Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Szervezzük meg Önmagunkat!
Szerző:
Lys; Alison
Folyóirat:
Parola
Év:
1997
Szám:
2-3
Oldalszám:
15-16.
Nevek:
Alison Lys, Bagó József
Intézmények:
Munkaügyi Minisztérium, Foglalkoztatási Alap
Tárgyszavak:
közösségi gazdaságfejlesztés, gazdaságfejlesztés
Megjegyzés:
Előadás "A közösségi alapú önsegítő munkahelyteremtés elősegítése" című szemináriumról.

SZERVEZZÜK MEG ÖNMAGUNKAT!”

Alison Lys

(magyarul:) Szép jó napot kívánok! Alison Lys vagyok, a Munkaügyi Minisztériumból, tanácsadó vagyok, de a területfejlesztésen belül a munkanélküliek helyzetével foglalkozom. Öt éve vagyok Magyarországon, elnézést kérek, hogy nem folytatom magyarul, mert az nagyon lassú és pontatlan lenne.
...Bizonyos folyamatok, amelyek már végbementek Nagy-Britanniában és viszonylag lassan, Magyarországon sokkal gyorsabb ütemben zajlanak. Nyilván nem vagyok abban a helyzetben, hogy a közösségi vállalkozásokról beszéljek Önöknek. Szeretnék viszont a nem-kormányzati szervekről, vagy ahogy itt mondják, a civil szervezetekről beszélni, amelyek fantasztikus ütemben fejlődnek Magyarországon. És annak érdekében, hogy ezt bemutassam, ha megengedik, röviden arról beszélnék, hogy mi történt az elmúlt években Európában. Miután Önök is nagyon hamar belekerülnek ebbe az európai környezetbe, nagyon fontos, hogy ismerjék ezt az európai hátteret. Biztos vagyok benne, hogy Judith egy-két dologban majd vitatkozni fog velem. Mindenkit felkérek erre, nyugodtan vitatkozzanak, nyitott vagyok mindenféle kérdés iránt.
A háború óta Nyugat-Európában a kormányzatok mindig egy felülről jövő megközelítést alkalmaztak szociálpolitikájukban. Tehát a központban meghatározták, hogy mi a probléma, milyen krízis van – munkanélküliség vagy valamilyen egészségügyi téma –, és akkor ezt elkezdték megvitatni, elkezdtek rajta gondolkodni. És végül válaszként egy kormányzati kezdeményezést tettek, amihez a kormányzat adott pénzt, amit aztán mindig a központi vagy a helyi önkormányzatokon keresztül teljesítettek. Ez a módszer azonban nagyon drága volt, s nagyon gyakran nem is oldotta meg megfelelően a problémát. Ennek következményeként sok esetben a problémát felváltotta egy másik, egy újabb probléma. Ami természetesen azt jelentette, hogy egy újabb kezdeményezéssel kellett előállni, ami követte az előzőt. E folyamatok mellett ugyanígy megfigyelhettük Nyugat-Európában, hogy a piacgazdaság előtérbe került és nagyon sok olyan folyamat zajlott a gazdaságban, amelynek következményeként megnőtt a vesztesek száma. A szakadék a vesztesek és győztesek között megnőtt.
Abból, amit idáig mondtam, bizonyos dolgok ismerősnek tűnhetnek itt Magyarországon is. A kormányzati kezdeményezések alapvetően nem tudtak megbirkózni az igényekkel. És nem is volt elég pénz arra, hogy megfeleljenek az igényeknek. Többen elkezdték felismerni, hogy valami nem stimmel ebben a rendszerben, és elkezdték kifejezni nemtetszésüket különböző lobbycsoportok formájában. Ezek a csoportok meglehetősen esetleges módon jöttek létre. Voltak olyanok, melyek a probléma szerint csoportosultak, voltak földrajzi csoportok. Azok a lobbycsoportok, amelyek kis régiókban alakultak, sokkal jobb helyzetben voltak a tekintetben hogy jobban tudták azonosítani a problémákat, mert ott voltak a helyszínen. Nekem azonban az a személyes meglátásom, hogy borzasztóan sok időt vesz igénybe az, amíg ezek a csoportok meg tudják szervezni a tevékenységüket. Azt hiszem, hogy ebben a stádiumban van Magyarországon a civil szféra, illetve a nem-kormányzati szervezetek. Nagyon sok alapítvány jött létre Magyarországon, mint közösségi kezdeményezés vagy valamilyen nem-kormányzati szervezet kezdeményezése, ami természetes következménye annak, ami a közösségekben lezajlik. Azonban eljött az ideje annak, hogy valóban megszervezzük magunkat. Hogy elérjük azt, hogy egységesen tudjunk felszólalni, pénzforrásokat teremteni.
Hogy visszatérjek az általam elmondott európai példához: a kormányoknak, különösen a brit kormánynak, nagyon sok időre volt szüksége ahhoz, hogy elkezdjen bízni a nem-kormányzati szervezetekben, hiszen itt laza szerkezetű szervezetekben kellett megbízniuk, akik kormányzati támogatást szerettek volna. És tulajdonképpen kormányzati intézkedéseket hajtottak végre, de a dicsőség már az övék volt. Sok idő kellett ahhoz, hogy ez kialakuljon. Nagyon sok lobbycsoport kapcsolódik valamennyire a politikához és ezért nem élik túl a kormányváltásokat. Vannak nagyon kis csoportok, ami azt jelenti, hogy nem tudják kialakítani azt az infrastruktúrát, ami segítené őket abban, hogy továbbvigyék a projektjüket. Vannak olyan csoportok, amelyek azért jönnek létre, hogy bizonyos pénztámogatásokat megszerezzenek. Nem tagadhatjuk, hogy ez Magyarországon is előfordul, de emiatt nem kell aggódni, mert másutt is ugyanezt tapasztaltam. Azt azonban fontos felismerniük, hogy bizonyos spontán szerveződésű csoportok nem fognak fennmaradni. Azok viszont, amelyek fennmaradnak, beépülnek a közösség infrastruktúrájába. Partnerség keretében összekapcsolódnak, vagy valamilyen ügy mentén, vagy pedig földrajzi elhelyezkedés alapján. Így lehetőség van arra, hogy a szakmai tudásuk összeadódjon. A szakmaiság nagyon fontos, amikor a kormányunkkal kommunikálunk. Ha vérző szívként megyünk a kormányhoz, akkor nem fogjuk megkapni a megfelelő választ. Nagy-Britanniában most már kialakult a nem-kormányzati szervek magva, és a kormány lassan hozzászokott ahhoz, hogy ezeket a szervezeteket használja információszerzéshez és a különböző programok megvalósításához. Tehát így részesévé váltak a kormánypolitikát kialakító hálózatnak. És fölhasználják őket, amikor valamilyen új tervet alakítanak ki, vagy pl. a költségvetésnek az összeállításánál. Nagy-Britanniában manapság gyakorlatilag minden helyi kezdeményezést kiadnak alvállalkozóknak. Mondanék egy példát erre: a kormányzat által működtetett foglalkoztatási klubok hagyományosan a kormányzathoz tartoztak. Azért is említem ezt meg, mert tudom, hogy Magyarországon jelenleg 34 ilyen foglalkoztatási klub (job club) van. Ma már az ilyen job-cluboknak mintegy 90%-át a nem-kormányzati szervek működtetik. 7-8 évvel ezelőtt még kormányzati képviselőnek kellett lenni ahhoz, hogy valaki egy ilyent működtessen. Ugyanakkor a központi kormányzat szerepe is megváltozott Nagy-Britanniában, hiszen ha nem mi adjuk ezeket a kezdeményezéseket, akkor egy másik szerepet kell találnunk magunknak. Ez pedig a munkának a kiadása, figyelemmel kísérése, értékelése. Ez azt jelenti, hogy ha egy szervezet pénzt kap egy projektre a kormánytól, akkor számíthat arra, hogy ezentúl a kormányzati tisztviselők rendszeresen figyelni fogják, hogyan hajtják végre ezt a feladatot, figyelik a könyvelésüket, a színvonalat, amelyen teljesítenek.
És most néhány szót Magyarországról, az én személyes szempontomból. Teljesen világos, hogy a központi kormány felismerte, hogy nem tudnak megbirkózni azzal a rengeteg helyi problémával, ami helyi szinten jelentkezik. Az én rövid pályafutásom alatt is már 5-6 kormányzati alap jött létre, amelyet azután az ilyen munkákhoz ki tudunk adni. Az egyik probléma az – és ezt itt a minisztériumnál látom, hogy még nem eléggé világos –, hogy hogyan tudják ezt a folyamatot irányítani. Felkészültek viszont arra, hogy ezeket a pénzalapokat odaadják a nem-kormányzati szektornak, amelyben a szervezetek aztán a helyi igényekre fel tudják használni. Így sokkal gyorsabban végbement ez a folyamat Magyarországon, mint Nagy-Britanniában.
Tudom, hogy nemrégiben született egy új törvény a nemkormányzati szervezeteket illetően. Tudom, hogy még nem felel meg igazán az elvárásaiknak. De ez az a pont, ahol ez a szektor nagyon aktív lehet. Ha sikerül erős csoportokat összehozniuk – azt nem tudnám megmondani, hogyan –, akkor mindenképpen hasznos tanácsokat adnak, hiszen maga a minisztérium is valahol számít erre, mert ők sem tudják, hogy mi a legjobb. Tudom, hogy a kollegám, Bagó József jön holnap, úgyhogy ki lehet használni az alkalmat a lobbyzásra. Tudom, hogy a civil szervezetek egyik legnagyobb problémája az, hogy nincs külön alap a működési költségeik fedezésére. A kialakult rendszer miatt rákényszerülnek arra, hogy ezeket a működési költségeket elrejtsék a projekt-költségekben. Ilyenkor, ha a kormányzati tisztviselő olvassa a pályázatot, azt mondja: hoppá, nem lehet bennük megbízni! És ettől Önök fognak igazán szenvedni. Mindenképpen szükség van arra, hogy egész magas szinten lobbyzzanak, tehát egészen a miniszterelnöki hivatalig, hogy ott is megértsék, hogy a nem-kormányzati szervekben, a civil szektorban igenis meg lehet bízni és képesek arra, hogy végre is hajtsák azt, amit ígérnek.
Egy másik dolog, amit tapasztalok, hogy rengeteg kis szervezet ad be külön pályázatokat. Főleg a Foglalkoztatási Alaphoz kezdetben 7-800 pályázat érkezett be és ezek nagy része egészen pici pályázat volt. És miközben folyt ez a folyamat, ez a 7-800 szervezet nem beszélt egymással, hiszen attól féltek, hogy ezzel csökkentik a saját esélyeiket. A Foglalkoztatási Alap azért akkoriban még eléggé tapasztalatlan volt, és bizonyos politikai hatások miatt megpróbálta a pénzt úgymond egyenlően elosztani ahelyett, hogy a nehezebb döntést hozták volna meg, vagyis megnézték volna, hogy melyik az, amelyik valóban érdemes arra, hogy támogassák. Ami még rosszabb, az az, hogy a pályázók nem azt a pénzt kapták meg, amit megpályáztak, mert ugye arányaiban lett elosztva a pénz, hanem kevesebbet, ami azt jelenti, hogy sok projekt így elbukhatott. Általában épp elég nehéz megbirkózni a feladatokkal még akkor is, ha a teljes összeg rendelkezésünkre áll, de ha csak mondjuk 70%-a, akkor lehetetlen. Ekkor jutottam arra következtetésre, hogy sokkal jobb lenne, ha ezek a csoportok össze tudnának jönni valamilyen elvek szerint, pl. földrajzi elhelyezkedés szerint, és így már a pályázó csoportok nagyobbak lennének, erősebbek lennének, kevesebb lenne belőlük, aminek az lenne a következménye, hogy a Foglalkoztatási Alap könnyebben megbirkózna ezekkel a pályázatokkal, másrészt a projektek is sokkal sikeresebbek lehetnének. A Foglalkoztatási Alap és a többi alapok évről évre többet tudnak és egyre eredményesebbek, de ez a folyamat még sikeresebb lehetne, ha Önök is segítenének ebben a tanulásban. Ez nem azt jelenti, hogy most kioktatom Önöket, hiszen nekem sincsenek meg a megfelelő válaszok a tarsolyomban. Személyes megközelítést szerettem volna Önöknek adni, hiszen abban a megtisztelő helyzetben vagyok, hogy a kerítés mindkét oldalán ott lehetek.
És végül szeretném azzal befejezni, hogy mindnyájuknak gratulálok. Azok a civil szervezetek, amelyekkel találkoztam, egyszerűen fantasztikusak. Az az ütem és gyorsaság, amellyel a változások itt Magyarországon végbementek, Nyugat-Európában szinte elképzelhetetlen. És szinte nem is találok szavakat arra, hogy értékeljem azt a fantasztikus képességet és gyorsaságot, ahogy ezekre a változásokra tudtak reagálni. Éppen ezért az az érzésem, hogy ha meg tudnák úgy szervezni ezt a tevékenységüket, hogy nemcsak egymás között lobbyznak, hanem felfelé is, ezzel segíteni tudnák a kormányt abban, hogy jobban tudja végezni a tevékenységét, hiszen ők is nehéz időket élnek most.

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár