Megfésültük a Duna-partot. Azután felöltöztettük, díszeit is megkapta. Majd mi ültünk le először az elkészült tűzrakó tüze köré, és örültünk annak, hogy ezt sok-sok segítséggel meg tudtuk csinálni.
Mindez 2002. április 13-án történt. Mindenki jött, aki segíteni akart. Néhány ember már előtte is sokat dolgozott a parton. Az önkormányzat közhasznú munkásai az elvadult növényzetet irtották hónapokon keresztül. A kőgát tisztításába a Horgászegyesület is bekapcsolódott. Karvastagságú bokrokat kellett kiirtani onnan, hogy újra járható legyen a kőgát a Szigetig. Így magával a mederrel nem történt semmi.
Az éltes, hatalmas fák elkorhadt ágait a Zöld Erő Természetvédelmi Egyesület férfi tagjai vágták le. A Haladás Rt. elszállította a használaton kívüli szivattyúcsonkot. A betontalpat betakarta földdel és elegyengette. Markoló emelte ki az elöregedett autógumikat, melyek eddig a kerítés szerepét töltötték be.
Közben megérkeztek a játékok. Márciusban telepítették a kijelölt helyekre. Így megszületett Dunaegyháza első játszótere. A gyerekek rögtön birtokba is vették. Bármelyik délután mentünk le, néhányan mindig lógtak a hintákon, csúszdákon.
Majd jött a nagy ijedtség, mikor április elején mindent elöntött a Duna vize. A gyártó előtte garantálta, hogy semmi baja nem lesz a játékoknak, de mi nehezen hittük. Majd az árhullám levonulása után saját szemünkkel láttuk, hogy a homokozóban még a homok is megmaradt. Csak kicsit sárosak lettek a játékok, de aztán április 13-án az asszonyok sikárkefével újra fényezték őket. Közben a férfiak már gyülekeztek Bogdán Lajos Tüzép-telepén. Az ottani gépek segítségével, értő ember irányításával gyártották az akácpadokat és asztalokat. Délre el is készültek, délután leásták a tűzrakók köré. Akinek éppen nem volt más munkája, szemetet szedett, gereblyézett, ásott, a régi esőbeálló cafatokban lógó nádját szedte le, tüzelte el, vagy éppen marhapaprikást főzött.
Délután 4-re el is készült minden. Jólesően telepedtünk le és néztünk körül. Volt látszatja a munkánknak. Május 25-én az általános iskolával együtt szerveztük a gyermeknapot, mely környezetvédelmi akadályversennyel, paprikáskrumpli-főzéssel, közös délutáni játékkal zajlott a megújult Duna-parton. Egy igazi falunappá kerekedett a szülőkkel, barátokkal együtt. Jó volt.
Csak nem tudtuk nézni a tető nélküli esőbeállót. Júniusban a maradék pénzünkből és a Horgászegyesület támogatásából egy helyi ács segítségével az is elkészült.A munkánkról, a szemléletünkről fontosnak tartottuk a falu tájékoztatását a „Zöldeket beszélünk?!” című helyi időszakos kiadványunkban. Júniusban a falu népe elolvashatta. Köszönjük a pályázati lehetőséget, már az is elindította az együttgondolkodást. A támogatási összeg pedig bátorságot adott a megvalósításhoz. Sok mindent meg lehetett volna pénz nélkül is csinálni, de ha nincs a pályázat, nem hisszük el magunknak, hogy elég erősek vagyunk a változtatáshoz.
Köszönjük!
Benkó Andrásné
Zöld Erő Természetvédelmi Egyesület
Dunaegyháza
