Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Hogyan alapítsunk közösségi rádiót?
Folyóirat:
Parola
Év:
1999
Szám:
1
Oldalszám:
8-9.
Nevek:
Péterfi Ferenc
Intézmények:
Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete
Tárgyszavak:
közösségi rádió

vissza a tartalomhoz
HOGYAN ALAPÍTSUNK KÖZÖSSÉGI RÁDIÓT?

(SZABADON – A szabad, közösségi rádiózás lehetőségei Magyarországon. Ez a címe annak a kiadványnak, amelyből az alábbiakban egy fejeztet idézünk, s amely folytatása az előző számunkban olvasható közlésnek. Kiadja a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete, szerkesztő: Péterfi Ferenc.)

1. A meghatározott közösséghez, társadalmi csoporthoz kötődő rádióalapítási szándék egyik legfontosabb velejárója és első lépése, hogy a létrehozók minél körültekintőbben és alaposabban meghatározzák az általuk elképzelt rádió alapértékeit, annak küldetését.
Mivel ezeknél a médiumoknál nem a profit megszerzése, a kereskedelmi érdek a fő szándék, nem is állami küldetéssel kívülről körülhatárolt közszolgálati szerepet kell betölteniük, fontos, hogy a kezdeményezők körültekintően végiggondolják, s lehetőleg dialógus keretében megfogalmazzák azokat a célokat és szándékokat, értékeket, melyeket rádiójuk képviselni fog. Azért is kihagyhatatlan ennél a rádiózási formánál ez a lépés, mert egyik legfőbb sajátossága a közösségi rádióknak, hogy erős azonosulás jellemzi a résztvevőket, a műsorok készítőinek identitása általában kihat a műsorok tartalmára, sőt – a rádió egészére is. Ha pedig közös értékeken alapul a dolog, akkor azt valószínűleg sziszifuszi munkával, sok vitával, lépésről lépésre haladva lehet csak kidolgozni.
Ez a munka kikerülhetetlen, s ha igazán alaposan kimunkáltak a fenti kérdések, rengeteg későbbi döntés- és konfliktushelyzetben szolgál majd a közös rádiózás alapjául, bázisául ez a szellemi befektetés. Elkerülhető ezáltal jó néhány zsákutca; számtalan kihívás, új külső érdek megjelenésénél lehet biztonságot adó fogódzó, ha a kezdeteknél jól alapoztunk. S nem utolsó sorban a csoport önmagán belüli későbbi küzdelmeinek, vitáinak során lehetnek fontosak a tisztázott alapértékek.
Jellemző a hazai működő közösségi rádiókra, hogy folyamatosan igyekeznek “karbantartani” a megfogalmazott és felvállalt alapértékeiket, küldetésüket. Ez nagyon sok vitával eltöltött időt: egy közösségi normaképzési folyamatot jelent. De nem kidobott energia ez a ráfordítás, hiszen nincs szánandóbb olyan közösségi “vállalkozásnál”, mint amelyikben tisztázatlanok az alapkérdések, s a napi döntések kapkodva, gyakran önmaguknak ellentmondva születnek meg.
Tipikus, hogy ezek a szervezetek írásba is foglalják a legdöntőbb alapkérdéseket, már csak azért is, hogy a gyakran érkező új munkatársaknak legyen egy stabil elindulási, eligazodási pontjuk a rádiók – gyakran évek alatt “kihordott” – alapkérdéseiről (lásd pl. Fiksz-füzetek “A Civil Rádió kiskátéja”, másutt szervezeti-működési szabályzatok).
2. Alapvető kérdés, hogy milyen típusú szervezetet választunk a rádió működtetéséhez. A közösségi – vagy szabad – rádiók egyik alapvető jellemzője, hogy azokat nonprofit szervezeti formában működtetik. Ez azt jelenti, hogy ha bármilyen módon is keletkezik bevétel, azt “nem veszik ki” abból, hanem visszaforgatják a társaság működtetésére.
A hazai gyakorlatban a leggyakoribb nonprofit szervezeti formák az egyesületek és az alapítványok. Ezek mellett közösségi rádió nonprofit működtetésére alkalmas lehet a közhasznú társasági (kht) forma is. Aki ezek közül választja magának valamelyiket, szükséges, hogy alaposan megismerje az adott szervezeti formára vonatkozó jogszabályokat.
3. Fontos megkeresni azt a körülményt, amelyben a legkevesebb kockázattal próbálhatja ki magát egy-egy új rádióalapításba kezdő csapat.
Az egyik lehetőség önmagunk első kipróbálására, ha van a közelben vezetékes iskolarádió vagy kollégiumi hangosító rendszer. Előfordult, hogy települési ifjúsági közösség egyszerű vezetékes kihangosítással a művelődési ház, vagy az ifjúsági iroda környezetében kezdett alkalmi műsort készíteni. A Civil Rádió első felkészülésekor egy hétvégi tréning keretében több kiscsoportban egy-két órás magazint készített, amit a többiek két szobával arrébb hallgattak, s aztán közösen értékelték az első “megszólalásokat”.
Volt, ahol a helyi kábeltévé hálózatra készültek a gyakorlás során műsorok, amit előre meghirdetve, a település képújságja alatt hallgathattak az ott élők. További lehetőséget jelent, ha valakik az Interneten RealAudio formában kezdenek műsort továbbítani, bár ehhez sok technikai feltétel kell (és nem csak a jeltovábbításhoz, hanem annak vételéhez is), amivel még viszonylag kevesen rendelkeznek.
Vannak, akik hatósági engedélyek nélkül, kalózadókkal próbálják ki a rádiózás örömeit. Ennek számtalan romantikus momentuma van, sajnos a hatóságok mostanában elég határozottan fellépnek az ilyen sugárzások ellen, s ennek bizony megvan az a veszélye, hogy akit így rajtakapnak, később büntetésből sem fog legális műsorszolgáltatási engedélyt kapni.
A Médiatörvény lehetőséget kínál időszakos sugárzási engedélyek kiadására. Tapasztalatunk, hogy ezek az alkalmak igazi lehetőséget jelentenek egy-egy alakuló műhelynek önmaga kipróbálására, arra, hogy mielőtt jelentősebb anyagi és szellemi kapacitásokat beleölnének a rádióalapításba, valóságos helyzetekben kis kockázattal felmérjék saját elkötelezettségüket, energiáikat, talentumaikat is. Más kérdés, hogy a közelmúltban az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) nem engedélyezett időszakos sugárzást. Remélhető azonban, hogy ismét meg fog teremtődni ennek a lehetősége, hiszen éppen a nonprofit rádióknak fontos érdekük, hogy aránytalanul nagy anyagi ráfordítás nélkül is módjuk legyen alkalmi adásciklusok elkészítésére és sugárzására; ami azután lehetőséget biztosít a fokozatos és reális program-, csapat- és stúdióépítésre is.
4. Ha folyamatosan és legálisan akar valaki rádióműsort készíteni és szolgáltatni, akkor legalább kétféle megoldás közül választhat:
a) kábelen, esetleg az Interneten közvetíti a saját rádiójelét,
b) “hagyományosan” sugározza azt.
Az első esetben az internetes jeltovábbításnak Magyarországon jelenleg nincs semmilyen szabályozása. Ha van a működési körzetében televíziós kábelrendszer, s arra kívánja “rátenni” jelét, azon túl, hogy meg kell egyezzen a kábelrendszer üzemeltetőjével, sem az ORTT-től, de mástól sem kell semmilyen engedélyt kérnie, csupán bejelentési kötelezettsége van az Országos Rádió és Televízió Testület felé (ehhez űrlapot a hivatalban lehet beszerezni).
Ha sugározni szeretne, akkor az ORTT által valamilyen, a környezetében kijelölt és meghirdetett frekvenciára kiírt műsorszolgáltatási pályázatot kell megnyernie. (Bővebben lásd A rádiózás szabályozásának kialakulása c. fejezetben.) Ezek a pályázatok a “Művelődési Közlöny”-ben szoktak megjelenni. Ha az érintett körzetben nincs kijelölt szabad frekvencia kifejezetten ajánljuk, hogy írjon egy kérelmet az ORTT-hez (1088 Budapest, Reviczky utca 5. tel.: 267-2590*), amelyben jelzi, hogy abban a körzetben szeretne rádiót indítani, s hogy kezdeményezzen a hivatal ott frekvenciakijelölést.
5. A fentieket is összefoglalva milyen feltételei lehetnek tehát annak, hogy a helyi közösségek önállóan működtessenek rádiót:
– technikai adottságok,
– jogi lehetőségek,
– anyagi források és
– társadalmi feltételek: a közösség akarata és bátorsága, hite abban, hogy képes működtetni a rádiót, s hogy tartósan is van mások számára fontos üzenete, közlendője.
Ez utóbbihoz kapcsolódva a közösségi rádiót mint az állampolgári cselekvések egyik alapvető eszközét tartjuk fontosnak, s amikor cselekvést, közreműködést, részvételt hangsúlyozunk, akkor elsősorban nyilván nem specialisták, hivatásos szakemberek által működtetett rádióról beszélünk, hanem a helyi polgárok és azok közösségei által alapított és működtetett közösségi rádióról.
Ez a bátorítási folyamat együtt jár a tömegkommunikációban dolgozók által gerjesztett hamis mítosz lerombolásával: mi szerint ez egy nagyon összetett, nehezen elsajátítható, különleges képességeket igénylő foglalkozás. Gyakran belső fékeket, gátlásokat, előítéleteket, indokolatlan félelmeket is le kell küzdenie a helyi közösségek tagjainak, amíg elhiszik, hogy ők is képesek “médiázni”. Ez bátorító és türelmes együttműködést, sok gyakorlati helyzet megteremtését és fokozatos, alapfokú szakmai felkészítést – tehát egy folyamatos belső fejlesztő műhelymunkát is jelent.
Remélhetően az is nyilvánvaló érvelésünkből, hogy az országos, a regionális közszolgálati és a kereskedelmi rádióktól alapvetően eltérő műfajú médium, egy másféle kommunikációs rendszer keletkezik a közösségi rádiókban. Hiszen ezeknek:
– mások a szereplői: többnyire önkéntes munkát végző, közöttünk élő hétköznapi polgárok, s nem a “magasból” megismert sztárszemélyiségek,
– más a tematikája: nem a nemzetközi és országos események és nem is a pártpolitika, hanem többnyire a helyi, települési, szomszédsági események, történések, a helyi emberek-közösségek ügyei, örömei és konfliktusai,
– mások az értékei: a helyi kultúra és a tematikából következően a helyi önszerveződések, ill. az időtálló, a divat szeszélyeire fittyet hányó jelenségek, alkotások stb. bemutatása,
– más a mentalitása, a hangneme is.

Ezen médiumokban megváltozik – szinte megszűnik a távolság a műsorkészítők és a hallgatók között. A hallgató része az adások létrejöttének, abba beleszólhat, annak készítője, szereplője is lehet. Hangzásában is másmilyen egy közösségi rádió: gyakran behallatszik a környezet zaja, nincs hermetikus elzártság a stúdió és a környezet között.
Ellentétben a többi médiummal, itt nem kell a valóságot átalakítani ahhoz, hogy az a műsorba kerülhessen, az adásba illő legyen, ellenkezőleg, az adások körülményei alakulnak át a tartalomhoz igazodva. Nem a videóklippek és reklámszpotok ritmusa határozza meg a közösségi rádió üzeneteit, műsorait; azokban a gondolatok végigmondhatók, a zeneszámok lehetőleg végigjátszhatók.
Többnyire különös figyelmet fordít a közösségi rádiók jelentős része a nonprofit szektor szervezeteire, eseményeire. Ezek gyakran meg sem jelennek a többi médiumban, vagy ott csak perifériális szerepük van. S nem csak a nonprofit szektorra, de a hátrányos helyzetűekre, a sérültekre is. Ez utóbbiak megjelenése a közösségi médiában különös új színt és értékeket jelent – ennek technikai feltételeire (mozgás-utazás segítése, sajátos telefonos kapcsolatok megteremtése, személysegítés biztosítása), továbbá az érintettek szakmai felkészítésére fontos figyelmet fordítani.
Ha a kedves Olvasó, vagy a környezetében valaki közösségi rádió alapításával foglalkozna ajánljuk, keresse meg a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetét – ezen füzet kiadóját –, itt sok tapasztalattal állunk az érintettek rendelkezésére. Ennek a szervezetnek éppen az az egyik vállalt küldetése, hogy közösségi rádiók elindítását sokféle módon segítse.

Elérhetőek vagyunk az alábbi címeken:
Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete
Hungarian Federation of Free Radios
1066 Budapest, Ó u. 11. I/6.; tel./fax: (36-1) 311-1855
E-mail: szarama@freemail.c3.hu
Honlap: www.kkapcsolat.hu/szabadradio

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár