Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu


Cím:
Erzsi
Szerző:
Trencsényi Imre
Folyóirat:
Parola
Év:
1994
Szám:
4
Oldalszám:
18. p.-19. p.
Nevek:
Guitprechtné Molnár Erzsébet
Tárgyszavak:
közösségfejlesztő, portré


erzsi.txt

Erzsi

Természetesen tudjuk a vezetéknevét is meg az asszonynevét is, de itt elég a keresztnevét leírni, akkor is mindenki egyre gondol. Amikor a minap Péterfi Feri megpendítette, hogy a sok projektleírás és egyéb ,nehezebben emészthető" cikken kívül kellenének élőbb anyagok is - például portrék - a Parolába, rögtön konkrét javaslattal is élt: ,például az Erzsi..."
Nosza, hívtam is Erzsit - viszonylag könnyen elérhető telefonon a türjei polgármesteri hivatalban (amikor nincs éppen Budapesten, Zalaegerszegen vagy a ZalA-KAR kistérségi társulás tizenhat falujának valamelyikében, esetleg Zala megye egyik vagy másik távolabbi településén). A lakásán nem jut eszünkbe - akik ismerjük valamennyire - keresni őt; nem feltétlenül azért, mert nem tudjuk, van-e otthon telefonja (bár elképzelhető, hogy van, mert ,térségfejlesztői" ténykedése éppen a telefonfejlesztéssel indult).
Amikor valakivel közlik, hogy ,portrét" (rádió-, tv-műsort, újságcikket) akarnak róla készíteni, többféleképpen reagálhat:
1. ,Mi van, olyan beteg lennék?..."
2. ,Ugyan, hagyjatok, nem vagyok én popzenész!..."
3. (legyint) ,... az évek száma csak egy szám...
4. ,Ne szégyenítsetek már meg, legalább gyémánt-fokozatot kellett volna kapnom!..."
5. ,Mihez gratulálsz? Ez nekem nem előbbrelépés, csupán több macera..."
- Mi az, nincs elég anyagotok a Parolába? - hangzott jelen esetben a vonal túlsó végéről.
Erzsi szerencsére jó egészségnek örvend, nem ünnepli fennállásának kerek számú évfordulóját, magánélete nem kínál semmi csámcsognivalót, és sem kitüntetést sem magasabb beosztást nem kapott éppen. Ha mindenáron valamiféle alkalmat, életrajzi fordulatot keresünk, legföljebb annyi apropót találunk, hogy interjúalanyunk éppen lemondott a Települési Gyermekönkormányzatokat Segítők Egyesületének elnöki tisztéről. De a portré természetesen nem ebből az alkalomból készül. Sőt hangsúlyozzuk: mindenféle alkalom nélkül. Nem ,sztárolni" óhajtjuk a türjei polgármesterasszonyt (társadalmi tisztségeinek felsorolása meghaladná e lap terjedelmét), hanem ki akarjuk fürkészni a ,titkát" a magunk szakmai épülésére - a Parola profiljának megfelelően.
Mert miféle titkot is keresünk mi - többek között, de nem alkalomszerűen, hanem folyamatosan -: azt, hogy mik azok a személyiségjegyek, amelyek alkalmassá tesznek valakit a közösségfejlesztői szakmával való olyan fokú azonosulásra, amely nélkülözhetetlen az eredményes munkához.
Tekintve, hogy Magyarországon ez a szakma eléggé fiatal és még alig-alig intézményesült - képzési feltételeit illetően is -, az ember legelőször azt kérdezi egy karakteres közösségfejlesztőtől, hogy mi az eredeti szakmája, képzettsége?
Ülünk tehát az Erzsébet téren egy félárnyékos padon - mert hát hol is beszélgethetnénk kettesben egy órát egy szombati jó félnapos Corvin téri tanácskozás után, mint a buszpályaudvar biztonságos és biztató közelségében?
- Te alapjában véve államigazgatási szakember vagy? - szólék én ábrándozva Erzsikéhez, minthogy Guitprechtné Molnár Erzsébetnek tudvalevőleg polgármester a becsületes ,polgári" foglalkozása.
- Azt nem mondanám - rázza a fejét Erzsi. - Azt a legkevésbé sem mondhatom!... Ha valahogy mindenképpen meg kell határoznom magam, akkor azt mondom, hogy közösségfejlesztő vagyok.
- Mikor találkoztál először ezzel a fogalommal?
- Nem olyan nagyon régen. Olyan két-három éve. Amikor a közösségfejlesztők Zalában jártak. De akkor hamarosan rájöttem, hogy tulajdonképpen mindig ezt akartam, mindig ezt csináltam, holott a főiskolán nem hallottam az ilyesfajta ,népművelésről"...
- Merthogy eredetileg népművelő voltál. Hogyan lettél polgármester?
- Ahogy a többi, megválasztottak.
- Népművelő létedre?
- Tanácselnök létemre.
- És az hogyan lettél?
- Annak is megválasztottak.
- Mint népművelőt?
- A történet egy kicsivel cifrább, de messziről kellene kezdeni...
- Hát kezdjük messziről! Mondjuk onnan, hogy kiderült számodra: nem arra születtél, hogy sodródj az árral, hanem bele is avatkozhatsz olykor a dolgok alakulásába... Voltak-e olyan felnőtt-mintáid, akik ráébresztettek a saját szereplehetőségeidre? Gyerekkori élményeid? Családod?...
- Heten vagyunk testvérek, én vagyok a legkisebb, édesanyám egyedül nevelt föl bennünket; persze a nagyobbak, ahogy nőttek, egyre nagyobb részt kellett vállaljanak. Amióta az eszemet tudom, közösséget láttam magam körül...
- Hogy jön ki mindebből a vezető-egyéniség? Vagy másképp szólva: az aktív, irányítói társadalmi szerepvállalás? Csak volt valamilyen közéleti modelled?!...
- Kislánykoromban az egyik jó barátnőm apja tanácselnök volt. A barátnőmmel gyakran bementünk a tanácsházára, és amikor a Pista bácsihoz jött valaki tárgyalni, azt mondta, maradjak bent, hadd tanuljak... Aztán ennek az embernek később is sokat köszönhettem.
- Türjei volt?
- Persze!
- Eredeti szakmája?
- Valamilyen mezőgazdasági...
- És később mit köszönhettél neki?
- Még középiskolába jártam, amikor kinézett művelődésiház-igazgatónak. Amikor megürült az állás, egy évre odaszerződtette a jövendőbeli férjemet, aki egy évvel idősebb volt nálam, hogy mire leérettségizem, szabad legyen a státus.
- Honnan vette, hogy te alkalmas vagy erre?
- Látta, miket csinálunk ,kiszezés" címen. Olyan falurádiót szerkesztettünk például mi, fiatalok, hogy híre volt a környéken... Meg egyéb kulturális dolgokat...
- Hova jártál középiskolába?
- Zalaszentgrótra. De a türjeiek mindig a faluban élték ki a közösségi igényeiket... Meg kell még említsem a hatások közül egy általános iskolai tanáromat. Amikor Türjére került, egyszeriben megváltozott az ,úttörőben" az élet. Nem csinált semmi különlegeset, a lényeg az volt, ahogyan csinálta. Nagy beszélgetésekre emlékszem. Ebben az emberben egyszerűen a stílusa volt rendkívüli, az hogy figyelt ránk, érdekelték a dolgaink, a gondjaink...
- Tehát szerencsés gyermekkorod volt.
- Szerencsés.
- Ahogy téged elnézlek a gyerekek körében, a maiak közül is elmondhatják majd néhányan, hogy érték őket pozitív élmények is a felnőtt-társadalom részéről...
- Azért csináltuk a gyerekönkormányzatot, hogy ez a korosztály ne maradjon teljesen magára...
- Rajtad nem fog múlni... Ott tartottunk, hogy népművelő lettél. Levelezőn végezted a főiskolát. A közösségfejlesztői szerep-fogalommal nem akkor és nem ott találkoztál. Gyerek- és ifjabbkori élményeid mégis fölkészítettek egy ilyesfajta szerepre. Hogyan kerültél mégis ,igazgatási vonalra"?
- Pista bácsi után a következő tanácsi vezetés nem tudta megemészteni, hogy a munkához igazítom a munkaidőmet. Addig ment a huzavona, míg elmentem egy helybeli vállalathoz raktárosnak. Ebből a státusból aztán olyan népművelői munkát végezhettem, hogy rendszeresen jártunk a vállalat buszaival színházba, kirándulni; bejártuk az egész országot. Akkor jött az a tanácsválasztás, hogy mindenütt kettős jelölésnek kellett lennie. Rábeszéltek, hogy induljak. Ráadásul párttámogatás nélkül! A pártnak más volt az elképzelése, holott én is párttag voltam. Többen megfenyegettek, de úgy éreztem, nem térhetek ki, annyian bíznak bennem.
- Kik bíztak benned? Kik beszéltek rá?
- Az emberek. A munkatársaim, az ismerőseim...
- És a '90-es önkormányzati választáson kinek a támogatásával indultál?
- A kisgazdákéval meg az emdéefesekével. Mert nálunk akkor leginkább ezek mozgolódtak. De nekem akkor sem a pártok számítottak, hanem a szomszédaim, a falubeliek, az egyszerű, ,civil" emberek. A politikai szerveződések azóta többször átszerveződtek, falun a lakóhelyi közösség - a szomszédságokkal, a barátságokkal, no meg hiába is tagadnánk: a rokonságokkal - a legmegbízhatóbb referenciacsoport.
De fontos szerepet játszanak mostanában - és erre érdemes odafigyelni - a különféle gazdasági érdekű társulások: vízmű-, telefon- és egyéb település- meg térségfejlesztő összefogások.
- Igen, láthatjuk, hogy a térségfejlesztéssel kapcsolatos gondolataidat különféle regionális (meg nemcsak regionális) kiadványokban a ZalA-KAR kistérségi társulás, valamint a Zalai Falvakért Egyesület elnökeként jegyzed - de oldjuk fel a tömör intézménynevek ,zárójelét", és nevezzük néven tennen szavaiddal (a Zalai Falu című lapban olvasható cikked nyomán) közösségfejlesztői ,édesgyermekeidet":
- 16 önkormányzat, és a Zala Megyei Közgyűlés a tagja a társulásnak.
- 1993 júniusától működik a térségi irodánk, két alkalmazottal. (Egy titkár és egy mezőgazdasági szakember)
- Elindult a ,Családsegítő program" - amelynek keretében kamatmentes kölcsönnel támogattuk a családi gazdaságokat.
- Segítjük a térség vállalkozóit (szakmai nap, tanácsadás, találkozások, tanfolyamok stb.).
- Létrejött a ,ZalA-KACSÓ" térségi gyermekönkormányzat.
- Kidolgoztuk a térségi szociális ellátórendszer programját. Létrejött a LASSZÓ (Laikus Segítő Szolgálat).
- Készül a térség idegenforgalmi, mezőgazdasági fejlesztési programja.
- Létrejött a ZÖLD-ZalAKAR erdősítési program.
- Megjelentek az első kiadványok a ZalA-KAR-ról.
- Az 1993-as évet 10 milliós költségvetéssel zártuk. 1994 eleje: Elértük azt, hogy aki a térségben lakik - gyermek, felnőtt, idős ember - már mindenki tudja, hogy van ZalA-KAR. Mi tudjuk, akik dolgozunk benne, hogy ez két év kemény munkája, de ez a miénk, és magunkért csináljuk.
- A fentiekben sorolt térségi munkák garmadáját látván (és tudván - ismervén téged egyéb munkáidból -, hogy ezek mindegyikében ,nyakig benne vagy" személyesen), megértjük, hogy szabadulni próbálsz a Települési Gyermekönkormányzatokat Segítők Egyesületének elnöki tisztéről. Örülünk azonban, hogy ez mégsem sikerült neked teljes mértékben, mivelhogy kínálkoztak lehetőségek az egyesület irányítómunkájának arányosabb elosztására, s így továbbra is a ,szekéren" maradsz - ha nem is a bakján, hanem kényelmesebb ülésén annak a Magyarország és Franciaország közt izzasztó utakon, de lassan menetrendszerűen közlekedő gyerekönkormányzati szekérnek, melyet mégiscsak te hoztál mozgásba. Rázatod magad eleget a hepehupás zalai utakon...
Ehhez kívánunk etc, etc. ... abból az alkalomból, hogy folyamatosan teszed a dolgod nap mint nap, ahogy következik.

Trencsényi Imre





Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár