Kiadványok
Nyomtatóbarát változat
Cím:
TÉNY/SOROS II. - 2000
Szerző:
Nóvé Béla
Sorozatcím:
TÉNY/SOROS
A kiadás helye:
Budapest
A kiadás éve:
2004
Kiadó:
Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft
Terjedelem:
625 oldal
Nyelv:
magyar
Tárgyszavak:
évkönyv, Soros Alapítvány, pályázat
Állomány:
Megjegyzés:
Annotáció:
ISBN:
963 14 2415 4
ISSN:
Raktári jelzet:
E

2000

M = 1:100

Január elejétől a Szent Korona a Nemzeti Múzeum helyett a Parlamentben tekint hető meg. Németországban ügyészségi vizsgálat indul Helmut Kohl egykori né met kancellár ellen különféle, nagy összegű pártadományok miatt. Január 10-én a vasutasok hatvanórás sztrájkba kezdenek, a MÁV és a szakszervezetek egyeztetései a bérfejlesztésről továbbra is sikertelenek maradnak.
Február elsején országos, általános sztrájkba lépnek a vasutasok. Másnap a Ti szát is eléri a Szamosba került romániai eredetű ciánszennyezés, amely példátlanul súlyos pusztítást okoz a folyó élővilágában. Miután Ausztriában hivatalba lép a Néppárt és a Szabadságpárt koalíciós kormánya, az EU tizennégy országa szankci ókat léptet életbe az osztrákokkal szemben a szélsőségesen jobboldali Jörg Haider vezette FPÖ hatalomra kerülése miatt. (Haider a hónap végén lemond a pártel nökségről.) Február 11-én London felfüggeszti a belfasti önkormányzati intézmé nyek működését, és visszaállítja a közvetlen brit ellenőrzést Észak-Írországban, mi után az IRA nem hajlandó közölni, mikor kezdi meg fegyvereinek leadását. Feb ruár 13-án már csak a tagdíj beszedésének módjáról van vita a MÁV és a szakszer vezetek között, és mind kevesebben sztrájkolnak, így az elégséges szolgáltatáson túl is közlekednek vonatok.
Március első napjaiban Londonból hazatér Augusto Pinochet, Chile egykori diktátora. Március 10-én a BUX 10 472 ponttal rekordot dönt. Másnap újabb ro mániai szennyeződés éri el a Tisza magyarországi szakaszát, és ez március 15-én is megismétlődik. Március 12-én II. János Pál pápa ünnepélyesen bocsánatot kér a katolikus egyház által az évszázadok során az „igazság szolgálatában” elkövetett bűnökért, ide sorolva többek között az inkvizíciót és az erőszakos hitterjesztést. Március 20-ig az SZDSZ-nek a hadkötelezettség eltörléséért indított aláírásgyűj tő akciója 203 ezer aláírást eredményez. Március 26-án Vlagyimír Putyin nyeri az orosz elnökválasztást. Március végén a Fővárosi Közgyűlés jóváhagyja az Erzsébet téri rendezési tervet, amely szerint 2002 áprilisáig a föld alatt mélygarázst, fölötte konferenciaközpontot, a felszínen pedig parkot létesítenek.
Április elején a Bodrogon harmadfokú árvízkészültséget rendelnek el. Április 8-án a kormány árvízvédelmi vészhelyzetet hirdet a Tisza, a Bodrog, a Körösök, a Sajó, a Szamos és a Kraszna egyes szakaszaira. A Tisza két hét múlva apadni kezd.
Május 5-én megszüntetik a rendkívüli árvízvédelmi készültséget a Tiszán és a Bodrogon. A tiszai ciánszennyezéssel kapcsolatban folytatott kétoldalú tárgya lások nem hoznak eredményt Romániával. A hónap közepén a kormány tízéves haderőreform-programot fogad el. Május végén lezárul a két éve zajló háború Eti ópia és Eritrea között. Május 30-án visszakapja hatalmát a belfasti kormány és az ír nemzetgyűlés, miután az IRA elfogadja, hogy nemzetközi ellenőrzés mellett „használaton kívül helyezi” fegyverállományát.
Június 6-án az Országgyűlés csak a harmadik fordulóban tudja megválaszta ni köztársasági elnökké Mádl Ferenc jogászprofesszort. Június 10-én hatvankilenc éves korában elhuny Háfez Asszad szír elnök. Június 13-án történelmi jelentősé gű találkozóra kerül sor Észak- és Dél-Korea vezetői között, amelyet konkrét kö zeledési lépések követnek. Június 26-án Washingtonban, Londonban, Párizsban és Tokióban egyszerre jelentik be, hogy amerikai, brit, japán, francia, német és kí nai kutatóintézetek a Humángenetikai Projekt nevű program keretében elkészí tették az ember vázlatos géntérképét. A hónap első felében országos demonstráci ókat tartanak a gazdák, míg június 30-án az egészségügyi dolgozók tüntetnek ötven hazai városban.
Július 2-án a futball EB Franciaország győzelmével zárul. Júliusban tovább da gad az ún. olajüggyel kapcsolatos botrány, miután a parlament olajbizottságának vezetője, Pallag László június elején egy tanúvallomás alapján több közismert po litikus nevét hozta nyilvánosságra az olajbűnözéssel kapcsolatban. Július 25-én az Air France Concorde-jának katasztrófájában több mint százan vesztik életüket. Július végén a zámolyi romák egy csoportja menedékjogot kér Franciaországban.
Augusztus elsején a kormány hozzájárul a Nemzeti Színház Rt. megalapításá hoz, amelyet a kulturális tárca kétszáz millió forint tőkével hoz létre. Augusztus 4- én ünnepélyesen beiktatják hivatalába Mádl Ferenc köztársasági elnököt; elsőként tíz év után leköszönő elődje, Göncz Árpád gratulál neki. Mogyoród mellett a For ma 1-es versenyek idejére ideiglenes türelmi zónát jelölnek ki a prostituáltak szá mára - az ország történetében először. Augusztus 11-én hazaérkezik Tamás And rás, az utolsó magyar hadifogoly, aki 53 évet töltött egy oroszországi elmegyógyin tézetben. Augusztus 12-én a Barents-tengeren ismeretlen okból elsüllyed a Kurszk nevű orosz atom-tengeralattjáró, száztizennyolc fős legénysége a késlekedő mentő akció miatt életét veszti. Az augusztus 20-ai ünnepségekre közel 1 milliárd forin tot költ a kormány, melynek felhasználásról nem ad részletes tájékoztatást. A hó nap utolsó napján a Fővárosi Közgyűlés úgy dönt, hogy 2001 júniusában megkezdődik a 4-es metró állomásainak építése.
Szeptember 3-án sikerült eloltani a MOL pusztaszőlősi gázkútját, amely két héttel korábban gyulladt ki. Másnap az Országgyűlés elfogadja a háromhetenkén ti ülésezési rendet. Szeptember közepén megkezdődik a Nemzeti Színház építése. A hónap utolsó napján a Fidesz Országos Választmánya úgy dönt, hogy a párt ki lép a Liberális Internacionáléból, és csatlakozik az Európai Néppárthoz. A Sidney ben megrendezett XXVII. Nyári Olimpián a magyar sportolók nyolc arany, hat ezüst és három bronzérmet nyernek, ami a nemzetek világversenyén a tizenharmadik helyre jogosít.
Október 6-án lemondásra kényszerül Szlobodan Milosevics, miután Belgrád ban hatalmas tömegek tiltakoztak a szeptember 24-i elnökválasztás eredményének meghamisítása ellen. Október végén a kormány úgy dönt, hogy novembertől a nagyfogyasztók 43%-kal drágábban kapják a gázt, a lakossági szolgáltatók azon ban változatlan áron jutnak hozzá. A Gazdasági Versenyhivatal 11 millió forin tos bírsággal sújtja a júniusban egységes áremelésben megállapodó gyógyszergyár tó szövetségeket. Október végén Nógrádi László közlekedési miniszter megkülön böztető kék lámpát használó gépkocsijával balesetet szenved, a velük ütköző autó huszonegy éves sofőrje meghal, utasa életveszélyes állapotba kerül.
November 7-én zajlik az amerikai elnökválasztás, amely igen szoros eredményt hoz a republikánus George W. Bush és a demokrata Al Gore között. A demokraták a floridai szavazatok kézi újraszámlálását kérik a bíróságtól, és végül csak többhetes jogi csatározást követően dől el, hogy az USA 43. elnöke a republikánus George W. Bush. November 11-én Ausztriában egy alpesi alagútban tűz üt ki, a katasztrófában több mint százötvenen halnak meg. Novemberben tovább gyűrűzik a Torgyán József vagyonnyilatkozatával kapcsolatos botrány. A parlamenti olajbizottság elkészíti a vizsgálatokat lezáró jelentését.
December elején kilép az SZDSZ-ből Tamás Gáspár Miklós. December 11-én a nizzai EU-csúcson elfogadják az intézményi reformokat, melyek megnyitják az utat az új tagállamok befogadásához. December 12-én az Országgyűlés új tör vényt alkot, amelynek értelmében semmisnek tekintendők azok az ítéletek, ame lyek az 1956-ban bevezetett rögtönítélő bíráskodásban, 1957-ben gyorsított eljárás ban vagy népbírósági tanács előtt születtek a forradalomban való részvétel miatt. Ugyanaznap Etiópia és Eritrea megköti a kétesztendős háborút lezáró békeegyez ményt Algírban. December közepén megalakul a képviselők vagyoni helyzetét vizsgáló parlamenti bizottság. A hónap végén a Magyar Építész Kamara kizárja soraiból Siklós Máriát, a Nemzeti Színház tervezőjét.
Az év elején hivatalosan is bejelentik, hogy önállósult a C3 Kulturális és Kommu nikációs Központ, bár fő támogatója továbbra is a Soros Alapítvány és a MATÁV marad. Peternák Miklós, a C3 igazgatója egyúttal bejelenti, „Scripta” néven új, ak tuális folyóirat-válogatás lapozható a világhálón egyebek közt a Balkon, a Beszélő, a Jelenkor, a Nagyvilág és más hazai periodikák legfrissebb számaival, melyek on-line változatát az Alapítvány internetes folyóirat-programja támogatta.
Február elején a hátrányos helyzetűek oktatását segítő utóprogjamjaival együtt végleg lezárul az Alapítvány mintegy 20 millió dolláros költségvetésű közoktatá si megaprogramja. A MatávNet és a C3 közreműködésével negyedmillióra emel kedik a Freemail használóinak száma. A NIOK az „Év adakozója” címet az ÁB- AEGON biztosítótársaságnak ítéli oda.
Márciusban megindul a Primavera Mammográfiás szűrőprogram. A Soros Ala pítvány és a MaMMa Klinika támogatásával mozgó szűrőállomás járja az országot, hogy a mellrákos megbetegedéseket még időben segítsen diagnosztizálni.
Április közepén több mint 150 magyarországi község képviselői gyűltek két na pos tanácskozásra, hogy felkészüljenek az Alapítvány Települési egészségterv prog ramjának folytatására. Mint Belia Anna programigazgató elmondta, a két éve in dított programra eddig csaknem fél ezer település pályázott, s közülük 158 nyert együttvéve mintegy 100 millió forint értékű támogatást.
Május elején Ibrányban Kistérségi közoktatási együttműködési konferenciát rendez az Alapítvány.
Júniusban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Pedagógiai Intézet az iskolai kör nyezetvédelem-oktatásról szervez országos tanácskozást, az Oktatási és a Környe zetvédelmi Minisztérium védnökségével és a Soros Alapítvány támogatásával. Jú nius végén az MTA, a CEU és az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara kétna pos konferenciát tart a leköszönő köztársasági elnök, Göncz Árpád tiszteletére az emberi méltóságról. A konferencia nyitó előadását Wole Soyinka, Nobel-díjas író tartja, a tanácskozáson Soros György is részt vesz.
A nyár folyamán újabb akciósorozattal folytatódik a nagyvárosi hajléktalanok
M = 1:10

tbc-szűrő programja a Magyar Vöröskereszt, a Máltai Szeretetszolgálat és az Alapítvány szoros együttműködésében.
Július 1-én megkezdi működését Soros György újonnan alapított befektető cé ge: a Quantum Endowment Fund, amely 6 milliárd dolláros alapjainak a korábbi aknál szerényebb, kb. 15%-os hozamot ígér. Mint az Alapító a Financial Timesnak nyilatkozva elmondja, az új céggel egyben filantróp intézményhálózatát kívánja tartós alapokra helyezni, hogy ami arra érdemes, az túlélje a hetvenéves alapítót, „s azután is fennmaradjon, ha ő már nem lesz.” Augusztus elején Nagy-Britanniában kisebb szenzációt kelt, hogy a brit adóhi vatal 750 épülete egy privatizációs tender révén a Mapeley konzorcium nevű Soros-cég birtokába kerül.
Szeptember végén az Alap a Civil Társadalomért (ACT) igazgatója, Jacek Woj narowski Budapesten bejelenti, hogy öt nemzetközi mamut-alapítvány: a Ford, a Rockefeller, a German Marshall, a Charles Mott és a Soros Foundation 75 millió dolláros alapot hozott létre a térségbeli civil szervezetek támogatására. A tíz évre szóló pályázati alapból Szlovénia, Bulgária, Románia, Szlovákia, Csehország, Magyarország és Lengyelország nonprofit szervezetei részesedhetnek.
Október közepén Nemzetközi Hospice Konferenciát rendeznek a budapesti Közép-európai Egyetemen. A gyógyíthatatlan betegek és haldoklók méltó bánás módjáról folytatott háromnapos tanácskozás házigazdája a Magyar Hospice Egye sület, támogatói pedig a Nyílt Társadalom Intézet, a Soros Alapítvány, a WHO és az Albert Schweitzer Alapítvány.
November elején az ukrán Soros alapítvány, az „Újjászületés” létrehozásának ti zedik évfordulójára Soros György Kijevbe látogat, ahol egyebek közt a korábban általa keményen bírált Kucsma elnök is fogadja.
December elején a szakminisztérium, a Mikkamakka és a Soros Alapítvány for rásaiból megnyílik az első vidéki játéktár, mely ötféle család- és neveléssegítő szolgáltatást nyújt.

Az Alapítvány ez évi költségkerete mintegy 4,9 millió dollár volt. A 2000-ben megítélt támogatások főbb tételei:
I. Oktatási programok
Oktatatási nyitott keret
20 342 510 Ft
Belföldi doktorandusz program
30 176 000 Ft
Belföldi szakmai továbbképzési ösztöndíj
10 591 660 Ft
Külföldi posztgraduális és kutatói ösztöndíjprogram
60 000 Ft
135 300 $
Új szakkollégiumi programok
39 572 000 Ft
Felsőoktatási Együttműködési és Programinnovációs Pályázat
73 164 237 Ft
Gyermekközpontú pedagógiák elterjesztése a közoktatási rendszerben
16 489 140 Ft
Középiskolai kollégiumok
11 400 000 Ft
Általános roma program
16 546 680 Ft
2 500 $
Év végi jutalomösztöndíj
5 042 000 Ft
Beiskolázási támogatás
10 437 500 Ft
Közös tanár-diák ösztöndíj
21 300 000 Ft
Ösztöndíj felsőoktatásban tanuló roma fiatalokszámára
47 840 000 Ft
Innovatív pedagógiai módszerek
27 738 200 Ft
Roma kultúra oktatása a pedagógusképzésben
6 250 000 Ft
Roma tanulók szakképzése
4 590 000 Ft
Roma tábor
4 926 450 Ft
Pedagógus szakmai szervezetek támogatása
9 645 000 Ft
Reading and Writing for Critical Thinking
6 940 000 Ft
Civil kezdeményezések az oktatásban
17 802 000 Ft
Összesen:
380 853 597 Ft
137 800 $

II. Információs programok

East Translates East program
9 280 000 Ft
Forgóeszközhitel könyvkiadóknak
65 000 000 Ft
Könyvtár-támogatási program
39 471 330 Ft
Könyvtári internet program
29 088 559 Ft
Iskolai informatikai program
33 085 179 Ft
Új on-line és off-linekommunikációsformák
5 341 080 Ft
I*EARN - tanárok és diákok nemzetközi kommunikációs hálózata
2 900 000 Ft
Diáktanácsadó Központok
28 989 000 Ft
Roma média
26 586 000 Ft
Összesen:
239 741 148 Ft
III. Kulturális és művészeti programok

Stúdiószínházi program
37 527 466 Ft
Kulturális menedzsment program
14 170 000 Ft
Zenei program
15 310 000 Ft
Életrajzi monográfia
5 040 000 Ft
Kultúra és művészetek
140 635 200 Ft
Kulturális és művészeti kapcsolatok
13 657 930 Ft
Összesen:
226 340 596 Ft
IV. Jogi programok

Nyitott jogi keret
1 085 000 Ft
Emberi jogi és korrupcióellenes program
44 623 000 Ft
Roma jogvédelem
27 580 000 Ft
Betegjog, betegcsoportok
23 131 000 Ft
Összesen:
96 419 000 Ft
V. Civil programok

East-East Network program
22 960 432 Ft
10 058 $
Foglalkoztatási programok
43 465 991 Ft
Közösségi ház
5 179 000 Ft
Együttműködés a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal
9 696 000 Ft
Európai Unió
5 500 000 Ft
Elnöki keret
63 615 400 Ft
Összesen:
150 416 823 Ft
10 058 $

VI. Egészségmegőrzési programok

Egészségmegőrzési nyitott keret
22 410 650 Ft
4 676 $
Szenvedélybetegek ellátásának javítása
14 444 000 Ft
Fogyatékossággal élő emberek életminőségének javítását elősegítő programok
35 676 390 Ft
Leszakadó rétegek egészségügyi ellátásnak javítása
6 994 500 Ft
Roma egészségügyi és rehabilitációs program
17 382 543 Ft
Hospice program
24 033 174 Ft
Települési egészségterv
23 970 648 Ft
Felsőoktatásban tanuló érzékszervi és mozgássérült fiataloksegítése
19 544 200 Ft
Összesen:
164 186 105 Ft
4 676 $

VII. Független programirodák

Business Basics (BB) Vállalkozásfejlesztő Alapítvány
10 000 000 Ft
NonprofitInformációsésOktatóKözpontAlapítvány, Soros-NlOK Iroda
11 699 325 Ft
Független Ökológiai központ
7 954 000 Ft
Összesen:
29 653 325 Ft
Mindösszesen:
1 307 310 594 Ft
161 259 $

A 2000. évi hivatalos középárfolyamon számolva mindez 4 915 115 dollárt tesz ki.

Az Alapítvány új munkatársa: CséffánGáborkisegítőmunkatárs. Távozó munkatársak: Bakonyi Éva igazgató, Bognár Ágnes igazgatói asszisz tens, Debreczeni Júlia programigazgató (Felsőoktatási programok, külföldi ösztöndíjak), Dominikné Nagy Szilvia program-asszisztens (Közoktatási mega program), Gazsi Judit programvezető (Felsőoktatási programok - doktorandusz ösztöndíjak), Karádi Ágnes program-asszisztens (Kultúra és művészetek), Koplá nyi Emil programvezető (Közoktatási megaprogram - informatikai programok), Lafferthon Judit programvezető (Közoktatási megaprogram), Szekeres Andrea (SCCA, C3), Szilárd Gabriella programigazgató (Kultúra és művészetek).
M = 1:1

SZOCIÁLIS ÉS EGÉSZSÉGÜGYI SZEREPVÁLLALÁS
II.

SZOCIÁLIS ÉS FOGLAKOZTATÁSI PROGRAMOK

Nyolc éven át - 1994-től 2002-ig - voltam az Alapítvány munkatársa, a szociális és foglalkoztatási programok vezetője. Egykori munkám gondjai, örömei szorosan kötődtek néhány ez időre jellemző Soros-kezdeményezéshez; ezeket kívánom felidézni, nagyobb részt saját emlékeimre hagyatkozva.
Amikor az Alapítványhoz kerültem, már futó program volt az ún. Help to Help (Segítség a segítőknek). 1992 előtt nem volt ilyen meghirdetett program és létre jötte nem tudatos törekvés eredménye volt, hanem az „élet hozta”. Egyre-másra ér keztek a Soros Alapítványhoz a legkülönfélébb szakterületekről a legkülönfélébb támogatási kérelmek, és összesítve őket ezt a nevet kapták. A legtöbb Help-es pá lyázó hátrányos helyzetűekkel foglalkozó vagy azok érdekeit képviselő szervezet volt az egészségügy, a szociális ellátás, az oktatás területéről. Erre az időre esett a civil szféra kialakulása: egyik évről a másikra tömegesen alakultak önsegélyező, ér dekvédő szervezetek (betegszervezetek, fogyatékosok érdekszervezetei, nyugdíjas szervezetek, munkanélküliek szervezetei, kulturális-hagyományőrző szervezetek). De egyre több állami, önkormányzati fenntartású szervezet maga is létrehozott saját alapítványt, hogy hozzájuthasson pályázati forrásokhoz.
A kezdetekkor sok értékes szakmai kezdeményezés kaphatott hathatós Soros támogatást, amelynek révén tekintélyes civil szervezetek tudtak létrejönni. A 90-es évek közepére, amikor átvettem ezt a programot, már Budapesttől távolabbi, hát rányos helyzetű kis településekre is eljutott a Soros Alapítvány híre, és valósággal özönlöttek a pályázati kérelmek. A Help-es pályázatokban a korábbiaknál is mar kánsabban megjelent a szegénység miatti kétségbeesett, de még reményekkel teli pályázói aktivitás, s egyre több segítségkérő pályázat, jobban mondva kérvény érkezett a családsegítőktől, kisebbségi önkormányzatoktól is.
A támogatási pénzek igencsak elaprózódtak. A Soroshoz sikerrel pályázhattak a szegény, igazi kis civil szervezetek is, különösebb pályázatírói-adminisztrációs isme retek nélkül. Az akkori kuratórium (Ferge Zsuzsával mint elnökkel és Göncz Kingá val, Iványi Gáborral mint kurátorokkal) a pályázatok hitelességét, tisztességességét, jó céljait tartották szem előtt a döntéskor, ugyanakkor próbálták elkerülni a pályázó szervezetek, egyesülések öncélú fenntartás-támogatásának, illetve a puszta segélyfolyósításnak a csapdáját is, hiszen ilyen funkciót nem vállalhatott föl az Alapítvány. Elkezdődött hát a program áttekintése olyan szempontból, hogy miféle jobban körülhatárolt támogatási célokat kellene követni, meghirdetni pályázati kiírásainkban. Mivel a pályázatokból jól érzékelhető volt a szociális problémák növekvő súlya, s a kurátorok is tudatában voltak a segítő szakmára, a szociális munkásokra háruló többletterheknek, Göncz Kinga javaslatára elindult egy olyan pályázati program, amely a szociális munkások szupervíziójának szükségességét kívánta tudatosítani a szociális intézmények s egyáltalán a hátrányos helyzetűekkel foglalkozó intézmények vezetői, dolgozói körében. (A „szupervízió” ebben az esetben olyan ismeretek és szolgáltatások összességét jelenti, amelynek révén megelőzhetővé, illetve kezelhetővé válik a segítő foglalkozásúakat fenyegető ún. kiégési szindróma.) Ez a Soros-program nagyban hozzájárulhatott a szupervízió megismertetéséhez, intézményesüléséhez, a szupervizorok képzésének megszerveződéséhez.
A szociális jellegű programokat megújító munkában segítséget jelentett az a vál tozás, ami a Soros Alapítvány támogatási politikájában bekövetkezett. A válto zás háttere az az elgondolás volt, hogy az 1994-től regnáló szocialista-liberális kor mányzattal az Alapítvány jól együtt tud működni majd, és a kormányzati munka hatékonyságát is elősegítheti azáltal, hogy viszonylag kevés pénzzel, kisebb progra mok indításával olyan megoldásokat kísérletez ki, amelyekbe nagy közpénzek be fektetése - előtapasztalatok híján - kockázatos lenne. Elkezdődött a „modellszerű programok” kora. Kívánatosak voltak továbbá az olyan programok, melyek révén viszonylag csekély Soros-támogatással jól megfogalmazott célok érdekében a központi források felhasználását ösztönözni lehetett.
A legtöbb új modellkísérleti szociális pályázati program koncepciója, szakmai kidolgozása a különösen innovatív, nagy szervezőerejű Vecsei Miklóshoz, illetve a társadalmi helyzeteket, érdekviszonyokat, háttérmotívumokat ritka éleslátással megítélő szegénységszociológushoz, Ambrus Péterhez kötődik. Több alprogram indításakor meghívtuk ötletadó, programindító beszélgetésre a szűkebb szakterü let általunk ismert és elérhető valahány szakemberét, így például a szociális mun ka vagy a tartós munkanélküliek foglalkoztatásának segítésére indítandó modell programjaink esetében. Az új szociális programok pályázatairól 1994 és 1998 között szintén az Egészségügyi rendszerfejlesztési megaprogram kuratóriuma döntött meghívott szakértők kellő előkészítése és szakmai javaslatai nyomán.

HAJLÉKTALANPROGRAMOK

Az Egészségügyi rendszerfejlesztési programon belül különösen eredeti kísérleti programok születtek a hajléktalanellátás javítására. A programok ötlete Vecsei Miklósé. (Ő akkor már évek óta részt vett az Alapítvány munkájában az Együtt működés a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal program révén - ld. az egészségügyi és szociális programok áttekintésében!) Az első, a hajléktalan tbc-betegek szűrésére és gyógyítására indult program ki dolgozásában szakértői segítséget nyújtott Oross Jolán (akkor a Szociális és Csa ládügyi Minisztérium Pro Domo Módszertani Osztályának vezetője). A több évig tartó és folyamatosan fejlesztett program révén sikerült intézményesíteni az utcán, a szabad ég alatt élő hajléktalanok szűrését, illetve viszonylag korán megfékezni a hajléktalanok körében vészes terjedésnek indult kórt. A program első évében a haj léktalanokat még ún. „ajándékcsomagokkal” a tüdőszűrő állomásokhoz csábítot ták, de csakhamar mozgó tüdőszűrő buszban végezték a szűréseket. A buszon dol gozó orvosok más betegségeket is képesek voltak észlelni, illetve ellátni. A tbc-s betegek gyógyítási folyamatát szociális munkások követték végig, ellátva a kórhá zi szociális munkát is. A teljes gyógyulásig tartó folyamat idejére bizonyos hajlék talanszállókon speciális ellátást szerveztek a betegek számára. A program ma már a minisztérium támogatási körébe tartozik. (Részletes ismertetését ld. a kötet külön tanulmányában!) Vecsei Miklós nevéhez még nagyon sok más hajléktalanellátást érintő gyakor latias kezdeményezés fűződik. Így többek között a betegszobák kialakítása a haj léktalanszállókon (ahol a kórházi ellátást már nem igénylő, de otthoni ágynyuga lomhoz nem jutó, lábadozó hajléktalanok egészségügyi felügyelettel tartózkodhat nak), anya-gyerek szállókon játszóterek kialakítása, a hajléktalanszállókon élő al koholbetegek rehabilitációja. Ezek rendszerint meghirdetett pályázatok voltak, ki véve, ha már eleve tudtuk, hogy a pályázat csak kevés hajléktalanellátó intézményt érint. Ekkor meghívtuk a lehetséges pályázókat.
Ugyanígy az ő ötlete volt és az ő szakértői felügyelete alá tartozott a hajlék talanok fogorvosi rendelőjének létrehozása - amelyre egyik utolsó írásában már Solt Ottilia is javaslatot tett. (Ld. az In memoriam fejezetben közölt tervezetet). Nem tudom, milyen körben érinti ez a hajléktalanok tömegeit, mint ahogy azt sem, hogy a fővárosi hajléktalanok fogazata javult-e számottevően, mindeneset re úgy hallom, a rendelőnek ma is sok munkája akad, mi több, a környék szegény nyugdíjasai is igénybe veszik.
Még egy remek programra emlékszem az utolsó évekből, melynek keretében az utcán élő hajléktalanok számára téli ruházati cikkeket, hátizsákot, takarót és más szükséges túlélőholmit készítettek a szállókon lakó hajléktalan társaik. A pályázók maguk a hajléktalanszállók voltak.
Vecsei Miklós lendületes, meggyőző erejű ember, kiváló problémamegoldó készséggel és kapcsolati hálóval, aki ráadásul a szélesebb nyilvánosságot is képes megnyerni, egyszóval azon kevesek közé tartozik, akik sikerrel keresztül tudnak vinni merész megoldásokat. Komolyabb hatásvizsgálat tárgya lehetne, hogy a hajléktalanellátás egészét tekintve milyen hullámokat tudtak gerjeszteni ambiciózus kezdeményezései, mindenesetre tudtak, s a tüdőszűrésben, azt hiszem, valóban jelentőseket.
Szakértőként ugyancsak Vecsei Miklós segítette az Iványi Gábor vezette Olta lom Karitatív Egyesület, illetve az általa működtetett Hajléktalan Kórház pszichi átriai betegek bentlakásos intézményének létrehozását is, vagy a Tutor Alapítvány jogvédő programját, amely a hajléktalanná vált vagy hajléktalansággal fenyegetett családok védelmét igyekszik ellátni. Jogi tanácsadó irodát működtetnek, és indo kolt esetben ügyvédi képviseletet nyújtanak. Ugyancsak ő volt a szakértője a Tu tor Alapítvány Utcai Gondozó Szolgálata szintén általunk támogatott programjá nak, az ún. Aluljáró programnak is, amelyben a pályázó szervezet vállalta, hogy önkénteseik olyan hajléktalanokat látnak el, akik nem hajlandók szállókra bemen ni, s az intézményi ellátás elutasítása miatt a teljes egészségi és szellemi leépülés ha tárán vannak. Minden év legnehezebb időszakában, a téli krízisellátásban segítenek a bajbajutottakon.

FOGLALKOZTATÁST ÖSZTÖNZŐ
PROGRAMOK

A foglalkoztatással kapcsolatos programok zömének ötlete és gyakorlati kimunká lása Ambrus Péter nevéhez fűződik. A jóváhagyást Ferge Zsuzsa adta a szakkura tórium részéről azzal, hogy „ahol nincs munka, ott semmi sincs”. Az első ilyen kí sérlet még akkoriban indult, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalmi-gazda sági változások hatásai a munka világában elsősorban a középkorosztályt érintik hátrányosan, és ezen belül is legfőképp a férfiakat,akiknekkiugrómorbiditásáról és mortalitásáról egyre-másra jelentek meg a sokkoló számadatok. A pályázati ki írásban viszont csak alig látható betűkkel jelent meg az utalás a férfiakra és később az is elmaradt a „nemi diszkrimináció” túlzott félelme miatt. (Különös, hogy a női támogatási programok ma is elfogadottnak, „politikailag korrektnek” számí tanak, míg a férfi programok indításának hallatán mindenki elkezd fanyalogni.) Szóval így indult el a 40 évesnél idősebb, közép- és felsőfokú végzettségűek köz hasznú foglalkoztatásának támogatása - abból a megfontolásból, hogy míg az ala csonyabb végzettségűek a fizikaiszakmákkörébeninkábbtalálnakmegélhetéstés valamiféle igazolást társadalmi hasznosságukra (ha csak többé-kevésbé legálisan dolgozva is), a munkanélkülivé vált szellemiek teljesen ellehetetlenülnek. A meg célzott pályázói körbe pedig - az Alapítvány profiljánakmegfelelően-olyanok tatási-kulturális-szociális-egészségügyi szervezetek tartoztak, amelyek bár jogosul tak voltak közhasznú foglalkoztatásra, nem volt elég önrészük még ahhoz sem, hogy közhasznú bértámogatást igényeljenek a számukra fontos munkák elvégeztetéséhez, nemhogy saját forrásból tudnának alkalmazni munkatársakat. Mint min den közhasznú programnál, szükség volt a Munkaügyi Központ igazolására, hogy bértámogatást nyújt a foglalkoztató intézménynek az új foglalkoztatásokhoz. Jel lemző módon, a program révén közhasznú foglalkoztatásba bevontak köre utóbb elnőiesedett.
Ám az sem volt általunk szándékolt vagy előre látható fejlemény, hogy csak hamar elkezdtek dörömbölni az ajtón a kisebbségi önkormányzatok, ráadásul, nyilvánvalóan fizikai munkások alkalmazásának igényével. Annál is inkább, mi vel időközben megszűnt az Alapítvány Általános roma programja, és számos ki sebbségi önkormányzat, amely addig ettől nyert támogatást, most erre a progra munkra jelentkezett, ahol pedig már rákényszerült az adatokkal alátámasztott, célirányos pályázat benyújtására. (Mi tagadás, az elbíráláskor még nálunk is nem egyszer megértő engedékenységet tapasztalhattak.) A közhasznú programok ad minisztrációja, miként a többi ún. foglalkoztatási programé is, jóval több munká val járt, mert be kellett várni és ellenőrizni kellett a pályázó által ígért munkaügyi központi igazolásokat, a beszámolókban pedig össze kellett vetni a bérjegyzéke ket a pályázatban benyújtott nevekkel, a munkában töltött hónapokkal stb. Még is, e programok révén a pályázó szervezetek számára a viszonylag csekély Soros pénzhez képest jelentős források váltak hozzáférhetővé a munkaügyi központok alapjából.
Ez a hatás igazán a szegény településeket érintő, közhasznú foglalkoztatást ösz tönző programoknál volt látványos. Mint annál a programnál, amely révén a kis települések önkormányzatainak lehetősége nyílt arra, hogy a helybéli idősek, gon doskodásra szorulók életét megkönnyítő szolgáltatásokat el tudják végeztetni a he lyi munkanélküliek foglalkoztatásával. Paradoxnak tűnik, de ilyen élethelyzetek nemigen tudnak a magától értődő módon megoldódni. Mert adva van egy kis település a maga elesettjeivel és a még fizikai aktivitásra képes munkátlanjaival, és lám, mégsem képes e kettőt összekapcsolni… Viszont kis segítség, kis ösztön zöttség jól jött azon pályázó önkormányzatoknak, amelyeknek voltaképp amúgy is ellátási feladatkörükbe tartozott e gondoskodási-jóléti szolgáltatások valamilyen szintű elvégeztetése. A szokásos szociális ellátás - ebédhordás, egészségügyi fel ügyelet stb. - mellett olyan alkalmazások voltak pléldául, hogy a helyi, ott rekedt munkanélküli férfiak az idős falubelieknek segítettek a ház körüli, fizikai erőt igénylő munkák elvégzésében. Itt megint csak viszonylag szerény Soros-hozzájá rulásokkal lehetett megmozdítani a Munkaügyi Központok pénzét, hogy bértá mogatást nyújtsanak a foglalkoztató önkormányzatoknak. Idővel, kuratóriumi ja vaslatra, a pályázatot eleve az ország leghátrányosabb helyzetű, munkanélküliség által leginkább sújtott, természetszerűleg elöregedett lakosságú kistelepülések önkormányzatainak írtuk ki.
ROMA EGÉSZSÉGÜGYI ÉS
KÖRNYEZETREHABILITÁCIÓS PROGRAM

Ez a program is a közhasznú foglalkoztatást ösztönző programok közé tartozik, s szintén Ambrus Péter volt a kidolgozója és szakértője. Pályázatokat kisebbségi és „többségi” önkormányzatok, ÁNTSZ-ek, helyi szociális és érdekvédelmi szerve zetek nyújthattak be valamely gettószerű telep vagy településrész égető higiéniai gondjainak megoldása érdekében. Támogatásért lehetett pályázni személyi segítők kiképzéséhez és egy évig tartó közhasznú foglalkoztatására.
A beérkezett pályázatok - a szakértő alapos helyzetismeretének köszönhetően - meglehetősen lefedték a felhívásban jelzett megoldási lehetőségeket. Így a támoga tott pályázói célkitűzések között szerepeltek a következők: 1. gondozónők, védőnői asszisztensek vagy ún. egészségőrök kiképzése arra, hogy az adott telepen vagy tele pülésrészen segíteni tudják azokat a roma családokat, kisgyerekes anyákat, akik kü lönben a hivatalos intézmények segítségét nem kérték, sőt esetenként akár vissza is utasították (oltások, tetűirtás, elemi szintű higiéniai és egészségügyi ellátás-tanács adás); 2. helyi beruházások elvégzése, illetve sok esetben elvégzésének kieszközlé se, kijárása a pályázó részéről a Soros-segítséggel megtámogatva. Ilyen beruházások voltak például a rendszerint sáros, hepehupás (mentőautók számára is járhatatlan) földutak helyett makadám utak építése, csatornázás, házak fertőtlenítő meszelése, szeméttelepek helyén játszótér, sporttelep kialakítása és így tovább.
A beruházási célú pályázatok támogatásának alapfeltétele volt az együttműkö dési szerződések bemutatása a résztvevő szervezetek (kisebbségi önkormányza tok, „többségi” önkormányzatok, beruházást végző szervezet) között. A közhasz nú foglalkoztatás támogatásának alapja pedig - mint mindig - itt is a munkaügyi központok határozata volt. Sok esetben nyilvánvaló volt, hogy a „többségi” önkor mányzat eleve ott állt a kisebbségi önkormányzat pályázásának háttértámogatója ként, hiszen ha a kisebbségi önkormányzat fordul a Munkaügyi Központhoz, a roma foglalkoztatottak bérének 90%-os támogatása remélhető.
A program kifejezetten modellszerű volt a tekintetben, hogy a helyi problémák helyi kezdeményezésű megoldására ösztönzött. A pályázati cél megvalósulásához nemcsak az érintett szervezetek együttműködésére, hanem az ott lakók - sok eset ben - tevőleges részvételére is szükség volt. A telep játszóterének, sportpályájának kiépítéséhez, felszereléséhez, de még a házak csatornázásához is szükség volt az ott lakók keze munkájára, vagy akár a gyerekek megfegyelmezésére a közös jó megóvása érdekében.
A Soros-szintű odafigyelés, kicsinek számító anyagi támogatással minta lehet arra, hogyan lehetne ezeket a ma embertelennek számító életkörülményeket-hely zeteket kimozdítani a holtpontról. No persze ahhoz, hogy vissza ne essenek, tisztes fizetséggel járó munka is elkelne azoknak, akik dolgozni szeretnének.
KÖZÖS PÁLYÁZATOK AZ ORSZÁGOS FOGLALKOZTATÁSI KÖZALAPÍTVÁNNYAL

A foglalkoztatási programok sorában a következő csoport az OFA-val való együttműködésben született meg. Itt Szántó Tamás volt a programok kidolgozója és szakértője (aki az OFA programvezetője ma is), de meg kell említsem, hogy a legtöbb kvázi foglalkoztatási programunkba bevontuk szakértőként Bajka Gábort, a Fővárosi Munkaügyi Központ igazgatói tanácsadóját is. Azért kellett az imént a „kvázi” megszorítással élnem, mert hiszen egy valamirevaló foglalkoztatástámogatási program a Soros-pénzeknél nagyságrendekkel nagyobb ráfordítást igényel - mint látni azt például az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány pályázati támogatásainál. A közös Soros-OFA pályázatok kiírását viszont éppen az tette szükségessé, hogy korábban az OFA nem tudta kiosztani támogatási keretét, minthogy a civil szervezetektől szakmailag megalapozatlan pályázatok érkeztek be sorra a „munkanélküliség-csökkentés” varázsigéjével. Ebben a Soros-időszakban, mikor az együttműködés létrejött, a különféle szociális jellegű programok zöld utat kaptak arra, hogy mindinkább a foglalkoztatásösztönzés irányába mozduljanak, és különösen kiemelt céllá vált a civil szervezetek támogatása.
Így az első meghirdetett felhívásban azokat a civil szervezeteket szólítottuk meg, akik az OFA-hoz kívántak pályázni, és a sikeres pályázáshoz szakértői segítségre volt szükségük, mivel azt maguktól nem tudták megfizetni. Az első forduló tanulsága az volt, hogy a szakértők nem voltak kellően érdekeltek a civilek OFA-pályázatainak si kerében, emiatt módosítani kellett a feltételeken úgy, hogy a szakértők is vállalja nak némi anyagi kockázatot. A következő forduló meghirdetéskor már nemcsak az OFA-nál pályázni kívánó civil szervezetek, hanem a nonprofit szféra foglalkoztatá si pályázatainak szakértésére vállalkozók is külön pályáztak. A cél az volt, hogy or szágos szinten kialakuljon e sajátos terület szakértői műhelyeinek hálózata. Mind két pályázati kör elbírálása nyomán többé-kevésbé régiónként sikerült összepárosí tanunk a foglalkoztatásra vállalkozó civil szervezeteket és a szakértői műhelyeket, amelyek ezúttal maguk is szerződtek egymással. Ez a program közelebb járt a sikeres gyakorlati megoldáshoz, ám szakmai elemzésére már sajnos nem került sor, mivel az Alapítvány támogatási profilváltása miatt más prioritások kerültek előtérbe.
Szurkos Mária
HAJLÉKTALANOK TBC-SZŰRÉSE

(Egy modellkísérlet eredményei)*

1989-1990-ben a hajléktalan emberek tömeges megjelenésével nyilvánvalóvá vált, hogy a hajléktalan létforma melegágya számos súlyos betegségnek, így a tbc-nek is. A neves alkohológus-tüdőgyógyász professzor, Levendel László - aki haláláig elhi vatott orvosa volt a legelesettebbeknek - egyszerre hívta fel az orvostársadalom, a szociális szakma és az átlagpolgár figyelmétahajléktalanságéletveszélyesvoltára. „Megviseltségük életútjukból, személyiségfejlődésük traumatizáltságából, egészsé gi állapotuk többszörös károsodásából, a társadalmi lejtőn a mélypontra csúszásá ból egyaránt kiviláglik. A hajléktalan ember életveszélyes, krízisállapotban van. Bár a probléma társadalmi, szociális eredetű, a helyzet elsősorban egészségügyi, orvo si intervenciót sürget.”** Levendel László szoros összefüggést látott a hajléktalan ság, az alkoholbetegségek és a tbc között. Míg az alkoholbetegek körében legalább tízszeresre tette a tbc előfordulását, a hajléktalan emberek esetében akár a százszo ros arányt is elképzelhetőnek tartotta. A későbbi vizsgálatok, ha ilyen magasat nem is, de az átlag lakossághoz képest sokszoros tbc-s megbetegedési arányokat mutattak ki.
Írásunkban a hajléktalanság és a tbc összefüggéseivel foglalkozunk, részben a korábbi - e témakört is érintő - vizsgálatok tükrében és nagyobb részben annak a programnak a tapasztalatai kapcsán, amely a fővárosban élő hajléktalan embe rek tüdőszűrését tűzte ki célul. Bemutatjuk a program megtervezésének és lebo nyolításának fázisait, a felmerült dilemmákat és megoldási kísérleteket, valamint a program továbbfejlesztésének, illetve elterjesztésének lehetőségeit. A szűrési prog ram során készült „szűrési interjúk” alapján elemezzük, amit az érintett hajlékta lan emberekről megtudtunk, és adatainkat összevetjük korábbi kutatások tapasz- talataival is.

* Részletek Dávid Bea, Oross Jolán és Vecsei Miklós A hajléktalanság és a TBC címmel 1998-ban a Soros Alapítvány támogatásával megjelent könyvéből.
** Levendel László: A hajléktalan ember. Budapest, 1993, OAI, 116. o.
A TBC ÚJRAÉLEDÉSE MAGYARORSZÁGON

Hazánkban a tbc-s járványügyi helyzet századunk első felében rendkívül kedve zőtlen volt. 1910-ben a tbc még az első helyen állt a halálokok között, 1930-ban a harmadik, 1960-ra a hatodik helyre került. A század elején százezer lakosból négyszázan, a második világháború utáni években mintegy százan haltak meg tbc-ben, 1995-ben ez az arányszám 6,1 volt.
Az 1950-es évek elején 30-35 ezer új tbc-s beteget regisztráltak, s közülük több mint 5000 gyermek volt. A tbc-s helyzet javulása az 1960-1980-as évekre esik. A 90-es évektől viszont a tbc-s betegek száma újra lassan emelkedik, és elsősorban az aktív korban lévők között. A következő két táblázat a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a nyilvántartott és az új tbc-s betegek számának alakulását mutatja.
A nyilvántartott tbc-s betegek számának alakulása
1980
1990
1993
1994
1995
15 548
11 176
11 404
11 895
12 190

Az új tbc-s betegek számának alakulása nemek szerinti bontásban
1980
1990
1993
1994
1995
Férfi
3566
2533
2908
2880
3011
1846
1055
1301
1283
1328
Összesen:
5412
3588
4209
4163
4339

A tízezer lakosra jutó új tbc-s betegek száma 1990-ben 3,50, 1993-ban 4,10, 1995- ben 4,24 volt.
A gümőkóros helyzet rosszabbodását okozó tényezők feltárása a tbc elleni küz delem szempontjából elengedhetetlen. Dr. Schweiger Ottó négy ilyen tényezőt emelt ki:
- A hiányzó vagy nem hatékonyan működő tbc elleni program. - Népességi hatások. (Olyan országokban, ahol a tbc gyakori és a népszaporulat nagy, a lakosság nagyobb fertőzési hatásoknak van kitéve. Hatással van a tbc-jár ványra az adott lakosság korösszetétele is. Ahol a közép- és időskorúak aránya növekszik, ott szintén szaporodik a tbc.) - A lakosság tbc iránti fogékonysága. (A tbc szaporodásáért felelőssé tehetők a szervezet tbc-vel szembeni ellenálló képességét befolyásoló rizikófaktorok. Ezek között nem csupán a korábbi tbc-s vagy akár HIV-fertőzések szerepelhetnek, ha nem egyéb krónikus betegségek is, mint a diabetes, alkoholizmus stb., amelyek száma állandóan növekszik.)
- A szociális-gazdasági helyzet hatása. (A tbc és a gazdasági helyzet összefüggé sein túl a bevándorolt tbc-s betegekre hívja fel a figyelmet a szerző. A 90-es évek elejétől ezzel a jelenséggel is számolni kell a rizikótényezők között.) Ma már elfogadott - összegzi a szerző -, hogy az utóbbi években a hazai lakos ság elöregedése és egészségi állapotának rosszabbodása következett be. Rosszab bodott a gazdasági-szociális helyzet. Újként jelentek meg a bevándorló tbc-bete gek. Közben változott a hazai egészségügyi struktúra. A kórházi központú ellátás helyett a járóbeteg-ellátás (háziorvosi rendszer) kapott elsőbbséget. Ez a tüdőgyó gyászati hálózatban bizonytalansághoz vezetett. A megoldást - a szerző véleménye szerint - az jelentheti, ha az eddig alkalmazott tbc elleni programot a bekövetke zett változásoknak megfelelően módosítják, és a tbc elleni küzdelem a fertőző tbc-s beteg felkutatására és mielőbbi meggyógyítására irányul.
Amíg a korábbi években a lakosság pénzbüntetés terhe mellett volt kötelezve a tüdőszűrésre, addig annak elmulasztása ma már semmilyen büntetést nem von maga után. Napjainkban a magyar lakosság nem tart a gümőkórtól és nem jár szűrésre sem. Amíg húsz évvel ezelőtt mintegy 7 millió ember jelent meg a szűrő vizsgálatokon, addig 1995-ben csupán 4,2 millió. Ma Budapesten a felnőtt lakos ságnak csak mintegy 60%-a vesz részt szűrésen, és a hiányzók pontosan a legveszélyeztetettebbek körébe tartoznak.
Egy Budapesten zajló modellvizsgálat rámutatott arra, hogy a vizsgált kerületben (Kőbánya) a szociálisan legveszélyeztetettebb réteg (pl. az ideiglenes lakosság - munkásszállók, hajléktalanszállások, szociális otthonok lakói stb.) körében volt a legmagasabb azoknak az aránya, akik nem jelentek meg tüdőszűréseken, és e körből kerültek ki később a gyors lefolyású, súlyos tüdő tbc-s betegek is. A vizsgá lat tapasztalatai szerint a kerületben élő ideiglenes lakosság körében (12-15 ezer fő) 1981 és1993 között 72 fő betegedett meg tbc-ben, akiknek 53%-a nem rendel kezett korábbi ernyőfelvétellel. Ez az arány lényegesen magasabb, mint az állandó lakosok körében, ahol a betegek csupán 8%-ánál nem volt ernyőkép előzmény.
A tüdőszűrések számának alakulása ezer főben
1938
1950
1960
1970
1980
1990
1992
1993
1994
1995
269
2560
6448
7366
6480
4828
4720
4492
4418
4226

A leszűrtek közül további vizsgálatra 1980-ban 238 ezer, 1990-ben 169 ezer, 1995- ben 157 ezer embert emeltek ki. 1995-ben ez a leszűrtek 3,7%-át jelentette.
A szűrőprogramunkkal 1995-1996-ban elért hajléktalan emberek körében azt tapasztaltuk, hogy a leszűrtek 6%-át kellett kiemelni további vizsgálatokra.
A TBC SZOCIÁLIS BETEGSÉG

A rizikócsoportok kapcsán leírtak alapján mondhatjuk, hogy a tbc a rossz szociá lis helyzetben lévők számára komoly fenyegetést jelent. A tüdő tbc incidencia nö vekedése, a halálhoz vezető súlyos kórképek kialakulása szoros összefüggést mutat a szociális tényezőkkel. Utaltunk arra, hogy hatással van a tbc-s megbetegedések számának alakulására az adott lakosság korösszetétele, egészségi állapotának, gaz dasági helyzetének romlása, de nem hagyható figyelmenkívülmagánakazegészségügy struktúrájának reagálási képessége sem a megváltozott körülményre.
Losonczi Ágnes Ártó-védő társadalom című könyvében írja, hogy a tbc mint „népbetegség” elég korán kapta a „szegénybetegség” minősítését, a társadalom al só rétegeihez kötődött, a szegénységhez, az elesettséghez, a gyógyítani, illetve leg újabban a gyógyulni nem tudáshoz. A szerző tanulmányában más betegségek mel lett (szív- és érrendszeri, emésztőszervi stb.) részletesen elemzi a légzőszervi beteg ségek társadalmi jellemzőit. Az egyén társadalmi pozícióját meghatározó hat - általa szerkesztett - életszféra mutató közül az anyagi helyzetet meghatározó komp lex mutató még az úgynevezett bioszociális (kor, nem) jellemzőknél is erősebb ösz szefüggést mutatott a légzőszervi megbetegedésekkel. Az életszínvonal - ezen be lül például a vagyoni helyzet az, ami e betegségek kialakulását nagyban befolyá solja. „...a légzőszervi betegek csoportjában nagyobb arányban vannak azok, akik nek rossz anyagi helyzete relatíve gyerekkoruk óta nem változott, tehát viszonylag ugyanúgy a társadalmi hierarchia alján élnek.” Losonczi Ágnes mintájában 4,6%- ban voltak olyan, főleg középkorú - a társadalom perifériáján élő - férfiak, akik nek élete során volt tbc-je, amiből teljesen meggyógyultak. Bokor Ágnes Szegény ség a mai Magyarországon című könyvében külön fejezetet szentelt a szegénység, il letve a depriváció és az egészség-betegség dimenziók összefüggéseinek tárgyalásá ra. A leggyakoribb betegségek közül az elme és az agy betegségei 4,4-szer, a ke ringési rendszer betegségei 3,6-szor gyakrabban fordulnak elő a depriváltak kö zött. „Viszonylag nagy még az egyenlőtlenség (2,6) a fertőzőbetegségek, valamint a húgy- és ivarrendszeri betegségeknél. Mindkettő jellemző a hagyományos sze génység és a betegstruktúra kapcsolatára (elsősorban a tbc és a szülések magas száma miatt).” A kilencvenes évek kutatásai szerint a friss tbc-s betegeknek több mint a fe le hátrányos helyzetű volt. A leginkább érintettek az alkoholbeteg, a kábítósze res, a hajléktalan és a munkanélküli emberek. Fővárosi adatok szerint a körülbe lül évi 900 új beteg közül 200-an hajléktalanok. A fővárosi tüdőgondozók össze sített adatai szerint a látókörükből eltűnt aktív tbc-sek száma meghaladja a százat, és többségük hajléktalan.
1994 tavaszán folyt az első magyarországi, a hajléktalan emberek egészségi állapotát vizsgáló kontrollmintás kutatás. Tapasztalatai alapján a hajléktalan emberek között a tbc gyakorisága tízszer nagyobb, mint a fővárosi kontroll férfi lakosság körében.
1995 februárjában kezdte meg működését Budapesten a Dankó utcában az Ol talom Kórház, amely hajléktalan emberek gyógyítására rendezkedett be. Egyéves működése alatt 446 felvételre került sor, ebből 43 fő tbc-s beteg volt.
A hajléktalan emberek tbc és tüdő megbetegedéseinek magas arányához külön veszélyeztető tényezőként járul hozzá a hajléktalan létformából adódó fellelheté si bizonytalanság, a kezelési, utógondozási nehézségek, és az ezekből fakadó fertő zésveszély. Mind a betegek megtalálása (kiszűrése, majd kezelésbe vonása), mind kezelésük és utógondozásuk más megközelítést és speciálisan bővített feltételrendszert igényel, mint az a „lakó” népesség gyógyítása esetén szükséges.
A tbc-beteg hajléktalan emberek kiszűrése és kezelése sokrétű feladat, amely csak az egészségügyi és a szociális hálózat szoros együttműködésével lehet igazán haté kony. A hajléktalan emberek súlyos veszélyeztetettségét és az életformából adódó sa játosságok alapján fokozott fertőzésveszélyt látva a szakterületen dolgozók évek óta egyik legfontosabb feladatuknak tekintetik a hajléktalan emberek tüdőszűrését és a kiszűrt betegségek kezelésének megszervezését. Ez részben abban nyilvánul meg, hogy a hajléktalan átmeneti szállásokon a beköltözéskor vagy az azt követő napok ban kötelező a tüdőszűrésen való részvétel. Ez azonban nem várható a jelenlegi szál lásrendszer 30%-át jelentő éjjeli menedékhelyek, valamint a nappali melegedők, il letve a népkonyhák szolgáltatásait igénybevevőktől. Ezek az intézmények elvileg, és amennyiben megfelelő módon működnek, mintegy az „életbenmaradás jogán”, be utalás nélkül kötelesek fogadni azokat, akik szolgáltatásaikat igénylik, és az igénylők forgása ezekben az intézményekben meglehetősen gyors.
Mezei György 1995-ben a budapesti éjjeli menedékhelyeken megforduló hajléktalan emberek alvási szokásait vizsgálva a menhelyen töltött - egyébként rövid - idő figyelembevételével úgy találta, hogy a fővárosi hajléktalan embereknek kb. a fele jut menhelyi ágyhoz. Egyébként a menhelylátogatók 5-10%-a választ törzs helyének egy-egy éjjeli menedékhelyet, míg minden hetedik menhely látogató „át mozog”, megtalálható más menhelyen is. Ez megnehezíti a beteg, netán tbc-s haj léktalan emberek kiszűrését, megtalálását. Még inkább speciális módszereket igé nyel ez azoknál a hajlék nélkülieknél, akik nem találhatók meg a szállást nyújtó helyeken, hanem a közterületen, illetve valamilyen lakáspótló helyen (bódé, barlang, lépcsőház, pince stb.) lelhetők csak fel.
HAJLÉKTALAN EMBEREK TÜDŐSZŰRÉSI PROGRAMJA

1995-ben a Soros Alapítvány - a hajléktalanellátásban résztvevő szakemberekkel folytatott előzetes konzultációk után - pályázati felhívást tett közzé hajléktalan emberek tüdőszűrési programjának megvalósítására. A felhívásra számos pályázat érkezett mind a fővárosból, mind nagyobb vidéki városokból, egészségügyi és szociális intézményektől egyaránt.
A rendelkezésre álló anyagi eszközök, valamint a beérkezett pályázatok tartal mának ismeretében és tekintettel a hajléktalan emberek létformájából fakadó spe cifikumokra a pályázatok egyenkénti elbírálása, és ezáltal több, elszigetelt és így bizonytalan hatékonyságú program finanszírozása helyett egyetlen, a főváros terü letén zajló és a szociális és egészségügyi szervezetek szoros, koordinált együttmű ködését igénylő modellkísérlet indítását javasoltuk. A pályázókkal tartott egyeztető megbeszélések eredményre vezettek. Közös döntés született arról, hogy 1995- 1996 telén modellkísérlet jelleggel komplex szűrési program szerveződik a főváros ban. A program megtervezésénél a szűrés, a gyógyítás és az utógondozás lépéseit kellett összehangolnunk a hajléktalan létformából adódó sajátosságokkal.
A Soros Alapítvány által meghirdetett és finanszírozott modellkísérleti program első szakasza a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Budapesti Központjának koordinációjával 1995. december 1-jén indult el és 1996. augusztus 31-én zárult. A programban részt vett öt fővárosi tüdőgondozó (III., IV., VIII., XIII., XIV. ker.), az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, a SOTE Pulmonológiai Klinikája, az Egészséges Légzésért Alapítvány, a Fővárosi Szociális Központ és Intézményei és a RÉS Alapítvány. A program sikere szempontjából döntő jelentőségű volt, hogy az egészségügy és a szociális ellátást végző intézmények között a program idején napi kapcsolat és párbeszéd alakult ki, ami (sajnos még mindig) úttörő jellegűnek tekinthető.
A program keretében 1996. március 31-ig 3088 hajléktalan emberrel vettük fel a kapcsolatot, elsősorban az éjjeli menedékhelyeken, nappali melegedőkben, ingyenkonyhákon, népfürdőkben és a téli „teásjáratok” által javasolt helyszíneken.
A program négy lépcsőben zajlott.
Első lépcső: a kapcsolatfelvétel

Az első lépcsőt a kapcsolatfelvétel jelentette. Izgalmas feladat volt ez a szociális munkások számára, hiszen több probléma is adódott. Nem volt elég megtalálni azokat a helyeket, amelyeken a hajléktalan emberek nagy számban elérhetők. Meg is kellett nyerni őket a közreműködésre, hiszen köztudott, hogy a hajléktalan em bernek a betegség megelőzése vagy korai felismerése nem tartozik a legfontosabb tennivalói közé. A másik oldalról nézve viszont kicsit furcsának tetszhet, hogy egy tüdőszűrésen való részvételért jutalmat osszunk. E nélkül viszont nehezen képzel hető el, hogy egy hajléktalan ember esetleg órákat várakozzon. A rossz érzések el oszlatásának érdekében a hajléktalan emberek a díjazást (egy-egy doboz cigaret tát) egy ún. szűrési interjú - rövid kérdőív - kitöltéséért remélhették. A kérdőív ki töltése után mindenki kapott egy beutalót a programba bevont kerületi tüdőgon dozók egyikébe és időpontot egy újabb találkozásra, amikor bemutatják a leletet. A kérdőív, ami magán viseli a rövid kérdőívek minden hiányosságát, tartalmazott néhány egészségügyi kérdést, amelyek alapján a jelen lévő szakorvos tájékozódni tudott, és amennyiben tbc-re utaló jeleket talált, azonnal köpetet vétetett, és ezzel felgyorsította a felismerés folyamatát.
Míg az átlag fővárosi férfi lakosságnak a 42%-a, addig a hajléktalan embereknek a 90%-a dohányzik.
A jutalom cigarettára muszáj egy bekezdés erejéig kitérni. Komoly indulatokat váltott ki, és több port kavart, mint a program maga. Mindenki úgy érezte, hogy szót kell emelnie a hajléktalan emberek egészségének védelmében. Több levelet és figyelmeztetést kaptunk szakmai körökből is. Valószínűleg nem sejtették, hogy mi is jól átgondoltuk a dolgot. A legfőbb ok az volt, hogy kb. száz forint állt rendel kezésünkre az első jutalomra (a másodikról később). Ha száz forintot osztunk, az egyrészt kicsit furcsa, másrészt komoly adminisztrációs többlettel jár, az idő pe dig komoly faktorként jelentkezett a programnak ezen a részén. Sör, csoki, ciga retta, konzerv voltak a legtámogatottabb javaslatok. Legtöbben azonban úgy gon dolták, hogy a hajléktalan ember számára a valutát jelentő cigaretta a legcélrave zetőbb. Tudta persze mindenki, hogy nagy dohányzás elleni harc fog indulni en nek ürügyén, de néhány tény mégis fontosnak látszott: a hajléktalan emberek több mint 90%-a dohányzik. Akkor is, ha nem akarjuk, és akkor is, ha nincs saját ci garettája. A buszmegállók jelentik legtöbbször a gyűjtőhelyet, és a csikkek szívá sa nem kis fertőzésveszéllyel jár. Ráadásul a legtöbb kórházban, a tüdőosztályokon sem tilos a dohányzás.
Az egyik orvosprofesszor mesélte vigasztalásul, hogy Németországban a 60-as években egy fiatal orvos kocsmát bérelt és minden reggel fél deci pálinkát adott annak, aki azzal bevette az antituberkulotikumot. Sokan „kitagadták”, de sokakat meggyógyított.
Talán hosszúnak és mellékesnek látszik ez a história, de okulásul talán szolgál hat. Néha a legkörültekintőbb és szakmailag jól végiggondolt folyamatokkal sem lehet jó pontokat szerezni a népszerűségi listákon.
Második lépcső: a szűrés

A hajléktalan emberek döntő többsége elment a kijelölt szűrőállomásra, és a leg többjük megjelent az általában egy héttel későbbre megbeszélt találkozón is, ahol cserébe egy komolyabb „motivációs csomagot” kaptak. Sajnos ez alkalommal már nem bújhattunk el a rossz érzések elől sem, mivel azt kellett díjaznunk egy-egy ember esetében, hogy elment a szűrésre. (A program folytatásában a szűrőbusz tu lajdonképpen ezt a dilemmát is eloszlatja.) Természetesen a szűrés és az újabb ta lálkozás közötti hét sem zajlott eseménytelenül. A munkatársak rendszeresen jártak a kerületi szűrőállomásokra a leletekért.
A 3088 ember közül 2147 (70%) ment el a szűrésre, 1897-en (61%) jöttek viszsza a második találkozásra, 941 fő (30%) nem ment el a szűrésre.
Feltételeztük, hogy lesznek hajléktalan emberek, akiket különösebben nem fogja érdekelni a szűrés eredménye, és a motivációs csomag kedvéért sem men nek vissza a leletükért. Később kiderült, hogy ez tulajdonképpen nem is baj. Tör tént, hogy néhányan azok közül a hajléktalan emberek közül, akik visszamentek az eredményért, amikor kiderült a betegségük - és mivel még nem okozott fájdalmat -, a kórháztól, a bezártságtól való félelem miatt elszöktek a gondozóból.
Azok az emberek, akik a második találkozás alkalmával szereztek tudomást a betegségükről, rábeszélhetőbbek voltak a kórházi kezelésre. A kórházi csomag (ami a kórházakat is nagyban segítette), a rendszeres látogatások, és az, hogy a gyógyu lás után a kórházból a szállásra jutás biztosítva volt, a legtöbb esetben elégségesnek bizonyult. Komoly gondot jelentettek viszont azok, akik bár betegek voltak, még sem jelentek meg a második alkalommal. Őket a program egész ideje alatt kerestük a fővárosi hajléktalanszállók közreműködésével.
Másik nagy és előre nem tervezett probléma a tüdőgondozóba visszarendeltek ügye volt. Ők voltak azok, akiknél szintén találtak elváltozást az egészségügyi szak emberek, de kórházi kezelésüket nem tartották indokoltnak, ugyanakkor szüksé ges lett volna a gondozóban történő rendszeres megjelenésük. Sajnos a legtöbbjük ezt nem vállalta, aminek következménye a betegségük súlyosbodása lett.
A 2147 szűrésből 2017 lelet volt negatív. 130 főt (6%) kellett kiemelni. Közü lük 50 fő került kórházba. Ketten a kórházban meghaltak. A többi 80 kiemelt be teg közül 4 súlyosan fertőzőt nem sikerült megtalálni. 76 főt további vizsgálatok ra rendeltek vissza. Közülük 23-an jártak rendszeresen kezelésre, 53 főt pedig nem sikerült megtalálni.
Harmadik lépcső: a kórházi kezelés

A kórházi kezelés időszakában nagy jelentősége volt a szociális és az egészségügyi szakemberek rugalmas együttműködésének. Bár nagyon sok helyzetre nem voltak jól bevált módszerek, ezen a ponton jelentkezett a legkevesebb probléma, sőt a két szakma közötti napi kapcsolatnak köszönhetően sok egyéb gond is megoldást ta láltȦ kórházak például előre jelezték az utókezelőknek, hogy mikor hány ágyra lesz szükség az utókezeléshez, így a legtöbb esetben a gyógyult (értsd: nem fertőző) beteg azonnal távozhatott a kórházból.
Mindez nyilván annak is köszönhető, hogy a program felismerte, hogy a mai magyar egészségügy nem szívesen látja a hajléktalan emberek nagyobb csoportjait. Ennek oka lehet a hajléktalan betegek normaszegő viselkedése, a „lejmolás”, vagy gyakrabban az alkoholfüggés és a fizetésképtelenség. Az előzőeket a szociális mun kások gyakori „hozzátartozópótló” látogatásai, az utóbbit a Soros Alapítvány ösztöndíjai orvosolták.
Ennek ellenére 4 fő önkényesen távozott, egyet pedig a rendszeres alkoholfo gyasztás miatt a kórházból kizártak. A program ideje alatt a SOTE Pulmonológi ai Klinikája és az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet 78 hajléktalan tbc-s beteget kezelt. A 78-ból 50-nek a betegsége a programunknak köszönhető en és szűrés útján derült ki. Ez a 64%-os szűrési arány messze felülmúlja az orszá gos adatokat, amelyek szerint 1995-ben a 100 új beteg közül a szűréssel felkutatottak aránya 42% volt.

Negyedik lépcső: az utókezelés

Az utókezelő intézmények léte kulcsfontosságú volt a program sikere szempont jából, hiszen a végleges gyógyuláshoz, a visszaesés elkerülése érdekében a beteg nek még több hónapig gyógyszert kell szednie, és megfelelően kell táplálkoznia. Az otthonnal nem rendelkező, vagyonát egy zacskóban őrző, rendszertelen életet élő és minden biztonságot nélkülöző ember számára ez segítség nélkül megvalósít hatatlan. Pedig az utógondozás fázisa nélkül az ezt megelőző összes szakasz értelme megkérdőjeleződik.
A program keretében a kórházba került 50 főből (a fentebb már említett 2 halá leset, 4 önkényes távozás és 1 kizárás mellett) 15 fő más egészségügyi intézménybe került, így 28-an igényelték az utókezelést.
Ebbe a fázisba három teljesen eltérő adottságú intézmény kapcsolódott be. Egy kórházi osztály (Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet „L” pavilonja) és két hajléktalanellátó intézmény (Fővárosi Szociális Központ és Intézményei, valamint a RÉS Alapítvány). A hajléktalan intézmények esetében sajnos a kórházi finanszírozástól messze elmaradó anyagi körülmények behatárolták a lehetőségeket. Az azonban kiderült, hogy a személyesebb kapcsolatokat biztosító, kisebb mére tű, jól szeparálható és átlátható intézmények nagyobb sikerben reménykedhettek a betegek gyógyulásának terén. Az utógondozás fázisában - mivel az intézmények, egy kivételtől eltekintve kórházon kívül helyezkedtek el -, nagy fontossággal bírt a kerületi gondozókkal való együttműködés. A program során ezen a területen mindennemű segítség a rendelkezésre állott.
A kutatás lezárásakor az utókezelésre vonatkozóan - annak időigényes volta miatt - pontos adatokkal nem rendelkezünk.
Az azonban bizonyos, hogy az ilyen típusú szociális munkával és rehabilitációval megerősített intézmények nélkül a program sikertelen lenne.
AZ ELSŐ MOBIL SZŰRÉSEK

Korábban már említettük, hogy a legnagyobb gondok egyike a második találko zás kivitelezése volt. Nem csupán azért, mert sokan erre már nem jöttek el, és a fertőző betegek felkutatása rengeteg többletmunkát eredményezett, hanem mert a „motivációs csomag” is nagyon költséges volt. A megoldást egy olyan mozgó szű rőállomás jelentette volna, amely azonnal képes eredményt produkálni, tehát a két találkozás helyett csupán egyre lett volna szükség. Nógrádgárdonyból a Nógrád Megyei Önkormányzat Tüdőgyógyintézetétől a program kölcsön kapott egy szű rőbuszt, amelyre egy sötétkamrát és egy előhívót telepítettünk. Természetesen a képek minősége meg sem közelítette a jól felszerelt kerületi szűrőállomásokon ké szült felvételeket, arra azonban jók voltak, hogy a súlyos betegségeket kiszűrjük és még inkább arra, hogy bebizonyosodjon: ezen az úton lehet továbbhaladni.
Az 1996. június 3-a és 7-e között a nógrádgárdonyi tüdőgyógyintézettől köl csönkapott busszal még 7 helyen történt szűrés. Újabb 494 hajléktalan ember kö zül 50 főt kellett kiemelni. 11-en igényeltek különféle kórházi kezelést, közülük ketten friss tbc-sek voltak, ketten pedig még a vizsgálatok előtt eltűntek.

A FOLYTATÁS

A Soros Alapítvány és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat erőfeszítései nem vol tak hiábavalók. 1997-ben már lényegesen nagyobb figyelem kíséri a programot. A közreműködők száma is nőtt, sok új elemmel bővült az ellátás. A Soros Alapít vány továbbra is finanszírozzaaprogramot.Azegészfolyamatotvégigkövetőszo ciális munkát a kifejezetten erre a feladatra szerveződött Tutor Alapítvány végzi. Új eleme a programnak, hogy kérdéses eseteknél (amikor további vizsgálatokra volna szükség) az ÁNTSZ egy gyorsteszt segítségével néhány óra leforgása alatt jelezni tudja a fertőző tuberkulózis meglétét. E néhány órát, esetleg teljes éjsza kát az Oltalom Karitatív Egyesület vállalta fel, ami döntő abból a szempontból is, hogy itt biztosított az orvosi jelenlét. Az utókezelésben új állami(!) szereplőként vesz részt 1997-től a Szent János Kórház. Az utókezelést és a rehabilitációt a legké nyesebb esetekben továbbra is a RÉS Alapítvány végzi. S ami a legfontosabb: 1997. február végén munkába állt a Szeretetszolgálat vadonatúj szűrőbusza, amely „Az Egészségesebb Életért Alapítvány” ajándéka. Korszerű felszerelése mellett néhány percen belül kiváló minőségű képet készít. A busz költségeit 1997-ben (és remélhetőleg továbbra is) a Népjóléti Minisztérium vállalta.
REMÉNYEINK

A tbc újraéledésének problémája, ha nem is mindenki számára, de az egészségügy számára mindenképpen nyilvánvaló. Voltak is figyelemreméltópróbálkozások(Aj kay-program, dr. Ungár Anna erőfeszítései stb.), de a probléma - súlyának megfe lelő - kezeléséhez a civil szervezetek összefogása és egyet akarása, az egészségügy és a szociális szféra közös fellépése egyaránt szükséges.
Tapasztalataink szerint a fővárosban élő 15-20 ezer hajléktalan ember mintegy 2%-a tekinthető gyógykezelésre szoruló - többségében fertőző - tbc-s betegnek. Ez komoly fertőzési veszélyt jelent szűkebb és tágabb környezetükre egyaránt. A betegek idejében történő kiszűréséhez mobil szűrőállomásunk nagyban hozzájárulhat, gyógykezelésük infrastrukturális hátterének megteremtése (megerősítése) azonban égetően fontos feladat. Programunk során számos elkötelezett egészségügyi szakemberrel dolgozhattunk, dolgozhatunk együtt. Az a kórházi háttér (megfelelő számú kórházi ágy) azonban, amely elegendő számban képes befogadni a betegeket, s amelynek megléte elengedhetetlen feltétele a kór feltartóztatásának, egyelőre még csak részben áll rendelkezésre.
A program folytatódik, s reményeink szerint a Budapest utcáin bolyongó több száz(!) tbc-s beteg mielőbb gyógyulást nyerhet.
ZÁRÓ GONDOLATOK

A hajléktalan emberek vagy más, perifériára került csoportok érdekeiért küzde ni nem egyszerű feladat. Különösen nehézzé válik ez, ha több - egyébként is alul finanszírozott-ellátásiterületetérintazügy.Sokanértik(szakértik),dekevesen próbálják meg igazán orvosolni az itt megjelenő bajt. A megoldandó feladat - a cselekvés pillanatában - mindig éppen a „másik oldal” kötelessége. Az okokat figyelve könnyen megállapítható a szomorú kép: a legszegényebb, legvédtelenebb ember senkinek sem igazán fontos.
Ez a program mégis sikeres. Ha ennek okait vizsgáljuk - és rosszindulatúak vagyunk -, arra gondolunk, hogy a szegény ember tbc-je mindenki számára megrendítőbb, mint a fogfájása, láza vagy fekélye. A tbc-t mindenki elkaphatja, így ez jócskán közügy is.
Van azonban talán egy lényegesebb mozzanat. A mai világban egyre kevésbé fellelhető, egyszerű dolog: az együttműködés.
A képlet: a fővárosi közgyűlés felismeri, elismeri, s - a maga módján - próbálja orvosolni a bajt. Nem sikerül. A Soros Alapítvány felfigyel a jelzésre, és pályázatot ír ki. A pályázat nem kerül elbírálásra, hanem - meglepő módon - a pályázók közösen elvállalják a feladatot, mindenki azt, amihez leginkább ért.
Majd jön két nagyon nehéz év, ami alatt megoldást nyernek a problémák: már el lehet érni a hajléktalan embert, egy alkalom elég a felvétel elkészítésére és az ér tékelésre, a szociális munkás együtt dolgozik az utcán(!) az orvossal és az egészség ügyi személyzettel, a kórház fogadja a beteget, a szociális munkás - a hozzátarto zókat pótolva - látogatja és ellá(toga)tja a betegeket. Létrejönnek az utókezelők, amelyek az otthont pótolják a teljes felgyógyuláshoz annak, akinek nincs otthona. Megjelenik a minisztériumi finanszírozás.
Leegyszerűsítve: az állam (a minisztérium és a fővárosi önkormányzat) észle li a bajt, de nem tudja kezelni. A civil szféra - amolyan katalizátorként - modellt készít, bizonyít. Az állam újra megjelenik, és visszaveszi, illetve finanszírozza a te vékenységet. Ez is egy modell. Egy civil társadalom, egy polgári állam lehetséges működésének, munkamegosztásának modellje.
Sajnos még hiányok is vannak. A busz, bár munkára készen áll, a hét hat napján nem dolgozik. Sajnos nem azért, mert nincs hajléktalan ember az utcákon, hanem mert nincs üres ágy a kór házakban. Szorító érzés. 20-30 kórházi férőhellyel több kéne, és talán ugyaneny nyivel kellene bővíteni az utókezelők ágyszámát is. Az is jó volna, ha valaki - a Népjóléti Minisztérium, a Főváros - átvállalná a kórházi szociális munkával járó kiadásokat a Soros Alapítványtól. Továbbá jó volna, ha a bizonytalan, minden al kalommal kiharcolandó minisztériumi támogatás helyett a busz működését egy Országos Egészségbiztosítási Pénztárral megkötött szerződés biztosítaná.
És a legszebb az volna, ha néhány év múlva a buszról leszerelhetnénk a szűrőbe rendezést, és székeket tehetnénk a helyére, hogy gyerekeket vihessen kirándulni, mert nincs már tbc, sőt otthontalanul élő ember sincs többé.

1997. május
Dávid Bea - Oross Jolán - Vecsei Miklós
UTÓIRAT

1997 óta a program keretében 40 000 röntgenszűrés történt. A szűréseket továbbra is túlnyomórészt budapesti gócpontokban végzi a busz, de rendszeresen vállal fel adatot vidéki nagyvárosokban, büntetés-végrehajtási intézményekben és időnként roma telepeken is. Külön említést érdemel a „Dzsumbuj” rendszeres szűrése, ahol az első alkalommal a hajléktalan-populációnál kétszer nagyobb arányban kerültek betegek kiemelésre. Azóta a IX. kerületi ÁNTSZ és a kerületi Tüdőgondozó min den évben felkéri a Mobil Tüdőszűrő Állomást a szűrés elvégzésére. A program na pi kapcsolatban van a hajléktalanellátó szervezetekkel, s a szűrések időpontjait és helyszíneit rendszeresen közli a Menhely Alapítvány havonta megjelenő tájékozta tója. A legfontosabb együttműködők továbbra is a VIII. kerületi Tüdőgondozó Intézet, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet és a RÉS Alapítvány.
A programot 1999-ben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is befogadta és folyamatosan finanszírozza. A járulékos költségeket - motiváció, kérdőívezés, kór házi csomag, kapcsolattartás - a Máltai Szeretetszolgálat adományokból és pályá zatokból fedezi. Dr. Lukács Gyula főorvos beszámolója alapján - akinek neve fel tétlen említést kíván, hiszen 1997 óta nagy szakmai odaadással felügyeli a progra mot - a Mobil Tüdőszűrő Állomás hatékonysága (találati aránya) tízszerese az or szágos átlagnak. Ez a tény jól jelzi, hogy az utcán élő emberek veszélyeztetettsége továbbra is rendkívül nagy, habár az elmúlt 7 évben mintegy felére csökkent a ki emelésre kerültek száma, ami egyértelműen a program áldásos hatásának tulajdonítható.

A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐK
ÉLETMINŐSÉGÉT JAVÍTÓ PROGRAMOK

A Soros Alapítvány magyarországi működésének kezdetétől fogva sokrétű prog ramjai mindegyikében kiemelt figyelmetfordítottarra,hogyahátrányoshelyze tű, bármilyen ok miatt kirekesztett, megbélyegzett rétegek életminőségét és társa dalmi integrációját elősegítse. Ugyanígy a fogyatékossággal élő embereket szolgá ló intézmények pályázatai is rendre támogatásban részesültek mind az oktatásügyben, mind a szociális szférában.
Új fordulatot jelentett viszont 1995-96-tól az a lehetőség, hogy a fogyatékosság ügyi tématerület önálló programok keretében biztosítsa az addig elszórtan és eset legesen megvalósuló támogatásokat. Ennek első két kísérleti programja, az 1995- ben meghirdetett pályázat fogyatékos gyermekek korai szűrésére, habilitációjára, illetve a fogyatékkal élők független életvitelét elősegítő támogatás. Később további három program társult ezekhez, melyekről alább még részletesen szólok. A fogya tékosságügyi programok kezdetben az Egészségügyi rendszerfejlesztési programba integrálódtak, majd ennek átalakulása nyomán a szociális és jogi programok kere tében működtek tovább. Közvetlen irányításukra önálló szakkuratórium alakult, amelynek elnöke dr. Kullmann Lajos volt, tagjai pedig az évek során: Liling Tamás, Locsmándi Alajos, illetve dr. Bánfalvy Csaba és Hideg Antal.
1995-től indult meg e programcsoport tervezése, céljának, hosszú távú kon cepciójának és gyakorlati megvalósításának kidolgozása. A Soros Alapítvány más programjaihoz képest itt többletként jelentkezett az az igény is, hogy a gyakorla ti célokat segítő anyagi juttatások mellett segítséget adjon a fogyatékosságügyet befolyásoló elmélet átalakításához, a szemléletváltáshoz. Hiszen a fogyatékosság gal élő emberek helyzete azért is volt elszomorítóan kedvezőtlen hazánkban, mert rossz struktúrájú intézmények szolgálták őket, reális szükségleteiket többnyire fi gyelmen kívül hagyva. Emellett hiányzó és nem kellően egymásra épülő szolgál tatások nehezítették az életívet átfogó, emberközpontú segítő szolgálatok kialaku lását is. Mindezt felismerve a programokat kidolgozó szakemberek - dr. Könczei György, Kedl Márta, dr. Kullmann Lajos és e sorok írója - fontosnak tartották, hogy elméletvezérelt gyakorlati munka bontakozzék ki, amely az alapítványi támogatások megszűnése után is hatással lehet a rendszer szerves továbbépülésére. E célok érdekében tehát nemcsak anyagi támogatást kaphattak személyek, civil és ál lami szervezetek, intézmények, hanem sor került a programcélokat szolgáló kor szerű módszereket bemutató szakirodalom fordítására, hazai adaptálására is. Egy egy időszakot lezáróan konferenciákat is támogattunk, melyeken neves, időnként külföldi szakemberek közvetítették a szemléletváltást elősegítő legfontosabb in novációs elképzeléseket, s ezzel párhuzamosan az általunk támogatott szervezetek képviselői is bemutathatták a program során elért eredményeiket. A konferenciá kon kialakuló műhelyviták és kötetlen eszmecserék nagyban hozzásegítettek ah hoz, hogy a résztvevők saját környezetükben hatékony multiplikátorai lehessenek az elindított folyamatoknak.
Nehéz volna a programokat a ráfordított forintösszegekkel jellemezni, hiszen az infláció miatt ma már bajos megítélni, hogy az egykor rendelkezésre álló ösz szeg reálértékben mennyit érhetett. Az Alapítvány természetesen nem vállalkoz hatott arra, hogy egy rendszermegújító kezdeményezés minden költségét vállalja, de a jelentős összegek és az igen kiterjedt pályázói kör révén elindult egy folyamat, amelynek konkrét eredményei mind az időközben megszülető törvények, mind az ágazati irányítás rendeleteiben, pályázati kiírásaiban tetten érhetőek.
Az 1996 óta induló programok sem a támogatási összegben, sem időtartamban nem voltak azonosak. Elsősorban felnőtt személyek szolgáltatásainak fejlesztésére irányultak, mert fogyatékos gyermekek gyógypedagógiai ellátása területén is van ugyan fejlesztési és reformigény, de viszonylag ellátottabb a gyermek korosztály.
A következő négy területen valósultak meg 3-6 éves futamidejű programok:
ÖNÁLLÓ ÉLETVITEL KÖZPONTOK
ORSZÁGOS HÁLÓZATÁNAK KIALAKÍTÁSA

A fogyatékos személyek és családjaik számára gyakran jelentett problémát, hogy nem rendelkeztek kellő információval arról, hogy hol és milyen formában juthat nak a számukra szükséges szolgáltatásokhoz. Ugyanakkor újonnan szerveződő szolgáltatások sok esetben nem találták meg klienseiket. Épp ezért egy olyan in formációs rendszer kialakítása látszott szükségesnek, ahol a szereplők egymásra ta lálnak. Emellett az is cél volt, hogy támogassuk a fogyatékossággal élő emberek és családjaik önrendelkezését, valamint azt a születőben lévő mozgalmat, mely ben jog- és esélyegyenlőségükért önmaguk küzdenek. Fontos volt az is, hogy olyan speciális szolgáltatásokat biztosító és koordináló intézményhálózat kialakítását se gítsük elő, melyben maguk a fogyatékos emberek aktívan részt vehetnek, azt ma guk irányíthatják. Jellegéből adódóan ez a program elsősorban a mozgáskorlátozott és érzékszervi sérüléssel élő emberek szervezeteit támogatta.
KITAGOLÁS (AZAZ ÉRTELMI FOGYATÉKOSOK
KIEMELÉSE NAGY LÉTSZÁMÚ INTÉZMÉNYEKBŐL
KISCSOPORTOS LAKÓOTTHONOKBA)

E program célja az volt, hogy a kiscsoportos lakóformák létesítésének útján elősegítse az értelmi fogyatékossággal élő emberek életkörülményeinek és életmódjának normalizálását, humanizálását, közelítését nem fogyatékos társaikéhoz. A program célcsoportját tehát azok a személyek jelentették, akik legkevésbé képesek saját érdekeik felismerésére, képviseletére, és túlnyomó többségüket ebben a család sem tudja kellően segíteni. A nagy létszámú intézetek személytelen, uniformizált és sokszor emberhez nem méltó körülményei sürgetően követelték a rendszer átformálását. Új típusú intézmények létesítésében kezdeményező szerepet vállaltak értelmileg sérült személyek szülei által létesített civil szervezetek, melyeket a Kézenfogva Alapítvány mintegy ernyőszervezetként fogott össze. A Soros Alapítvány alapfilozófiájábóleredően,anyitotttársadalomeszméjénekterjesztéseérdekébenprogramjai keretében általában a civil kezdeményezéseket támogatta. A legnagyobb szükség a modellértékű innováció bevezetésére azonban az állami/önkormányzati fenntartású nagy intézetekben volt. Ezért a kitagolás program elsősorban ezekre az intézményekre irányult. A civil és az önkormányzati világ közelítése érdekében azonban a munkakonferenciákon, majd a Kézenfogva Alapítvány által biztosított képzéseken - melyekhez a Soros Alapítvány jelentős összeggel járult hozzá - vegyesen vet tek részt a kétféle fenntartású intézmény képviselői. Ez elősegítette a kezdeti szem benállás, bizonytalanság és hitetlenség oldását, a kölcsönös tapasztalatcserét, egymás megbecsülését.
A kezdeti időszakban a program elvi, módszertani, jogi és gazdasági szempont jainak kidolgozását, a külföldi modellek értékelését, a hazai hasznosításra vonatko zó javaslatokat és a gyakorlati megvalósítás tervét támogatta az Alapítvány, majd a kiscsoportos lakóotthonok indítására irányuló modellértékű, komplex intézmény átalakítási, -átszervezési programok szakmai részét finanszírozta, s emellett pályázatot írt ki lakóotthonok felszerelésére, berendezésére is.
A program félidejétől kezdve - joggal állíthatjuk, hogy annak hatására - az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium pályázati programjai között is megjelent a lakóotthon-létesítés, és már a szociális intézmények felsorolásában is szerepelt a lakóotthon mint szociális ellátási forma. A minisztériumi támogatás in gatlanbeszerzésre, építésre, felújításra vonatkozott, a Soros Alapítvány támogatása pedig ezt egészítette ki a munka tartalmi és szakmai elemeivel.
A program során több mint 80 lakóotthon kialakítása vált lehetővé felnőtt ér telmi fogyatékos személyek számára, ezek kétharmad része állami/önkormányzati és egyharmad része civil fenntartású.

FELNŐTT AFÁZIÁS BETEGEK
LOGOPÉDIAI REHABILITÁCIÓJA

Ez a programunk a fiatal-ésfelnőttkorbankülönbözőeredetűagykárosodásokkövetkezményeként kialakult súlyos kommunikációs zavarok kezelésének megoldását célozta. A beszédértés és beszédkivitelezés zavara mellett mozgásos problémák, az olvasás- és írásképesség teljes vagy részleges elvesztése is gyakran nehezíti az ép intellektussal rendelkező személyeknél az állapotukkal való megküzdést. Az volt a cél, hogy a terápiás segítség eljusson a nehezen közlekedő személyek otthonába akkor is, ha kistelepülésen, a rehabilitációs centrumtól távol élnek. A terápiás szolgáltatást biztosító logopédusoknak vállalniuk kellett, hogy havonta egyszer teammegbeszélésre Budapestre jönnek, ahol biztosított volt számukra a szakmai szupervízió, az afázia diagnosztizálásában és a terápiás terv készítésében a legjobb afázia-szakértőkkel való konzultáció lehetősége. A havi konzultációk szervezését a Démoszthenész Egyesület végezte, mely a beszédsérültek önálló érdekvédelme területén az egyik legjelentősebb civil szervezet. Szakmai konferenciák szervezésére is sor került.
A COCHLEÁRIS IMPLANTÁCIÓT KÖVETŐ
FOLYAMATOS HALLÁS- ÉS BESZÉDFEJLESZTÉS

Ez a segítő kezdeményezés azt célozta, hogy a beültetett eszközzel és a beszédpro cesszorral lehetővé tett hallást az érintett személy valóban használni tudja. Ez a program gyermekekre irányult, elsősorban olyan súlyos hallássérültekre, akik még a beszédtanulás előtt vesztették el hallásukat. Felnőttek a műtétet követően igen kevés segítséggel megtanulják használni visszanyert hallásukat, gyermekeknél azonban ez csak hosszabb tanulás eredménye lehet. A társadalombiztosítás csak a műtétet, az implantátumot, az orvosi és audiológiai ellenőrzést támogatja, ma gát a beszédrehabilitációt nem. A tapasztalatok azt igazolták, hogy az orvosi, au diológiai team, kiegészítve a hallássérült szakos gyógypedagógussal, eredményes sé teszi a beavatkozást, és ennek következtében a gyermek integrálódni tud a halló közösségbe.

EREDMÉNYEK ÉS MEGOLDÁSRA VÁRÓ PROBLÉMÁK

Az afázia és a cochleáris implantációs program meggyőző eredményei ellenére sem sikerült a társadalombiztosítási feltételekre tett javaslatokat egyértelműen érvé nyesíteni, bár vannak a pozitív kimenetelre utaló jelek. Az önálló életvitel prog ram nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátások ról szóló törvény 1999. évi módosításában kötelezettségként megjelenő támogató szolgálatok rendszere úgy épüljön ki, hogy abban az érintett fogyatékos személyek önrendelkezésének elve és személyes részvétele is biztosított legyen. Az értelmi fo gyatékossággal élő személyek intézeteinek átalakítási folyamata felgyorsult, a la kóotthonok száma a program ideje alatt megnégyszereződött. Miközben a kiscso portos lakóotthon-modell széleskörűen terjedőben van, szükség volna olyan, ezt is meghaladó lakhatási formák kidolgozására és meghonosítására, mint például a tá mogatott önálló lakhatás, amelynek gyakorlata az európai országokban terjedőben van. Fogyatékos személyek nappali intézményeinek létesítésére és a foglalkoztatás biztosítására a Soros Alapítvány csak egy fordulóban tudott pályázatot kiírni. Ezek folytatását remélhetőleg az európai uniós pályázati források teszik majd lehetővé.
Lányiné dr. Engelmayer Ágnes
Fogyatékosokat támogató programok 1995-2002
millió Ft
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
Összesen:
Fogyatékos gyermekek korai szűrése,
19,5
19,5
habilitációja
48p
48p
Önálló életvitel
18,7
21,3
30,7
33
30,1
15,6
15,8
165,2
61p
22p
31p
41p
33p
28p
27p
243p
Kitagolás
2,2
30,9
81,3
80,9
20
15
230,3
17p
28p
26p
54p
15p
12p
152p
Afázia
16,6
16,6
18,7
51,9
18p
20p
23p
61p
Cochlea
2
2,1
3,7
7,8
3p
6p
5p
14p
Gondnokság és érdek
9,2
9,2
érvényesítés
8p
8p
Mindösszesen:
483,6
p=az évenkénti nyertes pályázók száma
NÉHÁNY ÚJABB PUBLIKÁCIÓ
A FENTI PROGRAMOKHOZ

Csányi Y. (szerk.): Cochleáris implantáción átesett gyermekek terápiája és fejlődése. Egy Soros project kétéves munkájának eredményei. Budapest, 2002.
Dávid A. (szerk.): Támogatott foglalkoztatás. Értelmi sérült munkavállalók a nyílt munkaerőpiacon. Kézikönyv. Budapest, 2000, Salva Vita Alapítvány.
Günzburg, H.: Pedagógiai Analízis és Curriculum (P-A-C) a szociális és B szemé lyiségfejlődés mérésére értelmi fogyatékosoknál. Az eljárás négy változata. Szerk.: Kedl M. - Lányiné Engelmayer Á. Budapest, 2000, ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar.
Házi M. - Kedl M. (szerk.): Gondok és örömök. Útban az önrendelkező élet felé. Fogyatékossággal élő emberek konferenciája. Budapest, 2002, Soros Alapítvány.
Lányiné Engelmayer Á. (szerk.): Kiscsoportos lakóotthonok - A szervezés és a tartalmi munka aktuális kérdései. Budapest, 1999, Soros Alapítvány.
Lányiné Engelmayer Á. (szerk.): Kiscsoportos lakóotthonok. Hol is tartunk? Két munkakonferencia tapasztalatai. Budapest, 2002, Soros Alapítvány.
Schwarte, N. - Oberste-Ufer, R.: LEWO. Életminőség a felnőtt korú értelmi fogya tékosok lakóformáiban. Segédeszköz a minőségfejlesztéshez. Budapest, 1999, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola.
Zászkaliczky P. (szerk.): A függőségtől az autonómiáig. Helyzetértékelés és jövőkép a kiscsoportos lakóotthonokról. Budapest, 1998, Kézenfogva Alapítvány - Soros Alapítvány.

Kiadványok