Cím: | TÉNY/SOROS II. - 1999 |
Szerző: | Nóvé Béla |
Sorozatcím: | TÉNY/SOROS |
A kiadás helye: | Budapest |
A kiadás éve: | 2004 |
Kiadó: | Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft |
Terjedelem: | 625 oldal |
Nyelv: | magyar |
Tárgyszavak: | évkönyv, Soros Alapítvány, pályázat |
Állomány: | |
Megjegyzés: |  |
Annotáció: | |
ISBN: | 963 14 2415 4 |
ISSN: | |
Raktári jelzet: | E |
Az év első napjaiban a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének sztrájkja miatt kaotikussá válik a vasúti közlekedés, s az egyeztetések közben tragikus hirtelenséggel meghal Sipos István, a MÁV vezérigazgatója. Január 8-án a vasutasok befejezik a sztrájkot, mivel a munkaügyi bíróság jogellenesnek minősíti azt. Január 24- én az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat mind az ötvenhárom képviselői mandátumát a Lungo Drom választási szövetség szerzi meg. Január utolsó napján Lezsák Sándorral szemben Dávid Ibolyát választják az MDF elnökévé.
Február 9-én az Országgyűlés elsöprő többséggel szavaz hazánk NATO-csat lakozása, és az Észak-atlanti Szövetség ratifikálása mellett, másnap Göncz Árpád is aláírja az erre vonatkozó törvényt. Február 11-én nyilvánosságra hozzák a KSH felmérésének adatait, eszerint az utóbbi tizenegy évben csak ez év januárjában sikerült először 10% alá szorítani az inflációt. Február 12-én a washingtoni szenátus felmenti Clinton amerikai elnököt a hamis tanúzás vádja alól. Február közepén a rendkívüli havazás mintegy négyszáz települést vág el a külvilágtól. Február 15-én egy török kommandó Kenyában elfogja Abdullah Öcalant, a Kurd Munka párt vezérét. Ugyanaznap közel harminc, többségében német fiatalt utasítanak ki az országból, akik két nappal korábban SS-katonákra emlékeztek a budai várban, majd este nyolc rendőrt sebesítettek meg egy budapesti szórakozóhelyen. Február 24-én harmadfokú készültséget rendelnek el a Berettyón, a Krasznán és a FeketeKörösön, az ország jelentős részét belvíz fenyegeti.
Március elsején bejelentik, hogy a Nemzeti Színház építésére nem írnak ki új pályázatot, a kormánybiztos Siklós Mária építészt bízza meg a feladattal. Másnap a Magyar Építész Kamara elnöke tiltakozását fejezi ki, amiért pályázat nélkül építik fel a Nemzeti Színházat. Március 6-án Orbán Viktor miniszterelnök rendkívüli belvízi készültséget rendel el. Március 12-én Martonyi János külügyminiszter a Missouri állambeli Independence városában átadja a csatlakozási dokumentumokat, és aláírja a jegyzőkönyvet, ezzel Magyarország a NATO teljes jogú tagjává válik. Március közepén pénzügyi visszaélések miatt testületileg lemond az Európai Bizottság, és vesztegetési ügyek miatt a NOB is kizárja néhány tagját. Március 23-án az Országgyűlés ellenszavazat nélkül elfogadja a Magyar Állandó Értekezlet létrehozását. Másnap a képviselők hozzájárulnak ahhoz, hogy a NATO Jugoszlávia elleni akciója során ne csak a magyar légteret, hanem a repülőtereket is igénybe vehesse. Március 24-én megkezdődik a Jugoszlávia elleni NATO-légitámadás, miután a jugoszláv vezetés elutasította a koszovói válság békés rendezésére tett nemzetközi kísérleteket. A jugoszláv hadsereg tovább folytatja a koszovói albánok elleni népirtást. Az etnikai tisztogatás elől menekülve albánok tömegei érkeznek a környező országokba, köztük hazánkba is.
Április elején Líbia átadja az ENSZ képviselőinek a PANAM 103-as repülőgépének felrobbantásával gyanúsított két állampolgárát. Április 13-án az Országgyűlés jóváhagyja, hogy öt hivatásos katonát küldjenek Albániába a NATO szárazföldi erőinek parancsnokságához. Április 14-én ünnepi országgyűlést tartanak a debreceni Nagytemplomban, a Habsburg-ház trónfosztásának és a magyar függetlenség kinyilvánításának százötvenedik évfordulóján. Miután a magyar határnál feltartóztatnak egy orosz és fehérorosz, humanitáriusnak mondott, valójában Szerbiának hadianyagot szállító konvojt, megromlik az orosz-magyar viszony; a budapesti orosz nagykövetet haza hívják, s az orosz kormány lemondja a magyar külügyminiszter moszkvai útját. Washingtonban NATO csúcstalálkozót rendeznek, s a szövetség közli: folytatja a Jugoszlávia elleni légicsapásokat. Április 27-én a kormány hozzájárul, hogy a NATO üzemanyag-szállító gépei igénybe vegyék a Ferihegy I. repülőteret. Április 28-án a parlamenti pártok egyöntetűen elutasítják a MIÉP javaslatát, miszerint a kormány kezdjen tárgyalásokat a vajdasági autonómia ügyében.
Május 1-én ötven hazai politikus és értelmiségi „A Balkán békéjéért” néven mozgalmat indít a háború befejezése érdekében, követelve a NATO-bombázások azonnali beszüntetését. Deutsch Tamás sportminiszter a FIFA kizárással fenyegető határozatának hatására visszavonja Kovács Attila MLSZ-elnök felfüggesztését. Május 9-én Budapesten több ezren tiltakoznak a koszovói népirtás és a NATO légicsapásai ellen. A hónap közepén Szájer József elnézést kér Peter Tufo amerikai nagykövettől, amiért három államtitkár, valamint több kormánypárti képviselő levélben javasolta az amerikai szenátus illetékeseinek, hogy Steven M. Jones legyen az USA új magyarországi nagykövete.
Június 9-én a jugoszláv vezetés elfogadja a fegyveres erőinek Koszovóból való kivonását rögzítő katonai megállapodást, ugyanekkor megkezdődik a KFOR-erők bevonulása. Június 15-én az Országgyűlés hozzájárul, hogy egy háromszázötven főből álló magyar egység őrző-biztosító feladatokat lásson el a KFOR kötelékében Koszovóban. Tovább dagad a botrány a közismert személyiségek, politikusok által korábban a Postabanktól felvett kedvezményes hitelekkel kapcsolatban. A bíróság első- és másodfokon is érvénytelennek minősíti, hogy a kormány egyoldalúan fel mondta a 4-es metró megépítésére a fővárossal kötött megállapodást, ennek ellenére a kabinet nem változtat álláspontján.
Július közepére hazánk közel kétszáz települését fenyegeti ismét az árvíz, több ezer embert kell kitelepíteni.
Augusztus 11-én teljes napfogyatkozás figyelhető meg Magyarországon. Az augusztusi törökországi földrengésben több ezren vesztik életüket. Augusztus közepén a kormány úgy dönt, hogy a Nemzeti Színházat a Lágymányosi-híd közelében a volt expóterületen építik fel. Augusztus utolsó napján kormányhatározat születik az Esztergom és Párkány közötti Duna-híd újjáépítéséről.
Szeptember 4-én Izrael és a Palesztin Nemzeti Hatóság képviselői aláírják az egyiptomi Sharm es-Sheikben az 1998 októberében elfogadott Wye Plantation Egyezményben vállalt kötelezettségeik kölcsönös teljesítéséről szóló megállapodást. Szeptember 16-án az Európai Unió Tanácsa - a kelet-timori véres eseményekre reagálva - fegyverembargót rendel el Indonézia ellen.
Október 5-én a kormány úgy határoz, hogy a millenniumi év kezdő eseménye ként a Szent Koronát ünnepi menetben viszik át a Parlamentbe, amely majd 2001. augusztus 20-án kerül végső helyére a Várba. Az október eleji képviselőválasztásokon az osztrák Szabadságpárt a második legerősebb párttá lép elő. Október 12-én katonai puccsal Pervez Musaraf tábornok kerül Pakisztán élére.
November elsején Oslóban izraeli-palesztin csúcstalálkozóra kerül sor. Novemberben tovább dagad az ún. megfigyelési üggyel kapcsolatos botrány. November 29-én a magyar kormány egy évvel, 2000. december 31-ig meghosszabbítja a Bosznia-Hercegovinában szolgáló SFOR műszaki alakulat megbízatását.
December 2-án részleges önállósággal rendelkező kormány alakul Belfastban. December elején átalakítják a magyar kormányt, távozik posztjáról a gazdasági és a kulturális miniszter. December 15-én csaknem teljesen leég a Budapest Sport csarnok. December 20-án vasutassztrájkot tartanak. Lemond Borisz Jelcin, az Oroszországi Föderáció államfője, az ügyvezető államfő Vlagyimír Putyin lesz.
Január közepén magyar, cseh, horvát, bolgár, román és litván pedagógusok részvételével Roma Közoktatási Konferenciát tartanak Pécsett, melyen az Alapítvány elmúlt négyéves programjának tapasztalatait is értékelik.
Február elején megalakul a Közép-kelet-európai Bioetikai Társaság az Alapítvány támogatásával. Február 18-án a hazai civil szervezetek számára „SANSZ-napot” tartanak az Alapítvány közreműködésével a pályázati és oktatási lehetőségek ről és szaktanácsadásokról. A hónap végén a Közép-európai Egyetemen „A rendőrség az átmenet korszakában” címmel a Helsinki Bizottság konferenciát rendez.
Március 2-án Madeleine Albright amerikai külügyminiszter a koszovói béke terv elfogadtatásának érdekében Bob Dale volt republikánus szenátor és Soros György jószolgálati közreműködését kéri. Március közepén Dobogókőn a „Kitagolás” program részeként értelmi fogyatékos, intézeti ápoltak számára új lakóotthonok építéséről rendez konferenciát az Alapítvány. A hónap végén ingyenes jog segély hálózatot szervez az Alapítvány újságírók számára. A budapesti Trafóban átadják a 15 éves Soros Alapítvány irodalmi, társadalomtudományi, képzőművészeti, zenei, színházi és fotóművészeti díjait.
Április elején bejelentik, hogy Soros György új európai befektetési alapot hozlétre egymilliárd dollár induló tőkével. „Társadalom és család a fogyatékosok életminőségének javításáért” címmel Budaörsön konferenciát rendez az Alapítvány és a Közösségi Iskolák Szövetsége.
Május elején ingyenes szolgáltatásként mozgó mellrákszűrő-labort indít útjára a MaMMa Klinika és a Soros Alapítvány, melynek első állomása Székesfehérvár. A hónap közepén Budapesten megrendezik a III. Nemzetközi Liszt Konferenciát a Fővárosi Önkormányzat, a Soros Alapítvány és a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány támogatásával. Május végén Soros György kockázati tőkealapjait kezelő társaság, a Soros Fund Management három kulcsembere kilép a cégtől, és saját alapkezelőt hozlétre.
Június 21. és 29. között az Alapítvány fennállásának 15. évfordulója alkalmából egy héten át tartó rendezvénysorozat zajlik Budapesten és számos vidéki hely színen a korábban díjnyertes pályázók és partnerszervezetek részvételével. A hónap végén Varsóban a Freedom House és a Báthory (Soros) Alapítvány meghívására a nemzetközi kulturális és szellemi élet mintegy 300 kiválósága vesz részt a Demokrácia Világfórumán. (A meghívottak közt van Kofi Annan ENSZ-főtitkár, Jerzy Buzek lengyel miniszterelnök, Bronislaw Geremek külügyminiszter, Francis Fukuyama amerikai eszmetörténész, Szergej Kovaljov orosz emberi jogi harcos és Amos Oz Nobel-díjas író.) Júniustól C3 Alapítvány néven önállósul a korábbi Soros finanszírozta Ország ház utcai Kulturális és Kommunikációs Központ, amelynek ingyenes levelezési rendszerét több mint százötvenezer felhasználóval a MATÁV veszi át.
A nyár folyamán „Perspektíva” címmel nagyszabású nemzetközi kiállítást láthat a Műcsarnokban, a hozzátartozó eseménysorozattal a budapesti közönség, a Műcsarnok és a C3 rendezésében.
Szeptembertől országszerte megkezdik működésüket az Alapítvány támogatta diáktanácsadó irodák. Az 1999/2000-es tanévre - még az előző év őszén - meghirdetett pályázatra 28 hazai felsőoktatási intézmény jelentkezett, s közülük 20 nyert együttvéve csaknem 48 millió Ft értékű támogatást.
Október elején a Közösségfejlesztők Egyesületével társulva az Alapítvány megkezdi a roma közösségi házak vezetőinek szánt tréningjét és tanácsadói programját. A hónap végén Kijevben bemutatják a sajtónak azt a falba rejtett és véletlen megtalált „palackpostát”, mely arról tanúskodik, hogy a kijevi Soros-iroda épületén 1947-48-ban magyar hadifoglyok dolgoztak. Az alapítvány ukrán igazgatója egyúttal ingyenes kijevi látogatásra hívta meg mindazokat, akik a ház egykori magyar építői közül az ezredfordulón még éltek.
November 7-én Berlinben Hannah Arendt-díjjal tüntetik ki Soros Györgyöt. November közepén a Világbank és a koszovói Soros Alapítvány közös kezdemé nyezésként bejelenti, hogy együttesen 20 millió dollárral támogatják a helyi önkormányzatok háború utáni újjászervezését és infrastrukturális igényeit.
December elején a Báthory (Soros) Alapítvány rendezésében háromnapos nemzetközi konferenciát tartanak Varsóban a nem-kormányzati szervezetek szerepéről az euro-atlanti integrációban. Az év végén Soros György befektetési alapja, a Quantum Fund közel 35%-os árfolyamnyereséggel kimagasló eredményt zárt, főként a vezető számítástechnikai világcégek tőzsderészvényeit megforgatva.
Az Alapítvány ez évi költségkerete mintegy 15,3 millió dollár volt. Az 1999-ben megítélt támogatások főbb tételei:
I. Oktatási programok
| Felsőoktatási programok | | |
| Nyitott oktatatási keret | 5 752 895 Ft | |
| Belföldi doktorandusz program | 56 416 000 Ft | |
| Belföldi és külföldi szakmai továbbképzési ösztöndíj | 44691 311 Ft | |
| Külföldi posztgraduális és kutatói ösztöndíjprogramok | 2 740 000 Ft | 355 089 $ |
| Egyhetes tanfolyam szakorvosoknak (Salzburg Medical Seminars) | | 8 300 $ |
| Kiegészítő támogatás külföldi tanulmányi ösztöndíjhoz (Supplementary Grant) | | 115 700 $ |
| Ösztöndíj-kiegészítés külföldi művészeti képzéshez (Special Studies Grant) | | 142 900 $ |
| Belföldi és külföldi tudományos rendezvényeken való részvétel támogatása | 39 200 728 Ft | |
| Új szakkollégiumi programok | 52 711 000 Ft | |
| Felsőoktatási együttműködési és programinnovációs pályázat | 100 000 000 Ft | |
| Egyetemi, főiskolai felvételt segítő program | 4 266 500 Ft | |
| Felsőoktatásban tanuló érzékszervi és mozgássérült fiataloksegítése | 24 146 356 Ft | |
| Nemzetközi továbbtanulási információs központok | 7 000 000 Ft | |
| Diáktanácsadó Központok | 47 889 000 Ft | |
| Civil kezdeményezések az oktatásban | 26 180 000 Ft | |
| Közoktatási és ifjúságiprogramok | | |
| Civil szervezetek a közoktatásban | 70 000 000 Ft | |
| Iskolai informatika program | 51 388 500 Ft | |
| Szociálisan hátrányos helyzetű fiatalokatsegítőprogram | 123 350 000 Ft | |
| Alternatív pedagógiák támogatása | 49 665 300 Ft | |
| Középiskolai kollégiumok | 58 730 000 Ft | |
| I*EARN - tanárok és diákok nemzetközi kommunikációs hálózata | 6 965 195 Ft | |
| Közösségi iskola program | 14 000 000 Ft | |
| Disputa (Vitakultúra) program | 14 400 000 Ft | |
| Közoktatási információs hálózat | 7 635 000 Ft | |
| Kistelepüléseken működő iskolák informatikai támogatása | 58 337 930 Ft | |
| Önfejlesztő iskola program | 10 000 000 Ft | |
| Közoktatási program | 36 415 000 Ft | |
| „IF YOU...” - középiskolák csoportos tevékenységeinek támogatása | 9 497 460 Ft | |
| Szakmai szervezetek támogatása | 11 830 000 Ft | |
| Tanárképzés fejlesztése | 20 060 000 Ft | |
| Oktatás és nyilvánosság | 29 875 000 Ft | |
| Tankönyvhitel program | 19 768 500 Ft | |
| Nemzetközi oktatásügyi együttműködés | 18 565 000 Ft | |
| Step by Step (Lépésről lépésre) program | 23 559 680 Ft | |
| Reading and Writing for Critical Thinking | 19 200 000 Ft | |
| Vendégtanár év az USA-ban | 450 000 Ft | 9 000 $ |
| Környezeti nevelés | 35 800 000 Ft | |
| Összesen: | 1 100 486 355 Ft | 630 989 $ |
II. Kultúra és művészetek
| A Soros Alapítvány díjai | 24 480 000 Ft | |
| Könyvkiadás-támogatási program | 150 887 251 Ft | |
| East Translates East program | 4 490 000 Ft | |
| Folyóirat- és laptámogatási program | 103 525 000 Ft | |
| Folyóiratok az interneten | 28 820 000 Ft | |
| Tudományos periodikák | 6 900 000 Ft | |
| Könyvtár-támogatási program | 32 124 503 Ft | 2 000 $ |
| Városi könyvtárak informatikai támogatása | 55 200 000 Ft | |
| Restaurálási program | 5 419 000 Ft | |
| Stúdiószínházi program | 33 157 000 Ft | |
| Előadó-művészeti képzés program | 7 986 000 Ft | |
| Kortárs színház- és táncművészeti szakirodalom megjelentetése | 6 500 000 Ft | |
| Mozgó Műhely pályázat | 14 990 000 Ft | |
| Kulturális menedzsment program | 14 530 000 Ft | |
| Zenei rendezvények támogatása | 23 879 625 Ft | |
| Zenei CD program | 12 390 000 Ft | |
| Kultúra és művészetek | 102 226 200 Ft | |
| Civil kultúra program | 9 991 700 Ft | |
| Kulturális és művészeti kapcsolatok | 27 424 865 Ft | 3 184 $ |
| East-East program | 28 875 043 Ft | 6 716 $ |
| Összesen: | 693 796 187 Ft | 11 900 $ |
III. Programok az esélyegyenlőségért
| Szociális/társadalmi programok | | |
| Általános program | 73 720 000 Ft | |
| Betegjog, betegcsoportok | 45 485 600 Ft | |
| Szenvedélybetegek ellátásának javítása | 80 548 000 Ft | |
| Drogfogyasztással összefüggő ártalmak csökkentése | 8 400 000 Ft | |
| Fogyatékossággal élő emberek életminőségének javítását elősegítő programok | 129 639 297 Ft | |
| Együttműködés a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal | 40 000 000 Ft | |
| Hajléktalan és a hajléktalanság által fenyegetett emberek lakhatásának megoldása | 14 000 000 Ft | |
| Leszakadó rétegek egészségügyi ellátásnak javítása | 79 684 348 Ft | |
| Idős emberek életminőségének javítása | 19 990 700 Ft | |
| Gerontológiai és geriátriai program | 8 188 000 Ft | 1 450 $ |
| Hospice program | 28 230 480 Ft | |
| Új kezdeményezések az egészségügyben | 19 951 000 Ft | |
| Helyi összefogáson alapuló településfejlesztés | 20 000 000 Ft | |
| Kistelepülések szociális gondjainak enyhítése | 33 599 648 Ft | |
| Közösségi egészségmegőrzés | 63 975 000 Ft | |
| Érzékszervi, mozgás-, értelmi sérültek és elmebetegek szervezeteinek segítése | 26 029 680 Ft | |
| Foglalkoztatási programok | 86 253 609 Ft | |
| Játszótér program | 20 000 000 Ft | |
| Roma program | | |
| Évvégi jutalomösztöndíj | 4 390 000 Ft | |
| Továbbtanulási ösztöndíj | 6 250 000 Ft | |
| Közös tanár-diák ösztöndíj | 30 850 000 Ft | |
| Patronáló tanárok támogatása | 575 000 Ft | |
| Roma tábor | 12 989 842 Ft | |
| Ösztöndíj felsőoktatásban tanulók számára | 76 218 000 Ft | |
| Innovatív pedagógiai módszerek | 66 730 000 Ft | |
| Solt Ottilia-díj | 2 000 000 Ft | |
| Roma kultúra oktatása a pedagógusképzésben | 20 000 000 Ft | |
| Tanulók szakképzése | 10 000 000 Ft | |
| Vizuális nevelés, médiapedagógia | 15 000 000 Ft | |
| „Kedvezés Ház” hálózat kiépítése | 15 000 000 Ft | |
| Hálófeszítés | 770 000 Ft | |
| Közösségi ház program | 15 000 000 Ft | |
| Munkaalkalom-teremtő programok | 30 000 000 Ft | |
| Utcai szociális gondozó és képző program | 19 875 200 Ft | |
| Roma jogvédelem | 49 000 000 Ft | |
| Roma média | 50 000 000 Ft | |
| Egészségügyi rehabilitációs program | 34 974 110 Ft | |
| Interetnikus orvosképzés | 15 000 000 Ft | |
| Összesen: | 1 272 317 514 Ft | 1 450 $ |
IV. Egyéb
| Utcagyerekek program | 28 176 519 Ft | |
| Korrupcióellenes program | 1 799 069 Ft | |
| Program a nőkért | 62 000 000 Ft | |
| Soros-COLPI közös támogatás | 36 715 550 Ft | 2 610 $ |
| Századvég Politikai Főiskola támogatása | 6 000 000 Ft | |
| Elnöki keret | 44 645 350 Ft | |
| Összesen: | 179 336 488 Ft | 6 010 $ |
V. Független programirodák
| Business Basics (BB) Vállalkozásfejlesztő Alapítvány | 20 000 000 Ft | |
| Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány, Soros-NIOK Iroda | 17 800 000 Ft | |
| C3 Kulturális és Kommunikációs Központ | 149 531 552 Ft | |
| Független Ökológiai Központ | 20 460 360 Ft | |
| Összesen: | 207 791 912 Ft | |
| A New York-i Soros Alapítvány természetbeni adományai a magyar Alapítvány közvetítésével: | | 272 054 $ |
| Mindösszesen: | 3 453 728 456 Ft | 922 403 $ |
Az 1999. évi hivatalos középárfolyamon számolva mindez 15 313 000 dollárt tesz ki.
Az Alapítvány új munkatársai: Osztolykán Ágnes programvezető (Roma progra mok), Peternák Miklós igazgató (C3), Szabó Zsuzsanna programvezető (Óvodai nevelési program).
Távozó munkatársak: Bárdos Ferenc, Beöthy Balázs és Csóka Edina (C3), Daróczi Gábor programvezető (Közoktatási megaprogram, ifjúsági programok), Jóri János pénzügyi igazgató, Gall Cecília mb. igazgató (C3), Kaffka Gabriella és Károssy Fruzsina PR-asszisztensek, Kedl Márta programvezető (Esélyegyenlőségi megaprogram, fogyatékos programok), Ludányi Béláné adatrögzítő, Magdus Sándorné takarító, Oláh Sándorné adatrögzítő, Osztolykán Ágnes programvezető (Roma programok), Sarancz Anikó recepciós, Szabó Zsuzsanna programvezető (Óvodai nevelési program), Tamás Szilárd programigazgató (Közoktatási mega program), Traoré Abdul Karim programvezető (zenei és CD-programok), Vásárhelyi Judit (FÖK, környezetvédő programok).
Elhunyt: Bogdán János, a pécsi Gandhi Gimnázium igazgatója, az alapítványi Roma program kurátora, valamint Kardos László, az Alapítvány volt igazgatója.
M = 1:1
KÖZOKTATÁS-FEJLESZTÉS
II.
A MEGAPROGRAM NÉGY ÉVÉRŐL
1994 nyarán többekkel arra a felismerésre jutottunk, hogy a Soros-filozófiához,a nyitott társadalom tényleges megvalósításához többé nem az elit értelmiséget és az ellenzéket kell kiemelten támogatni - mert hiszen politikai értelemben a rendszer váltás megtörtént, s a kormányváltással lezárult végre az időszak, mikor az áldatlan módon újra felszított „kultúrharc” még indokolttá tette egy liberális magánalapítvány efféletámogatásait.
A ’94-es választások nyomán tehát új helyzet állt elő, s ezt Soros György is érzékelte. Tudta jól, ha folytatni kívánja a törékeny hazai demokrácia támogatását, akkor ennek a civil élethez, a helyi társadalomhoz jobban közelítő, és nem annyira a nagypolitikát, a kultúra csúcsait érintő módjait érdemes választania.
E felismerés jegyében kezdődött a közös tervezés, melynek eredményeként végül is két ún. „megaprogramot” indítottunk útjára a hazai közegészségügy és a közoktatás átfogó megújítására. A továbbiakban csupán a Közoktatás-fejlesztési megaprogramról szólok, amely már a tervezés fázisában is jóval hangsúlyosabb alapítványi vállalás volt, közel kétannyi költségvetéssel és tematikus részprogramokkal a másikhoz képest.
A PROGRAM
INDULÁSA
A közoktatást 1994-ben sajátos kettőség jellemezte. Egyfelől már a nyolcvanas évek közepén számos mértékadó pedagógiai műhely alakult: kísérleti iskolák, személyközpontú alternatívák, tantárgyfejlesztések százai jellemezték az oktatásügy különféle szegmenseit. Mindezek azonban jórészt elszórt, helyi kezdeményezések maradtak, s ekként csupán szűkebb körben éreztették hatásukat, olykor csak egyetlen osztályra, tanulócsoportra korlátozva. Létezett tehát egy spontánul kivá lasztódott szakmai elit a közoktatásban, bár sok éves munkája mások számára alig volt hozzáférhető, s eredményeit így nem vagy csak nehezen tudta átadni. Mégis, felhalmozódott legalább valamiféle szellemi tőke, ígéretes szakmai tudáskincs, amire a jövőben építeni lehetett.
Másrészről viszont égetően hiányzott továbbra is az alapja egy korszerű, nyíltabb és demokratikusabb, gyermekközpontú iskolarendszer kialakításának.
A feladat tehát adott volt: nincs szükség magunktól kitalálnunk semmit, mondtuk a program tervezésekor, csupán azokat a pedagógiai eredményeket kell számba vennünk, melyek az Alapítvány filozófiájába és támogatási gyakorlatába beleil lenek, s az ezeket létrehozó tanárokat, műhelyeket kell hozzásegítenünk, hogy ne csak megismerjék munkájukat más pedagógusok, szülők és gyerekek - bár önma gában már ez is komoly eredmény lenne -, hanem segítsünk azokat adaptálni és elterjeszteni. Egyszóval, próbáljunk minél több olyan pedagógus műhelyt, iskolát helyzetbe hozni, melyek önerőből máris sokra jutottak, de maguktól nyilván nem képesek túllépni az iskola, a szertár, a tanterem falain, egy-egy mégoly kiváló tanár hatókörének természetes korlátain. Az is nyilvánvaló volt kezdettől, hogy a program csak az esetben lehet igazán hatékony, ha képesek leszünk együttműködni nemcsak az érintett szakmai körökkel, hanem az oktatásügyben illetékes önkor mányzati és kormányzati erőkkel is. Persze fontos volt mindjárt az elején hangsúlyozni, hogy az Alapítvány nem kíván abba a hibába esni, hogy állami közfeladatokat vállal át a közoktatásban. Egyrészt azért nem, mert ez magában is megkérdőjelezhető, és jókora szereptévesztés lett volna, másrészt azt a látszatot keltené, mintha a reformfolyamatok önerőből zajlanának, holott mihelyt beszüntetnénk támogatásukat, menten összeomlanának. Épp ezért kezdettől érvényesíteni próbáltuk azt az elvet, amelyet egyébiránt az Alapítvány mindig is követett, hogy intézményfenntartást, működési költségeket nem finanszírozunk arra mégoly érdemes pályázók esetében sem. Amire forrás van, az a fejlesztés, a szakmai program és annak átadása, adaptálása.
Hogy a program eredményei kellőképp beépüljenek a hazai közoktatás-fejlesztés egészébe, mindjárt az elején keretmegállapodást kötöttünk a szakminisztériummal s a Fővárosi Önkormányzattal mint legnagyobb iskolafenntartóval. Ez a kétirányú kooperáció azután - ha nem is meghatározó módon - négy éven át végigkísérte az egész programot.
Soros György még 1994 őszén kötelezettséget vállalt arra, hogy a következő négy évben mintegy 1 milliárd forint éves keretet biztosít az új Közoktatás-fejlesztési program céljaira. Ez persze, az időszerint elképesztően nagy összegnek hangzott, főként ha megszámítjuk, hogy az 1994-es állami költségvetés mindössze 80 millió forintot szánt közoktatás-fejlesztésre, s ez is csak egy szűkebb lobbycsopor tot érintett, tantárgyfejlesztések céltámogatásaként. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az iskolák milyen állapotban voltak szakmai, szellemi adottságaikat és a tárgyi feltételeket illetően, akkor értékelhető csak igazán, hogy a Soros-felajánlás milyen nagyvonalú és számottevő volt. Csak hogy a program további hatásait érzékeltessem, itt kell említenem, hogy 1997-re a költségvetésben már 11,5 milliárd, egy év múlva pedig több mint 13 milliárd Ft állt rendelkezésre közoktatás-fejlesztésre. Az értékelést megelőlegezve úgy gondolom, nem utolsósorban azért, mert az Alapítvány támogatásával véghezvitt fejlesztések igazolták életképességüket, ami utóbb a kormányt és a parlamentet is bátrabb, ilyen irányú elmozdulásra ösztönözte. Ilyenformán, ha tetszik, meg a programunknak további forrásteremtő hatása is volt.
Az első tanulságos és nemzetközi összehasonlításban is jelentős alapítványi kezdeményezés a
SZÁMÍTÁSTECHNIKAI RÉSZPROGRAM
volt. Ezt eredetileg Információs forradalom az iskolában néven hirdettük meg, melyet később Jefferson programmá neveztünk át. Ez a program voltaképp már 1992-től létezett mint az iskoláknak nyújtott speciális céltámogatás, s ily módon két évvel megelőzte a megaprogram indulását. Célja az volt - mint a program spiritus rectora, Vámos Tibor meggyőzően hangoztatta -, hogy a számítógép ne csak egy új tantárgy legyen az iskolában, hanem olyan mindennapos használati eszköz, amely nélkülözhetetlen a korszerű kommunikációban, s amely az egyenlő hozzáféréssel valódi esélyegyenlőséget teremt.
Ennek jegyében az 1992-94-es tanévekben előbb számítógépes szaktantermekre lehetett pályázni.
Vagy 40 iskolát szereltünk fel így, mikor beláttuk, hogy nem csak az iskolák számítógépes felszerelése a cél, hanem olyan megoldást kell keresni, amely a költ ségek jelentős növelése nélkül, jóval szélesebb körű hozzáférést kínál mindenkinek. Olyat, amely az iskolapolgárokat, tehát a diákot és tanárt egyaránt hozzásegíti, hogy napi kapcsolatba léphessenek akár a szomszéd község iskolájával, akár a világhálóval.
INTERNETES PROGRAM
Így indult el internetes programunk. Többé nem géptermekre, hanem jól felszerelt - külső kapcsolatokat is teremtő - gépekre lehetett pályázni. Kerestük azt a „civil” teret, ahová a gépeket biztonsággal telepíteni lehet, ám azért mindenki szabadon hozzájuk férhet.
Így akadtunk végül az iskolai könyvtárra, noha kezdettől magától értődő lett volna e választás. Szerencsés véletlen folytán épp ekkor kerültünk kapcsolatba a Könyvtáros Tanárok Egyesületével. Velük konzultálva egyszerre jutottunk arra a felismerésre, hogy itt van a nagy lehetőség.
Közös gondolkodásból született meg az Iskolai könyvtári program, melynek eredményeképp több mint 300 iskolában működik a Soros Alapítvány által felsze relt internetes szolgáltató hely. Ez azt jelenti, hogy minden ilyen iskolai könyvtárban van számítógép, internetes hozzáférés, komoly CD ROM készlet, tehát nem csupán gépeket, hanem szoftvereket is adtunk a programhoz, s van már legalább 300 könyvtárosunk, akik számítástechnikából is kellőképp felkészültek. Ők különben, jórészt magyar szakos pedagógusok lévén, korábban a legritkább esetben értettek az efféléhez. További hozadéka a programnak, hogy általa a könyvtár és könyvtáros iskolán belüli megítélése is alapvetően megváltozott. Nőtt a presztízse, részévé vált a pedagógiai folyamatoknak, s a könyvtár lett az a hely, ahol tanár és diák szabadon találkozhat, egyaránt élve a technika kínálta lehetőségekkel.
Talán ennél is fontosabb, hogy a programnak egészen kivételes utóélete lett, hisz voltaképp ezek az iskolai tapasztalatok irányították az Oktatásügyi Minisztérium figyelmét az internetszolgáltatás felé, és innen nőtt ki az úgynevezett Sulinet program is, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy 1998 végére minden középiskolát - közel 1000 tanintézményt - beköt egy országos hálózatba, sőt megcélozta, hogy 2002-ig mindezt valamennyi általános iskolára is kiterjeszti. Az, hogy az egész Sulinet program ebből a kezdeményezésből nőtt ki, s indult egy országos hálózatfejlesztés irányába, talán magában is igazolja a Soros-program sikerét.
A másik pozitív utóhatás a mára intézményessé vált könyvtárfejlesztés, hiszen voltaképp e 300 iskola sikeres példája és tapasztalatai bírták rá a kormányzati döntéshozást az iskolai könyvtárak célzott fejlesztésére.
Hamar világossá vált, hogy az iskolai könyvtárak fejlesztésével olyan modern információs központokat hozhatunk létre, ahol lakóhelytől függetlenül mindenki nek lehetősége van a tájékozódásra és az önfejlesztésre. Nagyon lényeges szempont volt az is, hogy nem csak a könyvtárakat, hanem a könyvtárosokat is felkészítsük új szerepükre. Tehát tanár-továbbképzésben kezdtünk el gondolkodni. Mi lett ennek a kormányzati következménye a könyvtárügyre nézve? Ma talán szinte egyedülállóan, külön, csak erre a célra fordítható normatíva áll rendelkezésre könyvtárfejlesztésre. Nagyon érdekesek azok a tapasztalatok is, ahogy ehhez a változáshoz maga a Soros-program igazodott. Ahogy az állam, az állami költségvetés átvette a gépek, a hardver beszerzésének feladatát, úgy vonult ki maga az Alapítvány e területről és kezdte el a szoftverfejlesztésekről, CD ROM készítésekről szóló pályáztatást és finanszíroztatást. Az új irány egyik első „terméke” a magyarországi cigány kultúrát feldolgozó CD, ami ma már széles körben hozzáférhető. Ez volt az első olyan szoftverfejlesztés, ahol a jó ötletekkel jelentkezőknek nem csak pénzt adtunk a megvalósításra, hanem folyamatos szakmai segítséget és infrastrukturális hátteret is biztosítottunk a számukra. Így ez a CD egy kicsit a Soros Alapítvány produktuma is.
MOZGÓ SZÁMÍTÁSTECHNIKAI LABOR
Az informatika programhoz tartozik egy másik program is. Falusi kis iskolák egy csoportja vetette fel a mozgó számítástechnikai labor ötletét. Nyilvánvaló, hogy a számítástechnika tanítása, ami 1998-tól kötelező a 7. és a 8. osztályokban, nem oldható meg minden egyes kis településen, mivel ehhez hiányoznak az anyagi, technikai és személyi feltételek.
A mozgó számítástechnikai labor ötletét három színtéren próbáltuk ki. A program négy falu együttműködését igényli. Minden településen két-két hónapig működik a számítógépes rendszer, egy számítástechnika tanár közreműködésével. Két hónapon keresztül a hetedikeseknek és nyolcadikosoknak naponta egy vagy akár két számítástechnika órája van, és a végén a gyerekek levizsgáznak, megkapják az év végi jegyüket. Az oktatás végeztekor az Alapítvány egy jól felszerelt számítógépet jut tat az iskola könyvtárának, internet-csatlakozással, ezzel biztosítva a folyamatos hozzáférést, munkát, játékot a gyerekek és az egész iskola számára. A számítástechnikai labor két hónapos jelenléte során az iskolában tanító tanárok felkészítésére is sor kerül, és délután a falu felnőtt lakossága is hozzáférhet számítógépes lehetőségekhez. Ez a program önkormányzati részvételt is feltételez, mivel a számítástechnika tanár fizetését az önkormányzatok vállalják, az Alapítvány csak a gépeket, és bizonyos, a programhoz kapcsolódó kiegészítő ösztöndíjat ad. A helyi önkormányzatnak vállalnia kell továbbá, hogy folytatja a programot legalább három évig.
A másik fontos elem, amely említést kíván, az információkhoz való hozzájutás kérdése. A Soros Alapítvány számtalan pályázatot hirdetett meg országos napi lapokban, de a tapasztalatok szerint rendkívül beszűkült a pályázók köre, sokszor ugyanazok pályáztak.
Rá kellett döbbennünk, hogy nincs kellő információ, a pedagógusok, az iskolavezetők sok esetben nem férnek hozzá országos napilapokhoz. Gyakran találkozunk azzal a véleménnyel is, hogy nem érdemes pályázni, hiszen úgy sincs remény egy „világvégi” kis iskola számára, a pályázat az elit kiváltsága.
Nyilvánvalóvá vált, hogy tevékenységünk országos kiterjesztéséhez más partnerek segítségére is szükségünk van. Az Alapítvány csak Budapestről nem tudja a közoktatás egészét segíteni, ehhez a munkához partnerek kellenek, akik ott vannak a településeken, akik felhívják az iskolák, óvodák figyelmét a fontos esélyekre, pályázati lehetőségekre. Emellett segítenek akár a pályázat elkészítésében is, szen sokszor zseniális programok azért nem jutottak el a céljukig, mert az érintettek tudtak ugyan arról, hogy van egy pályázati lehetőség, de nem értettek a menedzselési feladatokhoz.
Megoldásként kínálkoztak a Megyei Pedagógiai Intézetek. A Pedagógiai zetek megyeszékhelyeken, jól megközelíthető helyen, jó tárgyi feltételekkel működtek, a pedagógusok ismerték is ezeket a központokat.
A terv szerint minden intézetben kialakul egy Soros információs központ, ahol egy e-mail csatlakozással felszerelt gép, és egy felkészített szakember nyújt információkat. Fontos volt azonban az is, hogy ne csak a Soros Alapítvány információihoz férjenek itt hozzá az érdeklődők.
Két év után kezdett az információs hálózatban fantáziát látni a kormányzat is. Mára ezek a megyei pedagógiai intézetek a közoktatás-fejlesztés igazi információs központjaivá váltak. Ez a fajta hálózatban gondolkodás, az információhoz való hozzáférés esélyegyenlőségének biztosítása, a helyi szintű kapcsolatok megteremtése, megkeresése, döntő jelentőségű lépés volt, s a Soros Alapítvány fejlesztési elképzelésében gyökeredzett. 1997-ben 800 millió Ft-ot kaptak közvetlenül a megyei pedagógiai intézetek arra, hogy helyi szinteken részt vegyenek a közoktatás fejlesztésében. Kialakult megyénként egy olyan szakmai bázis, amely ma már messze túllép a Soros Alapítványon, s az egész Nemzeti Alaptanterv és a helyi pedagógiai programok elkészítése szempontjából is meghatározó jelentőségűvé vált.
OKTATÁSÜGYI VEZETŐKÉPZÉS
Igen érdekes és tanulságos volt a továbbképzések kérdése. 1994-ben, amikor a programról gondolkodni kezdtünk, a tanár-továbbképzésen belül kiemelt feladatnak tekintettük az oktatásügyi vezetőképzést.
Abból indultunk ki, hogy elsősorban a stratégiai helyzetben lévő pedagógusokat kellene a továbbképzési lehetőségekbe bevonni, iskolaigazgatókat, önkormányzati oktatásügyi szakembereket, középszintű irányítókat, de ide értettük a különböző szakmai szervezetek, egyesületek vezetőit is.
A program kezdetekor meghirdettük a szokásos pályázati lehetőségeket a vezetőképzők körében. Kiderült, hogy összesen négy-öt helyszínen folyik vezetőképzés Magyarországon, és ezek is különböző minőségűek. A pályázat eredményeként ezek a vezetőképzők elnyertek néhány millió Ft-ot központonként. A beszámolókból kiderült, hogy egy-egy vezetőképző programra csak néhány tucat, vagy annál is kevesebb pedagógus jelentkező volt. Felmerült a lehetősége annak, hogy nem a továbbképzőket, hanem a továbbképzésen résztvevőket kellene támogatni. Pedagógusok pályázhattak azzal, hogy továbbképzésen szeretnének részt venni, és mi a költségeiket vállaltuk át. Ők maguk döntötték el, hogy azt a pénzt, amit elnyertek, melyik továbbképző intézményben kívánják felhasználni.
Fontos kikötésünk volt, hogy nem fizetjük a teljes költséget. A költségek 15-20%-át vagy a pedagógus, vagy a pedagógus környezetében lévő iskola, helyi társadalom, civil szervezet vállalja fel, annak érdekében, hogy döntésük alapos és megfontolt legyen. Az a 4,6 milliárd forintot felemésztő tanár-továbbképzési rendszer, ami 1997-ben fokozatosan életbe lépett Magyarországon, a Soros Alapítványnál született meg. Azt gondolom, hogy ez a rendszer hosszú távon meghatározza az egész magyar tanártovábbképzés ügyét, hiszen állami pénzekből ugyan, de a piaci versenyhelyzetet, a piac előnyeit figyelembe véve működik, és ez mindennél fontosabb. Ez is olyan része a programnak, amely önmagában is megérte volna a Közoktatás-fejlesztési megaprogram elindítását.
ÖNFEJLESZTŐ ISKOLÁK
Voltaképp ebből a részprogramból nőtt ki az önfejlesztő iskolák programja is. A program tervezésénél két dologból indultunk ki. Egyrészt azt láttuk már az elején, hogy hiába támogatunk egy iskolát egy program kapcsán, s hiába vállalja az, hogy az eredményeket hozzáférhetővé teszi mások számára, igazából ez automatikusan nem működik.
Egyre nagyobb igény lett az iránt, hogy az információs hálózathoz hasonlóan országos hálózatot próbáljunk meg kialakítani közvetlenül az iskola világában is.
Abban az időben néhányan a program koordinátorai közül Litvániában jártunk az ottani Soros Alapítvány meghívására. Ott láttuk az azóta is litván modellként emlegetett elképzelést. A modell nagyon leegyszerűsítve azt jelentette, hogy Litvániában, ahol összesen mintegy 100 iskola működik, a helyi Soros Alapítvány olyan vezetőképzést szervezett, ahova nemcsak az iskolaigazgatót hívták el a képzésre, hanem még két, általa kiválasztott pedagógust is. A litván modellel azt a „kritikus tömeget” akartuk elérni, akikkel az iskolába bevitt tudás, új ismeret, előrelépés megvalósítható lehetne.
Ez a modell arra is jó, hogy ha az igazgató megtanult valamit, vagy lát egy új programot, nem tudja azt később semmibe venni. Így a visszalépés lehetősége akadályozódik meg, és az együttműködés minimuma jön létre a testületen belül.
Elindítottunk hát egy olyan programot a Soros Alapítványnál, ahol nem pénzt ígértünk. A pályázók ebben az esetben arra pályáztak, hogy részt vesznek egy olyan továbbképzésben, amelynek célja, hogy iskolánként három ember közösen megcsinálja a saját pedagógiai programját.
Itt a Soros program épített a közoktatás egészének fejlesztésére. A kormány által létrehozott fejlesztési program része volt a pedagógiai programok kötelező elkészítése. Ez nagyon egyszerűen annyit jelentett, hogy 1998. szeptember 1-ig minden iskolának el kellett készítenie a saját „üzleti tervét”, tehát azt az alapdokumentumot, pedagógiai programot, amelyben benne van, hogy az iskola mit, hogyan, és milyen feltételek mellett kíván megvalósítani.
Egy konkrét oktatáspolitikai cél: a pedagógiai programok elkészítése, a vezető képzésnek nevezett program és a litván modell összekapcsolásával próbálkoztunk meg az Önfejlesztő Iskolák programjában.
A közös munka nagyon intenzív volt. Négyszer egy hét, egy féléves időszak alatt, ami önmagában is nagy igénybevétel, hiszen az iskola vezetőjét és vezetőségének tagjait vettük ki, rövid idő alatt négy hétre az iskolai irányításból. A tréninget úgy próbáltuk megszervezni, hogy a továbbképzések lehetőleg a szünetekben legyenek.
Itt most az Alapítvány aktív résztvevővé vált. Az első körben 50 iskola 150 pedagógusát vittük el a továbbképzésre. A program előkészítésére olyan embereket sikerült megnyernünk, akik az alternatív pedagógiában, az úgynevezett innovatív iskolai környezetben már komoly eredményeket értek el. Fontos elem volt az is, hogy nem tudományos szakemberekre, nem egyetemi oktatókra, nem vezetőképzésben járatos személyekre bíztuk a program előkészítését, hanem olyan gyakorlott pedagógusokra, akik már túl voltak saját programjuk készítésén, olyan kutatókra, akiknek napi iskolai kapcsolatuk volt, tehát ismerték a közoktatás világát.
A 150 pedagógus, a 4x1 hetet töltött intenzív munkával, jó hangulatban, minden gátlását, feszültségét, otthoni gondjait, keserveit félretéve tudott színvonalasan együttműködni. Végül is ötven iskola szánta rá magát - tehát nemcsak a résztvevő 150 ember, hanem a mögöttük álló 1500-2000 pedagógus - arra, hogy alaposan felmérje saját helyzetét. Ilyesmire nemigen volt eddig Magyarországon példa. Ötven iskola, ennek a 150 pedagógusnak a vezetésével készítette el a maga korszerű és színvonalas pedagógiai programját. Jellemző módon a program vége felé kiírt minisztériumi pályázaton az 50-ből 8 nyert mintaprogram minősítést, és került be az országos vérkeringésbe, jutott el több ezer iskolához.
A legnagyobb előnye azonban a programnak az volt, hogy egy sajátos szakmai együttműködés kezdett kialakulni.
Az iskolák igényelték a napi kapcsolattartást, a tapasztalatcserét, ezért a harmadik hét végére mind az 50 iskola kapott egy internet-csatlakozással rendelkező, nagy teljesítményű CD ROM-os számítógépet az Alapítványtól. Összehoztunk tehát egy 50 iskolára szóló hálózatot, mely önmagától működni kezdett, s mintegy „Soros iskolává” vált.
ÖNFEJLESZTŐ ISKOLÁK
EGYESÜLETE
Amikor ez a program lezárult, nem hagytuk azonnal magukra az iskolákat. Ők vetették fel, hogy létrehoznának egy egyesületet, az Önfejlesztő Iskolák Egyesü letét. Meghirdettünk egy meghívásos pályázatot, melyben ezt az 50 iskolát, saját környezetükben, a közvetlen kistérségükben élő más iskolák támogatására kértük fel: segítsenek másoknak a pedagógiai programok elkészítésében.
Ez az 50 iskola ma már helyi iskolai központként működik, sok száz másik iskola számára juttatva el a pedagógiai programkészítés általa megtanult, kimunkált formáját. Ezzel megsokszoroztuk az Alapítvány erőforrásait, lehetőségeit.
Az egyértelmű sikerek után vetődött fel a gondolat, hogy próbáljuk meg még egyszer megismételni ezt a programot. Újabb 50 iskolával egy ugyanolyan tréninget csináltunk végig. Így 100-ra nőtt azon iskolák száma, amelyek ma Magyarországon önfejlesztő iskolaként működnek. Ez a 100 iskola mindegyike legalább 15-20 iskolával van napi kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy mára a Soros Alapít vány ennek révén legalább a Magyarországon működő iskolák feléhez jutott el, jut el a szakmai kapcsolatokon, a napi együttműködésen keresztül. Csak egy példa a „hálózat” tényleges működésére: a bajai III. Béla Gimnázium esete. Az iskola világát belülről ismerők számára köztudott, hogy milyen rossz a kapcsolat az általános iskolai pedagógusok és a középiskolai tanárok között. A középiskolai tanárok sok esetben lenézik az általános iskolai tanárt. Ez különösen igaz azokra az elit is kolákra, amelyek folyton arra panaszkodnak, hogy nem készíti fel jól a pedagógus az általános iskolában a gyerekeket, és ennek ők isszák meg a levét, ők már ezt nem tudják később korrigálni. A III. Béla Gimnázium, szakítva a hagyományos egy másra mutogatással, közösen kezdett el dolgozni azokkal az általános iskolákkal, ahonnan a tanulóik jöttek, és közös tantervi fejlesztésekbe kezdtek. A matematika tanárok például havonta egyszer találkoztak, és közösen gondolták végig a NAT nak megfelelő változtatásokat. Ez modellértékű lépés, hiszen a szakmai együttmű ködés mint belülről megjelenő természetes igény fogalmazódott meg egy-egy kis térségben. Ez a 100 önfejlesztő iskola hosszú távon jelent valódi szakmai bázist a magyar iskolarendszer számára. Ma már ezek az iskolák népszerű, megkerülhetetlen intézményei a szakmai környezetnek.
SZAKÉRTŐI
FELKÉSZÍTŐ PROGRAM
A program sajátos folytatásaként merült fel annak igénye a majd 300 részt vevő pedagógus részéről, hogy szükség lenne szakértői képzésre, hiszen a folyamat egy lé nyeges eleme még hiányzik: hogyan lehet értékelni mások programját. Ezért kezd tünk bele egy szakértői felkészítő programba. A résztvevők egy újabb háromhetes, otthoni munkával egybekötött 120 órás tanfolyamon készültek fel a stratégiai fel adatra, hogy más iskolák pedagógiai programjait értelmezzék, véleményezzék, ezzel segítve az önkormányzatok munkáját is.
KISTÉRSÉGI FEJLESZTÉSI PROGRAM
Az önfejlesztő iskolák munkájának egyik sajátos eredménye a Kistérségi fejlesztési programunk. Az önfejlesztő iskolák működésének eredményeként indult el komolyabb együttműködés egy kisebb térségre kiterjesztve. Ugyanakkor egyre inkább látszott, hogy az egész közoktatás-fejlesztés meghatározó jelentőségű kérdésévé válik az önkormányzat és az iskola együttműködése.
Az Alapítvány kezdeményezésére elindult végre az igazi szakmai együttműködés egy-egy kistérségben, de ebből az önkormányzatok teljesen kimaradtak. Ebben az időben megkeresett minket a makói alpolgármester azzal az ötlettel, hogy ők egy kistérségi fejlesztésbe kezdtek 16 településsel együttműködve, segítene-e munkájukban a Soros Alapítvány. Az elképzelés lényege az volt, hogy az érintett önkormányzatok és iskolák egy közös fejlesztési projektet dolgoznak ki Makóra és vonzáskörzetére vonatkozóan számítástechnikai adatbázissal alátámasztva, szakmai programokkal, együttműködésekkel, az önkormányzatok és iskolák közös fejlesztési elképzeléseivel.
Egyrészt volt tapasztalat a kistérségi együttműködésre az önfejlesztő programban, másrészt itt volt az egyik legnagyobb probléma: az önkormányzatok együttműködés-képtelensége iskolaügyben, és végül volt egy jó helyi kezdeményezés.
Pályázatot írtunk ki kistérségi együttműködésre iskolaügyben. Beérkezett 20-22 program, melyek közül a makói volt az egyetlen valóban komplex, kistérségi fejlesztés, a többiekben voltak jó ötletek, amelyeket támogatni lehetett, de egy nagy, átfogó kistérségi közoktatás-fejlesztési programként nehezen lehetett értékelni. Ezért merült fel az az ötlet, hogy bíráljuk el a pályázatokat, de ne hagyjuk annyiban a dolgot, és próbáljuk meg befolyásolni a nyertesek munkáját, pénzfelhasználását, fejlesztését.
Kétnapos konferenciát szerveztünk Makón, ahol minden győztes pályázó el mondta, mit és hogyan szeretne csinálni, így tanulva egymástól még az indulás előtt.
KISGYERMEKKORI FEJLESZTÉS RÉSZPROGRAM
Tanulságos és hosszú távon fontos tapasztalatokat eredményezett a Kisgyermekkori fejlesztés részprogram, amely az előzőekhez hasonlóan egy modelliskolai hálózat kiépítéséhez vezetett. Ma már 20 olyan személyközpontú alternatívát jelentő óvodánk, kisiskolánk van, amely modellt, hozzáférhetőséget jelent mások számára. Lényeges tanulsága, ha tetszik kudarcra volt ennek a programnak, hogy nem tudunk mit kezdeni, vagy nem tudjuk kellőképpen támogatni a programfinanszírozási rendszerrel - azzal, hogy működésre, fenntartásra nem adtunk pénzt - azokat a civil kezdeményezésre létrejövő alapítványi iskolákat, amelyeket mond juk szülők, vagy lelkes pedagógusok hoztak létre mindenféle állami, önkormányzati támogatás nélkül.
Helyesnek tartom, hogy nem indultunk el a csábító irányba, hogy ezeket az is kolákat az Alapítvány kezdje el működtetni. Az alapítványi iskolákat továbbra is csak programjaikban finanszírozzuk, vagy modelliskolaként támogatjuk.
A program eredménye volt az a szakmailag is alátámasztható felismerés, hogy az óvoda van ma a legjobb állapotban a magyar oktatásban. A beérkező pályáza tok mennyisége és minősége is azt bizonyította, hogy az anyagilag jóval nehezebb helyzetben lévő óvodák a közoktatási rendszer igazi korszerű, gyerekközpontú, alternatívákat is befogadni tudó intézményei. Ez a tapasztalat az egész közoktatás-finanszírozásra is kihatott.
Részben a kisgyermekkori program eredményei szolgáltak megfellebbezhetetlen érvként az óvodai normatívákhoz való igazításához. (Ez 1996-ban azt jelentet te, hogy kétszeresére tudtuk emelni az állami költségvetésben az óvodai normatívákat, ami esetenként milliós többletet jelentett.) A kisgyermekkori részprogram szakmai eredményei megjelentek óvodai alapprogramokban is, a Nemzeti alap tantervhez hasonlóan, de annál jobb minőségben. A program következtében nőtt az óvodák presztízse, szakmai elfogadottsága, ami mindenképpen a Soros Alapítványhoz kötődik.
TÁRSADALOMISMERET RÉSZPROGRAM
A Társadalomismeret részprogram talán a legsajátosabb program volt, hiszen nem pályázati rendszerben próbáltunk meg fejlesztéseket támogatni, hanem egy új tantárgy kifejlesztésébe kezdtünk. Fontos tapasztalat volt, hogy nem elég megkeresni azokat a helyeket, ahol már eredmények születtek és pénzt adni a folytatáshoz, ha nem segíteni kell az önmenedzselésben, a különböző műhelyek együttműködésében, a tankönyvkiadás előkészítésében, színvonalas könyvszerkesztői munkákban is. Ezzel a támogatás új útjai nyíltak meg, az Alapítvány finanszírozóbólaktívrészt vevő közvetítővé vált, érzékelhetően növelve ezzel a program hatékonyságát.
Nem az a feladat, hogy elvegyük a fejlesztés lehetőségét az iskolai műhelyektől, és újból tudományos területekről szülessenek a gyerekek számára használhatatlan tananyagok és tankönyvek, hanem az iskolai műhelyeket kell támogatni, és akkor ott csodák születhetnek.
HÁTRÁNYOS HELYZETŰEKET SEGÍTŐ PROGRAM
Nagyon érdekesen alakult a Hátrányos helyzetűeket segítő programunk. Eredetileg azt gondoltuk, nem indítunk külön cigány oktatási programot, hanem amennyiben a cigány oktatás ügye megjelenik az Alapítványnál, azt vagy a hátrá nyos helyzetű programba illesztjük bele vagy az ún. Tolerancia programba. Hamar kiderült azonban, hogy ez így nem tartható. A cigány kisebbség felzárkózási lehe tőségeinek teljes hiánya ma Magyarországon olyan akkut válságterület, mellyel az Alapítványnak, amely alapértékként kezeli a másság tiszteletét, a nyitott társadalmat, külön kell foglakoznia.
A hátrányos helyzetű program igen fontos tanulsága volt, hogy nincsenek jó programok a hátrányos helyzet pedagógiai kezelésére. Több „bukott” pályázatunk volt, nem találtunk olyan programokat, amelyek kifejezetten a hátrányos helyze tű gyerekek felzárkóztatásában jelentettek volna valami merőben újat és átvehetőt, megvalósíthatót.
Természetesen ennek a programnak is voltak komoly, hosszú távú eredményei. Ilyen például a Belvárosi Tanoda, amely sajátos iskolai formaként a legelesettebb, mindenhonnan kiszoruló srácok számára jelent további esélyt. Volt tehát néhány felmutatható kezdemény, de ezzel együtt is pedagógiai értelemben minden törek vésünk ellenére a hátrányos helyzetűek ügyében nem tudtunk igazából előre lépni. Érzékelhetően ma még nincs benne a pedagógiai közgondolkodásban a hátrányos helyzet, a szegénység iskolai szintű kezelése, holott mind nagyobb szükség lenne erre. Mindenképpen pozitív tapasztalat volt, hogy érdemes létrehozni egy olyan ösztöndíjrendszert, amely a középiskolába járást segíti elő. A program négy éve alatt 4-500 diák kapott havi rendszerességgel anyagi támogatást az Alapítványtól. Az új ösztöndíjrendszer bizonyos elemei ma már kormányzati és önkormányzati szinten is jelen vannak, ha nem is érik el a rászorultak mindegyikét.
ROMA OKTATÁSI PROGRAM
Még 1995-ben előkészítettük, majd elindítottuk az önálló Roma oktatási progra mot, amely végül a legnagyobb kifutású kezdeményezése lett a Közoktatás-fejlesztési megaprogramnak.
Az induláskor megpróbáltunk az óvodától a középiskola végéig gondolkodni, és ekként a közoktatás egészét érintő cigány oktatási programot készítettünk el, alapvetően az emberi jogokra, a kisebbségi létre és a felzárkóztatásra koncentrálva.
Első lépésként egy roma kultúráról, történelemről szóló CD elkészítésére adtunk megbízást, és a társadalomismeret programnál már bemutatott módon az elkészíté sében is segédkeztünk. Az elkészült anyag minden szempontból alkalmas eszköz a cigány kultúra megismerésére, az identitás növelésére, a másság értékeinek bemuta tására. A feladat ugyan ezzel még nem ért véget, hiszen az anyag még nem vált szé les körben alkalmazott taneszközzé, de néhány napos tréninggel összekapcsolva a ta nártovábbképzés jó eszközévé válhat. A Roma oktatási program azzal a szándékkal készült, hogy kicsiben próbáljuk ki, mit lehet tenni majd a minisztériummal együttműködve. Ezekből minél több országos fejlesztést indítottunk be.
A részprogram induláskor készített átfogó Roma oktatási program ma már ön álló életet él, mint egy lehetséges alternatívája a cigányság felzárkóztatásának az oktatás területén.
LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE PROGRAM
Sajátos volt a helyzet az óvodákkal, hiszen itt előzményként már volt mire építeni. A Step by Step - Lépésről lépésre - program mint regionális program már tucatnyi óvodában működik, alkalmas kiinduló pontot kínálva egy országos óvodai felzár kóztató program megvalósítására. Ez az USA-ban kidolgozott, a régió több országában működő program az óvodát mint a családsegítés eszközét gondolja el.
A cigány gyerekek - később alig behozható - lemaradásának egyik fő oka ép pen a kisgyermekkor eltérő fejlődési folyamataiban érhető tetten. Az óvoda alkal mas intézménye a hátrányok kezelésének, hiszen még a családot is el tudja érni. Az óvodában működő szociális munkás napi segítséget tud adni a már-már megold hatatlan szociális problémákkal küzdő családoknak. A gyerekek kreativitására építő fejlesztő programok igazi lehetőséget teremtenek az induló helyzetben egyáltalán nem rosszabb képességekkel rendelkező - „csak” nehezebb sorsú - cigány gye rekeknek. Készen volt tehát a program, honosítva a magyar viszonyokra, főiskolai háttérrel és már működő modellintézményekkel.
Sajnos a két részprogram egymásra találása még várat magára. Nehéz igazi ma gyarázatot találni az együttműködés hiányára, a kínálkozó lehetőség kihasználat lanságára. Elkerülhetetlen feladat a következőkben a Lépésről lépésre program ki terjesztése - ha kell átalakítása - a nagy számban roma gyerekeket fogadó és erre kész óvodák irányába.
NYÍRTELEKI PROGRAM
Igen lényeges eleme volt az első pillanattól a Roma programnak az egyik legsikere sebb cigány felzárkóztató modellkísérlet, a nyírteleki program támogatása. Itt nem egyszerűen támogatásról van szó, hanem jóval többről: szakmai együttműködés ről, menedzselésről. A nyírteleki iskola valójában az Alapítvány első modellintéz ménye volt több szempontból is. A nyírteleki iskola ma már egy bázisa a régióban a roma oktatás fejlesztésének, Lázár Péter pedig olyan sikeres cigány pedagógus, aki a Soros szakértőjeként jóval szélesebb körben segít, mint ha „csak” saját iskolája ki váló pedagógusa lenne. A nyírteleki iskola mellett létrejövő „Kedvesház”, magában is olyan modell, amely közepes méretű falvakban mindenképp járható alternatí vát kínál. A „Kedvesház” sajátos kollégiumi helyszín, amely nagyon kevés pénzből létrehozható, hiszen egy családi ház nagyobb beruházás nélkül átalakítható erre a célra; hétközi bentlakásos tanulóházzá, lakóházzá, játszóházzá. A hálózatépítés el ső lépéseként elkészítettük a „Kedvesház” szakmai programját, ami hozzáférhető a Soros-füzetekben.
A program folytatásaként erre vállalkozó iskolákkal és önkormányzatokkal kö zösen falusi „kollégiumokat” lehet létrehozni, amelyek egyrészt megteremtik a gyerekek számára az elfogadható körülményeket, másrészt nem szakítják ki őket saját környezetükből. Méregdrága, s az estek jórészében eleve kudarcra ítélt neve lőotthon alapítások helyett a kistérségi - helyi - megoldások sajátos formája szüle tett így meg, ami nemcsak a gyerekek számára jelenthet megoldást, hanem a család számára is mintát, segítséget adhat már rövid távon is.
KÖZÖS TANÁR-DIÁK ÖSZTÖNDÍJ PROGRAM
A Roma oktatási program talán legnagyobb és leghasznosabb vállalkozása a Kö zös tanár-diák ösztöndíj program volt roma gyerekek és patronáló tanáraik számára. Maga az ötlet a hátrányos helyzetű részprogram ösztöndíj gyakorlatából nőtt ki azzal a különbséggel, hogy a kezdettől azt mondtuk: a cigány oktatáson belül nem egyszerűen ösztöndíjakat adunk a gyerekeknek - ma már több mint 600 cigány kisdiák kap általunk támogatást a középiskolai tanulmányaihoz -, hanem a gye rekek mellé felnőtt segítséget is adunk, amihez szintén a Soros Alapítvány biztosít ja a megfelelő forrásokat. Fontos volt az is, hogy nemcsak pedagógusokra gondol tunk, amikor a segítőhálózat kiépítésébe kezdtünk, hanem a helyi értelmiség más tagjaira is, akiknek ez valamilyen okból szívügye, és tudnak és akarnak is erre időt áldozni. Mindenesetre ma már a 600 középiskolás diák mellett 110 fős felnőtt segítő jelent valódi „hálót”, igazi segítséget a leginkább rászorulóknak.
Ezt a programot mindenképp folytatni érdemes, előkészítve átadását az állami és önkormányzati szférának. Ennek érdekében elkezdődött egy együttműködés más cigánygyerekeknek ösztöndíjat adó intézmények, szervezetek között - ilye nek vannak államiak és önkormányzatiak is. Igaz, ez a koordináció elsősorban a partnerek nehézségei miatt lanyhult, és a váltásnál kevéssé bizonyult működőképesnek.
HÁLÓFESZÍTÉS PROGRAM
A Hálófeszítés program olyan információs hálózatok, szakmai központok kiépítését célozta, amelyek öt helyszínen a leginkább érintett kistérségekben ma már működnek. Ezek a kistérségi központok jelenthetik hosszú távon az igazi megoldást, anyagi segítséget az érintett óvodák, iskolák számára. A hálózat kiépítésében to vábbra is fontos szerep vár az Alapítványra, de mindenképp szükséges olyan partnerek bevonása, akik a működtetés költségeit - más területekhez hasonlóan - kezdettől vállalják. Ez nemcsak anyagi kérdés. A cigányság helyzete nem lehet a Soros Alapítvány magánügye. Az adott régióban, kistérségben kell együttműködőkre találni, mert csak így van remény az érdemi változásokra. Elmondható tehát, hogy a Roma oktatási program tapasztalatainak jó része különösebb nehézség nélkül ma már átvehető önkormányzati feladatként, hiszen például a pécsi „Derdák-féle” Amrita Egyesület programja, a „kiskollégium” középiskolások számára is olyan modell, amely készen áll a széleskörű elterjesztésre.
KÖRNYEZETI NEVELÉS PROGRAM
A Környezeti nevelés program tapasztalatai kevéssé szivárogtak át a közoktatás egész rendszerébe. A környezeti nevelés sajátos hálózatként működik: jó néhány ezer lelkes pedagógus ma igazi környezetvédőként dolgozik, s ez meg is látszik közvetlen környezetén, egy-egy gyerekcsoporton. Az egész gondolkodásmódnak azonban nem sikerült áttörnie a pedagógusok, egy-egy pedagógus köré csoportosult szűkebb csoport korlátait. Talán ez a csoport volt a leginkább szétaprózódott. E program keretében adtuk összességében a legtöbb, ám esetenként csupán né hány tízezer Ft-os támogatást. Mindvégig vita volt arról, hatékony-e ez a fajta pá lyázati rendszer. A közoktatás egészét vizsgálva talán kevéssé, de egy-egy iskolát tekintve mindenképpen jó úton jártunk, hiszen ezek a sokszor csak gesztus érté kű támogatások jelentősen növelték a nyertes pedagógus presztízsét, és ezzel lehe tőségeit az adott közösségben. Szemléletformáló hatása és jelentősége van e támo gatásoknak, hozzájárulnak a környezeti nevelés felértékelődéséhez az iskola világában.
EGY ISKOLA EGY FALU PROGRAM
Számomra a legérdekesebb kísérlet e program keretében az Egy iskola egy falu program volt. Egy olyan hálózat lehetőségét láttam benne, amely kiindulópont ja lehetne egy valódi környezeti nevelési „nagyvállalkozásnak”, amelyre rákapcso lódhatott volna a helyi civilszervezetektől kezdve, az önkormányzatokon, az ide genforgalmi hivatalokon, a Környezetvédelmi Minisztériumon és a területfejlesz tésen át mindenki a profitorientált idegenforgalmi szervezetekkel és gazdálkodó egységekkel együtt.
Tehát egy olyan nagyszabású program körvonalai kezdtek kialakulni, amely messze túlmutat a közoktatási rendszeren. Az Egy iskola egy falu program ugyan elindult, de nem igazán dinamikusan, hatékonyan. Az elkezdett fejlesztést min denképp folytatni kell, talán egy külön ezzel foglalkozó csoport bevonásával, akik ezt az ügyet kézbe tudják venni, és hozzáférhetővé tehetik mások számára is.
Röviden arról van szó, hogy kiépíthetőek lennének a nagyvárosi betonrengeteg ben működő iskolákhoz kapcsolódóan igazi zöldövezeti, falusi telephelyek, ame lyek egyrészt a szorgalmi időszakban valóságos terepgyakorlat színterei lehetné nek, a környezeti nevelés valóságos központjait jelentenék, másrészt leginkább ilyen fontos, hogy a szünetekben táborozási helyként szolgálhatnának az egyébként ilyen lehetőségektől teljesen elzárt iskolások számára.
A Környezeti nevelés részprogram, miközben komoly sikereket ért el fontos te rületeken - például megszületett „Hazánk öröm és bánat térképe”, amely tényleg érdekes dokumentuma annak, hogy mennyi minden történik, és mi mindennel le het megmozgatni a gyerekek, pedagógusok fantáziáját -, nem vált a magyarországi közoktatás modernizációjának valamiféle mozgatórugójává, fejlesztő elemévé.
TANKÖNYVES PROGRAM
Hamar felismertük, hogy nekünk nem szabad az éppen most alakuló tankönyv piacot veszélyeztetnünk azzal, hogy kiemelünk belőle néhány általunk fontosnak tartott kiadót vagy kiadványt, és ezeket jobb helyzetbe hozzuk egy külön támo gatási rendszer révén. Ezért úgy döntöttünk, nem avatkozhatunk be a tankönyv kiadásba, mivel a tankönyvkiadás az egyik legjobb kulturális üzlet ma Magyaror szágon, tehát nem szükséges a Soros Alapítványnak külön szponzori tevékenysé get folytatnia ezen a területen. Az azonban kezdettől fontos volt számunkra, hogy támogassuk, segítsük azokat a kiadványokat, tankönyveket, taneszközöket, me lyek egy-egy részprogramunkon belül megszülettek, akár kis példányszámú kísér leti stádiumban lévő tankönyveket, taneszközöket is annak érdekében, hogy leg alább meg tudjanak méretni a piacon. Így alakult ki a tankönyvhitel konstruk ció, ami ma már a közoktatás-fejlesztési programon túlmutatva, más Soros prog ramoknál is működő forma. A pályázati cél nem támogatás, hanem visszafizeten dő kölcsön, legtöbb esetben kamatosan, bár a piaci kamatnál kedvezőbb feltéte lek mellett. Ráadásul a kamatokat szinte minden esetben tankönyvekben, tanesz közökben kértük, ami lehetőséget biztosított arra, hogy ezekkel a tankönyvekkel hátrányos helyzetű települések könyvtárait segíthessük.
DEMOKRÁCIÁRA NEVELÉS PROGRAM
Sajátosan alakult a Demokráciára nevelés programunk. Egyrészt életre segítette az Állampolgári Tanulmányok Központját, mely a magyarországi diáktréningek, fej lesztések egyik meghatározó eleme, és ehhez az indulásnál komoly támogatást kapott a Soros Alapítványtól.
Ez a központ mára teljesen függetlenül működik tőlünk, nem is a legjobb vi szonyban váltunk el, ám azért azt gondolom, nem volt kidobott pénz őket pályára segíteni - még akkor sem, ha sok mindenben nem értünk egyet.
A másik nagy fejlesztés, amely e program keretében merült fel, az országos di ákjogi hálózat létrehozása volt. Olyan központokat szerettünk volna kialakítani, első körben a megyeszékhelyeken, ahová a diákok nyugodtan fordulhatnak pa naszaikkal, problémáikkal, s ahol jogi segítséget vagy tanácsot kaphatnak abban az esetben is, ha történetesen épp az iskolával vagy a tanáraikkal van konfliktu suk. Az elképzelés sorsa sajátosan alakult; az Alapítványnál találtuk ki, de nem ke rült sor a megvalósításra. Az ötletet azonban átvette és megvalósította a Művelődé si Minisztérium, s húsz helyen hozott létre úgynevezett „D” pontokat, olyan diá kokat segítő szolgáltató helyeket, amelyek abba az irányba mutatnak, amit a program keretében kigondoltunk.
OKTATÁS ÉS NYILVÁNOSSÁG RÉSZPROGRAM
Röviden az Oktatás és nyilvánosság részprogramról, amelynek bizonyos elemei szintén túlmutatnak az Alapítvány programjain, és nagy jelentőségű, önállóan is működni képes ügyekké tudnak válni.
Ilyen az 1995-ben létrehozott, mindaddig előzmény nélküli pedagógiai folyó irat, a Tandem, amely elsősorban tankönyvkritikákat, felhasználó tanárok által írt elemzéseket, összehasonlításokat tartalmaz. A folyóirat olyan hiánypótló háttér anyag lett, amely valóságos segítséget jelent a pedagógus számára. A lap ma már nem függ közvetlenül az Alapítványtól, hanem a saját lábára állt.
Ugyanígy messze túlmutat a megaprogram négy évén a Soros Oktatási Füzetek című sorozat is, eddig megjelent 9+10 számával. A címlista magáért beszél:
SOROS OKTATÁSI FÜZETEK
1995-2001
1. A Soros Alapítvány Közoktatás-fejlesztési programja
2. A Disputa program
3. A drogprobléma megközelítése és kezelése a Belvárosi Tanodában
4. A Józsefvárosi Tanoda
5. A Kedvesház pedagógiája
6. Diáktanácsadók a felsőoktatásban
7. Emberi jogok egyetemes nyilatkozata gyerekeknek
8. Hogyan válasszunk nyelvkönyvet?
9. Honismeret és életmód - Dózsa-program
10. Kapcsolatok - Diáklevelezés és diákcsere az idegennyelv-oktatásban
11. Koldulás vagy partnerség? - Tudnivalók pályázóknak
12. Közösségi iskolák Magyarországon
13. Nemzetközi Érettségi Program a Karinthy Ferenc Kéttannyelvű Gimnáziumban
14. Önfejlesztő iskolák
15. Vállalkozás az iskolában I.
16. Vállalkozás az iskolában II.
17. Vizuális nevelés program
18. „Collegium Martineum”
19. „Van más út is!” program - Mohács - Pécs
Ezekben a kiadványokban legfontosabb fejlesztéseinket, legsikeresebb programja inkat tesszük hozzáférhetővé az érintett szakmai csoportok szélesebb köre számá ra. Ez a kiadványsorozat az egész program egyfajta szakmai összefoglalója is egy ben, és ilyen értelemben nyilván túléli magát a programot, és reményeim szerint hatásában is túllép négy év időszakán.
TOLERANCIA PROGRAM
A Tolerancia program részeként magunk karoltunk fel két olyan kezdeményezést, amely előzmény nélküli, önálló elemként jelent meg a magyar közoktatásban.
Ez egy amerikai program, amely több nyugat-európai országban (például Ang liában és Svájcban) működik, és amelyet véletlenül ismertünk meg a Soros Közok tatás-fejlesztési program kezdetekor. A program a holokauszt feldolgozásának sajátos szöveggyűjteményére, egy tanári kézikönyvre épülő tréningprogram.
A legfőbb tanulsága az volt, hogy nem elég tananyagokkal, tantervekkel, prog ramokkal megjelenni és azokat hozzáférhetővé tenni, mindez csak pénzkiadás, ha nincs hozzá olyan - akár csak néhány napos - tréning, amely a pedagógust az adott taneszköz, tananyag, tanterv használatára felkészíti.
Ez is egy tanulság, ami átszivárogni látszik a magyar közoktatás egészének gyakorlatába. Ma már nem az a kérdés, hogy van-e választási lehetőség külön böző kiadványok, programok között, hanem az hogy, meg lehet-e tanulni egy egy program vagy eszköz használatát. Ennek megfelelően ez a program „fordítva” kezdődött, már a fordítás elindulásakor elkezdtünk háromnapos intenzív felké szítést tartani a pedagógusok számára ebben a témakörben a szöveggyűjtemény re építve. Több mint 300 tanár vett részt tréningeken. Közben a program saját lábra állása érdekében önálló egyesületet hoztunk létre. Maga a folyamat modell értékű, hiszen az Alapítvány kezdeményezte a programot, elkészültek a szüksé ges taneszközök, kipróbáltuk a programot, ám ezek után a fejlesztésnek magának kell megtalálnia a helyét a közoktatás egészében.
MÁSKÉPP PROGRAM
A Másképp program - középiskolás diákoknak szóló kerettanterv tankönyvvel, ta nári segédkönyvvel, tehát egy komplex multikulturális tananyaggal - a Másképp Alapítvány szervezésében indult meg.
Ez a program már az indulás pillanatában sok saját elemmel rendelkezett, tehát nem mondhatjuk kizárólag saját „gyermekünknek”. Nemcsak pénzt, hanem jelen tős szakmai segítséget, együttműködést, kiadói hátteret, lektorokat is adtunk a saját környezetünkből.
Itt is többről volt szó, mint pusztán pályázatokon elnyert forrás felhasználásá ról. Ehhez a programhoz infrastrukturális bázis is kapcsolódott: a multikulturális irányba nyitott mozi, a Cirkogejzír, amely napjainkra már önálló szellemi műhelylyé vált.
SZAKMAI SZERVEZETEK PROGRAMJAINAK TÁMOGATÁSA
Sajátosan alakult a szakmai szervezetekhez, tanári szakmai egyesületekhez való vi szonyunk. Az induláskor úgy tűnt, hogy ezek támogatására külön programot kell létrehozni, később azonban bebizonyosodott, hogy nem a szervezeteket kell támo gatni, hanem azok konkrét programjait. Ez a rendszer két éven át működött, majd mégis visszaléptünk, mert megélénkült a szakmai közeg, talán az Alapítvány növekvő oktatásügyi szerepvállalásának eredményeként is. A közoktatási reform hatására, s néha azzal szemben is egyre több, jól szervezett, erős, számos tanárt tömö rítő szakmai egyesület, szervezet jött létre a Történelemtanárok Egyletétől kezdve a Gimnáziumi Igazgatók Szövetségéig, s ezek az egyesületek mind fontosabb elemeivé váltak a szakmai érdekérvényesítésnek.
Ezek támogatása 1997-ben újra előkerült, miután sorra jelentkeztek azok az egyesületek, amelyek tulajdonképpen az Alapítvány kezdeményezésére jöttek létre egy-egy fejlesztéshez kapcsolódóan. Ilyenek például az Önfejlesztő Iskolák Egye sülete vagy a Hannah Arendt Egyesület - amely a Szemtől szembe program egyesülete - vagy ilyen a vizuális kultúra területén létrejött nagykanizsai egyesület.
Nyilvánvalóvá vált, hogy fontos lenne kormányzati forrásokat biztosítani az egyesületek működésére, természetesen nem állandóan, hanem valamiféle pályá zati úton konkrét programokra. Ennek első lépéseként 1997-ben - a Soros Ala pítvány tapasztalataira építve - 20 milliót fordított az MKM szakmai szervezetek programjainak támogatására. Itt is átléptük tehát az Alapítvány határait, a szakmai szervezetek támogatása ma már egyértelmű kormányzati feladat.
VIZUÁLIS KULTÚRA PROGRAM
Eredetileg nem tervezett, új programunk volt a Vizuális kultúra programja. A Soros Közoktatás-fejlesztési programhoz érkeztek olyan pályázatok, melyeket nem tudunk sehova sem besorolni. A szakma tudomást szerzett arról, hogy a Soros Alapítvány nem egyszerűen célpályázatokra adományoz összegeket, hanem olyan fejlesztési központtá nőtte ki magát, ahová érdemes fordulni, még akkor is, ha en nek nincs megcímzett helye. Sokan keresték az Alapítványt, akik nem néhány mil liót kértek saját elképzeléseikre, hanem azt a kérdést tették fel, nem kéne-e valamit tenni a vizuális kultúra területén. A felvetés evidensnek tűnik, ugyanis ez olyan területe a magyar közoktatásnak, ahol igen rosszul állunk. A verbális kultúra és művészetek nevelésében, oktatásában vannak hagyományaink, de vizuális kultú rát intézményesen Magyarországon csak kevés helyen oktatunk. A vizuális kultú ra oktatásának egyetlen ága a rajztanítás, de a rajztanárok az egyik legrosszabb po zíciójú csoport a tanári karokban. Erre az új feladatra kerestünk együttműködő partnert és találtunk is S. Nagy Katalin személyében. Először egy megyére, egy ré gióra kiterjedő programot indítottunk el. Ez volt az első kísérletünk arra, amikor egy konkrét régióban komplexen próbáltunk ki egy fejlesztést, biztosítva a folya matos szakmai együttműködést és a rendszeres információcserét. Zala megyében indult el a program 100 rajztanár részvételével, teljes sikerrel.
Ma már a programnak saját egyesülete van, és három helyen is elkezdődött re gionális vizuális kultúra fejlesztő központok létrehozása. Kialakult egy olyan tanár-továbbképzési forma tananyagokkal, taneszközökkel, amely átvehető, megvalósítható, akár az Alapítvány nélkül is. Elindult egy olyan folyamat, amelynek eredményeként két vidéki főiskolán - először csak a tanár-továbbképzésben, de be látható időn belül talán a graduális tanárképzésben is - megjelenhet a vizuális kultúra intézményes oktatása.
MOZGÓKÉPKULTÚRA PROGRAM
Hasonló folyamat zajlott le a mozgóképkultúra területén azzal a különbséggel, hogy itt nem az Alapítvány volt a kezdeményező, mint a vizuális kultúra esetében. Ezúttal épp fordítva történt, minket keresett meg egy szakmai műhely azzal, hogy szeretnének a NAT-hoz kapcsolódóan egy önálló mozgóképkultúra tananyagot ki fejleszteni és ehhez szükséges infrastrukturális hátteret létrehozni. A kezdő lökést tőlünk kapta, de később a program önállósult, és ma már az országos Közoktatási Intézettől, a Közoktatási Modernizációs Közalapítványtól és sok más helytől kap támogatást arra, hogy működtesse ezt a hálózatot.
A MEGAPROGRAM MÉRLEGE
A Soros Alapítvány 1994 és 1998 között a magyar közoktatás fejlesztésének egyik meghatározó elemévé, kísérleti terepévé vált, és ez felbecsülhetetlen jelentőségű a reform egészére nézve.
A programok egy része beépült a közoktatásba, kormányzati programmá vált. Vannak olyan programok, amelyek saját lábukra álltak, s ma már az Alapítványtól függetlenül, saját erőkre vagy más forrásokra támaszkodva működnek. És vannak olyan Soros-fejlesztések, amelyek elindítottak számos helyi kezdeményezést, megváltoztatva egy-egy intézmény működését, illetve hozzásegítve másokat is, hogy ezek tapasztalatait hasznosítsák, mikor egy modernebb óvodában, iskolában kezdenek gondolkodni. Az 1994-98 közötti időszakot követően sem vonult ki a Soros Alapítvány teljesen a közoktatás területéről, hanem ún. levezető programok keretében még több száz millió forintot költött néhány támogatás - így például a Roma oktatásai program - továbbvitelére, hogy az elért eredmények ne vesszenek el. Összegzésként az mindenesetre elmondható, hogy a Soros Alapítvány történelmi érdeme, hogy nehéz politikai és gazdasági környezetben tudott a közoktatási fejlesztések motorja lenni, elindítva olyan folyamatokat, amelyek már ma és a jövőben remélhetőleg még inkább meghatározzák majd oktatási intézményeink és főként gyermekeink életét. Horn Gábor
A SOROS OKTATÁSI PROGRAMOKBÓL ÖNÁLLÓSULT
SZERVEZETEK
Közösségi iskolai program
Magyar Közösségi Iskolák Szövetsége
Levelezési cím: 1134 Budapest, Csángó u. 34. II. em. 2.
I*EARN program
I*Earn Egyesület
3231 Gyöngyösoroszi, Virág u. 57.
Disputa program
Disputa Kör Egyesület
7632 Pécs, Apáczai körtér 1.
Step by Step porgam
Lépésről Lépésre Országos Szakmai Egyesület
1123 Budapest, Hűvösvölgyi út 54. I. ép. I. em.
Egy iskola egy falu program
Gyertek Egyesület
8111 Seregélyes, Fő út 201.
Tankönyvfejlesztési program
Tandem Egyesület
Tankönyvkritikai és Oktatási Egyesület
1026 Budapest, Bimbó u. 216-226.
Oktatásügyi vezetés fejlesztése program
Önfejlesztő Iskolák Egyesülete
8400 Ajka, Fürst S. u. 2.
Kisgyermekkori fejlesztés program
Gyermekközpontú Magyarországért Egyesület
1096 Budapest, Vendel u. 3.
Iskolai egészségnevelés program
Egészségvirág Egyesület
1181 Budapest, Élőpatak u. 1.
Vizuális nevelés program
Híd - Dunántúli Vizuális Nevelési Egyesület
8800 Nagykanizsa, Csokonai u. 1.
Tolerancia program
Hannah Arendt Egyesület
1096 Budapest, Vendel u. 3.
Megj.: A fenti címlista a 2000 tavaszi állapotot tükrözi.
A KÖZOKTATÁS-FEJLESZTÉSI PROGRAM HATÁSAI
A Szonda Ipsos makroszintű értékelése
1999. április
A Soros Alapítvány 1995-ben indította el Közoktatás-fejlesztési és Egészségügyi rendszerfejlesztési megaprogramjait. E két, a magyar közoktatás és egészségügy egészének átalakulásában, fejlődésében jelentős szerepet játszó programcsomag 1998-ban zárult le. A programok lezárása szükségessé teszi az elmúlt négy évben elért eredmények, felhalmozódott tapasztalatok értékelését. A Soros Alapítvány megbízásából a Szonda Ipsos Média-, Vélemény- és Piackutató Intézet a NonprofitKutatócsoporttal együttműködésben kutatást végzett a megaprogramok eredményességéről, a közoktatási, illetve egészségügyi rendszerre gyakorolt hatásairól, a kitűzött célok megvalósításáról. A kutatás három szinten folyt:
1. Az 500 támogatást nyert szervezet körében végzett, véletlen mintavételen alapuló kérdőíves adatfelvétel a megaprogramok keretében megvalósult pro jektek eredményeinek, tapasztalatainak, hatásainak, hatékonyságának felmérését, a Soros Alapítvány pályázati rendszerének értékelését célozta.
2. A megaprogramok - a közoktatási és egészségügyi rendszer egyes lehatárol ható részterületeire gyakorolt - hatásainak és a Soros Alapítvány szerepének felmérésére kvalitatív (mélyinterjús) kutatás készült oktatáspolitikai és egészségügyi szakértők körében.
3. Az egészségügyi és közoktatási rendszer finanszírozásáról rendelkezésre álló statisztikai adatok és a Soros Alapítvány számára készült korábbi értékelések alapján készült makroszintű elemzés a megaprogramok a magyar közoktatási és egészségügyi rendszer egészére gyakorolt hatásainak felmérését célozta.
Jelen tanulmány a Közoktatás-fejlesztési megaprogram makroszintű értékelésére vállalkozik.
(A mintegy 120 oldalas tanulmánynak - helyszűke miatt - itt csak néhány végkövetkeztetését és összegző adatsorát idézzük. - a Szerk.)
I.
A PROGRAM BELSŐ ÉRTÉKELÉSE:
EGYBEVETÉS A SAJÁT CÉLOKKAL
A progam irányítóinak önértékelései - például visszaemlékezés formájában - természetesen elkötelezettek, és értelemszerűen nem tudnak, nem is mindig akarnak tárgyilagosak lenni. Ez az elkötelezettség kellett is ahhoz, hogy a programnak jelentős társadalmi támogatottsága legyen.
Távolságtartóbbak azok az értékelések, amelyek a programot a saját céljaihoz igyekeztek hozzámérni; elsősorban a menet közbeni módosítás, a program köz beni beavatkozás, kiegészítő részprogramok kezdeményezésének szándékával. A program hozzámérése a saját céljaihoz azonban nem könnyű. Ennek az az oka, hogy a program céljai részben megmaradtak eszményeknek, amelyeket a résztve vők jobbára osztottak, és amelyek felé törekedni kell. Akkor is, ha tudvalevő, hogy ezeket az eszményeket a maguk teljességében nem lehet megvalósítani. Ez a hely zet biztosította azt, hogy a program mindvégig mozgásban volt, folyamatosan fej lődött, alakult, változott. Egy-egy részprogram formális értékelését azonban nehezebbé, sokszor kudarcossá tette.
Végső célok és eszmények
Mind a programot, mind a részprogramokat, mind pedig a már idézett értékelése ket erőteljesen áthatják azok az eszmények, amelyekre hivatkozva, amelyek eléré se érdekében a Soros Alapítvány létrejött. Az alapítvány egy angol nyelvű rövid tá jékoztatója - a birtokunkba került dokumentációból talán legteljesebben és legösz szefogottabban - ezekről az eszményekről, identitásról és modernizációs stratégiáról így nyilatkozik (1-2. old.):
„A Magyar Soros Alapítvány… célja a nyitott társadalom kialakulásának elősegítése… A társadalom csak akkor őrizheti meg nyitottságát és biztosíthatja a társadalmi
békét, ha a szolidaritás és humanizmus szelleme hatja át.”
„Az állam támaszkodhat az Alapítvány aktív közreműködésére az oktatásügyi, kulturális, egészségügyi és szociális programokban… A kormányzat vagy civil szerveződések számos esetben folytatják azokat a projekteket, amelyeket az Alapítvány kezdeményezett... 1996 óta az Alapítvány kiterjesztette tevékenységét és erősítette együttműködését a kormányzattal, miközben megőrizte függetlenségét és integritását.”
„A közoktatási program támogatja az új eljárásokat és oktatási reformokat - tantervfejlesztéstől a pedagógusképzésig - a legkülönbözőbb tantárgyak terén, például a történelemben és társadalomismeretben, a környezetismeretben és a toleranciára nevelésben. A reformnak ezek a kezdeményezései különböző információs hálózatok segítségével terjednek… A program elsősorban kezdeményezéseket támogat, nem pedig a működtetést.”
A „nyitott társadalom” eszménye sokszor előkerül az értékelésekben. A program irányítói visszatérően nyilatkoznak úgy, hogy egy-egy kezdeményezés éppen beleillik az Alapító „nyitott társadalom” koncepciójába.
Úgy érzik - és ez a közérzet áthatja működésük egészét -, hogy a közoktatás fej lesztésének az az útja, amelyet az Alapítvány támogatásával kezdeményeznek és járnak, jól illeszkedik a „nyitott társadalom” koncepcióhoz (hogy miért, azt egy további, eszmetörténeti elemzés tárhatná föl). Ez a végső cél - a nyitott társadalom eszménye - áthatja az egész programot, úgyhogy vehetjük a program íratlan szabá lyának. Talán ez az egyik oka, hogy ez az eszmeiség célként alig tételeződik. Ezért az értékelő zavarba jön, amikor azt kell eldöntenie, vajon a program elérte-e a saját maga elé tűzött célokat. Az a benyomásunk támad - a dokumentumok olvastán, az összefoglalókat egybevetve és a program mögötti mozgalommal ismerkedve -, hogy a program egésze ennek az eszmeiségnek a jegyében valósult meg.
Közbenső, operatív célok
Miközben az Alapítványnak szelleme, eszmeisége van - ami nehezen adatolható -, addig egyes részprogramoknak jól operacionalizált feladatai (közbenső és/vagy esz közi jellegű), céljai vannak. Egyes részprogramok egyenesen mintaszerűek abban a tekintetben, hogyan kell egy-egy ötletet gyakorlattá fordítani és kivitelezéséhez hoz zálátni. Az Alapítvány - és ezen belül maga a program - fontos hozzájárulás volt ahhoz, amit az önértékelések nem is hangsúlyoztak.
Kialakította a programfejlesztés, finanszírozás, monitorozás egy kultúráját Ma gyarországon, amelyet a továbbiakban más - állami és nem állami, oktatásügyi és kapcsolódó - programoknak alighanem kikerülhetetlenül figyelembe kell venni.
Kevésbé biztató azonban a kép, ha az egyes részprogramok eredeti céljait és megvalósulásukat vetjük egybe (vö. a részprogramok értékelésével). A problémák különösen a program első szakaszát (1995-96) jellemezték. Az ebből az időszakból származó részértékelések visszatérően hiányolják a pontosságot, ütemezést, a tevé kenységek regisztrálását és az elszámoltathatóságot (a program második szakaszá ban ezek a kifogások jelentősen csökkennek, de teljesen nem szűntek meg). E kifo gások egyik oka az a mozgalmi jelleg, amely a program egészét áthatotta, és amely nehezen tűrte, vette tudomásul, hogy a pénzügyi támogatás szoros elszámolással jár. A másik ok eléggé nyilvánvalóan az a közreműködői kör, amelyet a program pályázatai vonzottak, és amely innovativitásával, kezdeményezéseivel, mozgalmárságával ütött el a közoktatás egészétől, nem pedig precizitásával, kitartásával és ap rómunkájával. Így az Alapítvány rugalmasságának, innovativitásának árát, főleg kezdetben, a rendezettség, az elszámolhatóság az egyes alprogramokban jelentkező hiányával fizette meg.
Hogyan viszonyulnak az egyes részprogramok a program egészének szellemiségé hez? Hogyan hozható például összefüggésbe a „nyitott társadalom” koncepciója az alulról megreformált iskolával, az információs hálózatokkal, a társadalom bizonyos csoportjainak kiemelt támogatásával, a tolerancia programokkal, a tantervi-tanköny vi alternativitással, az önfejlesztő közösségekkel stb.? Általánosabban fogalmazva: mennyiben szolgálták ezek az operatív célok (a részprogramok) az elérendő eszményt? Erre a kérdésre csupán vélekedéssel válaszolhatunk. Sehogy sem bizonyítható - persze nem is cáfolható -, hogy e lépésről lépésre teljesített föladatok közelebb vit tek-e a végső eszményekhez, vagy netán távolodtak tőle. A részprogramok az iskolai élet praxisára fordították azokat az eszményeket, amelyek jegyében a honi oktatásügyi értelmiség a nyolcvanas években felnőtt. Úgy is fölfoghatjuk őket, mint illusztráció kat egy oktatáspolitikai tankönyvhöz, amelyben folyamatos fejlesztésről, alulról jött kezdeményezésekről, demokratikus iskoláról és társadalmi kontrollról olvas hatunk. A program tanulsága, hogy ezek az eszmények gyakorlattá fordíthatók, és alternatív oktatásfejlesztéssé formálhatók.
II.
A PROGRAM KÜLSŐ ÉRTÉKELÉSE
A program kilépett a véleményformáló (budapesti) értelmiség szűkebb köréből, és - többek közt a Megyei Pedagógiai Intézeteken keresztül - jelentősen hatott a pe dagógus társadalomra. Így hát szükséges, hogy néhány jellegzetességét a közvélekedés tükrében mérlegeljük.
Amit a közvéleményről tudunk és nem tudunk. Az alábbi megállapításokhoz ma még nem rendelkezünk kiterjedt kutatással. A Szonda Ipsos által a Közoktatás fejlesztési program keretében támogatott 300 intézmény körében készült kutatás adatai alapján az alábbiakat állapíthatjuk meg.
A legtöbben 3-5 alkalommal fordultak támogatásért az Alapítványhoz (32%); 1995 előtt egyszer sem pályázott ide 43%; erről a kezdeményezésről pályázati fi gyelőkből - főként a Sanszból - tudtak. Más támogatásokkal összehasonlítva a Soros Alapítvány támogatását átláthatóbbnak, adminisztrációját kisebbnek, összegeit jelentősebbnek, kínálatát szélesebbnek értékelték (11-23%).
Egyszeri vagy meghatározott időre szóló, rövid távú akciókhoz kaptak támoga tást (54%); ezeket a tevékenységeket már korábban is tervezték, de az Alapítvány támogatása nélkül nem vagy nem így fogtak volna hozzá (23-36%). Támogatás híján eredeti céljaik nem valósultak volna meg (a többség). A támogatás a kértnél kevesebb volt (többségében); ezzel a támogatással is el tudtak és akartak indulni; más forrást is találtak, igénybe vettek.
A közoktatási program három meghatározó prioritását emelték ki (több mint 40%): a pedagógiai innovációt, a tananyagok fejlesztését és a tehetséggondozást. A támogatottak meghatározó kisebbsége a program két törekvését említette: az oktatás reformját és a hátrányos helyzet terheinek könnyítését.
A támogatottak szolid többsége úgy érezte, hogy fejlődött; a munka jó, sikeres, eredményes, tartalmas volt; egyáltalán: megindult a megvalósulás útján; sokat ta nultak belőle (56%). A támogatottak közül azok, akik kudarcot éltek át, az együtt működéseket hiányolták, valamint kevesellették a pénzt (20, illetve 34%). A tá mogatás befejeztével a támogatottak is deklarálták, hogy céljukat elérték, programjukat befejezik, illetve (egyötöd) folytatni tudják és akarják.
Összefoglalva: akik támogatást kaptak, azok úgy érezték, hogy - bár az ötlet megvolt - e program nélkül nem tudtak volna elindulni. Ami tehát a kezdeménye zést illeti, a közoktatási program kétségtelenül elérte az egyik célt. Hogy mi volt a fontosabb eredmény - a pénzbeli támogatás vagy a hálózatépítés - nem derül ki egyértelműen; gyanítjuk, mindkettő. S akik kudarcról panaszkodtak, joggal érez hették úgy, hogy magukra maradtak - nemcsak pénz dolgában. A korábbi támoga tottak többsége arról számolt be, hogy programjaik vagy elérték a céljukat, vagy folytatni fogják őket. Egy későbbi vizsgálat tanulságosan számolhatna be ezeknek a szándékoknak a megvalósulásáról.
A program és a kormányzat viszonya
A program és irányítói közül többen hangsúlyozták, hogy együttműködnek a kor mányzattal a közoktatás megújításában, amennyiben a kormányzat átveszi tőlük a stafétabotot és kezdeményezéseikből kormányzati politikát formál. Ez számos részprogram esetén meg is történt (Sulinet, pedagógus-továbbképzés, hátrányos helyzetűek támogatása), de más esetekben is kétségtelen hatással voltak a kormányzati modernizációs politika formálására.
A program irányítóinak 1994-98 között pozitív együttműködést sikerült ki alakítaniuk az oktatáspolitika kormányzati szereplőivel; kezdeményezéseiket több esetben egyeztették, összehangolták. Így a közoktatás fejlesztését nemcsak az alulról jövő kezdeményezések felkarolásán keresztül tudta elősegíteni az Alapítvány.
Új, innovatív kezdeményezések
A program támogatási rendszere a sikeres, innovatív, alulról jövő kezdeményezéseket igyekezett megtalálni, beindításukat segíteni. A program irányítói hittek abban, hogy a kezdeményezések, amelyeket alulról megvalósítanak, így vagy úgy, de általános gyakorlattá válhatnak. A programot fölfoghatjuk úgy is, mint ame lyik szándékosan célozta meg és akarta életre hívni az innovációkat és az innováto rokat. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy egy ilyen program csak akkor tud látványos eredményeket elérni, ha a közoktatás egyébként megbízhatóan működik - s ezért a működésért a program nem vállalhatott felelősséget.
Maradandó hatás
A legtöbb önértékelés annak megállapításával kezdődik vagy zárul, hogy a prog ram visszafordíthatatlan folyamatokat indított el a közoktatásban. Rövid távon azonban ez még nem állapítható meg. Kétségtelen, hogy a program már említett kezdeményezései illeszkedtek a „kor követelményeihez” (oktatás-finanszírozás, tankönyvpiac, intézményi autonómia, iskolai demokrácia stb.), és így akár saját kezdeményezésük folytán, akár mert belesimultak már folyó oktatáspolitikai mo dernizációkba, általánosan ismertté, sőt elfogadottakká váltak. Még nem állapít ható meg, hogy az Alapítvány Közoktatás-fejlesztési megaprogramja hatására az oktatási rendszerben megindult kedvező folyamatok az időközben megváltozott (a Soros Alapítvány közoktatási kezdeményezéseivel kisebb együttműködő készséget mutató) politikai környezetben valóban visszafordíthatatlannak bizonyulnak-e.
Az élen járók magányossága
A program irányítói a kezdet kezdetétől tudatosan törekedtek arra, hogy kilépje nek a korábbi évek értelmiségi elszigeteltségéből, és minél szélesebb körben, átfo góbban terjeszthessék az oktatás modernizációját. E tekintetben minden eddigi nél messzebbre jutottak: az Alapítvány, többek közt közoktatási programjának kö szönhetően is, mára integráns része a tudomány, a kultúra és az oktatás támogatásának.
A Soros Alapítvány programjai a közoktatásban 1995-1999
(Összes támogatás a négy év alatt)
| Programok | 1995-98
ezer $ | 1995-98
ezer Ft |
| Információs forradalom az oktatásban | 4 320 | 671 313 |
| Szociálisan hátrányos helyzetű fiatalokatsegítőprogram (gyermekétkeztetés) | 3 100 | 418 600 |
| Step by Step | 2 588 | 391 883 |
| Közoktatási információs hálózat | 2 560 | 363 331 |
| Hátrányos helyzetű csoportokat segítő pedagógiai program | 2 527 | 406 500 |
| Közoktatás-fejlesztési program (nem osztott) | 2 495 | 392 487 |
| Roma oktatási program | 2 259 | 383 000 |
| Kisgyermekkori fejlesztés | 1 957 | 307 900 |
| Tankönyv-, taneszköz-, tantervfejlesztés | 1 360 | 203 311 |
| Környezeti nevelés | 1 304 | 212 000 |
| Demokráciára nevelés | 1 073 | 162 500 |
| Oktatás és nyilvánosság | 931 | 147 494 |
| Az oktatásügyi vezetés fejlesztése | 782 | 123 300 |
| Társadalomismeret | 686 | 110 250 |
| Tolerancia program | 627 | 96 600 |
| Gyakorlóiskolák | 623 | 110 992 |
| Szakmai egyesületek, pedadógus szakmai szervezetek | 515 | 85 944 |
| Vizuális nevelés | 502 | 85 670 |
| Út program | 454 | 73 642 |
| „IF YOU...” - középiskolák csoportos tevékenységeinek támogatása | 415 | 67 000 |
| Disputa (Vitakultúra) program | 375 | 61 107 |
| Kistérségi közoktatási együttműködési program | 352 | 65 000 |
| Közösségi oktatás és iskola | 314 | 49 801 |
| Iskolai egészségnevelési program | 269 | 43 784 |
| Vendégtanár az USA-ban | 196 | 33 764 |
| Ösztöndíj program középiskolás diákok részére | 159 | 29 050 |
| Iskolai informatika | 154 | 30 000 |
| Középiskolai kollégiumok program | 144 | 28 000 |
| Nemzetközi oktatási együttműködés | 103 | 20 000 |
| Tesol | 64 | 10 055 |
| Reading and Writing for Critical Thinking | 56 | 11 000 |
| I*EARN | 51 | 9 800 |
| Alternatív pedagógiai intézmények | 36 | 7 000 |
| Összesen | 33 351 | 5 212 078 |
Közoktatás-fejlesztési feladatok támogatása állami költségvetésből
- Az OM céltámogatásai a négy év alatt -
| Program | 1995-98
ezer $ | 1995-98
ezer Ft |
| Informatikai fejlesztés | 38 309 | 7 018 000 |
| Tankönyvkiadás | 15 345 | 2 332 000 |
| Tankönyvvásárlás támogatása | 34 270 | 5 416 000 |
| Pedagógus-továbbképzés | 51 095 | 9 287 000 |
| Pedagógus könyvvásárlás | 16 256 | 2 920 000 |
| NAT és kerettantervek kidolgozása | 2 201 | 385 000 |
| Térségi feladatok | 35 393 | 6 431 000 |
| Értékelési és vizsgaközpontok | 0 | 0 |
| Hátrányos helyzetűek támogatása | 14 589 | 2 655 000 |
| Gyakorló iskolák | 70 805 | 11 493 000 |
| Összesen | 278 264 | 47 937 000 |
FELSŐOKTATÁSI PROGRAMOK
A FELZÁRKÓZÁS, AZ INTERDISZCIPLINARITÁS
ÉS KERESZTIRÁNYÚ PÁRBESZÉD JEGYÉBEN
Az Alapítvány kezdettől fogva nagy figyelmetfordítottarra,hogytevőlegesenhoz zájáruljon a magyarországi felsőoktatási képzés és tudományos kutatás korszerűb bé tételéhez. Már működésének első éveiben számos olyan támogatást ítélt oda, amely közvetett módon ezt a célt szolgálta („Xerox” program, belföldi és külföldi kutatói ösztöndíjak, könyvtár-támogatások stb.). 1994-től még sokszínűbbé vált a paletta. Új intézményi és egyéni pályázati programok indultak, illetve élték „virág korukat”. Noha a felsőoktatás támogatására helyezett hangsúly s az erre szánt ösz szegek sosem közelítették meg az 1994-től induló egészségügyi és közoktatási me gaprogramokéit, a hazai felsőoktatásra fordított támogatások nagyságrendje többé-kevésbé állandó és jelentős maradt az Alapítvány második évtizedének nagy részében.
E terület programvezetőinek munkája talán kevesebb vagy másfajta nehézséggel járt, élvezetesebb volt az imént említett, fajsúlyosabb területeken dolgozókénál - ezzel persze korántsem azt állítom, hogy mennyiségében kevesebb vagy minősé gében más lett volna. Mindenesetre egyetemistákkal, egyetemi vezetőkkel, tudós szakemberekkel volt dolgunk, akiknek pályázati anyagait élvezet volt olvasni, pá lyázataik végrehajtását figyelemmel kísérni és a beszámolókat áttanulmányozni. E pályázati programok csupán a tárgyalt időszak utolsó éveiben szűntek meg, mert - bár a rendszerváltással az adminisztratív akadályok elhárultak - a romló gazdasá gi körülmények miatt az Alapítvány egészen a közelmúltig indokoltnak látta azok fenntartását.
A jelen könyvben tárgyalt dekád második harmadától, nagyjából 1997-98-tól érződik a pályázati programokon az Alapítvány fokozottabb figyelme a felsőokta tás hátrányos helyzetű szereplői iránt, valamint a nyitás a civil kezdeményezések felé. Vásárhelyi Miklós, az Alapítvány elnöke a rendszerváltás gazdasági, társadal mi hatásainak elemzésével már 1996-ban megfogalmazta az új stratégiát az Ala pítvány számára, melynek középpontjában a következők álltak: a társadalmi szo lidaritás erősítése, a demoralizálódás elleni harc, fokozott figyelem és támogatás a hazai civil szervezeteknek és általában a civil önszerveződésnek. Ekkor indulnak a roma középiskolásokat és egyetemistákat, valamint az érzékszervi és mozgássérült hallgatókat segítő pályázatok, felmérés születik a felsőoktatásba jelentkezők és oda bejutók összetételéről és motivációiról, támogatásra pályázhatnak a felsőoktatás, majd általában az oktatás területén indított civil kezdeményezések. Diáktanács adó Központok létesítését és fejlesztését segíti az Alapítvány az USA és Nyugat Európa egyetemeinek példája nyomán, hogy az információhoz való hozzáférés és a személyes tanácsadás egyformán biztosított legyen minden hallgató számára. A külföldi képzések mellett hangsúlyt kap a belföldön megszerezhető szakmai kép zés: magyarországi szakmai rendezvényeken való részvételre is lehet támogatásért folyamodni, a belföldi doktorandusz programban pedig a disszertáció megírásá nak idejére ösztöndíjat nyerni. A jobboldali kormány évei alatt működik a nyitott társadalom eszméjének terjesztését szolgáló szakkollégiumi program, valamint a szélsőjobb eszmék terjedése elleni felsőoktatási program. Az évezredfordulótól végül megszűnik a köz- és felsőoktatás kettéválasztása a programvezetésben.
BÖLCSÉSZ REFORM PROGRAM - HESP - FEPP
A kísérletképpen még 1990-ben kezdődött Bölcsész reform program folytatása ként indult a „Higher Education Support Program”, azaz HESP (Felsőoktatás támogatási program), amely 1992-től lényegében hét éven át működött, egészen az 1997/98-as tanévvel bezáróan. Ez idő alatt évről évre növekvő mértékű támoga tással összesen közel 250 millió Ft és 460 ezer dollár támogatást nyújtott több tu cat hazai egyetemnek és főiskolának, immár nemcsak új vagy újító jellegű bölcsé szet, hanem társadalomtudományi oktatási programokhoz is. Az angol elnevezés a Soros alapítványok nemzetközi hálózatában több országba „exportálódott” ma gyar példa sikeres elterjedését jelzi: a Nyílt Társadalom Intézet külön keretet adott és regionális programirodát állított fel az egyes országok HESP programjainak figyelemmel kísérésére és koordinálására.
A magyar mintaprogram születésénél az alapítón kívül többen is „bábáskod tak”, így egyebek közt Komoróczy Géza, Szilágyi János György, Litván György, Rév István, Nádasdy Ádám s az azóta elhunyt Hanák Péter professzor. A HESP ma is tovább él sok helyütt, így a szovjet utódállamokban vagy Mongóliában.
A pályázati program létrejöttében döntő szerepe volt a rendszerváltásnak. Ezt követően ugyanis, mikor az „emberek és eszmék szabad áramlásának” immár csak anyagi korlátai maradtak, a hazai egyetemekben növekvő igény támadt arra, hogy felzárkózzanak a nyugati felsőoktatás színvonalához és sokszínűségéhez, s ez más ként nem mehetett, mint ha az ottani tapasztalatokat átveszik. Azaz, ha meghív nak például külföldi vendégoktatókat, lefordítanak és átvesznek tananyagokat és maguk is új jegyzeteket írnak, új oktatási programokat indítanak az interdiszciplinaritás jegyében. Elindult tehát egy sokszereplős, spontán modernizációs folya mat a felsőoktatásban, s ezt kívánta a HESP is minél inkább elősegíteni. Aránylag kis pénzekkel, de igen hatékonyan, például azzal, hogy támogatta egy sor olyan vendégtanár meghívását, akikhez kiutazni jóval költségegesebb lett volna a ha zai kollégáknak vagy népes ösztöndíjas diákcsoportoknak. Fontos hozadéka volt a HESP-nek az is, hogy nagyban hozzájárult a tényleges egyetemi - s azon belül: a tanszéki, kutatóintézeti - autonómia megalapozásához. Számos hazai tanszék és fakultás e program sok éves támogatásai révén tudta elindítani vagy tovább fejleszteni önálló doktori programjait, s válhatott a posztgraduális képzés, a kor szerű kutatómunka valódi műhelyévé. Hogy a teljesség igénye nélkül csak néhá nyat említsünk, többek között az ELTE Folklór Tanszékének, Olasz Tanszékének, Belső-Ázsiai Tanszékének, Magyar Irodalomtörténeti Intézetének önálló dokto ri programjai, a Germanisztika Intézet jiddis programja, a később tanszékké fejlő dő Kulturális Antropológia Szakcsoport vagy a Történeti Antropológia Tanszéki Csoport oktatási programjai, a humánökológiai szakirány elindítása, vagy a „gen der studies” mint újszerű oktatási program bevezetése. A vidéki egyetemek és főis kolák is nagy számban képviseltették magukat a nyertesek között (Miskolc, Deb recen, Szeged, Pécs, Szombathely, Eger, Esztergom, Zsámbék, Baja). A vidéken in dult képzések közül kiemelkedik a pécsi Kulturális Antropológia Program, a mis kolci Vizuális Antropológia Tanszék programja, a szegedi Vallástudományi Szak kollégium vagy a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem amerikanisztikai és irlandisztikai kurzusai.
A program folyamán mindinkább körvonalazódott az az igény, hogy ne csak évről évre lehessen pályázni, hanem távlatosabb munkatervekkel is. Épp ezért a HESP utolsó három éve gyakorlatilag a meghívásos, több tanévre szóló pályáztatás jegyében telt. A pályázóknak három tanévre szóló kerettantervet kellett benyújta niuk, amihez - a megfelelő részeredmények igazolásával - évente kapták meg a tá mogatást. Ez valójában egy szűkebb, bár összetételében meglehetősen vegyes pá lyázói kört jelentett: mintegy 60 főiskolai, egyetemi tanszéket, intézetet, tanszék csoportot, oktatási programot és speciális kollégiumot. A kuratóriumnak az volt az álláspontja, hogy fusson végig e hároméves ciklus, s a tapasztalatok fényében majd újra lehet gondolni a folytatást.
Az Alapítvány 15 éves jubileumára készített statisztikai összeállításban a tá mogatásból részesült egyetemek aránya 2:1-hez a budapesti intézmények javára az 1998-as évvel bezárólag. Ez az arány megmaradt a további esztendőkben is. A program kimagasló éve 1993 és 1996 volt, amikor évi 45 millió Ft-os kerettel rendelkezett (akkoriban ez tetemes összeg volt!).
1999-től alakult át a program, és lett a HESP-ből FEPP, azaz: Felsőoktatási Együttműködési és Programinnovációs Pályázat, amely újabb három tanéven át, együttvéve mintegy 222 millió Ft-os támogatást biztosított 25 egyetemi és főiskolai oktatási egységnek. Ennek lényege, mint neve is jelzi: az együttműködés, az az a keresztirányú kommunikáció elősegítése és az innovatív elemek megvalósítá sa volt. A program célja a bölcsészet- és társadalomtudomány területén komplex, az oktatási és kutatási alapegységek széles körű és szoros együttműködésén alapu ló, tartalmukat és módszerüket tekintve korszerű képzési programok kialakulásá nak támogatása. Az Alapítvány kiváltképp ösztönözni kívánta a „keresztirányú” párbeszédet az azonos tudományterületeken tevékenykedő hazai és külföldi okta tók és kutatók között, közelítve ezzel a hazai felsőoktatás színvonalát a nemzetkö zi normákhoz. Ezért olyan, több partner együttműködésén alapuló programok se gítését határozta el, amelyek tartalmukban és módszereikben korszerűek, de a hagyományos szervezeti keretek között nehezen találnának támogatót. Pályázatokat a hazai felsőoktatási intézmények oktatási egységeitől, tehát tanszékektől, tanszék csoportoktól, oktatási intézetektől fogadott az Alapítvány. A pályázatot egy tan széknek, tanszékcsoportnak vagy oktatási intézetnek mint főpályázónak kellett benyújtania oly módon, hogy legalább még egy (de lehetőleg több) hazai vagy kül földi oktatási, kutatási intézmény hasonló egységével partnerkapcsolatot létesített. Nyolc programelemre lehetett támogatást kérni, melyek ötvözték a korábbi sike res alapítványi programokat. Így például a hazai oktatás, külföldi szaktekintélyek meghívása, jegyzetírás mellett a programmal összefüggő külföldi tanulmányutakra, konferenciákon való részvételre, egyetemi cserekapcsolatokra is.
A pályázati konstrukció többhónapos tervezést vett igénybe, s az akkori Felsőoktatási Szakkuratórium mellett oroszlánrésze volt benne a szakértőknek: Kállay Gézának, Bezeczky Gábornak és Papp Lajosnak.
Így került sor többek között az ELTE Önálló Jiddis Programjának támogatásá ra az Oxfordi Egyetemmel együttműködésben, az ELTE Egyetemközi Nyelvész háló programjáéra, melyet a szegedi és pécsi egyetemmel közösen terveztek és haj tottak végre. Az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskola értékközpontú film terjesztői speciális képzéséhez a Magyar Filmintézettel társult partnerként, míg a Debreceni Egyetem (akkor még Kossuth Lajos Tudományegyetem) Ókortörténeti Tanszéke az egyetem Klasszika-Filológia Tanszékével s a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemmel együttműködve vitte végig nagy sikerrel speciális programját történelem, latin és ógörög szakos hallgatók számára.
SZAKKOLLÉGIUMI PROGRAMOK
Az Alapítvány már a rendszerváltás előtti évektől nyújtott támogatást a Jogász Szakkollégiumnak (később: Bibó István Szakkollégium) és a Rajk László Szakkol légiumnak. Ez a formáció egy olyan különleges, demokráciára nevelő intézmény, mely az angol college-ok mintájára és a népi kollégiumok pozitív, közösségformáló hagyományát átvéve meghonosítani kívánja a tutori rendszert, a legkiválóbbakból egy későbbi szakmai vezető elit kinevelését a szó legjobb értelmében, miközben a kollégiumi életforma és vezetés demokratikus rendszerében megtanítja a kollégistákat a demokrácia napi gyakorlására.
A program csak 1996-ban önállósult, sokáig a HESP részeként működött. Már akkor kialakult egy belső köre a szakkollégiumoknak, azoké, amelyek működé se kiforrott mintaként szolgálhatott a felzárkózni szándékozóknak (Rajk, Bibó, Széchenyi, Bolyai Szakkollégium, Társadalomelméleti Kollégium, Németh Lász ló Szakkollégium). Önálló programként mindjárt 5 alprogrammal indult, melyek közül három a meghívotti kört szolgálta (intézményi azaz általános működési tá mogatás, infrastrukturális fejlesztések, valamint szociális ösztöndíjkeret a rászoru ló kollégistáknak, melyet saját hatáskörében a diákbizottság ítélt oda). A másik két alprogram a „szakkollégiumiság” felé haladó kollégiumok fejlesztését szolgálta két fokozatban.
1996-tól a 2002/2003-as tanévvel bezárólag együttvéve 214 millió Ft-ot fordított az Alapítvány összesen 147 tanévnyi szakkollégiumi programra.
A vezető szakkollégiumok diákképviselőivel együtt az Alapítvány utóbb kidolgozta az ún. Szakkollégiumi Kritériumrendszert, mely azóta is alapul szolgál mind a szakkollégiumok, mind az egyéb támogatási programok számára. Az 1998-2002 évi Fidesz-kormányzat alatt a MEH Civil Kapcsolatok Főosztálya indított pályá zatot szakkollégiumok számára, melyben felhasználta - igaz, megkérdezésünk nélkül - a Soros-féle többlépcsős pályázati konstrukciót és a kritériumrendszert.
Az utolsó támogatási kör 2002-ben a „Szakkollégiumok a nyitott társadalo mért” címet viselte. Ennek keretében rendezvényeket, előadássorozatokat szerve zett a nyertes 18 szakkollégium. Így született meg például a TEK Társadalomel méleti Kollégium „Perspektívák egy tágra zárt társadalomban” című kitűnő kon ferencia kiadványa, mely a másság kérdéskörével foglalkozó előadásokat, kerekasztal-beszélgetéseket gyűjtötte kötetbe.
KÜLFÖLDI FELSŐOKTATÁSI INFORMÁCIÓS KÖZPONTOK,
DIÁKTANÁCSADÓ KÖZPONTOK
Az amerikai felsőoktatás iránt megnyilvánuló érdeklődés, a rendszerváltást követően megnyíló utazási lehetőségek és elérhetővé vált (tegyük hozzá, akkoriban aránylag nagy számban is kínált) amerikai ösztöndíjak vezették a New York-i Soros-irodát arra a gondolatra, hogy tájékoztató irodahálózatot létesítsen Magyarországon a Soros Alapítvánnyal és az akkor még Magyarországon aktív US Information Service-szel együttműködésben. A kezdeti néhány iroda száma hamarosan nyolcra szaporodott, Budapesten kettő, a vidéki nagy felsőoktatási központokban hat működött. Egyetemi könyvtárakban, hallgatói információs központokban nyújtott információt egy-egy arra kiképzett munkatárs a külföldön tanulni vágyóknak. A program a ’90-es évek közepén élte fénykorát. Megfelelő pénzkeret volt arra, hogy nemzetközi szakmai szervezetekben tagi státuszt szerezzenek az információs munkatársak, rendszeresen utazott a csoport külföldi szakmai konferenciákra, a USIS által szervezett továbbképzésekre. Az Alapítvány 2002-ig tudta a pénzkeretet biztosítani erre a programra. A hálózat a Fulbright Tanácsadó Központ szakmai támogatásával ma is működik, az irodákat nagyrészt átvették azok az intézmények, melyek eddig is helyet adtak nekik (így például a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, vagy a miskolci, debreceni, szegedi, pécsi, veszprémi egyetem ill. a szombathelyi főiskola).
A nyolc tanácsadó központ 1990-től évente kapott alapítványi támogatási kere tet egészen 2002-ig, összesen 45 millió Ft-ot és természetbeni adományt közel 100 ezer dollár értékben.
A megszerzett tapasztalatok azt is nyilvánvalóvá tették, hogy Magyarországon hiányzik a belföldi felsőoktatásból egy olyan, a diákokkal foglalkozó tanácsadó iroda mint intézmény (és egyáltalán a „student advising” mint műfaj), amelynek létrehozásában, fejlesztésében szerepe lehet az Alapítványnak.
Az Alapítvány többhónapos tervezés után, 1998 őszén hirdette meg pályáza tát Diáktanácsadó Központok támogatására felsőoktatási intézmények számára. A kiírás szerint mind új irodák létrehozásának, mind a már meglévők fejlesztésé nek támogatására lehetett pályázni, három tanéven át tartó támogatásra. A pályázat célkitűzései közül a legfontosabbak a következők voltak:
- Alakuljon ki a szolgáltató szemléletű, sokféle információt és segítséget nyújtó, kellően fölszerelt, motivált munkatársakkal működő diáktanácsadók országos hálózata; - a diáktanácsadók kialakulása segítse az intézményeken belüli és az intézmé nyek közötti információcserét, az együttműködést, az integrációs folyamatokat;
- az irodák épüljenek be az intézmények adminisztratív apparátusába, az in tézményvezetés vállalja a tevékenységet, és a működtetésről gondoskodjon a hároméves program lezárulta után is.
Az első, 1999/2000-es tanévre számos felsőoktatási intézménytől, kisebb főisko láktól a nagy tudományegyetemekig, összesen 28 pályázat érkezett. Ezek közül 20 részesült közel 48 millió forint támogatásban. Kiestek azok a pályázók, amelyek nél nem látszott biztosítottnak az intézményi háttér: a pályázathoz alapfeltételként helyiséget, berendezést, két munkahelyi státust és rezsifedezetet kellett garantálni, továbbá az intézmény vezetésének nyilatkoznia kellett, hogy a pályázati futamidő lejárta után is tovább működteti a tanácsadót.
Az alapítványi döntést két szempont erősen motiválta; egyrészt az, hogy a támogatás révén lehetőség szerint az ország minden régiójában alakuljon diáktanácsadó, másrészt, hogy az azonos városban vagy régióban lévő tanácsadók működjenek együtt: mi több a következő fordulóban már lehetőleg közösen pályázzanak. A második, 2001/2002-es tanévre jelentősen javult a pályázatok színvonala. Az össztámogatás 14 pályázónak 28 millió forint volt. Letisztult a feladat, megvalósítható, konkrét elképzelések, együttműködések alakultak ki. Ehhez hozzájárult egy fontos, részben a pályázat által gerjesztett, de lényegében spontán folyamat: a diáktanácsadók együttműködése, konzultációk, konferenciák szervezése. A Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület (FETA) keretében a már nagyobb tapasztalattal vagy felkészültebb szakember gárdával rendelkező intézmények segítik az újakat, sőt a szakmai képzés és továbbképzés körvonalai is kirajzolódnak.
Az első év nyerteseinek 20-as mezőnyéből a harmadik tanévre 15 maradt, rész ben a felsőoktatásban időközben lezajló integrációs folyamat által létrehívott ösz szeolvadások, részben az anyaintézmény belső problémái miatt. Így is maradt az ország minden felsőoktatási központjában Soros-támogatással kifejlődött tanácsadó. A három tanév alatt e célra összesen 104 millió Ft-ot fordított az Alapítvány.
EGYETEMI CSEREPROGRAMOK
A rendszerváltást követően a magyarországi egyetemek és főiskolák buzgón léte sítették a nyugati cserekapcsolatokat, melyek révén számos hallgató jutott egy két szemeszteres külföldi képzéshez. A program öt tanéve alatt összesen 113 cse reprogram bonyolódott mind budapesti, mind vidéki egyetemi-főiskolai tanszé kek és külföldi intézményi cserepartnereik között (USA-beli, angliai, finnországi, hollandiai, olaszországi, izraeli stb. egyetemek). Az egyik legsikeresebb, 5 tanéven fenntartott cserekapcsolat volt például a Gödöllői Agrártudományi Egyetemé az amerikai Purdue Egyetemmel.
Az Alapítvány összesen több mint félmillió dollárt költött a programra. Az Alapítvány - olykor a kezdetekig visszanyúló - legalább egy tucatnyi külföldi ösztöndíjas programja külön elemzést érdemel, így ezekre itt most nem térek ki. (Ld. Debreczeni Júlia, egykori programvezető írását.)
KÜLFÖLDI ÖSZTÖNDÍJKIEGÉSZÍTÉSEK,
RÖVID TANULMÁNYUTAK
Még az Alapítvány elindulásakor, 1985-ben alakult ki a Konferenciaprogram, mely akkor szinte az egyedüli független támogatási lehetőség volt tudományos konferenciákon való részvételhez. A humán- és társadalomtudományok mellett a „hard sciences”, a természet-, műszaki, agrár- és orvostudományok is szóhoz ju tottak itt. Nemcsak repülőjegyet, hanem a részvétel költségeire dollártámogatást is lehetett nyerni. Feltétel volt a színvonalas pályázati anyag mellett a meghívóle vél vagy elfogadott előadás. Hamarosan, a jelentkező igényekre válaszul kialakult a rövid tanulmányutas konstrukció is, mely szintén meghívólevélhez, elfogadott jelentkezéshez volt kötve legfeljebb három hónapos tanulmányút, szakmai képzés esetében. Kezdetben az Alapítvány Nagykuratóriuma döntött, majd szakmai al kuratóriumokat kértek föl az egyes szakterületekre jelentkező pályázók hozzáér tő rangsorolása céljából (minden alkalommal többszörös „túljelentkezésre” lehetett számítani).
A New York-i Soros-irodában jelentkeztek támogatásért azok az amerikai ösztön díjat nyert hallgatók, akiknek vagy a kiutazás fedezete, vagy a túl csekély ösztöndíj okozott gondot, és kiegészítést reméltek Soros György alapítványától legalább ar ra az 1-2 hónapos időszakra, amíg berendezkednek új életszakaszukban. Így szüle tett meg a Supplementary Grant program, melyről később levált és önállósodott a Special Studies Grant program a zenei, alkotó- és előadó-művészetekre, a Supple mentary Grant kategóriát meghagyva a természet-, orvos-, műszaki és agrártudo mányok művelői számára. Az alapgondolat az volt, hogy azokat támogassa az Ala pítvány, akik a maguk erejéből (nem államközi megállapodások keretében) nyert ösztöndíjakkal vágnak neki külföldi tanulmányaiknak. Ezért nem lehetett egyéb ként ilyen támogatást kérni például Erasmus ösztöndíjakhoz, vagy a Magyar Állami Ösztöndíjbizottság ösztöndíjaihoz.
Kezdetben az Alapítvány szerepe csupán a pályázatok formai ellenőrzésére korlátozódott, a megfelelőket faxon továbbította New York-ba, ahonnan azután megérkezett a - többnyire elfogadó - válasz. A pályázók bankszámlára kapták a támogatást New Yorkból. A szaporodó kérések és az itthoni valutakezelés köny nyebbé válása vezetett végül oda, hogy a programot a budapesti Alapítvány a sajátjaként vihette tovább. A teendők összehangolására önálló és roppant lelkes kuratórium alakult (Pók Attila történész, Kállay Géza angol irodalmár, Pete Péter köz gazdász, a színházi pályázatokra Ascher Tamás, Koltai Tamás, Nánay István, vagy a táncosokéra Kaán Zsuzsa - hogy csak néhányukat említsem), mely értőn támo gatta számos tehetséges és invenciózus magyar fiatal szakmai ambícióit (csupán az USA-ban szokásos sportösztöndíjak esetében volt tapasztalható részükről némi gyanakvás).
A Salzburgi szemináriumok régi és sokáig élő pályázati programja az Alapít ványnak (2004-ben az Alapítvány közreműködésével és támogatásával még műkö dik). Az USA-beli Cornell Egyetem Gyógyászati Központja és az American Aust rian Foundation támogatásával az Alapítvány egyhetes szakorvosi tanfolyamok ra tudta küldeni a nyerteseket, évente 20-30 szakembert. Mivel három támogató együttműködésével folyt a program, az Alapítvány aránylag kis befektetéssel (útiköltség fedezete) rendkívül hasznos kezdeményezéshez nyújtott fontos segítséget. A program - hála a külföldi támogatóknak - a mai napig él, a Soros Alapítványtól a Hospice Alapítvány vette át a tanfolyamok meghirdetését, pályázatok gyűjtését és az ösztöndíjak kezelését.
Az Alapítvány 15 éves évfordulójára készített kimutatás szerint csak 1998-ig öt és félezer szakember vett részt külföldi konferencián és tanulmányúton az Alapít vány segítségével. A célországok között az USA részesedése már „csak” 20%, a leg nagyobb súllyal pedig a nyugat-európai országok szerepelnek (60%). Ugyanebben az összeállításban másfélezer a száma azoknak, akik 1998-ig külföldi ösztöndíjukhoz kiegészítő támogatást nyertek az Alapítványtól.
TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓK
KÜLFÖLDI MEGJELENTETÉSE
Ez is azoknak a programoknak az egyike, melyek a valutahiányos időkből szár maznak. Magas idézettségi indexű külföldi szaklapokban közlésre elfogadott cik kek publikációs díját fedezte az Alapítvány a megfelelő igazolások ellenében. Soká ig tartotta magát a program, egészen 1996-ig, amikor az alapítványi keret szűkö sebbé válása, a kutatás mint alapítványi prioritás megszűnése végül magával hozta e fájdalmas döntést.
A programra évente 150-300 ezer dollár közötti összeget szánt az Alapítvány egészen a lezáró évig, 1996-ig. A támogatás révén minden évben 30-40 tudomá nyos cikk jelenhetett meg magyar kutatók tollából a legkomolyabb nyugati szaklapokban. (A tételes eredménylistákat évkönyveink ma is őrzik.)
BELFÖLDI ÖSZTÖNDÍJAK
KIVÁLÓAKNAK ÉS RÁSZORULTAKNAK
A doktorandusz hallgatók számára kiírt ösztöndíj nemcsak a doktori disszertáció megírásának évére nyújtott - keresetpótló - jövedelmet, hanem egy „célprémiu mot” is magában foglalt mind a konzulens, mind a doktorandusz részére a disszer táció benyújtásának igazolásakor. Általános tapasztalat volt ugyanis, hogy a doktori képzés (és vele a doktori ösztöndíj) lejártával a hallgatók - anyagi okok miatt is - inkább elhelyezkednek, és elmarad a dolgozat megírása, a képzés „megkoronázá sa”. Rengetegen pályáztak erre a lehetőségre, és jó érzéssel mondhatni ma is, hogy számos értékes dolgozat született meg nem utolsósorban az Alapítvány jóvoltából.
A belföldi „rövid” tanulmányút ösztöndíj gondolata mögött az a szándék hú zódott meg, hogy az Alapítvány külföldi képzési programjai révén Magyarország ra hozott tudás „multiplikátor” hatását kell kihasználni. Érthető okokból azonban mégsem vált olyan népszerűvé a program, mint külföldi megfelelője, a Rövid tanulmányút program.
Ezekre a külföldi szakmai képzésekre 1990 és 2000 között összesen 4,3 millió dollárt és 54 millió Ft-ot fordított az Alapítvány. Egy évtized alatt közel 3200 szakember jutott külföldre konferenciára, rövid tanulmányútra, külföldi egyetemre fokozatszerzés céljából vagy művészeti képzésekre az Alapítvány támogatásával. 1999-ben merült föl más, az egészségügyi programban szerzett alapítványi tapasztalatok nyomán annak gondolata, hogy a felsőoktatásba már bejutott, érzékszervi vagy mozgássérült hallgatóknak nyújtson segítséget az Alapítvány tanulmányaik sikeres végzéséhez. Ez jelenthetett például havi rendszerességű ösztöndíjat egy segítő számára, aki fölolvasta/magnóra mondta a tananyagot egy vak hallgatónak, vagy akár egy családtag számára, aki naponta vitte és hozta mozgássérült, kerekesszékes gyermekét az egyetemre. A tanulmányok végzését megkönnyítő kisebb technikai eszközökre is lehetett támogatásért pályázni (számítógépes software, magnetofon stb.). A program első évében néhány felsőoktatási intézmény is támogatáshoz jutott a fogyatékkal élő hallgatók számára speciális diáktanácsadás indítására.
A fenti támogatással három tanéven át összesen 568 érzékszervi vagy mozgás sérült egyetemi/főiskolai hallgatót segített az Alapítvány tanulmányai végzésében. Az e célra fordított összeg három év alatt meghaladta az 57 millió Ft-ot.
Az 1998-ban induló és két tanévet felölelő, egyetemi és főiskolai felvételt segí tő pályázati program is a hátrányokkal induló fiatalokat kívánta kedvezőbb hely zetbe hozni. Ennek keretében állami gondozottak, volt állami gondozottak és ro ma származásúak kérhettek támogatást felvételi előkészítő tanfolyamon való rész vételhez, a felvételire való készülés idejére megélhetési támogatásként 10 havi ösztöndíjat, idegen nyelv tanulásához nyelvtanfolyami díjtérítést, sőt a felvételi lapok megvételéhez is lehetett anyagi segítséget kapni. 46 fiatal jutott összesen 4,3 millió Ft támogatáshoz.
MOBILITÁS A FELSŐOKTATÁSBAN
- egy felmérés tanulságai -
1998-ban az Alapítvány felsőoktatási támogatási programjaiban új prioritásként jelentkezik a szociális szempontok fokozott érvényesítése az esélyegyenlőség javí tása, a szociális helyzetből fakadó hátrányok csökkentése érdekében. Új pályáza tot írt ki a leginkább rászoruló csoportok, a romák s az állami gondozottak szociá lis támogatására. Hiányzott azonban a magyar felsőoktatás olyan átfogó szocioló giai elemzése, mely alapján megbízható képet lehetett volna kapni a felsőoktatásba jelentkezők, az oda bejutók szociális hátteréről, a társadalmi mobilitás és a felsőok tatás kapcsolatáról. A kutatást különösen az állította a szociológiai érdeklődés elő terébe, hogy a kilencvenes években, 1990 és 1997 között megduplázódott az elsőéves nappali egyetemi és főiskolai hallgatók száma.
A meghívásos pályázatot az ELTE Szociológiai Intézete nyerte el közel 20 mil lió Ft támogatással. A kutatás során anyagot gyűjtöttek és elemzést készítettek a szóbeli felvételi vizsgák időszakában, önkéntes részvétellel a felvételizők csalá di hátteréről, vagyoni helyzetéről, az intézmény- és szakválasztás motívumairól. A felmérés második szakasza a felvételik eredményességére vonatkozott, a bejutottak (és kimaradók) motivációit és eredményeit elemezte.
A kutatás igen érdekes - és sokban meglepő - eredményt hozott. Eszerint a kö zépés felső iskolafokokon csökken a család társadalmi helyzetének hatása a fia talok előmenetelére. Az általános iskola utolsó évében lezajló szelekción túljutot tak között már nincsenek ott a legelesettebbek, akik semmilyen középiskolában nem tanulnak tovább. A középiskolát elvégzők nagyobb része viszont már az érett ségi megszerzésével meghaladja a szülők iskolázottsági szintjét. A felsőoktatásba való bejutásra a családi háttér aránylag csekély hatással van, inkább a tanulmányi eredmény és a középiskola típusa a fő meghatározó. Gyakorlatilag, mire a felvéte li jelentkezésre kerül sor, „a társadalmi szelekció tényezői már elvégezték feladatuk nagy részét. A felsőfokú továbbtanulási esélyek egyenlősítését messziről kell kez deni, hiszen minél közelebb érünk magához a felsőoktatáshoz, annál szűkebb körben és annál kevésbé hatékonyan lehet beavatkozni.”*
* A felsőfokú továbbtanulás meghatározói 1998-ban - zárótanulmány. Készítette: az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetének kutatócsoportja. ELTE, Budapest, 1998. december 20.
CIVIL KEZDEMÉNYEZÉSEK
A (FELSŐ)OKTATÁSBAN
A fogyó pályázati programlehetőségek ellensúlyozására született meg ez a pályáza ti lehetőség, mely a támogatásra érdemes, de a meghirdetett programokba be nem illeszthető, esetenként az Alapítvány által indított alternatív, civil szervezeti okta tási kezdeményezések továbbélését szolgálta. Kezdetben a program csak a felsőok tatásból fogadott ilyen célú kéréseket, majd az oktatási programcsoport megszületésével a közoktatás területéről is.
Három éven át működött a program, 1999-től 2001-ig, mely időszak alatt csak nem 300 civil szervezet által tervezett és végrehajtott oktatási programot támogatott együttvéve 60 millió Ft-tal.
EGYETEMI-FŐISKOLAI OKTATÓK
A SZÉLSŐJOBB NÉZETEK TERJEDÉSE ELLEN
Az ezredforduló éveiben volt tapasztalható a szélsőjobb nézetek aggasztó térhódí tása az egyetemeken és főiskolákon. Az Alapítvány támogatást nyújtott a nyílt tár sadalom eszméjének terjesztését, a látókör szélesítését, a liberális értékrendet, kriti kus gondolkodást szolgáló, szabadon választható előadások, kurzussorozatok szer vezéséhez, megtartásához 2002-ben, az oktatási programok utolsó évében. A cél az volt, hogy a diákság figyelmétfelhívjukaszélsőjobbhatásokraésabennükrej lő veszélyekre, hogy ezeket a fiatalokidőbenfelismerjék.Ezúttalakurzusoktema tikus kereteit is megadta az Alapítvány a pályázathoz. Ezek a következők voltak: a szélsőjobboldali nézetek térhódításának okai, megjelenésének módozatai (anti szemitizmus, cigányellenesség, sovinizmus stb.), története, stratégiai eszköztára, az ellenük folytatott küzdelem lehetséges formái.
13 pályázat nyert, köztük magánszemélyek, felsőoktatási intézmények, civil szervezetek. Terveik megvalósítására összesen 6,5 millió Ft-ot fordított az Alapítvány.
Összességében azt hiszem, nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy az Alapítvány ezen a téren is megtette a magáét: sokat és hatékonyan áldozott a magyar felsőok tatás és kutatás fellendítésére, nemzetközi felzárkóztatására, és a szakértők és szak mai kuratóriumok az egyes programok kialakításában sikeresen ötvözték az Ala pítvány fő célkitűzéseit a belföldi és külföldi trendek összehasonlításából levonható konzekvenciákkal.
Az ezredforduló környékén a szaktárcák számos, az Alapítvány által bevezetett tá mogatási mintát használtak föl vagy vettek át. Az egyetemi-főiskolai autonómia létrejötte, a magyar felsőoktatás integrációja, a bolognai folyamathoz történő felzárkózás, az európai uniós támogatási lehetőségek (Socrates-Erasmus + kutatási keretprogramok) intenzív jelenléte mind arra utalt, hogy ezen a területen az Ala pítványnak már nincs többé tennivalója. Visszavonulni is jókor kell tudni - úgy látjuk, ezt is a kellő időben cselekedtük. Geszti Judit
KÜLFÖLDI ÖSZTÖNDÍJ- ÉS
KONFERENCIATÁMOGATÁSOK
Frissen végzett bölcsészként 1986-ban kerültem az akkor még alig egy éve működő MTA-Soros Alapítványhoz, amely addig csak belföldre adott ösztöndíjakat. Engem az első külföldi ösztöndíjprogramok, az Oxfordi és az Általános külföldi ösztöndíjprogram koordinálására, ügyintézésére vettek fel. Később nagyban önál lósodott a munkaköröm, és az Alapítvány elnökségének és kuratóriumának támo gatásával önállóan is létrehoztam együttműködési megállapodásokat és azok nyomán ösztöndíjprogramokat jónevű külföldi egyetemekkel és kutatóhelyekkel.
De a „hőskor” 1986 volt, amikor az MTA-Soros Alapítvány felhívására két hónapos beadási határidő mellett több mint 800 pályázat érkezett. Óriási menynyiség, ha belegondol az ember: mintha a tudományos élet legkülönbözőbb területein a legkülönbözőbb szakmákban egyre gyűlt volna a külföldi tapasztalatszerzésre és megmérettetésre sarkalló vágy, ami az Alapítvány hívó szavára mintegy átszakította a zsilipeket. A pályázatok feldolgozását az Oktatási Minisztérium külföldi ösztöndíj bizottságával együttműködésben kellett elvégezni, ami a néhai pártállami bürokrácia közismert nehézkessége és óvatossága miatt korántsem volt zökkenőmentes. A minisztérium, korábbi szelekciós monopóliumán féltve őrködve, ragaszkodott hozzá, hogy hozzá fussanak be a pályázatok, és megbízta az „illetékes osztályt”, hogy ellenőrizze és iktassa a Soros által meghirdetett két ösztöndíjprogramra érkező beadványokat. Itt fizikai valójában is megjelent a 800 pályázat abszurditása: máig elevenen él bennem a látvány, ahogy benyitva a minisztérium megbízott munkatársának szobájába azt láttam, hogy az összeroppanás határán küszködik az őt elárasztó, kezelhetetlen mennyiségű irattömeggel. Világos volt, hogy a minisztérium sem szokva, sem felkészülve nincs ilyen mennyiségű pályázat ilyetén módon való kezeléséhez. Mindez, persze, nem pusztán technikai probléma volt, hiszen az Alapítvány titkárságának vezetői, Vásárhelyi Miklós és Forgács Pál eleve tiltakoztak az ellen, hogy az ösztöndíjpályázataink ügyében a minisztérium vagy az MTA mondja ki a végső szót. Később sikerült is meggyőzni a többletterhektől szabadulni akaró apparátust, s így ez a rendszer csakhamar meg is szűnt, és a pályázatok - az adminisztrációtól az elbíráláson át a kiutaztatásig - végleg átkerültek hozzánk. A kezdetek figyelemre méltó tanulsága azonban min denképpen az, hogy milyen nagymértékű várakozás és bizalom volt az emberek ben az Alapítvány külföldi ösztöndíjpályázatai iránt. Az állami pályázatokkal kap csolatban meglehetős kiábrándultság jellemezte akkoriban a tudományos és művé szeti közhangulatot: az emberek nem igazán tudtak hinni abban, hogy egyáltalán érdemes energiát fektetni a pályázatok elkészítésébe, hisz nyilvánvaló volt, hogy nagy valószínűséggel úgysem ők kapják meg - nagyon gyakran ugyanis „másfaj ta” szempontok döntöttek az elbírálásban. És ezekre a másfajta szempontokra nem volt illő rákérdezni. Abban a világban, ha valaki összeszedte a bátorságát és vala milyen állami ösztöndíjra beadott egy pályázatot, akkor az sok esetben eltűnt egy tökéletesen átláthatatlan gépezet süllyesztőjében. Általános tapasztalat volt, hogy a negatív válaszokról nem kaptak semmiféle értesítést a pályázók - gondolom, az elképzelés az volt, hogy majd csak rájönnek maguktól is. Személyes ismeretségi kö römben is előfordult, hogy fiatal kutatók, tanárok, művészek beadtak pályázato kat, aztán évek múlva, teljesen váratlanul kaptak egy értesítést arról, hogy mondjuk, kimehetnek három hónapra Londonba. Az alapítványi pályázatok népszerűsége a pályázati folyamat és elbírálás átlátha tóságában, demokratikusságában, kiszámíthatóságában állt. Mi a pályázatainkat nem szóbeszéd vagy tanszékeken kerengő körlevelek útján terjesztettük, hanem a legnagyobb, országos terjesztésű napilapokban hirdettük meg. Az ügyintézésben igyekeztünk érvényesíteni valami „nyugatias” szellemű rendezettséget, korrektsé get és átláthatóságot, amit, minthogy nem tanultuk sehol, mi is akkor „találtunk fel”. Visszagondolva ezekre a nem is olyan régmúlt időkre, be kell valljam, elége dettséggel tölt el, hogy a munkatársaimmal emberi jóérzésből, a dolgaink logikus átgondolásából és a fair play iránti rokonszenvünkből, elkötelezettségünkből olyan szellemiséget tudtunk létrehozni az Alapítvány titkárságán (és ez persze nemcsak a külföldi ösztöndíjakra vonatkozik), amit nemigen tanulhattunk a magyar intéz ményekben a felnövekedésünk során. Ugyanúgy működtünk itt, ahogyan azok az úgynevezett „rendes emberek”, akikkel persze, ha szerencséje volt, találkozhatott az ember, amikor valamilyen ügyét el akarta intézni, csakhogy kint, a világban ez „protekciós” bánásmódnak számított, az Alapítványban pedig ez volt a magától értődő, az elvárható, a norma. Ez bizalmat ébresztett az emberekben.
A másik, ennél még sokkal nagyobb horderejű változás a pályázatok elbírálásá ban volt. Bárki is iktatta a pályázatokat, az elbírálásuk kezdetektől fogva független és szakmai szempontok alapján, független kuratóriumok kezében volt. A hosszú kül földi ösztöndíjas pályázatokban a végső döntést mindig a külföldi fogadóegyetem vagy fogadóintézmény hozta. Az Alapítvány ösztöndíjas kuratóriumának elnöke Lit ván György volt, tehát ő képviselte a nagykuratóriumot ebben az alkuratóriumban, és az első években igen aktív szerepet játszott Komoróczy Géza, Enyedi György, Vámos Tibor. A különböző külföldi ösztöndíjpályázatokat különböző alkuratóriumok bírálták el, tehát egyetlen kuratórium kezében sem koncentrálódott kizárólagos ha talom. Az évek múlását az jelezte a legplasztikusabban, amikor korábbi ösztöndíja saink megjelentek a kuratóriumokban. Nagyon kedves és jó emlékeim fűződnek a kuratóriumi ülésekhez. A kurátorok a pályázatokból jól felkészült, nagytudású em berek voltak, akik nagyra értékelték azt a lehetőséget, hogy az ítéletük alapján ösz töndíjat kaphatnak az arra érdemesek. Ezekben az időkben ösztöndíjat nem csak kapni, hanem adni is jó dolognak számított. Én mindig úgy éreztem, hogy a kurató riumi tagok szakértelmük díjazásának és független tudományosságuk elismerésének tekintették a felkérést, hogy valamelyik bíráló bizottságban részt vegyenek. A kura tóriumok aktív szerepet játszottak a pályázatok arculatának kialakításában, vagy ké sőbbi átalakításában is. Sok izgalmas, késő estébe nyúló szakmai beszélgetésre em lékszem, amikor hosszasan latolgattuk, hogyan idézhetnénk elő a pályázatainkkal még alapvetőbb strukturális változásokat a tudományok és a művészet, illetve ezek oktatása terén. Ugyanis az egyre szaporodó külföldi ösztöndíjas lehetőségeket nem csupán az egyén számára éreztük fontosnak, sokszor sorsformáló jelentőségűnek, ha nem arra törekedtünk, hogy az egyén lehetősége a szakmai közösség számára is hasz nos legyen. Magánalapítvány lévén bennünket nem kötött olyan kényszer, hogy a tudomány vagy a művészetek hivatalos ágát, az „established” vonalat támogassuk, s így mód nyílt arra, hogy lehetőséget biztosítsunk a „nem megalapozott tudomá nyok” vagy a művészetekben az alternatív törekvések számára is. Tudvalevő, hogy a világon sokkal többféle dolog létezik, mint amit a „hivatalosság” elfogad, sokszor innen indul az, amit később fejlődésnek fogunk nevezni. Van rá példa, hogy egyéni ösztöndíjakból tanszékek jöttek létre, amelyek ma már magától értődő természetes séggel oktatják azt a hajdan obskurusnak számító szakterületet, amit csak külföldön lehetett tanulni, és csak a Soros Alapítvány volt elég merész és szabad ahhoz, hogy egy ösztöndíjnyi befektetéssel esélyt adjon a meghonosítására. A mai napig hálás va gyok azért, hogy a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években abban a kivéte lezett helyzetben voltam, hogy a Soros Alapítvány kuratóriumaival együtt dolgozva olyan dolgokat támogathattunk és találhattunk ki, amiktől, úgy éreztük, jobb hely lehet ez a világ.
Az Oxfordi ösztöndíjpályázat volt az első a sorban, amely - bár sokfajta válto záson ment keresztül - 1986-tól 1999-ig fennmaradt. Posztgraduális és posztdok torális ösztöndíjakra is lehetett pályázni, tehát a frissen végzetteknek ugyanúgy nyílt pályázati lehetőség, mint a már magyar doktori fokozattal rendelkezőknek. A posztgraduális ösztöndíj 10 hónapos oxfordi tanulmányokat tett lehetővé, és az ösztöndíjasok között a 13 év alatt volt jogász, biológus, egyiptológus, református lelkész, régész, filozófus, orvos, matematikus, közgazdász, nyelvész, kémikus, csillagász, sorolhatnám, mi minden. A posztdoktorális képzés 6 hónapos volt.
Az Általános külföldi ösztöndíjpályázat 3-tól 10 hónapig terjedő tanulmányútra adott ösztöndíjat, tudományos szakembereknek és művészeknek, akik a pályázatot megelőző három évben nem töltöttek 3 hónapnál hosszabb időt külföldön. Az el ső évben 436 pályázat érkezett, és a kuratórium 122 hónapnyi (tehát több mint 10 évnyi! ) ösztöndíjat osztott ki 28 embernek. Pályázni a szakmai anyaggal kellett, és az Alapítvány New York-i irodája intézte a külföldi egyetemekkel, kutatóhelyekkel és művészeti intézményekkel a pályázók elhelyezését. Ez a szisztéma a kilencvenes évek közepétől megváltozott, és a pályázónak külföldi fogadóhelyet kellett a pá lyázata mellé felmutatnia. Ez kifejezi azt a változást, ami közel 10 év alatt Magyar országon végbement: míg a kezdetekben az Alapítványnak kellett megtalálnia az ösztöndíjasok számára a fogadóintézményt, körülbelül egy évtized alatt a magyar kutatók külföldi kapcsolatrendszere annyira megélénkült, hogy elvárhatóvá vált a saját maguk által hozott befogadó nyilatkozat. Ebben nem kis szerepe volt a Soros Alapítvány egyéb külföldi támogatásainak: a konferencia részvételt támogató pá lyázatnak, a 3 hónapnál rövidebb külföldi tanulmányutat támogató programnak, a célzott szakmai szemináriumoknak és később a diákok számára adott kiegészítő ösztöndíj támogatásoknak.
1988-ban hoztuk létre a Leuveni Katolikus Egyetemmel való együttműködést, amely igen komoly fejlődésen ment át 2000-ben történt megszűntéig. Míg az Oxfordi pályázatot a Soros alapítványi hálózat létrejötte után más kelet-európai országok pályázóival megosztva kapták a magyarok, a leuveni pályázat megmaradt a magyar Soros Alapítvány és a Leuveni Katolikus Egyetem kizárólagos együttműködésének. A program indulásakor 3 hónapos kutatói ösztöndíjakat és 9 hónapos posztgraduális illetve posztdoktorális ösztöndíjakat ítéltek oda a nyertes pályázóknak. Később az egyetem nagylelkűsége révén a program kibővült és lehetőséget adott a magyar ösztöndíjasoknak a PhD programokban való részvételre, úgyhogy jónéhány leuveni ösztöndíjasunk Magyarországon elsőként külföldi PhD fokozattal tért haza.
1988 és 1990 között az amerikai Bloomington University-n, Indiana államban judaisztikai és amerikanisztikai tanulmányokat folytathattak a Soros Alapítvány ösztöndíjasai. 1989 és 1991 között a New York University Jogi Karán tanult éven te 3 fő. 1989 és 1994 között a New Jersey-i Rutgers Egyetem fogadott évente 5 ösztöndíjasunkat. 1991-ben Vásárhelyi Miklós aktív közreműködésével jött létre a Bolognai Egyetemen az a program, amelynek keretében 1999-ig, tehát 9 éven át mentek a Soros Alapítvány ösztöndíjasai a bölcsészettudomány valamely ágát, közgazdaságtudományt, kémiát, geológiát vagy transzplantációs sebészetet tanul ni négy vagy hat hónapra. 1991-ben és 1992-ben az angliai Cambridge University-n tanulhattak matematikát, társadalomtudományt és bölcsészettudományt a sikeres pályázók. 1992 és 1996 között a London University-n 3-6 hónapig folytathattak tanulmányokat a filozófia, jog, közgazdaságtan, nemzetközi kapcsolatok, politikai gazdaságtan és politológia területén. 1993-tól 1995-ig, tehát 3 éven át működött az a program, amellyel évente 3 magyar amerikanista kutathatott a washingtoni National Museum of American History Smithsonian Intézetében. 1995-ben indult az együttműködés a Soros Alapítvány és az angliai Leicester University Centre for Urban History között, ami 4 fő számára egyéves MA programban való részvételt tett lehetővé: az ösztöndíjasok 9 hónapot töltöttek a Leicester University-n, majd to vábbi 3 hónapig magyarországi támogást kaptak a disszertációjuk befejezéséhez. Ennek a programnak 2000-ben lett vége. Először 1995-ben hirdettük meg a Soros Alapítvány és a New York-i Open Society Institute közös programját, amely kez detben Virtual University, később Undergraduate Exchange program néven 1999- ig működött és lehetőséget adott a régió országaiban, így Magyarországon is, hogy a kiemelkedő teljesítményű másod- vagy harmadéves egyetemi hallgatók egy ven dégtanévet töltsenek el valamely amerikai egyetemen. 1996 és 1999 között a Pá rizsi Magyar Intézettel együttműködve magyar-francia közös tudományos kuta tások tárgyában szervezett rövid konferenciákat és workshopokat támogattunk. Ugyanígy, 1998-99-ben a Római Magyar Akadémiával karöltve támogattunk ku tatásokat. 1997-ben léptünk szerződésre a nagyhírű izraeli kutatóintézettel, a Weiz mann Intézettel, ahová 3 éven keresztül, 1999-ig jártak ösztöndíjasaink egyéves posztdoktorális kutatói ösztöndíjakra és 2 héttől 3 hónapig terjedő felnőtt kutatói ösztöndíjakra. 1997-ben és 1998-ban a magyarországi újságírás fellendítésére Új ságíró gyakornoki programot indítottunk, melynek keretében 5-6 hetet tölthettek az ösztöndíjasok az USA-beli Washington Postnál, a párizsi Le Monde-nál, illetve a római La Repubblicánál. 1997-ben a hosszú távú célok azonossága közös program indítására ösztönözte a magyar Soros Alapítványt és a Fulbright Bizottságot, mely program keretében 2001-ig, tehát 5 éven át évi 5 diák utazhatott posztgraduális képzésre az Egyesült Államokba. 1998-ban már látszott, hogy nem lesznek hosszú életűek az ösztöndíjprogramok az Alapítványnál, de azért még sikerült az angliai Bristoli Egyetemmel közös programot indítanunk évi 6 fő számára posztgraduális tanulmányokra, jóllehet ez a program 2 év után, 2000-ben bezárt.
Ahogy így végiggondoltam az ösztöndíjprogramok sokaságát, a 14 év történe tét, rengeteg arc és név tolult az emlékezetembe. Megdöbbentő és megható, hogy a világ különböző pontjain hányan érezték szívügyüknek a mi szívügyünket, há nyan munkálkodtak azon, hogy a magyar tudomány és művészet kiemelkedő sze mélyiségei vagy ígéretes tehetségei lehetőséget és hangot kapjanak Magyarország határain túl is. Mindenkit nem tudok felsorolni, de vannak néhányan, akiknek a megemlítése nélkül nem volna teljes egy ilyen visszaemlékezés. Neumann Gábor 1986-tól 1998-ban bekövetkezett haláláig New Yorkból segítette ügyünket. Kür ti Miklós, világhírű fizikus, aki oxfordi laboratóriumában jó ideig tartotta a világ csúcsot a leghidegebb hőmérséklet létrehozásában, és akinek az asztalánál minden karácsonykor szívesen látott, sőt elvárt vendégek voltak oxfordi ösztöndíjasaink, egészen 1998-ig, amikor 85 éves korában meghalt. Gulyás Balázs, aki nélkül nem lett volna leuveni programunk. Feldmann Lajos, aki a Weizmann Intézettel kötött egyezségünket segítette. Győrffy Balázs, aki a Bristol Egyetemen egyengette a magyar ösztöndíjasok útját.
Amikor a Soros Alapítvány megalakulásának 15. évfordulóját ünnepeltük 1999-ben, összeszámoltuk, hogy durván milyen nagyságrendben adtunk külföl di ösztöndíjakat. Kiderült, hogy több mint 2000 évnyi külföldre szóló ösztöndíjat osztottunk ki Soros György támogatásából. Elgondolkoztató számadat ez így a 2000-dik év környékén. Hankiss Elemér úgy fogalmazott egyszer, hogy Soros se gített a félénk, megnyomorított kelet-európai értelmiségnek egy százéves hátrányt behozni, és felnőni annak az öntudatos, nyugati típusú, modern közéleti és tudós értelmiségnek, akiknek hatalmas szerepe volt és lesz a társadalmi átalakulásban. Örülök és büszke vagyok rá, hogy ennek a nagyívű gondolatnak a tanúja lehettem és a legjobb időszakában a megvalósításán munkálkodhattam.
Van egy visszatérő fantáziám arról, hogy egyszer, az éjszaka ugyanazon pillana tában mindenkin, aki valaha Soros támogatást kapott, kigyullad egy kis lámpa. Meggyőződésem, hogy ez az összeadódó fény enyhe derengésbe vonná legalábbis a földgolyónak a mifelénk eső részét. Debreczeni Júlia