Soros egészségterv hírlevél
Nyomtatóbarát változat
Cím:
Települési Egészségterv Konferencia 2000. április, Budapest
Szerző:
Füzesi Zsuzsanna dr., Tistyán László dr.
Szám:
10-11
A hírlevélben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
települési egészségterv, konferencia
Megjegyzés:
Annotáció:



„A tapasztalatok megosztása és a további ismeretek, információk szerzése érdekében, az Egészségterv résztvevői számára, szükség lenne további országos rendezvényekre is. Ezekre fontos lenne a médiát is meghívni. A program résztvevői egyébként meghívják egymást saját rendezvényeikre is, s aki tud, Interneten is kommunikál majd. Javasolták egymásnak, hogy a már működő Teleházak terjesszék ki a szomszédos községekre is szolgáltatásaikat, valamint, hogy a program során „kiképződött” szakemberek adják át tudásukat az érdeklődő településeknek. A programot a résztvevők egyértelműen sikerként könyvelték el.”

„Mély nyomokat hagyott bennünk az a provokáció Tistyán Lacitól, hogy az első körben nyertek még ülnek a saját tudásukon, és nem adják tovább, mert utána állítólag beindult egy csere-bere kör, írtak egymásnak, pályázni tanították egymást.”

Nem győztük eleget hangsúlyozni a tréningeken, hogy a befektetett munka mindenképpen megtérül. Ha nyernek, ha nem nyernek, olyan anyag birtokában lesznek, amely sokféleképpen hasznosítható. A többség velünk értett egyet.

„Van, aki elmondta azt is, hogy ha egy nagyon jó anyagot állítottak most össze, akkor bármikor, amikor pályázásra kerül sor, vagy lehetőség van pályázni, akkor tudják mit vegyenek elő, mert ott van nekik egy kész terv. Ebből egy szeletet tudtak most elindítani, és egy másik szeletet egy másik alkalommal tudják, és ezért nagyon jó. Erre mondta az egyik polgármester, hogy „kinek van ennyi ideje?”, mármint összeállítani egy ilyen anyagot. De hogy a befektetett energia megéri, azt a másik oldal bizonyította.”
„A pályázati társításnál volt még egy érdekes dolog. Sokan mesélték a programokat és borzasztó nagy volumenű dolgokról, folyamatokról beszéltek átfogóan. S akkor néhányan elcsodálkoztak, hogy „ezt mind a Sorostól kaptad?” erre gyorsan felvilágosították őket, hogy azóta mennyi minden történt. De ezt az egészet olyan komplexen kezelik, nem különül el, hogy ez ez a program, az meg az, hanem az egészségtervet valóban egységesen kezelik, s amire nem kaptak támogatást, máshonnan kerítettek forrásokat.”

„Összefoglalva tapasztalataimat, úgy érzem, hogy a programban résztvevők többsége elindult egy szemléletváltás irányába. A különféle résztvevők ennek a folyamatnak különböző stádiumaiban vannak jelenleg. Sok jelzés még a régi, voluntarista, az intézményközpontú, vagy éppen külső irányításra váró magatartás jelenlétére utal. Az elemzés során már többnyire bejártak egy eddig számukra szokatlan és ismeretlen utat. Jól érzik magukat ebben a kalandban, de amikor a legnagyobbat kell lépni: újfajta szerepeket, magatartást vállalni, amelyeknek már alapvetőbb következményei lesznek (pl. a konfliktusok megjelenése, a munka és a felelősség másokkal való megosztása); erre még felkészületlenek.
Ezt néhányan egyéni kurázsi, vagy szerencsés helyzetek összejátszása miatt meglépik, s esetükben valóságos változások következnek majd. De a program egészéhez ez az igazi átlendülést eredményező energia, késztetés és tudás még szükséges lenne. Ebben a törékeny állapotban látom a programot, nagyon ígéretes – és viszonylag széles kört érintő – folyamat indult el, az a kérdés, hogy innen vissza, vagy tovább lépnek e az érintettek.”

mert éppen a pályázati kiírás kritikája kapcsán derült ki, hogy milyen értékei vannak ennek a programnak. Az ötlet tehát jeles osztályzatot kapott.”

„Dicsérték a tréningeket, a Hírlevél meglétét, az állandó rendelkezésre álló telefonos kapcsolatot, és elismerték, hogy a Soros belekényszerítve őket egy közös munkába másokkal, kikényszerítve egy együttműködésre építő programtervet, olyan ismeretek birtokába juttatta őket magukról, amit hosszabb távon tudnak hasznosítani majd. Mindezeket olyan kritikai környezetben tudtam meg tőlük, amiben olyanokat mondtak el, mint: máskor sokkal kevesebb munkával sokkal több pénzt szerezhettünk, nem arra kaptunk támogatást, amire kértünk…..”

„Nehezen tudják elfogadni, hogy a Soros Alapítvány ezúttal egy rövid távon nagyvonalú bőkezűséggel támogató nagybácsi helyett egy hosszú távon segítő, szigorú és reálisan szűkmarkú szponzor szerepében jelenik meg. Ez nem passzol az általuk megismert imázzsal.”

„Aki ott volt a tréningeken, az kezdettől tudja a pályázatkiíró szándékát. A többiek azonban „át vannak verve”, mert a pályázatkiíró nem mondta meg, mire lehet pályázni. „(…) és azt a sok munkát, amit ebbe belefeccoltunk, azt ezzel a párszázezer forinttal? (…) Máskor két lapot kitöltöttünk és azzal milliókat lehet nyerni (…) Ti már ezt kezdettől fogva tudtátok, mert ott voltatok a tréningeken, hogy erre megy ki a játék, és mi csak most jöttünk rá nemrég. De itt van a kezünkben az eredmény, egy több pályázat beadására is alkalmas alapdokumentáció”.”

„Ami a program vezetőit illeti, osztatlan elismeréssel beszéltek a munkacsoport résztvevői a Soros Alapítványról és a Fact Alapítványról is. Főként az előzetes felkészítést, a tréninget emlegették jó érzéssel, de az indító módszertani kiadványt és a folyamatos kapcsolatot segítő Hírlevelet is.”

„A Fact - Soros Alapítvány segítségét mindannyian igen nagyra értékelték. A tréningek alapvetően hozzájárultak a pályázati szándék megszilárdításához, felkeltették az érdeklődést a helyi cselekvés iránt, megvetették a közösségi gondolkodás alapjait.”

„A Hírlevél a programban dolgozók kedvelt információs csatornája, amelyet a jövőben regionális változatban is szívesen olvasnának – de csak egy személy mondta, hogy ő írni is fog a Hírlevélbe.”

„A Fact Alapítvány Hírlevelét jónak találták, de nem érzik a sajátjuknak, mert amikor a kapcsolattartás lehetőségét taglalták, nem jutott eszükbe, mint egy felhasználható, már meglévő lehetőség, új indításában gondolkodtak. A Módszertani Útmutatót pedig szinte bibliaként használták, nagyon jónak találták, volt, aki az alapján alapított egyesületet.”

„Határozott sikerként könyvelték el a résztvevők a pályázati együttműködést. Olyan erős szellemi indíttatást kaptak, hogy mellette még az anyagi részesedés jelentősége is eltörpült. Kiemelték a Fact képzéseit, azt, hogy a pályázatukra értékelést kaptak, a Hírlevelet, s ebbe a sorba illesztették a mostani konferenciát is, amely a személyes tapasztalatcsere és kapcsolatépítés, a megerősítés és a további, még erősebb elköteleződés funkciójával bírt számukra.”

„Messzemenően visszaigazolta a munkálatokat a csoport, mert rengeteg sikerélményt okozott az, amit csináltak. Sokan azt mondták, már az is, hogy egyáltalán csinálhatták. Volt olyan résztvevő (szakmájára nézve kőfaragó), aki úgy fogalmazott, hogy neki az is siker, hogy most ki tudja tenni az egészségképet, meg az egészségtervet, azt a falu minden lakója megkapta, és ez most itt van, ez kézzelfogható, nincs mese, ez egy munka eredménye.”
„Több helyen csinálnak olyan programot, amit ti nem fianszíroztatok. Ez nem nyert, de ők csinálják. Több helyen pedig elkezdték a programot már azelőtt, hogy ti a pénzt elküldtétek volna. Ez azt jelenti, hogy nem a szokásos, „ráugrunk egy kis lóvéra” magatartást sikerült gerjesztenetek az emberekben vagy a csoportokban, hanem valóban egy gondolkodást. Ez nagyon fontos visszajelzése ennek az egész programnak, hogy a dolog akkor is működik, ha ti nem finanszírozzátok. Ennél többet nem hiszem, hogy mondhattak volna.”

„A Soros Alapítvány a támogatás mézesmadzagával jól megdolgoztatott minket” – említette valaki.



Egészségtervének első eredményeiről számoltunk be - azt kérdezte tőlünk, megpróbálkoznánk-e a pécsi (egy városi) modell kistelepülésekre való adaptálásával - mi sem gondoltuk, hogy “ebből ez lesz!” Természetesen a hiúságunkra is hatott, hogy a Soros Alapítvány egyik vezető munkatársa előlegezett meg ekkora bizalmat.

Az öröm mellett nagyon sok kétségünk is volt a megvalósítást illetően. Pontosan tudtuk, hogy milyen nehéz ez a munka, milyen buktatói vannak, mekkora erőfeszítés nyomán készül el az, amit mások már csak színes-szélesvásznú, kötött-fűzött programként ismertek meg.

Pedig micsoda csapat állt mögöttünk! Erre voltunk a legbüszkébbek! Kutatók, gyakorlati szakemberek, civilek, közéleti szereplők, sőt hellyel-közzel még politikusok is velünk voltak.

A legnagyobb kétséget a Soros program elindítása során számunkra éppen az jelentette, vajon lesz-e nekünk ismét egy ilyen csapatunk ebben a programban? Nem ragozzuk tovább, hiszen mára nyilvánvaló vált: ez a csapat igenis létezik! Nem kell hozzá egyetemi város, kulturális centrum, különleges feltételek, körülmények. A feltételek bennünk vannak! Ma már arról mesélünk barátainknak, “ha tudnátok, micsoda

csapat csinálja ezt a programot!” Mennyi hétköznapi tudás, ismeret, tapasztalat, kreativitás, és képesség bontotta ki, színesítette, fejlesztette azt, amit elindítottunk.

Gyakran kérik tőlünk, hogy foglaljuk össze röviden a program lényegét. Erre azt szoktuk válaszolni, bármilyen meglepő, nekünk ez a program a cselekvő ember szabadságáról, a demokráciáról szól. Churchill azt mondta, hogy a demokráciánál még nem találtak ki jobbat. Igaza van, de azt ő sem mondta, hogy a demokrácia nem fejleszthető! És e program keretei között valami ilyesmi történik.

Befejezésképpen még egy dologgal tartozunk Önöknek – a köszönettel. A konferencián gyakran éreztük magunkat zavarban – mindannyiszor, ahányszor Önök a Fact segítségét köszönték. Pedig köszönettel mi tartozunk!
Mert olyasmit kaptunk Önöktől, ami számunkra nagyon fontos – az értelmes, az eredményes munka örömét, azt az érzést, hogy érdemes volt…

Ezt az érzést kívánjuk Önöknek is!

Pécs, 2000. április
Füzesi Zsuzsanna – Tistyán László
Soros egészségterv hírlevél