Követő program, Okány

Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:	Követő program, Okány
Szerző:	Kovács Edit
Folyóirat:	Parola
Állomány:	Roma program
Év:	2002
Szám:	1
Oldalszám:	17 - 21

Tartalom

A helyi közösségi munkát végzi: Lingurár Sándor
Külső, segítő szakember: Kovács Edit

Minden ember életében vannak „piros betűs” munkák, nekem ilyen munka az okányiakkal való együttműködés. Írásomban a számszerűen, programszerűen kevésbé mérhető – emberi, felfogásbeli – változásokra, illetve a segítő (fejlesztő) feladataira, lehetséges szerepeire szeretnék utalni.
E munka eredménye kettős, egyfelől helyi jelentőségű (közösségi önszerveződés, munkahelyteremtés, közösségi tér kialakítása, stb.). Másfelől példa arra, hogy egy a településen kisebbségben lévő cigány lakossági csoport is lehet kezdeményezője, majd a megvalósítás során képviselője olyan ügynek, amely nem kizárólag a cigányságot érinti (szegénység, munkanélküliség, közösségi hely hiánya, stb.); s ezáltal talán enyhíthető a szegregáció azon formája, amikor minden program, amelynek a cigányok a kezdeményezői vagy jellemzően ők a kedvezményezettjei, kisebbségi ügyként kezelendő.

1. A kiindulási helyzet, az első benyomások

A követő programot megelőzően a belső közösségi munkás és a külső segítő nem találkoztak, így a munka a személyes ismerkedéssel kezdődött. E beszélgetés alkalmával még kevésbé érintettük a települést, annak helyzetét, vagy a lehetséges közös munka körvonalait. Ezt az első okányi látogatásom utánra halasztottuk.
Okány, Békés megye keleti peremén, a román határ közelében fekszik. A település vasúton közelíthető meg Gyula vagy Gyoma érintésével. Okány lakossága évről évre fogy, lassan alig több mint háromezer. A 28 cigány család a településen, szétszórtan él, formalizálódott szervezetük a Békés Megyei Cigánylakosok Okányi csoportja. Az egyesületnek nem csak cigány tagjai vannak.
A közös munka első szakaszát az egyéni beszélgetések és a faluban való séta jelentette, melynek során néhány intézményi találkozás után családokat látogattunk meg, és beszélgettünk velük településük helyzetéről és arról, hogy ők hogyan érzik itt magukat.
A falu néhány hangadója készített egy kérdőívet, és a lakosság körében kérdezgettek. Feldolgoztuk a kérdőíveket, s az eredmények ismertetésére lakossági fórumot hívtak össze. Ez jó alkalom volt a mi munkánk és az én személyem bemutatására is.
A nyilvános beszélgetésre megtelt a település könyvtára, mely a művelődési házzal ellentétben, ingyen adott otthont a találkozónak. A falubeli emberek nagyon érdeklődőek, nyitottak, kezdeményezőek voltak, és roppantul élvezték a kötetlen helyzetet, hogy helyi ügyeket lehet kibeszélni, lehet róluk vitatkozni. A beszélgetés fonala gyakran nem állt meg a nehézségek felsorolásánál, tele voltak ötletekkel, új és jobbító elképzelésekkel. A külső ember személye több szempontból kapott szerepet. Kívülállósága elmondatta az emberekkel a történetek előzményeit, részleteit. Más szempontból a „messziről jött embert” képviselte, akitől meg lehetett kérdezni, hogy „hallott e már ilyenről”, „igaz e az, hogy…”, „miként van ez az ország más részein?”.
Az első találkozást több követte, az emberek szerettek beszélgetni egymással. A találkozások alkalmával nem az ötletek felszínre hozatala jelentette a kihívást, hanem azok minél alaposabb megbeszélése, hogy senki felvetése ne maradjon visszajelzés nélkül.

2. A munka megtervezése (várt eredmények)

A közösségi beszélgetések alapján körvonalazódott a mi munkatervünk is, a következő ügyek mentén alakultak:
– munkahelyteremtés,
– helyi nyilvánosság és információáramlás segítése,
– kulturális-oktatási tevékenységek bővítése,
– civil érdekképviselet.
A feladatok idővel összefonódtak, és kirajzolódott egy egységes terv. A második és a harmadik pontban megfogalmazottak egy születendő „közösségi ház” funkcióit jelentik, melynek eléréséhez elengedhetetlen a negyedik pontban szereplő érdekképviselet fejlesztése.
A feladatok világos megfogalmazását követően a társaság hivatalosan is megalakult, Együtt Okányért Egyesület néven. A beszélgetéseken és az alapításban egyaránt részt vettek a település cigány és nem cigány lakosai is. „Az alapítók célul tűzték ki maguk elé az okányi emberek jólétének előmozdítását, a szociálisan nehéz helyzetű családok, közösségi vállalkozások segítését. Emellett fontosnak tartják a település kulturális életének előmozdítását, hagyományok felkutatását, rendezvények szervezését, s ezt egy közösségi ház létrehozásával kívánják elősegíteni. Az alapítók továbbá célul tűzték ki a település gyerekeinek, fiataljainak kiemelt támogatását, és a településen élők érdekképviseletének megszervezését. Ennek megvalósítása érdekében a fent említett négy munkacsoportban munkatervek készültek.
A település önkormányzati képviselői, illetve a helyi intézmények vezetői nem vettek részt ezeken a beszélgetéseken, de a frissen alakult szervezet vezetősége folyamatosan tájékoztatta őket a társaság üléseiről, terveiről és együttműködéseket kezdeményezett különböző területeken. Milyen tervekről volt szó? Üresen álló önkormányzati ingatlan díjmentes bérbevétele közösségi ház céljára állagmegőrzésért; közös iskolaiegyesületi kiskert; táborozási program; idősek, rászorulók segítése kölcsönösségi alapon, stb.
Eredeti elképzeléseink és a közösségi megbeszélések alapján munkánk célja a következőképpen fogalmazódott meg:
– a közösségi munkás szakmai fejlődésének segítése, kapcsolatainak erősítése, bővítése;
– a közösségi munkás szerepének megerősítése a lakosság és a települési vezetők körében;
– a közösség kezdeményezéseinek támogatása, eredményes program(ok) szervezése;
– „közösségi ház” alapítása, rövid és hosszú távú programjának kidolgozása, működési feltételeinek megtervezése, azok biztosítása;
– kiemelt figyelmet kell szentelni a munkahelyteremtő, illetve a megélhetést biztosító programoknak, valamint a közösségi vállalkozás lehetőségeinek.

3. Közösségfejlesztő munka Okányban

3.1 Egyéni és közösségi beszélgetések
A munka első lépései az egyéni beszélgetések voltak. Ennek keretében személyeket, családokat látogattunk meg a településen. A látogatásokat a közösségi munkás előzetesen egyeztette, majd közösen látogattunk el mindenkihez. A beszélgetések alkalmával az emberek kezdetben zárkózottak, de kíváncsiak voltak: Ki az az idegen, aki kérdezgeti őket? Miután több személyes információ volt a birtokukban a külső segítőről, zökkenőmentesen megindult a beszélgetés.
A munka első szakaszában készült egy kérdőív, melyet a közösség aktív tagjai kiosztottak szomszédaiknak, ismerőseiknek. A sokszorosításban és a terjesztésben az óvoda is részt vett, így a kisgyerekes szülőkhöz is könnyebben eljutott e lap. A szétosztott 280 kérdőívből 116 érkezett értékelhetően vissza. Az eredményeket összesítettük, s főbb gondolatait mellékeltük a nyilvános beszélgetésre invitáló meghívó mellé.

Az egyéni és a közösségi beszélgetések alkalmával a következő gondolatok körvonalazódtak bennem:
– Az emberek alapvetően tájékozatlanok a település ügyeiben, csak a kézzel fogható „eredményeket” látják, de a dolgok hátteréről nincsenek információik.
– Alapvetően elégedetlenek a település vezetésével, nem ismerik állampolgári jogaikat, lehetőségeiket. Idővel ez a benyomásom kiegészült azzal, hogy a jogok és lehetőségek ismerete csak keveseknek elegendő ahhoz, hogy éljenek is vele. Nem okányi specialitás, hogy hiányzik az a demokratikus gyakorlat, ahol minden szereplő ismeri, és gyakorolja is jogait, kötelezettségeit. Így a hatalom bizalmatlanságként, kvázi „lázadásnak” él meg minden érdeklődést, számonkérést, nem szokta meg e jelenséget, és nem tud mit kezdeni vele.
– A településen a legnagyobb problémát a munkanélküliség és a nehézkes közlekedés jelenti, ami jelen esetben összefügg, hiszen a településen kívüli munkavállaláshoz az utazás elengedhetetlen.
– A települést ellátó intézményekkel alapvetően elégedettek az emberek, az egyetlen visszatérő hiányt a közösségi tér jelentette. A művelődési ház nem nyitott a lakosság részére, nem szolgáltat, nem biztosít nyilvános teret.
– A közösségi munkás elfogadott és elismert ember, mind a cigány, mind a nem cigány lakosság körében. Munkája és annak eredményei vitathatatlanok, és az emberek számára ismertek erőfeszítései a közösség boldogulása érdekében. Az emberek jó néven veszik szervezkedését, de az intézményi környezet támogatásában nem bíznak.
– Az emberek alapvetően segítőkészek, hamar felajánlják segítségüket, kapcsolataikat a számukra fontos ügyekben. A nyilvános beszélgetések alkalmával aktívak, kezdeményezőek voltak. Jellemzően, az aktivitás nem állt meg a szavak szintjén, a vállalásokat komolyan vették, és a beszélgetések vezetői a következő alkalmakkor ezeket számon is kérték.

3.2 Formalizálódás
A településen a bíróság nyilvántartása szerint sok civil szervezet alakult, de beszélgetéseink során, néhány kivétellel, nem tudták beazonosítani azok tagságát, nem ismerték e szervezeteknek a tevékenységét.
A közösségben hamar megfogalmazódott egy jogi személyiségű szervezet szükségessége, így már a második-harmadik közösségi beszélgetésen megalakult az Együtt Okányért Egyesület. Az egyesület tagságában a cigányság aránya erőteljesebb, mint a település egészén, a romák tagként és vezetőként is szerepet vállaltak. Ez a szervezetalapítás több szempontból is fordulópont volt a munka kapcsán:
– Okányban nem fogalmazódott meg olyan probléma, mely kizárólag a cigánylakosságot érintette volna, vagy amely indokolttá tette volna, hogy a kezdeményezés ne nyisson a cigányság köréből a település teljes lakossága felé.
– Az emberek számára fontos szempont a munkavégzés, és ennek szellemében választották vezetőiket is. Az egyesület vezetése szintén vegyes összetételű, ez alátámasztotta, hogy céljai sem irányíthatók szűken egy települési csoportérdek felé. Ez a cigányok és a többségi társadalom képviselői számára értelmezhetetlen és feszültségkeltő volna, hiszen ha közösek a problémák, akkor a céloknak is azoknak kell lenniük.

3.3. Munkahelyteremtés
Nagy kihívást jelentett az elvárás, hogy fő célként azt határozták el, hogy ki kell járni a közösségi ház ügyét és munkahelyet kell teremteni. A közösségi ház gondolata sok ember számára összekapcsolódott a munkahelyteremtéssel, hiszen a településen nincs lakossági számítógép- és Internet-hozzáférés, faxlehetőség, tanácsadás (szakértői konzultáció). Hamar bekerült a ház funkciói közé a képzési színtér, mellyel megvalósítható, hogy ne kelljen eljárniuk a településről az embereknek (többletköltség), s a gyerekfelvigyázás megoldásával az otthon lévő kismamák is részt tudnának venni képzéseken, továbbképzéseken.

3.4. Segítő kezek az idősekért
Ez a program az első sikere lett az egyesületnek. Az ötlet a település statisztikai adataiból eredt, amiből kiderült, hogy igen magas a településen élő idős emberek száma (3000 főből, 750 hatvan év feletti).
Az egyesület által készített felmérésből kiderült, hogy szinte mindenkinél van olyan ház körüli teendő, amelynek elvégzése gondot okoz, s elkelne a segítség. Ezen igények alapján, az egyesület szolgálatot szervezett, mely kezdetben a munkaügyi központ és a helyi önkormányzat, majd a Soros Alapítvány támogatásával működött.
A programban hét fő dolgozik, de nem csak ez a jelentősége, hanem
– az emberek megtapasztalhatták, hogy megvalósítható ötletet gondoltak ki;
– olyan célcsoportot érint, akiknél e segítségnyújtás nem pusztán fizikai természetű, hanem mentális tartalmú is;
– az emberek a programban megtanultak felépíteni egy rendszert, szabályokat alkotni, majd folyamatosan működtetni azokat;
– sajátos kapcsolatrendszer és munkamorál alakult ki a résztvevők között.
A munka menete: az idősek, rászorulók jelzik a szükségletet, ezt követően meglátogatja őt a majdani segítője. E látogatás alkalom a személyes találkozásra, a bizalom megalapozására, s egyben előkészíti a szerződéskötést. A szolgáltatás a célközönségnek díjtalan, szerződésre azért van szükség, hogy mindkét fél biztosítsa magát: a szolgáltató, hogy milyen jogcímen tartózkodik ott a dolgozója, és milyen feladat ellátásával lett megbízva. A szolgáltatást igénybevevő pedig, hogy tisztán lássa milyen szervezettől, ki fog érkezni, mit fog csinálni, és ez neki mennyibe kerül. A szolgáltatásért cserébe (nem szükséges, de) bármit fel lehet ajánlani, így a „rászorulók” is azt érzik, hogy valamivel viszonozták azt, amit kaptak. A felajánlások (természetbeni és pénzbeni egyaránt) az egyesület vagyonát, lehetőségeit növelik.
– A program behatárolt kerete rákényszerítette az embereket, hogy tervezzenek és a pályázati támogatás lejártát követően is gondoskodjanak a program folytatásáról. A megoldások között szerepel a szolgáltatás részbeni piacosítása, a vállalkozók, az önkormányzat, a lakosság felé, amelyből fedezni lehetne azok költségeit, akiket támogatni kívánnak.

3.5 Egyesületi paprikatermelés
Felajánlott földterületen, támogatásból paprikát ültetett az egyesület tagsága, melyet váltva gondoztak. A megtermelt paprika ára egy az egyben az egyesülethez került, mert a tagok munkájukkal támogatták a szervezetet, amelynek vagyona ezzel is gyarapodott.
E gondolat és a megvalósítás is valódi közösségi akció volt, melyben azok is erőteljesebben jelezhették hovatartozásukat, akik az egyesület vezetésében, a pályázatok megírásaiban annyira nem vettek részt.

3.6. „Tyúkültetés”
Támogatott program, melynek keretében 7 család kap akkora tyúkmennyiséget, mely – első szakaszban – a család igényeit elégíti ki. Ez idő alatt megismeri a tyúktartás gyakorlatát, majd a második szakaszban már képesnek kell lennie piaci termelésre is. Ez a program is az egyesület kezdeményezése, de erősen támogatásfüggő, kevesebb benne a nóvum, de elengedhetetlen mind az emberek jóléte, mind pedig az egyesület megerősödése, elismerése szempontjából.
3.7. A közösségi ház ügye
Miután a közösség nem tágított eredeti szándékától, és önálló nyilvános közösségi tér kialakítását szorgalmazta, megkezdődtek a tárgyalások a település önkormányzatával.
Az egyesület felkutatta az üresen álló ingatlanokat, az önkormányzat pedig mérlegelt, majd többszöri nekifutás után döntött, és a társaság megkapta a volt tűzoltószertár épületét. A történet eddig sikersztori, de a sikerig kissé rögös út vezetett. Addig viszonylag gördülékenynek volt mondható a munka, amíg a tagság elkészítette a közösségi ház feladatainak tervét, amíg megszületett a működtetető egyesület.
A településen ezt megelőzően nem volt példa ilyen szintű civilönkormányzati együttműködésre. A megvalósítás folyamán az egyesület vezetősége meghallgatást kért a testülettől, amelyen beszámolt terveiről, és előterjesztette ingatlanigényét. A kezdeményezés új volt, ezért az első alkalmakkor szinte teljesen merev elutasításba ütközött. A testület, akinek gyakorlatában nem szerepeltek ilyen típusú megállapodások, biztosítékokat igyekezett gyűjteni az egyesület működőképességéről, s az együttműködésért cserébe, úgy gondolta, beleszólása is lehet az egyesület belső ügyeibe (vezetőségi személyi kérdések stb.). Ekkor kezdődött a meggyőzésnek a személyes szakasza. A testületi tagokat külön-külön meghívták az egyesületi gyűlésekre, a munkacsoport megbeszéléseire. Folyamatosan eljuttattak hozzájuk minden dokumentumot, amely befolyással bírhat az ügyre (lehetséges pályázati kiírásokat, jegyzőkönyveket, lakossági igényfelméréseket stb.).
Végül megszületett a döntés, és a volt tűzoltószertár épülete, a testület határozata szerint, tíz évig a lakosság önszerveződő tere lesz, melyet ez idő alatt nem idegenít el, s amelynek kialakításával majd működtetésével megbízza az Együtt Okányért Egyesületet. A kialakításhoz és a működtetéshez az önkormányzat külön megállapodást köt a szervezettel, a rendeltetésszerű használat ellenőrzésének részleteit határozatban dolgozza ki.
Különböző pályázati lehetőségekkel élve és lakossági felajánlásokat használva a ház 2001 augusztusában megnyitotta kapuit. Hamar megtelt élettel, beindult néhány foglalkozás, és otthona lett kistérségi összejöveteleknek. Azzal, hogy a térségben lévő szervezetek szívesen használják az épületet, megerősítést nyert a képzési szerep jelentősége is. Ennek megtervezésében, kialakításában együttműködő partner a megyei munkaügyi központ, aki az ingatlan alkalmassá tétele után kihelyezett képzéseket tart a házban.
Időközben a ház további felújításához, fenntartásához írt pályázatok kvázi sikertelensége megakadályozta a rendszeres téli nyitvatartást. Az önkormányzat bizalma és támogatása is gyengülni látszik a várt külső források elmaradása láttán. Sokan a dolgok ilyen alakulásával igazolva látják, hogy egy civil szervezet nem alkalmas intézmény folyamatos működtetésére. De az egyesület tagjait a nehézségek inkább acélosítják, mintsem megtörik. Tavasszal újult erővel, kistérségi összefogást kezdeményezve mind megyei mind regionális mind pedig országos pályázati programban kívánnak résztvenni.
4. Civil érdekképviselet egy kistelepülésen

A közösségi ház ügye amellett, hogy valóban hiánypótló funkciót kíván betölteni a településen más okból is fontos dolog. A lakosok által megfogalmazódott igények nyilvánosságra kerültek, vitákra bocsáttattak, s konkrét tervek születtek. A helyiek elmondása szerint erre már volt példa ezt megelőzően is, a probléma ott kezdődött, hogy mi legyen a tervekkel. Ki, hova és hogyan vigye tovább?
Erre a válasz egy tanulási folyamat volt, amelyben új elem került a tervezési gyakorlatba: a lobbizás. Annak a technikának a megtanulása, amellyel egy ügy eladhatóvá válik, amellyel vezetők meggyőzhetőek lesznek, s kijárható egy meghallgatás, egy megállapodás. Jelen esetben az önkormányzat a civil kezdeményezéssel nem elutasító volt, hanem bizalmatlan. Nem szerepelt ilyen a korábbi gyakorlatában, nagy volt a döntés felelőssége. Az egyesület „kijárási tervében” a felkészültség, az alaposság és a nyilvánosság játszottak kulcsszerepet. A munkacsoport terveit a legapróbb részletekig kidolgozta, érveiket több oldalról alátámasztották, külsőbelső partnereket gyűjtöttek (igazolható módon). Az egyesület megmozdulásai mindig nyilvánosak voltak, a beszélgetésekről jegyzőkönyvek készültek, képviselőik rendszeresen megjelentek, és felszólaltak a testület ülésein.
A befektetés megtérült! Az ügy megy a maga útján, de ezzel koránt sincs vége a megkezdett tanulási folyamatnak. A tapasztalatok átadásakor a megtett lépések tudatosulnak, a további együttműködések (más civil szervezetekkel, intézményekkel, stb.) során a kialakult technika fejlődik. A korábbi gyakorlat szerint ez az út nemigen volt járható a szervezetek számára. Ahol egyenrangú félként kell tárgyalni, ahol érveket sorakoztatnak fel az ügy mellett, ahol szövetségeseket gyűjtenek és ahol diplomatikusan tárgyalnak, ott a legnagyobb kitartás szükséges. Az okányiak ezt az utat tapossák.
E példában nehezítő körülményként jelent meg néhány kistelepülési sajátosság:
– Az embereket gyakran beskatulyázzák korábbi magatartásuk, tetteik alapján. Ebből a szerepből a legnehezebb kikerülni annak, aki újítani akar, mert az emberek a kezdeményezőt, s a megváltozott magatartást mesterkéltnek, hamisnak tekintik, hiszen nem ilyennek ismerték az illetőt.
– A kezdeményezők és a hatalom vertikális viszonyban állnak egymással, ami több szempontból is nehezíti az egyenrangú félként való tárgyalást.
– A személyes ellentétek, megítélések sokkal erősebbek és súlyosabbak, mint egy nagyobb városban, sokszor megváltoztathatatlanoknak tűnnek az ítéletek.
– Gyengíti az érdekképviseletet, a tárgyalóképességet és a bátorságot, ha a kezdeményezők, vagy azon belül csak néhányan is, a hatalomtól függő helyzetben vannak (pl. segélyen).
– Nehezíti az együttműködést az is, ha a hatalom nem szolgáltatóként jelenik meg, hanem mindenben az illetékes problémamegoldóként, s a feladatátvállalást nem munkája könnyítéseként éli meg, hanem kritikájaként.

LEVÉLRÉSZLETEK

2001. január 8.
Kedves Edit!
A közösségi beszélgetés visszhangot váltott ki a településen. Ismerve a pletykát, esetleg félreinformálják egymást az emberek. Esetleg célszerű lenne a lapban megjelentetni a programunkat…

2001. március
Kedves Edit!
16-tól az Önkormányzat felvesz dolgozni az egyesület által majd működtetett információs irodai tevékenységre. És további három fő a „segítő kezek az idősekért” programhoz kerül foglalkoztatásra. Így négyen fogunk dolgozni jelenleg az egyesületen belül, melyet az önkormányzat finanszíroz. Sikeres pályázat esetén (Soros) 6 fő dolgozhat az egyesületben.
Az általunk szervezett munkaügyi tájékoztató sikeres volt elég sokan voltak, többen, mint a falugyűlésen.
A közösségi ház helye még nem megoldott, de az önkormányzat is gondolkodik, hol legyen. Az ideig míg nem lesz házunk, addig a könyvtárban dolgozunk…
Az információs irodai tevékenységhez ha lehet kérnénk tőletek, olyan írott anyagokat amik sikeresebbé tehetik a szolgáltatást.
A hírlevelünk sikeres a visszajelzések alapján.

2001. április 5.
Kedves Edit!
Voltam a munkaügyi központban támogatást kérni a képzéshez. Nos ezt nektek kell megtenni a melléklet adatlapokon, mint képzőknek. A menedzsment képzést és a vállalkozói tréninget össze kellene vonni és valamilyen tanúsítványt adni róla. A képzésen résztvevők munkanélküliek csoportja. Okányiak és kistérségiek: Vésztő, Szeghalom, Zsadány, Füzesgyarmat, Geszt…
A szép házak programot a csapat tagjai leszavazták, mi ezen így akkor nem dogozunk..
A közösségi ház ügyében jók az előmenetelek az Önk. belülről is megmutatta az épületet, hónap végén dönt a testület e kérdésben. Jelenlegi formájában nem tudjuk rögtön igénybe venni, átalakítások szükségesek. (Volt tűzoltószertár)

2001. július
Kedves Edit!
A kőműves munkáról még nem készült el a részletes költségvetés, de várható össze 1.300 eFt.
Van e-mail címünk: egyutt@bekesnet.hu
Kunbábonyban minden t részletesebben megbeszélünk és ha van lehetőség a közösségi házhoz pályázatra, úgy kérlek, hogy majd annak elkészítésében segíts. A beszámolót és a kért cikket a foglalkoztatásról viszem.
Végül is csak paprikát palántázott az egyesület a földprogramban, úgy néz ki szépen megfakadt.
A helyi cselekvési program pályázatának módosítási kérelme készül, mert a megmaradt pénzt a közösségi házhoz akarjuk felhasználni.

Lingurár Sándor

5. Mikor jó a külső segítség?

Munkám során közel 300 kilométerre kerültem az otthonomtól, így a rendszeres jelenlétem az ügyekben szinte lehetetlenné vált. Bár szerepem szerint nem is ez volt a tisztem.
A távolság miatt, és a hatékony munka érdekében az együttműködés kezdetén tisztázni kellett, hogy kinek mi a szerepe, feladata, és ezt hogyan képes ellátni. Ennek kialakítása a következőképpen történt: a nyilvános beszélgetések után az emberek megbeszélték, hogy milyen külső segítségre van szükségük a munkájukhoz. Ezeket az elvárásokat eljuttatták hozzám, s ennek alapján el kellett tudnom dönteni, hogy meg tudok-e felelni az elvárásoknak. Miután ez megtörtént, a munka gyakorlati menetét beszéltük végig (ügyek, kapcsolattartás, stb.). A terv úgy tűnik bevált, és a munka során tisztázottak maradtak a szerepek.
Ez a földrajzi távolság csak abban az esetben küzdhető le, ha valóban van egy cselekvő csoport a településen, akiket nem (folyamatosan) aktivizálni kell, hanem olyan emberek, akik már tudják, mit akarnak. Az is megfogalmazódott, hogy hogyan történjen, és ehhez időnként információra, megerősítésre, személyes „nyomásgyakorlásra” van szükség. Ha a településen nem változik a két találkozás között semmi, akkor ez a fajta kapcsolat értelmetlenné válik. Ez a tapasztalat minden tanácsadó, külső szakértő, segítő, fejlesztő munka kapcsán érvényes. Néhány pontban összefoglalva a külső segítő, fejlesztő munkája akkor hatékony, ha:
– van cselekedni akaró közösség vagy legalább egy aktív, önálló helyi ember;
– van egy konkrét cselekvési elképzelés, helyben született ötletekkel, amelyekhez kívülről csak kiegészítő információkra, kisebb elemekre van szükség, de maga a program helyi;
– ha a munka kezdetén tisztázódnak a szerepek, a határok és a kompetenciák;
– ha a rendszeres jelenlét nélkül is folyamatosan követi az események alakulását, nem veszíti el a fonalat hosszabb-rövidebb időre sem;
– ha megvannak és könnyen használhatók a kommunikációs csatornák, nem okoz nehézséget a kapcsolattartás sem;
– ha időközönként személyesen is jelen tud lenni, hogy ne maradjon „fantomkép”, hogy ne maradjon magára a helyi közösségi munkás. Lássák, lehetőleg ismerjék a közösség tagjai is, így a vele való konzultációt nem tekintik majd két ember ügyének, a külső segítőt pedig idegennek, aki messziről könnyen beszél.

6. Ha a közösségi munkás (kezdeményező) cigány származású

Olyan településen, ahol jelentős kisebbségben élnek a cigány lakosok, nem számít gyakori jelenségnek, hogy a település jelentős részét érintő kérdésekben ők válnának kezdeményezővé. Az olyan megmozdulások, amelyekben cigányok is részt vesznek (pláne kezdeményezőként) viszonylag hamar „kisebbségi ügy” jelzőt kapnak.
Alapvetően fontos ezt a szemléletet legyőzni, és elfogadtatni, hogy az ilyen típusú kezdeményezés is lehet települési, nagyközösségi ügy. Az előítéletek egy másik sajátos formája a vezetőválasztás, és az ez alapján történő megítélés. Az a szervezet, amelynek a vezetője cigány, a látszat szerint vagy alapvetően cigány ügyet képvisel, vagy azért cigány a vezető, mert nem vállalta más e szerep betöltését.
A pályázatok kiírói is gyakran szegregálnak, és csak „tiszta” cigányprogramokat támogatnak, s nem az olyan eseteket, ahol a közös ügy hozta össze az embereket. Cigányokat és nem cigányokat együtt ritkán támogattak. Ez könnyen feszültséget kelt olyan helyen is, ahol ez a típusú etnikai kérdés – ezt megelőzően – nem merült fel (ki a cigány, ki nem stb.). Ahogy azt fentebb már említettem, a kistelepülésen az emberek sokkal inkább személyekhez kötődnek, mintsem ügyekhez, státuszokhoz, így egy-egy kezdeményezés sikere sokban függ a kezdeményező vagy az ügyet erősen pártolók személyétől. Ahol a cigányság megítélése negatívabb, ott kevésbé lesz támogatott olyan program, amelyet cigány emberek kezdeményeznek, képviselnek; míg más esetekben ez kisebb jelentőségű. Ez sok esetben megpecsételi egy-egy kezdeményezés sorsát.

7. Letelt az egy év…

Az év elteltével számot adtunk tetteinkről és eredményeinkről:
– Elkészült a közösségi ház programja (teleház, képzési központ funkcióval, stb.).
– Megnyitotta kapuit a közösségi ház.
– Megállapodás köttetett a települési önkormányzattal, a munkaügyi központtal, térségi civil szervezetekkel.
– Beindult a „segítő kezek az idősekért” program, amely új munkahelyeket jelent a településen.
– Közös, önkéntes fűszerpaprika termeléssel gyarapította az egyesület a vagyonát.
– Hét család háztáji „tyúkültetéssel” tudott elkezdeni foglalkozni.
– Honismereti táborban voltak a településről a nehezebb sorsú gyermekek, amelyet az egyesület szervezett.
– A közösségi ház nagyon hamar helyszíne lett kistérségi programoknak (találkozók, szemináriumok, stb.)
– Az egyesület szervezésében beindul egy iskolásoknak szóló kiskert program.

Az egyesület felismerte hatékonyságát, számbavette további terhelhetőségét, látható feladatait. Megfogalmazódtak további terveik, prioritásaik, amelyekben továbbra is helye lett egy külső segítőnek. A támogatott év leteltével az egyesület maga kívánja a szakértő munkájának feltételeit megteremteni. Ez persze nem túl gyakran támogatott pályázati elem, úgyhogy a jövő kihívása, hogy ezt együtt érjük el.

Kovács Edit
Tartalom

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár