Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
A gazdasszonyképzés kezdetei: Változó falu változó oktatás
Szerző:
Wallendums Árpád dr.
Folyóirat:
Parola
Év:
1990
Szám:
3
Oldalszám:
8. p.
Nevek:
Országos Pedagógiai Intézet
Települések:
Budapest, Szentlőrinc, Zirc, Vép, Velence, Kenderes, Tamási
Tárgyszavak:
gazdasszonyképzés, háztartástan, oktatás
Annotáció:
A változó falu alkalmazkodását az oktatáshoz láthatjuk mikor a gazdasszonyképzés céljairól olvashatunk. A képzés nem más, mint felkészítés a kistermelői munkák végzésére, új szakmai ismeretek, illetve szakképesítés biztosítása. A legalapvetőbb háztartási tevékenység gazdaságos végzésének megismerése.

gazdassz.txt

Változó falu - változó oktatás
A gazdaasszonyképzés kezdetei

Európa első gazdasági iskoláját Szarvason 1779-ben alapította Tessedik Sámuel evangélikus lelkész. Az intézmény kezdettől fogva külön osztályban oktatta a gazdaifjakat és külön osztályban a gazdaasszonyokat. Az ellenőrzést végző prefektus megelégedéssel írta:
"A leánykák, köztük jómódú szülők gyermekei is, rokka mellett ültek és gyapjúból olyan fonalakat eregettek guzsalyaikból, amelyeket csak felnőtt és begyakorolt munkásoktól várna az ember. Ezek a leánygyermekek a gazdálkodásra és a háztartásra vonatkozó ismeretekben meglehetős jártasságot árultak el."
A magyar történelem viharai többször megtépázták a mezőgazdasági szakmai képzés rendszerét, iskoláit, de mindig volt erőnk újrakezdeni a múlt hagyományain a jövőnket építeni. Kiragadott példaként, a jelennek okulására álljon itt Csiki László gazdasági akadémiai rendes tanár a mezőgazdasági szakoktatás fejlődéséről 1943-ban megjelent könyvéből két rövid bekezdés:
"M. Kir. Gazdasági Felső Leánynevelő Intézet és Gazdasági (Háztartási) Szaktanácsadó Állomás, Putnok. Az intézet a földmívelésügyi miniszter fennhatósága alá tartozik. Célja a serdülő leányokat valláserkölcsi és hazafias neveléssel az általános műveltségen felül, gazdasági és kertészeti irányban, valamint a háztartás minden ágában elméletileg és főleg gyakorlatilag úgy kiképezni, hogy a növendékek a családi életben éppen úgy, mint a társadalomban helyüket majdan minden tekintetben megállhassák."
"A tanulók az intézet gazdaságában és az internátusi háztartásban a tanárnők okszerű útmutatása, vezetése és felügyelete mellett minden gyakorlati munkában részt venni kötelesek, mert a gyakorlati munka célja az elméleti oktatás kiegészítése. A növendékek váltott csoportokban főznek, sütnek, takarítanak, mosnak, vasalnak, fehérneműt és felsőruhát szabnak és varrnak, fonnak, szőnek és különböző házi és iparművészeti kézimunkát készítenek, szőnyeget szőnek, gazdasági és díszkosarakat, valamint seprűt kötnek. Művelik és gondozzák a zöldséges- és virágoskertet, a gyümölcsfákat, méhészkednek, gyümölcs- és zöldségkonzerveket készítenek, mint beosztott hetesek jelen vannak az összes állatok gondozásánál és takarmányozásánál, gondozzák a baromfiakat, kezelik a keltetőgépeket, fejnek, vajat és sajtot készítenek."
A mezőgazdasági szakoktatásban mindig is jelentős helyet foglalt el a lányok, a családanyák képzése, a falusi és a városi háztartási munkákra való felkészítés. Sorolhatnánk az intézményeket a Keszthelyi Georgikonban 1908-ban megnyitott gazdaasszonyiskolától a kecskeméti M. Kir. Középfokú Darányi Ignác Gazdasági Szaktanítóképző intézet és Gazdasági (Háztartási) Szaktanácsadó Állomáson, a Budapest Székesfővárosi Női Gazdasági és Háztartási Iskolán keresztül a háztartási gazdasági tanfolyamokig vagy a háziasszonyképző iskolákig.
Társadalmi és termelési igényt elégítettek ki, hozzájárultak a mezőgazdaság, a falu fejlődéséhez. A II. világháború után azonban hamarosan bezárták a kapukat, félbemaradtak a megkezdett naplók, az anyakönyvek és az egységesítés, a nők felemelkedésének jelszavával átalakult az iskola, megszűnt a lányok külön képzése, felkészítése a háztartási és a paraszti munkára.
Kezdjük újra... Próbálták, próbáltuk többször. 1957-ben a mezőgazdasági középiskoláknak önálló leánytagozata indult, de az egységes óraterv, a túlzott centralizáció oly kis lehetőséget adott az eltérésre, hogy hamarosan meg kellett szüntetni. A bevezetés feltételei az általános iskolákban adottak voltak papíron, jogszabályokban. Sokan, sok vidéki tanár, tanító próbált tenni valami mást, amit környezete, a tanulók és a vidéki valóság iránti elkötelezettsége diktált. A siker, az eredmény azonban csak ritkán jelentkezett.
A társadalom legkisebb önálló fogyasztó és termelő egysége a család, amelynek a társadalom egészére gyakorolt szabályozó szerepe valamennyi települési környezetben rendkívül jelentős. A családban alakul a jelen és jövő, ott regenerálódik a munkaerő, és elsődlegesen ott dől el, hogy milyen személyiségű emberek alkotják majd nemzetünket.
A családi gazdálkodáson áramlik át a nemzeti jövedelem nagyobb része, ennek tevékeny, közös munkájával termeljük meg az ország ellátásához szükséges élelmiszer jelentős részét is. A család életvitele kihatással van a társadalom egészére, a mezőgazdasági termelés és a magyar falu jövőjére.
A teljes értékű családokban, városon és falun egyaránt elvárható lenne a családellátó feladatokra és az ezzel együtt járó felelősségre nevelés. De a mezőgazdasági lakosság elfoglaltságát elemezve láthatjuk, hogy a szülő alig találkozik gyermekével, hiszen lefoglalja a főállás mellett a háztáji vagy egyéb mezőgazdasági tevékenység. Az ipari dolgozók esetében más irányú elfoglaltság, munka miatt ugyanez a gond jelentkezik. Külön lehetne és kellene beszélni az alacsony életvitelű rétegek gyermekeinek felkészítéséről, higiéniai, táplálkozási, gazdálkodási gondjairól.
A társadalmi feszültséget, igényt érezve az Országos Pedagógiai Intézet háztartási programot készített, és a fakultatív lehetőséget sok általános iskola kihasználta, bevezette a néhány órás felkészítést.
A hetvenes, majd a nyolcvanas évek közepén újra - nem kis mértékben az UNESCO és a FAO hatására - felerősödött a háztartási ismeretek oktatása iránti igény. Mindenki egyetértett vele, de az általános iskolai bevezetés elmaradt, mert jóváhagyás helyett egy átlós vonal került a tervezetre.
A mezőgazdasági szakmai oktatás keretében önálló szakként először 1978-ban kíséreltük meg a gazdaasszonyképzést újra indítani az ausztriai iskolák mintájára, a haladó magyar hagyományok felhasználásával.
1980-ban az új, mai körülményeknek megfelelő szakmai tartalommal végzett az első osztály. A Baranya megyei Szentlőrincen kiadott 19 oklevél csak a kezdetét jelenti az új képzésnek, hiszen szeptembertől már összesen 6 iskola folytatja a kísérleti oktatást (Zirc, Vép, Velence, Kenderes, Tamási, Szentlőrinc).
A szakképzettséggel, szakmai ismeretekkel nem rendelkező fiatalok elhelyezkedése, munkába állása sok gondot jelenthet a közeljövőben. A sokoldalú felkészítés biztosíthatja csak a gyors váltást, az alkalmazkodást a környezethez. A tanterv összeállításánál figyelembe vettük az iskolák környezetét, a mezőgazdaság változó és sokféle igényét.
A tantestület jelentős mértékben dönthet az oktatás szakmai tartalmának az egyes szakterületek súlypontjának meghatározásáról.
A tanulók egyéni igényei és a környezet által megszabott lehetőségek összhangját kell megteremteni. A rugalmas alkalmazás az egyenértékűség elvének megtartása mellett lehetővé teszi, hogy az adott termelési körzetben leginkább igényelt területekkel a tanulók többet foglalkozzanak. Sőt, biztosítani kívánjuk, hogy igény esetén egyes munkakörök végzésére külön vizsga alapján - külön bizonyítványt, oklevelet szerezzenek a fiatalok.

A képzésnek jelenleg három formáját javasoljuk bevezetni:
1 éves képzés a mezőgazgasági szakközépiskolát, esetleg szakmunkásiskolát végzettek részére;
1,5 éves képzés a gimnáziumi érettségivel rendelkezők részére;



2 éves képzés a 8 általános iskolát végzett fiatalok részére.

A gazdaasszonyképzés célja az első kísérleti év után a következőkben határozható meg: a legfontosabb szakmai ismeretek nyújtása az állattenyésztés, a növénytermesztés és a kertészeti termesztés területén; felkészítés kistermelői munkák végzésére, a vállalkozói készség kialakítása; a gazdaság, illetve a munkáltatók igényéhez igazodó munkaerő átcsoportosítás érdekében új szakmai ismeretek, illetve szakképesítés biztosítása; a legalapvetőbb háztartási tevékenység gazdaságos végzésének megismerése; a falusi turizmus, az idegenforgalom, a vendéglátás személyi feltételeinek elősegítése a gazdasági igényekkel összhangban, a magán-, az állami és a termelőszövetkezeti gazdaságokban egyaránt; a falun élő emberek közműveltségének fejlesztése, életvitelének, egészséges életmódjának kialakításához szükséges hasznos tudnivalók elsajátítása; a néphagyományok ápolása, a közvetlen környezet és Magyarország különböző tájain élő népszokások megőrzése; a társadalmi elvárásokkal összhangban a család szerepének erősítése, régi rangjának visszaállítása.
A gazdaasszonyképzés bevezetése sok megrögzött, a későbbi élettevékenységet és - az uniformizáció túlzott erőltetése miatt - a mezőgazdasági termelés speciális jellegét figyelmen kívül hagyó szabály megváltoztatását igényelte. Alkalmazkodtunk a nyugat-európai hasonló iskolarendszerben bevált és elfogadott követelményekhez, az elméleti és a gyakorlati oktatás arányához, a tanulók foglalkoztatási rendszeréhez, az óraszámokhoz is. A heti 40 órás elfoglaltságot a magyar fiatalok ugyanúgy mosolyogva és szívesen teljesítik, mint az ausztriai iskolák tanulói. Igaz, az oktatás módszere más, mint a hazánkban ma megszokott forma. A tudományoskodó elmélet helyett a munkát nem könyvből kell tanulni, hanem a valóságban elvégezni. A napi 5, heti 25 órás gyakorlati foglalkozás a tanulókat a rendhez, fegyelemhez is szoktatja, a felelősséget mindenki érzi: amit főz, azt a többieknek kell megenni, amit varr, azt kell majd hordani, ahogy dolgozik a kertészetben, úgy terem a föld, s az állatok sem nélkülözhetik a folyamatos gondozást...
A tantárgyakat felsorolni sok, de munkavégzés közben, vidáman, kellemes környezetben megtanulni könnyebb: anyanyelvi ismeretek, szakmai számítások, állampolgári ismeretek, ének-zene-játék, testnevelés, családellátó és háztartásgazdaságtani ismeretek, vendéglátói és idegenforgalmi ismeretek, egészségügyi ismeretek, házi betegápolás, -gondozás, kertgazdálkodási ismeretek, állattenyésztési ismeretek, főzés-sütés, szabás-varrás-kézimunkázás, ruhaápolás-javítás, lakásápolás-karbantartás, kertészeti, állattenyésztési, egészségügyi gyakorlatok; és emellett szakköri foglalkozások a helyi igények szerint: idegen nyelv, hit- és erkölcstan, gépírás, számítógép kezelés, népi mesterségek, tánc stb.
A képzés nem olcsó, drágább mint a csak eméleti, osztályteremben megoldható tanítás. Felszerelni egy iskolát - mai áron - legalább 20 millió forintot jelent akkor is, ha tanügyi épület, kollégium rendelkezésre áll. Szükség van tangazdaságra a kertészet és az állattenyésztés oktatásához, tankonyhára, önálló étteremre a főzés-terítés, tanvarrodára a szabás-varrás oktatására, és akkor még az egészségügy, a gépírás feltételeiről nem is beszéltünk.
A képzésre szükség van, ha fejlődni akarunk, ezért áldozatokat is kell hoznunk. Meggyőződésem, hogy közös munkával a szűkös pénzeszközök koordinált, célszerű felhasználásával a tárgyi feltételek kialakíthatók, fejleszthetők.
dr. Wallendums Árpád
osztályvezető
FM Szakoktatási Főosztály


Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár