Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Francia anzikszok
Szerző:
Horváth Ágnes
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Követő program segédanyaga
Év:
1995
Szám:
1
Oldalszám:
16. p.
Tárgyszavak:
hajléktalanok támogatása, Munkával Segítő Központ, kölcsönösségi bank, helyi rádió, Franciaország, francia

Francia anzikszok

Aubusson. Középkori város, szűk sikátorszerű kacskaringós utcáival, öreg templomával és a rajta díszelgő toronyórával. Ebben a városban láthattuk a hajléktalan, munkanélküli fiatalok házát, a

"Munkával Segítő Központot",

azaz a C.A.T.S-t (Centre d'Aide par le TRAVAIL). Az otthon igazgatójától a következőket tudtuk meg:
A C.A.T.S. nonprofit egyesület. A befolyt nyereséget újra visszaforgatják munkájukba, hogy a fiatalokon segítsenek.
A ház 16-25 éves fiataloknak ad otthont. Helyet kaphatnak mindazok, akiknek problémájuk van. Hogy kerülnek velük kapcsolatba? Utcai munkások - akik nem az ő alkalmazottaik - és önkéntes segítők próbálják megkeresni azokat a fiatalokat, akik legifjabbak és a legtöbb problémájuk van (azért 16 éves kortól, mert itt is addig tart a tankötelezettség). Az elmúlt 15 évre jellemző nyomasztó számú munkanélküliség nagy mértékben rombolja a családi környezetet. Az iskola befejeztével a fiatalok jelentős hányada is munkanélküliként kezdi "felnőtt" életét. De az itt élő fiatalok egy része nem családban nőtt fel.
Meddig élhetnek itt? Nincsenek ilyen előre megfogalmazott határok. Az itt dolgozó szakemberek feladata és célja a fiatalok autonómia felé kísérése. A beiskolázás, munkahely-teremtés, az önálló élet feltételeinek megteremtése a feladat. Ezt a célt szolgálja, hogy a C.A.T.S. a városban albérleteket és lakásokat tart fenn. Ide költöznek ki az önállósodni vágyó és tudó fiatalok, akik először szoros, majd egyre lazább szállal kötődnek a házhoz.
A Munkával Segítő Központban 70 fiatal él. Részben önálló szobákban, részben párok (nem házaspárok) apartmanokban. De igen nagy a már kiköltözöttek száma is.
Áhun! az előzőhöz hasonló romantikus kisváros. Itt is egy nonprofit vállalkozást működtető egyesületet láttunk. Ez az egyesület fogyatékos emberek részére biztosít munkát. Az egyesület mérte fel, hány ember érintett, majd megkeresték azokat a munkalehetőségeket, amelyeket a gazdaság igényel. Így alapítottak városi mosodát, egy - a helyi árakat is leszorító - éttermet és egy, a vasútépítéshez szükséges "béléstestet" betonból kiöntő üzemet. Az étterem - melynek vendégei is voltunk - mozgássérültek munkahelye. Mozgássérültek dolgoznak a konyhán és ők a kiszolgáló személyzet. Mivel a vállalkozás nem profitorientált, célja, hogy rokkant embereknek elfoglaltságot és az állami ellátás mellé jövedelemkiegészítést biztosítson, ezért az árak alacsonyak. A szolgáltatások népszerűek és keresettek.
Egy másfajta élményt jelentett a következő találkozó.

A Crédit Mutuel

jelenleg a legerősebb bankhálózat Franciaországban.
1882-ben három parasztgazda hozta létre ezt a kölcsönösségi bankot, mely mozgalommá szélesedett és behálózza az egész országot.
Ötféle hitelkonstrukciójából a mezőgazdasági I hitel a legfontosabb. De nyújtanak hitelt ingatlanok és ingóságok vásárlására éppúgy, mint a vállalkozások támogatására.
Fontosnak tartják a szociális és kulturális munka támogatását. Így évi 90 ezer Fr-al támogatják a MJC-t, azaz a Gueret városban működő ifjúsági és művelődési házat. De az Egyesület, készpénzzel történő támogatásán túl egyéb módszereket is alkalmaznak.
Nekem például a legjobban a következő tetszett: az M.J.C. a bank támogatásával kiállítást rendez, a megnyitóra meghívják a Crédit Mutuel legjelentősebb ügyfeleit. Az ünnepi beszédben természetesen elhangzik, hogy a kiállítás nem jöhetett volna létre a bank anyagi hozzájárulása nélkül. Ez erősíti a bank helyzetét, ráadásul értékes programmal ajándékozhatta meg ügyfeleit. Az ügyfelek pedig egymást látva, megerősítve érzik azt a döntésüket, hogy ezt a bankot választották. A ház pedig? Újabb szponzokokat, találhat.
Gueret város

helyi rádiója

vendégszeretetét is élvezhettük. Az igazgató bevezetőjéből megtudhattuk, hogy a Rádió '. France a legnagyobb állami rádió. A Rádió .. France Cruse pedig a legnagyobb megyei, illetve ¦ helyi adó. Itt negyven ember dolgozik. Újságírók, műszakiak és az adminisztratív személyzet.
A rádió helyiségein Marie, aki rádióanimátor a közkedvelt műsorvezető kísér végig bennünket. Bemutatja a stúdiót és a technikusok szobáját, a vágószobát és a szerkesztőséget, a hanglemez, és CD-tárat. Rádióanimátor - magunk között. keressük a fogalom pontos magyar megfelelőjét. - Érdekel benneteket az én definícióm? - kérdezi. Bólintunk, mire ő: - Olyan újságíró, aki tud. mosolyogni.
Egyik reggel végignézhettem, hogyan dolgozik. Nyolc és tíz között egy zenés telefonos magazinműsort vezet. Egy-egy beszélgetés 1-3 perces, és mindenről szól, amiért a hallgatók betelefonálnak. Igazán személyes hangvételét egy apró ' trükkel biztosítják: A hívást az ügyeletes veszi, fölírja a telefonáló nevét és az üveglapon át megmutatja Marie-nek. Mikor a technikus bekapcsolja a hívót, ő már keresztnevén .szólítja. Ottlétem alatt házastársi összezördülésről éppúgy ' volt szó, mint főzési tanácsokról. Némelyik beszélgetés után több hallgató is elmondta véleményét, tanácsát.
Megérkezésünk másnapján Marie a rádió hullámhosszán interjúban tudatta: Budapestről közösségfejlesztők érkeztek. Két nappal később, az első szabad programon a városban sétálva, eltévedtem. A franciát nem beszélve, több sikertelen kísérletet tettem, hogy megtudjam, hogy' jutok a Művelődési házhoz a megbeszélt találkozóra. Az üzletben, ahol próbálkoztam, a kiszolgáló fölragyog: - Rádió? Marie? - kérdi. Bólintásomra telefonál, majd bezárja a boltot és elkísér a találkozóra.

Horváth Ágnes



Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár