Cím: | Süss fel nap - Laczik Antalné, Magyar Gábor: A szegedi Tisza-parti Óvoda |
Szerző: | Fűzfa Balázs (szerk) |
Sorozatcím: | |
A kiadás helye: | Pilisborosjenő |
A kiadás éve: | 1999 |
Kiadó: | Pedagógus-továbbképzési módszertani és információs központ |
Terjedelem: | |
Nyelv: | magyar |
Tárgyszavak: | pedagógia, tehetséggondozás |
Állomány: | |
Megjegyzés: |  |
Annotáció: | |
ISBN: | 963 9049 24 7 |
ISSN: | |
Raktári jelzet: | E |
Laczik Antalné
Magyar Gábor
A szegedi Tisza-parti Óvoda
(Az óvoda legfontosabb adatai
Óvoda neve: Tisza-parti Óvoda (a Tisza ártéri ligetének, a város legnagyobb parkjának szomszédságában).
Csoportok száma: 10 (korosztályos csoportok).
Létszám: 237 fő.
Óvónők száma: 21 fő.
Technikai dolgozók száma: 13,5 fő.
Speciális program: krónikus légúti megbetegedésben szenvedő gyermekek szakóvodája.
Speciális programban résztvevők száma: 10 csoport, 237 fő.
Az intézmény önkormányzati keretből átalakítva, felújítva 1995-ben.
Felszereltség:
10 csoportszoba (VENTA légtisztítóval felszerelve),
1ebédlő, melegítőkonyhával,
1„SOMADRIN" sóbarlang,
2 speciális tornaterem,
1 kisméretű játszóudvar „menedékházzal", fajátékokkal,
szabadtéri sportpálya és játékudvar (kialakítás alatt).
Felszereltségi szintje: különösen jó.
A speciális programot koordináló szervezet: A Szegedi Óvodáskorú Légúti Betegekért Alapítvány.
Az alapító okirat kelte: 1992. XII. 19. Külső szakmai segítők:
1 fő gyermekpulmonológus főorvos (óvoda-orvos),
3 fő pulmonológus szakorvos,
1 fő gyógytornász,
4 fő gyógytcstnevelő, úszóedző,
1 fő gyermekpszichológus.
Felvetéli körzet: nincs.
A speciális program után óvodánkból iskolába íratott gyermekek száma eddig: 530 fő.)
Krónikus légúti betegségben
szenvedő gyermekek szakóvodája
Minek nevezzelek?
Nagy gondban vagyunk, amikor óvodánkat akár a leendő szülőknek, akár a látogatóknak úgy kell bemutatnunk, hogy a néhány mozaik valós képet adjon az itt folyó munkáról. Hogy is lehetne az erdőt bemutatni a legmagasabb fájával, a legillatosabb virágával vagy a legpajkosabb mókusával?
Sétáljunk inkább egyet az „erdőnkben", tárjuk ki szívünket, nyissuk nagyra szemünket, hegyezzük a fülünket, és a séta végén, amikor elnyúlunk a zöld gyepen, az erdő felett átsuhanó bárányfelhők között bámészkodva már érezni fogjuk az erdő varázsát.
Magunk előtt látjuk a suhogó fákat, az ágakon ugráló madarakat, ismerősként köszönnek a kergetőző mókusok, az illatos virágok közötti csobogás patakot sejtet. Az erdő a lelkűnkbe költözik anélkül, hogy a fákból metszeteket készítettünk volna, hogy a mókusok és a rügyek összefüggéseit tudományos alapokon statisztikailag megvizsgáltuk volna.
Sétáljunk egyet!
Tizenkét éve Dr. Gyene István bizonyítottan eredményes módszerei alapján először iskolás korosztálynál indítottuk Szegeden a szervezett sportterápiát, az „asztmás úszást". Az elért eredmények ellenére igen nagy gondot és terhet jelentett a szülők számára a gyermekek rendszeres edzésre hozatala. Többen varázshatást vártak néhány foglalkozástól. Világosan megfogalmazódott bennünk, hogy a megélhetésért küszködő, különmunkát vállaló családokon, különösen óvodáskorúak esetében, csak úgy segíthetünk, ha intézményesített formában, „tanórák" keretében tarthatjuk foglalkozásainkat.
Emellett az orvosoktól egyre több igény érkezett, hogy az iskoláskorú kezdés helyett helyesebb és eredményesebb lenne az óvodai kezdéssel párhuzamosan, fogékonyabb életkorban megkezdeni az orvosi kezelés sportterápiás kiegészítését, mert ez esetben akár három—négy év felhalmozódó pszichés és fizikai fejlődési hátrányát előzhetnénk meg. A célok megfogalmazódása után már könnyűnek látszó feladata volt a délutáni programban résztvevő orvosi-testnevelői-óvodapedagógusi teamnek. 1988-tól elindult az első, akkor kiscsoportos korú kísérleti óvodás csoport munkája. 1991-től az önkormányzat engedélyével, e profilban országosan elsőként megkezdhettük intézményesített működésünket.
A könnyűnek látszó munka, mely akkori reményeink szerint néhány év alatt szakmailag megalapozható lett volna - tíz évig tartott. Ennyi időre volt szükségünk, amíg valamennyi, a későbbiekben vázolt követelményt, módszert a korosztály sajátosságaihoz igazítottuk, amíg megteremtettük az összhangot az óvodai nevelési program és a sportterápiás foglalkoztatás között. Ugyancsak jelentős időbe telt a financiális rész megnyugtató megvalósítása, a szükséges tárgyi és személyi feltételek megteremtése. Az óvodai programba integrált, az orvosi gyógykezelést hathatósan segítő sportterápiás munka három — az alapblokkhoz szorosan kapcsolódó — egységből áll. Az egyes blokkok feladata, módszertana jól körülhatárolt, más célok esetén akár önállóan is alkalmazható.
Céljaink jellegéből adódóan azonban a három blokk közötti kapcsolat igen szoros időbeli és szakmai prioritásokon alapul.
ALAPBLOKK: A speciális tevékenységgel szorosan integrált óvodai nevelés az általános cél és feladatrendszernek megfelelően
I. BLOKK: Előkészítő koordinációs és preventív testnevelési rendszer
Célja: Az egészséges, harmonikus mozgáskészségek kialakítása, az egyes elsősorban mozgásszervi elváltozások megelőzése. A mozgásos funkcióérettség javítása, a terápiában önállóan alkalmazott mozgásformák (úszás) adott életkorú elsajátítási esélyeinek növelése.
Eszközök: A hagyományosan alkalmazott eszközrendszeren túl WESCO óvodasportszerek, saját fejlesztésű koordinációfejlesztő eszközcsalád és módszer (Mozgáskotta).
Alkalmazás: 3 éves kortól
II.BLOKK: Uszodai foglalkozások (Élményközpontú vízhezszoktatást úszásoktatási program)
A koncentrikus anyagelrendezésű program részei:
a) Előkészítő rész: vízhez szoktatás, edzésszerű terhelésre, önállóan alkalmazható úszásiskolai feladatok, egyes úszásnemek elsajátítását segítő előkészítő gyakorlatok.
b) Tényleges úszásoktatás (mell, hát, gyors).
c) Edzésszerű foglalkozások.
Cél: A légúti betegeknél különösen javasolt vízi foglalkozások életkorhoz igazodó programmal történő mielőbbi megkezdése. A tényleges úszástudás optimális haladási ütem szerinti megszerzése. Orvosilag optimális terhelést nyújtó rendszeres vízi edzések, úszóedzések biztosítása. Tehetségek kiválasztása.
Eszközök: Üszógumi,
úszódeszka, lábbólya,
vízi játékok (speciális vízhez szoktató, úszásoktatást segítő eszközcsalád).
Alkalmazás: 3 éves kortól
III. BLOKK: Kiegészítő eljárások
1. Óvodai keretek között történő rendszeres közös szanatóriumi ki vizsgálás (Mosdós, Szabadság-hegy).
2. Magaslati klímaterápia biztosítása (alkalmanként), kirándulások.
3. SOMADRIN „sóbarlang", levegőterápia az óvodában kialakítva.
4. Fejlesztés alatt, speciális szabadtéri foglalkoztató-udvar kialakítása.
Eredményeink: 10 éves munkánk nyomán mind orvosi, mind szülői körben komoly eredményeket könyvelhetünk el. Jelentősen csökken a gyermekek gyógyszerfogyasztása, láthatóan javul terhelési toleranciája. Az óvodai időszak végére látványosan csökken a gyermekek alapbetegségéből adódó hiányzási napok száma, így a szülők táppénzes napjainak száma is. A hozzánk kerülő különböző súlyosságú beteg gyermekek az iskolakezdés időszakára igen jó arányban behozzák pszichés és szomatikus hátrányukat. Életkoruknak megfelelően szocializáltak, sok esetben túlszárnyalják egészséges, normál óvodai programban részt vevő társaikat.
Munkánk az óvodai élet beindulása előtt kezdődik. A hozzánk kerülő gyermekek szakorvosi ajánlattal, részletes diagnózissal keresik fel óvodánkat, ahol nyilvántartásba kerülnek. Az esetenkénti túljelentkezéskor a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikája, a Szegedi Gyermekkórház és az óvodaorvosi teendőket ellátó gyermekpulmonológus főorvos együttesen bírálja el az igény jogosságát, illetve javaslatot tesz az óvodavezetőnek a felvéteke különösen rászorulók kiválasztásával.
A felvett gyermekek szüleinek az óvoda megkezdése előtt, az általános ismereteken túl, egy speciális tájékoztatót tartunk, amelynek során részletesebben megismerkedhetnek a program elemeivel, az alkalmazott módszerekkel, a várható hatásokkal és eredményekkel. A tájékoztatást az óvoda megtekintése mellett írásos anyag, valamint referenciafilm is segíti.
Az első napok az óvodában minden apróságnak — különösen az orvosi rendelőket megjárt gyanakvó, félénk gyermekeknek — meghatározó jelentőségűek. Óvodánk ennek megfelelően a gyermeki fantáziát megmozgató esztétikus dekorációval igyekezett alkalmazkodni a gyermekek sajátosságaihoz.
A beszoktatást szolgáló első hónapok után januárban kezdődnek a speciális foglalkozások. (A középső és nagycsoportban már októberben alig várják gyermekeink az uszodai és tornatermi foglalkozásokat, a kéthetes szanatóriumi „kirándulásokat").
Tornatermeink felszerelése és koordinációfejlesztő programunk egyaránt alkalmas a spontán mozgásfejlődést segítő játékra és a célzott mozgásfejlesztő program megvalósítására. Jól segíti az uszodai munkát, s igen nagy élményt jelent a gyermekeknek. Az uszodai programunkra a lassúbb, de biztos haladás jellemző. A korábbi évekkel szemben nem a minél gyorsabb úszástudás, a „mélyvízi úszás" megszerzése vezetett eredményre, hanem az életkon sajátosságokhoz méretezett, fizikai terhelésre is alkalmas úszóiskolái gyakorlatok, a speciális eszközökkel megvalósított „élmény-gazdag úszóiskola".
Az óvodánkban töltött harmadik évre a gyermekek közel 90z-a a három úszásnemet elsajátítja. Szeretnek uszodába járni, sőt a legügyesebbek városi, megyei úszóversenyeken is rajthoz állhatnak. 1998 júniusában óvodánk nyerte „A legjobban úszó szegedi óvoda" versenyt.
A mozgásos sportterápiás rész kiegészítéseként a klímaterápia hatásainak kihasználására magas hegyekbe szervezünk családos kirándulásokat (Szlovákiába, Mátrába). Tavasszal, ősszel rendszeresen szanatóriumba visszük a csoportokat (Sopron, Mosdós, Szabadság-hegy). 1996-tól sikerült a sós tengeri levegőt az Alföldre hoznunk. Attól kezdve működik az óvodánkban „SOMADRIN" sószobánk, melyben heti háromszor egy órát tartózkodnak a csoportok.
Munkánkról a szülőkkel az óvodaorvossal rendszeresen konzultálunk, a problémás esetekre egyedi megoldásokat igyekszünk kidolgozni. A szülőkkel a kapcsolattartás folyamatos, foglalkozásaink bármikor megtekinthetők, a tornatermi óráinkon elért fejlődést nyílt óráinkon figyelhetik meg a szülők. Valamennyi gyermekről részletes számítógépes adatbázisunk van. Óvodai kollektívánk állandóan fejlődik, igényt tart a továbbképzésre.
Epizódok
Anno 1987: a kezdet
A megyei gyermekpulmonológus főorvos, Dr. Harsányi Géza, aki személy szerint addig is sokat tett az asztmás gyermekek sportterápiás gyógyítása érdekében, azzal a kéréssel fordult az iskolások „gyógyúszásában" már két éve sikeres teamhez, hogy legalább száz három—négy éves rászorult gyermek számára is szervezzük meg a „Gyene-féle" gyógyúszó-tanodát.
Nagy készülődés és várakozás előzte meg az első foglalkozásokat, míg végre eljött a várva várt nap. Az első foglalkozásra, amelyre szombat délelőtt került sor, közel hatvan család jött el. A kipróbált és nagy tapasztalatokkal rendelkező oktatók rögtön kezelésbe vették a gyermekeket és szüleiket. Az apróságok akkora koncertet rendeztek az uszodában, hogy visszhangzóit a fél város. A gyermekeiket féltő, a gyógyulás érdekében bármit vállaló szülők hősiesen követték a tanácsokat, és „vigasztalták" csemetéiket.
Néhány hónap elteltével világossá vált, hogy a sportterápia ezen formája, ekkora gyermekek számára vajmi kevés előnnyel, de annál több megrázkódtatással jár. A kezdeményezés szép lassan elsorvadt.
Epizódok
Anno 1988: még egy kezdet
Az uszodához közel eső egyik óvoda fiatal és lelkes csoportvezető óvónője (jelenleg a Tisza-parti Óvoda vezetője) azzal a merész elhatározással kereste meg az úszásoktatói team akkor még szintén fiatalabb tagját, hogy heti két alkalommal három-négy éves egészséges gyermekeknek indítsanak uszodai foglalkozásokat is.
Az asztmások kudarcán megedződött szakember, bár fenntartásainak adott hangot, de — az óvónővel közösen — belevágott a feladatba. Jöttek a szülők, jöttek a gyerekek, és csodák csodájára, rettentően élvezték a közös pancsolást már az első alkalmakkor is. Eltelt három év, és az akkor közép-sős gyermekek tényleg makkegészségesek voltak, és egész szépen úszkáltak. A vízi hancúrozás a legkedvesebb elfoglaltságaik közé tartozott.
Óvodánk lesz
Időközben megüresedett a jelenlegi Tisza-parti Óvoda (akkor még négy csoporttal működő elhanyagolt épületben elhelyezett tagóvoda) vezetői helye. Az egészséges életmódra nevelést (az eddigi sikerek láttán) szenvedélyesen hirdető óvónő elvállalta a feladatokat. És milyenek a szülők, ha elégedettek?
A jól felszerelt óvodából a gyermekek nagy része az óvónővel együtt, nagycsoporttól új helyre költözött. A kopott Tisza-parti házba...
Az új kiscsoport azonban már speciális profillal indult az óvodai életbe. Ha addig jól működött a program egészséges gyermekeknél, működnie kell légúti betegeknél is! A betegek jöttek (mert régiónkban — különösen a „szaharai levegőt" idéző panelek lakói körében — az asztmás megbetegedések száma igen magas), az önkormányzat is rábólintott a kísérleti csoport indítására, így semmiféle akadálya nem volt a munka megkezdésének.
Bár a beteg gyermekek sokszor másként reagáltak, mint egészséges társaik, de a program fogaskerekei, ha csikorogva is, forogni kezdtek. A „gépezet beindult". Az első év visszhangjai orvosi-szülői körben összességében igen kedvezőek voltak, a gyermekek egy része szerette, másik része jól viselte a sportterápia „megpróbáltatásait".
Az elkövetkezendő években a beteg gyermekek szülei körében hamar híre ment a „gyógy-ovinak", a felvételt kérők egymás kezébe adták a kilincset. Az önkormányzat, látva az igényeket, döntött. Fejleszteni kell!
1995 őszére az addig négycsoportos óvodát átalakítva, felújítva az épületet tízcsoportos „álomvárrá" fejlesztette. Az eddigi barátságtalan ház mosolyogni kezdett. A százéves falak már nem az elmúlást, az elesettséget, hanem a megújulást sugallták. Bár felszereltségünk nem volt nagy, de a program fejlődésében mérföldkő volt a polgármesteri ollóvágás. A „sportterápiának" saját óvodája lett.
Az óvoda szanatóriumba megy
Gyermekeink nagy részét - a gyógyulást segítendő - a kezelőorvosok rendszeresen szanatóriumba küldték. A szülők egy része ott maradt a környéken, más része könnyek között vett búcsút pizsamába bújtatott gyermekétől.
Aki átélte már gyermeke kórházban hagyásának pillanatait, a gyermek gyanakvó, fájdalmas tekintetét, az tudja, mekkora megrázkódtatás ez. Mi is tudtuk. Eleinte csak óvatosan fogalmazódott meg a kérdés: mi lenne, ha...? Ha nem egyénileg vonatoznának (autóznának) a szülők a távoli hegyekbe, hanem „hosszú óvodai kirándulás", „edzőtábor" lenne a szanatórium.
Az lett. Előbb a Soproni Gyermekszanatórium, a Szabadság-hegyi Intézet, majd immár hat éve a Mosdósi Tüdőszanatórium „látja vendégül" óvodásainkat. Természetesen kiránduláshoz illően közös busszal, óvónővel, dajkákkal együtt. A szanatóriumban amellett, hogy elvégzik a szükséges kivizsgálásokat, remek lehetőség kínálkozik a tiszta levegőjű új világ közös felfedezésére, az óvodai munka folytatására. Az eddig alig emészthető „rágós falat" egész finom pecsenyévé változott. Azóta is így történik ez minden évben.
Az első kirándulás
Kirándulni, utazni mindenki szeret. Az óvodások is. A számukra feltárulkozó „egzotikus" világ kihívásai, a közös hegymászás, pancsolás egy „barlangfürdőben" nagy élményt jelentenek. Minden óvoda kirándul, de ennél többet szerettünk volna. Néhány napra, egy hétre együtt lenni -gyermekek, szülők, óvónők, edzők. Az első kirándulás a Bükkbe (Miskolc, Bánkút) teljes sikert hozott.
Remek idő, gyönyörű táj, kalandos programok, mosolygó, injekciót, pirulát felejtő gyermekarcok, elégedett szülők. A közösen töltött napok alatt közel kerültek egymáshoz szülők-óvónők, jobban megértették egymás gondját-baját.
Erdőt járva, hegyet mászva
Amilyen a kezdet, olyan a folytatás. Az elmúlt években (külön köszönet a Népstadion és Intézményei Mátraházi Edzőtáborának) belföldön és külföldön egyaránt kellemes napokat tölthettünk.
Volt szánkózás, esés-kelés sílécen, félelmetes éjszakai túra, esti tábortűzi produkció, meg minden, ami egy kiránduláshoz hozzátartozik. Nálunk olykor a spray is.
Amiről beszélni kell: a nonprofit menedzselés
Úszás, szanatórium, kirándulás, felszerelések... A szülők áldozatvállalása csak elviekben határtalan. Sok családnál — különösen napjainkban - a szükségleteknek, vágyaknak határt szab a pénztárca.
Az óvoda fenntartásával, működtetésével kapcsolatos költségeket az önkormányzat állja, de a speciális profil finanszírozását már nem tudja vállalni. Az eseti pályázati forrásoknál, az adományoknál a program stabil folytatása többet kíván. Néhány szülő, átlátva a kérdés komolyságát, 1992-ben alapítványt tett. A Szegedi Óvodáskorú Légúti Betegekért Alapítvány takarékos, megfontolt gazdálkodással a résztvevők munkájának mindenoldalú koordinálásával, ellenőrzésével, az érdekek képviseletével hathatósan tudja támogatni az óvoda speciális munkáját. Az érintett szülőkből, szakemberekből álló kuratórium (az óvoda vezetése nem tagja az alapítvány kuratóriumának) az elmúlt hat évben egészséges összhangot talált az óvoda speciális működési, fejlesztési igényei és az objektív lehetőségek között.
Jó, jó, de lehetne jobban
A kezdeti évek a megszilárdulás jegyében teltek. Bár apróbb változtatásokra folyamatosan sor került, de a program 1996-ig az eredeti elképzeléseknek megfelelően folyt. Mivel nincs olyan program, amely mindenki számára egyformán kedvező lenne, természetesen folyamatosan (különösen a szülők részéről, de orvosi vonakól is) kaptunk kedveződen kritikákat. Ezek egy része a konkrét (mozgás-) ismeret szintjére, más részük a pedagógiai—pszichikai munka minőségére, megint más részük a lehetséges objektív regisztrálásra vonatkozott. Be kellett látnunk, hogy jól csináljuk a dolgunkat, de lehetne jobban is.
Útkeresés jobbító szándékkal
A kuratórium 1995-ös évet értékelő ülésén jelentős elhatározások születtek. A sportszakmai munka eredményességének növelése érdekében áttekintettük az eddigi sportterápiás gyakorlat és az óvodai nevelés közötti kapcsolódást, a pedagógiai munka (különösképpen a külső közreműködők) életkori sajátosságokhoz igazítottságát, megfogalmazódott a prevenció kiszélesítésének igénye, a nyilvántartások, felmérések segítésére számítógépes háttér kialakításának szükségessége.
A nonprofit menedzselés tárgyalásakor vázolt szisztéma szerinti külső bírálatot végül is több-kevesebb feszültség árán, mindenki jogosnak tekintette, így elkezdődhetett a munka második fázisa, a fejlesztés.
A fejlesztés területei
A sportterápiái programot abból a megfontolásból, hogy a gyermekek mozgásfejlettsége szab határt az úszásbeli eredményességnek, kiegészítettük a speciális koordinációfejlesztő tornával.
A külső közreműködőktől és az óvónőktől (bár ők addig is a közös munka miatt nagyobb rálátással rendelkeztek) a pedagógiai elvek és tartalmak egyeztetését és figyelembevételét kértük.
A prevenció kiszélesítésének biztosítására a munkába gyógytornászt vontunk be.
Az alapnyilvántartások, felmérések nyilvántartására számítógépeket vásároltunk.
Az egyes területek vezető szakembereitől az eddigi tapasztalatok, fejlesztési kányok írásos értékelését, elkészítését kértük, a hatékonyabb együttműködés és ellenőrzés érdekében rendszeres (félévenkénti) kötetlen munkaértekezleteket vezettünk be.
A koordinációs torna
A koordinációs tornához az alapítvány két lépcsőben félmillió forint értékű WESCO és egyéb sporteszközökkel egészítette ki a meglevő készleteket. Elkészült a gyermekek körében „majomház" néven elhíresült, hintákkal, gyűrűkkel, hágcsókkal és hálófallal ellátott második tornaszoba.
Az elképzelés bevált. A rendkívül szInes, változatos sportszerek, játékszerek mágnesként vonzották a gyerekeket, látványosan javult mozgásko-ordrnációjuk, melyet jól transzferáltak más mozgásfeladatok megoldásakor is, így — noha az uszodai foglalkozások időtartama nem emelkedett, sőt a pedagógiai stílusváltás (lásd később) a mozgásismereti szint csökkenését sugallta — az úszásoktatásban elért eredményeik is javultak.
A koordinációs torna programjainak megalapozásához nagy segítségünkre volt a Dallos Anna-féle „Állatfarsang" és az osztrák síiskola, ,,síóvoda"-koncepciójának megismerése. A hangsúly fokozatosan a játékos mozgáselemekre, azok szabad kombinációira, a konkrét tartalmi követelmények hangsúlyozása nélküli mozgáskészség és képesség fejlesztésre helyeződött.
A közös játékban jól fejlődtek a gyermekek és mi is. Hogy mennyire? Annyira, hogy mára, köszönve a gyermeki kreativitásnak, önálló, MOZ-GASKOTTA néven futó óvodás testnevelési módszerrel és eszközrendszerrel dolgozhatunk.
Amikor a felnőtt a száját tatja
A WESCO-elemekből és egyéb sportszerekből változatos, folyamatosan megújítható egyszerűbb-nehezebb, a mozgáskészségeket célzottan fejlesztő feladatsorokat raktunk ki, az egyes mozgáselemeket, feladatokat szInes körökkel, virágokkal jelöltük. A pályán hol nyusziként ugrálva, hol béka módjára ügetve vagy éppen babzsákot, labdát mókus módjára tartva szórakoztunk.
A játékra csak az vetett árnyat, hogy a gyerekek egy részénél, noha rendkívül mozgékony, olykor kifejezetten fegyelmezetlen „rendbontókról" volt szó, a pálya nemhogy érdeklődést nem, hanem kifejezett agressziót váltott ki. „Élvezték" felborogatását, összerugdosását, úgy viselkedtek, mint elefánt a porcelánboltban.
Egyik alkalommal egy Natália nevű (megérdemli, hogy név szerint megemlékezzünk róla), ötéves örökmozgó, aki egyébként egyszer sem tudott eredményesen teljesíteni még az egyszerű feladatokban sem, miután feldöntött, összekuszált mindent, a korholásra a maga „szemtelen vagány-ságával" közölte, hogy azt tudja, hogy a „lábakon" ugrálni kell, de hogy mit jelentenek a (itt-ott levő különböző szInű) virágok, karikák, azt nem. De nem is érdekli! Meglehetősen furcsa vita alakult ki az ötéves gyermek és a majdnem ajtónyi „tornatanár" között, aki már nehezen uralkodott magán.
— Tán leírjam? Akkor sem fogod tudni, mert...
— írjad, ha akarod! Úgyse fogom tudni! — Feleselt a renitens, a megbánás csöppnyi jelét sem mutatva.
A vitában egyenrangúnak bizonyult felek az óvónő közbelépésére higgadtak le.
A gyerek persze nem tudta, mert nem is tudhatta azt (hacsak nem érzett volna ellenallhatadan belső késztetést a szerencsétlenül megválasztott jelek jelentésének megismerésére), ami a felnőtt számára szó szerint gyerekjátéknak tűnt. (Hogyan és miért jegyezték meg azok, akik jól alkalmazták?)
Nyuszi! Én tényleg ügyes leszek?
Olyasmi szituációban volt, mint az az ember, aki idegen országban, nem ismervén a nyelvet, értetlenül áll a boltok feliratai előtt, mindaddig, amíg a kirakatokból nem látja, hogy hol vehet mondjuk cipőt.
A sportszakember „heurisztikus" felfedezése abban állt, hogy a gyermeki fantáziavilághoz igazodó más szituációkban kedvelt állatjelek alkalmazásával, a konkrét mozgásos választ sugalló szimbólumokat, ezekből szimbólumrendszert (kirakatokat) alkosson, következetes szIn jelöléssel lássa el a jobb és a bal oldalt, teremtse meg a szInes szimbólumrendszer kottaszerű használatának eszközbeni, módszertanbeli hátterét. (Köszönjük, Natália!)
A módszer fokozatos bevezetése után egyébként az addigi renitensből az egyik legjobban teljesítő, érdeklődő gyermek lett.
Amihez néhány perc is elég, azt ne húzzuk évekig!
Az élménygazdag úszóiskola
Az alcímben szereplő gondolatot persze nem úgy értjük, hogy néhány perc alatt olimpiai bajnokokat faragunk. Inkább azon gyakorlat ellen szól, amelyben a szülők vágyaikat körültekintés nélkül gyermekükben szeretnék megvalósítani.
Ahhoz nem kell különösebb szakértelem, hogy egy kisgyermekkel néhány perc alatt megutáltassuk az úszást, a vizet akár egy életre. Módszertani útmutatót jónéhány uszodában láthatunk.
Ahhoz már általában edzői, tanári oklevél szükséges, hogy ugyanezt a folyamatot évekig el lehessen húzni. Hányszor halljuk: olyan ügyes lenne, de nem szereti, utálja.
Hitünk szerint a gyerekek többségével csak a- zért nem tudjuk leho zatni a csillagokat, mert nem tudunk elég magas létrét adni nekik. A gyermekek érzelemdús világa, fogékonysága, ragaszkodása (néhány kivételtől eltekintve például úszásnál gyakori a középfülgyulladás) garancia arra, hogy jól végzett munkánk nyomán nemcsak „vízen fennmaradni", hanem „szeretni fennmaradni" is megtanulnak.
Az elhatározott változtatásoknak megfelelően újragondoltuk az uszodai munkát. Az úszásnemek mozgásanyagának elsajátításához szükséges készségek, képességek megalapozása (nemcsak sportképességek!) már a tornaterem és az óvoda falai között elkezdődnek, az úszással párhuzamosan a középső csoport végéig tartanak. Mind a vízhez szoktatásnál, mind az úszásnál az eddigi „technikai" oktatást felváltotta a technikák, illetve egyes rávezető gyakorlataik készség-, képesség-hátterének vizsgálata (mozgásanalízis) és a gyermekben jelenleg meglevő vagy rövidtávon kialakítható készség-, képesség-háttér egymással történő megfeleltetése. (Az úszóiskolás mozgások kétségkívül hatékony, de olykor agresszív készség-, képességfejlesztő hatásait lassabban, óvatosabban használjuk ki.) Csak olyan feladatokat kérünk a gyermekektől, amelyek végrehajtására, egyénenként mérlegelve az előzőek alapján, kis erőfeszítéssel alkalmasak. Az aprólékosan lebontott mozgásanyag élményszerű, játékos gyakoroltatását sokoldalúan, változatos eszköztárral igyekszünk megoldani.
A folyamatos sikerélmény a cselekvésreguláció motivációs komponensének kedvező irányú változását eredményezi. A hazai viszonyok között eddigiekben megszokott úszóiskolái eszköz- és kelléktárat német példa alapján, jórészt saját előállítású, Idsebbreszt itthon és külföldön megvásárolt játékokkal és oktatást közvetlenül segítő tárgyakkal egészítettük ki (labdasziget, gyermek szörf, víz alatti variálható akadálypálya, kéziszerek, vízikígyók, mászó és „hajózó" alkalmatosságok stb.). A módszer előnye a tevékenységgel való nagyobb érzelmi azonosulás, a biztonságérzet erősödése, a szorongás, a félelem ritkább fellépése, a gyermekek és az oktatók között kialakuló meghittebb kapcsolat, a gyermekközpontúbb szemlélet, a „lassan, de biztosan"-elv érvényesülése.
A szülők szempontjából „hátránya" — ez csupán a szülők előzetes meggyőzése szempontjából lényeges - az első egy, másfél év lassúbb haladási üteme. (Az öt-hét éves kornál a fejlődés gyorsabb a hagyományos tanítás—tanulással szemben.)
Jó játék ez gyerekek!
Gyógytornász, óvodapszichológus, logopédus
Az ő munkájuk nagyban hozzájárul az óvoda sikeréhez, a szükséges egyéni fejlesztési programok megvalósításához.
Feladatuk többrétű: rendszeres tanácsaikkal, véleményeikkel segítik az óvónőket, külső szakemberek, másrészt ezek indítványai alapján elvégzik a szükséges szűrővizsgálatokat, foglalkozásokat (az ortopédiai ellenőrzés minden gyermek számára biztosított), konkrét tanácsokkal látják el a szülőket.
A sors fura fintoraként néhány gyermek (körülbelül 5z) halmozottan hátrányos helyzetű. Megfelelő időben történő és szakszerű felzárkóztatásuk esetén jó esélyük van arra, hogy „tiszta lappal" indulhassanak az iskolába. E területen az óvoda inkább közvetítő szerepet vállal a rászoruló családok és a megfelelő szakintézmények között, nagyobb érintett létszámnál (gyógytorna) a délután folyamán helyet biztosít a foglalkozások megtartására.
Törpék és tündérek birodalma: a sóbarlang
1996-tól kezdve folyamatosan, tégláról téglára épült az óvoda büszkesége, a SOMADRIN sószoba, a „sóbarlang". A téglákon három év alatt kivirág-zott só valóban meseszerűvé teszi ezt az azonos hőfokú, első belépésre kissé nehéz levegőjű helyiséget.
A sóoldattal elpárolgó folyadék speciális levegőösszetételt biztosít, mintegy a tengerparti levegőkúrát varázsolja a városi világba, segít a lerakódott váladék felszakadásában, a légutak tisztulásában.
A korábbi hazai alkalmazók rendkívül kedvező tapasztalatain felbuzdulva alakítottuk ki — nem csekély anyagi áldozatok árán — gyógyító klí-májú szobánkat, amelyben a gyermekek heti háromszor egy órát töltenek. A sóbarlangban sem áll meg az élet, az óvoda mindennapjainak szerves része.
Az első belépéskor a gyermekek nem nagyon tudják hova tenni ezt a furcsa világot, a későbbiekben viszont a meghitt csendes helyiségben megelevenednek a mesékből előbújó törpék, tündérek, huncutul bujkálnak a fehér téglák, sejtelmes amforák között. A középen kialakított tér kiváló alkalmat nyújt a bábozásra, az éneklésre.
Törpék, tündérek birodalma a „sóbarlang"
Törpefitt, zene-bona tanoda, gyerekmester remekel
A délelőtti fárasztó program után a jóleső délutáni pihenés és játék után, 4 órától újra megelevenedik a gyermekbirodalom. Az eddigi csoportok szétolvadnak, és ki-ki érdeklődése, kedve szerint mehet a délutáni programokra (heti kétszer 45 percben).
A nagy tornaszoba a TÖRPEFITT zenés táncos gyermektornára invitálja az örökmozgókat. A nagy kavalkádból itt-ott felnőtteknek is nehéz torna, aerobic és tánc elemek kerekednek ki.
A ZENE-BONA TANODA „hallgatói" kezükbe vehetik a dobokat, csörgőket, nyomkodhatják a szintetizátor-billentyűit, nyekeregtethetik a köcsögdudát, amíg a foglalkozásvezető óvónő gitározásra nem csábítja el őket, közös éneklésre, zenélésre.
GYERMEKMESTER REMEKEL-körben sorra születnek a csuhébabák, az anyukáknak szóló meghitt ajándékok, a nagypapák majdan féltve őrzött könyvjelzői vagy a nagymamái múzeumba kívánkozó „festmények", „szobrok".
A különlegesen érdeklődő gyermekek, amíg szüleik nem jönnek értük, szabadon levezethetik energiájukat, miközben bizonyára hasznos és szép emlékű utravalot kapnak (és adnak) az iskolás évekre maguknak, hozzátartozóiknak, nevelőiknek. (A délutáni különprogramok az óvodai alapprogramon kívül esnek.)
Hol vagyunk?
Törpés, tündéres sóbarlang, hálófalas „majomház", békák, nyuszik, mókusok a mozgáskottán, lovaglásra alkalmas WESCO-hurkák, víz alatti labirintus az uszodában... törpefitt, zene-bona tanoda... Egy óvodában vagyunk, Magyarországon, Szegeden. Ugyanolyan óvodában, mintha bárhol másutt lennénk. A gyerekek nevetése, éneklése, a civakodások, a sírások akárhol ismerősen csengenének. Ugyanazokért az általános célokért, „kelT'-értékekért dolgozunk, mint bármely más óvoda.
Mit sütsz kis szűcs? Avagy mikor lesz már karácsony?
A többletet az intézményünkbe került gyermekek betegségükből adódó „mássága", az óvodába lépéskori „van"-értékek eltéréséből adódó plussz-feladatok jelentik. A legtöbb óvoda a lehetőségei mentén saját értékrendjének és a szülők kívánságának megfelelően igyekszik mindent megadni, ami a gyermekek első „ballagási tarisznyájába" szükséges és adható.
Szerencsések vagyunk. Minden hivatásszerűen vállalt „pálya" amellett, hogy az általa létrehozott értékekkel az azt befogadókat gazdagítja, hiva-tásjellegből adódóan egyidejűleg kielégíti az értékek alkotóinak magasabbrendű (önmegvalósítási) szükségletét. (Végül is ugyanolyan emberek vagyunk, mint óvodásaink, csak néhány évtizeddel korábban születtünk.) Időben „álmodtunk egy világot magunknak" (és gyermekeinknek), és minden esélyünk megvan rá, hogy napról napra beljebb és beljebb mehessünk e világba.
Amiről nem esett szó
Specialitásaink felvillantása után — noha jóllehet az első helyen kellett volna említenünk - feladataink ugyanazok, mint az összes óvodának. Programunk Az óvodai nevelés alapprogramján, alapul, vezérfonalául az 1989-es óvodai nevelési programot használja. Kiemelésére e helyen azért nem vállalkoztunk, mert az olvasók többsége a szakemberek közül kerül ki, akik munkavégzéseik alapdokumentumait a hétköznapi rutin során nap mint nap tetteikkel „mondják fel" a gyerekeknek, a szülőknek, egymásnak.
Mi az erdő?
Képzeletbeli sétánk véget ért. Megismerkedtünk erdőnk legszebb fáival, legillatosabb virágaival, gyönyörködtünk a madaraink énekében, szépségében. Mit tudunk az erdőről? Sokat, de a lényeg még láthatatlan. Az ismeretek halmaza kevés az egész megértéséhez (megérzéséhez). A rendszert kell megfejtenünk, és előttünk áll maga a valóság (úgy, ahogy az elemei objektívek, úgy, ahogy a rendszert sikerült felállítanunk).
A rendszer
Az eddigiekben vázolt területek feladatait az óvoda nevelési programjában igyekeztünk egységes egésszé kovácsolni. A rendszer taglalása ebben a munkában kevésbé „olvasmányos", jellegénél fogva olykor nehézkesre, szárazra sikerült.
Bízunk benne, hogy mindennapjaink felvillantásával sikerült Kedves Olvasónk érdeklődését felkeltenünk, kedvet és „erőt" adnunk az ez év tavaszán megjelenő A szegedi Tisza-parti Óvoda komplex prevenciós programja át-, tanulmányozásához, illetve az ez év őszére várható két szakkönyvünknek, a Pancsolástól a versenyzésig című (élményközpontú úszásoktatás — rendhagyó kézikönyv szülőknek, szakembereknek) és a Nyuszi, én biztos ügyes leszek? című kötetnek (a mozgáskotta-módszerről és annak gyakorlati megvalósításáról szóló munka) az elolvasásához, hasznosításához.
ízelítőül (némi stílusváltással) az óvodai program bevezetőjének néhány gondolata
Szeged a napfény városa. Elhelyezkedése, talaj-, éghajlati és növényzeti viszonyainál fogva azonban nemcsak a napsütéses órák száma a legmagasabb régiónkban, hanem különösen a panel-városrészek lakóinál az asztmás, allergiás tünetek száma is jelentősen meghaladja az országos adagot.
Az eltelt több mint tíz év bebizonyította, hogy az óvodáskorban elkezdett, intézményesített keretek között folyó sportterápiának lényegesen nagyobb létjogosultsága van, mint azt kezdetben gondolhattuk.
A krónikus betegségek nemcsak a jellemző testi tünetekben nyilvánultak meg, hanem jelentősen befolyásolják a beteg és környezetének személyiségét, kapcsolatrendszerét. Különösen veszélyes lehet ez a folyamat kisgyermekkorban a személyiségfejlődés korai, mintegy alapozó szakaszában.
Munkánk lényege épp ezért nem az önmagában is komplex sportterápiás tevékenység kiemelt hangsúlyozásában, hanem annak az óvodai nevelésbe integrálásában, a továbbfejlődésre képes, egészséges és fejlett személyiségstruktúra kialakításában rejlik.
A pszichikusán legfogékonyabbnak tartott kisgyermekkorban - az amúgy is nagy erkölcsi és anyagi terheket viselő családok lehetséges tehermentesítésével, a délutáni fárasztó különprogramok helyett, a sokkal hatékonyabb és rugalmasabb óvodai foglalkozások során a program évei alatt lépésről lépésre csökkentjük, illetve megelőzzük a betegségből adódó hátrányokat, ezzel párhuzamosan tervszerű fejlesztéssel lépésről lépésre segítjük gyermekeinket a sokoldalúan fejlett, harmonikus személyiség kialakulásában.
Programunkban nincsenek egymás elé helyezett, preferált területek, tevékenységek, noha sokan egy-egy számukra érdekesebb területet kiemelve, a sportterápiát azonosítva az óvodai programmal, „gyógy-óvodaként", az élményközpontú úszásoktatási programot megismerve „úszó-óvodaként", a mozgáskotta-módszer és -eszközcsalád alapján „mozgásfejlesztő óvodaként" vagy éppen a SOMADRIN sószoba után a „sóbarlangos óvodaként" emlegetnek bennünket.
Azt valljuk, hogy a beteg gyermekek számára — noha az előzőek állapotuk javulását ígérik — legalább annyira fontos (ha nem fontosabb) a minden óvodában megszokott mesélés, az ének, a meghitt szeretetteljes együttlét, a játék stb., mint egészséges társaiknak.
Azt valljuk, hogy a célkitűzéseinkben szereplő gyermeki személyiségideált csak egyéni és csoport szinten folyamatosan ellenőrzött, a „van" és „kell" értékeknek folyamatos, tervszerű megfeleltetésével szabályozott, arányos tartalmú program mentén érhetjük el. E programnak csupán egyik, a többivel szoros kapcsolatban álló eleme a komplex sportterápia.
A mozgásnak, a sportnak klasszikusan elfogadott preventív szerepén túl az utóbbi években egyre inkább elismert terápiás, rehabilitációs jelentősége. Az orvosi gyógykezelésbe helyezett, a családok (gyermekek) életstílusába szervesen beépült mozgásos tevékenységek (játék — sport) a betegeknél is kiválóan ellátják funkcióikat, amennyiben sikerül szakítani az eddigi inaktív életmódjavaslattal, az indokolatlan szülői „túlféltéssel", és sikerül a lassú de biztos tervszerű fokozatosságot mint elvet megtartani. A gyermeki lét kiteljesedése a személyiség egészséges fejlődése rendszeres mozgás (sportolás) nélkül elképzelhetetlen. Betegeknél még elképzelhetetlenebb.
Az inaktivitás következtében amellett, hogy a betegek számára a gyógyuláshoz létfontosságú testi képességek, az edzettség fejlődése is lelassul, ugyancsak zavart szenved a pszichikus funkciók fejlődésének jó része is. (például kinesztézis, egyensúlyérzékelés, térérzékelés, motiváció stb.)
A kör bezárultával olyan circulus vitiozus alakulhat ki, amely a kezdeti, önmagában kevésbé súlyos testi-lelki tüneteket az optimális személyiségfejlődés gátjává emeli, és hosszú távon kényszerpályára állítja az egyént.
A komplex sportterápiában, amely maga is csak sajátos kapcsolatrendszerében és hatásmechanizmusában értelmezhető, kitüntetett helyet kapnak az edzettség növelésének természetes eszközei, a testmozgás, azokból kiemelten a vízi foglalkozások, a prevenciós és koordinációs „tornák", a magaslati levegőn tartózkodás (klímaterápia), a sószobai levegőterápia és nem utolsósorban a módszertanhoz tartozó nevetés és játék. -
A statisztikai vizsgálatok igazolták, hogy az orvosi kezelésbe és az óvodai nevelési programba helyezett komplex sportterápia hatására, a gyermekek életkorához igazodó időben és módszerekkel, a családok leterheltségének emelése nélkül a gyermekek személyiségfejlődése (iskolaérettség) az iskolai beválásuk megfelel a társadalmi elvárásoknak és egészséges társaik szintjének. (A programból kikerülő gyermekek edzéseiket két, azt vállaló általános iskolában továbbra is órarend szerint folytathatják.)
Fizikai képességeik, elsajátított mozgásismeretük (noha ez nem cél, csupán következmény) általában lényegesen felülmúlja a többiekét.
Emellett csökken gyógyszerfogyasztásuk, javul a terhelési toleranciájuk, javulnak légzésfunkciós paramétereik, jelentősen csökken a gyermekek és szüleik alapbetegségből adódó óvodai/iskolai—munkahelyi kiesése.
Programunk egyszerre szemlélet és módszer. [...] Nincsenek nélkülözhetetlen vagy mással nem helyettesíthető elemei. Jelen tudomásunk alapján, jelenlegi szegedi viszonyaink és lehetőségeink ismeretében a tőlünk telhető legjobbat igyekszünk nyújtani, ami nem örök időkre szól.
Meggyőződésünk, hogy programunk vagy annak jónéhány eleme másutt, más feltételrendszer mellett, a helyi viszonyokat ismerő kollégáink alkotó tudásával kiegészítve nemcsak a krónikus légúti, hanem más megbetegedésben szenvedő vagy éppen egészséges gyermekek nevelésében is hasznos segítség lehet.
Laczik Antalné az óvoda vezetöje,
Magyar Gábor tanár-szakedző
óvoda címe: 6726 Szeged, Alsókikötő sor 2.
Telefon: (62)435-129