Kiadványok
Nyomtatóbarát változat
Cím:
Süss fel nap - Majsa Imréné, Németh Istvánné, Tóth Szilvia: Óvodai nevelés játékkal, mesével
Szerző:
Fűzfa Balázs (szerk)
Sorozatcím:
A kiadás helye:
Pilisborosjenő
A kiadás éve:
1999
Kiadó:
Pedagógus-továbbképzési módszertani és információs központ
Terjedelem:
Nyelv:
magyar
Tárgyszavak:
pedagógia, tehetséggondozás
Állomány:
Megjegyzés:
Annotáció:
ISBN:
963 9049 24 7
ISSN:
Raktári jelzet:
E


Majsa Imréné
Németh Istvánné
Tóth Szilvia
Óvodai nevelés
játékkal, mesével

„B" változat

„A részekre szabott idő és tennivaló, valamint a realitáselv mindenek feletti erőltetése helyett a gyermekkornak jobban megfelel az időtlenség, és a folyamatosság: a játék és a mese varázslatában élés."1
Az ennek megfelelő programot az 1989/90-es tanév óta alkalmazzuk óvodánkban. A programválasztáskor célunk az volt, hogy ésszerűbbé és természetesebbé tegyük az óvodás gyermekek életrendjét, melyet nagy-, részben osztott és vegyes csoportban egyaránt alkalmazunk. Tapasztalataink bizonyítják, hogy jól működik mindegyik csoportösszetételben.
Mint minden óvodai programban, ebben is „mindennél előbbre való az óvónő emberi minősége, a rugalmas időbeosztás, és a követve vezetéssel kialakított demokratikus légkör."2

Főbb alapelveink
 „Az óvodáskor nyelve a játék és mese érzéki és szimbolikus nyelvrendszere. A játék valamennyi tevékenységformát magába foglalhatja, ami az óvodáskorú gyermeknek érdekes lehet."3 Folyamatos életmódszervezés (nem szabdaljuk fel az időt szigorú napirendre).
 A követve vezetés eljárásaival biztosítjuk a gyermekek számára, hogy minél több tapasztalat birtokába jussanak.
 A játékon keresztül ismerjék meg az őket körülvevő világot. Játékban fejlődjenek képességeik, készségeik. Biztonságérzet, szeretetkapcsolat állandó léte szükséges, ami az oldott, családias légkört biztosítja a gyermekek fejlődéséhez (testvérek egy csoportba kerülnek, állandó óvónői páros dolgozik egy-egy csoportban, éves váltásban).

Gyakorlati megvalósítás
A program szervezeti formája: tíz napos időszakokat átfogó, átölelő játék és mese a gyermeki és az óvónői módszertani szabadságának jegyében. Tíz nap, két hét időszakában ötféle tevékenységet tervez az óvónő.

Tevékenységeink
1. Testi nevelés, edzés - mozgásos napok
2. Ismerkedés az emberek és a természet világával
3. Manuális tevékenységek
4. Ének-zenei tevékenységek - énekes napok
5. Mondókázás, mese, vers - mesés napok
A matematikai ismereteket, tapasztalatokat a gyermekek minden nap, minden tevékenység során gyűjtik.
A naponta indított, előre átgondolt tevékenység a gyermekek spontán játéka mellett párhuzamosan folyik mint az óvónő által kezdett „játék". Mindkettő folyamatos, egész nap, de még másnap is folytatható.
A gyermekek spontán kapcsolódhatnak be időben és tartalomban egyaránt. Tevékenykedhetnek együtt az óvónővel, folytathatják a megkezdett tevékenységet, csinálhatják másképpen.
Szervezési szempontból kétféle tevékenység „kötelező":
 mesehallgatás — ehhez megfelelő hangulatban, csendben, nyugalmas elhelyezkedésben,
 a mozgásos nap fő része kötött szervezési formában.

Testi nevelés, edzés — mozgásos napok
Mozgásos napjaink reggelén tornaruhában jönnek be a gyermekek a terembe. A csoportszoba kissé átrendezve várja őket, a szükséges tornaeszközök bent vannak. A tornaszer remek játék! Játszunk velük — tornázunk a játékokkal. A reggeli időszakban gyülekező gyermekek ismerkedhetnek velük, tologathatják, tapogathatják, építhetnek, játszhatnak azokkal az eszközökkel (labda, karika, pad, létra stb...), amelyekkel majd tornázunk. Ez a reggeli köteüen rész nagyon értékes. Eleinte kevés gyermek a nagy térben próbálgatja az eszközöket. Mindenki azt csinálhatja, ami az eszébe jut. Különleges dolgokat találnak ki, felfedeznek, vagy éppen utánozzák egymást. Az óvónő egyénileg tud játszani egy-egy gyermekkel, segítheti, beszélgethet vele. Sokféle jelzést ad ez a közös játék: a gyermekek hangulatáról, érdeklődéséről, képességeiről, mozgásáról, ötleteiről. Kiszűrhetők az egyéni problémák, megfigyelhető egy-egy gátolt mozdulat stb... Ezekből kiindulva könnyíthet, illetve nehezíthet az úgynevezett kötöttebb feladatsoron. Három-hat éves korban fontos, hogy a gyermek:
 tudatosan odafigyeljen testének és különösen végtagjainak mozgatására,
 próbára tehesse ügyességét, erejét, biztonságérzetét, bátorságát különböző helyzetekben,
 éljen meg olyan szituációkat, amelyekben szükséges a teljes koncentráció az elérendő siker érdekében,
 erőfeszítést igénylő feladatokat kapjon,
 társaival összemérhesse képességeit, versenyezhessen.
Mindezt életkorának megfelelő méretben és mennyiségben, balesetektől megóvó, segítő felnőtt irányításával végezhesse. A nap kötöttebb része 8.45 körül kezdődik járásgyakorlatokkal, majd gimnasztikái gyakorlatok készítik elő a koncentrációt, bátorságot, ügyességet, kitartást; erőösszpontosítást, türelmet igénylő és fejlesztő részt. Természetes módon a vidám, érdekes gyakorlatokat mindenki szívesen végzi: „Most mindenki azt csinálja, amit az óvó néni talált ki!" Sokszor egymás után végezhetik a gyakorlatokat az eszközökön. Van idő és lehetőség próbálgatásokra és egyéni variációkra is.
A gyerekek közben figyelik egymást, vegyes csoport lévén szokás, hogy a nagyok segítik a kicsiket.
Nálunk megszokott, hogy tevékenységek közben ki lehet állni, és vissza lehet jönni bármikor. Torna közben a kicsiknél természetes, hogy elmehet a terem másik részébe játszani. A tapasztalat az, hogy rövid „kikapcsolódás" után visszajön és folytatja a tornát. Előfordul, hogy egyéni tempóban a többiektől elfordulva gyakorolgat egy-egy mozdulatot. A kötötten szervezett részt közös mozgásos játék zárja.
Napjaink nagy részét a szabadban töltjük. Tízórai után az udvaron folytatódik a mozgásos nap (csepegős időben a fedett részen). Eszközlehetőséget biztosítunk kint is.
Pihenés után az eszközök újra rendelkezésre állnak, és hazamenetelig új ötleteiket, variációikat kipróbálhatják. Gyakran mutatják be délelőtti gyakorlataikat szüleiknek ilyenkor.
A mozgásos napokhoz tartozik a kirándulás (kb. évente négyszer): az erdei tornapálya végigtornázása, hegymászás, szánkózás az erdőben... Nagy esemény „igazi tornateremben" tornázni. Erre havonta egyszer van lehetőségünk.

Éneklés, zenei tevékenységek — énekes napok
Gyakran kérdezik kolléganők: „Hogy lehet egész nap énekelni?"
Bizony egész nap egyfolytában nem lehet énekelni, de játék közben gyakran lehet, főleg oldott, derűs légkörben! Az énekes napokon mindez kibővül dalos játékokkal, kör játékokkal, mondókázással, kiszámolókkal, ritmusjátékokkal, hallásfejlesztő, zenei képességeket fejlesztő játékokkal, zenehallgatással és hangszeres játékokkal, bemutatókkal. A gyerekek nagyon érdeklődnek az egyszerűbb népi hangszerek készítése kánt: ciripelő, kukoricaszár-hegedű, tökduda, fűzfasíp...
Ehhez a sokféle lehetőséget magában hordozó zenei neveléshez szükség is van az egész napokra, hiszen foglalkozási keretek közt lehetetlen elmélyülni a rövidre szabott idő miatt. A gyerekek akkor élvezik igazán, ha nem kell megszakítani, abbahagyni azt, amit örömmel tesznek, amiben elmélyülnek. A körjátékokat igény szerint hússzor is eljátszhatjuk. így mindenkire sor kerülhet. Lehetőség van a hangulat szerinti változtatásra, variálásra, szerepcserére, párválasztásra, a mozdulatok, lépések kimunkálására, finomítására. „A ritmikus mozgások hatást gyakorolnak az életműködésre, és ezzel együtt az ember hangulatára, aktivitására. A dallam az indulat hanglejtésbeli kifejezése, mintegy a szöveggel elmondhatót, sőt el nem mondhatót helyettesíti."4
Természetesen a gyermekeknél változhat az érdeklődés, a résztvevők cserélődhetnek, a figyelem lanyhulhat. Programunk alapelvei itt is érvényesülhetnek: akkor, és addig kapcsolódhat be a gyermek a játékba, amikor és ameddig akar.
Jellemző kép: a csoport fele körjátékozik, de az építősarokból, a babák közül, vagy éppen az autóból is hallatszik a dúdolás. Azután egyre többen körjátékoznak, majd csökken a kör. Az elmélyült játék során a gyermekek aktivitása, érdeklődése, a pozitív érzelmek fokozzák a zenei befogadóképességet.
Ezt tartjuk a tervezés legfontosabb szempontjának, amikor énekes napjaink dalanyagát, mondókáit, zenei képességfejlesztő feladatait, zenehallgatási anyagát kiválasztjuk. Egy ciklusra az anyagot a következőképpen válogatjuk:
 hangkészlet, hangterjedelem szerint;
 mondókák, és dalanyag szöveges tartalma szerint;
 alkalmakhoz fűződő népi játék- és gyermekdalok;
 mozgás-anyag szerint;
 a ritmusképzési, illetve hallásfejlesztési feladatok szerint.
Így a dalosjátékok, mondókázás, hallás-, és ritmusfejlesztés, valamint a zenehallgatás, egymáshoz kapcsolódva játékos formában tölti ki énekes napunkat. A cikluson belül kapcsolódhat más napon a különbező tevékenységekhez, komplex módon kiegészítve azt.

Ismerkedés a természet és az emberek világával
Programunk ciklusterveinek témaköreit, tevékenységi formáit az évszakok, illetve az ünnepkörök határozzák meg. Szeptemberben, amikor újra együtt van csoportunk, a nyári élmények felidézése után készülünk az új gyermekek fogadására, befogadására. Az ismerkedési időszak után játékos tevékenységek során ismerkednek gyermekeink saját magukkal, testükkel (súlymérések, magasság, talp- és tenyérnyomatok...). Ezután folytatjuk tovább csoportunk, óvodánk környékének felfedezését, „feltérképezését". Aztán családi élményeik alapján saját készítésű babáikkal (Lásd a manuális tevékenységben részletesen) családjátékot játszhatnak. Élményeiket ismeretekké rendszerezhetik.
Az évszakok jellemzőit folyamatosan figyeljük. Sokat játszunk a szabadban, közeli parkokban, erdei kirándulásaink során megfigyeljük a növényeket, meglessük az állatokat, gyűjtögetjük a természet kincseit. Ezeket később játékainkban felhasználjuk. Játszunk az avarban, csatangolunk a nagy hóban, csúszkálunk a befagyott patakon, virágot szedünk a tavaszi réten...
A közlekedést, a közlekedési eszközöket figyeljük az utcán, gyakoroljuk a gyalogos közlekedést, utazunk autóbuszon, vonaton, hajókirándulást szervezünk a Fertő-tavon.
Az ünnepeket megelőző ciklus az ünnepre való felkészülést, ráhangolódást biztosítja. A várakozás hangulatában a közelgő ünnep eljátszása vonzó, érdekes, izgalmas a gyerekeknek.
 Kis Mikulás - ruhába öltözve ajándékozzák meg babáikat.
 Betlehemes játékot a főiskolai hallgatókkal közösen szervezzük.
 A hallgatókat hívjuk karácsonyi vendégségbe, amikor a gyertyafényes asztalokra a közösen sütött mézeskalács kerül.
 A húsvéti tojáskeresést, locsolkodást a népi hagyományok szerint
Témaköreinkhez természetes módon kapcsolódnak dalaink, mondó-kaink, verseink. Hangulatfokozók; szívnek és léleknek táplálói!
Megfigyelőképességükre, emlékezetükre fejlesztőén hat, hogy közösen készítünk diaképeket óvodánk udvarán, kirándulásainkon. Élményeiket felidézi az ismerős környezetről készített képek sora. Hosszasan is elidőzhetünk egy-egy képnél, miközben mondják és mondják emlékeiket, vagy újabb részletet fedeznek fel, és gyönyörködünk a hangulatot árasztó, szép, szInes képekben.
A matematikai ismeretek alapozásával programunk kiemelten nem foglalkozik. Ennek alapja, hogy a matematika megjelenik minden tevékenységünkben ugyanúgy, ahogy mindennapi életünket is átszövi. Ezért az óvónő feladata, hogy a játéktevékenységek során adódó alkalmakat kihasználva hangsúlyt fektessen az összehasonlítások, a számlálás, és a geometriai ismeretek alapozására. Tapasztalataink szerint ez a formája a matematikával való ismerkedésnek természetes módon megjelenik gyermekeink játékában. A felnőtt jelenléte, az ő tudása a követve vezetés módszerével nagyon jól segíti a megismerési folyamatokat. A gyermekek kíváncsisága, befogadóképességükben, aktivitásukban nyilvánul meg. Érdeklődnek, játékukat szívesen bővítik a matematikai témákkal.

Manuális tevékenységeink
Programunkban fontos helyet kap a manuális tevékenységekkel való ismerkedés. Játékos formában sajátítják el a különböző technikákat, sok-sok tapasztalatot szerezve a különböző eszközökről, azok használatáról. Belső motívumaik alapján bekapcsolódva az óvónő által kezdett játéktevékenységekbe fejlődik kreativitásuk, kitartásuk, s fejlődnek meglátásaik, értékítéleteik. Örömszerző „munka" során alakul egész személyiségük.
Csoportszobánk elrendezése lehetővé teszi, hogy gyermekeink kedvük szerint rajzolhatnak, hajtogathatnak, ragaszthatnak. Az eszközök és anyagok a rajzos polcunkon állandóan rendelkezésükre állnak.
Manuális tevékenységet a tíz napos időszakokon belül két-két napra tervezünk. A rajzolás, festés, mintázás, barkácsolás... változatos technikáival való ismerkedés időigényes. Fontos, hogy mindehhez az egész nap rendelkezésre áll. A reggel megkezdett témát egész nap, a délutáni pihenés után is folytathatják. Sokféle természetes anyaggal dolgozunk, ezeket általában a gyermekekkel együtt gyűjtögetjük össze.
A vegyes csoportban gyermekeink közt nagyon jól megfigyelhető, hogyan utánozzák a kicsik a nagyokat. Eltanulva egymástól fogásokat, technikákat. A nagyok büszkék munkáikra, és ez óriási motiváló erő. Kitartásra, munkájuk befejezésére ösztönzi nagyjainkat. Ugyanakkor ők is figyelemmel kísérik a kicsik próbálkozásait, természetes módon alakul ki az, hogy segítik őket (biztatással, együtt örülve sikereiknek...) Ilyen módon óriási türelmük is van hozzájuk. (Kicserélik festékes vizüket, letörlik a kifolyt festéket, tiszta lapot visznek nekik, segítik a festő-ingek begombolását...)
Fontosnak tartjuk, hogy festésnél egyidőben ne legyen túl sok gyerek. Már reggel a gyülekező gyerekek körében kezdjük a festést. Egyszerre hatnyolc gyerek fest, így elegendő a hely számukra, az óvónő figyelemmel tudja követni munkájukat. A többiek játszanak, vagy éppen segítenek a vizek cseréjénél, festék kikeverésénél, lapok, eszközök rakosgatásánál... Türelemmel ki tudják várni, hogy helyük legyen. Arra is van lehetőség, hogy valaki újra kezdhessen festeni, mert új ötlete támadt.
A festékkel való ismerkedést a festék folyatásával kezdjük: csőrös flakonjainkból cseppenthető, csorgatható a különböző szInű, megfelelő sűrűségű festék, amit aztán a nagy lapokon ujjal vezetünk, mázolunk, ma-szatolunk, simítunk, kenünk, folyatunk, keverünk, tocsogunk, miközben gyönyörködünk a szInek keveredésében. Később a kialakult formákat elnevezzük: „belelátunk" valamit..., majd kiegészítjük szárral, sugarakkal, lábakkal, fülekkel stb.
Továbbra is játszunk! Sokat, élvezettel, időkeretek sürgetése nélkül!
Az agyaggal való ismerkedést a gyermekkádakba készített agyaggal kezdjük. A kicsiknek, akiknek új ez a dolog, az agyag szIne nem vonzó, de a kíváncsiságuk, az óvó néni, de főleg a nagyobb csoporttársak láttán „belemásznak" ők is a „csúnya sárba". Gyakran előfordul, hogy amint belenyúl egy kicsi, rögtön szalad, lemossa a kezét. Egy darabig ezt ismételgeti, majd egyre bátrabban „mászik" bele a kádba: tapogatja, nyomkodja; keni, lukakat nyom bele az ujjával, simítja, kivesz belőle (megszagolja, megkóstolja), egymásra nyomkodja a maroknyi agyagot... közben társait lesi, utánozza őket. A nagyobbak már az előkészített asztalra teszik agyagtábláikat, visznek magukkal kisebb-nagyobb tömb agyagot, és abból formálnak: simítják, gömbölyítik, sodorják, lapítják, tekerik, nyújtják, összetapasztják, vagy éppen egy tömbből formálnak valamit. Vagyis az addig már elsajátított technikákat alkalmazzák, tovább gyakorolják, miközben alkotnak. Ezeket azután tovább formálják, játszanak velük a terepasztalon, vagy épp megszárítva kifestik.
Az új technikákat többször-sokszor kipróbálhatják, hiszen van idő és lehetőség erre. Az eseüeges sikertelenség nem kudarc, hiszen tovább alakítható vagy ismételhető az egész.
Fontos alapelvünk, hogy soha nem „kell" azt csinálni, amit az óvó néni. Lehet azt is, lehet azt másképpen, és lehet egészen mást csinálni. Gyermekeink élvezik, hogy ötleteiket megvalósíthatják. Nálunk nincs „sablon", hiszen a gyerekek kreativitását igyekszünk előtérbe helyezni, azt fejleszteni.
 Saraztunk a homokozóban. A homokvárból vulkán lett, majd a kráterbe beleöntöttük a vizet, és figyeltük, merre folyt a láva... Két kisfiú falat kezdett építeni, majd többen is csatlakoztak hozzá. Végül „KInai Nagy Falat" építettek.
 Játszottunk a hóval: nyomhagyás, nyomolvasás, majd utakat lapátoltunk. A hókupacokat összetoltuk... Ricsi ötletére hóvárat építettünk, Bencéék jegesmedve-barlangot, Eszterek hóembert készítettek.
 Meséskönyv készítéséhez rajzokat kértem a gyerekektől. A három kismalac, A kiskakas gyémánt félkrajcárja, Kóró és a kismadár - a jól ismert mesék szereplői jelentek meg a rajzlapokon. Laci fiúsabb témát kezdett: robotokat rajzolt. Peti csatlakozott hozzá. Ők ketten közösen új mesét találtak ki, ahhoz készítették a rajzaikat három egész napon át! Összefűztük mesekönyvvé. Micsoda boldogság volt, amikor fénymásolva mindketten hazavihették saját első mesekönyvüket!
 Az óriási Mikulás-zsákba mindenki azt festette bele, amit ő kért a Mikulástól. Alig volt két egyforma kérés.
 Év eleji téma, hogy körülrajzoljuk gyermekeinkkel talpukat és tenyerüket. Attila kitalálta, hogy ragasszuk le a lábnyomokat a padlóra. Egyre több lábnyomot rajzoltunk, és vágtunk ki. A nyomok eleinte a csoportszobában kanyarogtak, majd a folyosónkon, tovább az előtérbe, majd a lépcsőn lefelé az udvarra. A kicsik élvezték a lépegetést a nyomokon...
Fontos alapelvünk az is, hogy ne kirakatba, vagy kiállításra készüljenek gyermekeink munkái, hanem, hogy játszhassanak velük.
 Az agyag-terepasztalon az agyagból készült állatok mozoghatnak, élhetnek, odúba bújnak, árkot ugranak, tisztásra gyülekeznek, úsznak a tóban, vagy repülnek a fák közt...
 A gesztenyefiguráknak házat építenek, a gesztenyesünök meghem-pergőznek az avarban, a kukorica-családnak dobozban lakást rendezünk be...
 Az óriás-százlábúra „száz" lábat kapcsolunk, és amikor elkészül, a gyerekekkel kanyarog, kígyózik a csoportszobában, a folyosókon, az udvaron...
 A lisztgyurmából készített szInes gyümölcsöket kis üvegekbe rakosgatva „befőtteket" készítünk a babakonyhában, amivel főzőcs-kézhetnek, babákat etethetnek.
 A saját pici-kori rugdalózóikat kitömve saját babát készíthetnek. Babájuknak nevet adnak, és sokat játszhatnak vele: haza is vihetik éjszakára, másnap visszahozzák, és itt az óvodában vele énekelnek, sétálnak, altatják, etetik, bölcsődét rendeznek be, öltöztetik, fürde-tik...
 A dobozokból készített, feldíszített Mikulás-várban ők lehetnek a Mikulások...
 Megfagyasztott festékes vízből készülnek a jégfüzérek az udvari karácsonyfára, amibe magokat fagyasztunk a kismadaraknak.
 Az ötletes farsangi álarcokban farsangolunk.
 A színes fonalakkal pókháló módjára beszövik a csoportszobát, és napokig jókat játszanak benne... (Lásd a következő oldali képeket!)
 A festett, majd kivágott virágokkal, napocskával, lepkékkel, szivárvánnyal kidíszítjük termünket: tavaszt varázsolunk csoportszobánkba.
 A felzsinórozott, gombokkal díszített papírcsákókban, gyöngyökkel kivarrt pártákban ünnepeljük márciusi ünnepünket.
 Dobozokból űrhajós fejrevalót, egy óriás dobozból űrhajót készítettünk. Nagy, széles ecsetekkel befestettük, és máris kezdődhetett az űrhajó kilövése: visszaszámlálás az irányítótoronyból... az űrhajósok űrsétája, amihez festett, kivágott égitesteket erősítettünk a mennyezetre.


 Szintén dobozokból közlekedési eszközöket készítettünk. Először egymást húzkodták azokban, majd a vonatoknak sInt, az autóknak, buszoknak úttestet a padlóra ragasztottunk. Még felüljárót is sikerült ügyeskednünk!
 A papírcsónakokat, papírból hajtogatott hajókat úsztattuk a pancsoló-medencénkben: kikötöttek, szállítottak, felborultak, eláztak, mentettek.

A fenti példák tükrözik, hogy miközben megismerkednek gyermekeink változatos technikákkal, sok-sok örömük telik abban, hogy jókat játszanak elkészült vagy készülő munkáikkal. A tapasztalatunk az, hogy játék közben új és újabb ötletekkel tovább gazdagodik technikájuk, fokozódik érdeklődésük a szInek, anyagok, egymás munkája kánt. Megtanulják egymás munkájának megbecsülését, értékelését. Értékítéleteik természetes módon alakulnak, fejlődnek, hiszen a játék során tapasztalatokat szereznek erről, megfigyelhetik, összehasonlíthatják munkáikat.
Az ünnepek előkészületeinél újabb érdekes tennivalók akadnak, amiből minden gyermek a saját képességei, ötletei szerint veszi ki a részét: tervez-getés, a szükséges anyagok begyűjtése, a dekoráció elkészítése, elhelyezése.
 Az adventi készülődés napjaiban a mézeskalácsok készítésénél a fiúk legalább olyan aktívak, mint a lányok: gyúrják, sodorják, kiszaggatják. Díszítéskor a száznál jóval több süti közt nincs két egyforma.
 A Mikulás-vár dobozainak összehordása, válogatása, összemérése, illesztése, összeerősítése, alakítása, az ajtó, az ablakok nyitása, majd berendezése, díszítése az összes gyermeket vonzza. Minden évben más formában valósul meg.
 Anyák napi ajándék készítésénél különösen igyekeznek, hogy az ő édesanyjuk kapja a legszebbet.

Mondókázás, mese, vers
A gyermek alapvető tevékenysége, életformája a játék és a mese. A játék fizikailag is megmozgatja a gyermeket, a mese alatt az agy dolgozik, szellemi tevékenységet végez. Mesehallgatás alatt a gyermek belső képet készít, mely további életében is jelentős szerepet játszik: álom, problémák feldolgozása... Rendkívül fontos tehát, hogy már kisgyermekkorban kialakuljon a belső kép készítésének képessége, mely kizárólag a mesehallgatással fejlődik.
Gyermekeink naponta hallgatnak mesét: a pihenés kezdetén. Nagyon várják ezt. A mindennapos meséken túl ciklusonként két „mesés" napunk van, amire mi, óvónők tervszerűen készülünk, a mesehallgatás feltételeit a mesélni szándékozó felnőttnek kell megteremtenie. Az illúzió feszültsége, a kettős tudat felélesztése nélkül lehetetlen igazán jól mesélni. Ehhez szükséges a nyugodt légkör, a „csodavárás". Ezért kötött szervezésű nálunk a mese. Ez nem merev szervezést, sőt ellenkezőleg, hangulatos előkészítést jelent, ráhangolást a várható témára.
Egy példa: reggel korán kispárnákat rakosgattam magam köré. „Mi ez? Fészek?" - kérdezte egy kisfiú. „Jó, legyen fészek" — válaszoltam. „Van már kismadarad?" — érdeklődött. „Nincs. Szeretnél kismadár lenni?" Ezzel beindult a játék. Egyre több kisgyerek „változott" kismadárrá. A szárnyam (takaró) alá bújva egymás után keltek ki a tojásból. „Kicsi csibe, nagy buksi" mondókára. Épültek a fészkek. Végül szinte minden gyermek körülöttem csipogott. „Lefekvéshez" készülődtünk. „Madármama, mesélj! Félünk!" - kérték. A legjobb alkalom volt A pipiske és a fűszál című mese elmondására. A mese után folytatódott a játék, amit a mese sem tört meg, hiszen teljességgel illeszkedett a gyermekek által kitalált játéktevékenységbe.
A példa azt igazolja, hogy a mese soha nem független a játéktól, annak szerves része kell, hogy legyen, így szinte mindennapi életünkbe lopja be magát a „csoda".
A gyermekversek közül a ritmusos, mozgásokkal kísérhetőket válogatjuk, amelyek tartalmukkal is közel állnak érdeklődésükhöz, érzelmeikhez. Népi mondókáinkat is lehetőleg kijátsszuk: lovagoltatok, ringatok, kiszámolok, állatokat utánzók, csúfolok. Mondókáink, verseink is szervesen kapcsolódnak „mesés" napunkhoz, ugyanúgy mozgásos játékainkhoz, valamint többi tevékenységünkhöz is.
Összegzés
Programunk szervezési formái biztosítják gyermekeink számára, hogy derűs, oldott légkörben folyik nevelőmunkánk. A vegyes csoport lehetővé teszi, a korcsoportok életkori sajátosságainak érvényesülését; a kicsik rá-csodálkozását nagyjaink „tudományára", ügyességére, biztonságot sugárzó otthonos viselkedésére. A nagyok segítenek a kicsik beilleszkedésében.
Alapelvünk, hogy a játék az óvodáskorú gyermek életformája: „a játék szabad cselekvések sorozata" Ezért tartjuk szentnek és sérthetetlennek gyermekeink játékát.
Az óvónő feladata, hogy lehetőséget kInáljon különböző játéktevékenységekre, amelyekre előzetesen, tudatosan, tervszerűen készül. A programunk ajánlatában szereplő ciklustervek egy-egy témakör komplex módon való feldolgozását tartalmazzák, a különböző tevékenységek kiegészítik egymást, ezáltal többféle módon megközelítve adnak lehetőséget arra, hogy minél változatosabb módon juttassák gyermekeinket élményekhez, tapasztalatokhoz.
Gyermekeink érdeklődésük és kedvük szerint kapcsolódhatnak be a játékba, tovább alakíthatják azt saját ötleteikkel. A spontán megjelenő kíváncsiság kiváltja érdeklődésüket, fokozódik aktivitásuk. Az aktív tevékenységek során ismereteik bővülnek, rengeteg tapasztalatot szereznek, felfedeznek, rácsodálkoznak izgalmas és érdekes dolgokra; egyéni tapasztalatokat szereznek.
Fejlődik mozgáskészségük, beszédkészségük, értelmi képességeik, személyiségük. Mindez természetes módon, az életkoruknak leginkább megfelelő formában, a játékban.

Jegyzetek
1. Óvodai nevelés játékkal, mesével. Szerkesztette: Zilahi Józsefné. Budapest, Iskolafejlesztési Alapítvány, Szóróban Kiadó, 1994.
2. Óvodai nevelés játékkal, mesével. Szerkesztette: Zilahi Józsefné. Budapest, Eötvös József Könyvkiadó, 1996.
3. Zilahi Józsefné — Stöckert Károlyné — Ráczné Főző Klára: Óvodai nevelés játékkal, mesével. Budapest, Eötvös József Könyvkiadó, 1997.
3. Szarkáné Horváth Valéria: Az óvodai ének-zene foglalkozások módszertana. Budapest, Eötvös József Könyvkiadó, 1996.
4. játékpszichológia. Szöveggyűjtemény. Szerkesztette: Stöckert Károlyné. Budapest, Eötvös József Könyvkiadó, 1995.
A szerzők a Benedek Elek Pedagógiai Főiskola
I. sz. Gyakorló Óvodájának pedagógusai
Az óvoda címe: 9400 Sopron, Ferencyi J. u. 5.
Telefon: (99) 312-203
Fax: (99) 332-390
Kiadványok