Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
A felnőttek ösztönzése oktatási és művelődési tevékenység támogatására: Keresetlen beszámoló fejlesztési munkáról
Szerző:
John Wolf
Folyóirat:
Parola
Év:
1991
Szám:
1
Oldalszám:
16. p.-17. p.
Tárgyszavak:
fejlesztő munka, Portugália, oktatás, esettanulmány, felnőttképzés

Parol3

A felnőttek ösztönzése oktatási és művelődési tevékenység támogatására
(Keresetlen beszámoló fejlesztési munkáról)

I. Az Elemi, Alap- és Középfokú Gyermekoktatási Központ
egy oktatási és művelődési magánszervezet, amely a portugáliai Algarve fejletlen régiójában működik. Alapítói és dolgozói között vannak más országokból valók, s az élet legkülönbözőbb területeiről származók, a villanyszerelőtől az egyetemi tanárig. Az 1981-es alap- szabály világosan meghatározza a Központ két fő feladatát: 1. az oktatási és művelődési tevékenységek ösztönzése a helyi közösségekben, beleértve a termelést és a vele kapcsolatos anyagok közzétételét és terjesztését, és 2. egy iskola megalapítása.
Miután korábban nem volt más, mint a helyi népi vagy társas táncok, labdarúgás, kávéházak, másodrangú és pornográf filmek és a tengerpart, tudatosítottuk magunkban a problémát, hogy 1. hiányuk az általános és még a helyi kultúra iránti érdeklődés és, 2. a lakosság elégtelenül fejezi ki magát portugál és angol nyelven (ami a turizmus és a munkavállalás alapfeltétele), 3. a hosszú nyári időszak alapjában véve kihasználatlan marad. Mindezek következménye és oka: 1. a munkanélküliség, 2. a képzett munkaerő hiánya, 3. az iskolából kimaradó és bukott tanulók megnövekedett száma, 4. a szülők által nem támogatott oktatás (az oktatás minden szinten elméleti volt, nem volt köze a környezethez és ezért haszontalannak könyvelték el), 5. a funkcionális analfabetizmus magas aránya, 6. a gyenge egészség és egészségügyi ellátás, 7. azoknak a nagy száma, akik bűnözésbe, kábítószer használatba és prostitúcióba menekülnek. Iskolánk és művelődési központunk megnyitása 1983-1984ben fordulópontot jelentett probléma-megoldási gyakorlatunkban.

Az iskola menjen a néphez

Az 1983 előtti évek 'A gyermekek elérése a felnőtteken keresztül" jelmondattal jellemezhetők, míg az 1983 és a jelen közötti évekre "A felnőttek elérése a gyerekeken keresztül" volna jellemző. Nagy általánosságban egy vidék kulturális és oktatási regenerációjáról beszélünk, a pesszimizmus, az elbátortalanodás, valamint a kezdeményezés és a vállalkozás hiányának leküzdéséről, a már meglévő emberi potenciálok maximalizálásáról.

II. A felnőtteken át a gyermekekhez

Munkánk első fázisának címszavai: angol nyelv - színjátszó csoport- közősség - fiatalok - balett - szabadidős tevékenységek. A felnőtteknek adott angol nyelvleckék, az álláslehetőségek miatti fontosságukra való tekintettel, jó kezdetnek mutatkozott. Az angolórák szabad délutánokon, estéken és hétvégeken a Messines Közősségi Kőzpontban (Casa do Povo) voltak. Két képzett oktató tartotta őket, jövendőbeli alapító tagok. Tudatosították a pontos nyelvi közlés fontosságát a személyes fejlődésben és a tapasztalatok cseréjében a könyveket és azok olvasását hasznosnak tartották az önfejlesztés szempontjából. Így aztán azok a felnőttek is, akik addig az angol nyelvismeretnek csupán gyakorlati hasznosságára voltak tekintettel, álláskeresés vagy tengerparti kalandok miatt, kezdték felismerni kulturális fontosságát is.
Az angolul tanulók csoportjából indult el az érdeklődés egy színjátszó csoport megalakítása iránt, amilyenekből kevés van e vidéken és amely ugyanebben a Központban próbálhat. A csoport rövid, könnyed portugál bohózatok és népszerű darabok előadásával kezdte el munkáját és jutott el egész estét betöltő komoly darabok bemutatásáig. Mindez megkívánta az ábrázoló művészetekkel, a beszéddel a hang- képzéssel való foglalkozást, a darab történelmi és kulturális hátterének tanulmányozását, valamint a portugál népi viselkedésformák és szokások elemzését.
Az 1974. évi Portugál Forradalmat követően volt egy kulturális fellendülés, amely vonzotta ezeket az embereket de hatása a felületen érvényesült. Olyan darabokat adtak elő amelyeknek az értelmét csak részben fogták fel. Így például Bertold Brechtet, csupán mint antifasisztát választották ki. Minden más vonatkozása érintetlenül hagyta őket. Költészete is ismeretlen volt. A csoport nem ismerte a hitleri Németországot, a zsidók sorsát, vagy egyáltalán semmit sem tudtak a zsidó vallásról. Ezeket és más kérdéseket kezdték olvasni, kutatni és vitatni. A nyilvános előadások előtt a csoport egy-egy tagja elmagyarázta a hallgatóságnak az előadott darab hátterét, beleértve a történelmet és a drámaíró életét, ami ismeretlen volt. A helyi önkormányzat, a Közösségi Központ és a Városháza (Junta de fregesia), gondoskodtak a színjátszó csoport hegyi kis falvakba szállításáról, és az ottani helyi hatóságok mozgósításáról, hogy részt vegyenek az előadások utáni ünnepek szervezésében. A falvak kivétel nélkül tárt karral fogadták a színjátszó és néptánc csoportokat. A lelkesedés első hulláma lehetővé tette, hogy a Közösségi Központban balett órákat kezdeményezzünk képesített tanárral, aki később alapító tag lett.
Sajnos mind a színjátszó, mind a balett csoportok, nehezen haladtak, a diákok fegyelmezetlenek és álhatatlanok voltak, a szülők és más felnőttek támogatása pedig nem alakult ki határozottan. A balett a tánc ismeretlen formája volt, amelyet a férfiak teljesen elvetettek. Csak a televízióban láthatták, könnyzacskós operákban, amelyek igen népszerűek és elfogadottak. Amíg néptánccsoportok (rancho-k) léteztek széles körben, a közönség nem volt fogékony más táncformára. Még a hoteligazgatók sem érdeklődtek különösebben a balett iránt és figyelmeztettek, hogy nem igen számíthatunk szélesebb közönségre. Ekkor figyelmünket a felnőttekről a gyerekekre fordítottuk, hogy rajtuk keresztül térjünk vissza a felnőttekhez.
Tevékenységünk elegendő jelenlétet biztosított és hitelt adott számunkra a helyi közösségekben ahhoz, hogy megkezdhessük Szabadidős Tevékenységünket a Messines elemi iskola gyermekeivel, délutánonként két és fél órában. És még többet jelentettek az angol nyelv, az olvasás, a tanuláshoz való hozzáállás, a tanulmányok és az általános műveltség ösztönzésében.
Mind nyilvánvalóbbá vált, hogy, - miközben ideiglenes keretek közt dolgoztunk és sokszor a nyilvános iskola tanítási módszereinek alávetve - szükség lesz egy szervezet kialakítására és saját központi helyiségre. A vidék tanulmányozása után, két megyében tanárok és mezőgazdaság-fejlesztési szakember segítségével végül abban maradtunk, hogy a legjobb központi helyzetű város Boliqúeime, ahol a kapcsolatok felvétele megoldásokat is hozott.
A helyi plébános, jövendő alapító tagunk, helyiségeket ajánlott fel a plébániáján Szabadidős Tevékenység céljaira, ugyanezt tette a Közösségi Központ tornázás céljaira, egy helybeli hölgy egy kis két emeletes házat ajánlott fel óvodának, egy másik hölgy pedig egy raktárt balett- teremnek. A Városháza anyagokat biztosított és bevezette a villanyt és a vizet. Az Egyesült Államokban dolgozó Algarvéből kivándorolt portugálok és ezek gyermekei, akiknek korábban segítettünk, adományt kínáltak fel nekünk.
Munkánkat Messinesben is folytatva, ugyanazokat a tevékenységeket Bliqueime közösségére is kiterjesztettük. Együttműködés kezdődött helyi lakosokkal és tanárokkal, akik közül többen alapító tagok lettek. Ekkortól tettünk erőfeszítéseket a felnőttek betűvetésre tanítása terén kezdődött egy farmerrel, akinek a négy elemi iskolai képzettségnek megfelelő ismeretekre volt szüksége, hogy gépkocsivezetői jogosítványt kaphasson.
Végül a Szövetkezetet egy tizenegy főből álló csoport megalapította. Földet vásároltunk Boliqueime-ben hogy Központot építsünk, de végül a jószerencse egy 22 négyzetkilométeres szép történelmi birtokot játsszon a kezünkre négy épülettel, a falakon belül tág terekkel, ami ideális volt valamennyi tevékenységünk gyakorlására. Ekkor történt, hogy Silves megye - elöljárósági döntések és szavazás után - egy nagylelkű adománnyal járult hozzá munkánkhoz. Ez lehetővé tette, hogy simán átköltözzünk új székhelyünkre, Algozba, ahol már korábban kapcsolatokat létesítettünk a helyi potentátokkal. Tevékenységünket az angollal indítottuk el, majd egy - még a kezdeti időben hozzánk csatlakozott - pszichológus segítségével beindítottuk a városházán. a szabadidős foglalkozásokat. Tanárokkal és szülőkkel rendeztünk találkozást a helyi elemi iskolában, ahol elmagyaráztuk céljainkat és elmondtuk gondjainkat, beszéltünk az ösztönzés hiányáról. A korábbi tevékenységünk által (elkelten érdeklődésnek köszönhetően sz6vetkezetünk elegendő lendülettel tudta elkezdeni munkáját új otthonában a felnőttek körében ahhoz, hogy egy 22 diákos iskolát indíthassunk, ahova jelenleg már hetvenen járnak. A gyermekek szülei farmerek, építőmunkások, értelmiségiek, kisüzlet-tulajdonosok, és tanárok. Meg voltak győződve, hogy egy ilyen másfajta iskolára van szükségük. Első ízben történt most, hogy. oktatásba, kultúrába fektettek be pénzt, úgy érezték, hogy- szívesen hallgatják meg a véleményüket és másokét is elfogadták. Ok azzal a javaslattal álltak elő hogy legyen egy a szülök által készítsen leves ebédre, mi pedig azt javasoltuk, hogy az iskolai szállítás céljára legyen közös kocsihasználat.

III. Gyermekeken keresztül a felnőttekhez

Munkánk második fázisa három iskolaévet ölel fel és most a harmadikban vagyunk. A Központnak a szülőkkel és a közösséggel a gyermekeken keresztül van kapcsolata. Lényegesnek tartottuk, hogy munkánkkal a közösség szükségleteire válaszoljunk. Az volt a célunk, hogy megértessük a szülőkkel, hogy felelősek gyermekeik felneveléséért.
Az első terület az olvasás volt, ahol eredményt értünk el. Portugáliában az egy főre eső olvasási ráta egyike a legalacsonyabbaknak Európában. Egy kölcsönkönyvtárat nyitottunk minden korcsoport számára és igyekeztünk meggyőzni a szülőket, hogy például édességek helyen könyveket vegyenek. Néhány szülő hajlandó volt az iskolában a gyermekeknek hangos felolvasást tartani, ők viszont a könyvek kikölcsönzését vállalták.
A Központ az iskola és a közösség gyermekeinek fizikai állapotáról is gondoskodott és anyagilag támogatta a (Portugáliában először megrendezett) egy hetes orális higiéniai kurzust, amelyen a Lisszaboni Fogászati Intézetből két végzett higiénista előadásokat, bemutatókat tartott, információkat adott a fogak, a fogíny gondozásáról és a diétázásról, megemlítve annak a három fogorvosnak a nevét is, akik, mint az intézet képzettjei, Algarvéban praktizálnak. A higiénisták egy camav festa alkalmával találkoztak a szülőkkel és ennek következtében a szülők jobban odafigyeltek gyermekeik és saját maguk fogápolására Maga az iskola egy fogmosási és fluorizáló programot kezdeményezett.
Most a hét két napján egy oktatási pszichológus segíti az iskola és a közösség gyermekeit, hogy tanulási és egyéb problémáikat megoldják. Sok probléma származik a házassági helyzetből, az alkoholizmusból és az egyszerű tudatlanságból. Miután látják az eredményeket, sokan továbbra is felkeresik a pszichológust magánúton. Mindegyik diákunk részt vesz a falusi tanulmányokban, virágos és zöldséges kerteket ültetnek amelyeknek termékeit a szülőknek vagy a helyi piacon adják el az iskola javára. Igen egyszerűen egy olyan tevékenységről, amelyet többé-kevésbé megalázónak tartatunk és amelyet inkább a szegények gyakorolnak, megmutatjuk, hogy máltó az emberhez, hogy hasznos és megéri. Továbbra is tanítjuk az angolt a felnőtteknek, akiknek erre munkájuk során van szükségük. Portugált is tanítunk idegen nyelvű szülőknek és a közösség lakosainak. Felhívjuk figyelmüket arra a tendenciára, hogy Algervéban az idegen lakosok nem akarják megtanulni befogadó otthonuk nyelvét és nem akarják megismerni a portugál életmódot.

IV. Végkövetkeztetések

Most már világossá vált, hogy a Központ ál akarja lépni az iskola kereteit és be akar lépni a közösség-fejlesztés birodalmába. Állandó összeköttetés van a Központ és a közösség között, ami mindkettő gazdagodásával jár. Távlatok nyílnak, elvárások alakulnak és gyakorlati ¦ eredményeket érünk el. A szövetkezet oktatja tagjait a szövetkezet- szakmában és támogatja a továbbtanulást. Ráveszi a felnőtteket, hogy modern oktatási. módszereket fogadjanak el, célokat kövessenek és gondosabban neveljék gyermekeiket, beleértve a higiéniát, a táplálkozást ugyanúgy mint az oktatást és a kultúrát. A szülők kezdenek részt venni iskolai tevékenységekben és anyagi támogatások megszerzésében, és mind nagyobb számmal jelennék meg gyűléseinken. Az általában passzívan viselkedő szülők egyre jobban aktivizálódnak és részt vesznek a munkákban. Önkéntesen válnak a Központunk propaganda-tevékenységének megvalósítóivá.
Beszámolhatunk persze hiányosságokról is. Néhány szülő kivette a gyermekét az iskolából (vagy nem is küldte el, mert úgy vélte, hogy egy második nyelv tanulása megzavarja az anyanyelv tanulását, hogy a gyermeknek nem szabad megbuknia egy fizetett iskolában, hogy a játékidei foglalkozások feleslegesek, hogy fizikai (testi) büntetésnek kellene lenni, hogy a tanulás csak annyiban áll, hogy szövegeket kell másolni és szavak helyesírását kell gyakorolni.
Nem sikerült visszaszereznünk egy alkoholistát, aki az otthoni közösségétől nem kapott támogatást, és egy másik, rendkívül szegény embert, aki a mi ny1tságunkat és támogatásunkat hirtelenül túl soknak találta.
A közösségfejlesztés fejletlen vidékeken magától értetődően nehéz a hagyomány, a szokások miatt, a külvilággal való kapcsolatok hiánya és minden újjal szemben tanúsított bizalmatlanság miatt. Algarvéban úgy szólván teljesen hiányzanak a közösségi vállalkozások és erős az individualizmus. A múltban az olyan magánvállalkozásokat, mint a mienk, leginkább az elit, a privilegizált rétegek támogatták és használták. Egy magániskola, fogorvosi és pszichológiai szolgáltatók, egy mezőgazdasági és kulturális központ és egy nyelviskola nagyon nehezen lettek volna beindíthatók, ha előzetesen nem kapcsolódtunk volna be fokozatosan a közösségbe. Semmi sem működik közösségi támogatás nélkül.
Miután ismertek a nehéz életkörülmények és sokak számára bizonytalan a jövő, nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy egész munkánkat boldog légkörnek kell uralnia, amit mi pensamento positovónak (pozitív gondolkodásmódnak) szeretünk nevezni.
A közösségi-fejlesztés nem foglalkozhat kizárólag a gazdaság felemelésével, figyelembe kell vennie azt a belső békét és büszkeséget, amelyet ki tud váltani.
A közösség-fejlesztés, ha megvetette lábát egy szegény de biztos talajon, folyamatos lesz és hasznos. És ezt fontosabb tudnunk róla, mint azt, hogyan teremtődött meg, hogyan kezdődött. (Felnőttnevelés, kisebbségek és hátrányos helyzetű területek - Nemzetközi Szeminárium, Farói Politechnikai Intézet 1987 április)

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár