Cím: | Süss fel nap - Török Gergelyné: „így nyílik ki a virág... |
Szerző: | Fűzfa Balázs (szerk) |
Sorozatcím: | |
A kiadás helye: | Pilisborosjenő |
A kiadás éve: | 1999 |
Kiadó: | Pedagógus-továbbképzési módszertani és információs központ |
Terjedelem: | |
Nyelv: | magyar |
Tárgyszavak: | pedagógia, tehetséggondozás |
Állomány: | |
Megjegyzés: |  |
Annotáció: | |
ISBN: | 963 9049 24 7 |
ISSN: | |
Raktári jelzet: | E |
Török Gergelyné
„így nyílik ki a virág...
A család bevonása az óvodai életbe
Óvodánk Hajdú-Bihar megye bihari térségében található. A térség peremén, a román határ mellett fekszik. Két tagóvodából áll. Szervezetileg az iskolához tartozik, amely így Általános Művelődési Központként működik. A Kikelet Óvoda, mely elnyerte a Soros Alapítvány Modell-intézménye megtisztelő címet, a következő társadalmi és gazdasági környezetben igyekszik megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek.
A térség lakói mezőgazdasági termelésből élnek, az ipar nem jelentős. Lakosságának nagy hányadát teszik ki a cigány emberek, igen magas az anyagi és kulturális hátrányban szenvedő családok száma. A családok ilyen hátrányos helyzetét indokolja a település várostól való távolsága, a körülményes közlekedési viszonyok, és ebből fakadóan a tartósan munkanélküli szülők jelentős száma. A község 2.800 lakójából kb. 25z munkanélküli, sokan élnek jövedelempódó támogatásból vagy más szociális ellátásból. Vannak olyan családok, amelyek még ilyen támogatásra sem jogosultak, egyedüli jövedelmük a családi pótlék vagy a nyugdíj. Súlyos gondot okoz a napközi térítési díjak befizetése, s a hiányos táplálkozás alultápláltsághoz vezet. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a családok nem tudják fizetni a lakáshitel törlesztő részleteit, így lakásukat elárverezik és a régi viszonyokhoz hasonlóan több generáció kényszerül élni erre nem alkalmas házban. Helyben alig van munkalehetőség, a régi vállalatok, tsz-ek felbomlottak, a még létező maradványaik sem tudnak munkát biztosítani. Korábban jellemző volt, hogy sok dolgozó ingázott a környező településekre, de sajnos a létszámleépítések során ők váltak elsőként munkanélkülivé. Különösen súlyosan érinti ez a probléma a nagy létszámú cigányságot, hiszen az ő esetükben az iskolázadanság, szakképzetlenség, további gondot okoz.
A bihari térségben - bátran mondhatom, hogy az ország keleti régiójában — igen sok a mienkhez hasonló, különleges természeti környezetben lévő, de gazdaságilag igen hátrányos helyzetű település. Ebből adódik, hogy a község adottságaiból fakadó hiányosságokat az oktatási—nevelési intézményeknek kell pótolni, kihasználva a meglévő előnyöket, a községben élő hagyományokat, értékeket. A községben működő intézmény az egyetlen lehetőség az itt élő gyerekek és szüleik számára. Ezért nevelőtestületünk emberi, pedagógiai, szakmai kötelességének tartja, hogy gyerekek számára a lehető legmagasabb szintű ellátást nyújtsa. Hitvallásunk szerint minden gyermeknek joga van személyiségének kiteljesítésére, és az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételt nekünk kötelességünk biztosítani. Intézményünkben a család-, illetve gyermekközpontúság határozza meg feladatainkat, táviad céljainkat, módszereinket.
Nevelőtestületünk az óvoda keresztelőjén
Munkánknak évek óta kiemelt szempontja, hogy az óvodába járó gyerekek családjaival minél szorosabb, meghittebb, őszintébb kapcsolatot tartson fenn. így van mód arra, hogy az ott előforduló hiányosságokat, működésbeli zavarokat kompenzálni tudjuk, vagy tapintatos beavatkozással segítséget nyújthassunk. Ezeket a szempontokat tartottuk szem előtt, amikor az óvodában programválasztása került sor. Olyan pedagógiai programot kerestünk, melyben kiemelt szerep jut a család és az óvoda kapcsolatának. Ezek a törekvések indítottak bennünket arra, hogy részt vegyünk a „Lépésről lépésre" óvodai program magyarországi adaptálásában. A program céljai teljes mértékben egybeesnek elképzeléseinkkel, így óvodánk három csoportjában e szerint dolgozunk. A szülők — akiknek véleménye nagyon fontos számunkra — nagy örömmel fogadták bevezetését, mert azt tapasztalták, hogy gyerekeik azon túl, hogy esztétikus környezetben töltik napjaikat, képességeiknek megfelelő fejlesztést kapnak, és élménygazdag óvodai életet élnek. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az iskolában a program folytatódik.
Óvodánkban évek óta kiemelt feladat a helyi hagyományok ápolása. A szülők bevonásán túl úgy láttuk, szükség van arra, hogy az idősebb korosztályt is beinvitáljuk az óvoda falai közé. A falusi környezetben több generáció együttélése mindmáig természetes, így igen erős a kötődés a nemzedékek között. A nagyszülőkben láttuk azt a lehetőséget, hogy gyermekeinknek a faluban élő hagyományokat átadhassuk. Bennük még él a hagyományok eredeti formája, és csodálatos türelemmel, kitartással képesek ezt a fiatalabb korosztályoknak átadni. Mindannyiunk számára nagy élményt jelent, hogy a Szülők Klubja mellett a Nagyszülők az unokákért Klub is működik. Igyekszünk a család minél szélesebb rétegét bevonni az óvoda életébe, hogy óvodásaink környezetét minél jobban megismerhessük, ha szükséges segíthessünk, és minden érintett számára a lehető legtöbb élményt nyújthassuk. Az idősek bevonása az érzelmi nevelésen túl hozzájárul a község hagyományainak megőrzéséhez és életben tartásához. Az óvodánkban működő, három generációt érintő program családias légkört eredményezett az óvodában, mely a szakmai előnyökön túl mindany-nyiunk számára szívet melengető.
A család és az óvoda kapcsolata már akkor elkezdődik, amikor a leendő kiscsoportos óvó nénik a tanévkezdés előtt otthonukban meglátogatják a gyerekeket. Ilyenkor apró ajándékot visznek a leendő kiscsoportos gyerekeknek. Ez általában az újdonsült óvodás jelét ábrázoló kis medál, esetleg apróbb játék. Az első látogatás alkalmával a gyerekek rácsodálkozhatnak a sokat emlegetett óvó nénire, s bátrabban indulhat így az első beszélgetés. Kiderülnek azok a kis titkok, amelyek egy hagyományos óvodakezdésnél talán sosem kerülnének napvilágra. Előkerül a „csicsipárna", a „süni", a „curm" és más egyéb, a gyermek megnyugtatását szolgáló igen kedves tárgy. Az anyukák nagy aggodalommal kérdezgetik, hogy mi lesz ezek nélkül a fontos tárgyak nélkül az óvodában a gyerekkel. Az óvó néni siet megnyugtatni a családot, hogy a kicsi nyugodtan magával hozhatja ezeket a fontos dolgokat, ameddig úgy érzi, hogy szüksége van rájuk. Az anyuka félénken meséli el gyermeke különleges szokásait. Az óvó néni megnyugtatja a családot és elmondja, hogy mi az amire számítani kell az úgynevezett beszoktatás időszakában. Ne ijedjenek meg, ha egyszer-egyszer igénybe kell venni a váltóruhát, vagy néha egy-egy szokatlan kifejezéssel tér haza a gyerek, hiszen túljutva a kezdeti időszakon, ezek maguktól is megszűnnek. Az első látogatást, bizalmas beszélgetést követően kevesebb szorongással érkeznek az óvodába a legkisebbek és az őt kísérő családtagok. A szülőknek lehetőségük van arra, hogy az első óvodai napokat együtt töltsék gyerekükkel. Vannak, akik félnek ettől a megpróbáltatástól, de a vállalkozó kedvűeknek örök élmény marad. Természetesen nem csak a kiscsoportos szülőknek van módjuk a gyermekek mindennapi tevékenységébe bekapcsolódni. Vannak olyan családtagok, akik különleges érdeklődési körüknél fogva sok új élménnyel gazdagíthatják gyerekeinket. Az ügyes kezű anyukák szívesen vesznek részt a gyerekekkel közösen a kézimunkázásban, hajtogatásban. Nagy érdeklődésre tart számot a mesemondó családtagok részvétele az irodalmi sarokban. Ezen mindennapi tevékenységek keretében a gyerekek igen büszkék arra, hogy az ő anyukájuk, apukájuk, nagymamájuk, nagypapájuk olyan dolgot tud csoporttársainak bemutatni, elmesélni, amilyet csoporttársaik családtagjai nem tudnak. A szülőknek tanulságos gyermeküket a kortársaik között megfigyelni. Ennek során tárgyilagos véleményt alkothatnak. A napi tevékenység folyamán megfigyelhetik - akár passzív nézőként -, hogy az óvó néni bizonyos problémahelyzeteket hogyan kezel. Mintát kaphatnak arról, hogy hogyan alkalmaz egyes nevelési módszereket (jutalmazás, büntetés, dicséret, motiválás stb.) A napközbeni beszélgetés során fény derül arra, ha valamelyik család segítségre szorul vagy válságban van. A rendszeresen megismétlődő négy- vagy hatszemközti megbeszélésen a szülők őszintén, nyíltan tárják fel problémáikat. Ez gyakran magyarázatot ad a gyermek megváltozott óvodai viselkedésére, hullámzó teljesítményére. Gyakran elég egy kiadós tereiére, néhány jóindulatú tanács ahhoz, hogy a kedélyek megnyugodjanak. Előfordul néha, hogy szaksegítséget kell javasolnunk (orvos, pszichológus, jogász, gyermekvédelmi szolgálat stb.) Szerencsére ezekre ritkán kerül sor. Annál több közös élményben van részünk a mindennapokban, amikor valamelyik családtag gyermekére áldozza a napja egy részét itt az óvodában. Az egész óvodát megmozgató esemény volt, amikor a kiscsoportos gyerek anyukája megérkezett az óvodába a másfél hónapos kisbabájával. A mama nagy tarisznyával érkezett, ebben helyet kaptak a csecsemőgondozáshoz szükséges eszközök, valamint egy tortához való alapanyag. Az apuka autóval fuvarozta a család után a járókát. A mama szé-gyellősen vallotta be, hogy bár nagyobbik lányának születésnapja van, és ő nagyon szeretné tortával meglepni a gyereket, de eddig még nem sikerült jó piskótát készítenie. Az óvó néni és a csoportba járó gyerekek azonnal előszedték a sütemény sütéséhez szükséges receptet, a megfelelő eszközöket, és hozzáláttak a születésnapi torta elkészítéséhez. Mire az utolsó gyertya is rákerült a tortára, az anyuka bizonygatta, hogy most már önállóan is tud tortát sütni. A születésnapi tortasütésnek híre ment az anyukák körében, így egyre gyakrabban fordult elő, hogy a születésnapi tortát az anyukák itt az óvodában sütötték meg a gyerekek és az óvónők segítségével. A tortasütést minden esetben bensőséges születésnapi ünnepség követte. Most már hagyománnyá vált a születésnapok ilyen formában történő megünneplése. S nem kell külön kitérnem arra, hogy milyen élményt jelentett az óvoda minden gyermeke számára a másfél hónapos pici baba gondozási műveleteinek megfigyelése, az, hogy tologathatták. Mivel mindig volt olyan személy, aki a babáról gondoskodott, így az anyuka az óvodában töltött idő nagy részét nagyobbik lányának szentelhette.
A z óvoda családi szobája nagyon sokrétűen kihasználható helyiség. Lehetőség van játékkölcsönzésre, ami igen népszerű a gyerekek körében. Tapasztaltuk, hogy a nagytestvérek és a család felnőtt tagjai is kíváncsian válogatnak a játékok között. Igyekszünk olyan játékokat kInálni, amelyek igénylik, hogy minél több családtag vegyen benne részt. Azt reméljük, hogy ez idő alatt a felnőttek csak a gyerekekre figyelnek. Ugyancsak népszerű a családi szobában a folyóirat-olvasó. Sok család nem engedheti meg magának, hogy újságot járasson otthon, és örömmel veszi, hogy itt az óvodában értesülhet a friss újságokból az időszerű eseményekről. Egész évben lehetőség van kedvezményes könyvvásárlásra, ahol módunkban áll részletfizetési lehetőséget biztosítani. Egy tea elfogyasztása mellett meghitt, bizalmas beszélgetésekre is alkalmas hely a családi szoba. Alkalmas arra is, hogy a család felnőtt tagjai meglepetéseket készítsenek a gyerekek számára karácsonyra, gyermeknapra stb. Ezeknek a meglepetést készítő óráknak nagyon jó hangulatuk szokott lenni. Míg készül az ajándék, jókat lehet beszélgetni, nevetgélni, meg lehet osztani a gyerekekkel kapcsolatos tapasztalatokat. Gyakran ilyenkor jönnek rá, hogy amit a család súlyos rendellenességnek vél, az szinte minden gyerek sajátossága, korral járó tünet (ujjszopás, cumizás stb.) A koordinátor segítségével információkat szerezhetnek a várható eseményekről, megoszthatják vele magánjellegű problémáikat is, közösen megoldást keresve azokra. A koordinátor havonta hírlevélben értesíti a szülőket az elkövetkezendő hónap eseményeiről, és beszámol közelmúlt történéseiről.
Az óvodánk igen sok élményt nyújtó eseményei a hagyományőrzéshez kapcsolódnak. Óvodai életünk évente visszatérő igen mozgalmas időszakai ezek az alkalmak, melyek sokoldalú ismeretet nyújtanak, és feledhetetlen élményt jelentenek a gyermekek , azok családtagjai, sőt bátran mondhatom, a falu lakosságának is: a szüreti mulatság, az Idősek Napja, az adventi készülődés, a Nagyszülők az unokákért program, a farsang, a tavaszi ünnepkör eseményei. Ezek közül két programsorozatot emelünk ki.
Szüreti ebéd az óvoda udvarán
A Nagyszülők az unokákért program keretében olyan tevékenységeket kívánunk óvodánkban feleleveníteni, amelyek csak az idősebb korosztálytól örökíthetők át, és szerettethetők meg a felnövekvő nemzedékkel. Annak idején a hímzés és a szövés töltötte ki a hosszú téli napokat és estéket, mindamellett az így készült tárgyak szükségesek voltak a mindennapi élethez — tudtuk meg azoktól a nagymamákról és dédiktől, akik ellátogattak hozzánk az óvodába a Nagymamák az unokákért Klubba. Az óvoda gyerekei lelkesen vették tudomásul, hogy a családi szoba egyre gyakrabban telik meg nagyszülőkkel. A hímzéstanításon túl igazi meghitt, családias légkört loptak az óvoda falai közé, ami tulajdonképpen az egyik célja ennek a programnak. A nagymamák szeretettel és türelemmel próbálkoztak, hogy hímezni tanítsák a gyerekeket, akik meglepően ügyesen dolgoztak kis hímzőkereteiken. Mivel ebben az időben már nem volt messze a karácsony, a nagymamák hozzájárultak előkészületeikhez azzal is, hogy kis horgolt karácsonyfadíszeket készítettek a szeretet ünnepére nekünk. Az ilyen napok hangulata mindig nagyszerű. A gyerekek nem is veszik észre, hogy amikor a hagyományőrzéshez kapcsolódó projektek zajlanak, mennyi érdekes, sokoldalú fejlesztő tevékenységet végeznek. Arról nem is beszélve, hogy érzelmileg mennyire pozitív hatást gyakorolnak az ilyen események úgy a gyerekekre, mint a részt vevő felnőttekre és nevelőtestületünkre.
A Nagyszülők az unokákért program nem csak a nagymamáknak szól, meghívtuk a nagypapákat és dédpapákat is az óvodába. Szívesen vállalkoztak a kosárfonás tudományának bemutatására. Tudni kell, hogy nemcsak a régi, de a mai vidéki mezőgazdasági élet egyik nélkülözhetetlen kelléke a vesszőkosár, de sajnos a felnövekvő korosztályból igen kevesen értenek ehhez a mesterséghez. Ha ilyen kisgyerekkorban nem is sajátítható el, de kedvet csinálhat ahhoz, hogy a későbbiek során átvegyék ezt a. népi mesterséget a nagypapáktól. Egyszerű eszközeikkel és nagy köteg, erre alkalmas fűzfavesszővel megérkeztek hozzánk a nagyapók. Mondanom sem kell, hogy egyből körülülték őket az apróságok, ezernyi kérdést tettek fel nekik. Sok hasznos dolgot tudtunk meg, rengeteg anekdotát meséltek a papák a régi vidéki életről, kézművességről, építkezési szokásokról, arról, hogy a természetben található anyagokat hogyan és mire hasznosították a ház körül. A középső csoportos óvó néni kezdeményezésére vessző, illetve sövénykerítés fonásába kezdtek a gyerekek. Megfigyelhettük, hogy kiemelkedően ügyesen tevékenykedtek a cigány gyerekek. Látható volt munkájukon az otthonról hozott tapasztalat, mivel az ő körükben jobban él a kosárfonás, seprűkötés hagyománya. Megtapasztalhattuk, hogy bár ezek a gyerekek hátrányos helyzetűek, kulturálisan elmaradnak társaiktól, de a finommotorikájuk viszonylag magas szintű. Érdemes fejlesztésük során erre az adottságra építeni. Lemérhető a gyerekek tevékenysége kapcsán az is, hogy mennyire rávezethetek kicsi korban egy-egy ilyen munka megkedvelésére, ebből eredendően a hagyományok továbbvitelére, ápolására. A nap emlékére a papák nekünk adták a délelőtt készült kosarakat, melyeket azóta is szívesen használunk.
Visszatérő eseménynek számít már az Idősek Napja. Az eseményt megelőző időszak lázas tevékenységgel telt el. A nagycsoportosok köszöntődalokat, verseket tanulgattak, meghívókat készítettek, és összegyűjtötték a meghívandó nagyszülők nevét. A koordinátor néni segítségével gondoskodtak a meghívók postázásáról. A középsősök kedves kis ajándékot készítettek, míg a kiscsoportosok süteményt sütöttek. Ezen munkálatok közben segítségünkre voltak az anyukák, akiket beavattunk a titkos készülődésbe. Mikor elérkezett a jeles nap, örömmel láttuk, hogy a meghívottak szinte teljes létszámmal megérkeztek. A meghívottak között voltak olyan nagyszülők is, akiknek már rég nem jár óvodába családtagjuk, de mégis nagy szeretettel vesznek részt óvodai életünkben, és segítik munkánkat. Külön élmény volt számunkra, hogy eljöttek a cigány nagyszülők is. Érdekes szInfoltja volt az összejövetelnek, hogy egyesek közülük cigány népviseletben jelentek meg, tisztán és apoltán. Jó alkalom volt ez arra is, hogy elfogadják és tolerálják egymás másságát az egymás mellett élő magyarok és cigányok. Örömmel tapasztaltuk a megjelentek körében mindkét csoportot. A nagyszülők meghatottan várták az apróságokat. A gyerekek fodros szoknyácskákban, köténykékben, elegánsan felöltözve bevonultak, és előadták kis műsorukat. A nagymamák elérzékenyülve hallgatták végig kis kedvenceiket, örömmel fogadták az ajándékokat, és szívesen fogyasztottak a gyerekek süteményéből. Mind a három csoport jó hangulatot teremtett azzal, hogy táncra perdült, szóba elegyedett a nagyikkal. A közös program befejeztével a nagyszülők megígérték, hogy igyekeznek eleget tenni a gyerekek kérésének: „Maradjatok itt velünk, jövőre újra eljövünk".
Amennyiben anyagi lehetőségeink ezt lehetővé teszik, a nyári szünetben családos, több napos táborozást szervezünk — a szülők nagy örömére. Sajnos ennek gyakran gátat szabnak az anyagiak. Talán a fent leírtak bizonyítják, hogy óvodánkban igen mozgalmas, élménydús óvodai élet zajlik. Minden eseményt úgy próbálunk szervezni, hogy a családtagok részesei lehessenek. A mindennapokban ugyanúgy szívesen látjuk és várjuk a családtagokat, mint a jeles napokon, hiszen így biztosított talán, hogy az óvodában eltöltött időt csak a gyerekükre szánják. Az általunk nyújtott élményen túl talán némi hatást gyakorolhatunk az erre rászoruló szülőre. Nevelőtestületünk feladatának tartja, hogy a község kulturális szInvonalát emelje. A szülők bevonása az óvodai életbe ennek a célnak is eszköze lehet.
Nevelőtestületünk hitvallását az alábbi versrészlettel tudjuk igazán kifejezni:
„Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozájátszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek ?)"
Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz
A szerző a pocsaji Kikelet Óvodapedagógusa
A pocsaji Alt alános Művelődési Központ címe:
4125 Pocsaj, Árpád u. 2.
Telefon: (54) 415-115, (54) 415-052