Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Közösségi kapcsolatok igénye – a demokrácia megújításának esélye
Szerző:
Kalocsai Janka és Széll Krisztián kutatási beszámolója és vitája
Sorozatcím:
Parola
Folyóirat:
Parola
Év:
2011
Szám:
4
Oldalszám:
23
Tárgyszavak:
közösségi kapcsolatok, demokrácia megújításának esélye

Közösségi kapcsolatok igénye – a demokrácia megújításának esélye

Kalocsai Janka és Széll Krisztián kutatási beszámolója és vitája
2011. július 30. szombat, VIII. Nyári Egyetem a közösségi részvétel fejlesztéséért


A beszámoló Babos Zsuzsa jegyzetéből, az előadók kutatási összefoglalójából, a Széll Krisztiánnal készült videointerjúból – kérdező: Kovács Edit – állt össze.
Kalocsai Janka és Széll Krisztián egy 2008-ban indult és 2012 tavaszán befejeződő kutatás munkatársa, melyet dr. Utasi Ágnes vezet. (A kutatásvezető Előszava a 2010-ben megjelent első jelentésben a kutatás rövid összefoglalójának funkcióját is betölti, ezért a cikk végén közöljük! A szerk.)
A kutatókat a gyengülő társadalmi integráció és a bizalomhiányos emberi kapcsolatok elterjedése foglalkoztatta és úgy találták, hogy a posztszocialista országok lakosságához képest a magyarok másoknál negatívabb képzeteket társítanak a demokráciához, másoknál kisebb baráti társaságokkal rendelkeznek és kevesebben kötődnek civil szervezetekhez.
Hipotézisük szerint a demokratikus működés kulcselemei a közösségi lét, a civil társadalom és a társadalmi nyilvánosság. A közösségi részvétel hatására fokozódhat a közéleti döntések iránti érdeklődés és beleszólási hajlandóság.
A 2008-ban kezdődött kutatás jelenleg is tart, szakaszai:
– A kutatás kezdetén 26 mélyinterjút készítettek a közösségeikben aktív szerepet vállaló közösségi vezetőkkel, szervezőkkel (korábbi élettörténet, a gyermekkori szocializáció hatása);
– 2009 végén egy országos reprezentatív mintán végeztek kérdőíves felmérést 1051 fővel. A kvantitatív felmérés során vizsgálták a közösségi aktivitást, az internet- és közösségi kapcsolatokat, a szolidáris kapcsolatokat (kihez fordul, ha segítséget szeretne kérni), a bizalmat a helyi intézményekben, a társasági életet (hova szoktak járni), rákérdeztek a közösségi kötelékekre és arra, hogy melyek azok a célok, amelyekért részt vennének civil szervezetek munkájában;
– 2011 tavaszán falukutatást végeztek 7 faluban, határon innen és határon túl – 3 magyarországi, két vajdasági és két erdélyi faluban, s ennek eredményeit most dolgozzák fel.
Széll Krisztián saját benyomásairól azt mondta, hogy akik a civil életben aktívak, azok a közéletbe is jobban bevonódnak, ott is el akarják mondani a véleményüket. Az aktivitás főbb jellemzőit a következőkben foglalta össze:
Ha a szociodemográfiai változókat nézzük, akkor az aktívak a magasabb társadalmi státusszal rendelkező emberek köréből kerülnek ki. A nélkülözők szinte egyáltalán nem aktívak, de ez érthető is, mert aki nem tud mit enni, annak nem a közösségi igények kielégítése jelenik meg szükségletként. A közösséghez való tartozás igénye él az emberekben, úgy érzik, hogy együtt erősebbek, s közösen hatékonyan tudnak fellépni pl. az önkormányzatnál.
A megkérdezettek közül 29%-nak volt civil közössége. Kizárólag civil közössége csak 3%-nak volt, ők idősek és vallási közösségük van. 71% egyáltalán nem vesz részt civil közösségben. Vallási és sport közösségekben vesznek részt a legtöbben. A megkérdezettek érdekérvényesítési attitűdje: 38% inkább közérdekből cselekvő, 32% inkább önérdekből. Akik közérdekből cselekszenek, azok részt vesznek civil szervezetekben.
Fontos, hogy legyenek közösségi terek, ahol az emberek össze tudnak jönni – jártak olyan faluban, ahol még kocsma sincs. A családban, a gyermekkorban tapasztalt közösségi minták pedig meghatározóak – család, iskolák, táboroztatás, szakkörök. Akik ilyesmiben aktívan részt vettek, azok felnőttként is aktívabbak. A helyi kis körök, baráti társaságok szerepe nagyon fontos, hiszen ezek keretében tudnak az emberek beszélgetni. Szükséges szerinte egy (karizmatikus) vezető is, aki beindítja a folyamatokat. Ha fejlesztik a közösségi életet, akkor a közéleti aktivitás is növekszik.
S ha mindez együtt van sem lehet mindenkit bevonni, mert vannak, akiket nem lehet aktivizálni, mások pedig csak akkor kapcsolódnak be a közösségi életbe, ha látják, hogy már működik valamilyen dolog.
A demokrácia civil társadalom nélkül csak névleges demokrácia lehet. Azt jelenti a civilség, hogy az emberek elkezdenek beszélgetni egymással. Ennek következtében elkezdenek mozgolódni és történik valami.
Az interjúk és a kérdőívek elemzése már megjelent (lásd a következő részt!), s a kutatás végén terveznek megjelentetni egy zárókötet is az Interneten és nyomtatott változatban is.

A már megjelent munka a következő:
Utasi Ágnes (szerk.): Közösség és közélet. Budapest, 2010, Vincze Kiadó.
A kötet szerzői: Császár Balázs, Ferencz Gábor, Hári Péter, Kalocsai Janka, Sik Domonkos, Széll Krisztián, Utasi Ágnes, Vincze Anikó
www.mtapti.hu/pdf/sps1_kozosseg_kozelet.pdf

A könyv előszavában a kutatásvezető Utasi Ágnes így foglalja össze a kutatás legfontosabb tapasztalatait:
„Korábbi hazai és nemzetközi kutatások igazolták, hogy Magyarországon a civil közösségek hálója
ritka, a makrotársadalom nagymértékben atomizált, de a családi generációk összefogása erős. A „Közösségi kapcsolatok igénye – a demokrácia megújításának esélye” című kutatásunk legutóbbi vizsgálati szakaszában megállapítottuk, hogy a válaszadók túlnyomó többségének a családon kívül van magántársasága, s bízik is baráti közössége tagjainak mindennapi szolidaritásá-
ban. Civil közösséghez vagy egyesülethez kevesen kötődnek, ám sokkal többen csatlakoznának, ha életfeltételeik megengednék, vagy ha hívná őket valaki.
Az adatok jelezték, hogy a közért tenni akarás vágya és igénye a társadalomban sokkal erősebb, mint a valós közösségi részvétel és aktivitás. Kutatásunk alapkérdését megválaszolva azt mondhatjuk, hogy a közösség iránti igény, amely esélyt jelent a demokrácia megújítására, a társadalom háromnegyedénél jelen van. Nagymértékben fékezi azonban a közéleti aktivitást az, hogy hiányzik az összefogásba és a közös cselekvés eredményességébe vetett hit.
A létező közösségi kötelékek kétségtelenül esélyt jelentenek arra, hogy intenzívebb legyen a helyi közélet, a lokálpatriotizmus, majd a kört tovább szélesítve a makrotársadalom alakításának igénye is. A legkisebb közösségek is fokozhatják az információhoz jutás lehetőségét, a közösségen belüli kommunikáció pedig esélyt jelent a tágabb közösség életét érintő kérdések megvitatására, a viták során mások véleményének alakítására, vagyis a közélet iránti vágy felkeltésére.
Ebben a kötetben arra keresünk választ, hogy a mai magyar társadalomnak milyen aránya kötődik közösségekhez, és melyek azok a közösségek, amelyek csökkenthetik az atomizáltságot, s felkelthetik a közélet iránti igényt. A kötet szerzőinek többsége a Szegedi Tudományegyetem Szociológia Tanszékének volt vagy jelenlegi hallgatója. A kutatók a 2009 decemberében felvett országosan reprezentatív survey adatbázisának (OTKA – MTA Politikatudományi Intézet – Szegedi Tudományegyetem, N=1051) információanyagára építve vizsgálják a közösségek és a közélet kapcsolatának különböző aspektusait. A kutatás alapján készült jelenlegi kötetet abban a reményben tesszük közzé, hogy az olvasó talál a tanulmányok között továbbgondolásra késztető következtetést, adatot vagy információt.

Utasi Ágnes, kutatásvezető”

A további eredményeket érdemes az Interneten figyelemmel kísérni!

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár