Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Jólét és önbecsülés a közösségi munka fényében
Szerző:
Kemény András
Sorozatcím:
Parola
Folyóirat:
Parola
Év:
2016
Szám:
1
Nevek:
Kemény András, Ernst F. Schumacher, Buda Béla, Ronald L Warren
Intézmények:
ELTE Szociális munka szak
Települések:
Burma
Tárgyszavak:
szolidaritás és piacgazdaság, tartós depriváció, morális és szociális válság; zöld közgazdaság és etikus gondolkodás; örömmel végzett munka; a buddhista országok és a Nyugat szellemi örökségeinek ötvözése; a munkavégzés közösségi tevékenység; anómia; empowerment; bázis-demokrácia; önbecsülés; közösségi munka; közösségfejlesztés
Megjegyzés:
kategória: elmélet

Esszéfüzér az ELTE I. éves nappali tagozatos, közösségi munkát hallgatók esszéi

Kemény András:
Jólét és önbecsülés a közösségi munka fényében

A kollektív típusú, közös tudaton alapuló szolidaritás a modern társadalmakban mindenütt visszaszorulóban van, de a közép- kelet-európai régióban szinte egy csapásra omlott össze. (Vercseg 2011) A piacgazdaság körülményeinek sokkterápia-szerű bevezetése nem hozta meg a várt eredményt, az itt-ott már korábban is felbukkanó anómia teljesen elhatalmasodott a magyar társadalmon és a rendszerváltás óta is tartósan deprivált, morális és szociális válsággal küzdő országban élünk.
Ernst Friedrich Schumacher munkássága máig alapja a zöld közgazdasági és etikai gondolkodásnak. Burmai tapasztalatai adták meg azt a szellemi indítást, mely arra ösztökélte, hogy felülvizsgálja a modern közgazdaságtan örökérvényűnek tételezett törvényeit, és felvázoljon egy olyan gazdasági szemléletet, amely nem a javak felhalmozását tekinti fejlődésnek, hanem az ember nemesebbé válását, amelynek szerves része az örömmel végzett munka, és az a helyi közösség, ahol ezt a munkát végzi.
Az olyan buddhista országok, mint Burma, nem láttak ellentmondást a vallási hagyományok és a nyugatias felfogású gazdasági fejlődés között. Úgy vélték, és nyilván úgy vélik ma is, hogy a szellemi egészség és az anyagi jólét nem ellenségei egymásnak, hanem épp hogy szövetségesei, és a buddhista vallási, szellemi örökségeiket sikerrel ötvözhetik a modern technológia „jótéteményeivel”. Nyugatról közgazdászokat hívtak tanácsadókat, hogy segítsék kidolgozni a modernizáció következő ötéves tervét. Így került 1955-ben Schumacher is Burmába. E munka során szembesült azzal, hogy itt egészen másként gondolkodnak a jólétről, gazdaságosságról, mint Nyugaton, a buddhista életvitel buddhista közgazdaságtant igényel, következésképpen a modern nyugati közgazdaságtan tételei nem feltétlenül általános érvényűek.
Ilyen például a munkához való viszony alapvető különbsége a nyugati és a buddhista közgazdaságtanban. Abban általános az egyetértés, hogy a gazdaság egyik alapvető forrása az emberi munka. A nyugati közgazdász erre úgy tekint, mint szükséges rosszra. A munkáltató szempontjából az emberi munka puszta költség, amit ha automatizációval nem is lehet teljesen kiküszöbölni, de mindenképpen minimalizálni kell. A munkás számára a munka kellemetlenség, dolgozni annyi, mint feláldozni a szabad időt és a kényelmet a munkabérért cserébe. A munkáltató szempontjából az ideális állapot az volna, ha alkalmazott nélkül tudna termelni, a munkavállalónak pedig az, ha munkavégzés nélkül jutna jövedelemhez. Amennyiben a munka olyasmi, amitől szabadulni kell, minden jó, ami „csökkent a munkaterheket”. Ilyen eszerint a gyártósor is, ami a termelés folyamategységeit parányi részekre osztja, hogy mindenkinek csak a végtagjai jelentéktelen és szakképzettséget nem igénylő mozdulatával kelljen a folyamathoz hozzájárulni. (Schumacher 1973:2014)
A buddhista felfogás szerint a munkának legalább három funkciója van. Egyfelől lehetőséget ad arra, hogy az ember használja és fejlessze képességit, másfelől alkalma nyílik arra, hogy legyőzze az önzést a másokkal való együttműködés során, végül pedig megtermeli azokat a javakat, amelyek az emberhez méltó élethez szükségesek. E felfogás szerint ha úgy szervezzük a munkát, hogy az unalmas és idegőrlő az ember számára, az alig különbözik a bűncselekménytől. Ez ugyanis arra utal, hogy az előállított javakat fontosabbnak tartjuk az embernél, gonoszságig híján vagyunk az együttérzésnek, és lélekpusztító mértékig ragaszkodunk az evilági lét legprimitívebb oldalához. Aki pedig szabadidőt akar nyerni a munka rovására, az nem érti, hogy munka és szabadidő ugyannak az életfolyamatnak az egymást kiegészítő részei, mint a kilégzés és a belégzés. A buddhista felfogás szerint ezért a gépesítésnek két válfaja van, mely között éles különbséget kell tenni. Az egyik fokozza a munkás ügyességét, a másik kiszolgáltatja az embert a gépnek. A manuális szövőszék egy olyan szerszám, mely segít feszesen tartani a felvetést, a gépi szövőszék viszont kultúraromboló, mert a munka emberi részét végzi. A buddhista közgazdaságtan tehát lényegesen különbözik a nyugatitól, hisz nem a javak felhalmozásában látja a civilizáció lényegét, hanem az emberi jellem megtisztításában. Az emberi méltóság és szabadság körülményei közt végzett munka javára válik a munkásnak és a terméknek egyaránt. (Schumacher 1973:2014)
Az egyik ok, amiért Schumacherre hivatkozom, az az, hogy jól látható mindebből: amit jólétnek, fejlettségnek nevezünk, azt a kultúra határozza meg. A munkavégzés nem puszta termelés, hanem közösségi tevékenység. A hozzá fűződő viszonyban a munkavégzés körülményeiben és módjában kifejezi a közösség értékrendjét, eszményeit, világhoz való viszonyát. Ott, ahol az értékek tekintetében megvan az alapvető minimális konszenzus, könnyen kialakítható egy gyakorlati stratégia, amely szerint emberhez méltó körülményeket kísérelhetünk meg magunknak teremteni. Ahol ilyen nincs, ott az energiák széttartanak és nincs előrehaladás. Ezt a magyarországi civil életben lépten, nyomon tapasztaltam magam is. A rendszerváltást követően, uniós taggá válásunkat követőn még inkább igaz, hogy jelentős anyagi források álltak rendelkezésre, melyből mára virágzó civil társadalmat lehetett volna létrehozni. Annak okait, hogy ez ma nincs, nem anyagi téren kell véleményem szerint keresni. A korrupciót szokás itt emlegetni, de ez is tünete az anómiának.
A CEORG anómia kutatásai az anómia következő dimenzióira terjedt ki: magányosság, orientációhiány, hatalomnélküliség, munkától való elidegenedés, normaszegés, a társadalom tagjaival való kapcsolat hiánya, mások problémáival való érzéketlenség. (Vercseg 2011)

Magyarország (N=1512)
Teljesen igaz Részben igaz
Mindennapi dolgaimat nem tudom befolyásolni
10 36
Gyakran érzem magányosnak magam
8 16
Manapság alig tudok eligazodni az élet dolgaiban
16 38
A munkában általában nem lelem örömömet (a foglalkoztatottak között)
6 15
A törvénysértők manapság elkerülik, hogy megbüntessék őket
38 53
Aki vinni akarja valamire, rákényszerül arra, hogy egyes szabályokat áthágjon
36 41
Senki sem törődik azzal, hogy mi történik a másik emberrel
37 47
(Tárki 2001)
„Egy, a pedagógusok értékválasztására vonatkozó kutatás nem tudott látens struktúrát, vezérlő elvet találni a pedagógus társadalom értékválasztása mögött. Ez azt jelenti, hogy az egyes nevelési elvek atomizáltan, nem pedig a pedagógus társadalom által képviselt orientációk mentén összekapcsolódva jelennek meg a tanárok gondolkodásában. A kutatás összecsengőnek véli a teljes népesség orientáció hiányával, vagyis azzal hogy az emberek alig tudnak eligazodni az élet dolgaiban.” A közös normák hiánya rámutat arra, hogy a helyi közösségek nem vagy csak kismértékben tudják betölteni funkciójukat. (Vercseg 2011)
Buda Béla meghatározásában a közösség elsődlegesen olyan emberi kapcsolatrendszert jelent, amelyben az emberek rendszeresen vagy gyakran érintkeznek egymással. Ismerősi viszonyban állnak, és a közösség földrajzi helyéhez, hagyományaihoz és értékeihez viszonyítva határozzák meg önmagukat. (Buda 1994) Ronald L. Warren a közösségnek öt funkcióját különítette el: szocializál; gazdasági boldogulást biztosít tagjainak; teret ad a társasági és társadalmi életre, és a jogok és kötelezettségek gyakorlására; lehetővé teszi a társadalmi kontroll funkcióját, valamint a kölcsönös támogatás és együttműködés színtere is. (Vercseg 2011) Buda Béla külön kiemeli a közösséget a baráti és intim kapcsolatok létrejöttében. A Warren-féle közösség-funkciók az érzelmi kötődés révén jönnek létre. A közösség a személyiség és az antropológiai értelemben vett kultúra elsődleges élettere. A diktatúrák kultúraromboló hatása tehát nem a „vigyázz, kész, tűz!”-ben érhető tetten, hanem a manipulációban és megfélemlítésben, ami az organikusan létrejövő közösségeket aláássa, vagy nyíltan rombolja. A közösségi munkának tehát Magyarországon nem kisebb a feladata, mint hogy meghatározó szerepet vállaljon a társadalom újbóli önmagára találásában.
Schumacher nem csak azért mutatta be a buddhisták felfogását jólétről és gazdaságról, hogy rámutasson az erről való gondolkodás kultúrába ágyazottságába, ezzel relativizálva a nyugati közgazdaságtan egyes általánosnak vélt tételeit. Egyfelől valóban rámutat a nyugati felfogás ellentmondásosságára, másfelől viszont felmutat egy olyan alternatívát, melyben a munkatevékenység nem robotolás, hanem emberhez méltó alkotó, építő tevékenység. Ez eszmei alapot adhat azon törekvéseknek, melyek a helyi közösségeket arra ösztönzik, hogy gazdasági, infrastruktúra hiányosságaiból adódó problémáikat közösségi összefogással orvosolják. Ez különösen vidéken tapasztalható, ahol az apró települések gyakran szó szerint a létükért küzdenek. 2014 nyarán volt szerencsém bekapcsolódni egy pályázatíró iroda tevékenységébe, ahol többnyire szociális szövetkezetek tevékenységéhez segítettünk forrást teremteni. Érdekes módon egyre inkább motivációs erővel bír a magyar közéletből való kiábrándultság is. Nem várják a messiást, egyre inkább szembesülnek azzal, hogy magukra vannak utalva. A beszűkülő lehetőségek megmozgatják nem csak az egyén, de egy közösség túlélési ösztöneit. Vagy ők találnak megoldást, vagy senki. Ez már elégséges közös alap lehet ahhoz, hogy egy faluközösség elinduljon az együttműködés felé. A magyar nép, tapasztalatom szerint, rafinált, tud, ha akar, és ha energiáit nem az önsajnálatba fekteti. Itt lehet különleges szerepe egy jó közösségfejlesztőnek.
Ha egy közösség megépíti saját magának az utat az utcájában, vagy vendégházat működtetnek együtt, vagy szövetkezetbe tömörülve kerti és építőipari munkákat vállalnak a környéken, az először is növeli a társadalmi tőkét. Lassul, majd megszűnik a nyersanyag, a munkaerő, a fiatalok és a pénz kiáramlása, és elindul az az áhított kommunikáció munkaadók, vállalkozók és munkavállalók között, amelyet a közösségfejlesztők annyira hiányolnak. (Vercseg 2011)
Az olyan együtt végzett munka során, amelyben a résztvevők kapcsolatban vannak a munka okával és céljával, tehát a közösség önmagáért dolgozik, létre jön a bizalom egymás iránt, a kölcsönös támogatás, a formális intézményeken kívül is érvényes szabályok, közös normák, viszonosság. Az együttes sikereket elérő közösség elkezd máshogyan gondolkodni önmaga és a helyi vezetés viszonyáról. Jobban kihúzza magát azon az úton, amit maga épített közös erővel, mint azon, amelyet a megyei előjáróság csináltatott a talpa alá. Lassan talpára áll fejében a világ, az önkormányzatban nem urakat lát, akiért ő van, hanem hivatalnokokat, akik őérte vannak. A társadalmi tőke növekedésével egyre inkább megszűnik a tehetetlenség érzése, megnyílik a lehetőség a tapasztalatok megosztásának, és nyitottá válik az egyén a lehetőségek megismerésére. Így jöhet létre az a belső tartás, empowerment, ami egy alulról építkező bázis-demokráciának alapfeltétele.

Források:
Vercseg Ilona (2011): Közösség és részvétel. A közösségfejlesztés és a közösségi munka gyakorlatának elmélete. ELTE Szociális Munka Tanszék és Hilscher Dezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest
Ernst Friedrich Schumacher [1973] 2014): A buddhista közgazdaságtan. In: A kicsi szép. Katalizátor Kiadó, Budapest
Buda Béla: Mentálhigiéné. A lelki egészség társadalmi, munkaszervezeti, pszichokulturális és gyakorlati vetületei. Budapest: Animula Kiadó, 1994
Tárki: Az anómia elterjedtsége és a normaszegés elfogadottsága három visegrádi országban: Magyarország, Csehország és Lengyelország. A Central European Opinion Research Group (CEORG) havi rendszeres közvélemény kutatása, 2001. február
www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a552.pdf letöltve 2016. január 6. 18:51

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár