Mi Pálfán így csináltuk…

Soros egészségterv hírlevél

Cím:	Mi Pálfán így csináltuk…
Szerző:	Tóth Terézia
Szám:	8-9
A hírlevélben lévő
Nevek:	Tóth Terézia
Intézmények:	Pálfa Jövőjéért Egyesület
Települések:	Pálfa
Tárgyszavak:	Pálfa
Megjegyzés:
Annotáció:

1993-ban Pálfán egy falufejlesztő folyamat elindítását kezdeményezte az Önkormányzat.

A település szociokulturális helyzetképének feltárása után elkészült egy falufejlesztő stratégia, s ennek részeként egy 5 éves folyamatterv, amely már akkor az emberek életminőségének javítását és a faluközösség fejlesztését célozta.
A felmérés után mindenki érezte, hogy az állapot tarthatatlan, módszereink elavultak, változtatni kell, mégpedig a Münchausen báróféle módszert alkalmazva, saját hajunknál fogva próbáljuk magunkat kihúzni a mocsárból, mert hiába kiabálunk, nem hallja meg senki, vagyis a problémákat csak mi, önerőből, saját magunk oldhatjuk meg.
Hogy hogyan? Azt nekünk kellett kitalálni.

Az elmúlt 40 év rányomta bélyegét a lakosságra, nem kellett dönteni, döntöttek helyettünk mások. Ennek vége. A kérdés az volt: Hogyan tovább? Miből? Kivel? Hogyan?

Megkerestük a helyi közélet kulcsembereit, az aktívabb és a településért tenni is akaró pálfai lakosokat, elmondtuk, hogy mit szeretnénk kezdeményezni. A következő kitűzött időpontra megjelentek a segíteni akaró állampolgárok és az ő kezdeményezésükkel, az Önkormányzat segítségével megalakítottuk a Pálfa Jövőjéért Egyesületet. Ez azért volt kulcskérdés, mert lennie kell egy civil szervezetnek, amely a későbbiekben felvállalja a pályázatok készítését, a szervezést, lebonyolítást, stb.

A Pálfa Jövőjéért Egyesület mintájára sorban alakultak meg a többi civil szervezetek: Idősek klubja, Kismama klub, Szivárvány klub, Sportegyesület, Roma Szervezet, stb.
Ezek mind azonos érdeklődésű és azonosan gondolkodó civil csoportok, de mindegyiknek egy a célja, változtatni az állapotokon, fejleszteni a települést, javítani az életkörülményeken azért, hogy Pálfán mindenki jól érezze magát.

Közösen nyújtottunk be pályázatokat, amelyekből sok sikeres is volt. Teleházat hoztunk létre, Játszóházunk van. Sikeres volt az Egészségterv-pályázatunk első fordulója, stb.

Humán fejlesztő programunk tartalmazott Lelki egészség programot, mivel abban az időben a munkanélküliség, a kilátástalan helyzet miatt ugrásszerűen megnövekedett az öngyilkosok száma, sokan alkoholizáltak, a dohányzás is problémát okozott.

Rendszertelenül étkeztünk, a magyar konyha hagyományos módszerei - bármennyire is ragaszkodunk hozzá - egészségtelenek. Magas volt az érrendszeri megbetegedések száma és sok gondot okozott a parlagfű, az allergia, stb.

Figyeltük a pályázatkiírásokat, ötleteket, hogy mi civilek mit tehetnénk azért, hogy valamilyen módon változtatni tudjunk a helyzeten.
Azzal már régóta tisztában voltunk, hogy az egészség nem egyszerűen a betegség hiánya, hanem minőségi életet jelent.
Az „életminőség” javítását meg kell tanulni.

Számunkra a Soros Alapítvány pályázatkiírása kapóra jött, nekünk találták ki.
Összehívtuk a civil szervezetek vezetőit, ismertettük a pályázatkiírást, bevalljuk derekasan, nem igazán értettük, hogy mit is kell tenni. A háziorvos végképpen nem fogadta el, ő orvos, neki egy a feladata: gyógyít. Elmentünk a pécsi képzésre és akkor ott világosan megértettük a feladatot.
Újra összehívtuk a csapatot, és elkezdtünk ötleteket kitalálni.
Jó hangulat alakult ki, nagyon sok ötlettel. Néha mosolyogtunk egymás elképzelésein. „Álmodik a nyomor” - hangzott el gyakran. Nem mindenki hitt a sikerben. Jó volt hallgatni, hogy milyenek az elképzelések, településünk jövőképe.
Közben a team kialakított egy operatív kis csapatot, akiknek az volt a dolga, hogy az elhangzott ötleteket rangsorolják, fontossági és időrendben, a következő elgondolás alapján:

Most Hamarosan Később

Az előadóterem fala tele volt régi plakátokkal, mert ezeknek a visszájára irogattuk az ötleteket. Mit lehetne tenni és milyen sorrendben?
Kérdéseink között szerepeltek olyan kérdések, hogy nézzük meg, hol élünk? Hogyan élünk? Mik az étkezési szokásaink? Hogyan lehetne változtatni? Milyen az emberek mobilitása? Hogyan fogadják be az újat? Milyen a közérzetünk? Miért jó vagy nem jó Pálfán élni? Panaszkodnak-e az emberek? Miért? Vannak-e példák a jóra? Kik Ők? Hisznek-e abban, hogy lehet változtatni? Milyen szabadidős szokásaink vannak? Van-e egyáltalán szabadidő? A most, hamarosan és a később plakát a tréning végére betelt. A csapatnak csak az volt a dolga, hogy megfogalmazza, tervbe, programba csomagolja és elkészítse a Települési Egészségtervet.

A háziorvos csak kimondottan a statisztikai adatok közlésére vállalkozott, segítőkész volt azonban a védőnő, a pedagógusok egy része, a többit a civil szervezetek képviselői segítségével sikerült elkészíteni.

Első körben túlnyomó részben tréningek megszervezését szorgalmaztuk, amelyeknek egy része már folyamatban volt (szülői eredményességi tréning, női eredményességi tréning, konfliktusok kezelése, stb.). A Soros Alapítvány azonban kifogásolta a túlnyomó részben előadókkal megszervezett programot, de mi ezt azért tartottuk fontosnak, mert meg kellett tanítani a stresszoldást, a konfliktuskezelést, a biogazdálkodás alapjait, mert Pálfán ezekre nem volt szakember. Más forrásokat kerestünk és ezeket a képzéseket megvalósítottuk. Az Alapítvány azokat a programokat támogatta, ahol több lakossági részvételt, civil közreműködést érzett. Így sikerült egy szép játszóteret elkészíteni a szülők, a lakosság és a Soros Alapítvány segítségével, és egy felejthetetlen élményt nyújtó Madarak és fák napi programot is megvalósítottunk a szülők és a gyerekek közös részvételével.

Október 10. a Lelki Egészség Világnapja, valamint a Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács felhívását is figyelembe véve egy Egészségnapot tartottunk október 15-én és egyben ez egy éves záróprogram is 1999-re. Jelen voltak a Szekszárdi Munkaügyi Központtól Nagy Ferenc, a Györkönyi Szőlőtő Alapítvány is képviseltette magát és almát ajándékozott a gyerekeknek, valamint szóróanyagot a szenvedélybetegek részére.
A Magyarkeszi Teleház biotermékeket hozott, és a súlyos rákbetegségből gyógyult beteg Tamásiból, beszámolt a Japánban tanult természetes gyógymódokról és étkezési szokásokról.
A Budapestről érkezett természetgyógyász a kitűzött program időpontját egy órával kénytelen volt meghosszabbítani, olyan nagy volt az érdeklődés. Salátákat, új ízeket, alternatív fűszernövényeket, gyógynövényeket mutattunk be és kóstoltattunk meg a pálfaiakkal, mert mindig mondjuk, hogy a bors, az erős fűszerek nem egészségesek, de senki nem mutatta meg eddig, hogy akkor helyette mit lehetne alkalmazni. Nem közismert, de régen minden paraszti konyhában jelen volt, pl. a csombor, a tárkony, a bazsalikom, stb. Megmutattuk, hogy mire jók, és hogyan kell használni és bemutattuk magát a növényt is.
Nagy volt az érdeklődés, érdemes kipróbálni.

Most, hogy az év végéhez közeledünk, szeretnénk a civil szervezeteknek egy értékelő fórumot szervezni és elbeszélgetni, ki hogyan látja, mit érdemes a programból továbbvinni, és ha esetleg nyertünk a most benyújtott programra, akkor megbeszéljük a feladatokat.

A Pálfa Jövőjéért Egyesület nevében:

Tóth Terézia

Soros egészségterv hírlevél