Soros egészségterv hírlevél
Nyomtatóbarát változat
Cím:
A munkacsoportok beszámolói - 1. sz. munkacsoport: Rédei Zsolt (Nyírád)
Szerző:
Rédei Zsolt
Szám:
10-11
A hírlevélben lévő
Nevek:
Rédei Zsolt
Intézmények:
Települések:
Nyírád
Tárgyszavak:
munkacsoport, 1. sz. konferencia
Megjegyzés:
Annotáció:

1. sz. munkacsoport: Rédei Zsolt (Nyírád)


Az első témakör, amiről tárgyaltunk, hogy milyen indítékok voltak, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy ezt a programot egyáltalán települési szinten megindítsuk. (…)

Megítélésem szerint a pályázati felhívás nem volt konkrét arra vonatkozóan, hogy mi legyen az a cél, amit meg lehet pályázni. Nagyon sajátosnak, és követendőnek tartom azt a példát, amit a Soros Alapítvány ezzel kapcsolatosan tett, hogy bennünket, saját magunkat bízott meg azzal, hogy felderítsük, tulajdonképpen az adott településen, közösségben mi az, amire nekünk pályáznunk kell. Nagyon jónak tartottam a Fact Alapítvány módszertani segítségét, a tréningeket, amit több helyszínen tartottak. Amikor először meghallottam, hogy miről is van szó, úgy álltam fel, hogy minden rendben, de nem tudom még mindig, hogy mire pályázzunk. El kellett telnie néhány hétnek, mire a település szociális térképét elkészítettük, hogy rájöjjünk arra, mi is az, ami nekünk az adott településen problémát jelent. Minden településnek saját indítéka volt: van, ahol a parlagfű probléma okozott gondot, és ennek megelőzésére szerveztek programot, van, ahol szociális étkeztetésre, van, ahol játszótér, park építésére, van, ahol klubok felszerelésére. Azt lehet mondani, ahány település, annyi indíték volt.

Egy dolgot szeretnék kiemelni, ami – megítélésem szerint – mindenkinél indíték kellett hogy legyen, ez a segítségnyújtási szándék. Szóval kellett egy pályázati kiírás, kellettek motivációk, de mindenképp kellett az itt jelenlévőkben meglévő segítségnyújtási szándék, ami nélkül nem indulhatott volna el ez a program, mert nem lettek volna azok a személyek, akik helyben, az ő kis közösségükben a programot megindítsák.

A következő témakör, amit tárgyaltunk, az a sikerek témaköre volt. Fontos siker volt, ezt szeretném hangsúlyozni, hogy a kisközösségekben lévő zenészeket sikerült egy zenekarba összehoznunk, és sikerült ezt a zenekart megszólaltatni. És nagyon szép szonátát játszik minden községben ez a zenekar, nagyon szép eredményeket mutatnak fel ezek a kis helyi közösségek a maguk programjában. Tréfásan még azt is megjegyeztük, hogy ez a zenekar összetételében nagyon hasonlít a Brémai muzsikusokhoz, szóval elég vegyes összetételű. Ez a problémákhoz kapcsolódik, hogy időnként nem könnyű ezt a sokféle érdeket, személyt egy asztalhoz leültetni, és velük egy egységes álláspontot kialakíttatni. Komoly sikernek könyveltük el egységesen azt, hogy amikor létrejöttek ezek a helyi kis „zenekarok”, akik nem is voltak „zenészek”, és itt a zenekarban jöttek rá, hogy ők tulajdonképpen tudnak zenélni is. Szóval, hogy ők képesek megvalósítani ilyen programokat, képesek részt venni benne és továbbra is hatékonyan közreműködnek.

Fontos siker, hogy – ennek a programnak köszönhetően is – átértékelődtek a helyi kapcsolatok. Közvetlenebb viszonyt, baráti együttműködést lehet kialakítani a civil szervezetek, magánszemélyek, a települések életében meghatározó szerepet játszó értelmiségiek között. Ezeket a személyeket le lehet ültetni, és barátok módjára tudnak egymással beszélni. Teljesen átértékelődtek adott esetben az emberi kapcsolatok is.

Fontos eredmény az is, hogy azzal, hogy nyertes pályázaton vettünk részt mi mindannyian, elindult egy folyamat – egy olyan folyamat, ami ösztönzött minket arra, hogy további sikereket próbáljunk felmutatni. Ezzel kapcsolatban olyan kis hasonlatot hoztunk, hogy volt szerencsém egyszer részt venni egy hintós kiránduláson, ahol a hintó elé két ló volt befogva. A hajtó mindig csak az egyik lovat ütötte, pedig pont annak volt mindig feszes a hámja. Kérdeztem, miért nem ütöd azt, amelyiken látszik, hogy csak baktat ott a másik mellett. Azt mondta, hogy azt úgyis hiába ütné, mert annak nem lenne értelme. Úgy érzem, hogy akik itt vagyunk, azért vagyunk itt, mert mi még húzunk. És kell, hogy húzzunk, és ha adott esetben még felkérnek bennünket, még további sikereket tudunk felmutatni. Valahogy az ilyen összejöveteleknek ösztönző szerepe van, hogy egymást tudjuk motiválni, és hogy további pályázatokon, további lehetőségeket megragadva próbáljunk sikereket elérni a közösség érdekében.

A harmadik témakör, amivel foglalkoztunk, a problémák voltak. Az első nekifutásra az egész egészségterv egy nagy problémának tűnt. Néhány dolgot hadd említsek meg: személyes ellentétek akadályozták a munkát, néhányan nehezen voltak aktivizálhatók. Itt külön szeretném kiemelni, hogy időnként nem könnyű megnyerni embereket. És ennek talán az is oka lehetett, hogy azok, akiket saját magunk alkalmasnak tartunk arra, hogy ilyen programban részt vegyenek, segítsenek, ezek általában a közösség legelfoglaltabb emberei. Én azt szoktam mondani, hogy akinek nagyon sok az ideje, annak oka van. Minden programnak kell lennie egy vezetőjének. Adott esetben nehéz egy ilyen megfelelő kvalitásokkal rendelkező vezetőnek a megtalálása és a programhoz való megnyerése.

Soros egészségterv hírlevél