Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Részvétel a tanulásban – az erdei iskola
Szerző:
Laskó-Kuthi Adrienn
Sorozatcím:
Parola
Folyóirat:
Parola
Év:
2007
Szám:
4
Oldalszám:
28
Tárgyszavak:
erdei iskola, környezeti nevelés, fejlesztéspolitikai célok, oktatáspolitikai célok, fenntartható fejlődés, Erdei Iskola Program

Az erdei iskola sajátos, a környezet adottságaira építő nevelés- és tanulás-szervezési egység. A szorgalmi időben megvalósuló, egybefüggően többnapos, a szervező oktatási intézmény székhelyétől különböző helyszínű tanulásszervezési mód, amelynek során a tanulás a tanulók aktív, cselekvő, kölcsönösségen alapuló együttműködésére és kommunikációjára épül. A tanítás tartalmilag és tantervileg egyaránt szorosan és szervesen kapcsolódik a választott helyszín természeti, ember által létesített és szociokulturális környezetéhez. Kiemelkedő nevelési feladata a környezettel harmonikus, egészséges életvezetési képességek fejlesztése, és a közösségi tevékenységekhez kötődő szocializáció.
(A 2001 márciusában Erdei Iskolai Műhelysorozaton és Konferencián elfogadott, az Erdei Iskolai programban hivatalosan használt definíció)


Az erdei iskolázás története, kialakulása

Erdei iskola hazánkban először a XX. század első évtizedében szerveződött. Létrehozását egyrészt a gyerekek egészségvédelme, másrészt a századelő reformpedagógiai törekvései indokolták. Akkoriban elsősorban az egészség megőrzését célzó, szabad levegőn való tanítással volt azonos, de már az első erdei iskolázók is tapasztalták, hogy mihelyt kikerülnek a tantermek megszokott világából, megváltozik a tanítás-tanulás folyamata, hiszen más lesz a tanulóknak az egész helyzethez való viszonya.
Az 1980-as években éledt újjá az erdei iskola. Az addigra alaposan megváltozott közoktatási helyzetben természetesen nem volt értelme egyszerűen reprodukálni a 20-as évek pedagógiai gyakorlatát, hanem új funkcióval ruházták fel azt. A környezeti nevelés szemléletével és eszközrendszerével, a projektpedagógia tanulás-szervezési formáival gazdagodva több pedagógiai alternatíva, többféle nevelési tapasztalat és elképzelés szövedékéből alakultak ki a jelen kori erdei iskolák. A kezdetben tanóraszerű foglalkozásokat mindinkább felváltotta a környezet komplex megismerését célzó tanulás. A pedagógusok ráébredtek arra is, hogy az erdei iskola az osztályközösség szocializációjának is fontos, meghatározó színtere. Egyre tudatosabban vizsgálták és tervezték a szabadidős programokat is.
Az 1990-es évek derekától mód nyílt a programok megvalósításához minisztériumi pályázati forrásokat is megszerezni. A pályázatok tanúsága szerint azonban az erdei iskola fogalma, ismérvei, megvalósításának szakszerű formái számos bizonytalanságot mutattak. Számos esetben tanulmányi kirándulás, nyári táborozás, témahét programjával pályáztak erdei iskola címen.
A Nemzeti Alaptanterv kiadása bátorítólag hatott a terepi oktatás, a környezettel adekvát oktatási formák megszervezésére. A helyi pedagógiai programok az erdei iskolát, az intézmény arculatát, pedagógiai klímáját kedvezően érintő törekvésként fogalmazták meg. Az erdei iskola szakmai fejlesztése ezzel egy időben az oktatási tárca Környezeti Nevelési Programjának egyik sarkalatos elemévé vált. 2000-re, azaz 15 év alatt, a szórványos kezdeményezésekből országos programmá vált az erdei iskola.
Az erdei iskolázás hazánkban az utóbbi tíz évben indult igazán fejlődésnek: közoktatási intézmények, fenntartóik, civil szervezetek, majd az állami és a vállalkozói szféra is érdeklődni kezdett e sok lehetőséget rejtő oktatási forma iránt.

A fenntartható fejlődés, környezeti nevelés és az Erdei Iskolai Programok kapcsolata

Magyarországon a Környezetvédelmi Törvény (1995. évi LIII. Törvény) a környezet védelmének általános szabályairól) 54. I cikkelye rögzíti, hogy minden állampolgárnak joga van a környezeti ismeretek megszerzésére és ismereteinek fejlesztésére.
A környezeti nevelés célja és eszközrendszere a fenntartható fejlődéssel összekapcsolódik, – ami elsődleges prioritásként mind az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióban (OFK), mind pedig az Országos Területfejlesztési Koncepcióban (OTK) megfogalmazódik –, abba ágyazódik, annak kritikus, a társadalom fejlődésének folyamatát befolyásoló eleme, a helyi és globális környezeti problémákra figyel, tevékeny társadalmi részvételre sarkall.
Tudjuk, hogy a jelenlegi társadalmak életmódja hosszú távon fenntarthatatlan, az állandó gazdasági növekedésre alapuló életmódon kívül más utat kell találnunk, hogy utódaink is boldoguljanak ezen a bolygón. A kiútkeresés két fontos kiindulópontja a helyi közösségek és az iskolák. A fenntarthatóságról való eddigi gondolkodás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a fenntarthatóságot a helyi közösségek szintjén lehet a legkönnyebben értelmezni és megvalósítani. Ahhoz pedig, hogy a jövő nemzedékek aktív résztvevői lehessenek saját közösségük fenntarthatóvá alakításának és fenntartható módon való működtetésének, alapvető, hogy az iskolák felkészítsék őket erre a feladatra. Az erdei iskola programjai komplexitásuknál fogva nem csak a „lexikális” természettudományos és humán ismeretek átadását szolgálják, hanem együttműködésre, egymás iránti felelősségérzés kialakítására is nevelnek, hiszen a környezethez illeszkedő oktatás során a megismerési folyamat az élet természetes bonyolultságához igazodik. A tanulás szerves részévé válik a környezet és az ember kapcsolatának megértése, megélése. A környezet tulajdonságainak, jelenségeinek, folyamatainak felismerése és értelmezése, problémáinak feltárása és az értékekhez való viszonyulás egyaránt igényli új ismeretek megszerzését és a meglévők új helyzetben való felhasználását. Cselekedni megtanulni csak közös cselekvések által, a helyes döntések meghozatalát megtanulni csak az igazi döntési helyzetekben, értékeket felismerni pedig csak az azokkal való személyes élményű találkozások által lehet. Az „Erdei Iskola Program 2003–2008” tervei között szerepelt, hogy néhány éven belül minden általános iskolás diák legalább egyszer eljuthasson erdei iskolába, ehhez a szükséges források is rendelkezésre álltak. Azonban az utóbbi 2–3 év tapasztalatai azt mutatják, hogy az eredetileg rendelkezésre álló támogatások folyamatos csökkenése miatt, egyre kevesebb oktatási intézmény szervez erdei iskolai programot. Ez veszélyeztetheti a szolgáltatók működését és új szálláshelyek létrejöttét is. Az európai uniós csatlakozásunkkal járó előnyök azonban megteremthetik a lehetőséget a helyzet megfordítására.


Magyarország fejlesztéspolitikai
és oktatáspolitikai céljai

A vidéki térségeket nem csak közös gondjaik fűzik egybe, hanem az is, hogy felértékelődő tulajdonságaik alapján sokoldalúan fejlődő területekké válhatnak, válnak. A jól együttműködő települések megfelelő gazdasági, turisztikai, pihenő és lakófunkciót találhatnak maguknak. Az újjáéledő, hagyományaikat ápoló vidéki közösségek felismerik erőforrásaikat, természeti, kulturális és táji értékeiket, nemzeti örökségüket. Ha mindezt egybevetjük az erdei iskola programokban megfogalmazottakkal, megláthatjuk, hogy e két gondolat, illetve tevékenység egymásra építhető. Hiszen a természeti és kulturális értékekben gazdag vidékies térségekben a turizmus juttatja elsődleges vagy kiegészítő jövedelemhez a lakosságot. Ezt jól kiegészíti az a tény, hogy az erdei iskola programok minden szintű megvalósításához kiváló helyszínt nyújtanak a „vidéki” kistelepülések.
A 2005-ben elfogadott Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK) céljai között szerepel az „ökológiai mintaállam” megvalósítása, melyet a környezetileg különösen érzékeny területek fenntartása, az innovatív környezeti politika, az ehhez kapcsolódó kutatás-fejlesztési tevékenységek, valamint a fenntarthatósági és fenntartható térhasználati elvek szigorúsága, nem utolsós sorban pedig a környezettudatos, felelős emberi viselkedés biztosít. Hozzátartozik még az ökoturizmus iránti igény növekedése, ami a rendelkezésre álló ökológiai potenciálból kifolyólag növeli a versenyképességi előnyöket.
A cél tehát olyan harmonikus és fenntartható társadalmi–gazdasági–környezeti térszerkezet kialakítása, mely a helyi adottságokhoz igazodó térségi rendszerekben szerveződik, köztük több, európai szinten is versenyképes területegységgel, melyben a társadalomban sincsenek elfogadhatatlan egyenlőtlenségek. Az ehhez való hátteret az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) jelenti.

Az ország fejlesztéspolitikai átfogó céljának elérése érdekében az alábbi stratégiai célok megvalósítása szükséges 2020-ig (OTK 2005).
· a versenyképesség tartós növekedése;
· a foglalkoztatás bővülése;
· a versenyképes tudás és műveltség bővülése;
· a társadalmi összetartozás erősödése;
· a természeti erőforrások és környezeti értékek fennmaradása és fenntartható hasznosulása.

Az Európai Unió középtávú fejlesztéspolitikai célkitűzései közé tartozik, hogy 2010-re kívánja megvalósítani azt, hogy az EU rendelkezzen a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságával. Céljai között szerepel a kis- és középvállalkozások innováció-orientált fejlesztése, mellyel kapcsolatban az erdei iskolai bázishelyként funkcionáló vállalkozások létrejötte lehetőségként merülhet fel.
Az említett blokkot egészíti ki a LEADER program, melynek a kistérségi önszerveződő koncepciók finanszírozása a feladata. Céljai:
· a vidéki szereplők ösztönzésének támogatása;
· a térségek hosszú távú lehetőségeiről való együttgondolkodás megteremtése;
· a térségek fenntartható fejlődésének integrált, innovatív stratégia mentén történő megvalósítása;
· életképes vidéki közösségek kialakulásának, együttműködésének, szervezettségének javítása;
· magasabb színvonalú szolgáltatások kialakítása, fejlesztése.

Nagyon fontos ehhez a különböző állami tevékenységek összehangolása.
A fenntartható fejlődés a társadalmi haladás elérése érdekében, a gazdasági fejlődés biztosítását és a környezeti feltételek megőrzését jelenti. A méltányos életkörülmények, a megfelelő életminőség, a jólét biztosítását kifejező célkitűzés mindenkire – a jövő nemzedékekre is – vonatkozik. Érvényesülnie kell a szociális igazságosságnak és az erőforrásokkal történő fenntartható gazdálkodásnak is, melyek megvalósításához a társadalom környezettudatos és környezet-etikus magatartása szükséges. A környezeti nevelés legfőbb célja a fenntarthatóság elveinek való megfelelés, ezen belül az erdei iskola programok pedig lehetőséget biztosítanak a fenntartható fejlődés eszméiben megfogalmazottak gyakorlati megvalósítására.


Erdei Iskola Program 2003–2008

A közoktatási törvény az ingyenes és nem ingyenes oktatási szolgáltatásokról a 114. §-ban rendelkezik, melyben szabályozza az iskolák pedagógiai programjában rögzített, a tananyag elsajátításához kapcsolódó programok finanszírozását. A települések jelentős részének azonban gondot okoz a tantermen kívüli programok, így az erdei iskolázás forrásainak biztosítása. Sok helyen ezért az iskolák – általában az iskolafenntartó kérésére – kiemelték pedagógiai programjukból az erdei iskolát, mint tanulásszervezési formát, így szüntetve meg az önkormányzat finanszírozási kötelezettségét.
A pedagógiai programban nem csak kötelező jelleggel, hanem lehetőségként is szerepelhet az erdei iskolázás, azzal a feltétellel, hogy abban az esetben kerül rá sor, ha van rá anyagi fedezet, illetve ha azt a szülők igénylik és a szükséges költségeket – legalábbis azok egy részét – önerőből felvállalják.
Az erdei iskola programok a környezeti nevelés egyik lehetséges színterei. Leggyakrabban a természeti vagy emberi környezet vizsgálatával, problémáinak feltárásával terveznek az erdei iskolában foglalkozni. Ám az erdei iskola nem kizárólag természetmegismerő programmal szerveződhet. A tanításának tárgya lehet az emberi környezet, az emberek tevékenységének hatása a környezetre, illetve annak időben és térben való változása, valamint a környezet hatása az emberek viselkedésére, érzelmeire, értékválasztására, életvitelére.

Az Erdei Iskola Program 2008-ra kitűzött céljai:
· alakuljon ki, és a különböző szakmai hálózatokkal közösen váljon önálló működésre alkalmassá az erdei iskolázás intézményi háttere;
· alakuljon ki az erdei iskolázás szakmai, tartalmi háttere;
· alakuljon ki az erdei iskolázás információs háttere;
· alakuljon ki az erdei iskolázás anyagi háttere;
· alakuljon ki az erdei iskola szolgáltatások bázisán működő, a fenntartható fejlődést szolgáló oktatóközpontok, ökopontok hálózata.

Az Erdei Iskola Program pályázatai
Az Erdei Iskola Program indulása óta pályázati úton is támogatja a diákok erdei iskola programokon való részvételét. A rendelkezésre álló keretösszeget a Programot finanszírozó minisztériumok határozzák meg. A pályázatokat az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatósága írta ki a Programot felügyelő és koordináló – az érintett tárcák felelős delegáltjaiból álló – tárcaközi bizottság döntése alapján minden év tavaszán, a következő tanévre szólóan. A pályázat igen népszerű volt az iskolák körében, az elmúlt két év tapasztalatai szerint a keretösszeg közel kétszeresére mutatkozik igény. A pályázati források azonban folyamatosan csökkennek, az elmúlt években minimálisra csökkent a megpályázható összeg.
Az erdei iskolázás költségeinek fedezésére a pályázatok mellett egyéb lehetőségek is kínálkoznak. Az önkormányzatok a helyi adottságok hatékony kiaknázásával nagyban hozzájárulhatnak az erdei iskolázás fejlődéséhez. Egyes önkormányzatok például ösztönzik a helyi vállalkozókat, hogy adjanak kedvezményt az iskoláknak az erdei iskolázással kapcsolatos beszerzésekhez, vagy a diákok utazásához. Mások arra ösztönzik iskoláikat, hogy helyben lévő szervezet (oktatási, idegenforgalmi) vagy vállalkozás szolgáltatásait vegyék igénybe, mert így a felhasznált forrás a településen marad. A több iskolát fenntartó önkormányzatok között akadnak, akik saját erdei iskola helyszínt alakítanak ki – természetesen nem a település közvetlen környezetében –, ezzel is csökkentve az iskolák kiadásait. Egyes fenntartók – a közvetlen anyagi támogatáson túl – környezeti nevelési és erdei iskola tárgyú pályázatfigyeléssel segítik iskoláik pedagógiai célkitűzéseit.

Az erdei iskola szervezésének lépései
A résztvevő pedagógusok felkészülése, felkészítése
A legfontosabb rész a megállapodás az adott erdei iskola program súlypontjaiban. A tanárok együttesen döntik el, hogy a helyszíntől függően milyen tematikai súlypontokat jelölnek ki, illetve, hogy az egész éves tananyagból mely részeket óhajtanak az erdei iskola sajátos feltételei között sajátos módszerekkel megtanítani.
Ha olyan pedagógusok is részt kívánnak venni a programban, akik számára ez a tanulásszervezési forma még idegen, meg kell őket ismertetni a módszer jellegzetességeivel, helyével és szerepével.
Az erdei iskola költségeinek megtervezése
Az erdei iskola megvalósításának vannak anyagi vonzatai is, mely előteremtése sokszor komoly feladat. Érdemes előre pontos költségvetést készíteni és mérlegelni a pénz előteremtésének lehetőségeit:
· pályázati lehetőségek;
· alapítványi támogatások;
· önkormányzati támogatások stb.

A külső pénzszerzési források mellett, érdemes végiggondolni, miképp lehet a költségeket előteremteni az iskola falain belül:
· „bolhapiac” kirakodóvásár a diákok „megunt” eszközeiből;
· papírgyűjtés stb.

A szülők tájékoztatása
A szülőknek tudniuk kell, hogy mi történik az erdei iskolában, ezért szükséges ennek a tanulási formának a bemutatása, a tervezett program konkrét ismertetése. Be kell vonni a szülőket a költségek és a programok megtervezésébe, és a finanszírozás lehetőségeinek megtárgyalásába egyaránt.

A diákok tájékoztatása és bevonása a tervezésbe
Ahhoz, hogy a gyerekek részt vehessenek a program szervezésében, pontos részletes információkkal kell rendelkezniük az erdei iskola helyszínéről, a tevékenységekről, a kihívásokról. A tartalmi szervezés mellett a
diákokat érdemes bevonni az erdei iskola élete sajátos szervezeti megoldásainak formai megtervezésébe. A gyerekek bevonása a tervezési folyamatokba nem pusztán gesztus, hanem az erdei iskolának, mint komplex projektnek a szerves része.
A program megtervezése
Legfontosabb lépés a program részletes kidolgozása, kezdve a módszerektől, a témakörökön át az értékelési rendszerig.

Mindezt azért, mert: „Tudás, használható, működőképes tudás csak tapasztalásból, az átélt tapasztalásból, az élményalappal bíró tudásból származhat.”


Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár