Soros Alapítvány Évkönyv 1993
Nyomtatóbarát változat

<<Tartalom
<<Előző fejezet
A SOROS ALAPÍTVÁNY DÍJAI


TÖRTÉNÉSZ DÍJAK

Az Alapítvány 1989. óta ad ki évente egyszer történettudományi díjakat, melyek révén egy-egy történész kiemelkedő teljesítményét kívánja elismerni a kutatott témában. A díjak összege egyszeri 300.000 Ft. A díjazottak méltatását az Alapítvány Történész Bizottságának értékeléséből idézzük.

POSZTUMUSZ TÖRTÉNETTUDOMÁNYI KÜLÖNDÍJ

Juhász Gyula
A Soros Alapítvány ezzel a különdíjjal emlékezik meg Történész Kuratóriumának nemrégiben elhunyt tagja, Juhász Gyula akadémikus munkásságáról.
Juhász Gyula a legújabb korral foglalkozó magyar történetírás jelentős alakja volt. Tudományos tevékenysége elsősorban a magyar külpolitika, a diplomácia-történet kutatására irányult. Ez az 1960-as évek elejétől fogva szisztematikusan végzett tevékenység igazi feltáró munka volt. Juhász Gyula a modernkori magyar diplomácia-történet forrásainak felkutatását és közzétételét tartotta feladatának, kiemelkedő tagja volt annak a csoportnak, mely - a "keleti tömb országai közül először és mindmáig egyedülállóan - a Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájáról című nagyszabású forráskiadvány-sorozatot készítette. Nevéhez fűződik sok egyéb diplomácia-történeti forráscsoport feltárása.

Részben e munkásságából nőtt ki monográfiája a Teleki-kormány idejének Magyarországáról; neki köszönhetjük, hogy Teleki Pál személyét és korszakát tárgyilagos feldolgozásban, minden szűkkeblű értékelést elkerülve ismerhetjük.

Juhász Gyula vállalkozott a két világháború közötti magyar külpolitika történetének átfogó bemutatására, s műve külföldön is méltán aratott elismerést. A könyv újabb kiadásai szerzőjének a már elért eredményeken mindig túlhaladni kívánó, az újabban feltárt forrásokat művébe beépítő, mind nagyobb teljességre törekvő igényességét tükrözik, így lett élete főműve egy olyan standard munka, amely sohasem tett engedményeket a konjunktruális igényeknek, s a legújabb korral foglalkozó szolid, időtálló tudományos munka egyik ritka példája.

Érett korában - ahogyan az a jelentős történészeknél szinte tipikusnak mondható -érdeklődése választott korszaka szellemi-ideológiai problémái felé fordult. Ebből az érdeklődésből jött létre a második világháborúba sodródott Magyarország mértékadó köreinek társadalmi gondolkodását bemutató könyve: az ideológiai áramlatok semmit sei i takargató vagy szépítő dokumentarista bemutatása, mely már megjelenésekor pontot tett ég; , a közéletben még ma is felbukkanó vita végére: volt autocthon magyar szélsőjobb-oldalisáj;, autochton hazai fasizmus.

Juhász Gyula a kezdetektől segítője volt a Soros Alapítvány munkásságának.

RÁNKI GYÖRGY DÍJ

Katus László
Katus László ma a középkor történetének professzora a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetemen és a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen. Tudományos pálya legnagyobb részében azonban az újkori történelem problémái foglalkoztatták, elsősorban mint ilyen jutott bel- és külföldi elismertséghez. Több mint három évtizeden keresztül, 195 tői 1990-ig, az Akadémia Történettudományi Intézetének volt munkatársa.

Munkásságának az újkori történelemmel foglalkozó része olyan egészet alkot, amelyben részek (az egyes publikációk) tematikailag és logikailag rendkívül szorosan kapcsolódni egymáshoz. Ez a munkásság az 1848 és az 1918 közötti magyarországi népességfejlődés, gazdasági növekedés, a társadalomszerkezet változásai, a nemzetiségi problematika kutatására irányul. Katus László szerény, egyben másolhatatlanul karakteres tudós: nála ritka a kivételként a klasszikus történészi kvalitásokkal tényleg párosulnak azok az erénye amelyeket sokszor emlegetünk, de a legtöbbször csak deziderátumként. Tanulmányaim lényegéhez tartozik az interdiszciplinaritás követelményének érvényesítése: közgazdaságtudomány, a szociológia, a demográfia eredményeinek a hasznosítása; l z összehasonlító módszer alkalmazása; a regionális szempontok, illetve különbsége k figyelembevétele. Tanulmányainak legtöbbje makroszintű elemzés: legfőbb forrásukat i z egykorú statisztikai adatfelvételek, összeállítások képezik, amelyeknek ma ő a legalaposabb ismerője és a legkörültekintőbb elemzője.

Pályakezdőként Horvátország történetével foglalkozott. Ebből írta kandidátusi értekezését majd a 10 kötetes Magyarország történetében máig érvényesen ő foglalta össze nemzetiségi kérdés és Horvátország dualizmus-kori történetét.

A hatvanas évek végétől írott gazdaságtörténeti tanulmányainak jelentős részük van abban hogy ma már általánosan elfogadott: a kiegyezés, a Monarchia közös piaca széles körben ösztönözte a gazdasági fejlődést és a modernizáció kibontakozását Magyarországon. Egyúttal elsőként végezte el a magyarországi gazdasági növekedés kvantitatív elemzését; eredményi (amelyek immár nem becslésen alapultak) mindmáig alapvetőként fogadják el.

A hetvenes évektől foglalkoztatták a magyarországi népességfejlődés, a demográfiai átmenet alapvető kérdései. Az európai fejlődés típusaival összevetve azt vizsgálta, mely hagyományt is demográfiai családtípusok érvényesültek, majd hogyan zajlott le a demográfiai átmenet Magyarországon. Bemutatta, hogy a demográfiai átmenet fáziskésései, a kivándorlásban régiónként való eltérő arányú részvétel és az asszimiláció folyamata hogyan formálták a XIX. század végi Magyarország etnikai viszonyait.

A Magyarország újkori történetéről alkotott mai képünk kiformálásában Katus László kutatásainak jelentős része van, amit itthon és külföldön egyaránt méltányolnak.

SZŰCS JENŐ DÍJ

Szakály Ferenc
Szakály Ferenc az MTA Történettudományi Intézetének osztályvezetője 1967-ben szerzett történelemből diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Kutatói területe kezdettől fogva a késő középkor és a kora-újkor magyar története volt, legszívesebben a XVI-XVII. század kérdéseivel foglalkozott. Elsősorban a társadalmi és a gazdasági kérdések vonzották, de munkássága átfogja a történeti élet egészét.

Legelső munkája a magyarországi jobbágyok török-elleni önvédelmi szervezetével, a paraszt vármegye korábban csak kevéssé ismert történetével foglalkozott, a XVI.XVII. században. Ezt követték a török-magyar harcok történetének katonai lefolyását, a társadalmi és gazdasági hátteret tárgyaló részmunkák, az 1479. évi kenyérmezei csatától Budavár 1686. évi visszavívásáig. Ez utóbbit a sokoldalúan válogatott egykorú hazai és külföldi forrásművek kiadásával is bemutatta. Valamennyi munkáját a történeti irodalom és a levéltári följegyzések igen alapos ismerete jellemzi. Közreadta az alföldi tőzsérek, majd Gyöngyös város kereskedőinek följegyzéseit, a szigetvári váruradalom számadásait, részletes adatok tükrében vizsgálta a bécsi Oppenheimer bank magyarországi pénzügyi tevékenységét. Ezt követően figyelme a török hódoltságban élő parasztság adóztatásának, a török és a magyar részre történő kettős adózásnak, ezzel szoros kapcsolatban életviszonyainak, sőt életlehetőségeinek feltárására irányult. Ezirányú úttörő jellegű kutatásait nagy monográfiában tette közzé, amit 1981-ben a Magyar Tudományos Akadémia jelentetett meg.

Egymás után adta közre a XVI-XVII. század elbeszélő forrásait, magyar historikus műveit, a török ellen harcoló császári hadvezérek naplóit és visszaemlékezéseit, végvári kapitányok levelezését tárgyi jegyzetekkel, életrajzi és forráskritikai tanulmánnyal. Jelentős a történeti ismereteket népszerűsítő munkássága is, a História című folyóirat indulásától kezdve egyik rovatvezetője.

A XV-XVII. század magyar története egészére vonatkozó tudományos eredményeinek összefoglalása Virágkor és hanyatlás 1444-1711 címen a Magyarok Európában sorozat II. köteteként látott napvilágot. Ma már tanároknak és a történelem iránt érdeklődőknek egyaránt kézikönyve.

IRODALMI DÍJAK

Ezeket a díjakat szintén 1989. óta adja ki az Alapítvány. Az Ady Endre és Weöres Sándor díjjal a költészet, a Kosztolányi Dezső és a Krúdy Gyula díjjal a prózaírás egy-egy jeles magyar képviselőjének addigi munkásságát kívánja elismerni az Alapítvány.
A díjak összege egyszeri 300.000 Ft.
A díjazottak méltatását az Alapítvány Szépirodalmi Bizottságának tagjai írták.

ADY ENDRE DÍJ

Végel László
Végel László prózaíró, esszéíró, drámaíró. A vajdasági Szenttamáson született, évtizedek Újvidéken él. Részt vett az Új Szimpozion folyóirat beindításában, és annak megszűnésé g munkatársa volt.

Írásművészete a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek valamennyi befolyásos ideológiáját kihívta maga ellen. Van egy jellegzetes radikális pillantása, amely végigkarcolja az eszmei cukormázat. A cukormáz alól pedig előéktelenkednek a mindenkori hatalmi konstellációk.

Ez a radikális pillantás a hatvanas évek újbaloldali és újavantgárd szellemi mozgalmainak szomszédságában született meg - nem belőlük, hanem a szomszédságukban, ez fontos Először az Egy makró emlékiratai című regény, később pedig, máig folytatódóan, az esszék egyedülálló sorozata hordozza ezt a radikális pillantást. A Makró a margón íródott, és itt íródnak az esszék azóta is. Az eszményi irodalom a marginalitások sokasága, a mi irodalmunk azonban a legutóbbi időkig tudni sem akart margóiról. Ez az oka annak, hogy Végel László gondolkodása és műve több évtizedes késéssel foglalja el méltó helyét szellemi életünkben.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ DÍJ

Radnóti Sándor
Úgy gondoljuk, Radnóti Sándor tudása, művészetbölcseleti erudiciója minden magyarul olvasó kortársunk előtt kellőképp ismeretes. Ami azonban őt a szemünkben megkülönbözteti pályatársaitól is, az - sporthasonlattal szólva - a rendkívül önálló játékvezetői szenvedély, egyidejűen fokozott distancia és fokozott affinitás a legkülönfélébb "játszmík1 végigkövetésében. Szerencsés lehet e sporthasonlat azért is, mivel olyan bonyolult, absurdum vagy kétségbe vagy transzba ejtő kérdésre, hogy "mi a művészet", s "azon túl még mi az érvényes, önértékével bíró élet", a legegyszerűbb konszenzuális válaszképp "játszmát" mint "mérkőzést" adja, amelynek mégoly változó, rendhagyó szabályai közepedtte is eligazodhatunk.

Radnóti nem hisz a csodában, "sportolóitól" nem is igen vitatja el az ilyen teljesítményre való képességet, csupán maga követi, vizsgálja megvesztegethetetlen figyelemmel a "játékosok" cselekedeteit, technikai "rugózásaikat". Mindenekelőtt maga tartja tehát magát szigorúan a mindenkori játékszabályokhoz, ám mint már mondtuk, rendhagyó szabályok (csodák) esetében úgy, hogy az illető játékstílusát még tüzetesebben, alkalmasint fokozottabb affinitással veszi szemügyre. Ilyen, már-már drámaian izgamas, szép elemzésekben szól Pilinszky műveiről, Tandori első, minden tekintben meglepő könyveiről, vagy Latinovits Zoltán Ady-interpretációjáról. Megjegyezzük, hogy a szóban forgó műelemzések 10-11 év időtartamot fognak át, könyv-formában jókora késéssel juthattak el az olvasó kezébe, ám ennél még sokkal sajnálatosabb, hogy szerzőjük annak idején nem tartozhatott a gyakran publikáló szerzők körébe. Radnóti "sport-játékvezetői" tisztánlátása, illetve magatartása termesztésen a társadalom egyéb "játszóterein" sem tudott közömbösebbnek mutatkozni - s ne ismételjük újra tovább az evvel járó nem éppen kedvező (a művészetnek, művészetbölcseletnek, kritikai életnek kivált nem kedvező) következményeket.

Hogy csak egy, a fentiekkel ellentétes irányú dolgozatára utaljunk: mennyivel szerencsésebb lett volna, ha Radnóti 1984-ben írt vitairata Juhász lírájáról egy politikailag kényszerűségektől mentes közegben jelenik meg; akkor az ellentámadások is esetleg nyíltabban, sandaságokat levetkezetten szólalhattak volna, s ki tudja, tán még maga a költő is egészségesebben "vehette volna a lapot". Kis méltatásunkból ki ne hagyjuk, hogy éppen Radnóti szellemi-kritikai barátsága mekkora szerepet játszott Petii György lírájának - igenis -kirobbanásában, valamint a Petri-recepció azóta történt meggazdagodásában. Nem szóltunk Radnóti szorosabban művészeti, művészetbölcseleti, képzőművészeti tárgyú írásairól -ehelyett hadd gratuláljunk most neki a HOLMI-ban végzett nagyszerű munkájához, hogy -jelek szerint - a mégoly zavarba került kritikai élet az ő irányítása mellett mintha még képes volna talpra állni

KRÚDY GYULA DÍJ

Kardos G. György
Kardos G. György a kortársi magyar regény nemzetközileg is elismert mestere. Regénytrilógiájában Izrael megszületésének epikus ábrázolásával egy nagy világtörténelmi esemény folyamatában jelenítette meg ennek a hol tragikus, hol groteszk történetnek az általános érvényű és igazságú emberi tapasztalatait. Az Avraham Bogatir hét napja, a Hová tűntek a katonák? és A történet vége regényeinek az igazi katarzisa ugyanis nem az események fantasztikumában rejlik, hanem az emberi tényező megragadó erejű művészi rajzában, amely a klasszikus realizmus eszközeivel jeleníti meg, hogy a történelem véres fantasztikuma hogyan formálja az események sodrának kiszolgáltatott embereket. "Nem elszomorodni és nem háborogni, hanem megérteni" Spinozára valló bölcsessége irányítja Kardos G. György írói szemléletét az 1993 Könyvhetére megjelent Jutalomjáték című regényében is, amely egyetlen nap eseményeinek a keretében idézi meg a létezett szocializmus: az ötvenes évek hiteles légkörét és életminőségét egy vidéki színtársulat zárt világában. Kardos G. György regényírói munkássága a kor maradandó értéke.

MADÁCH IMRE DÍJ

Spiró György
Spiró György sokoldalú tehetség: novellista, regényíró, költő, esszéista, irodalomtörtén tanulmányok szerzője, aki a szépirodalomból leginkább a dráma műfajához vonzódig kezdettől fogva, s bár sokáig "színháztalan drámaíró" volt, végülis a kortársi magy színműirodalom egyik megújítójaként szerzett magának elismerést. Darabjainak (például Imposztorok és a Csirkefej) színházi sikerei jelzik, hogy a költészet romantikáját a 2 századi európai abszurd színház groteszk és morbid effektusaival, szemléletével ötvöző tehetsége szuggesztív írói erővel és hitelesen tudta kifejezni a hatalom szorításában é kényszerülő emberi egzisztencia - főleg a teljességgel kiszolgáltatott kisember - sorsán tragikomédiáját. Sokoldalú tehetsége és változatos írói eszköztára, ahogyan Vas István mondotta róla, "magától értetődően áll össze eredeti egységgé", szuverén színpadi látomássá.

WEÖRES SÁNDOR DÍJ

Kukorelly Endre
Kukorelly könnyedén - sem mint egy behemót, sem mint egy kripli - jár, ám ahogy elapróz; a kicsit, abból érzik azért, hogy szorong. Szorongatja tán a túl sok, tán a túl kevés támaszték - a költő e két eset között beszél; nem a Jó vagy a Rossz tudósaként, hiszen akkor hirdetné e :t vagy amazt, hanem mert beszéd nélkül sehogy nem megy a járás, illetve ha megy, célirány a egyenest, valamint az őrületbe. Mind a két mód tetemes hagyománnyal bír. Kukorelly együttérző a hagyományok iránt, metafizikákat, s azok szerinti eljárásokat (technikákat) sem siet mindenáron berekeszteni, mindössze ő maga szívesebben szól találgatólag, játékból becsvágyból (a legtermészetesebben). Megszámlálhatatlanok az emberi becsvágyak, mi több intenzíven osztályozhatatlanok is alighanem. A költő becsvágya így éppenséggel az (is) lehet, hogy becsvágyának nevet adjon, s általa hangot az egyéb vágyainak. Tétel és feltél sí viszonya persze folyvást megcserélődik. Kukorelly szólalásait feloldóan dominálja a zenei ösztöne, zenei műveltségén kifejlődött énhallása, triviálisan amit lelkiismeretnek szoktunk nevezni, ám ami oly könnyen odaveszhet a moralitások-ideológiák közemésztőibe. Emésztőt mondunk s nem útvesztőt, lévén az úvesztőket - járván mint Kukorelly és mások - próbálja becsben tartani, a Kukorelly-topográfia szerint: kimenni "a Köröndig legalább". Becs és krízis jár együtt, ahogy nála a járással adódik is a nevesítés; az adódott nevek pedig összejátsszák a véletlenszerűt a törvényszerűvel, az egyszerit a történelmivel, ad absurdum az ismeretlent (mint felfedhetetlent) az istenivel. Hiszen a szóbeszéd is a tehetséget hol véletlen (szerencsés), hol isteni (kegyelmi) adománynak mondja, arról azonban általában már hallgat, hogy az adományozottat így mekkora s mifajta tartozáskötelezettség terheli; mit tegyen magával, minek tegye ki magát, hogyan egyezzék magával mint az egyedül őrá bízott instrumentummal. Kukorelly költészetét, immár tíz-egynéhány éve, úgy olvassuk, ú halljuk, hogy finom gondossággal, érzékenyen szólal, és továbbá egyáltalán nem mellesleg instrumentális stílusával sok kortárs és ifjabb pályatársára hatott felszabadítólag. Neki köszönhető, hogy ha a magyar költészet majd' fél évszázados kollektív rémálmából lassacskán a maga külön-külön (hang)szerű tudataira ébred.

IRODALMI ÉLETMŰ DÍJAK

1992-ben került először sor a Soros Irodalmi Életmű Díjak átadására. E díjakkal az Alapítvány tiszteletét és elismerését fejezi ki azoknak, akiknek eddigi írói, költői munkássága vitán felül a magyar irodalom maradandó értékei közé tartozik és akiknek aktív alkotótevékenysége és jelenléte szellemi életünk elemi érdeke. A díjak révén független alkotómunkájukhoz kíván segítséget nyújtani az Alapítvány. A döntéseket nem az irodalmi élet képviselői hozzák, hanem az Alapítvány Kuratóriuma. A díj összege egyszeri 300.000 Ft, valamint egy éven keresztül havi 30.000 Ft.

1993-ban Soros Irodalmi Életmű Díjban részesültek:

Faludy György
Gion Nándor
Ilia Mihály
Lator László
Tandori Dezső
Vekerdi László
IRODALMI ÖSZTÖNDÍJAK

E díjak révén az Alapítvány 1989. óta évente támogat tehetséges fiatal költőket és írókat, többnyire pályakezdőket. Az ösztöndíj egy évre szól, összege havi 20.000 Ft.
A díjazottakról szóló méltatást az Alapítvány Szépirodalmi Bizottságának tagjai írták.

Angyalosi Gergely
1974 óta ír kritikákat, ez ideig kb. 150 publikációt mondhat magáénak. A hetvenes években Párizsban ösztöndíjasként tanulta a francia strukturalizmust, líra-poétikát, majd idehaza is jobbára a francia irodalom, irodalomtudomány (pl. a francia szemiotikái iskola) vonzásában folytatta tovább a tanulmányait, kutatásait. Kisdoktori dolgozatát a fiatal Lukács Györgyről, Balázs Béláról és Füst Milánról írta, e munkája A lélek lehetőségei címmel az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg. Ma az Irodalmtudományi Intézet XX. századi osztályát vezeti. Az olvasó számára az élő magyar irodalmat érintő elemzései, polémiái, kritikái válhattak igen emlékezetessé.

Balla Zsófia
Költő, esszéíró. Kolozsvárott született, Erdélyben hat verseskötete jelent meg; válogatott versei gyűjteményét 1991-ben a Magvető adta ki. Pályája az 1980-ban megjelent Második személy című kötet hozott jelentős fordulatot: az erdélyi líra hagyományos kollektív üzenetét a referencialitás meghatározatlansága, a hitelesen személyes hang, a nyelv elevenségét felszabadító játékosság váltotta fel.

Beney Zsuzsa
Költői tevékenységéért és a magyar irodalom kiemelkedő alkotóiról - József Attilárór Ottlik Gézáról, Weöres Sándorról és Pilinszky Jánosról - írt érzékeny, és eredő felismerésekben gazdag tanulmányaiért.

Borbély Szilárd
Nemrég kötetben is megjelent, szürrealista techikával készült verse, a Hosszú nap el látszólag egy nap benyomásainak, valójában inkább egy időben sokfelé nyitót tudatmezőnek nagyon hatásos megvilágítása. Finoman hullámzó asszociációivá, ismétlődő, kibomló, módosuló motívumaival zenei, fúgaszerű mű. Ebben a közegben nyelvi töredezettség, a szavak elmetszése, összeragasztása is hiteles, természetes, me anyagából következik. Rokonszenvesen lírai alkat, aki - szerencsére - alig igazodik divatokhoz.

Farkas Zsolt
Kritikus, esszéíró, költő - szintén a legfiatalabb nemzedékből tűnt ki, publikációi Jelenkorban, Magyar Naplóban és az Alföldben láttak napvilágot. Izgalmas, eredé látásmódról valló nagyesszéjét Levél New Yorkból Pécsre címmel a Jelenkorban tette közzé. Magányos fajta, intenzív gondolkodó.

Gulyás Gábor
A fiatal magyar irodalom talán legizgalmasabb s legszínvonalasabb folyóiratának az alapító tagja, főszerkesztője. A debreceni HATÁR két-három éve lépett a porondra, mondhatjuk, valamennyi (többnyire tematikus) számával erős rokonszenvet is érdeklődést keltett az olvasókban, olvasó írókban főképp. Gyulyás Gábor 25 esztendő tanulmányai magyar irodalom, történelem és filozófia szak, de rendezőasszisztensként a színházzal is foglalkozott már. Kritikái, recenziói napilapokban - a Határban és Magyar Naplóban - jelentek meg, Tandori újabb prózájáról készült tanulmányával elnyerte az idei OTDK-verseny kiemelt első díját.

Háy János
Tartózkodóan érzelmes hangú lírikus, kritikával, distanciával viseltetik mind a külvilág (értjük ide a külső, kortársi dominánsokat is), mind a saját belső beszéd indíttatásaival szemben. Első kötetével (Gyalog megyek hozzád a sétáló úton) azonnal kivívta szakma elismerését. Játékossága, garabonciás humora-kedélye azóta - okkal, új gondoljuk -, némelyest alábbhagyott, megsötétedett, ám e sötétet igencsak sajátszer ironikus műjegyzetek bolygatják tovább. Háy János több évig szerkesztett a Holnap Kiadónál, jelenleg a Pesti Szalon kiadványait gondozza.

Kemény István
Költő, prózaíró. A klasszikusnak tudott formák helyett műről műre, szövegről szövegre haladva saját külön magánmitológiát épített fel. Elődök és utódok nélküli szövegvilága a játékos és a drámai közötti szűk sávban épül.

Magos György
Az ösztöndíjat a hangjátékművészet és az irodalmi művek kapcsolatáról készült tanulmányának megírásához ítélte oda az Alapítvány Kuratóriuma.

Németh Gábor
Prózaíró és esszéista. A 84-es Kijárat néven ismert emlékezetes nemzedéki csoportosulás egyik vezéregyénisége volt. Kihívóan tömör, talányos és zárt rövidprózáiban a törpecsillagokra emlékeztető sűrűség- és nyomásviszonyok uralkodnak, minden műve a fekete lyukká zárulás határán egyensúlyoz.

Podmaniczky Szilárd
Eredeti szemléletről és tehetségről tanúskodó kísérletező prózatörekvéseiért, amelynek a "Haggyatok lótuszülésben" c. nemrégiben megjelent első kötete a foglalata.

Sándor Iván
Napjaink szellemi életének jellegadó folyamatait elemző tanulmányaiért, és a Vég semmiség c. könyvéért, amely a Bánk bán eredeti szempontú újraértelmezési kísérlete.

Szirák Péter
Kritikus, a legfiatalabb ítésznemzedék képviselője, az Alföld folyóirat munkatársa, egyetemi oktató. Többek közt az új magyar próza kérdéseiről, Konrád György, Határ Győző, Grendel Lajos, Marno János, Krasznahorkai László műveiről jelentetett meg figyelemreméltó elemzéseket.

Tar Sándor
Közelmúltunk és napjaink munkásvilágának kiemelkedő erejű írói ábrázolásáért, amelyet a Tiéd az ország c. kötete reprezentál.

Túrai Tamás
Az ösztöndíjat az úgynevezett monstruózus irodalom jelenségéről szóló tanulmányának elkészítéséhez ítélte oda az Alapítvány Kuratóriuma.

Varga Lajos Márton
Az ösztöndíjat a neves irodalmár számára nyugodt alkotó tevékenység körülményeinek megteremtéséhez ítélte oda az Alapítvány Kuratóriuma.
Következő fejezet >>
Tartalom>>