Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Tanulás és közösség
Szerző:
Csoma Gyula
Folyóirat:
Parola
Év:
2005
Szám:
2
Oldalszám:
4
Tárgyszavak:
tanulás és közösség, Nyári Egyetem, Kunbábony

Vissza a tartalomhoz
TANULÁS ÉS KÖZÖSSÉG
Elhangzott 2004. augusztus 12-én, Kunbábonyban, a Nyári Egyetemen. A szerk.

Magától érthető, hogy a közösségi lét - közelebbről a közösségek életre hívása és fejlesztése - tanulási folyamatok sokságát jelenti. A közösségi létet tanulni kell. A közösségek fejlesztésével foglalkozó szakember tanulásokat gerjeszt, tanulásokat vezet és irányít, tehát - ne féljünk a szótól - tanít. S mert a tanulás átfogó fogalom, a tanítást is annak kell tekintenünk, s ekként kimondhatjuk, hogy nevelésről van szó. A nevelés a tanulással dolgozik. Tegyük hozzá, hogy a felnövekvő és a felnőtt nemzedékek életében egyaránt.

A közösségfejlesztő nevel
Bár a tanulás lényegét a tanulásról szóló pszichológiai elméletek különbözőképpen írják le, az kétségtelen, hogy a tanulás átfogja személyiségünket. Részt vesz benne a teljes személyiségünk, mégpedig úgy, hogy (ugyan nemcsak tanulás által) fejlődik és alakul is. Tanulás által jutunk ismeretekhez, a tanulás által fejlődik gondolkodásunk, a tanulás által bontakoznak ki cselekvési képességeink. Érzelmeinkhez, viselkedéseinkhez, illetve a verbális és a metakommunikációhoz elengedhetetlen a tanulás. Tanulunk mentalitást, beállítódásokat, értékeket, eszméket és eszményeket, erkölcsöt, jellemet…
Tanulunk automatikusan, oly módon, hogy nemcsak a tanulás ténye nem tudatosul, de önkéntelenek azok a reakciók is, amelyek létrehozzák. Máskor a tanulás tanulásként nem tudatosul, vagyis önkéntelen abban az értelemben, hogy nem tanulásként éljük át, de amit teszünk, azt tudatosan végezzük. Ezt a tanulási változatot komponensként végbemenő vagy járulékos tanulásnak is nevezik, minthogy valamely, nem a tanulás céljára szerveződő tevékenység komponense, járuléka: miközben az eredeti tevékenység eléri a célját, tanulás is végbemegy, tudás is keletkezik. Van ún. látens (lappangó) tanulás is. Van ún. mintakövető (vagy modellkövető) tanulás is, amely a sportban, a munkában, a játékban stb. különféle mozgások és viselkedések elsajátításához vezet, valamint a szociális tanulás számára fontos: többek között érzelmeink, társas kapcsolataink, verbális és non-verbális (meta-) kommunikációnk alakulásához.
A tanulás valamennyi változata és szervezési formája a nevelés rendelkezésére áll. A nevelés minden tanulási változatot és formát alkalmazhat, közvetlen és közvetett hatásokkal élhet, amelyek a tanulásnak célokat, feladatokat és tartalmakat adnak. És ekként célratörően, tervszerűen fejleszthet, alakíthat akkor is, amikor - azokban, akikre a nevelés hatni kíván - a nevelési hatásként végbemenő tanulás nem tudatosul.
Természetesen az ember nemcsak a nevelés tudatos, célratörő és tervszerű hatására fejlődik, alakul, hanem a tanulást mozgató, számtalan és különféle - sokszor egymással és a nevelési hatásokkal ellentétes - hatások által is. A tanulás ilyenkor is tanulás. Kiemelkedik ebben a tekintetben pl. a fiataloknál az ún. kortárs-csoportok hatása, illetve korunkban általánosan a médiahatás. Másrészt a nevelés autentikus intézményei és szervezetei sem nevelnek azonos értékrend szerint, és nem rendelkeznek egyenlő színvonalú nevelési szakszerűséggel, pedagógiai kultúrával. Mi több: gyakran egymásnak ellentmondóan nevelnek.
Tanításról, nevelésről szólva ugyanígy van mindez a közösségek életre hívásakor, fejlesztésekor is.
A történet arról szól, hogy a közösség tagjai egymástól és a közösségfejlesztés felelőseitől menetközben, folyamatosan - így és úgy - közösségi létformákat tanulnak, gyakorolnak. Még pontosabban: miközben közösségi létüket élik, egyben közösségi létet tanulnak. Közösségi létük ekként tökéletesedik, fejlődik.
A közösségfejlesztők a tanulás fentebb jelzett teljességével dolgozhatnak. A számukra legkézenfekvőbb, leggyakrabban alkalmazható tanítási-nevelési eljárás valószínűen a komponensként végbemenő tanulás kezdeményezése, szervezése és vezetése, irányítása. Vagyis nem magának a tanulásnak a kézbevétele, hanem annak a tevékenységnek, azoknak a tevékenységeknek a kezdeményezése, megszervezése, vezetése, irányítása, amelyben a kívánt célú és eredményű tanulás végbemehet. Olyanná szervezik, s úgy vezetik, irányítják a közösségi élettel kapcsolatos (nem tanulási) tevékenységet, hogy az lehetőleg a kívánt tudást eredményezze. Az ilyen el-járások a tanítás, a nevelés közvetett, áttételes változatai. Duplán is azok, mert a nem tanulási tevékenység kez deményezése és szervezése - közösségfejlesztői inspirációikra - a közösség különböző tagjaitól is kiindulhat, és végbemehet. Kialakulhatnak és működhetnek a közösség önirányító mechanizmusai. (Meg kell jegyeznem - minden számon tartható és tiszteletben tartható ellenérzést tudomásul véve -, hogy ez utóbbi esetben a közösségvezetés-irányítás ősmodelljét Makarenko adja a maga önkormányzó közösségi eszméjével. A szociálpszichológiai archetípus pedig a Lewin-féle kísérletekben található.)
Manapság mindez az egész életen át tartó tanulás szövetébe illeszkedik, amely egyébként ugyanúgy a tanulás teljességét, valamennyi változatának a működését jelenti, mint a közösségi lét tanulása.

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár