Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
A közösségi részvétel erősítése a fenntartható vidékfejlesztés igazi esélye
Folyóirat:
Parola
Év:
2005
Szám:
2
Oldalszám:
13
Tárgyszavak:
vidékfejlesztés, fenntarthatóság, vidéki közösségek, területfejlesztés, helyi nyilvánosság

Vissza a tartalomhoz
A közösségi részvétel erősítése a fenntartható vidékfejlesztés igazi esélye

A Magyar Művelődési Intézet Közösségfejlesztési Osztályának
ajánlásai a vidékfejlesztés újragondolásához

„Az ember mindaddig nem tesz erőfeszítést, amíg
meg nem bizonyosodik arról, hogy ő is befolyásolhatja a fejlődést.
Így megtanultam, hogy együtt kell működni az emberekkel,
hogy ők maguk is láthassák: a dolgok megváltoztathatók.
(Danilo Dolce)

A vidékfejlesztés mai gyakorlata látható kettősséget hordoz. Míg az egyik oldalon óriási méretű és mértékű szakértői programok születnek a vidék fejlesztésére, nagy értékű beruházások valósulnak meg, addig a másik oldalon érintetlenül és értetlenül állnak a vidéken élő emberek, nem tudják, mi történik körülöttük.
Mert nincsenek beavatva! Pedig róluk van szó…

A vidék
Sokszínű és lüktető színhelye az életnek:
ahol mindennapi kenyerünket termelik,
ami munkát ad az ország nagyobbik részének,
ahol tájainkban őrzik kultúránkat és hagyományainkat,
amely az itt élők számából adódóan komoly politikai erőt képvisel,
ami a városlakók számára a pihenés, felüdülés forrása lehet
és amely lakóinak feladata az ép talaj, egészséges víz, levegő, természeti környezet fenntartása is.
Az Európai Unió népességének 85%-a él vidéken, ez az arány Magyarországon is 80% feletti. A fejlesztés, a beavatkozás komoly felelősséggel jár. Ebben a munkában kiemelt jelentősége van annak, hogy a vidéken élők minél teljesebben megismerjék jogaikat és lehetőségeiket, hogy megértsék a rendszert, melyben élnek, hogy mindezeken felbátorodva cselekvő módon vegyenek részt saját sorsuk alakításában.

A vidékfejlesztés
A vidéken élők életminőségének javítását jelenti, harmóniában a vidéki környezet és táj adottságaival, megőrizve annak nem pótolható erőforrásait és kultúráját.
Csak néhány azon alapelvek közül, melyek támogatják, követendőnek tartják, esetenként kötelezővé teszik a vidékfejlesztési programozásban is a társadalmi, közösségi részvételt:

(1) Az emberközpontúság és komplexitás elve
„Tekintsük vidékfejlesztésnek azt a folyamatot, amelynek keretében kollektív erőfeszítések történnek a városi területeken kívül élő emberek jólétének és önmegvalósításának jobbítása érdekében. Más szavakkal: hiszem, hogy a vidékfejlesztés végső célja az ember. Nem az infratruktúra, nem a gyárak, nem a jobb oktatás, a jobb épületek vagy a jobb közösségek. Ezek mind eszközök; ha érintetlenül hagyják az emberek lelkét, mind csak por és füst lesznek.”
(Copp-Huggart és Buller

„A vidékfejlesztés tehát: kistérségi irányultságú; komplex társadalmi, gazdasági, kulturális programokban valósul meg, és nem nélkülözheti az ott élő emberek aktív részvételét. Ebben a megközelítésben már nem az a kérdés, hogy melyik ágazatnak, szektornak van több köze a vidékfejlesztéshez, hanem, hogy mi dönti el egy kistérség esetében a fejlesztési programok irányait, a prioritásokat, a fejlesztési stratégiát.

(Kulcsár László)

(2) A képességmegtartó népesség elve
„A vidékfejlesztés feladatának kell tekintse a vidéki lakosok regionális önazonosságának erősítését és a közösségi tevékenységek elősegítését […] minél erőteljesebben megjeleníteni a kultúra, a közösségi művelődés fontosságát a településfejlesztési koncepcióban […] vidéki élet képességeinek leltárba vétele, fejlesztése, nyilvánosság felé történő megjelenítése”

(Európa Tanács: Vidéki Térségek Európai Kartája)

(3) A szubszidiaritás elve
„[…] mindazt, amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni, nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani jogszerűtlenség és egyúttal súlyos bűn, a társadalom helyes rendjének felforgatása, mivel minden társadalmi tevékenység lényegénél és benne rejlő erejénél fogva segíteni, szubszidiálni köteles a társadalmi egész egyes részeit, ellenben soha sem szabad bomlasztania vagy bekebeleznie azokat.”

(XI Pius pápa „Quadragesmo Anno” kezdetű enciklikája)

„Ahhoz, hogy az Európai Unió vidéki területeinek sokszínűsége kialakulhasson, a vidékfejlesztési politikának a kisegítés alapelvét kell követnie[…] A hangsúlyt a részvételre kell helyezni, ami hasznosítja a vidéki közösségek kreativitását és összetartását. A vidékfejlesztés egy következetes európai keretben legyen helyi szintű és közösségi irányítású”

(A Corki Deklaráció 5. pontja)

(4) Változatosság kialakításának elve
„A gazdasági és társadalmi tevékenységek változatosságának kialakulását segítő támogatásokat koncentrálni kell az önfenntartó magán és közösségi kezdeményezések kereteinek megteremtésére: beruházások, technikai segítségnyújtás, üzleti szolgáltatások […] oktatás és képzés, a kisvárosok szerepének a növelése, minthogy ezek szerves részei a vidéki területeknek és meghatározó tényezők a fejlődésben, ezen kívül az életképes vidéki közösségek fejlesztése és a falvak megújítása.”

(Corki Deklaráció 3. pontjából)

(5) A részvétel elve
„Egyensúlyt és kölcsönösséget keresünk az emberek és a környezet támogatásában. A különböző kormányok és a kormányzati, valamint a helyi emberek közti integrált cselekvéseket szorgalmazzuk. Fontosnak tartjuk, hogy a helyi emberekkel konzultáció történjék, hogy a helybéliek részt vegyenek az akciókban.”

(ECOVAST: Stratégia a rurális Európának anyagából)

A fenti alapelvek mentén szükségesnek látszik megfogalmazni a vidékfejlesztés kulcskérdését, miszerint:

Léteznek-e életképes vidéki közösségek? - olyanok, amelyek önálló akarattal, megélhetéssel és jövőképpel rendelkeznek, amelyek képesek képviselni saját és jövő nemzedékük érdekeit?
Ha nem léteznek, akkor történnek-e a vidék fejlesztése során erőfeszítések arra, hogy a helyi közösségek részt vegyenek a szükségletek és programok megfogalmazásában, kivitelezésében és ellenőrzésében a településeken, a kistérségekben, a régiókban?

A vidékfejlesztési programok kihívásai és kiemelt feladatai

A fejlesztési programok buktatóit sok esetben az jelenti, hogy nem, vagy nem eléggé számolnak a fejlesztők/tervezők az adott térség lakóival, akaratukkal, képességeikkel, jövőjükkel. A jól működő, sikeres helyi társadalmak pedig a fejlesztői programok jelentős erőforrását jelent (het)ik.
A közösségi fejlődés elsődleges mozgatórugója a helyben élők által felismert, de szubjektív érzésekből, motivációkból származó szándék. A vidékfejlesztési programoknak - a mai gyakorlat szerint - kiemelt alanyai a kistérségek (önkormányzati társulások), ezeket a programokat a helyi emberek és közösségek helyett többnyire szakértők fogalmazzák meg, úgy, hogy a társuló önkormányzatok mögött feltételezik a helyi közösségek valódi akaratát.

- A fenntartható fejlődést szolgálja, ha a különböző szakterületek munkáját megismerjük, tervezésnél figyelembe vesszük, a kivitelezésnél meghagyjuk az ezekhez szükséges időt. Emellett össze kell hangolni a fejlesztés különböző szintjeit:

[…] a területfejlesztés irányelve a regionális politika (országos, nemzetközi egyeztetéssel), célja a versenyképesség növelése, melyet elsősorban az infrastruktúra fejlesztésével kíván elérni;
[…] a vidékfejlesztés a településeken sikeres helyi társadalmakat feltételez, ezért partnere az önkormányzat, célja a kistérségi egységben gondolkodó fejlesztés;
[…] a közösségfejlesztés szintje a lokalitás, alapja egy funkcionáló közösség (település, szomszédság), célja a közösségek bevonása, részvétele, a demokrácia és a civil társadalom fejlődése, partnerségek építése.

A fent említett szakterületek elkülönülése olyan alapvető veszélyeket rejt, mint például:

A területfejlesztés elkülönülésének veszélyei:A vidékfejlesztés elkülönülésének veszélyei:A közösségfejlesztés elkülönülésének veszélyei
- Figyelmen kívül hagyja a kistérségi szinten megfogalmazott értékeket, fejlesztési akaratokat.
- Feltételezett alapokra épít.
- A fejlesztési tervekből teljes mértékben kimarad az ember, helyét a szakértői számítások veszik át. 		- Átveszi a területfejlesztés technokráciáját, felülről irányítottságát
- Prioritásait alapvetően a regionális, a nemzeti vagy a nemzetközi politika határozza meg.
- Ismert forrásokhoz rendel programokat, és nem programokat segít forrásokhoz.		- Nem ismeri eléggé az uralkodó fejlesztési irányokat (regionális, nemzetközi).
- Elvész helyi ügyekben, nem keresi eléggé a térségi kapcsolódási pontokat, lehetőségeket.
- A tervezésnél esetenként figyelmen kívül hagyja a külső források lehetőségeit.

A helyi társadalmak fejlesztése

Az emberi közösségeket az teszi társadalommá, hogy az emberek között kialakul valami rendszer, kialakul egyfajta intézményesség, tárgyilagos kötődés, egy szerkezet, mely a társadalom gerincét alkotja. Így a helyi társadalom nem egyének térben elhatárolható közössége, hanem egyben politikai erőtér is. Önálló értelmezése azért is szükséges, mert egy olyan markáns szintet képvisel, mely már felette áll a szűkebb (kisközösségi) érdekeknek, de még nem mosódnak teljesen el a helyi, emberi akaratok.
A vidék jövője csak szervezett közösségben képzelhető el. Az embereknek meg kell tanulniuk egyeztetni, szervezkedni, tárgyalni, s ez akkor valóságos, ha szilárd álláspontok ütköznek. Ehhez időre, közösségi terekre és helyi közéletre van szükség.

Az embereket és a helyi intézményeket érdekeltté kell tenni saját, helyi ügyeikben, képessé kell tenni őket a részvételre, és bátorítani kell őket a számonkérésre
A vidékfejlesztési programok elkészítése nem nélkülözheti a lakosság aktív részvételét, ugyanakkor a vidékfejlesztés közvetlenül nem avatkozik be a települések, vagy a lokalitások szintjén. Ezért szükségesnek tartjuk a közösségi munkásokkal, helyi fejlesztőkkel való szoros együttműködést a közösségi struktúrák kiépítésében, a részvétel kiszélesítésében.
Nem lehet megspórolni a vidékfejlesztői programokat megelőző lépéseket, melyekben a helyi emberek közösségei megerősödnek, kialakítanak egy közös érdekeken alapuló jövőképet, és ők határozzák meg a hozzá szükséges fejlesztési lépéseket.
(A bevonás stratégiájának alaplépései: megszólítás megvitatás összefogás cselekvés felelőssé válás)

Önvédő rendszerek kialakítása
Egy jól szervezett vidéki társadalom képes lenne félig áteresztő membránként, szűrőként viselkedni, és a feléje zúduló információk és lehetőségek közül csak a számára hasznosat beengedni és beépíteni a saját - működő - struktúrájába. A szervezetlen vidéki társadalom védtelen, ki van szolgáltatva mindenféle szándékú gazdasági, politikai akaratoknak.

A képviselet felelősségének fejlesztése
A kistérségi összefogásokban feltételeznek egy megalapozott helyi akaratot. Ám miután ritka a sikeresen mű ködő helyi társadalom, így gyakori, hogy pusztán szakértői vélemények és/vagy a térség gazdasági/politikai elitjének érdekei nyernek képviseletet.
Az önkormányzatokat először a lakossággal való együttműködésre kell felkészíteni, csak aztán a térségire.

Az idő és nyelv felszabadítása
A fejlesztési programok hosszú távú sikerének egyik titka, hogy: van-e elég türelmünk azokhoz az előkészítő munkákhoz, amelyek a céltudatos, de egyeztetett, közös cselekvésekhez elengedhetetlenek.
A közös munkához idő és közös nyelv is szükséges. Bármelyik gyarmatosítása, hatalmi tényezőként való alkalmazása kirekeszti az embereket a részvétel lehetőségéből.

A segítségnyújtás felelősség
Mindenki szeret segíteni, hasznosnak lenni (önérzet/fontosság), de nehéz jól segíteni. A segítség akkor jó, ha nem bénít, nem okoz függőséget, hanem képessé tesz, kibontja a helyi közösség erőforrásait! A fejlesztőmunkát körüllengő mítosz is passzivitást gerjeszt: nem érthető a nyelvezete - nem véletlenül szokták menedzser halandzsának nevezni -, nem átlátható a folyamat…

Helyi nyilvánosság, hiteles információk
Kiemelt feladat és felelősség a tényleges információk bejuttatása a helyi társadalmi rendszerekbe, minél több csatornán, minél többször. Ott pedig kikerülhetetlen feladat a diskurzus, a párbeszéd, a vélemények ütköztetése, a közösség szempontjából fontos információk társadalmi használatba vétele, s a helyi folyamatoknak az érintettek általi ellenőrizhetősége.
A fejlesztéspolitika legfontosabb feladata szükségképpen az, hogy meggyorsítsa azt a folyamatot, amelyben a helyi közösségek a tervezési és döntési folyamatok kihagyhatatlan résztvevőivé válnak. A közösségfejlesztés az a folyamat, amin keresztül az emberek úgy lesznek képesek például vidékfejlesztési programokat alkotni, hogy közben megerősödik felelősségük jövőjük iránt.
Budapest, 2005. augusztus 28.
Magyar Művelődési Intézet, Közösségfejlesztési Osztálya
Összeállította: Kovács Edit és Péterfi Ferenc
kedit@kkapcsolat.hu; peterfi@kkapcsolat.hu;
A szövegben idézett anyagok fellelhetőek: www.kozossegfejlesztes.hu; www.vati.hu; www.fvm.hu
www.europaterv.hu

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár