Soros Alapítvány Évkönyv 1989
Nyomtatóbarát változat

<<Tartalom
ELŐSZÓ

Harmadszor írok előszót az Alapítvány éves jelentéséhez.
1984-ben az alapító nyilatkozatban az Alapítvány célkitűzéseit fogalmaztam meg. Röviden összefoglalva ennyit: a magyar társadalom kibontakozásához, nyílt társadalom ma válásához kívánunk hozzájárulni azzal, hogy anyagi támogatást biztosítunk alternatív kezdeményezéseknek.
1989 a forradalom éve volt: a kommunista dogma egyeduralma megtört, és ehhez az Alapítvány jelentősen hozzájárult A gyors változások nyomán fel kellett tennem a kérdést: mi lesz az Alapítvány feladata a továbbiakban? Három átfogó célt tűztem ki: az első a meglévő kulturális és oktatási intézmények reformja, a második az erőteljesebb intellektuális kontaktus a szomszédos kultúrákkal és az etnocentrikus gondolkodás ellensúlyozása, a harmadik pedig a gazdasági reform erőteljesebb támogatása.
Most, 1990-ben megállapíthatjuk: a forradalmi folyamat nyomán összeroppant a kommunista rendszer. A lehetőség adva van egy demokratikus társadalom megteremtésére. A tavaly megfogalmazott kérdés változatlanul érvényes.
Azóta eltelt egy év. A forradalom lezajlott. Álláspontom nem változott, de kissé tisztábban látom a helyzetet A kelet- és középeurópai változásokkal kapcsolatos gondolataimat egy könyvben fejeztem ki, amely angolul már megjelent „Opening the Soviet System" címmel. Könyvemben azt hangoztattam, hogy a kommunista rendszer megdöntéséhez egy bomlási folyamatra volt szükség, míg a nyílt társadalom felépítése konstruktív munkát igényel.
Ha következetesek akarunk lenni, akkor ezt a fordulatot az Alapítványnál is meg kell valósítanunk. Eredeti célkitűzésünk ezért a társadalom felbontása volt. E célból csak úgy szórtuk a pénzt minden olyan kezdeményezés támogatására, amely az államigazgatástól független volt és alkotó, nevelő, vagy társadalomépítő célt szolgált. Ezt a feladatot sikeresen láttuk el: az Alapítvány a civil társadalom intézményévé építette ki magát. De most már erre a szerepre nincs szükség. Amikor egy demokratikusan választott kormány vezeti az országot, nem kell az embereknek az intézmények keretein kívül működniük, sőt az a fontos, hogy a társadalom magáévá tegye a meglévő intézményeket, magát az államot is beleértve. Az utolsó évben még adtunk a meginduló politikai életnek egy kezdő lökést, de azután az eredeti feladatunkat befejezettnek tekintjük.
Marad-e az új helyzetben valami tennivalónk? Ezt kell most eldöntenünk, és ha nincs feladatunk, jobb, ha abbahagyjuk munkálkodásunkat, mint ha csak tovább folytatjuk azt, amit megtanultunk, és amihez hozzászoktunk. Teljesítményeinkkel kiérdemeltünk egy bizonyos hírnevet, de ha megnyugszunk babérjainkon, akkor bizony azok gyorsan el fognak hervadni.
Szerintem van feladatunk. Mert abból, hogy egy zárt társadalmi rendszer összeomlik, még nem alakul ki egy nyílt társadalom. A nyílt társadalom sokkal magasabb rendű, komplikáltabb szerkezet, mint a zárt. A kommunista rendszerben csak egy koncepció érvényesül, míg a nyílt társadalomban minden résztvevőnek saját magának kell kialakítania koncepcióját. Ez az autonóm cselekvési készség még nincs kellően kifejlődve Magyarországon, különösen gazdasági téren. Mostantól kezdve ennek a gondolkodásmódnak a kiépítését tűzzük ki célul.
Ez értelmezhető úgy az országon belül, mint az országon túl, mert egy nyílt társadalomnak nem szabad az ország határainál lezárulnia. Én kiépítettem egy egész alapítvány-hálózatot a most felszabaduló országokban. Ezek közé sorolom a magyarországi alapítványomat. Ezen kívül ebbe a hálózatba tartozik a Charta 77 Alapítvány Csehszlovákiában, a Báthory István-Alapítvány Lengyelországban, a Nyílt Társadalom Alapítvány Bulgáriában és Romániában, a Kulturális Iniciativa a Szovjetunióban, az Ukrán Re-naissance Ukrajnában, a Nyitott Esztónia Észtországban és egy még el nem nevezett alapítvány Litvániában. És ezt az alapítvány-hálózatot fogja betetőzni a most alakutó Közép-Európai Egyetem.
Az országon belül továbbra is segíteni fogjuk az újító és példa-adó kezdeményezéseket a kultúra, legszélesebben értelmezett terein. De el kell fogadnunk, hogy már nem vagyunk egyedül mint alapítvány. Sok más alapítvány kezdett tevékenykedni úgy magyar, mint külföldi. Tehát nekünk arra kell koncentrálnunk, amit jobban tudunk csinálni, mint mások. Elsősorban segíteni tudunk külföldi alapítványoknak, amelyek még nem ismerik ki magukat Magyarországon. Ezt szívesen meg is tesszük. Ezzel kapcsolatban fel tudjuk használni alapítvány-hálózatunkat, mert sok olyan kezdeményezésvan, amely minden országra egyformán vagy valamilyen helyi változtatás után alkalmazható. Ezeket előtérbe fogjuk helyezni. Például meg akarjuk szervezni a külföldi menedzserképzés előkészítését. Itt nagy előny lesz, hogy a jelentkezők listája több kelet-európai országra kiterjed.
Ezen kívül különleges hangsúlyt fogunk fektetni a kelet-európai országok közötti kapcsolatok kiépítésére. A nyugati kapcsolatoknak sok támogatója van a nyugati országokban is, de a keleti országokban egyedülálló szerepet tölthetünk be.
Természetesen nem változtathatjuk meg működési módunkat egyik napról a másikra, mert nem hagyhatjuk cserben azokat, akiket eddig.támogatásra méltónak ítéltünk. Kialakult egy intézménycsoport, amely többé-kevésbé ránk alapozta létét Szeretném, ha életben maradnának, hiszen ezért segítettük őket Ezek támogatását fokozatosan megszüntetjük, de biztosítunk nekik kellő időt az átállásra. Hajlandók vagyunk hosszabb lejáratú kötelezettségeket is vállalni, ha evvel önállóságukat biztosíthatjuk, de nem fogjuk az egyedüli támasz szerepét továbbra is betölteni. Egy nyitott társadalomnak saját magának kell gondoskodnia a kulturális értékek istápolásáról. Tudjuk viszont, hogy Magyarország egyrészt szegény, másrészt még nem teljesen nyílt társadalom. Tehát nem fogjuk magunkat e feladat alól teljesen kivonni. Azokat a szellemi értékeket, autonóm törekvéseket, amelyek e társadalomban még újak, vagy amelyeket a kormányzat elhanyagol, továbbra is támogatni fogjuk, akkor is, ha ezt egyedül vállaljuk.
Megkezdtük a határon túli magyarok civil társadalmának segítését is. Ezt már eddig is tettük, a Bethlen Alapítvánnyal közösen. Az utóbbi Időben személyes támadás ért a Bethlen Alapítvány bizonyos tagjaitól azért, mert úgy érezték, zsidó létemre a határon túli magyarok sorsát nem viselhetem kellően szívemen. Ez megdöbbentő, mert ők jobban ismerték álláspontomat, mint bárki más, hiszen anélkül, hogy ezt közhírré tettem volna én megtízszereztem azt a pénzt, amit ők össze tudtak szedni. Ezt azért tettem, mert kisebbségként el voltak nyomva, és alapelvem, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül segítenünk kell azokat, akiket emberi jogaikban korlátoznak. Erről beszéltünk azon a Margit-kerti vacsoránkon, amit Csoóri Sándor pécsi beszédében hamisan idézett. Ezek után semmiképpen nem műkődhetünk együtt. Nem vagyok hajlandó közreműködni abban, hogy a kommunista rendszert egy nacionalista zárt rendszerré alakítsák át A magyar kisebbséget továbbra is támogatni kívánom, de ezentúl a Soros Alapítvány saját hatáskörében intézi ezeket az ügyeket.
Büszke vagyok az Alapítvány múltjára. Éppen ezért akarok pontot tenni a végére, és az új helyzetnek megfelelően megszabni feladatunkat.

Soros György
Következő fejezet >>
Tartalom>>