Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Nem csak térkép e táj
Szerző:
Jenei Orsolya
Sorozatcím:
Parola
Folyóirat:
Parola
Év:
2015
Szám:
1
Oldalszám:
6
Nevek:
Jenei Orsolya
Intézmények:
Térképészettel Niger jövőjéért (Mapping for Niger) projekt, Abdou Moumouni University, Niamey, EU Humanitárius szerve ECHO, European Open-Source Humanitarian Aid EUROSHA, amerikai Békehadtest Peace Corps, Humanitárius OpenStreetMap, Nemzetközi Élelmezésügyi Program, Global Voices, Rising Voices, National Geographic Magyarország, Observers, Tilos Rádió, Átlátszó, Nemzetközi Frankofón Szervezet OIF, Search for Common Ground (USA)
Települések:
Niger Nyugat-Afrik Száhel régió, Zinder, Madaoua, Gaya, Niamey, Nigéria, Mali, Algéria, Líbia, Csád, Burkina Faso, Togo, Benin, Afrika, Burundi, Kenya, Kelet-Afrikai Köztársaság, Gore (Csád), Fiji, Bhután, Mexikó, Argentína, London, Párizs, Magyarország
Tárgyszavak:
közösségi térképészet, a térképészet mint közösségfejlesztési eszköz, OpenStreetMap OSM, mapping party, önkéntesség, Google-térkép, Wikipédia, marginalizált közösségek, helyi fejlesztés, közösségi média, GPS, támogatás, ösztöndíj
Megjegyzés:
kategória: beszámoló

Jenei Orsolya:
Nem csak térkép e táj.
Közösségfejlesztés Nigerben térképészeti
és közösségi média módszerekkel

Bevezetés
Az elmúlt évtizedben az internet adta lehetőségeknek köszönhetően a közösségfejlesztés
korábban nem ismert, izgalmas módszerei láttak napvilágot, melyek mind a modern, mind a
tradicionális társadalmakban új utakat nyitottak meg. Ebben a rövid beszámolóban az
internetre alapuló közösségi térképészetet mint mód-szert fogom áttekintően ismertetni,
illetve alkalmazására egy konkrét példával szolgálni a Nigerben szerzett tapasztalataim
bemutatásával.
Nigerben, egy mikroprojekt támogatásnak köszönhetően, 2013-ban létrehoztam
a Mapping for Niger (Térképészettel Niger jövőjéért) és közösségi térképészettel
és közösségi médiával foglalkozó projektet a niamey-i egyetemen, mely a mai napig
sikeresen működik, növekszik és formálódik a hallgatók aktív részvételének köszönhetően.
A módszer itthoni alkalmazására is számos lehetőséget látok, így a hazai
közösségfejlesztés számára is új ötletekkel szolgálhat ez a beszámoló.

A térképészet mint közösségfejlesztési eszköz
OpenStreetMap, a térképek Wikipédiája
Az OpenStreetMap OSM egy internetalapú térképészeti projekt, a Wikipédia mintájára jött
létre 2004-ben, azzal a céllal, hogy egy ingyenes, szabadon felhasználható, letölthető
és szerkeszthető térképet hozzanak létre az egész világról.
A GPS és az internet korában a térképészet ma már nem csak kevesek kiváltsága.
Az OSM térképét a közösség szerkeszti, ma már több mint 2 millió regisztrált felhasználó,
akik az utak, iskolák, kórházak, épületek, éttermek és egyéb fontos infrastrukturális elemek
felvitelével fejlesztik a térképet és a térképen lévő adatokat. Ebből fakadóan az OSM
internetes térképe folyamatos alakulásban van, és az olyan városokról, mint London vagy
Párizs, ahol sokan vesznek részt aktívan az adatok naprakészen tartásában és
javítgatásában, az OpenStreetMap térképe igen pontos és részletes.
A térképszerkesztés alapjainak elsajátítása mindössze alapfokú számítógépes ismereteket
igényel, illetve egy egyszerűbb számítógépet, internetkapcsolattal. Saját példámmal
tanúsíthatom, hogy megtanulása nem okoz nehézséget (én magam sem vagyok térképész)
és a térkép szerkesztése szórakoztató, az adatfelvétel pedig egy koncentráltabb
kiránduláshoz hasonlítható. Így a folyamat maga élvezetes, az eredmények pedig
figyelemreméltóak, ugyanis az OpenStreetMap adatainak nem csak a hétköznapi
felhasználók, hanem a fejlesztési projektek és humanitárius missziók is nagy hasznát veszik.
Az OSM azon túl, hogy felületet biztosít az adatok szerkesztésére és használatára, erős közösségi komponenssel is bír. Ma már számos ország rendelkezik helyi OSM közösséggel – köztük Magyarország is –, sok helyen a fővároson túl kisvárosi, egyetemi szinteken is. Az OSM közösségek azon túl, hogy a térképszerkesztéssel kapcsolatos kérdéseiket megbeszélik, rendszeres időközönként találkozókat szerveznek, képzéseket és előadásokat tartanak, kirándulásokkal egybekötött adatgyűjtést szerveznek... az OSM kifejezésével élve: mapping party-kat szerveznek. Ezek a „party”-k lehet, hogy egyeseknek nem idézik meg egy hétköznapi buli hangulatát, de őszintén állíthatom, hogy még nem voltam olyan mapping party-n, amely ne lett volna nagyon jó hangulatú. Van valami bája ugyanis annak, amikor sok különféle ember azért jön össze, hogy saját városa, esetleg távoli vidékek térképét sajátkezűleg szerkessze. Olyan lehet ez, mint a régi idők fonója, csak itt a molyolás a műholdas kép felett történik, a végtermék pedig egy térkép, ami mindenkié.

Az OpenStreetMap közösségfejlesztő szemszögből
Közösségfejlesztő szemszögből nézve az OpenStreetMap tehát sok érdekességgel szolgál. Kihasználja az internet nyújtotta lehetőségeket, és különösen a fiatalok, a férfiak, és a technológiai érdeklődésűek figyelmének a lekötésére és bevonására szolgál remek eszközként. Jó lehetőséget teremt a számítógéppel kapcsolatos ismeretek alapjainak az elsajátítására, és így az ebből fakadó hátrányok leküzdésére, az internettől mámoros fiatalok összeterelésére és számukra egy pozitív alternatíva megmutatására, a helyi ügyek melletti elköteleződés és a nemzetközi szolidaritás fejlesztésére, és az aktív állampolgárság előmozdítására. Ezen felül átláthatóságot, közösségi akciót és közös tudást hirdet, kirekesztéstől mentesen. Feltéve, hogy van internet és számítógép hozzáférési lehetőség. Ami, mint tudjuk, nem feltétlenül evidens.

GPS-szel Afrikában
Az, hogy hogyan és miért kerültem Nigerbe, már önmagában megérne egy külön tanulmányt. Röviden csak annyit mondanék, hogy véletlenek és alaposan megfontolt lépések furcsa kombinációja vitt Afrika e részére. A véletlenek játéka tagadhatatlan: sose gondoltam volna, hogy Niger lesz az az ország, ahol az otthonom után a leghosszabb időt töltöm, és ahová gyakran látogatok majd vissza, közgazdászként pedig nem sejthettem, hogy térképészeti projektekkel fogok foglalkozni. De ettől függetlenül semmiképpen sem a véletlenek „áldozata” lettem, ugyanis egyenesen egy 4 hónapos csádi térképészeti projekt után vettem az utamat Niger irányába, amit több éves aktív képzésre járás, önkénteskedés és pályázás előzött meg.
A csádi térképészeti projekt az Európai Unió Humanitárius szerve ECHO által finanszírozott, 8 szervezet által koordinált European Open–Source Humanitarian Aid EUROSHA projekt volt. Célja a humanitárius szervezetek közötti információmegosztás elősegítése volt, ingyenes, nyílt–forráskódú szoftverekkel, legfőképpen az OpenStreetMap-pel segítségével. A kísérleti projekt, mely az amerikai Békehadtesthez Peace Corps hasonló program kialakításának az előfutáraként szolgált, 16 európai és 8 afrikai önkéntest küldött három hetes franciaországi felkészítés után afrikai országokba: Csádba, Burundiba, Kenyába, és a Közép-Afrikai Köztársaságba. Így kerültem én Goréba, egy Csád déli határán elhelyezkedő faluba, melynek különlegességét a környékén elhelyezkedő, 60 000 menekültnek otthont nyújtó, menekülttáborok adták. Így 2012 végét menekült táborok és falvak feltérképezésével, és térképészeti képzések tartásával töltöttem a Humanitárius OpenStreetMap koordinálásával, olyan szervezeteknek, mint például a Nemzetközi Élelmezésügyi Program. Már ekkor felmerült bennem a gondolat, hogy szívesen vonnám be a helyi és nemzetközi szervezeteken túl az egyetemeket is a képzési programba, de idő és erőforrások hiányában akkor erre ekkor nem volt lehetőség.

A térképészeti projektekre a régiónak, a koordináción túlmenően
is nagy szüksége van. Sok ország egyáltalán nem rendelkezik
naprakész térképpel, elavult, ’60-as évekbeli térképek lógnak
az önkormányzatok falán Csádban és Nigerben. A Google
térképén sokszor csak egy pont jelöli a városokat, a konkrét
objektumok, kórházak, iskolák és házak még nem kerültek fel
a térképre. A hagyományos térképészeti projektek ugyanis
hatalmas összegeket emésztenek fel, különösen ezeken a
nehezen bejárható terepeken, és egy profitorientált vállalat
számára nehezen indokolható a csádi falvak térképezését
előremozdítani, míg nincsenek olyan helyi vállalatok, akiken
keresztül a befektetés megtérülne. A kormánynak pedig ehhez
értelemszerűen nincsenek meg a kellő forrásai. A helyi
fejlesztési projektekhez, segítségnyújtáshoz azonban
elengedhetetlenek a térképek. Így talán már érthető, hogy
ebben a forráshiányos helyzetben miért is olyan fontos a helyi
közösségek mobilizálása, hogy az ő verhetetlen
helyismeretüket az egész közösség javára fordítsák.
Mapping for Niger, avagy Térképészettel Niger jövőjéért
Az élet úgy hozta, hogy a 2013-as évet Nigerben töltöttem.
Azon túl, hogy egy helyi szervezet keretei között hetven
kisgyereket tanítottam, tavasztól a Mapping for Niger projekt
megszervezése kötötte le az energiáimat, melyre
a Rising Voices mikroprojekt pályázatán nyertem támogatást.

Goréba, Csád déli részén fekvő kis faluba
a környező menekülttáborok térképezése kapcsán kerültem 2012 végén


Rising Voices a helyi hangokért
A Rising Voices projekt a Global Voices nemzetközi szervezet kezdeményezése. A Global Voices nagyrészt önkéntes bloggerekből és fordítókból álló közösség, amely a mainstream médiában alulreprezentált országok, események és hangok hallatására vállalkozott. Híreiket, melyeket utána számos kisebb és nagyobb nyelvre lefordítanak, a közösségi médiából vett nézőpontokkal egészítik ki.
A Rising Voices projektjük ezen belül a marginalizált közösségek hangjának felerősítésére vállalkozott. Azon túl, hogy a világ különböző pontjain megvalósuló inspiráló projektekről számolnak be, évente mikroprojekt versenyt rendeznek, melyre non-profit szervezetek, közösségek és egyének pályázhatnak civil média projektötletük megvalósításának támogatására, marginalizált közösségek körében. Így a cél a hangok felerősítésén túl a képessé tevés, valamint a kultúrák és nyelvek sokszínűségének hirdetése. 2013-ban közel 900 pályázat érkezett be a Rising Voices versenyére, melyből öt nyerte el a 3000 dolláros támogatást. Fiji, Bhután, Mexikó, és Argentína mellett a Mapping for Niger, az én nigeri projektem.
Niger Nyugat-Afrikában, a Száhel régióban helyezkedik el, szomszédjai a médiában sokat emlegetett Nigéria, Mali, Algéria, Líbia, Csád és Burkina Faso. 80%-ban sivatag által borított területét kulturálisan és etnikailag színes népesség lakja. Területe Magyarországénak tizenháromszorosa, népessége 17 millió fő. A leggyakrabban beszélt nyelvek a hausza, a zarma, a tuareg, a fulani és a gyarmati időkből adódóan a francia, mely a közigazgatás és az oktatás nyelve is. A Humán Fejlettségi Index, mely a gazdasági, oktatási és egészségügyi helyzet alapján rangsorolja az országokat, az utolsó, 187. helyre sorolja Nigert ezen mutatók alapján. Niger embert próbáló természeti környezete és gazdasági kihívásai békeszerető, nyugodt természetű emberekkel népesedett be, és az etnikai és nyelvi sokszínűsége között az iszlám vallás teremti meg a közös nevezőt, mely a mindennapi élet alapvető rendező elveként szolgál. Fővárosát, Niamey-t, 2 millió fő lakja.

A Mapping for Niger projekt célkitűzései
A Mapping for Niger projekt két fő tevékenységet ötvözött, a közösségi médiát és a közösségi térképészetet az OpenStreetMap-pel. A niamey-i Abdou Moumouni Egyetem 12 földrajz szakos hallgatóját bevonva, a cél az volt, hogy az egyetemisták szakmai tapasztalatokra tehessenek szert, aktívan vegyenek részt lakóhelyük térképének a fejlesztésében, illetve Niger sokszínűségének a bemutatásában a közösségi médián keresztül. Niger a médiában ugyanis rendkívül egyoldalúan kerül bemutatásra az esetek nagy többségében, és az emberekhez leginkább csak a szegénység és a terrorizmus gyanújának híre jut el, ha egyáltalán valami. Ebből fakadóan a Mapping for Niger fényképekkel, történetekkel, videókkal tervezett kapukat nyitni a közösségi médián keresztül, hiszen az élet természetesen sokkal sokszínűbb, a tradíciók pedig lélegzetelállítóak.

Egy térképészeti projekt hétköznapjai
A projekt első szakasza hat hónapig tartott (2013. június-december), és a csapat kiválasztásával, kialakításával és képzésével telt, valamint folyamatos közös munkával. A résztvevő 12 diák az egyetemi földrajzklub hallgatói közül kerültek ki, és igyekeztem minél több lányt bevonni. Más szempontot nem vettem figyelembe, szerettem volna, ha nem csak azoknak adódik lehetőségük a projektben részt venni, akiknek jó a számítógépes jártassága, hanem olyanok is, akik az életük során még alig jutottak számítógépközelbe. Ilyen diákból nem kevés volt, hiszen az internet penetráció az országban 1% közelében járt, illetve számos falu és városrész nélkülözi még többek között az áramellátást.
Az alapötletem az volt, hogy egy tíznapos képzés után egy-egy adatgyűjtéssel egybekötött mapping partyt szervezzünk a diákokkal mind a fővárosban, mind pedig vidéken. Arra azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy ennek megvalósítása messze áll a valóságtól. Az egyetem által ingyen rendelkezésünkre bocsátott számítógépes teremben ugyanis sok számítógép volt, de alig három működött, így egy gépen hárman-négyen dolgoztak egyszerre, ami lassította a tanulási folyamatot. Ezen kívül az internet- és áramkimaradások kiszámíthatatlansága sok nehézséget okozott, a diákoknak pedig egyértelműen a tervezetnél több időre volt szükségük a térképészet és a közösségi média alapjainak az elsajátításához. A terveket megváltoztatta még egy másik fontos elem: a nyári szünet. Sok vidéki diák csak erre az időszakra szokott hazamenni, így nem szerettem volna ebben megakadályozni őket.
Így hát alkalmazkodtunk. A tíz alkalmas képzésből, a diákok kezdeményezésére, született a hathónapos, heti több napot felölelő közös műhelymunka, melynek során mindenki elsajátította a GPS-es adatfelvételt, az OSM használatát, a blogolás alapjait és a Facebook használatát. Magával ragadó cikkek és fényképek születtek így, melyek közül sok a Global Voices főoldalára is kikerült. A nyári szünetet pedig sikerült a saját javunkra fordítani: öt diákom a vakációt a GPS-szel a kezében töltötte, és szorgalmasan gyűjtötte az adatokat az otthonáról. Cserébe kisebb mértékű ösztöndíjat kaptak, mely a hazajutásuk költségeit, illetve a helyi közlekedést és kommunikációt fedezte. Így fejlődött jelentős mértékben Zinder, Madaoua és Gaya térképe. Eközben mi Niameyben folytattuk a munkát a többiekkel, és elkészítettük az egyetem térképét, köszönetképpen a földrajz tanszéknek, valamint egy örökre emlékezetes, adatfelvétellel egybekötött kirándulást szerveztünk egy a nigériai határ mentén fekvő kis faluba, ahonnan az egyik résztvevő diák származott. A faluban a családja látott minket vendégül, napközben pedig a környék gyerekei kísértek minket körbe. Massama és Dosso így került fel a térképre.

A 3000 dolláros támogatásból négy GPS-t és négy kamerát
vettünk, a többi költséget pedig a helyi és regionális
utazásokra, kis ösztöndíjakra fordítottuk. Mindenki, beleértve
engem is, önkéntes alapon vett részt a projektben, amely azt
jelentette, hogy az egyetemre jutást és egész napos munka
esetén az ebédet finanszíroztuk. Ennek köszönhetően
12 diákot sikerült animálni hat hónapon keresztül, számos
térkép felfejlesztése és egy alapjaiban maradandó, de
organikusan változó közösség kialakítására is sor került. A
projekt bekerült a National Geographic Magyarországba,
az Observers francia és angol nyelvű oldalára, és többek között
meghívást kaptam a Tilos Rádióba és az Átlátszó kerekasztal
beszélgetésébe, valamint többször szerepeltük a nigeri tévében.
A közös munka tehát mindenképpen eredményes volt, még ha
a körülmények néha nem is voltak egyszerűek. Volt, hogy
a számítógépes termet elárasztotta az eső, máskor órákat
töltöttünk internetre várva, majd mikorra végre sikerült
beüzemelnünk, addigra elment az áram. A kulturális
különbségeket próbáltuk megfejteni, önmagunkból csapatot
kovácsolni, az egyetemen maradandót alkotni, mely
a következő generációknak is a hasznára válik majd. Nem
kevés fejtörést igényelt ugyan ez a folyamat, de úgy gondolom,
mindannyian rengeteget tanultunk egymástól és egymásról,
nem is beszélve önmagunkról.
Massama térképezésekor, mely előtte egyáltalán nem szerepelt a térképen,
az egyik diák családjánál laktunk az adatfelvétel idején

Mapping for Niger-en innen és túl
A Mapping for Niger projekt első szakasza 2013 decemberében zárult egy nagy ünnepséggel az Abdou Moumouni Egyetemen, melyen a diákság és az egyetemi vezetés is szép számmal vett részt, s az oklevelek átadását és a térképek bemutatását pedig a nigeri tévé közvetítette.
Az ünneplés után kezdetét vette egy új szakasz. Átadtam a helyemet a diákoknak, akik saját struktúrát alakítottak ki, én magam pedig onnantól kezdve csak időközönként tértem vissza Nigerbe. A változások először érthető módon döcögősen mentek, a támogatás elfogyott, a hierarchia új volt, a számítógépes teremhez, s így az internethez, eleinte nagyon nehezen jutottak hozzá. Ennek ellenére összetartottak, és egy új csapat diáknak a képzését kezdték meg rögtön decemberben, miközben különböző segédanyagokat terveztek.
A projekt lendületének megtartása végül a Nemzetközi Frankofón Szervezetnek OIF és az OpenStreetMap-nek volt köszönhető, akik anyagi és szellemi támogatásukkal felkarolták a projektet. Ennek köszönhetően a koordinátor szerepét betöltő két diák több fórumon és képzésen is részt vett Burkina Fasoban, Togoban és Beninben, mely az új tudás elsajátításán túl az utazás élményével és új barátok szerzésével is gazdagította őket az OpenStreetMap frankofón afrikai közösségén belül. A Nemzetközi Frankofón Szervezet Nigerben megrendezett ifjúsági fórumán kiemelt szerepet kaptunk, előadásokat és képzéseket tartottunk a jelenlévő fiataloknak, valamint időközönként engem kiutaztatnak Nigerbe, hogy továbbképezzem a diákokat, illetve projekt fejlődését elősegítsem. Az utóbbi időben ezenfelül egyfajta együttműködés kezd kiépülni Search for Common Ground amerikai szervezettel, akik iroda- és internethasználattal segítik a munkánkat, a diákok pedig térképekkel őket.

Ahogy említettem, időnként még ki szoktam utazni
Nigerbe az OIF-nek köszönhetően, a projekt
fejlesztésének az elősegítésére, azonban erre egyre
kevésbé van szükség, a közösség ugyanis önálló életre
kelt. Az újonnan bevont diákok képzését befejezték,
az adatgyűjtések és mapping partyk rendszeresek.
A koordinátor lány létrehozta a saját, térképészetre épülő
kezdeményezését, mely kifejezetten a lányok bevonását
célozza meg. 2015. március 8-án, a Nemzetközi Nőnap
alkalmából például nőknek szóló képzést tartott helyi
szervezetek támogatásával. De ez még nem minden.
Helyi önkormányzatokkal kommunikálnak. Egyesületet
létrehozását tervezik. A benini OSM közösséggel
együttműködést alakítottak ki, Dosso városát pedig
a polgármesterrel karöltve térképezték fel. Az egyetemi
vezetéssel remek kapcsolatot ápolnak,
gyakornokoskodnak, kutatásokban vesznek részt, nap
mint nap dolgoznak a térképen, ötletekben és tervekben
tobzódnak. Csak állok és ámulok, hogy 3000 dollárral,
hat hónap alatt, némi energia és fejtörés árán milyen
messzire lehet jutni.



Az egyetem vezetősége ugyan ingyen a rendelkezésünkre bocsátotta
a számítógépes termet, azonban az áramkimaradásokkal szemben ők is tehetetlenek voltak

A diákok folytatták szaktársaik képzését. Ezen a képen épp az egyetem egyik épülete előtt
gyülekeznek, hogy a negyedben adatfelvételre induljanak.



A nigeri diákok és Orsi

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár