Cím: | A Plébános úr részvétele a Regionális Egészségterv találkozón |
Szerző: | Kartal József |
Szám: | 15 |
A hírlevélben lévő |  |
Nevek: | Kartal József |
Intézmények: | |
Települések: | Röszke |
Tárgyszavak: | |
Megjegyzés: | |
Annotáció: | |
Községünk plébánosa idén augusztusban lett 80 éves. Korát messze meghazudtoló fiatalos lendülettel és érdeklődéssel vesz részt a falu közösségi életében, így Életmód klubunk összejövetelein is. A Regionális Egészségterv találkozó egész napos munkájában is részt vett, még hálózatépítő kezdeményezésünket is támogatta saját gondolataival. A nap végére az a felismerése adódott, hogy talán egyházi keretek között is lehetne pályázni a közösségi programok támogatására. Érthető módon nagyon megragadta őt egyik Erdélyből érkezett vendégünk beszámolója, ahogy mindannyiunkra nagy hatással volt.
A Plébános úr a „Suttogó” című helyi újságban a következő írásában számolt be a hallottakról.
Dr. Sövényházi Ilona
„Dr. Ballók Jolandától hallottam, és egész Röszkének elmondom annak a kis székely falucskának hősi életét, ahol orvosként dolgozik 21 éve. Egészségvédő Egyesületünk október 18-i regionális találkozóján hallgattam végig hihetetlennek tűnő beszámolóját, ami olyan szerény és csendes volt, mint amilyen egyszerű lehet egy 156 családból álló erdélyi falu sok-sok hétköznapja a Görgényi havasok lábánál.
Görgényüvegcsűr a település neve. Az első telepesek üvegfúvásból éltek, mert a környék kvarclelőhelyekben volt gazdag. Száz éven át 600 embernek adott megélhetést az üveghuta. De a készlet kimerült, sokan elvándoroltak. Az otthonukat el nem hagyó családok a mai napig tartó keserves küzdelem árán a földművelésre alig alkalmas területen, mint favágók, szénégetők, kőművesek, ácsok, kőfaragók és állattenyésztők keresik kenyerüket. Magyar névvel Romániában is magyar emberként élnek. Ezen a településen 130 év alatt négyszeresére nőtt a lakosságszám. De talán ennél is fontosabb, hogy az utóbbi 20 év alatt a népszaporulat meghaladta a 160 százalékot. A születések száma 650 volt, a halottaké csak 408. És történik ez akkor, amikor az anyaországban a magyar nép évente negyvenezerrel lesz kevesebb. Erdélyben soha nem tapasztalt elszegényedési folyamat zajlik az utóbbi tíz évben, melynek egyik oka a Romániában bekövetkezett általános gazdasági romlás. A havasokon beszüntették az államilag támogatott fakitermelő telepek működését, ami közel 150 családfőnek adott munkát.”
„Az okait kutatva ennek a ritka pozitív demográfiai jelenségnek – mint orvos – igen sokat gondolkodtam és dolgoztam. Most már teljesen világos előttem, hogy ez mindenekelőtt azért van így, mert ez a nép mélyen és nagyon igazán együtt él az Istennel és a természettel. Nehéz feladat erről meggyőznöm Önöket, ezért inkább két konkrét jelenségről beszélek.
Ebben a közösségben nincs abortusz. Ha mégis, az anyai élet megmentése miatt ilyesmit meg kell tennünk (az utóbbi években háromszor fordult elő), igazi szomorúság a családban. Romániában 1990 óta engedélyezett az abortusz. Orvosként arra számítottam, hogy ugrásszerűen megemelkedik a vetélések száma. Ez nem így történt: az anyák, sőt a lányanyák sem élnek ezzel a lehetőséggel. A családok továbbra is 3, 4, 5 gyermeket vállalnak, legtöbbször a nagy szegénység ellenére is. Az utóbbi tíz esztendőben két csecsemőt veszítettünk el. Sok anyát és apát kérdeztem meg a gyermekvállalással és az abortusszal kapcsolatban. A megbotránkozást látva részükről, szégyenkeznem kellett már a kérdés feltevése miatt is. Ezek az emberek olyan mélyen élnek Isten kegyelmében, hogy egy magzat elvetetésének még a gondolata is megbocsáthatatlan bűnnek számít. Hétköznap is, ha tehetik, mennek a templomba. De vasárnap a haranghívásra látni őket, ahogyan ünneplőbe öltözve özönlenek a templomba kicsik és nagyok. Szívszorító érzés. Nem kevésbé az, amikor a kisiskolások óraközi szünetben az iskolából átszaladnak imádkozni Szűz Máriához vagy Jézuskához, mintha tudatában lennének egy ma is élő magyar professzor által megfogalmazott igazságnak: „ …nem lehet jónak lenni, nem lehet boldognak lenni, nem lehet embertársainkkal békében együtt élni a Hit és a szeretet útján szétosztott erő, az Istentől eredő többletenergia nélkül.”
A másik jelenség, amiről szólni szeretnék az öngyilkosság hiánya. 21 év alatt egyszer történt meg annak ellenére, hogy igen nagy tragédiák történnek, pl. a havasokon bekövetkezett balesetek miatt. Ismét csak azt kell mondanom, hogy az Élet igenlésének szentségét csak az az ember tudja így megélni, aki nagyon közel van Istenhez. Egy favágó azt kérdezte tőlem, hogy láttam-e állatot, aki elpusztította volna saját magát vagy kölykeit. Az élet szentségét a természettől tanulják. Hitük mellett a természet formálja őket. A természet közelsége mintha egy plusz biztonságérzetet adna nekik. Tudják, hogy bármilyen mostoha is lesz a tél, a havas erdő hű társ: lesz tűzifa, lesz meleg a házukban. Persze ők is hűek maradnak a havasokhoz: a tavaszi faültetés mind a gyermekek, mind a felnőttek számára íratlan kötelesség és öröm.
Jelen pillanatban 602 gyermek él a faluban. Minden nehézségük ellenére ezek a gyerekek boldogok. Mi orvosok – különösen 21 éves praxis után – nem vagyunk már szentimentálisak, de Kányádi Sándor egyik verse mindig eszembe jut, valahányszor együtt vagyok a havason ezekkel az emberekkel:
„Hadd lássam a székely hegyek
Bükkös, fenyős kéklő ormát,
Ahonnan már amint hittem,
csak egy lépés a Mennyország.”
„Az orvosnő előadását írtam le Suttogó-i cikként novemberre szóló gondolatként, mert végtelen örömömre szolgált, hogy az „Egészségvédő Egyesületben” lelket gyógyító tanítást is kaptunk. Így lehet Isten üzeneteinek közvetítője bárki, ha rendelkezésére bocsátja magát Neki.”
Kartal József plébános, Röszke
Soros egészségterv hírlevél |