Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Romok helyett
Szerző:
Horváth Szilárd
Folyóirat:
Parola
Év:
1992
Szám:
2
Oldalszám:
17. p.
Nevek:
Gergye Rezső
Intézmények:
Vasvári Művelődési Ház
Települések:
Vasvár
Tárgyszavak:
művelődési ház, riport

Parol90

Romok helyett

Rendkívüli emberek állítólag csak rendkívüli helyzetben teremnek. Gergye Rezső, a vasvári művelődési ház igazgatója korántsem tartja magát rendkívüli embernek, pedig az alig ötezer lakosú kisvárosban a mai kultúrapály idején is pezsgő az élet: a ház ajánlófüzetében szereplő fúvószenekar, a két gitáron játszó Tarisznya duó, a heavy metal és rockzenekarok, a jazz-balett tánckar mellett egy jazz-quartett és két amatőrszínpad - az egyik egy átalakított "pajtaszínházban" - is működik, hogy a búvárklubról, az önismereti csoportokról, az életreform körről, a nyugdíjas klubról és az Optimisták Klubjáról ne is beszéljünk. Ez utóbbi havonta egyszer talk-show-t rendez, melyen a meghívott beszélgető partnerek nem világhírességek, hanem a helyi közéletben tudásukkal, életvitelükkel, vagy akár egyszerűen csak boldog kiegyensúlyozottságukkal kiemelkedő köznapi emberek, futballedzők, asztalosok, vállalkozók szerepelnek. Időnként a megszokott tárlatok mellett nejlontáska vagy szemétkiállítást rendeznek, vagy éppen punk koncert van a pöttöm színházteremben. Ha a helyzet és az ember nem is rendkívüli Vasváron, a kínálat igen. Gergye Rezső szerint viszont nem a vasvári művelődési ház jó, hanem a környezet rossz...

- Mindenki a körülményekre hivatkozik, ha valamit nem képes megvalósítani. Vasváron miből van több, mint a többi kisvárosban? Pénzből, lehetőségből? Kevésbé akadályoz a bürokrácia?
- Semmiből sincs több. Magyarországon a népművelők hetven százaléka alkalmatlan a. pálya. De az arány javul. Néhány éve még nyolcvan, régebben kilencven százalékuk alkalmatlan volt.
- Úgy gondolja. hogy a művelődési házakban csak kényelmes állást találók az elmúlt évek nehézségeit látva más munkahelyre mentek, s egyre inkább csak a megszállottak maradnak a pályán?
- Igen. Csakhogy a szakma anyagilag odáig süllyedt, hogy ez a tendencia rövidesen visszájára fordulhat. A tehetséges, mozgékony népművelők elviszik a vállalkozásokat.
- Baj ez?
- A kisvárosokban a művelődési házon kívül más tere nincs a kultúrának. Tehát nagy baj, ha tehetségtelenek kezébe kerül az irányítása.
- Ön mögött falusi népművelői múlt áll, tehát bizonyára alapos tapasztalatai vannak arról, hogy mit követelnek a népművelőtől a falvakban, vagy egy nagyközségnyi kisvárosban?
- Semmit. A véradóünnepségeken és a téeszközgyűlésen mondatott vers mellett még néhány gyerekműsort kellett produkálni és kés2. Tisztelet á néhány kivételes településnek, nem volt semmiféle komoly elvárás.
- Most van?
- Most sincs.
- Ha valaki mégis pezsgő kulturális életet szervez a művelődési ház köré?
- Akkor baj van vele. A semmit is lehet dokumentálni, valamivé dagasztani, elfogadtatni a bürokráciával. Ha százszor annyit csinál a népművelő, többnyire az is csak erre elég.
- Jó, akkor válasszuk a kérdést három részre: Mi az, amit a város vezetése vár a népművelőtől? Mit várnak a város lakói, és végül mit vár Ön az intézménytől?
- A város vezetői nem tudják, mit várnak. Addig jutottak el, hogy fontos lenne tudni, mi a feladata a művelődési háznak, de a szakemberek véleményére nem tartanak igényt. Az emberek... nem tud olyan dolgot mondani az állatkiállítást, autószépségversenyt és a sztriptízt is beleértve, ami ebben a házban még nem volt. Mert nincs más alkalmas hely. Én viszont úgy gondolom, hogy a művelődési háznak egyrészt lakossági szolgáltatást kell nyújtania, másrészt háttérmunkával kell támogatnia minden lakossági kezdeményezést. A siker az övék, a munka a miénk. ¦5sztönözni kell a létrejöttüket, és támogatni a működésüket, de mi nem akarjuk bekebelezni a megalakult közösségeket, hanem 'leválasztjuk őket a művelődési házról. Elindítjuk az együtteseket a pályán, de egy idő után már üzleti alapon működünk velük együtt.
- Tehát a művelődési ház és a népművelő munkája ily módon nemcsak szellemileg, hanem anyagilag is megtérülő befektetés?
- Ez a harmadik feladatunk, szerintem: termékeket állítunk vagy állíttatunk elő a piacra. De nagyon szeretném, ha nem kötődne minden a művelődési házhoz. Ezért örülök a pajtaszínháznak, a kocsmában, kocsmaudvaron tartott színházi előadásoknak, a városházán és az iskolában zajló rendezvényeknek.
- A főiskolán minden népművelő fejébe verték, hogy a művelődési ház - jó esetben
- nyitott közösségi ház, a népművelő pedig "katalizátor". Csakhogy van-e e8y kisvárosban annyi szellemi erő, hogy továbbvigye, amit a mégoly aktív népművelő elkezdett?
- Egyre inkább lesz, bár ma még a népművelőnek kell lennie a szellemi erőnek. Az ilyen kisváros is egyre inkább "magába fordul". Keresi azokat a dolgokat, amelyekért idejönnek, idetelefonálnak máshonnan is. Eddig importáltuk a világot Vasvárra. De néha már mi is érdekesek "exportképesek" vagyunk.
- Az ajánlóban szereplő együttesek közül melyik á1l közel a befutáshoz?
- Ez érdekes dolog. A házban a takarítónővel és az adminisztrátorral együtt heten dolgozunk. Nincs erőnk arra, hogy a városon, vagy különösen a megyén kívül komolyan menedzseljük a helyi szinten jól működő együtteseket. A jazz-quartettben fél éve nagy lehetőséget láttam, de elszaladt a jó pillanat. Senki sem bizonyította be nekik.
hogy a muzsikából egy kicsit élni és országot-világot járni is lehet, s a dolog leült.
- Megmaradt vidéki orvosok, mérnökök amatőr muzsikálásának, ami tegyük hozzá, egyébként nem baj. De Vasvár ezek szerint mégsem rúghat labdába. mert lám, még egy menedzserfélét sem tud előkeríteni...
- Menedzser lenne. Pénz nincs. Vasvár 1991-ben 3 millió 600 ezer forintot költött a kultúrára. Papíron. Ebből 600 ezer forintot mi termelünk meg, viszont a bérek, a ház fenntartása, az energiaköltség után félmillió forint sem marad a. műsorszervezésre, a tiszteletdíjakra; az érdemi munkára. S akkor még hol van az, hogy a fúvósoknak kellene venni egy fúvókát? Legtöbb csoportunk azért nincs veszélyben, mert ha nincs pénz, akkor a nincsből működik.
- Ha okos emberek Magyarország bajairól beszélnek, az elsők között emlegetik a kisközösségek hiányát. Ón is említette. hogy a közösségeket igyekeznek talpra állítani, önállósítani. Milyen egyesületek, körök vannak Vasváron?
-A haladó kultúregylet. De több egyesületi törekvés van, mert azt sokan felismerték már, hogy így újabb pénzeket lehet leakasztani. Ez fontosabb a megalakulásban, mint a közös cél.
- Ez lenne a fejlődés?
- Hát, ez is az. De fontosabb a szemléletváltozás. Néhány éve még fehér hollónak számított az, aki a saját intézményén kívül álló közösségeket erősített. A legtöbben attól féltek. hogy előbb-utóbb feleslegesek lesznek. Pedig minél több kis együttes, közösség van, annál fontosabb a kapcsolatokkal, teremmel rendelkező, napi ügyeket intéző népművelő.
- Ez most éppen fordítva van: nem ők foglalkoztatják Önöket, hanem Önök dolgoznak azért, hogy legyenek ilyen körök...
- Így van. Két-három éve azt hittem, gyorsabban megy majd.
- A pártok nem segítenek?
- A kultúrában nem érződik a jelenlétük. Talán jobb is. Ma mindenki nagybetűkkel írja ki a nevét a plakátra, ha valamiben segít., Lehetnének szemérmesebbek is.
- Ón szerint merre halad ma Magyarországon a közművelődés?
- Remélem, arra, amerre mi. A megbeszélések, tájékoztatók némelyikére elmegyünk, hátha akad használható fél mondat. De a svéd példa, a dán és még ki tudja milyen példa után változatlanul úgy gondolom, hogy ezt az intézményrendszert szét kellett volna robbantani. Most küzdünk a régivel ahelyett, hogy a romok eltakarítása után építkeznénk. Talán csak annyit még: mostanában sokan Ausztriát akarják utolérni. Én ezt nem szeretném. mert az általam ismeret oszcrák kisvárosok kulturális élete a miénkhez viszonyítva eseménytelen.

Horváth Szilárd (Grafiti) Vas Népe 1992. febr. 5.

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár