Cím: | Süss fel nap - Török Jánosné: Szülők — nagyszülők — gyerekek — óvoda |
Szerző: | Fűzfa Balázs (szerk) |
Sorozatcím: | |
A kiadás helye: | Pilisborosjenő |
A kiadás éve: | 1999 |
Kiadó: | Pedagógus-továbbképzési módszertani és információs központ |
Terjedelem: | |
Nyelv: | magyar |
Tárgyszavak: | pedagógia, tehetséggondozás |
Állomány: | |
Megjegyzés: |  |
Annotáció: | |
ISBN: | 963 9049 24 7 |
ISSN: | |
Raktári jelzet: | E |
Török Jánosné
Szülők — nagyszülők —
gyerekek — óvoda
Lelkes szülők kis táborával hoztuk létre az Elménygazdag Óvoda Alapítványt 1995-ben. Az Alapítvány működteti intézményünket. Az óvodában 41 kisgyermeknek nyújtunk családias, szeretetteljes légkörben ismerkedési lehetőséget a népi kultúrával. Igyekszünk azon elemeket beépíteni mindennapjainkba, ünnepeinkbe, melyek igazodnak a gyermekek életkori sajátosságaihoz, s életüket gazdagabbá, szInesebbé teszik. A gyermekek természetes anyagokkal ismerkednek meg, s kezeik közül kedves agyagbábok, szőttesek, rongy- és csutkababák kerülnek ki. A népi rigmusok, kiolvasok, a népmesék, népdalok, mondókák eljátszása mindenkinek nagy örömet okoz. Az óvodások egyéni fejlesztését fontosnak tartjuk, ezért az óvónőkön kívül logopédus, gyógypedagógus segíti munkánkat.
Sok időt töltünk tágas udvarunkon, ahol fajátékok, veteményeskert, szánkódomb biztosítja a gazdag időtöltést. Itt nyílik lehetőség népi sportjátékok megismerésére, gyakorlására. Nyitottak vagyunk, s a szülők érnek is azzal a lehetőséggel, hogy figyelemmel kísérhetik gyermekük óvodai életét a hétköznapokon. Ünnepeinken együtt játszanak, versenyeznek gyermekeikkel. Büszkék vagyunk arra, hogy olyan családias légkör alakult ki gyermek, szülő, pedagógus között, mely mindennapjainkat szInesíti, munkánkat hatékonnyá teszi.
A családdal való együttműködés
Az óvodánkba járó gyermekek szülei rokoni, baráti körben gyakran mesélnek intézményünkről, a nálunk kialakult családias légkörről, szokásainkról. Akiknek felkeltették, felkeltettük az érdeklődésüket, ellátogatnak hozzánk.
Az előre megbeszélt időpontban eljönnek óvodánkba az anyukák gyermekükkel. Gyakran az apuka, nagymama is kíváncsi a nálunk folyó óvodai életre. Fontosnak tartjuk, hogy már az első benyomások pozitívak legyenek. A kapun belépéskor családias, szeretetteljes légkör, hangulat, összkép fogadja leendő kisóvodásunkat, ami nyugalmat áraszt felé.
Tágas udvarunkra, esztétikus fajátékainkra, a friss levegőre felfigyelnek az anyukák. A csúszda, a hinta, mászóka játékra csábítja a kicsiket.
A csoportszobák belső berendezésének megtekintésekor elismerésüket fejezik ki a szülők. A gyermekek a kemence, a tűzhely körül kezdik meg a nézelődést. Játékainkat sorra kipróbálják, s közben ismerkedünk egymással.
A mellékhelyiségek megtekintése után az irodában folytatjuk a beszélgetést. Itt nyílik lehetőség arra, hogy az óvodánkban folyó nevelési elvekről, a munkáról, a gyerekek mindennapjairól tájékoztatást adjak. Törekszem arra, hogy párbeszéd alakuljon ki kettőnk között, s mondja el gondolatait, érzéseit az anyuka.
Igyekszem úgy irányítani a beszélgetést, hogy megtudjam, milyen elképzelései, elvárasai vannak az óvodával, a neveléssel kapcsolatban. Elmondom, hogy nálunk a beszoktatás rugalmas, gyermekre szabott. Felhívom a figyelmet arra, hogy azok a gyermekek, akiknek kevés az alvásigényük, délután játszhatnak, nem kell pihenniük. Ilyenkor is egy óvónő játszik velük. Itt esik szó arról, hogy a szülők bármikor bejöhetnek az óvodába. Gyakran élnek is ezzel a lehetőséggel, így módjukban van gyermekük fejlődését figyelemmel kísérni. Az egyéni fejlesztő foglalkozások is megtekinthetők, melyeket a logopédus és a gyógypedagógus vezet. Nyílt napokat is szervezünk, s a látott nevelési helyzeteket megbeszéljük. Felajánlom, hogy máskor is látogassanak el hozzánk, s hívják az apukát is, ismerje meg ő is óvodánkat.
Ha az első találkozás bizalmat ébresztett az anyukában, legközelebb férjét is magával hozza. Meghívjuk őket rendezvényeinkre, kirándulásainkra, nyílt napjainkra. Célunk az, hogy lássák, érezzék a nálunk folyó nevelőmunka hatékonyságát, a családias légkört.
Ha felvételt kérnek a szülők, ellátogatunk otthonukba, ahol újabb fontos ismereteket kaphatunk leendő óvodásunkról s egymásról. Majd a be-szoktatás kezdődik, ami a szülők elhatározása szerint történik. Élnek is a lehetőséggel, így gyakran napokig látogatnak be az anyukák gyermekeikkel. Az új szülőket, gyermekeket mindig bemutatjuk egymásnak, hisz a kölcsönös megismerés alapfeltétele annak, hogy összetartó szülői közösség alakuljon ki. Az új szülők, látva a régiekkel való kapcsolatainkat, egyre inkább nyitottá válnak, érdeklődővé, segítőkésszé.
Kirándulásainkra, jeles napjainkra meghívjuk őket. Ezek a napok újabb lehetőséget adnak a személyes beszélgetésre, az egyre bizalmasabb, szeretetteljes légkör kialakítására.
Ennek következménye, hogy az anyukák gyermeknapon dramatizálás-sal kedveskedtek a gyermekeknek. Választásuk a Piroska és a farkas című mesére esett. Elkészíttették a jelmezeket, amiben szívesen segítettünk. Volt nagy ámulás, csodálkozás, amikor a gyermekek meglátták anyukájukat. A próbák alatt olyan jól összekovacsolódtak, hogy már gyűlnek újabb ötleteik.
Udvarunk rendezésében, gondozásában is segítséget nyújtanak a szülők. Gyakran nagypapák jönnek unokáikkal délután a virágos kerteket csinosítani vagy fúrni-faragni. Veteményes kertjeinkbe, virágágyásainkba közösen ültetjük, vetjük azokat a növényeket, melyek a népi mondókákban, népmesékben, népdalokban szerepelnek.
Épületünk tatarozásában is apukák segítettek, munka közben szívesen meséltek hétköznapjaikról, gyermeknevelésről, élményeikről.
A szeretetteljes, családias légkört jól érzékelteti egy emlékezetes esemény:
Szőlőszüreti mulatság az óvodában
Szeptember második hetétől lázas sürgés-forgás jellemezte kisóvodásaink, szüleik, óvó nénik, dadus nénik mindennapjait. Szőlőszüretre s azt követő mulatságra készülődtünk. Mi óvónők a szürettel s az ahhoz kapcsolódó szokásokkal, munkafolyamatokkal ismertettük meg a gyermekeket, szüleiket. Az alkalomhoz illő népi mondókák, kiolvasok, mesék, dalos játékok tanulása, dramatizálása, játszása a hétköznapok során kellemes élményeket nyújtott mindannyiunknak. Kincsesládánkból előkerültek a kalapok, kucsmák, botok, jelmezek.
Gondoskodtunk a megfelelő eszközökről (kosarak, kiskések, munkaruhák, gereblyék, prés stb.). Felöltöztettük csoportszobáinkat is e jeles napra. A gyermekek az óvodában, nagymamáik pedig otthon sütöttek pogácsát, túrósbélest. A bélest kétszer sütöttük meg, mert a mazsola és a túró mennyisége, mire a tepsikbe került volna, apadni kezdett. Néhány kiscsoportos túrós ajka, s a padlóra hullott mazsolaszemek árulkodtak ennek okáról. Már október közepét mutatta a naptár, amikor elérkezett a szüret és a mulatság napja.
Reggel munkásruhába öltözve, kosarakkal a kezünkben mentünk a szüret helyszInére. Az úton boldogan énekeltük őszi dalainkat, melyeket szívesen dúdoltak a velünk tartó anyukák is.
A magunkkal vitt gereblye felkeltette Árvái Máté apukájának az érdeklődését. „Miért kell nekünk ez a gereblye a szüreteléshez?" — kérdezte. Kisfia büszkén vállalta a csősz szerepét, és a szüret helyszInére érkezve el is játszottuk a lopás pillanatait. „Csősz bácsink" felgereblyézte a körülötte lévő kis területet, majd vödrére ülve, kalapját szemére húzva hangos horkolásba kezdett. Mi, a lopós emberkék lábujjon a tőkékhez közeledve, magunkat összehúzva suttogtuk:
Talpnyomunk a felgereblyézett földön jól látható lett, így a csősz alaposan megkergetett mindannyiunkat.
A kedves játék után következett a munka. Mi, óvónők a szüretelés közben elénekeltük az összes népdalt, amit alkalomhoz illőnek találtunk. Vidám dalunk a gyermekeket is dalra fakasztotta. Ercsey Marci az egyik szőlőtőke tövében elkezdte énekelni az „A kallói szőlőbe'..." kezdetű dalt. Kisöccse sem akart kimaradni, ezért rázendített a „Hull a pelyhes..." kezdetű téli daka. Szerencsére nem idézte ezzel elő a havazást, így folytattuk a munkát. Olyan jókedv s vidámság hatott át mindannyiunkat, hogy nevetésünktől, dalainktól volt hangos a környék.
Baldauf Anna barátnőjével, Szarvady Orsikával szedegette a szőlőt, s közben énekelte az „A kassai szőlőhegyen..." kezdetű dalt. Mi óvónők egymásra kacsintva boldogan állapítottuk meg, hogy Anna is daka fakadt. Az óvodában nem szívesen énekelt velünk.
Félórai munka után pihenést rendelt el a gazda. Falatozás közben „Csend"- és „Mire hasonlít?"-játékot játszottunk. Ezekben a játékokban figyeltünk fel olyan hangokra, melyek az óvodánkban nem hallhatók. A szőlőtőkék, a fürtök, a levelek változatos alakjához gyűjtött hasonlóságok fantáziájuk kimeríthetetlenségét bizonyította. Amikor minden kosár megtelt szőlővel, s látva a kicsik fáradtságát, visszatérünk az óvodába. A megérdemelt ebéd után a kisebb gyerekek lepihentek, a nagyobbak pedig az óvónők segítségével feldíszítették szőlővel a csoportszobákat. Elkészítettünk a másnapi mulatsághoz nélkülözhetetlen szőlőkoszorút is. Legutolsó teendőnk a kapu feldíszítése volt. Szőlőlugast formáltunk fölé, és szőlőt kötöztünk rá. Délután minden kisóvodásunk vitt haza kóstolót a boldogasszonypusztai szőlőből.
Másnap lelkesen készítettük a mulatsághoz szükséges díszleteket. Brunner Marci anyukája szőlő s zárakkal lepett meg minket, amiből „élő szőlőlugast" varázsoltunk az óvoda udvarára. Németh Szabina apukája szőlőprést, darálót hozott. Bogdán Cintia nagymamája megérkezett a finom süteményekkel. A dadus nénik a tálalással foglalatoskodtak, miközben a gyerekek felelevenítették a szüret kedves pillanatait. Az anyukák, apukák, nagyszülők, a vendégek folyamatosan érkeztek óvodánkba. Megcsodálták a gyermekek által készített őszi kompozíciókat, csuhébabákat, textilmunkákat. Néhányan besegítettek a lugas kötözésébe. Amikor elkészült a díszlet, magunkra öltöttük a jelmezeket. Kinga óvó néni és néhány kislány rózsás, tarka ruhába öltözve, csörgődobbal, 'kanalakkal, kannával felszerelkezve érkezett a mulatság helyszInére. Ok voltak a cigány szüretelő munkások. Hangszereik hangját túlharsogta a „Szív, szív, romaszív. .." kezdetű daluk.
A fiúk egy része velem együtt lovasruhába öltözve, lóháton énekeltek a „Sárkány paripán..." című dalt. Lovagolva, dalolva jutottunk el a szőlőtőkék köré.
Zsike óvó néni a bíróval, a gazdával, a csősszel s néhány szüretelő munkással érkezett. Bertók Boti, a legkisebb kisfiú hangja messze túlszárnyalta a nagyobbakat, amikor énekelték az „A kallói szőlőbe'..." kezdetű dalt. Csabi, Botond ikertestvére büszkén illegette magát népi ruhájában.
Ica néni a dombtetőről igyekezett volna a szőlőt szüretelő gyermekekkel a mulatság helyszInére, de Papp Klaudia megmakacsolta magát, nem akart részt venni a játékban. Amíg Ica néni néhány kedves szóval bevonta az éneklésbe, a táncba, addig Kinga óvó néni cigány akcentussal jóslásra invitálta a vállalkozó kedvű anyukákat, apukákat. Mindenkinek bőséges termést, gyermekáldást jósolt. Időközben megérkeztek a gazdasszonyok, gazdurak, s hozták magukkal a finom elemózsiát, italt, a munkások bérét. Most már Dia is vidáman sétált Ica nénivel le a dombról.
Így alakult ki a szőlőtőkék körül a mulatság helyszIne. Az anyukák, apukák, nagyszülők mosolyogva, tele lelkesedéssel, büszkeséggel fgyeltek az eseményeket.
A gazdasszonyok egy szép, termő kertről énekeltek. Farkas Nóri, miközben a rézkapuról énekelt, álmodozva ujjszopásba kezdett. Kedves mosolyt varázsolt ezzel a felnőttek arcára.
A gazda körbejárta a szőlőjét, s közben megkönnyebbülten nyugtázta a régi bölcsességek, paraszttegulák valóra válását: „Ha Lőrinc napján esik az eső, jó szőlőtermés várható! - Ha Lőrinc napján a kerékvágásban megáll a víz, akkor sok bor lesz!"
Halász Isti, a csősz, gereblyézte a földet, majd lepihent a tőkék közé. Lovainkról leszállva odalopakodtunk, s megdézsmáltuk a szőlőt. A cigányok is odasettenkedtek, s ők is loptak a gazda szőlőjéből. A csősz jelentette a gazdának és Albert Viktor bírónak az eseményt. A bíró döntését, a ránk rótt büntetést kivétel nélkül mindannyian teljesítettük. Volt ott ugatás, nyávogás, ugrálás, kukorékolás, visítás. E büntetéseket vidám kacagások közepette hajtottuk végre.
Elérkezett a szüret ideje. A munkások, a cigányok, a napszámosok az óvónők segítségével leszüretelték a szőlőt. Munka közben a felnőttek népdalokat énekeltek, amihez néhány kisóvodás is csatlakozott. Ők a nagymamájuktól tanulták e szép dalokat. Az „Ettem szőlőt..." kezdetű dalban a fiú- és lányneveket a mi óvodásaink nevével helyettesítettük be. Mindenki saját magát szerette volna hallani a dalokban. A kiénekelt nevek hallatán egymásra kuncogtak, mosolyogtak a gyermekek. A „Badacsonyi szőlőhegyen..." mondóka ritmusára szedte a szőlőt Vankó Lili. Élvezte a játékot. Beleélte magát a munkába, ő ezekben a pillanatokban igazi cigány szüretelő emberré változott. Amikor már a tőkéken nem maradt szőlő, a szőlőkoszorút a gazda elé vitték a munkások. Aradi Balázs, a gazda kifizette a bérüket, megvendégelte őket, majd végigjárta a birtokát. Megállapította, hogy jól végezték a munkát a szüretelők. A daráló és a prés köré gyűjtött szőlőfürtöket ezután az apukák segítségével ledaráltuk, préseltük. Az anyukák poharat hoztak, s mindenki megkóstolta a mustot. Munka közben megettük a nagymamák által sütött pogácsákat, süteményeket.
Amikor láttam a szülőket gyermekeikkel dolgozni, egymással beszélgetni, úgy éreztem, erről a napról is kellemes élményekkel térnek haza.
Irodalom
1.Dömötör Tekla: A magyar néphit és népszokások Kelet és Nyugat között. Etnographia, 75 (l 964)
2.Dömötör Tekla: Magyar népszokások. Budapest, Corvina Kiadó, 1977.
3.Dr. Fejes E. — Kanczler Gyuláné: Mesélő természet. Kincs Könyvkiadó, 1995.
4.Gerendái Zsuzsanna - Mester Ferencné - Perlai Rezsóné dr. - Sinkovicsné Király Angéla: Óvodáskor fejlesztőjátékai. Budapest, Okker Kiadó, 1997.
5.Kerényi György: Jeler napok. A. Magyar Népzene Tára. II. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1953.
6.Kocsi Márta — Csömör Lajos: Korondi székely fazekasság. Budapest, NPI, 1980.
7.Kosa — Szemerkényi: Apáról fiúra. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1973.
8.Kovács György — Bakosi Éva: Játék az óvodában. Hajdúnánási MgTsz. Nyomda, 1995.
9.Opre Csabáné: Varázsvessző helyett. Tiszavasvári, 1994.
10.Ortutay Gyula: Kis magyar néprajz. Budapest, Bibliotheca, 1958.
11.Szabadfalvi József: A magyar feketekerámia. Budapest, Corvina Kiadó, 1986.
A szerző az Élménygazdag, Néphagyományőrző
Alapítványi Óvoda pedagógusa
Az intézmény címe: 2800 Tatabánya, Balaton út 5.
Telefon: (34) 331-471