Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Napló lépésről lépésre 6.: Kiskiskolás tanítók írják
Szerző:
Koronczai Józsefné, Lékáné Lehoczki Alice
Folyóirat:
Parola
Év:
1994
Szám:
1
Oldalszám:
8. p.-11. p.
Tárgyszavak:
kisiskolák, összevont osztályú tanítás, összevont osztályok, megyei statisztika
Annotáció:
Két összevont osztályban tanító pedagógus írja le tapasztalatait.

kisisk6.txt

Napló lépésről lépésre 6.

Kisiskolás
tanítók írják

Koronczai Józsefné, Fonó

Emlékezetes együttlétünkkor elhangzott sok valós állításunkat szeretném pár szóval, adattal alátámasztani, mielőtt rátérnék saját véleményemre. Talán emlékeztek, megemlítettem a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet kiadványát, mely 1992-ben jelent meg: A kisiskolák szervezése és működése - ma (Tanítás-tanulás az összevont osztályú tanulócsoportokban szerk: Sántha Attiláné).
Pár adat belőle az osztatlanul tanító iskolák összetételéről:

Megye: 1987/88. 1991/92. tanév

Baranya 33 37
Bács-Kiskun 45 34
Békés 4 2
Borsod-Abaúj-Zemplén78 72
Csongrád 21 19
Fejér 8 8
Győr-Moson-Sopron 24 25
Hajdú-Bihar 11 11
Heves 30 22
Komárom-Esztergom 8 6
Nógrád 27 29
Pest 27 22
Somogy 56 51
Szabolcs-Szatmár-
Bereg 32 26
Jász-Nagykun-Szolnok5 5
Tolna 16 16
Vas 20 25
Veszprém 14 13
Zala 19 15

Összesen 478 438

Hát ez történt 3 tanév alatt, ez a tény. Pár érdekesség még:
Jelenleg, azaz az 1991/92. tanévben 440 intézmény működik csak összevont osztályokkal. Ezekben az iskolákban 779 osztályban összesen 10249 tanuló jár, akiknek az oktatásával 1123 pedagógus foglalkozik. A kisiskolák összesen 872 tanteremmel rendelkeznek. Az intézményegységek számát tekintve az legtöbb összevont iskola Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (72) működik. Az arányt tekintve Somogy megye áll az élen, csak 30%-kal.
A legkisebb összevont iskola 4 fővel működik a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Füzérradvány községben. Az 1992. évi állami költségvetés melléklete szerint ennek a községnek az önkormányzata 462 állandó lakos után igényelt alanyi jogon támogatást. Ezenkívül még 70 olyan intézmény van, ahol a tanulólétszám nem magasabb 10 főnél. A legnagyobb iskola szintén Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Szemere községben található. Itt négy osztályban 86 gyermeket tanítanak.
Mindezeket valóban csak önismeretünk kedvéért tartottam lényegesnek.
Ezután jöjjön a nehezebbje!
Két érvet hallottam eddig - magyarázandó a bizonyítványt - öntudatos önkormányzati, vagy ,hozzáértő, szakemberektől arra, hogy miért kell megszüntetni az összevont iskolákat.
1) Elavult, korszerűtlen, nem kapnak anyagi lehetőséget a gyerekek, mint nagyobb osztatlan iskolában tanulótársaik.
2) Kihasználtsága, gazdaságilag nem megfelelő; Sokba kerül, nincs pénz.
Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy érintett lévén érzelmi, vagy erkölcsi magyarázatot próbáljak keresni és olyanokkal elfogadtatni, vagy megértetni helyzetünket, akik nem pedagógusok. Úgy gondolom a tények elől nehezebb elfutni. Tehát akik legnagyobb hanggal akarják az 1. pontot bizonyítani, azoknak kár olyan magyarázatot adni, hogy a közösségfejlesztő munka itt a leghatékonyabb. Ezt kell megkérdezni tőlük, hogy hallottak a reformpedagógiai törekvésekről, az újonnan induló kisérleti- és magániskolákról, ahol pont ilyen ,elavult, módon és direkt szerveznek heterogén korcsoportú tanulóközösségeket. Esetenként fel tudom ajánlati a mérési lehetőségeket; 7 év tapasztalata azt bizonyítja, hogy ha előfordul is első vagy második osztályban az osztottban jobb eredmény a negyedik év végére már mindig az én tanulóim győznek. Az okokat Ti is tudjátok: nem a gyerek az okosabb, nem is én, hanem a 4 év kiszolgálás nélkül; az önállóbb tanulás; az évfolyamonkénti pár gyerek, akik 1 napra sem tudnak elbújni az ismeretek állandó ,áthallása" fel és le, stb.
A 2. pont nehezebb ügy, mert két eset van:
- vagy valós, de meg lehet oldani
- vagy valós, de nem lehet (vagy nem akarják) megoldani.
A ,meg lehet oldani"-n valami olyat képzelek el, hogy megnyitom az iskolát. Elvégre úgyis kisebb, mint a nagy M¶V.HÁZ. Tartsák itt a falusi nyelvkurzust, énekkart, KRESZ-tanfolyamot, egyebeket. Ezért lehet némi tiszteletdíjat kérni, de nem az a fontos. Lehet az annyi is, hogy fedezze a világítás és fűtés költségeit. Ám lássák az emberek, hogy ezt nem lehet becsukni, mint egy boltot, mert itt annyi minden van. (Ehhez megfelelő ember, tanító, szervező, partner polgármester kell.) A ,valós/vagy nem akarják megoldani"-n, ennek az ellenkezőjét értem, amikor csak ülünk és nézünk.
A legutolsón, hogy ugyanis ,nem lehet", csak egy esetben tudom elképzelni; akkor, ha elfogynak a gyerekek. Ez ellen nem találtam fel semmit, hacsak most azt nem, amit írtam, olvastam, hogy minden tiszteletem Füzérradvány lakosaié, akik 4 kisgyerekükért áldoznak annyit, mint más falu 10-ért sem.


Lékáné Lehoczki Alice, Siójut

Benyomás
Siójut. Ez a parányi település pár km-re van Siófoktól térben. Időben, nos ezt talán a következőkkel tudnám ábrázolni.
Siójut. Valahány ház, patak, erdő, halastó. Már messziről látszik a dombon álló templom, amelyre gyakran képzelek szemet, mely mindent lát. Hallom a harang hangját, melyet mindenki hall. Szép időben nyitott ajtaja, mint kitárt karok. Hívogat.
Siójut. Kisgyerekek ballagnak az iskolába, a kisiskolába. Amikor először léptem be idegen érzések és kérdések leptek meg. Az osztályban csend volt, a tanító bácsi és körülötte a gyerekek. Egy percig Móra világát láttam magam előtt. Ebbe a tél végi csendbe egyszercsak beleragyogott a nap.
Azt hiszem ekkor éreztem azt, hogy a falu lelke, jövője, az élet ígérete ez a csöppnyi kisiskola. Ez a Tünemény, ahol még jók a gyerekek, ahol aggódunk egymásért, ha hiányzik valaki. Ez egy Tünemény, ahol kerti rozsdafarkú fészkel az eresz alatt, ahol ünnep alkalmával nem osztható a gyerekcsoport viselkedőkre és szereplőkre, hanem mindenki együtt ünnepel kívül-belül felkészülve a jeles napokra. Ez egy Tünemény, ahol büszkén meghatódva nézem ahogy a negyedikes segít az elsősnek.
Amikor eljövök az iskolából és hazafelé igyekszem gyakran jut eszembe ,gyalogolni jó". Számtalanszor gondoltam végig nagyjaink sorát, akik különböző okok miatt tettek meg hosszú utakat. Talán vissza kellene térnünk a gyalogláshoz, hiszen gyönyörű tájlírák részletei elevenednek meg, amit tanulásuk, olvasásuk során nem érezhetünk az valósággá válik. Az út szélén a sok kis virág, amikor elmegyek mellettük, nekem nyílnak. A bokrok ágain lármázó verébraj amint közeledtemre némává válik. Az út pora, vagy éppen a fűszálak harmatcseppje a verebek lármája. Mégis van benne valami örök, valami állandó, valami marandandó. De ehhez már a lelkünk kell hogy észrevegye, meglássa.
Siójut. Kisiskola. Tünemény.
A kis búzaszem csodája és a kisiskola mennyire összefügg, mennyire azonos. A falu lelke, az élet jelképe, a jövő ígérete.
Hogy ne legyen tűnékeny a ,Tünemény". Az a szem legyen ott a dombon álló templomon, a harangot mindenki hallja meg és az ajtó mindig legyen nyitva.
Hogy ne legyen tűnékeny a ,Tünemény". Tudjak meglátni, tudjak szólni mindenkihez, és tudjam kitárni a karomat.
Hogy ne legyen tűnékeny a ,Tünemény". - Ész, erő és oly szent akarat".
Siójut. - Kisiskola. Magyar falu. - Kisiskola. ,Tünemény".

Gondolat
Sokat segítene olyan gyűjtemény összeállítása, amely a következő problémákra térne ki:
- Milyen adminisztrációt szükséges és hasznos vezetni az összevont kisiskoláknak?
- Melyek azok a dokumentumok, szakkönyvek, amelyeket az iskola feltétlenül, illetve lehetőség szerint szerezzen be?
- Hasznos lenne egy szakaszos tanterv megírása, amely időben és tudásszintenként bontottan tartalmazza a tananyagot; elsajátításának lépéseit, követelményeit. Jelölve a várható nehézségeket, ezek feloldási módjait, illetve a haladási ütem esetleges gyorsítását.
- Egy tapasztalati gyűjtemény tartalmazhatná az egyes tantárgyak témaköreinek rövidebb vagy átfogóbb elemzését, a témakörökhöz legjobban használható tankönyvek, kézikönyvek megjelölésével.
- Gyakorló és ellenőrző feladatlapok összeállításához típusfeladatok vagy kész feladatsorok.
- A párhuzamosan tanítható anyagrészek kiemelésével tanterv vagy tanmenet készítéséhez vázlat közreadása.
- Hogyan lehet a készségtárgyak tanításának, sajátos alaplépéseinek előkészületeit megszervezni:
- Mik a leginkább bevált szemléltetési módok, és eszközök?
- Mely értékelési formák fejezik ki legjobban a mindenkori tudásszintet.


Burján Ernőné, Nagypirit

Nagypirit községben tanítok osztatlan osztályban. (1-3). Történetileg ez úgy alakult ki, hogy a körzetesítéssel 1974-ben megszűnt iskolát 1992. őszén indította újra az önkormányzat: összevont 1-2 osztállyal. 1993 őszétől 1-2-3. és a terv az, hogy 1994. őszétől két tanulócsoporttal 1-3; 2-4 befejezettnek tekinti az iskola kialakítást. A szükséges felújításokat, korszerűsítéseket (központi fűtés) elvégezték. Ennek alapján

első javaslatom:
egyesületünk tájékozódjon a fenntartó önkormányzatok rövid- és hosszútávú szándékairól, erősítse őket, hogy nem járnak rossz úton ezeknek az iskoláknak a létrehozásával.
A megalakulástól a mai napig gondom a megfelelő tantervek, óratervek, tankönyvek összeválogatása, elsősorban a felső tagozatot integráló körzeti iskola igényeinek a számbavétele. Éppen ezért a

második javaslatom:
a leendő egyesület adjon javaslatot a felhasználható óratervekre, tankönyvcsaládokra; olyanokra, amelyek könnyű kapcsolódást biztosítanak az osztott osztályokhoz.
Végig gondom volt a taneszközök, bemutató eszközök beszerzése. Nagyon esetlegesen és szétszórtan kaphatók.

harmadik javaslatom
a leendő egyesület készítsen, vagy készíttessen egy eszközlistát (többcélú felhasználással) beszerzési hely- és árjavaslattal.
Időnként a szülők kapnak olyan információkat, amelyekből arra következtethetnek, hogy az osztatlan tanításból hátrányos helyzetű tanulók kerülnek ki. Ennek eloszlatásán mi dolgozunk. Erre gondolva

negyedik javaslatom
szerint mégis előnyösnek tűnne, ha a leendő egyesület megkeresné tanulóink családját (levél, szórólap), amelyben a mi meggyőző munkánkat külső szervezetként erősítené.
Nem biztos, de elképzelhető, hogy osztatlan osztályokban tanítók nem a legfiatalabb korosztályokból kerülnek ki. A hosszabb távú gond elkerülése érdekében

ötödik javaslatom,
hogy a leendő egyesület keresse meg a tanítóképző főiskolákat, hogy valamilyen formában (fakultáció) tanulható legyen az osztatlan osztályokban való tanítás technikája.
Az önkormányzati terhek esetleges növekedése kikezdheti ezt az intézményrendszert, ezért végül a
hatodik javaslatom
a leendő egyesület keresse meg irányító főhatóságainkat és szorgalmazza a kisiskolák szervezeti (önálló vagy tagiskola) felépítésétől független, alanyi jogú külön támogatását, fenntartását.


Lászlóné Keresztes Rózsa, Vereb

A verebi általános iskola részben osztott iskola. 1993 márciusáig tagiskolaként működött, csak alsóval. Szeptembertől itt tanul a felsőtagozat is (5-6) külön-külön osztályt alkotva. Jelenleg a 2. és 4. osztály működik összevontan 6-6 fővel.
Magam másfél éve találkoztam az összevontság problémájával, amikor GYES-ről visszatérve egy tanteremben két osztállyal találtam magam szembe. A főiskolán nem említették ezt a formációt, így egyedüli segítség a munkámban egy könyv volt. A könyv nagy része statisztikát tartalmazott, kisebb része háború utáni órarendet, az akkor újonnan visszaállított iskolákat és pár oldalas (jól hasznosítható) óratervezetet. Mint sok kezdőnek a legnagyobb problémát a hogyan jelentette és jelenti ma is. Az 1992/93-as tanév a legnehezebb volt pályám alatt, minden jó vagy rossz dologra saját tapasztalatom útján kellett rájönnöm. Úgy éreztem, hogy nagyon keveset tudok adni a gyerekeknek és szerettem volna eltüntetni az ilyen iskolákat.
Most már egészen másképp gondolom, már látom munkám eredményét. Azok a gyerekek, akik tavaly még nem tudtak írni, olvasni, most ezeket jól tudják és felveszik a versenyt bármelyik nagy iskolából jövő társukkal, az önálló munka területén pedig jóval fejlettebbek korosztályuknál.
Sok, főképp lelki segítséget jelentett egy '93 tavaszán a Fejér megyei Pedagógiai Intézet által szervezett tapasztalatcsere Sukorón. Nagy kő esett le a szívemről az órabemutató után, amit egy nagy tapasztalatokkal rendelkező kolléganő tartott. ,Ő sem csinálja (sokkal) jobban, vagy ,Én sem csinálom (sokkal) rosszabbul, - gondoltam. Megnyugodtam és azóta sikeresebb a munkám, nagyobb az önbizalmam. Kezdő tanítónak, illetőleg összevont osztályban kezdő tanítónak nagyon fontos a más munkájának megismerése, és így a sajátjának reálisabb értékelése is.
Ezen gondolatokkal egyetértve alakítottunk meg akkor Sukorón egy munkaközösséget 5 iskolával. Ez a kis csoport elhatározta, hogy minden évben legalább két alkalommal találkozik, bemutatótanítással és szakmai problémák megbeszélésével segíti tagjait. Ősszel 10 település feletti volt a résztvevők száma és a tanítók mellett az iskolavezetők és polgármesterek is jelen voltak.
Ott is napirendre kerültek azok a pontok, amelyekről mi is beszéltünk, mint pl. a túlórák, az összevonás korlátozása, valamint a pénzhiány. Az, hogy a kevés gyerek miatt szinte képtelenség fenntartani az iskolát. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium képviselője nem tudott érdemi tanáccsal szolgálni, hogyan lehetne e gondolat leküzdeni. Problémaként merült fel a felsősök összevonása is. Nem volt (vagy nem volt ott) iskola, aki jó példával rendelkezett volna.
A magam részéről annyit tudok tenni, hogy a december elhangzottakat Fejér megyében szétkürtölöm és biztos vagyok benne, hogy a munkaközösségünk minden tagja csatlakozni kíván majd a megalakuló szakmai egyesülethez. Minél többen és többször hallatjuk szavunkat, remélhetőleg annál komolyabban veszik és egyszer csak meg is oldják a gondjainkat. Az összevont osztályokat pedig nem eltüntetni kell, hanem a tanítókat és tanárokat kell felkészíteni erre a csöppet sem könnyű munkára. Fentiek megoldásában nagy szerepet kell vállalniuk a tapasztalattal rendelkező pedagógusoknal.
Én két dolgot tűznék ki célul:
1. Véleménynyilvánítás minden gondot okozó ügyben
2. Szakemberképzés, felkészítés az összevontságra.

Dudás Jánosné és Sütőné Pásztor Ilona,
Széphalom

Széphalom közigazgatásilag az 5 km-re fekvő Sátoraljaújhely része. Az iskolánk két tanulócsoportja 1-3, illetve 2-4 összevonású. Összesen 23 fő az idei létszám. A legnagyobb gondunk, hogy felvegyük a versenyt a jólfeszerelt városi iskolákkal és az, hogy Sátoraljaújhely része a falunk, sajnos nincs önálló önkormányzata, ezért a fejlődése is lassú ütemű. Az iskolánk is tagiskolája a sátoraljaújhelyi Szlovák Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Diákotthonnak, ezért kevés támogatást kap, szinte csak a fenntartásra. Szeretnénk egy tornatermet vagy tornaszobát, fejleszteni a technikai eszközöket, jó lenne több folyóiratot, módszertani füzetet, könyveket rendelni.
A tanítás mellett szakítunk időt az ünnepségek megrendezésére, melyekre nemcsak a szülők, de a rokonok és ismerősök is jönnek. Ünnepélyes keretek között, játékos versengéssel köszöntjük a 4 osztályosokat a 10. születésnapjukon. Szoktunk vetélkedőket, betűháborút szervezni. Sokat kirándulunk a közeli Bózsva partra, erdőkbe, nyáron bográcsost főzünk, télen csúszkálunk, szánkózunk. Moziba, színházba, kiállításra megyünk Sátoraljaújhelyre, Sárospatakra. Évente egyszer messzebbre utazunk busszal, esetleg vonattal, erre egész évben gyűjtögetünk. Bevételi forrásaink a műsoros délutáni belépőjegyek ára, a farsangi tombola, hulladékgyűjtésből befolyt összegek, melyekből fedezzük a mikulás csomagokat, a karácsonyi játékokat a fa alá, a gyermeknapi ajándékokat. Igyekszünk a szülők pénztárcáját kevéssé megterhelni, inkább más jellegű támogatásaiakt kérjük: fánk sütése, jelmez készítése, bábok varrása, egyennyakkendő, csokor illetve masni készítése, cserébe a rászorulóknak a Máltai Szeretet Szolgálattól segélycsomagokat kérünk. Jó kapcsolatot alakítunk ki az óvodával, öregeket hívunk meg műsorainkra, beszélgetni, feleleveníteni emlékeiket. Ápoljuk környezetünket: iskola udvarát, utcáját, a Hősök kertjé, a Kossuth kertet, a patak partját.
Szeretnénk egy sportudvart, melybe farönkökből játékokat tervezünk, ehhez jó lenne az erdészettel kialakítani egy gyümölcsöző kapcsolatot, cserébe mi gyűjtenénk terméseket a vadak téli etetéséhez. Tervezzük még hogy minden búcsúzó negyedikes osztályunk elültetne majd egy-egy fát az iskola környékén, mely rájuk emlékeztet majd.
Ennyit önmagunkról, munkánkról, terveinkről. Szeretnénk tanulni a kollégáktól, új eljárásokról hallani (pl.: párhuzamos óravezetés), tanmeneteket, óraterveket, felmérő lapokat, új tankönyvekről véleményt gyűjteni. Ehhez kérjük az Önök segítségét.


Szegvári Józsefné, Kisgyalán

1-2-3-4. osztályos összevonásban dolgozom, a létszám ennek ellenére 1993/94-ben mindössze 8 fő. Eddig Romankovics módszerrrel, az idéntől Esztergályos könyvekből tanítok. Áldott, hibátlan módszert még senkinek sem sikerült kitalálnia, így ez sem az. Különösen a gyakorló részeket keveslem nyelvtanból, de a szövegfeldolgozásokat sem tartom elegendően mélynek a munkafüzetek alapján. Hát még a drága könyvek ,minősége".
Mivel van már némi gyakorlatom, azért sikerül - úgy érzem - teljesíteni (az elsősorban a gyerekkel de magammal szemben is állított) követelményeket. Gyakran tanítok párhuzamosan, s a differenciálás, felzárkóztatás, a tantárgyak közötti integráció, egy témakör alaposabb, jobb megismertetése - mind-mind az összevonásban rejlő lehetőségek, melyeket feltétlenül meg kell látnunk, ki kell használnunk. Persze ez minden esetben nem sikerül. A készségtárgyak tanításával (pl. testnevelés) már több gondom van, egyrészt alacsony óraszám; itt az önálló órákat sem sikerül igazán hatékonnyá tennem; s az előbb zárójelben megjegyzett testnevelés oktatásának legnagyobb akadálya: nincs tornaterem, tehát marad az osztályterem, ami raktár, szertár, stb. szerepet is betölt, mivel ez az egyetlen helyiség. Minden probléma ellenére, a gyerekek 92/93-as év végi eredményei az átlagnál magasabbak voltak - ez igazán nagyon jóleső érzés, s persze az is, hogy a felső osztályba kerülők rendesen állják a sarat. Úgy érzem, az ilyen kis csoportok igazán alkalmasak a nevelési gondok megoldására is.
Vagyis: mind a gyerekek, mind a szülők, mind a falu, s természetsen én is fontosnak, ,a falu életelemének, tartjuk az iskolát. Az önkormányzat mégis ragaszkodik ahhoz, hogy csak a 4 osztály maradása esetén hajlandó fenntartani az iskolát, holott az elkövetkezendő években, 3 összevonás esetén sem csökkenne jobban a létszám. Dönteni nem tudnak, vagy nem akarnak, mindenesetre halogatják, s - egyik képviselő szerint - népszavazásra gondolnak ez ügyben - technikai lebonyolítását úgy képzelik, hogy végigjárják a falut! - tudtommal ez nem szabályos!
Rendkívül örülök, hogy idős és fiatal emberek egyaránt egyértelműen az iskola mellé állnak. Talán van remény. Kulturális rendezvények szervezése is egyértelműen ránk hárul, s ezt ők is látják.
Az összevont osztályokban tanítók tankönyvvel, egyéb segédanyaggal való ellátását - mely erre vonatkozóan speciális - szükségesnek tartom, s biztos vagyok benne, hogy az összegyűjtött anyagok, tapasztalatok ésszerű rendezésével egy közülünk választott csoport képes lenne ezzel megbírkózni. Ám ehhez feltétlenül szükséges, hogy legyünk, hogy számunk ne csökkenjen az országban.

*

Végezetül egy dokumentum. Ezt is kisiskolás tanítók írták (alá):

Nyilatkozat

Alulírottak egybehangzóan kijelentjük, hogy a mai napon, 1994. február hó 5-én a Magyar Művelődési Intézet (Budapest, I., Corvin tér 8.) székházában közös szándéknyilatkozatot tettünk az osztatlanul tanítók szakmai érdekérvényesítő egyesületének megalakítására úgy, hogy a leendő, jogi személyiséggel rendelkező egyesületünk bejegyzését követően csatlakozzék a Kisiskolák Szövetségéhez és annak autonóm pártolója legyen. Egyidejűleg magunk közül az alábbi kollegákat ideiglenes ügyvivő testületi tagoknak megválasztottuk. Feladataikat egy évig látják el. Az első kezdő évre feladatsort fogalmaztunk és azt elfogadtuk. Alakuló ülésünkig (amelyet föltehetően 1994 tavaszán tapasztalatcsere-látogatással egybekötve rendezünk) az ideiglenes ügyvivő testület alapszabályt fogalmaz és végleges éves programot készít.

Ideiglenes ügyvivő testületünk:

1.Lékáné Lehoczki Alice
8651 Balatonszabadi, Szabadság u. 50.
2. Nagy Jánosné
3773 Sajólászlófalva, Hunyadi u. 14.
3. Koronczai Józsefné
7271 Fonó, Petőfi u. 48.

16 aláírás


A szervező megjegyzése:

A figyelmes olvasó bizonyára emlékezik még e napló korábbi fejezeteire, amelyben e társaságszervezés különféle fázisairól tudósítottam. Eddig a fentiekre jutottunk. Az ügyvivők a február eleji összejövetelen lajstromba vett problémák csoportosításán valamint az egyesület Alapszabályának megfogalmazásán dolgoznak. A társaság megállapodott abban, hogy 1994. április 7-9-e között Borsod-Abaúj-Zemplén megyében tapasztalatcsere-körutat szervez, amelynek első estéjén vitatják meg és hagyják jóvá az Alapszabályt, benne az egyesület célját, munkaformáját és az egyéb kérdéseket. Fontos, hogy ezen alkalommal minél több érintett együtt legyen, ezért valamennyi eddig megjelent kollegát közvetlenül meg is hívnak. Aki azonban csak itt olvas minderről, hivatalos lehet, ha valamelyikőjüknek idejében szól. Konkrét terveik között a Kisiskolák Szövetségének 1994. junius 21-24. közötti csillebérci konferenciáján való résztvétel szerepel még, ahol lehetőség nyílik a tennivalók további alapos megbeszélésére és a hasonló helyzetben lévők csatlakozására. Ekkorra bizonyára kialakul a közös tennivalók legkülönfélébb sora, amelyben való aktív és önkéntes közreműködés lesz a megalakuló egyesület legfőbb szervezőereje.

(beke)

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár