Kiadványok
Nyomtatóbarát változat
Cím:
Süss fel nap - Balogh Krisztina, Bulik Hajnalka, Dr. Gaálné Soós Rita, Sisák Erika, Szabó Gabriella: „De vagyunk-e azok, amik lehetnénk?"
Szerző:
Fűzfa Balázs (szerk)
Sorozatcím:
A kiadás helye:
Pilisborosjenő
A kiadás éve:
1999
Kiadó:
Pedagógus-továbbképzési módszertani és információs központ
Terjedelem:
Nyelv:
magyar
Tárgyszavak:
pedagógia, tehetséggondozás
Állomány:
Megjegyzés:
Annotáció:
ISBN:
963 9049 24 7
ISSN:
Raktári jelzet:
E


Balogh Krisztina
Bulik Hajnalka
Dr. Gaálné Soós Rita
Sisák Erika
Szabó Gabriella
„De vagyunk-e azok,
amik lehetnénk?"
(Karinthy Frigyes)

Mozgássérült gyermekek
integratív nevelése a szegedi
Fekete István Általános Iskolában
„Ha úgy vesszük az embereket, amilyenek,
akkor rosszabbá tesszük őket.
Ha úgy kezeljük őket, mintha azok lennének,
amiknek kellene lenniük,
akkor segítjük őket azáválni,
amivé válni képesek."

(Johann Wolfgang Goethe)


Az integráció lehetőségei iskolánkban
A szegedi Fekete István Általános Iskolában 1989. szeptember elején kezdődött el a Szegeden és vonzáskörzetében élő, iskoláskorú és utógondozott mozgássérült gyermekek és fiatalok konduktív pedagógiai rendszerrel történő integrált iskolai oktatása-nevelése.
A mozgássérült, normál értelmi képességű gyermekek a konduktív pedagógiai csoportunkkal szorosan együttműködő iskola megfelelő osztályában, integrálva végezhetik tanulmányaikat. Mozgásfejlesztésük pedig az egyénekre kidolgozott program szerint a speciális csoportban történik.
Az enyhe értelmi fogyatékos tanulók külön csoportban tanulnak, de az iskolai közösségtől nincsenek elszigetelve, hiszen részt vesznek bizonyos tanórákon, illetve tanórán kívüli tevékenységekben, rendezvényeken.
Szakmai közösségünk legfőbb célja a mozgássérült gyermekek integrációs nevelése és oktatása, melynek támogatására létrehoztuk a „Lépjünk együtt!" Alapítványt.
Kidolgozott napirendünkkel célunk az aktív, megfelelő cselekvéses alkalmazkodásra való törekvés, illetve az egyéni emocionális, erkölcsi alkalmazkodókészség fejlesztése az önálló(bb) életre nevelés megvalósításával.
A nap teakészítéssel indul. Ezt egy kötetlen beszélgetés, teázás követi, a „Meséld el!" program, ahol a gyerekek elmesélhetik hétvégi vagy előző napi élményeiket. Elmondhatják gondolataikat, „kiönthetik" szívüket. Mivel a gyerekek kedélyállapota, teljesítőképessége igen ingadozó, érdemes jelentőséget tulajdonítani ennek, mert ezen csekély idő alatt is megállapítható, hogy melyik gyereknek van jó, illetve rossz napja. Ezek alapján célszerű az aznapi követelményeinket, a gyerekkel szemben támasztott elvárásainkat a tanuló adott teljesítőképességéhez igazítani.
Ezt követi a komplex mozgás-nevelés, az önellátás tanulása, majd az iskolai oktatás.
(Stevenson)

Nagy jelentőséget tulajdonítunk az integráció előkészítésének, mind a tanulótársak, illetve tantestület számára.
A gyermekek felkészítése sérült társaik befogadására az osztályfőnöki órákon történik. A beszélgetések során életkoruknak megfelelő információkat kapnak a speciális csoportban dolgozó szakemberektől. Az integráció sikerének fontos feltétele a befogadó pedagógus nyitott, toleráns személyisége, illetve speciális ismereteinek megléte.
Ezen ismeretek megszerzésére - nemcsak saját pedagógusainknak, hanem megyei kollégák részére is - szervezünk továbbképzést, amely során elméleti és gyakorlati oktatáson vesznek részt.

A továbbképzés tematikájában a következő témaköröket dolgozzuk fel:
 az integráció jelentősége,
 a különböző fogyatékossági típusok és korrekciós lehetőségeik,
 személyiségfejlesztő tréning — pszichiáter, pszichológus vezetésével,
 saját tapasztalatokon alapuló esettanulmány készítése,
 társintézetek meglátogatása.

Az integráció fontos eleme a rendszeres szakmai konzultáció, a problémák azonnali orvoslása.
Az iskolai integráció sikeres megvalósítását könnyíti az iskolánkban folyó személyközpontú oktatás, mely szabadsávos óratervvel, rugalmas időbeosztású foglalkozásokkal működik.
A személyközpontú szemlélet, a gyerekek szükségleteihez igazodó oktatási folyamat az egyéni tapasztalatszerzésre helyezi a hangsúlyt, amely megkönnyíti a sérült gyerekek beilleszkedését. A rugalmas időbeosztású program során a gyerekek un. tanulási műhelyekben dolgoznak (a műhelyek egy-egy tantárgy elsajátítandó ismereteit tartalmazzák a gyerekek által választott témába ágyazva). A tanulási folyamat ilyen jellegű szervezése egyaránt figyelembe veszi az egyéni haladási ütemet és a tehetségek gondozását, az egyéni felzárkóztatást, korrekciót, kiscsoportos és egyéni mozgásfejlesztést, logopédiai foglalkozást.
A részlegesen integrált gyerekek az ének-zene, rajz, technika, testnevelés, tárgyakat az iskolai osztályokban, míg a többit kiscsoportos vagy egyéni formában gyógypedagógus és konduktor-tanító segítségével tanulják.
Szociális integrációt alkalmazunk az egész csoport esetében, amely során, pl. étkezéskor, kirándulásokon, szabadidős tevékenységek alkalmával és iskolai rendezvényeken ténylegesen egy közösséget alkotnak a gyerekek.
Ilyen alkalmakkor az egészséges és sérült gyerekek számára nagyon sok tapasztalatszerzési lehetőség adódik: az egészséges társak elsajátíthatják a különböző segítségnyújtási formákat, empátiás készségre tesznek szert, míg a sérült fiatalok elszigeteltsége csökken, kapcsolatteremtő és alkalmazkodó készségük fejlődik.

Az előkészítő csoport munkája, illetve a részképesség-zavarok kezelése
Az iskolába lépést követően a sérült gyermekek számára elengedhetetlen a felkészítés a csoportos tanulásra, majd a későbbi integrációra. Ezt a szerepet iskolánkban az előkészítő csoport tölti be.
Az iskolás éveket megelőzően diákjaink egy része már óvodásként részt vett szakszerű fejlesztésben, más részüknek viszont erre nem volt még lehetőségük. Ezért az előkészítésben ugyancsak összehangolt team-munkára van szükség: a gyermek, a szülők, a konduktor-tanítók, a gyógypedagógus és logopédus közreműködésével — mi mindannyian közös erőfeszítéseket teszünk, hogy sikeresen megalapozzuk azokat a készségeket, képességeket, amelyek nélkülözhetetlenek a tanulmányok megkezdéséhez és eredményes folytatásához.
A csoportunkra jellemző fő nevelési feladatok és célok ebben a tanulmányi szakaszban még hangsúlyosabb szerephez jutnak, így például: a lehetőségekhez képest legnagyobb önállóságra nevelés, szokások kialakítása, a közös munka örömének érzékeltetése, a feladattudat és feladattartás fejlesztése.
A fentiek megvalósításában mindvégig a játék és a játékosság a fő eszközünk, melyet életkori sajátosságok is indokolnak. Másrészt törekszünk az alapvető korai gyermeki mozgásmintákra épülő játékos tapasztalatszerzést biztosítani, amely növendékeink esetében a mozgásfunkciók sérült volta miatt személyiségfejlődésükben csak redukált formában jelentkezhetett megelőző életszakaszaikban.
Ma már a speciális fejlesztést megalapozó elméleti szakemberek: orvosok, neurológusok, pszichológusok és a gyakorlati munkát végző speciális szakemberek is egybehangzóan azt képviselik, hogy a gyermeki fejlődés korai szakaszaiban a mozgásszerveződés-fejlődés döntő jelentőséggel bír. Ennek talaján indul meg a további alapvető funkciók: észlelés, figyelem és emlékezet kibontakoztatása, melyekkel erős kölcsönhatásban van említett a beszéd kialakulása és felépülése is.
Ennek tudatában komplex, változatos formában igyekszünk eljuttatni a gyermeket a nagymozgásos tapasztalatszerzésen át a finommozgásokig, ezzel párhuzamosan pedig célzottan fejlesztjük figyelmüket, emlékezetüket, észlelésüket. A komplex fejlesztésben helyet kap az anyanyelvi fejlesztés: a beszéd tartalmi és formai oldalának, az elemi kommunikációs készségeknek kialakítása, a grafomotoros (íráskészség) fejlesztés, valamint a matematikai alapkészségek elsajátítása.
Valamennyi kisdiákunk életében a központi idegrendszer sérüléséből adódó mozgássérülés jelenti a fő akadályozottságot, de emellett egyénenként más-más további hátránnyal is szembe kell néznünk, így csoportunk egy részénél az értelmi funkciók sérülése is fennáll, más tanulóinknál ép értelem (esetenként kiemelkedő intellektus) mellett un. részképességzavarokat kell korrigálnunk.
Napjaink pedagógiájában egyre nagyobb figyelem irányul a tanulási problémák hatékony megoldására — ezen belül a részképesség-zavarok terápiájára.
Dr. Zsoldos Márta és Dr. Sarkady Kamilla meghatározása alapján azt mondhatjuk, hogy a részképesség-zavarral küzdő gyermek az intelligencia-szintjének megfelelő tanulási teljesítménynek jóval alatta marad, nehézségeit neurológiai deficit, illetve funkciózavar okozza.
Körültekintő és megalapozott képességvizsgálat szükséges ahhoz, hogy felleljük a gyermeknél azokat a sérült vagy alulfejlett funkciókat, amelyeket aztán célzottan fejlesztve megtanuljon írni, olvasni, számolni, sikeresen tanulni.
Munkánkba igyekszünk a hazai legeredményesebb módszereket beépíteni, így például Dr. Zsoldos Márta és munkatársai által adaptált Sindelar fejlesztő eljárást, valamint Dr. Meixner Ildikó által kidolgozott dyslexia prevenciós és reedukációs módszert.

Az önsegítő szülőcsoport szerepe

(Jean Vamer)

A sérült gyermek születése, a sérülés felismerése után alapvetően megváltoztatja a család életét, s más feladatok elé állítja a szülőket, hozzátartozókat. Az édesanya saját kudarcának éli meg sérült gyermeke születését, magát okolja a gyerek sérüléséért, mely gyakran önhibáján kívül történik. Nagyon nehéz feladat a kisgyermek másságát feldolgozni, elfogadni, s elfogadtatni a másik szülővel, rokonokkal, hozzátartozókkal. Nehezíti az anyaszerep betöltését, hogy a gyermektől kapott visszajelzések gyengék, érthetetlenek az édesanya számára vagy gyakran hiányoznak.
Szociális téren is súlyosan veszélyeztetettek a családok, hisz a munkamegosztás felborul. Valamely szülőnek - leggyakrabban az édesanyának -hivatását fel kell adnia, s a család anyagi biztonságának megteremtése egy emberre hárul, mely pszichésen és fizikálisán is megerőltető.
E tényezők gyakran elegendők a házastársak közötti feszültségek kialakulásához, váláshoz, mely nehezíti mind a gyerek fejlődését, mind a magára maradt szülő helyzetét. Gyakran a teljes családban is, úgy érzi a gyermekkel foglalkozó szülő, hogy egyedül, segítség nélkül, magára maradt nehezen megoldható problémájával.
Természetesen e nehéz helyzetből keresik a kiutat, lelki támaszra, segítségre, kompenzációs lehetőségre várnak a szülők. A szakemberek számára nem csupán a gyermek fejlesztése a cél és feladat, hanem a család segítése is, melyben a gyerek fejlődik.
Feltétlenül szükséges a kooperatív, segítő szülő-szakember kapcsolat kialakítása. A felgyülemlett problémák megoldására alakult városunkban 1996 szeptemberében szakemberek vezetésével, szülői kezdeményezésre a Sérült Gyermekeket Nevelő Családok Önsegítő Csoportja, melynek létszáma jelenleg 40 fő.
A csoport 2 munkacsoportban dolgozik:
 0—6 éves korú gyermekek szülei (15 fő),
 6-18 éves korú gyermekek szülei (25 fő).

A praktikus és pszichés segítségnyújtáson túl a következő célokat, feladatokat jelöltük meg:
1. Mozgássérült, fogyatékos gyermekek és családjaik helyzetének folyamatos figyelemmel kísérése és felmérése, erről a társadalom folyamatos tájékoztatása (megfelelő személyek megkeresésével).
2. Társadalmi, anyagi, erkölcsi problémák feltárása, megoldások kidolgozása és annak képviselete civil és a társadalmi szervezetek körében.
3. Tájékoztatás a szülők részére (szülőtársak toborozása, újabb munkacsoportok kialakítása).
4. Sérült gyermekek jobb ellátásához szükséges tudás átadása, információcsere.
5. Másság elfogadtatása embertársainkkal, a szűk és tágabb közösségekkel, a társadalommal.
6. A segédeszköz ellátottság lehetőségeinek ismertetése.
7. Csoporton belüli segítségnyújtás.
8. Egymás megismerése, kölcsönös segítségnyújtás.

A csoport rendszeres találkozókat szervez, melynek révén az érintettek elszigeteltsége, magánya oldható. A csoporttalálkozók mellett közös tevékenységek és privát kapcsolatok is alakulnak. A sorstársakkal való beszélgetésekben, cselekvésekben nyíltan meg lehet beszélni azokat a különleges problémákat, amelyek a speciális élethelyzettel kapcsolatosak. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy saját problémáikat tisztábban lássák és leküzdésének újfajta módjait próbálják la.
A saját magukkal való tudatos foglalkozás révén a résztvevők öntuda-tosabbak lesznek és az így nyert magabiztosság elkíséri őket a mindennapokba. A csoportban való részvétel hozzájárulhat a személyiség gazdagodásához. A sérült gyermekek és családjaik számára egy kedvezőbb, harmonikusabb, minőségi élet lehetőségei tárulhatnak fel.
Igény van különböző tanfolyamokon és konferenciákon való részvételre is. Az ehhez szükséges anyagi fedezetet maguk a szülők teremtették elő pályázatok benyújtásával, illetve alapítványunk támogatásával. A szülőcsoport megerősödését és fejlődését mutatja, hogy ebben az évben már nemcsak szakember, hanem egy szülő vezetésével zajlik munkájuk. Szakmai konzultációra és segítségnyújtásra továbbra is nyílik lehetőség.

Irodalom
1. Dr. Bagdy Emőke: Családi szocializáció és személyiségzavarok. Tankönyvkiadó, Budapest 1986.
2. Benczúr Miklósné: Mozgásfogyatékosok integrált oktatásának helyzete egy felmérés tükrében. GYOSZE, 1991.1.
3. Csányi Yvonne: Fogyatékosok integrációja — nemzetközi és hazai áttekintés. GYOSZE, 1990.4.
4. Csányi Yvonne: Integráció a normál pedagógia és a gyógypedagógia új együttműködési formája. Új Pedagógiai Szemle, 1991/12.
5. Iskolaelőkészítő kompenzálás. Szerk. Nagy József, Tankönyvkiadó, Budapest, 1982.
6. Kállay Györgyné — Kőrispatakiné Gárdos Erzsébet: Alacsony életkornak konduktív nevelési lehetőségei a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézetében. Kézirat, 1993.
7. Dr. Kálmán Zsófia: Bánatkő. BL1SS Alapítvány. Keraban Könyvkiadó, Budapest, 1995.
8. Dr. Katona Ferenc: Fejlődésneurológia és neurohabilitáció. Medicina, Budapest, 1990.
9. Dr. Lányiné Engelmayer Ágnes: Gyermeklélektan. Bárczi G. Gyógypedagógiai főiskolai jegyzet, Tankönyvkiadó, Budapest 1987.
10. Dr. Meixner Ildikó: A dyslexiaprevenció, reedukádó módszere. Bárczi G. Gyógypedagógiai Főiskola jegyzete, Budapest, 1998.
11. Porkolábné Balogh Katalin: Kudarc nélkül az iskolában. Óvodai fejlesztőprogram a tanulási zavarok megelőzésére. Alex-typo, Budapest, 1992.
12. Franz Sedlak—Brigitte Sindelar: „De jó, már én is tudom!" Szerk.: Zsoldos Márta, Ringhofer Jánosné. Bárczi G. Gyógypedagógiai Főiskola, Budapest, 1997.
13. Taníts engem! Fejlesztő program logopédiai óvodák számára. Szerk.: Rosta Katalin. Logopédiai Kiadó, Budapest, 1996.
A szerzők szegedi Fekete István
Általános Iskola pedagógusai
Az iskola címe: 6729 Szeged, Postás u. 1—3.
Telefon: (62) 420-298
Kiadványok