Cím: | Süss fel nap - E. Kovács Zoltán: Planetárium Kecskeméten — a tanulás szolgálatában |
Szerző: | Fűzfa Balázs (szerk) |
Sorozatcím: | |
A kiadás helye: | Pilisborosjenő |
A kiadás éve: | 1999 |
Kiadó: | Pedagógus-továbbképzési módszertani és információs központ |
Terjedelem: | |
Nyelv: | magyar |
Tárgyszavak: | pedagógia, tehetséggondozás |
Állomány: | |
Megjegyzés: |  |
Annotáció: | |
ISBN: | 963 9049 24 7 |
ISSN: | |
Raktári jelzet: | E |
E. Kovács Zoltán
Planetárium Kecskeméten
— a tanulás szolgálatában
Bámulatos gyermeki képesség
A csillagászat iránt érdeklődő gyerekek számára jónéhány éve nyári napközis táborokat is szervezünk. Nagycsoportos óvodást már fogadunk, s az általános iskolások minden korosztálya szokott elárasztani bennünket. Igen sokan évről évre visszajárnak. A szakmai programok mellett sok-sok játék, kutyázás, és lehetőség szerint uszizás, lovaglás szInesíti a programokat. Tudatosan kerüljük az iskolásdit, elvégre ez szünidő, tehát a legfontosabb, hogy érezzék jól magukat a résztvevők. Az ebéd sem menzai, étteremben, pizzériában minden nap többféle ételből választhatnak — meg is eszik! (Különben is: az asztronómia és a gasztronómia rokon tudományágak.) Mindamellett a városban a mi táborunk a legolcsóbb, ugyanis külső segítőket nem alkalmazunk, nekünk meg ez munkaköri kötelesség. (Volt, amikor besegített egy tanító néni, de nagyon „iskolás módon" rászólt a „nemegészenkockafejűekre", alig győztem visszafogni, hogy ez nem iskola, hanem planetárium, itt más játékszabályok vannak.) Ugyanakkor tanulnak is a gyerekek, méghozzá sokat, de játszva, élvezettel.
Legutóbb az utolsó turnusban sokan voltak 4—8. évfolyamosok, akiket bizonyos foglalkozásokon ugyan elvben elkülönítettünk a kisebbektől, persze fakultatív módon bárki bármelyik programon részt vehetett. (A lá-togathatóságot lehetővé tette, hogy egyszerre mindig csak egy szakmai műsor volt, alternatívaként ilyenkor csak szabad foglalkozás szerepelt.) Gyakran a picik is bejöttek a nagyokhoz. Egy alkalommal éppen a gravitációról, az égitestek és a mesterséges égitestek mozgásáról, súlyról, súlytalanságról volt szó, és ott ült a nagyok között egy kis plcurka, aki még csak középső csoportos volt, habár amolyan augusztus végi „majdnemnagycso-portos". Egy széken álltam, amit kineveztünk Himalájának. Képzeletben azt játszottuk, hogy a kulcscsomót vízszintesen egyre messzebb hajítom: Először kis sebességgel ledobom a közeibe, a kInaiaknak. Aztán nagyobb sebességgel áthajítom Oroszországba. Utána még nagyobb sebességgel hazadobom Magyarországra, majd ezt követően még ennél is nagyobb sebességgel átesik a Föld túlsó felére. Picurkánk látható módon élvezte a helyzetet, gondoltam, tetszik neki, ahogyan a széken bohóckodom. Jött a végkifejlet: mondtam, ha most akkora sebességgel hajítom el a kulcscsomót, hogy egy másodperc alatt megtesz körülbelül 8 km-t...
.. .és még mielőtt kimondhattam volna, hogy jó lesz, ha még idejében fékeállok, mielőtt hátbatalálna, midőn körbeesi a Földet, legnagyobb megdöbbenésemre PICURKA (!), folytatván a gondolatmenetet, mutatta, hogy a kulcscsomó körbe fog menni a Föld körül.
Erre még én sem számítottam, pedig régóta tudom, hogy a picurkáknak az esze megvan minden tudás befogadására, mindössze a nyelvkészségük nem áll ott, ahol azoké, akik már ismernek szakkifejezéseket is.
Egyszerűen, érthetően!
A kisgyermek számára különösen fontos a világ megismerése, hiszen saját-magát keresi benne: helyét a világban és a hosgá fűződő viszonyát. Minden érdekli. Szeretne eligazodni a - számára varázslatos - természeti jelenségek rejtelmei között.
Mi, felnőttek, készségesen segítenénk ebben, csakhogy legtöbbször nyelvi nehézségeink vannak: tudásunkat ellepik az iskolában (ráadásul a felsőbb osztályokban!) tanult szakkifejezések. Magyarázataink csak úgy hemzsegnek a hivatalos „terminus technicus"-októl. (Nem csoda, hogy a gyerekek például igen gyakran előbb szajkózzák, hogy fotgástengelye van Földünknek — ami pedig számukra egy elvont fogalom -, mintsem tudnák, hogy mi is a forgás valójában.)
Egyébként több mint tíz éve folytatunk személyiségközpontú szakmódszertani kísérleteket a Kecskeméti Planetáriumban a helyi óvónőképző és tanítóképző főiskolával, illetve gyakorló pedagógusokkal karöltve. Finnek eredményeképpen kifejlesztettünk a gyermekek személyiségére alapozó, az együttműködésükre építő planetáriumi műsorokat, amelyeket neves szakemberek minősítettek európai szInvonalúnak (s nemzetközi sikereket is elértünk velük). Ezek a programok módszertanilag előre kidolgozott elemekre épülnek, de közben beszélgetünk a gyerekekkel (kányított beszélgetés), ami a reagálásaiktól függően állandó improvizációt is igényel.
Sikereink titka a személyiségközpontú szemléletmód. Az élő előadással egybekötött foglalkozásainkon állandó élő kapcsolatot tartunk a tanulókkal. Ha van rá idő, iskolások műsorait követően igen fontos mozzanat, amikor kérdezhetnek a gyerekek, így éppen arra adunk választ, ami az egyes tanulót érdekli. (Neki: személyre szólóan!)
Kikísérleteztünk minden évfolyam számára legalább két—három tananyaghoz is kapcsolódó foglalkozást, az életkori sajátosságok figyelembevételével.
Mindennek az alapja pedig az, hogy egyszerűen, érthetően tudjunk szólni a gyerekekhez. Sok mindent közel tudunk hozzájuk hozni, ha kerüljük a fölösleges szakkifejezéseket, ha lehetőleg köznapi nyelvezetet használunk. Végzettségemnél fogva csillagász és középiskolai matematika-fizika szakos tanár lévén, jobb híján a gyerekektől tanultam a legfontosabbat: hogyan célszerű megfogalmazni a mondandómat. A megfelelő szakmai háttérismeret önmagában kevés. Meg kellett tanulnunk az ő nyelvezetüket, azt, hogy milyen szavakat, kifejezéseket használnak.
A természet szeretetére (egyáltalán bárminek a szeretetére) eredményesebben nevelhetjük a gyerekeket úgy, ha közel hozguk a mondanivalónkai hozzájuk. Hangsúlyozni szeretném: a témát kell közelíteni a gyerekhez! Nem pedig fordítva, ahogyan az a tanítás során oly gyakran megesik: kényszerítik a tanulókat a téma hivatalos nyelvezetének elsajátítására, s mindezt azért, hogy megismertethessék velük a tananyagot. Viszont ha már megutálta az eleinte öncélúnak látszó magolást, nem lesz kedve ahhoz, aminek érdekében ez történt. Ő is gyötrődik, meg mi is. Más a helyzet fordított sorrendben: ha előbb ízleli meg a lényeget. Miután megszerette a témát, taníthatunk szakkifejezéseket is. Éppen ezért (ha csak lehet), a gyerekek először a saját szókincsük segítségével, számukra azonnal érthető megfogalmazni s bán találkozzanak az új ismeretekkel!
A mottó tehát: egyszerűen, érthetően! Álljon itt ízelítőül ennek szemléltetésére egy gyerekműsorunk.
Csillagmese — igazmese
Óvodás műsoraink titka is ez. Nagycsoportosok számára már több — részben egymásra épülő - foglalkozást is tudunk biztosítani. A középső csoportosokkal is egyre biztonságosabban dolgozunk, részben a nagycsoportos tapasztalatainkat felhasználva, részben pedig a picurkák életkori sajátosságait figyelembe véve. Ujabban kiscsoportosokkal is próbálkozunk, bár úgy tűnik, hogy az eredeti ötleteket a „töpörtyűkre" már nem tudjuk olyan eredményesen kiterjeszteni, mint azt korábban a nagyobbaknál tettük. Ugyanakkor nagy az igény a pedagógusok és a gyermekek részéről is az ilyen jellegű foglalkozások kánt: egyre több óvoda hozza el a legkisebbjeit is, pedig az ő számukra sokkal fontosabb volna a családi fészek melege. A jövőben egyre intenzívebben szándékozunk foglalkozni a kiscsoportosokkal. A középső és főként a nagycsoport esetében máris igen gazdag tapasztalatokkal rendelkezünk.
A legsikeresebb ovis /kisiskolás műsorunk a Csillagmese — igazmese, amelyet a fentiek szellemében alkottam. Célom volt továbbá az is, hogy amit csak lehet, a gyerekek fedelének föl! (Ha ezeket előbb elmagyaráznám, otromba módon lelőném a legérdekesebb poénokat. Elveszne az ebből fakadó motivációteremtő erő, s megfosztanám a gyerekeket a rácsodálkozás élményétől, a felfedezés örömétől.)
Még egy apróság: műsorkezdés előtt féke szoktam hívni a felnőtteket, és közlöm velük: Ez itt egy fordított világ. Kint a felnőtteknek mindent szabad, a gyerekeknek jóformán semmit. Itt viszont a gyerekeknek szabad mindent, és a felnőttektől teljes passzivitást kérek. Ne szóljanak rá a gyerekre, ne fegyelmezzék, mert akkor én szólok rá a pedagógusra! Ez három okból is fontos:
1. A hagyományos fegyelmezésnek legtöbbször inkább csak kára van, mint haszna. Akit egy kicsit is megcsapott a Gordon-módszer szele, ezt megérti. Arról nem is beszélve, ha a műsor alatt a pedagógus rászól a gyerekre, az
ugyanolyan zavaró tényező, mintha színházban tenné ugyanezt hangosan. A gyermek reagálásaival — bármi legyen is az — , egészen más a helyzet, hiszen ő nemcsak néző, hanem szereplő is egyben, részese a „szIn-
darabnak".
2. Annyira élvezik a gyerekek a műsort, hogy a klasszikus értelemben vett rendszabályozás úgyis csak meddő próbálkozásnak bizonyulna.
3. Szükségem van minden visszajelzésre a gyerekek részéről. Kicsiknek hagyományos előadást tartani nem lenne hatékony. Velük kommunikálni kell, szabadon. Ez a módszer a már kikristályosodott, kötött témájú panelek felhasználása mellett folyamatos improvizációval jár, nekem állandóan a gyerekek reagálásaira kell koncentrálnom (s ebben a felnőttek csak zavarnak) .
A vetítés előtt - amíg bkják a gyerekek - beszélgetek velük. Ehhez még nem kellene planetárium, akár óvodában, illetve iskolában is megvalósítható. Ezért ezt részletesen (a dőlt betűs részeket szinte szó szerint) ismertetem.
A gyerekek magától értetődő válaszait ellenben nem írom le, s azt sem mindig, hogy megdicsérem őket. (Ez utóbbi is magától értetődő: minden megnyilvánulásért jár dicséret- alanyi jogon! Ha nem igazán jó a válasz, akkor is, ha nagyon rossz, akkor pedig megvigasztalom, hogy nem baj, ha nem találtad el, honnét tudhattad volna!) Mindezt csak három pont: [...] fogja jelezni. Lássuk tehát:
Szeretettel köszöntök mindenkit, különösen benneteket, gyerekek, hiszen ez a műsor nektek szól, a címe is az, hogy „Csillagmese". Persze nem olyan lesz, mint a „Hófehérke és a hét törpe ". Ne várjatok tőlem se boszorkányokat, se hétfejű sárkányt! (Ez a megjegyzés mindig nagy derültséget okoz. Eleinte racionális elemnek indult, mint magyarázat, hogy miért nem igazi mesét hallanak. Azóta rájöttem, hogy a legfontosabb hatása a következő: a vetítés során sötét is szokott lenni, amikor azt játsszuk, hogy éjszaka van. Ehhez a gyerekek képzeletében lidérces gondolatok is fűződhetnek. Ám ha előtte nevethettek azon, ami ijesztő, sőt megnyugtattam őket, hogy ilyesmi nem lesz, valamennyire oldottam ezáltal a feszültséget. Az effajta bevezetés azért célszerű, mert én még idegen vagyok a gyerekeknek, közel kell kerülnöm hozzájuk. Ebben rejlik az egyik oka annak is, hogy tudatosan humoros elemeket vittem bele a műsorba.) Én a valóságról szeretnék mesélni nektek, például csillagokról.
Milyen egy csillag?
A kicsik mutatják, illetve mondják is, hogy ötágú.
Álljunk meg itt egy kicsit! Csukjátok be a szemeteket majdnem teljesen; csak egy picikét, résnyire nyissátok ki! Könnyebb, ha vicsorítasz z is közben. Néznétek ezt a lámpát hunyorogva! Ha ügyesen bandzsítasz, ugye itt is lehet látni olyasmit, amilyennek a csillagokat szpktuk rajzolni. De a z tényleg itt van? (A lámpa mellett a levegőbe markolászok.) Meg lehet fogni? [...]
Nem ám! Ezt csak azért látjuk ilyennek, mert fényes. A csillagok is fényesek, azért látunk körülöttük ágakat. Pedig valójában a csillag nem olyan, mmt egy sündisznócska. (Itt a humoros hasonlat fokozza a szembeállítást a valóság és a téves elképzelés között. Ez annál inkább fontos, mert korábban a téves kép rögzült, azzal találkoztak először.) Nincsenek neki tüskéi. Hanem milyen?
— Kerek.
Igen, kerek. Sőt nem csak úgy kerek, mmt egy kerék vagy egy lapos tányér, hanem mindenhogyan kerek, mint egy...
—Labda.
Igen, és arra azt szpktuk mondani, hogy...
—Gömbölyű.
Bizony, a csillagok gömbölyűek, mint egy labda.
Mit gondoltok, vajon melyik a leges-legközelebbi csillag? Kíváncsi vagyok, kitalál-játok-e?
Néhány lehetséges válasz, és ahogyan reagálni szoktam:
—Göncölszekér.
Képzeld csak, a Göncöls zekér csillagainál vannak közelebbi csillagok is. (Nem oktatom ki, hogy a Göncölszekér nem csillag, hanem csillagkép, inkább a válaszban utalok rá, hogy csillagokból áll. Egyébként sokszor a felnőttek sem tudják, hogy a csillagkép nem azt a néhány csillagot jelenti, amit vonallal szokás összekötni, hanem az összest az égbolt egy meghatározott területén.)
—Esthajnalcsillag.
Nos, az rendszerint nagyon fényes csillagnak latsak - vagy este, vagy hajnalban -, de nem igazi csillag, hanem a Vénusz bolygó. Külön a te kedvedért majd még viss zaté-rünk erre, és megfogjuk beszélni azt is, hogy mi a különbség csillag meg bolygó köpött. (Amúgy is kitérnék rá, de miért ne motiváljam?!)
- Hullócsillag.
Hát, a hullócsillag olyan, mintha egy csillag leesne;pedig az sem igazi csillag. Csak annak látszik. Valójában parányi kődarabka. (Nem baj, ha nem tudtátok, most tanuljátok meg.)
Segítek, jó? A legközelebbi csillagot mindenki ismeri, mindenki tudja, hogy hívják. Amikor egészen kis „tópöriyű" voltál, kiscsoportos óvodás, már akkor is tudtad a nevét, legfeljebb nem tudod róla, hogy csillag Mondhatnám a zt is, hogy találós kérdés: Az égen van, és mindenki tudja, hogy hívják. Mi az?
-Hold.
Igen, az egyik a Hold. És valóban az van legközelebb, habár nem csillag. Mi a másik ?
-Nap.
Bizony, a legeslegkö zelebbi csillag a Nap. Lehet, hogy most néhányan csodálko- z-tok, hogy „a Nap is csillag?!" Pedig csillag!
De miért latsak a Nap nagyobbnak meg fényesebbnek, mint éjszaka a többiek? Mit gondoltok, tényleg nagyobb? [...] Hát, nemi Vannak ugyan a Napnál kisebb csillagok, de vannak nála százszor, ezerszer nagyobbak is. (A száz és az ezer itt csak a sok szinonimája, fokozása.) Nos, akkor mégis, miért a Nap latsak legnagyobbnak?
— Mert lentebb van.
Bizony ám, a Nap a zért látszik nagyobbnak, mert közelebb van! (Közvetlenül egy kisnövésű gyerek mellé állok:) Ha itt vagyok egészen kö zel hosgád, ugye jó nagynak látsz különösen a pocakomat. De minél messzebb megyek (távolodom tőle), annál kisebbnek látszom. Ha elmennék nagyon messze, akkor nagyon kicsinek látnátok. És ha a Napot tudnánk elvinni olyan irtó zatosan messze, mint a többi csillag, vajon milyennek látszana?
— Kicsinek.
Igen, éppolyan kis ,,Jénypötyinek ". Na és ha a többi csillagot tudnánk olyan közel hozni, mint a Nap?Milyennek látszanának?
— Nagynak.
Úgy ám! Akárcsak a Nap. Tényleg: mekkora lehet a Nap? Van-e mondjuk akkora, mint a fejed?
—Nincs.
Kisebb?
—Nagyobb.
Bizony van akkora, sőt nagyobb. Hát, mint az én fejem?
—Nagyobb.
Igen, még annál is nagyobb. Van-e akkora, mint ez a vetítőgép?
—Nagyobb.
Van-e akkora, mint ez a kupola itt fölöttünk?
—Nagyobb.
Van-e akkora, mint Kecskemét?
—Nagyobb.
Van-e akkora, mint Budapest?
—Nagyobb.
\/an-e akkora, mint Magyarország?
—Nagyobb.
Van-e akkora, mint Amerika?
—Nagyobb.
Ki mer még nagyobbat mondani?
—Mint az egész világ
Ugye, a Földre gondoltál? így igaz ahogy mondod, a Nap még a Földnél is nagyobb!
Ha már tudnak 100-ig számolni (kisiskolásoknál):
Mit gondoltok, hányszor lehet nagyobb, mint a Föld?
—Kétszer.
Ki mer többet mondani?...
Licit-játék 100-ig.
Igen, a Nap százszor akkora, mint a Föld. (Ha még nem tudnak számolni, csak megbeszéljük, hogy sokkal nagyobb.)
Tudjátok, mit jelent ez? Gyerekek! Szeretitek az almát?
— Igen.
Nagyon helyes, sok vitamin van benne! Képzeljétek csak el, hogy egy igazi mesében egy Hókuszpók mindent nagyon összenyomott! Ezt a hatalmas Földet, amelyen élünk, összepréselte egy almává. Ha bennünket is így összezsugorított volna, kisebbek lennénk, rajta, mint egy hangya! Még egy porszemnél is kisebbek volnánk. Nem is látszanánk, még nagyítóval se, (kisiskolásoknál:) mikroszkóppal is alig.
Tehát a Föld egy alma lenne.
Ezzel a módszerrel emlékezetes marad a szemléltetés a gyerekek számára. Másik nagy előnye, hogy pihentet, regenerál. Ekkorra már sok mindent megbeszéltem a gyerekekkel, kezdenek fáradni. Nem tudnám rendesen folytatni a műsort, ha nem lennének ilyen pihentető effektusok.
Ha ez a Hókuszpók a Napot is így összenyomta volna, a z meg akkora lenne, mint ez a kupola itt fölöttünk (8 m átmérőjű). Persze teljes gömbbé kiegészítve. Kicsit nagyobb, mint egy alma?!
Nagyobbaknak: Százszor nagyobb, vagyis a kupola egyik szélétől a másik szé-léig száz z darab almát lehetne lerakni egymás mellé. Ugyanígy: ha a Földel helyeznénk egymás mellé százszor, olyan nagy a Nap. És mivel nagyon okosak vagytok, azt is elántlom, hogy ha most a Napot is elhelyeznénk százszor egymás mellé, olyan messze van a Föld. Tehát, ha itt a planetárium kupolája volna lekicsinyítve a Nap, akkor a Föld kicsinyített mása egy alma volna, de a város központjában (majdnem egy kilométerre ide).
Mielőtt vetítenék - már elfáradtak a gyerekek, úgyhogy felcsillantom a reményt —, még egyet mondjatok meg nekem: mit tud a Nap olyat csinálni, amit a Föld egyáltalán nem tud?
— Sütni.
Igen, de az kétfélét is jelenthet.
Ez az egyik. Habár egy kicsit a Föld is tud melegíteni. Gondoljatok csak a tűz-hányókra. A Föld mélyéből fonó anyag tör elő. Persze a Nap sokkal forróbb, az igaz!
Nagyobbaknak: a Nap jelületén a hőmérséklet majdnem hatezer fok, a belsejében pedig kb. tizenhat millió!
De mit tud a Nap olyat csinálni, amit a Föld egyáltalán nem tud?
— Fényt ad.
Ez az! Sok okosat tudnátok még mondani, de e z a legfontosabb: a Nap sajátmagától világít. A Nap ugye csillag? [...] Hát a Föld micsoda?
- Bolygó.
A Nap tehát csillag, a z saját maga világít. A Föld pedig bolygó, és nem világit saját maga. Nos, mi lehet a leglényegesebb különbség csillag meg bolygó köpött?
(A nagyobbak megfogalmazzák:
—A csillag világít, a bolygó meg nem.)
Kisebbeknél: Tudnak-e a csillagok világítani? A Nap tud. Hát a többi csillag?
—Azok is.
Igen. Minden csillag saját maga világít, akárcsak a Nap. Hiszen a többi csillag is olyan, mint a Nap.
Na és a bolygók képesek-e rá, hogy saját maguk világítsanak? A Föld nem. Hát a többi bolygó?
—A zok se.
így van: a bolygók nem tudnak maguktól világítani, csak a csillagok. Nos, ez a legfontosabb különbség a csillagok és a bolygók köpött. A csillagok világítanak, a bolygók pedig nem.
Fölmerül még a kérdés (ha nem én vetem föl, akkor a gyerekek): mi a helyzet a Holddal? Minderre már akkor kerül sor, amikor a gyerekek teljesen elfáradtak, száraz magyarázatra képtelenek volnának odafigyelni.
Teljes sötétség, csak egy zseblámpa világít: az a „Nap". Pisti feje meg a „Hold". Oldalról világítom: félpisti; szemből: telipisti. Úgy, mint félhold, illetve telihold. (A humoros szemléltetés, meg a szójáték rövid, tömör, mégis mindenki számára azonnal érthető „magyarázást" tesz lehetővé.)
A vetítés közben is vannak óvodai, illetve iskolai körülmények közé is adaptálható játék- és beszélgetés-elemek. A műsort folyamatában mutatom be.
Van nekem egy másik zseblámpám is (nyíl-vetítő). Ki tudok vele vetítem egy fé-nyes nyilat a kupolára. (Ezen fogok majd mutogatni, mert nincs olyan hosszú ke zem.) Máris megmutatom vele, ez itt a Nap, ezek pedig bolygók. E zt ma este is láthatjuk szabad szemmel, olyan, mintha fényes csillag lenne. Pedig nem csillag, csak bolygó: nem világít saját maga. De hát akkor mitől fényes?
-A Naptól.
Ügy van! A Nap világítja meg a bolygókat, a Földet is. A Földön bennünket is megvilágít — nappal. Amikor pedig nálunk éjszaka van, akkor más országokat világít meg a Nap a Föld másik felén.
(Nagyobbaknak: Nálunk most délelőtt van, 11 óra 20 perc. Mi már régen meg-regseli ztiink, rövidesen ebédelni fogunk. De Amerikában, példát/l New York-ban még csak hajnali 5 óra 20 percet mutatnak az órák, ott még éjszaka van, alszanak a gyerekek; nemsokára azonban fölkelnek, és reggelizni fognak. Japánban, Tokióban viszont már este 7 óra 20 perc van, minden bizonnyal vacsora után vannak, és — legalábbis a kisebbek — a lefekvéshez készülődnek.)
Játsszuk most azt, hogy képzeletben fölgyorsítom az időt! Átfogom mutatni, ami a valóság, csak sokkal gyorsabban. ]ól figyeljétek meg, hogy mi történik! Különösen a Napot figyeljétek!
A nappalok és éjszakák váltakozását mutatom úgy, ahogyan az Magyarországról megfigyelhető. A planetáriumi vetítőgép a Föld forgását szimulálja — csakhogy ezt még nem mondom ki, jobb, ha a gyerekek maguk fedezik föl! Lenyugszik a Nap, sötét lesz, feljönnek a csillagok. Eltelik az éjszaka, fölkel a Nap. Csak zene szól. Néhány napkeltét és napnyugtát kivárok, attól függően, mennyire láttam rajtuk, hogy elfáradtak.
Ilyenkor szoktak idegeskedni a pedagógusok, hogy zajonganak a gyerekek, akik sokszor még sikongatnak is a sötétben; pedig ez teljesen természetes: hozzátartozik a műsorhoz. Muszáj, hogy lereagálhassák élményeiket. Az csupán egy téveszme, hogy a gyerekeknek mindig felnőttesen fegyelmezettnek kell lenni. (A mai, demokratikusabb társadalomban már úgysem lehet a kis „kockafejű", szófogadó, parancsuralmi rendszernek behódoló embereszmény a nevelés fő célja.) Én nem szeretem a gyerekeket az elképzeléseimhez idomítani, hanem őbelőlük indulok ki. Ezért fontos minden egyes visszajelzés. Szándékosan, az életkori sajátosságokat is figyelembe véve, a cél érdekében alkalmazok pihentető effektusokat is: hadd kiabáljanak a gyerekek! Sőt, hogy kikiabálhassák magukat még hangosabban — és ha fegyelmezni próbálna a pedagógus, még véletlenül se tehesse meg —, direkt hangosabbra szoktam venni a zenét ilyenkor.
Fölkelt a Nap, leállt a Föld forgása, a zene hirtelen elhalkult - ezért a gyerekek is elcsöndesedtek.
Megbeszéljük, merre nyugodott le a Nap, s hol kelt föl, mi a napnyugatnak, illetve a napkeletnek az kánya: kijelöljük az égtájakat világító kezdőbetűkkel. (A kisebbeknek is megmutatom ezeket a betűket, nem baj, ha esetleg ez majd motiválja őket a tanulásban a későbbiek során.) Minthogy a kisgyerekeknek nagy a mozgásigényük — annak érdekében, hogy dolgozhassak még velük —, tornácunk egy kicsit. (A felnőtteket szintén megkérem, hogy most — kivételesen — ők is játsszanak velünk, és a gyerekeknek is segíthetnek. Előfordul, hogy a picik összekeverik a bal meg a jobb kezüket.)
Forduljunk észak jelé, nyújtsuk ki mind a két kehünket a z É betű irányába! Mondjuk együtt, hogy „előttem van észak"! Most nem forgolódunk ám, a pocakunk mindig erre mutat, de hátrahajolsz, amennyire csak bírsz. Jól hajlítsd hátra a derekadat, közben nyögjük, hogy „hátam mögött dél". Most jön a bal kezed nyugat felé — de csak a szebbik bal ke zed! —, és azt mondjuk: „balra a Nap nyugszik ". Ügy, akkor most a jobb ke ziInk kelet felé mutat: „jobbról pedig kél" (hát: kel, csak régen így mondták, bőgj 'kél'). Na, akkor, velem együtt: felkészülni, vigyázz, rajta! Stb.
Eltornázzuk a mondókát kiabálva is, és lecsendesítés végett suttogva is. Ezzel kipihenték magukat a gyerekek, dolgozhatunk, tovább.
A planetárium! vetítőgép segítségével olyat is játszunk, hogy az északi Sarkon vagyunk. „Fölgyorsítva" az időt, szemléltethető, hogy függőleges tengely körül baka fordul el a Föld, s jobbra lemaradnak, vízszintesen körbe menni látszanak az égitestek.
Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt fölvetődik a kérdés: milyen fogalma lehet egy pici gyereknek az Északi Sarkról? Nyilván nem sok. A fogalom lényegét a következőképpen szemléltetem: (És ezt már a kis ovisok is megértik a maguk intuitív módján!)
Akarjátok-e, hogy elmenjünk az Északi Sarkra? [...]
Merre lehet az Északi Sark? [...]
Igen, észak felé.
Aztán azt játsszuk, hogy én vagyok a Föld. Nagyobbaknál a humor kedvéért hozzáteszem, hogy” ...az igazi Föld nem ilyen szakállas, de ez rés zlet kérdés". Pörgők baka. (Forog a Föld.) Az Északi Sark a fejem búbján van. (A Déli Sark a „tyúkszemem" környékén, az Egyenlítő körben a pocakom mentén, Magyarország meg a szívem tájékán.)
Képzeletben el is megyünk az Északi Sarkra. (A vetítőgép szemlélteti a csillagos égbolt változását: a Sarkcsillag a fejünk fölé kerül.) Ott megfigyelhetik a gyerekek, hogy vízszintesen látszik körbefordulni a csillagos égbolt.
Majd a legkisebb gyereket a nyakamba ültetem: „az Északi Sarkon csücsül". Forog alatta a „Föld", vele együtt — ő egy helyben ül, mégis forog!
Ezt követően mindenki játszik hasonlót. Forognak a gyerekek, és megfigyelik, hogy lemaradni látszik hátrafelé a környező világ.
Ide, a planetáriumba, ugye busszal jöttetek? [...] Kinéztetek a buszból— és láttátok, hogy mennek hátrafelé a fák meg a házak. Tényleg mentek hátrafelé? [...]
Bizony, nincs is lábuk! ügy hely ben maradtak, ám ahogy mentetek előre, a zok lemaradtak hátra. Hát, amikor itt pörögtetek, tény lég forogtak körülöttetek a székek? [...] Nem bizony. Ti forogtatok mondjuk balra, azok meg lemaradtak hátrajelé, jobbra.
It vagyunk az Eszaki Sarkon. Forog velünk a föld balra, a csillagok meg lemaradnak hátrafelé, jobbra. (Ha kis létszámú a csoport, s elférünk, akkor körtáncot is járunk: háttal a vetítőgépnek megfogjuk egymás kezét, és elindulunk balra; integetünk a székeken ülő pedagógus-,,csillagoknak", akik lemaradnak hátrafelé, jobbra.)
Miután tudatosodott a gyerekekben a Föld forgása, ennek következményeit újra megnézzük az Északi Sarkról, aztán hazajövünk, és Magyarországról is megfigyeljük: forog a Föld nyugatról keletre, utazunk a Földdel együtt kelet jelé, az éjszakai csillagok meg a Nap pedig lemaradnak hátrafelé, heggel keleten ezért kel föl a Nap, és este nyugaton ezért nyugszik le.
Az Északi Sarkon egyszerűen és érthetően szemléltethető a Föld forgása. Utána, ha folyamatában látják a gyerekek, hogy egyre alacsonyabb földrajzi szélességen a Föld egyre ferdébb helyzetben forog — persze ezt nem mondom ki (nem is kell, látják ők, fölfedezik a lényeget maguktól is) —, akkor már nem okoz gondot nekik a képzeletükben is „áthelyezni" a forgást Magyarországra. Ennek a fölfedeztetése volt a fő célom.
Itt véget érhetne a műsor. A gyerekek is elfáradtak, tanítani már semmit nem lehet nekik. A baj csak az, hogy nehezen lehetne őket a kupolából kiküldeni, annyira élvezik a helyzetet, és követelnek még valamit. Ezért befejezésül űrhajósdit játszunk. Forog velünk az űrhajó. A világűrből a Nap mellett is látunk távoli csillagokat, hiszen a levegő fölött vagyunk.
Ezt követi egy igazi rakétakilövés a folyosón, így ki lehet csábítani őket a kupolából, (így is megjegyzik sokszor: „Ide már vissza se jövünk? Ó, de kár!")
A gyerekek fölsorakoztak, kihozom az irodából a magunk „gyártotta" kis rakétát. „Ez itt a Kecskemét-3. Nem latsak rajta, de igazi rakéta. Majd meglátod! Mi van ebben a patronban? Gáz. Sőt, ahhoz képest, hogy ilyen kicsi, jó sok gázt belegyömöszöltek, éppen e zért ott benne a gátnak a részecskéi nagyon lökdösik, tas zigálják egymást. Ahogyan ti is szoktátok az óvodában, iskolában. Sióval a gá- z-rés zecskék is lökdösődnek meg rohangás znak. Fejjel nekirohannak a patron falának, mindenfelé. Most «z nem indul el semerre, hiszen minden irányba egyformán lökdösik a részecskék. De ha a patront itt hátul kilyukasztom, akkor hátrafelé kirohannak a lyukon, meg kihajigálják egymást. Akik még bennsyprultak, egy darabig lökdösik a patront előre, így indul meg a rakéta. Hanem mielőtt indítanám, nagyon komolyan mondom a következőt: nehogy estedbe jusson, hogy otthon fogsz egy ilyen s- zijonpatront, és beleböksz valamit! biztosan kimegy a kehedből, letépi a bőrödet, fájni fog. az még a kisebb baj, ha kiveri az ablakot, de mi van akkor, ha kiveri valakinek, a szemét?! Sőt vissza is fordulhat, a saját szemedet is kiverheted vele! Úgyhogy ti ilyennel ne játsz szátok; a felnőttek sem engedhetik szabadon, mert úgy nagyon veszélyes volna!" (A humor növeli a kontrasztot a vicces és a halálosan komoly között. Ismereteket humorosán is lehet előadni. Amikor viszont ezek után a veszélyre hívom fel a figyelmet, s a hangnem hirtelen komoly lesz, feltűnővé, felfokozottá, hitelesebbé válik a figyelmeztetés.)
Mielőtt elbúcsúznék a gyerekektől, természetesen meg kell ismételni a rakétakilövést.
A műsornak mindig nagy sikere van. Pedig majdnem egy órán át egyfolytában tanulnak a gyerekek. Igaz, játszva tanulnak. Nem órát tartok nekik, hanem együtt játszom velük. Nem parancsolgatok, nem kényszerítők, nem osztogatok utasításokat, mindössze együttműködésre ösztönzőm őket. Mindezt humorral fűszerezem, s ami talán a legfontosabb: a gyerekek soha nem elmarasztalást, hanem dicséretet és szeretetet kapnak.
Emellett a planetárium-adta sajátosságokról se feledkezzünk meg! Egy planetáriumnak nagy előnye, hogy ki tudja vetíteni — ráadásul élethűen — az egyes földrajzi szélességekről megfigyelhető csillagos égboltot, valamint segédvonalakat, amelyek segítségével kiváló szemléltetési lehetőséget nyújt például a Föld forgásának a tanulmányozásához.
Pedagógus-továbbképzések
Szakmai és szakmódszertani ismereteinket a kísérletek eredményei alapján mindig készek vagyunk átadni másoknak. Annál is inkább, mert a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy egyrészt az általunk kidolgozott témák nagyon érdeklik a gyerekeket, másrészt a kidolgozott kreativitásfejlesztő módszerekkel képesek sok mindent megérteni (olyat is, ami hagyományosan sok gondot okoz az iskolában). Sőt közben még élvezik is a folyamatot, s a személyiségük gazdagodik.
Eddigi tapasztalatainkat az óvodapedagógusok és a tanítók képzésében is hasznosítjuk előadás formájában a főiskolán, valamint gyakorlaton a planetáriumban.
A Soros Alapítványnak köszönhetően szisztematikus tematikára épülő, műhelymunkákat is magába foglaló pedagógus-továbbképzéseket is tartunk óvodapedagógusok, tanítók és fizika, illetve földrajz tanárok számára. (Természetesen több más intézményt is bevonunk a munkába, külső szakemberek, főiskolák, egyetemek s más intézmények segítségét is felhasználva.)
A továbbképzéseinken résztvevő pedagógusok közül sokan munkájuk során szinte azonnal és eredményesen alkalmazták az itt tanultakat.
A fő cél az, hogy segítsünk a pedagógusoknak megszerettetni a gyerekekkel a természetet. Ennek megfelelően tárgyi tudást is kapnak — főként csillagászatból, ami kevéssé ismert még pedagógus-körökben is — , ám a tényéknél még fontosabbnak tartjuk a személyiségközpontú szemléletmódot, elsősorban azt, hogy mindig a gyerekekből, az ő érdeklődésükből induljon ki a pedagógus. (Ezt nemcsak hangsúlyozzuk, hanem konkrét ötleteket is adunk, valamint jól bevált módszertani panelekkel fűszerezzük a foglalkozásokat, továbbá írásos segédanyagokat is kapnak a résztvevők.)
EZ A REKLÁM HELYE! Folyamatosan várjuk a jelentkezéseket!
Mindenkinek lehetősége van megismerkedni a csillagászati alapokkal: a Föld forgásával, keringésével, ezek következményeivel (nappalok és éjszakák, évszakok váltakozása), az égitestek és a mesterséges égitestek mozgásával, ezzel összefüggésben a súlytalansággal, valamint az egyes égitestekkel (csillagok, bolygók, holdak, üstökösök stb.), azok méret- és távolságarányaival és a szemléltetési lehetőségekkel különböző korosztályok számára. Ilyen alapvető kérdések is fölmerülnek: Mitől csillag a Nap? Mit ismerünk ma a világból? Mi történt az elmúlt 16 milliárd évben?
Az óvodapedagógusoknál azokat a módszertani fogásokat hangsúlyozzuk, amelyek megfelelnek a legkisebbek életkori sajátosságainak, de ezeken keresztül ők is képesek megérteni, hogy a Nap is csillag, csak közelebb van, mint a többiek — ezért látszik nagyobbnak, hogy a csillagok sokkal nagyobbak, mint a bolygók, (ezért) saját maguk világítanak, de a bolygókat és a Holdat a Nap világítja meg, hogy nem a hatalmas Nap, meg a többi csillag megy körbe a Föld körül, hanem mi forgunk - ezért látjuk fölkelni meg lenyugodni a Napot és a többieket stb. A csillagászati— űrkutatási témákon túl olyan módszertani foglalkozások is vannak, amelyek általában segítik az óvodapedagógusok munkáját, részben olyanok, amelyek a természethez való helyes hozzáállásra vonatkoznak, részben játékos, például a kapcsolatteremtést segítő gyakorlatok, sőt olyan is, amelyik sarkallja az óvónőket önálló kreatív megoldásokra.
A tanítók továbbképzésében a fenti csillagászati témák mellett a természethez való helyes hozzáállást segítő módszertani és gyakorlati - a tanulókkal is elvégezhető természettudományos demonstrációs kísérleteket megismertető - foglalkozások is szerepelnek.
A fizikatanárok elsősorban a csillagászati jelenségek fizikájával, a négy alapvető kölcsönhatással, valamint a fizika érdekes szemléltethetőségének lehetőségeivel, s demonstrációs kísérletekkel találkozhatnak.
A földrajztanárok továbbképzésén a csillagászati ismeretek mellett többek között éghajlattani problémák, lemez tektonika, ásványtan, sőt őslénytan, továbbá ökológiai és ezekhez kapcsolódó egyéb aktuális kérdések is fölmerülnek (ami a tanulókat is érdekli és izgatja).
A részvétel ingyenes, intézményünk alapelve, hogy pedagógusok mindig díjmentesen látogathatják programjainkat. (Egy pedagógust az ág is húzza, legalább mi ne!)
Minden jelentkezést elfogadunk, sőt nemcsak végzett pedagógusokét, hanem főiskolai hallgatókét is. (Egy-egy kurzus létszáma maximum 40 fő lehet, de ha kell, több csoportot indítunk az adott kategóriákban. [Tervezéskor mind a négy kategóriában egy-egy csoportra számítunk, ez kb. 100— 120 fő, ám ettől lefelé is, fölfelé is lehet eltérés, ami nem szabad, hogy gondot okozzon, semmilyen formában.])
A résztvevők a tematikához illeszkedő, az előadók által elkészítendő írásbeli- segédanyagokat (modulokat) is kapnak az egyes témakörökről. Ezek a modulok főként olyan szemléltetéseket tartalmaznak, amelyek — a Nemzeti alaptantervnek megfelelően, a gyermekközpontúságot szem előtt tartva — az óvodában, illetve az iskolában praktikusan felhasználhatóak.
Kérünk továbbá folyamatos kritikai megjegyzést a résztvevőktől, ami a tematikára is vonatkozhat, s igyekszünk mindezt menet közben figyelembe venni. Ezen kívül utólagos visszajelzéseket is örömmel fogadunk, amikor már ki-ki a saját munkája során a tanítási gyakorlatban is kipróbálta a tanultakat.
A pedagógusok közül többen máris eredményesen alkalmazták az itt tanultakat munkájuk során.
Néhány tanulság az eddigiek alapján
Az első ilyen továbbképzést egy tanévre terveztük, de egyrészt — szervezési okokból — későn tudtuk beindítani, másrészt (mivel mi mindenben próbálunk a résztvevőkhöz alkalmazkodni) viszonylag ritkán voltak a foglalkozások, s így csak a lényegre szorítkozhattunk. A problémát kiküszöbölendő indítunk újabban hároméves képzést. Ez újabb problémát vetett föl: többen, akik jelentkeztek, megijedtek a hosszú képzési időtől, illetve nagyon hamar lemorzsolódtak (holott az egyéves képzésnél ilyesmi föl sem merült). Aliik viszont járnak, igazán lelkesek és aktívak. Mindehhez persze az is hozzájárul, hogy mi tudást ígérünk a kurzus végére, nem pedig olyan papírt, amelytől több lesz a fizetésük.
Habár posztgraduális képzésként hirdettük, rá kellett jönnünk, hogy ennek a szónak többféle értelmezése lehetséges, és nem mindenki aszerint gondolta, ahogyan mi. A tágabb értelmezés: „fokozat utáni", vagyis továbbképzés diplomás pedagógusoknak. A legszűkebb értelmezés viszont egyenesen a doktoranduszokra vonatkozik. A hallgatók egy része e két szélsőség között (csak felsőoktatási intézmény által adható) másoddiplomát várna el tőlünk, legalábbis egy többéves képzés esetében. Éppen ezért a jövőben az ELTE Csillagászati, Meteorológiai és Technika tanszékeivel együtt, közösen akkreditáltatott tanfolyamokat fogunk indítani.
Vizsga jellegű szóbeli beszámolót csak a tanév végére tervezünk, ám írásbeli dolgozatot tanév közben is kértünk, amelyben a hallgatók kifejtik, hogy az itt tanultakat hogyan képzelik hasznosítani a gyakorlatban. (Ez tudatosítja az elhangzottakat, s ösztönöz az állandó kreatív odafigyelésre — így nem valamiféle negatív stressz, hanem belsővé váló motiváció biztosítja a részvétel érdembeli mivoltát.)
A módszertani központként működés néhány eddigi eredménye
FŐISKOLÁS/EGYETEMISTA HALLGATÓK SEGÍTÉSE: Öt tanítóképzős hallgató szakdolgozatához nyújtottunk szakmódszertani segítséget. Egyikük államvizsgáján, a diploma védésénél is részt vettünk (külső opponensként), az ő munkája kiváló minősítést kapott. Egy pécsi fizikatanár szakos egyetemista kozmológia témájú diplomamunkájának elkészítésében is segítettünk, most pedig egy informatika—pedagógia és egy tanítóképzős főiskoláséban veszünk részt.
PEDAGÓGUS TANTESTÜLETEK SEGÍTÉSE: Többször tartottunk szakmódszertani konzultációval egybekötött foglalkozást: a helybéli Béke Téri Általános Iskola tantestületének a planetáriumban, továbbá Baján, ahol a megyei csillagvizsgáló szervezett középiskolai fizikatanároknak ilyen lehetőséget. Ezen kívül a Heves megyei fizikatanárok továbbképzésén.
ÍRÁSOS SEGÍTÉS: A már fentebb ismertetett modulokon túl a korábban kidolgozott NAT-konform tanterveinket és a hozzájuk kapcsolódó szakmódszertani anyagokat mágneslemezen jónéhány iskolának megadtuk (természetesen díjmentesen) és a bajai csillagvizsgálóban is otthagytuk szabad terjesztés céljából.
EGYÉB: Részt vettünk 6-7. osztályos tanulók számára szervezett városi vetélkedő lebonyolításában, fölhasználva személyiségközpontú kísérleteink tapasztalatait.
Segédanyagok, taneszközök fejlesztése
Elméletileg kidolgoztuk az
égitestek méret- és távolságarányait,
az üstököspályákat,
a Nap-környéki csillagok térbeli helyzetét, csillagképek térbeli helyzetét,
csillagképek időbeli változását bemutató szemléltetéseket, ám kivitelezésük és terjesztésük a jövő feladata.
Ezen kívül az új technikai lehetőségek — amit szintén a Soros Alapítványnak köszönhetünk — kihasználása ugyancsak hátravan. (Mostanra kezd összeállni a rendszer, ugyanis egyes szoftverek „nem fértek össze" egymással. A lényeg már működik, most tanuljuk, aztán alkotunk.)
Távcső és fizikai demonstrációs eszközök kölcsönzés
A Soros Alapítvány jóvoltából beszerzett távcső a hordozható kategóriában a legjobb és legnagyobb. Két módja a kölcsönzésnek:
a) kiképezünk rá valakit, és az iskola teljes felelősséget vállal,
b) mi is megyünk a távcsővel.
A kölcsönzés során praktikusnak ígérkezik az a) esetben: a műszer vízszintezése után mindössze az észlelőhely földrajzi koordinátáit kell az eszköz számítógépébe beütni, s ha valaki két csillagra rá tudja állítani a távcsövet, utána az egy sereg egyéb objektumra automatikusan rááll (a bolygókat is beleértve). Ezen kívül fizika-szemléltetésekhez is adunk szakmai-módszertani segítséget, továbbá eszközöket (például digitális oszcilloszkópot) kölcsönzünk. Iskoláknak díjmentesen! (Ez itt megint a reklám helye.) Akit érdekel, nyugodtan forduljon hozzánk!
A szerző a Kecskeméti Planetárium igazgatója
Az intézmény címe: 6000 Kecskéméi, Lánchíd h. 18/a
Telefon/fax: (76) 478-994
E-mail: kecsplan@c3.hu