 1. szám 19-22.

        Füzesi Zs., Szőke K., Tistyán L., Péntek E. (2001): Települési egészségtervek. A falu. A vidékfejlesztők és környezetgazdálkodók folyóirata. XVI. évfolyam ősz, 71-76.

        Füzesi Zs., Tistyán L. (2002) : Sztereotípiák rabságában. Tények és hiedelmek a középiskolások drogfogyasztásáról. Magyar Onkológia 46. évf., 2. sz. 186.

        Healthy Cities Indicators. Analysis of data form across Europe (1996) (Ed. P. Webster and C. Price). South East Institute of Public Health WHO, Regional Office for Europe, Copenhagen

        Meleg Cs. (1998): Az egészség értékrendszerünkben elfoglalt helye. Egészségnevelés 39. 155-159.

        Meleg Cs. (1991): Egészségérték és intézményes befolyásolás. Társadalomkutatás 2-3. sz. 81-89.

        Meleg Cs. (2002): Iskolai egészségnevelés: a feladat újrafogalmazása. Magyar Pedagógia. 1. sz. 11-29.

        Our Cities, Our Future (1996): Policies and Action Plans for Health and Sustainable Development (ed: Price, C., Tsouros, A.) WHO Healthy Cities Project Office

        Segédlet. Az iskolai egészségnevelési, egészségfejlesztési program elkészítéséhez. (2004) (szerk: Simonyi I.) www.om.hu

        Tistyán L., Füzesi Zs. (2000): Kábítószer-fogyasztás a középiskolások körében. Egy szociológiai vizsgálat eredményei. Fact Intézet, Pécs

        Urban Sustainability Indicators (1998) (Ed: Voula Mega and Join Pedersen). European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions

        Varga A. Tamás, Vercseg Ilona (1998): Közösségfejlesztés, Magyar Művelődési Intézet, Budapest

        Az adattár könyvtára
        Közösségfejlesztés