3933 Olaszliszka

2013 márciusában vette kezdetét az olaszliszkai közösségszervezési folyamat a település Dankó utcai szegregátumában. Gizey Péter közösségfejlesztő ekkor már másfél éve dolgozott hét bodrogmeni település között Liszkán, és több elvetélt kezdeményezésen volt túl, amelyek a szegregátumi helyzet kezelését célozták volna, ha a helyi hatalmi viszonyok ezt meg nem akadályozzák. A tapasztalatok alapján az látszott, hogy az telepfelszámolást és a roma családok integrációját a többségi társadalom ellenállására hivatkozva az egykori polgármester nem támogatja, a telep fejlesztését pedig a kisebbségi önkormányzat elnöke vetette el, mivel ilyen formán a szegregáció továbbra is fennállt volna.

Az utcán 9 ház áll, valaha 12 épült szocpolos támogatásból. A telep széléig vezetett
aszfaltos út, ugyanitt van egy közcsap is, az egyetlen vízforrás. Csatornázás nincs, áram
pár házban volt. A szemétszállítás sem volt megoldott, mivel kukák több háznál nem voltak,
megfelelően felmatricázott pedig egy sem. A szemétszállító sokszor be sem hajtott az
utcába. 2013-ban 11 nukleáris család élt a Dankó utcán és összesen 42 gyerek. 4 férfi
dolgozott közmunkaprogramban, a többi felnőtt alkalmi munkából igyekezett kipótolni
szociális jövedelmét.
Ajtóról ajtóra haladva kezdődött az emberek ügyeinek feltérképezése, majd közösségi
beszélgetések során állították az érintettek fontossági sorrendbe azokat. Így elsőként a
szemétszállítás ügyével kezdünk el foglalkozni. A helyzetben érintett szereplők a lakosokon
kívül a Zemplén Hulladékkezelő Kht.; a polgármester, mivel a felgyülemlett szemét nagyrészt
önkormányzati tulajdonon állt a földhivatali adatok szerint; és a szociális ügyintéző, aki a
családok lakhatási támogatásából visszatartotta a szemétszállítási díjat, esetenként
olyanoktól is, ahol kuka sem volt. A közösség döntése alapján kerekasztal beszélgetésre
hívtunk minden érintettet, ahol közös terv és felelősségvállalás született az ügy megoldása
érdekében. A szemétszállító vállalta a meglévő kukák felmatricázását, és kedvezményes
Dankó Pista utca, fotó: Kovács Tímea Éva áron használt tárolókat ajánlott megvásárlásra. A lakosok 55 zsáknyi szemetet gyűjtöttek
össze, ami a Te Szedd! program keretében került elszállításra, a hulladékszállító- és a
szociális regiszter frissítésre került.

Másodikként az út leaszfaltozásának kiharcolása került sorra, ami mellett több érv szólt: a szemétszállító sem szívesen hajtott be esős időben az utca emelkedőjére, a kicsiket pedig szüleik szerint gyakran bántották iskolában, óvodában, amiért sárosan érkeztek. Ebben az ügyben a fő szerepet az utcán élő közmunkások töltötték be. Kampányt indítottak, melynek fő érvei, hogy az aszfaltozási munkát elvégzik, a közmunkaprogramban van elégséges nyersanyag, a Dankó Pista út pedig az egyetlen olyan belterület, amelynek nincs burkolata. Elsőként brigádvezetőjüket nyerték meg szövetségesnek, majd egyre többeket, míg a polgármester engedett kérésüknek, így az utca közmunkásai elvégezhették az aszfaltozást.

A tél közeledtével a közösség felülbírálta korábbi listáját és a téli tüzelő ügye mellett döntött
következőként. A megoldandó feladat immár sokkal nagyobb volt. Az ügyben roma és nem
roma emberek egyaránt érintettek voltak a település szegényebb részein szétszórtan,
becslések szerint az 1700 fős lakosságból közel 600-an. A tél és a tavasz időszaka ennek
megfelelően az ő elérésükkel zajlott, új közösségi vezetők felkutatásával,
kapcsolatépítéssel. A nyáron tartott közösségi beszélgetésen már a település több pontjáról
érkeztek az ügyben érintettek, romák és nem romák egyaránt. Az összegyűltek két
megvalósítandó stratégia mellett döntöttek. Egyrészt saját kapcsolati hálójuk mentén
felkerestek helyi erdősgazdákat, akik közül egy beleegyezett, hogy irtásra szánt növendék
fákat és tuskókat termelhetnek ki és munkájukért cserébe vihetnek haza az emberek.
Így 2014 augusztusában 15 liszkai roma család 80 m3 fát termelt és szállított haza ingyen,
összesen 463.000 Ft. becsült értékben, ami 84 ember számra jelentett könnyebbséget a
fűtési szezonban. Másrészt aktivistáink agitációba kezdtek annak érdekében, hogy a
polgármester az előző évek gyakorlatától eltérően pályázzon szociális tűzifát a
rászorulóknak. A nyomásgyakorlás az önkormányzati választások közeledtével különösen
hatékonynak bizonyult a kezdeti sorozatos elutasító válaszok dacára. Mihelyt az ellenjelölt
Stratégiatervezés. Fotó: Fercsák Elemér kampányában kiemelte a szociális tűzifa ügyét ígéretei között, a regnáló polgármester

leadta a pályázatot, így 3,7 millió forintnyi tüzelőhöz juthattak a település lakosai rászorultság szerint. Ugyanekkor az őszi választások zárultával a település új polgármesterrel büszkélkedhetett, és teljesen kicserélődött Roma Nemzetiségi Önkormányzattal, korábbi aktivistánk elnöklésével.

A szervezési folyamat támogatásaként a helyiek szükségleteinek megfelelően, rendszeres
közösségi eseményeket szerveztek roma emberek fokozatosan bővülő létszámmal, utóbb több
száz fős lakos részvételével, különös tekintettel a fiatalokra és gyerekekre, akik számára kevés
tevékenység érhető el helyben. Ezek között egyaránt megtalálható játszóház, nyári tábor, Mikulás
ünnepség, vetítés, Cigány-bál, Majális, Puja Gyesz (gyermeknap). A fiataloktól származó ötlet egy
Facebook oldal is, ahol ezek az események láthatóságot kapnak. Ez lett a 3933.Sukar, azaz a
település irányítószáma, ami gyakran felbukkan a helyi romákra tetoválva.
A liszkai fiatal romák visszatérő álma egy közösségi tér, melyet teljesen a sajátjukénak érezhetnek.
60 fő részvételével tartott közösségi tervezésen töltötték fel tartalommal ezt a jelenleg még
képzeletbeli teret, ami az alvégen állna. A legfontosabb szempont, hogy maradéktalanul
sajátjukénak érezhessék. Nem szeretnének intézményi vagy szervezeti befolyás alatt állni. Kitéve
lenni a többségi társadalom irányításának, projektektől függni. Szerény eszközöket, sok játékot, és
eltérő funkciókat helyeznek a házba, melynek már neve is van: Birkanyíró.

Az első zetor fa hazaszállítása. Fotó: Kovács Tímea Éva

Az internet és a számítógép kulcsfontosságú, mert kinyitja a világot. Meséket néznének a kicsik, táncolnának, zenélnének, buliznának a nagyok. A fiúk edzőteremről álmodnak, az idősebbek a roma kultúrát ápolnák, romanit tanulnának. Van, aki tetoválna, graffitizne, van, aki hajat vágna - a név is részben innen ered.

Legalább akkora álomnak tűnik a Birkanyíró ma, mint 2013-ban az aszfalt, a szociális tüzelő, az új kisebbségi elnök vagy a nyári tábor. De mára megtapasztaltuk már, hogy vannak álmok, amelyek hétköznapi hősök kitartó munkájával valóra válnak, még Olaszliszkán is.

Nyári tábor. Fotó: Sándor Kornél