Hajózás a szivárvány alatt

Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:	Hajózás a szivárvány alatt
Szerző:	Kovács Ildikó
Sorozatcím:	Parola
Folyóirat:	Parola
Év:	2016
Szám:	1
Nevek:	Kovács Ildikó
Intézmények:	Közösségfejlesztők Egyesülete; Írisz Családi Kör; Anyahajó; Dési Huber Művelődési Ház; Születés Hete; TAVAM; HOLDAM; Ferencvárosi Közösségi Alapítvány; Norvég Civil Támogatási Alap; Makarenko; John F. Kennedy
Települések:	Budapest IX. Ferencváros
Tárgyszavak:	kisgyermekes családok; Babák Rózsaparkja közösségi kert; önszerveződés
Megjegyzés:	kategória: esettanulmány

Kovács Ildikó: Hajózás a szivárvány alatt

A posztadoleszcencia jelensége jól megfigyelhető a mai Magyarország területén is. Mint közel huszonöt éves egyetemista diáklánynak, nekem sincsen még gyermekem, így az anyaközpontok működése, szerveződése távol áll tőlem. Mint másodéves szociológus mesterszakos hallgató, úgy gondolom, hogy az ismeretlen dolgokkal szemben az ember kezében az egyetlen használható „fegyver” a

megismerés

. A Közösségfejlesztők Egyesületénél teljesített terepgyakorlatom keretein belül két budapesti civil szerveződés meghatározó alakjával készítettem interjút, hogy behatóbb képet nyerhessek mindennapos életükbe.

Mindkét csoport – az

Írisz Családi Kör

(továbbiakban: Írisz) és az

Anyahajó

– a Ferencvárosi kerületben működik, nagyjából azonos célcsoporttal. Az Írisz 2007-ben, egy akkor megrendezésre került Születés Hete rendezvénysorozatból indult növekedésnek. A program elsődleges célja, hogy oly módon informálja a várandós anyukákat, illetve a kisgyermekes anyukákat, hogy a gyermekek, illetve a család életére jelentős hatást gyakorló kérdésekben maguk is felelős, kompetens döntéseke tudjanak hozni. Ez által a nő és a család egésze is felelősséget tud vállalni magáért és a gyermekéért, képesek kiállni a minél háborítatlanabb gyermekvállalásért és gyermekszülésért. A program a Dési Huber István Művelődési Házban került megrendezésre, mely azóta is kulcsszerepet játszik a csapat életében. Ekkor valósult meg első ízben a Babák Rózsaparkja nevű közösségi kert kialakítása is; a rózsaparkban az itt született babák minden évben kapnak egy újonnan ültetett rózsatövet, mivel az Önkormányzat nyert egy pályázatot két park kialakítására. Az

Írisz Családi Kör

azóta is minden évben tevékenyen részt vesz a babák rózsaparkja és a születés hete megszervezésében és lebonyolításában.

A csoport tagjaival szervezett beszélgetésekből leszűrt tapasztalatom az, hogy bármilyen közösség megszervezéséhez legkevesebb két nagyon fontos dolog szükséges. Egyrészt legyen legalább egy olyan aktív személyiség, aki belsőleg is motivált arra, hogy egyre bezárkózóbb világunkban próbáljon aktív közösséget létrehozni, és ezért tevékenyen lépni is tudjon, másrészt pedig, hogy a közösségnek legyen egy olyan közös érdeke, amely mentén aktivizálódni tudnak. Az Írisz létrejöttekor nagyon fontos szempont volt, hogy a változó élethelyzetben lévő kismamák és GYES-en (vagy GYED-en, GYET-en) lévő anyukák egy olyan befogadó bázist hozzanak létre, melyben kölcsönösen kiegészíthetik egymást: betehetik a közösbe, amijük van, legyen az akár tudás vagy anyagi javak, és kivehetik, amire épp szükségük van.

Az Írisz egyik nagy és folyamatosan jelen lévő nehézsége, hogy az anyukák változó élethelyzetben vannak, és többségük, amint visszatér dolgozni, megszűnik a közösség tevékeny tagjának lenni. Bár akadnak kivételek, a legtöbben egy idő után már csak az évente párszor megrendezésre kerülő nagyobb programokat látogatják, vagy még azokat sem. A problémát többek között a dolgozók és a GYES-en lévők eltérő időbeosztása jelenti. Emiatt a közösség összetétele sem állandó, így folyamatosan rá van kényszerülve arra, hogy új tagokat toborozzon. Erre kiforrott és mai napig jó működő stratégiájuk a babák rózsaparkja, amelynek ötletével egy azóta már nyugdíjas bölcsődevezető állt elő évekkel ezelőtt, és kérte az önkormányzatot a program megvalósítására. A park létrejötte nagyszerű teret kínál az Írisz számára, megteremti ugyanis azt a közeget, ahol megismerkedhetnek azokkal, akiknek babájuk született, és akiket így bevonzhatnak a közösségbe. Az közösséghez csatlakozók először csak a programok rendszeres résztvevői, majd néhányan azok szervezőivé is válhatnak. Ezen kívül a védőnőknél kihelyezett plakátok, a honlap

http://www.ferencvarosiszuletes.gportal.hu/

és a Facebook

https://www.facebook.com/pages/%C3%8Drisz-Csal%C3%A1di-K%C3%B6r/726942720667290

segítségével próbálják magukat hirdetni és megismertetni célközönségükkel.

Az Írisz Családi Kör 2008 óta létezik, akkor kapta nevét és emblémáját a már benne lévő tagoktól. Már akkor is fontosnak érezték, hogy ez nem női csoport, hanem családi kör, és ezt mind a mai napig szem előtt tartják: így előfordul, hogy egy-egy programra az apuka megy el, vagy éppen ők is felajánlják önkéntes munkájukat egy-egy program megvalósításához. Előfordul, hogy a hivatalos program végén még apuka-focit is szerveznek az édesapák. Az Írisz alapvetése, hogy nem kell arra várni, hogy valaki szolgáltatás-szerűen megvalósítson valamit, amire lenne igény. Ha a csapaton belül van valamire igény, amihez rendelkezésre áll elég tudás, készség, képesség és idő, akkor a ráérés függvényében azt megvalósítják. A közösségfejlesztés egyik fontos mozzanata, hogy tagjai ne csak azt várják el, hogy programokat szervezzenek számukra, hanem önmaguk is adjanak ötleteket, legyen véleményük, tudják megfogalmazni vágyaikat és igényeiket, majd az elképzeléseik megszervezésében aktívan vegyenek részt.

Ahogy az Írisz tagjai egyre jobban megismerték egymást, egyre több olyan ötlettel jelentkeztek, amelyek a tagok aktív tevékenysége révén valósultak meg. Ez a tényező, az emberi erő rendelkezésre állása kulcsfontosságú az Írisz életében, hiszen a Dési Huber István Művelődési Ház programfüzetébe bekerülő programok megtartása kötelességgé válik: ha valaki arra jár, és szeretne betérni rá, nem szembesülhet azzal, hogy a program elmarad, mert a szervezők nem akarnak időt és energiát fordítani rá – nem okozhatnak csalódást, hiszen ezzel esetleges új, aktív tagoktól fosztanák meg magukat. Ebből korábban volt már konfliktus, de azok, akiket akkor nem sikerült kellőképpen motiválni, mára már az Anyahajó tagjai. Egyik interjúalanyom szerint az Anyahajóban másfajta technikával próbálnak csinálni dolgokat, de az az igény, hogy legyenek rendszeresen programok, és hogy ezekre lehessen számítani, ott is megjelenik. Az előzmények miatt bizonytalan, hogy ez ott hogyan fog működni. Az Írisz működése szempontjából létfontosságú, hogy mindig elég tag legyen, akik közül többen készek aktívan is hozzájárulni a közösség építéséhez és fejlesztéséhez. Ez az egyik legsúlyosabb, állandó probléma és kihívás az Írisz számára.

Az Írisz rendszeresen megszervez bizonyos programokat. Ezekre jól érezhető igény van: egy, az Írisztől független nő szeretett volna baba-mama klubot indítani a művelődési házban, annak vezetője révén került kapcsolatba az Írisszel. Megszerveződött a baba-mama klub, melyet azóta is rendszeresen megtartanak. Programjaik közé tartozik tehát a havi egyszeri alkalommal megszervezett baba-mama klub, a szintén havi egyszeri alkalommal megszervezett szoptatást támogató baba-mama klub és várandós beszélgető kör, valamint a minden hónap utolsó csütörtökjén megrendezésre kerülő kuckó program. Erre volt, illetve van energia. Állandó közös programjaik nem jelentenek napi szintű elfoglaltságot, programot. Laza közösségi együttlét, így több olyan momentum van, amelyeket nem sikerül megvalósítaniuk. Ilyen például a komatálazás, amit az Anyahajó sikerrel valósított meg – ez egyfajta érési folyamat eredménye lehet. Ezen kívül vannak bizonyos nagyobb események, programok is, melyek megszervezésében és lebonyolításában az Írisz tevékeny szerepet vállal. Ilyen többek között a babák rózsaparkjában a rózsatövek átadása, az állampolgári részvétel heti programsorozat, a születés hetének megszervezése a kerületben, az anyatejes világhét. Az ezek iránti igény kézzelfogható – magyarázta az Írisz „motorját” jelentő interjúalany –, mert amikor ő maga egy fél évre magánéleti okok miatt visszavonult, az Írisz ment tovább, a főbb feladatokat azonnal átvállalták tőle.

Amikor felmerült az a probléma, hogy a rendezvények anyagi fedezetét is biztosítani kell, a tagdíj szedését elvetették. E helyett olyan alternatív megoldások valósultak meg, mint a zsákbamacska, amelyhez bárki hozhatott megunt dolgokat, és pár száz forintért vihetett el belőle, nagy rendezvényeiknél a süti büfével való adománygyűjtés, vagy éppen a limonádéárusítás, később pedig rendszeres támogatóik is akadtak. Erre szükség is van, hiszen míg 2010-ig ingyenesen lehettek a közösségi házban, azóta egy rendelet nyomán bérleti díjat kell fizetniük, még ha az kifejezetten kedvezményes is számukra. Az Írisz közösségi csoport több éves fejlődése bizonyítja, hogy lehetséges megőrizni civilségüket, jó partneri viszonyt kialakítani mindazokkal, akik nem befolyásolni, hanem támogatni akarják célkitűzéseiket. Jó kapcsolatuk van a kerület önkormányzatával, valamint több helyi szervezettel, de a TAVAM

A TAVAM egy ernyőszervezet, ami női szervezeteket próbál összegyűjteni, lehetőséget biztosítva számukra, hogy egymást ismerve, egymással kapcsolatot tartva tudjanak programokat csinálni. Ezzel megteremti a feltételeit, hogy segítsék egymást akár szakemberrel, közönséggel, akár kérdéssekkel vagy ötletekkel, www.tavam.hu

révén országszerte laza kapcsolat fűzi őket össze különféle női szervezetekkel. Ezek között kiemelendő a miskolci HOLDAM

Holdam Egyesület: miskolci nők és anyák közössége,

http://www.holdam.hu/

, mely 2007-es indulásával az első magyarországi anyaközpont.

Bizonyos ügyek mögé az Írisz tagjai egyként sorakoznak fel, és gyakorolnak nyomást az önkormányzatra, ha úgy ítélik meg, hogy ez szükséges. Így például szorgalmazták a művelődési ház rámpájának kiépítését, mert a lépcsőn babakocsival, főleg télen, nehézkesen lehetett feljutni. Márpedig főleg az esősebb, hűvösebb időszakokban használják a házat: nyáron szabadtéri programokat szerveznek a közeli játszótéren, ami jól megközelíthető, és amely így külsősöket is be tud vonzani. Az önkormányzathoz fűződő viszonya ellenére az Írisz politikailag független. Ez az egyik rózsaparki fotó után meg is fogalmazódott, amelyet a korábbiak mellé téve jól látható, hogy míg a politikai résztvevők változnak, a civilek ugyanazok.

Az Írisz közössége arra törekszik, hogy megőrizze civilségét és függetlenségét. Nem kívánnak egyesületté fejlődni, rendszeres szervezettséggel nagy programokat létrehozni, mert úgy érzik, hogy az adminisztráció elvonná az erőt és a figyelmet az általuk fontosabbnak ítélt dolgoktól. További probléma, hogy egy egyesületben mindig meghatározott számú tagnak kell lennie, és míg az otthon lévő anyukák szívesen áldozzák erre idejüket és energiáikat, munka mellett már kevésbé. Ezért nem indultak nagyobb civil pályázatokon sem, legfeljebb más szervezetekkel közösen: 2008 óta működnek. Akkor még a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány nem volt bejegyezve, mivel azt csak 2011 végén jegyezték be, így nem volt lehetőség velük közösen pályázni. Rendezvényeikre a közösség ötletes börzékkel, önkéntes adományokkal, legújabban pedig már a támogatók alapítványi hozzájárulásával szerzi meg a szükséges anyagiakat.

Mivel az Írisz közössége nem kívánt formális egyesületté válni, sem pedig a programok sűrűségén változtatni, a lakóközösségből többen elhatározták, hogy létrehoznak egy új szervezetet, amely az

Anyahajó

nevet viseli, s amely elindult az egyesületté válás útján. Az Anyahajó az Írisszel azonos célközönséget, de más utakat, más jellegű szervezettséget választott. Fő célkitűzése, hogy a lakótelepen élő kismamákat kiszakítsa az elszigeteltségükből, úgy, hogy ne csak havi rendszerességgel biztosítsanak programokat, hanem minden napra jusson legalább egy. Ennek megvalósulása természetesen a tagok aktivitásától is függ: volt, hogy pár hónapra ez már meg tudott valósulni, most csendesebb időszak van. Mindehhez az egyesületi jogi formát választották, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy nagyobb pályázatokon induljanak. Jelenleg egy norvég pályázaton nyert összegből gazdálkodnak, az ott vállaltaknak megfelelően, mivel a Norvég Civil Támogatási Alap

norvegcivilalap.hu

támogatása szerveződésben foglalt, rendszeres kötelezettséggel jár. Ez azt jelenti, hogy napi szintű legyen a működés, fix programokkal, havi programterv alapján, így jelenleg ez határozza meg a legerősebben, hogy merre tart a szervezet. Azonban kiderült, hogy mást láttak akkor – decemberben – fontosnak, és mást látnak most, de már azon az úton kell haladniuk, amit akkor kijelöltek. Akkor nagyon kiemelt feladatként látták, hogy sok nagy rendezvényük, és ezek mindegyike jelentős legyen. Most, hogy már az összeset megszervezték, úgy érződik, hogy túl sok energia ment el rájuk, és vagy nem hoztak vissza annyit, mint várták, vagy még nem látszik, hogy az energiák megtérülnének. Ma már inkább arra fektetnének hangsúlyt, hogy akik már benne vannak, és csinálják, azok között személyes kapcsolat épüljön, erősödjön, és ez együttműködésre sarkallja őket: szeretnék, hogy a már „bent” munkálkodók érezzék ennek hasznát, áldását, és ne csak kifelé kommunikálják, milyen jó tagnak lenni. Úgy látják, hogy ha a szervezeten belül lévők tényleg nagyon jól érzik magukat, akkor ez önmagában is elégséges kommunikációvá válhat. Ezzel együtt is nagyon hasznosnak látják a norvég pályázatot, hiszen a nélkül sehol sem lennének, ráadásul a pályázat beszámolási időszakának szorító kötelezettsége rákényszerítette őket, hogy csinálják is meg, amit elképzeltek. Interjúalanyom hozzátette, hogy az önkormányzati pályázatokat nagyon későn írták ki, így nem volt rá elég idejük és erejük, de a későbbiekben ilyen típusú pályázatokon is terveznek majd indulni.

Céljuk alapvetően az, hogy a szervezetet a civil közösség működtesse, és ne csak néhány aktív tag dolgozzon a közösségért. Ez nem kis feladat, hiszen két-három év után, hacsak nem születik újabb gyermek, az anyukák általában visszamennek dolgozni, és a változó tagságot újra és újra össze kell fogni. Ez jelen pillanatban mindkét csoportban jelentős probléma. Mivel az Anyahajó az Íriszből vált ki, így annak aktív magja jelentősen megcsappant. Bár azóta sokan mindkét kezdeményezésben szerepet vállalnak, kezdetben a két szervezet viszonya viharosan indult, mivel az Anyahajó létrejöttekor az hangzott el, hogy a Ferencvárosban eddig nem volt semmi. Ez az Íriszben tevékenyen résztvevő tagokat megbántotta, az együttműködést pedig megnehezítette, azzal együtt is, hogy mindvégig volt, aki mindkét egységben vállalt valamilyen feladatkört.

Az Anyahajóban, talán pont frissessége okán, a szerepek és feladatkörök kiosztása egyelőre nem zajlik problémamentesen. Az egyik alapító tag elmondta, mennyi mindent végez jelen pillanatban egyedül, s hogy emiatt túlterheltnek érzi magát, feladatai egy jelentős részét szívesen bízná másokra, míg van, amit természetesen csinálna tovább is. Hozzátette, hogy aki elvállal egy adott programot, az egyúttal azt is vállalja, hogy azt legalább egy-két hónapig biztosan csinálni, működtetni is fogja – neki például ilyen a horgoló kör, amit immáron másfél éve minden hétfőn megtart. Rendszeres programjuk még a hordozó kör, amit kéthetente tartanak meg, a fél pár evezős klub, ami minden kedden délután van. E mellé, ha az idejük engedi, megszervezik az úgynevezett szabad kikötőt: ekkor nincs megadott téma, csupán a lehetőség az együttlétre, de természetesen ehhez is szükség van házigazdára. Tavaly állandó házigazda volt, és fix időpontot rendeltek az eseményhez, ez azonban nem működött olyan jól, mint várták. Terveik szerint sok házigazda lesz: ehhez készült egy táblázat, melybe mindenki beírhatja, melyik délelőttöt, avagy délutánt vállalja el – s így amelyik időpontnak lesz „gazdája”, az kerül megrendezésre. Szoktak tartani vásárokat, Mikulás bulit, pótszilvesztert, húsvéti mulatságot (ekkor tojáskeresést szerveznek a nyúldombon), farsangot. Mivel folyamatosan mennek el régebbi, illetve jönnek újabb tagok, a szervezet maga is dinamikus: az alakul, amire van energia, vagy éppen szaktudás, és a felmerülő igények is változnak, amihez rugalmasan alkalmazkodni kell.

Interjúalanyom elmondása szerint még ki kell tapasztalniuk, meg kell tanulniuk, hogyan lehet hatékonyan működetni egy ilyen szervezetet, és egyszersmind összetartani, aktivizálni és felelősségvállalásra buzdítani a közösséget. Ezzel együtt, már sikerült megvalósítaniuk a közösségen belül a komatálazást – ami leginkább csak a második gyermeküket várók esetében lehetséges, hiszen az anyukák rendszerint csak az első gyermek megszületése után csatlakoznak a közösséghez. A másik komoly eredmény, hogy sikerült kapcsolatot teremteniük a Platán idősek otthonával, ahol helyet kaptak, s ahol a korosztályok elkezdtek nyitni egymás felé. Az interjúk alapján kiderült, hogy a lakótelepen nagyon jellemző az, hogy olyan kisgyerekes családok vannak jelen, akiktől a nagyszülők távol laknak, tehát nincs meg az a támogatás, amit a nagyszülők biztosítani tudnának, másfelől olyan idősek is laknak itt, akiknek viszont távol laknak a gyerekeik: ezt a két korcsoportot próbálják kicsit összehozni. Az Anyahajó egy másik jelentős problémája megoldódni látszik: eleddig nem állt rendelkezésükre semmilyen helyszín, amivel szabadon rendelkezhettek volna, időponttól függetlenül. Amint az interjúból az kiderült, komoly ígéretet kaptak az önkormányzattól, mely szerint a közeljövőben rendelkezésükre bocsájtanak egy az igényeiknek megfelelő (minimum fürdőszobával és konyhával ellátott) helyiséget. Az Anyahajó életében is fontos szerepet tölt be a babák rózsaparkja. Ezen kívül nagy hangsúlyt fektetnek az elektronikus kapcsolattartásra, így a Facebook

https://www.facebook.com/pages/Anyahaj%C3%B3-Anyak%C3%B6zpont/518392078336935

csoportjukra, a weboldalukra

http://anyahajokozpont.hu/

, valamint blogot is vezetnek.

A két közösségi csoport megismerése alapján nehéz eldönteni, hogy egy lakóközösség számára melyik a hasznosabb szerveződés. Ezért is fontos az – ahogy a nyilatkozók mondták –, hogy ma már jó kapcsolat van a két szervezet között, egymás rendezvényein részt vesznek, és támogatják egymást. Talán nem is érdemes összehasonlítást tennünk, hogy a lazább, kötetlenebb, vagy a szervezettebb civil közösség az eredményesebb, hiszen egy közösség erejét a benne részt vevő tagok igénye, aktivitása adja meg: jelen pillanatban pedig úgy tűnik, mindkettőre van igény.

A civil közösségek sikerességére igaz az a mondás, amelyet Makarenko így fogalmazott meg: „

Hiába beszélek én az embereknek arról, hogy legyenek bátrak, legfeljebb azt érem el, hogy ugyanolyan szépen fognak beszélni a bátorságról, mint én. De ha olyan feladatok elé állítom az egyént, amely bátorságot igényel, akkor kialakul minden egyénben a bátorság.

”

Az ilyen típusú civil közösségek olyan terepek, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy a közösségben részt vevők egyénisége pozitív irányba fejlődjön, és ez ne csak önmagának, hanem a családjának, sőt a tágabb környezetének is hasznára váljon. A József Attila lakótelepen dolgozó szervezetek jól működnek. Arra a kérdésemre, hogy tevékenységüket jobb színvonalon lássák el, miben segíthetne nekik a Közösségfejlesztők Egyesülete, a következőket fogalmazták meg: szakmai tanácsok a szervezésekhez, szociológiai felmérések, vezetői tréningek a konfliktuskezelésekről, valamint a kommunikációs technikáról, és a közösségek összetartásáról.

Ahogy John F. Kennedy mondta: „

Ne azt kérdezd, mit tehet érted a hazád, hanem hogy mit tehetsz te a hazádért.

” Átfogalmazva mindezt azt hiszem, megkapjuk e két kezdeményezés jelmondatát: Ne azt kérdezd, mit tehet érted a közösség, hanem hogy mit tehetsz te a közösségért.

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár