A könyvben 14 szerző: Ágh Attila, Antal Attila, Bíró Endre, Kerényi Szabina, Kuti Éva, Lehotai Orsolya, Nagy Ádám, Oross Dániel, Péterfi Ferenc, Sebestény István, Torma Judit, Tóth Fruzsina, Varga Áron és Zsolt Péter írását válogatta össze a szerkesztő. A kötet létrejöttében fontos megemlíteni Ágh Attila tiszteletre méltó gondoskodásának érdemeit, elvitathatatlan jelentőségét.
Ahogy arról a december elején, az Örkény Könyvesboltban tartott nyilvános bemutatón is szó esett, a témával régen foglalkozó kutatók, de egészen fiatalok és gyakorlati szakemberek is megtalálhatóak a szerzők között.
Az első fejezetben a civil társadalom elméletéről és szerkezetéről szóló értekezések találhatóak. Itt a civilek hatalmáról illetve a közjó és a civilek viszonyáról olvashatunk; aztán arról, hogy a kormányzati szándékok változása milyen szerkezeti átalakulásokat eredményezett ebben a szektorban; továbbá az alulról szerveződő mozgalmak csapdáiról.
A második fejezetbe válogatott írások a Civilek, közhatalom és közbizalom fejezetcím alatt jelennek meg. Ebben a jogi szabályozás változásainak/töréseinek alakulásáról, az államnak a civil társadalommal szembeni „bűneiről”, az ifjúság részvételi esélyeiről és a súlyok-ellensúlyok aránytalanságáról szóló írások találhatók - utóbbiban a közösségfejlesztők éves közbizalom felmérése is napirendre kerül.
A következő fejezetben civil ügyek, esetek kerülnek bemutatásra, elemzésre: a lakhatási válság, a hazai genderellenes mozgolódások, a kormányzati civilek versus „norvég ügy”; s egy, a Civil Rádióban lezajlott adássorozat kapcsán a műsorokban szereplő civil szervezetek deliberatív megszervezésének kísérletéről írnak a szerzők.
A záró-tanulmányban Kuti Éva elemzi a civil szféra változási folyamatait, azt vizsgálva, a jelenlegiek tartós trendek, vagy pusztán múló zavarok.