Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Helyi lapok és közösségek Csongrád megyében II.rész: Az önkormányzat mi vagyunk
Szerző:
Magyar Istvánné
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Helyi nyilvánosság
Év:
1993
Szám:
5
Oldalszám:
14 p.-15 p.
Tárgyszavak:
helyi nyilvánosság, népfőiskolai mozgalom, olvasóköri mozgalom, Pátria körök, egyesületi mozgalom

Parol64

Helyi lapok és közösségek Csongrád megyében II. rész
Az önkormányzatok mi vagyunk

Előző számunkban szegedi kollégánk dolgozatának első részében a megyei közösségi újság kialakulásáról, össze- fogásuk elindulásáról számolt be. Ezúttal a régid közösségeinek feltérképezéséről, bátorításáról vall.
A helyi lapok jó részét könyvtárakban és könyvtárosok szerkesztik. Ugyanúgy a kisközösségek egy része is itt szerveződött. Találkozásom tehát a közösségekkel sem volt véletlen. De hogy mennyire fontos tudni, hogy hol és milyen közösségek vannak (és itt most nem elsősorban a nyugdíjas klubokra, szakkörökre, kertbarátok körre gondolok - bár ezek is nagyon fontosak), erre a Csabacsüdön töltött közösségfejlesztői "gyakorlat" ébresztett rá. Azokról az önszervező csoportokról van szó, amelyeknek ténylegesen van, vagy lehet beleszólása a település közéletébe, irányíthatják, véleményezhetik, meggyőzhetik, vagy kritikával illethetik az önkormányzat munkáját. Így elkezdtem összegyűjteni a megyében meglévő, illetve akkor születő közösségeket. Azonnal látni lehetett, hogy jól artikuláltak.

- Megerősödtek a megyében az olvasótáborok,
- Közel száz éves múlttal, hagyománnyal feléledtek a Hódmezővásárhely környéki olvasókörök,
- Kialakulóban vannak a népfőiskolák (háttérben a Délalföldi Népfőiskolai Alapítvánnyal),
- Az 1990-es választásokon komoly szerepet kaptak az innen startoló pátria-körök,
- Megjelentek a Faluvédő-szépítő egyesületek,
- Egymásra találnak a különböző baráti körök,
- Sorra alakulnak a legkülönbözőbb művelődési-kulturális egyesületek...

Az olvasótábori közösségek (mert nemcsak egy nyárról, hanem egész évben figyelemmel kísért folyamatról, találkozásokról van szó) adva voltak.1992-ben már 20 közösséggel volt kapcsolatunk. Az olvasótáborokból szerveződött egyesületet 1989. okt. 23-án hívtuk életre, és a szaporodó táborok megerősítenek bennünket, hogy az egyesületre - amelynek nem elsősorban pénzszerzési feladata van, hiszen ezt a táborok egyenként maguk is megteszik - napjainkban egyre inkább szükség van. Koordináló, információs szerepe pedig vitathatatlan. A táborvezetőknek, kiscsoportvezetőknek évente több alkalmat is teremtünk a közös megbeszélésekre, tapasztalatcserére, de az országos találkozókon is Csongrád megye teljes létszámmal ott van.
De hát mi minden is az olvasótábor? Közművelődési kísérlet? A demokrácia gyakorlóterepe? Életvezetési tanácsadó? Önismeret, tolerancia, a másság elfogadása, a szeretet felfedezése? Mindez ott van a táborban. Igen, kísérlet volt és gyakorlat lett.

Igen, a demokráciát bizonytalanul tapogatva itt fedeztük fel és a közéletiségre itt próbáltunk választ adni. Valóban, az olvasótáborok igazi közösségfejlesztők. Magam is megdöbbentem a felismeréstől: valamennyi könyvtáros kollégám, akik újságot szerkesztenek, vagy éppen közösségek vezetői tagjai voltak ezeknek a táboroknak, sőt a legtöbbjük ma is tábort vezet.
A táborok gerincét az előadások és a kiscsoportos foglalkozások adják. Elengedhetetlen tartozéka a vita, a beszélgetés, a szellemi tréning, a tapasztalatok átadása. A tábornak intimitása van. Nehéz róla beszélni. Többek között ezzel is magyarázható, hogy kevés írás, rádiós-televíziós tudósítás hangzott el az elmúlt években rólunk.

A tábort meg kell élni!

Lélekpendítés; Fábián Zoltán gyönyörű kifejezése talán a légtalálóbb.
A táborok felkarolták és ma is segítik a hátrányos helyzetű fiatalokat, a tehetségeseket. Nem mondtuk ki, hogy a táborok tehetséggondozók, és tehetségfejlesztők, pedig azok. Felszínre hozzák azokat a tulajdonságokat, adottságokat, amelyek valamilyen görcs alatt állnak, vagy még nem volt lehetőségük a kibontakozáshoz. Fontos érezniük ezeknek a fiataloknak, hogy számíthatnak ránk. Itt érték őket az első sikerélmények. A megszólalás, a vitatkozás, a rámfigyelés öröme. A táborból kikerülők sokkal nyitottabbak, magabiztosabbak, jobban tudják a helyüket a családban, a munkahelyen - kritikusok önmagukkal szemben is. Álljon itt egyikőjük vallomása: "...megtanultam elvontabb dolgokért is lelkesedni. A filmben, könyvekben felmerülő problémák, de a mindennapiak, a környezetemben megjelenők is erősen foglalkoztatnak. Talán nagyképűen hangzik, de eljutottam odáig, hogy a gondolkodás nálam ma már nem weekend, nem kampány-hanem életforma. Ehhez hatalmas segítséget nyújtott az olvasótábor. Megkönnyítette, hogy amit az iskolában éveken keresztül tanultam, egy nagy egésszé álljon össze. Ne puszta adatok legyenek bennem. A táborban szerzett ismeretek beépültek a többi közé, hiszen nemcsak közölték velünk, de parázsló vita eredményeként lett az enyém. Megtanultam, hogy ne a szerzett címekért, hanem érdemeikért tiszteljem az embereket. Megtanultam úgy nézni, hogy lássak is."
A táborok és mi magunk is nyitottak vagyunk a legkülönbözőbb korosztályok, érdeklődések és programok iránt. A könyvtárosok, népművelők mellett egyre többen vannak köztünk a pedagógusok és a civilek. Megjelentek a határon túli fiatalok is, mint táborlakók. Kárpátalján Rahó, Erdélyben Etéd a központ.

Az olvasókörök

Csongrád megyében közel száz éves múltra tekintenek vissza. Elsősorban a Hódmezővásárhely környéki tanyavilágban jöttek létre, amely az ország köztudottan legnagyobb kiterjedésű tanyás körzete. Az olvasókör a szó igazi értelmében közösségi, kulturális és társasági forma. Az egyesületek felszámolásával, eltűnésével egy időben természetesen ezek a körök is megszűntek, de a 8O-as évek legvégén (elsősorban az egyesületi törvény megjelenése után) egymás után alakultak újjá, jegyeztették be magukat, követelték, majd kapták vissza volt székházukat, helyiségeiket. Az olvasókörök száma ma csak Hódmezővásárhelyen és környékén 12. A közösség létszáma mindenhol meghaladja a 100 főt. Összejöveteleik rendszeresek, sok esetben tagozatként működnek (ifjúsági, nagycsaládos, kertbarát, nyugdíjas, asszonykórus stb.). A legtöbb helyen könyvtár is van. A tanyai olvasókörökben együtt van több generáció is a nagyapáktól az unokákig.
A biliárd, a sakk, a kártya ugyanúgy hozzátartozik az életükhöz, mint az esti beszélgetés, vitatkozás, a közös kirándulás, a közös majális, szilveszter.
Valamennyien igen szűkös keretek között dolgoznak, a legtöbb helyen sok esetben fűteni sem tudnak. Pályázati lehetőségekről alig van információjuk, az önkormányzat nem segíti őket. Az Olvasóköri Szövetségnek tagjai, de az igazi kapcsolatokat maguk között sem építették ki. Információadásban, kapcsolatfelvételekben és-kialakításukban, közösségtalálkozásokban fontos szerepünk lehet.

Népfőiskolák

A legrégebbi a Zsombóhoz tartozó Wesselényi iskolában működik. Ez az iskola egyike a Klebesberg Kunó-féle tanyasi iskoláknak, amelyek a körzetesítés után is tartalmas kulturális, társasági életet adtak az ott élőknek. A tanyavilág népességét fogja össze ősztől tavaszig minden hétfőn este. A környéken "Tudományos Akadémiaként" emlegetik magas színvonalú, elsősorban ismeretterjesztő előadássorozatai miatt. Hallhatnak itt a legújabb növényvédő szerekről, az új gyümölcskultúrákról, az orvostudomány legújabb eredményeiről, megtisztelik az itt élőket a Szegeden dolgozó művészek, kilátogatnak a JATE és a Biológiai Kutató munkatársai. A több év óta működő népfőiskola rendkívül népszerű, pezsgő társasági élete pedig elmaradhatatlan része a közösségi együttlétüknek.
Feléledtek 1991 őszén a KALOT népfőiskolák is. Igaz, ezek csak kísérleteknek nevezhetők, mindössze két-három hetes előadássorozatok voltak több településen is, de az új ismeretek felkínálása, a találkozások lehetősége, a vélemények formálása, a vitateremtés fontossága, a párbeszédek kialakulása itt is lényeges közösségteremtő tényezővé válhat.
A népfőiskolák regionális összefogására 1992 nyarán jött létre a Dél-magyarországi Népfőiskolai Alapítvány. Vezetője Szemenyei Sarolta, akivel évek óta személyes munkakapcsolatban állok. Vele beszélgetve, az én közösségi ismereteimet felajánlva ért meg az az elhatározás bennünk, hogy miután a megyénkben abszolút csend van a civil társadalom körül (csak szavakban deklarálják), nincs sem intézményi sem személyi háttere, az alapítvány lehetne a kisközösségek információs bázisa, háttere. Azt hiszem léginkább most erre lenne szükség.

Pátria körök

Közvetlenül a választások előtt jöttek létre azzal a nyílt szándékkal, hogy a kistelepülések értelmiségi rétegét megmozgassák. Teljes volt a csend akkor a falvakban, közömbösség és információhiány. A helyi értelmiség szerette volna kivenni a részét az átalakulásból - felelősségérzete megnőtt. Nagymágocsról indult a mozgalom, Csongrád megyében még Mórahalom csatlakozott hozzájuk - aztán országossá terebélyesedett. A választásokon egyébként mindkét település jelöltjei teljes létszámmal befutottak. A települések közösségi lapjai óriási szerepet vállaltak a jelöltek és programjaik ismertetésével.
Olyan közösségi forma ez, ahol a közéletiség, a falu fejlesztése, jövője a legfontosabb kérdés.
A Pátria körök akkor hatalmas munkát vállaltak. Szerveztek, meggyőztek, vitatkoztak. A közösség tagjai közül néhányan kifulladtak, lemerültek. Kudarcként élik meg a lakosság passzivitását, a közösségi élet "leszálló ágát" - holott ezek törvényszerűek. Ha nincs igazi nagy feladat, ami mellé mozgósítani lehet a település jó részét, ha nincs közös ügy, akkor a találkozások formálissá válnak kiüresednek. A mórahalmi Pátria Kör ma ilyen válsággal küzd. A nagymágocsiak viszont rendszeresen találkoznak, most éppen játszóteret terveznek a gyerekeknek. (A termálfürdő egyelőre álom marad, de nem mondanak le Makovecz Imre terveiről.) Politizálnak terveznek és senki sem vitatja, hogy a következő választásokon jelentős szerepe lesz ismét ennek a közösségnek.

Faluvédő-Szépítő Egyesületek:

Egyelőre két ilyen típusú egyesület van a megyében. Mindkét településen az egyesület lapot ad ki (Mártélyi Tudósítások, Deszki Hírnök). Nagyon jó a kapcsolata a lakossággal, de bizonytalan- sőt Deszken konfliktusoktól sem mentes - a kapcsolat az önkormányzattal. A mártélyiek helyrehozták a régi vasútállomást, most faluházat terveznek. A mártélyi Tisza-holtág üdülő- és horgászparadicsom. A helybélieknek (lélekszámuk az ezret alig haladja meg) folyamatos bevételt jelenthetne az itt nyújtott szolgáltatás, állandó feladatot a holtág és környéke (természetvédelmi terület) rendben tartása. Van az egyesületnek egy SO-60 fős népfőiskolai csoportja is. A részvétel rendszeres.
A deszkiek temetőt tisztítottak, a második világháborús emlékhely megépítésének elindítói. A falu közéletében a legaktívabb szerepet vállalják: A lakosságot leginkább foglalkoztató kérdéseket elsősorban ők vetik föl, legtöbbször az újságjuk hasábjain, amely minden második családhoz eljut. A kábeltelevízió kiépítésétől a helyi vállalkozók tervéüg, a munkanélküliségtől a nyugdíjasok szociális problémájáig mindennel foglalkoznak. Súlyuk, szerepük meg kell hogy erősödjön a településen, az önkormányzat előtt komoly tényezővé kell válniuk. Ebben szükséges őket segíteni. Baráti körök. Számuk minden bizonnyal nőni fog. Csongrád megyében ma 3 van, mindhárom-bejegyzett. A legfiatalabb a pitvarosiaké. A kört a helybéli szlovákok alakították, a hagyományok őrzése és védelme, a közös együttlét, beszélgetés, kirándulás, színháznézés öröme hozta őket össze.
A bokrosiak példamutatóak. A főként fiatalokból, középkorúakból álló baráti társaság száma 70-80 fő. Több alapítvány elindítói és gondozói. Így a település egészségi ellátásáért és a templom építéséért létrejött alapítványé. Szívósan pályáznak és eltökélt szándékuk Csongrád városától való leválás (a kistelepülések közül egyedül ők nem váltak le). A baráti társaság kulturális, közösségi megmozdulásai egyedülállóak. A település lélekszáma közel 1000, majálisukon. mégis több, mint 3000-en vesznek részt. Számon tartják az elszármazottakat. Visszahívják őket. Mint ahogy visszahívják az ősgyeviek, akiknek baráti társasága éppen ezért jött létre. A világban, az országban szerteszóródó algyőieket (gyevieket) hívják haza minden évben. Az idén Ausztráliából és Angliából is hazajöttek. Régen nem látott kedves ismerősök találkoztak. Ezek az emberek ismerik, szeretik szülőfalujukat, érdekli őket a település jelene, gondjai és tervei. Bevonják őket a falut érintő legfontosabb kérdésekbe, részeseivé válnak az ott történteknek.

Művelődési és kulturális egyesületek

A jövőben egyre több ilyen típusú egyesülettel fogunk találkozni. A legfiatalabb az egyesületek közül a földeákiaké, ahol már az én segítségemet kérve indultak el (alapszabály készítése, az egyesület bejegyzése, pályázatok készítése). A Látókör Kulturális Egyesület tavasszal alakult. Először egy szűk értelmiségi, főleg pedagógus körben gondolkodtak. Meg kellett győznöm őket, hogy ez a teljes elszigeteltségükhöz, és komoly helyi feszültségekhez vezetne. Az egyesületnek nyitottnak kell lenni a lakosság minden irányába, hogy bárki csatlakozhasson hozzájuk, aki egyetért a szándékukkal. Különösen igaz ez egy 2000 lélekszámú településen.
Az egyesületi 'alapszabály elkészülésétől a bejegyzésig, mindössze egy hónap telt el és óriási lelkesedéssel kezdett el dolgozni a közösség. Szinte példátlan ahogy az önkormányzat az első pillanattól kezdve odafigyel rájuk, támogatja őket anyagilag, sőt egy pincehelyiséget is kaptak. Érdekes volt részt venni az egyesületi profil kialakításában. A helybeliek esküdtek rá, hogy a faluban nincs igazán népművészeti hagyomány, falutörténet csak nyomokban, nincs a településnek identitása. Tehát innen volt érdemes elindulni. Miután Földeák 3 év múlva lesz 150 éves, így adva volt egy hosszú távú program. Falutörténet-, kutatás, régi anyagok emlékezések gyűjtése, kézművességek felelevenítése. Ebbe a munkába sikeresen vonták be az iskolásokat is, hiszen az egyesületben sok pedagógus dolgozik.
Pályázataikkal két helyről is kaptak támogatást. Ma már egy környezetvédő csoportjuk is van. Megindult a harc a kiserdő védelméért. Az egyesület tényező lett a faluban.
A közösségek változatosak, sokszínűek. Egyvalamiben azonban egyformák. Nem közömbösek. Tenni akarnak valamit a településükért, az ott élőkért. Ki többet, ki kevesebbet.
Az összegyűjtésük után adva volt a következő lépcsőfok: a TALÁLKOZAS megteremtése. Hiszen az azonos típusú közösségek sem tudtak sok esetben egymásról. Emellett érezni lehetett az utóbbi időben, hogy több közösségi akkumulátor lemerült. A közösségvezetők némelyike elbizonytalanodott, a feladást fontolgatta. Látni és hallani kellett őket együtt, hogy erősítést, bátorítást kapjanak. Hogy lássák, másoknak is van hasonló gondjuk, konfliktusuk, a problémákkal nincsenek egyedül: De ugyanakkor hihetetlen sok erő is van bennük. Hallani kell az új egyesületek lelkesedését, sikereit - azt a rengeteg feladatot, amit szeretnének elvégezni - ahhoz, hogy feltöltődjenek. Ezt szolgálta a bokrosi találkozó 1992 végén.
A 31 egyesületből,19 közösséget képviselve közel 90-en jöttek el (a házigazdákkal együtt). A találkozásnak egyetlen, s utólag mondhatni sikeres célja volt: egymás mellé ültetni és megbeszéltetni az embereket. Hogy megismerhessék és segítsék egymást. Hogy' kilépjenek az elszigeteltségből. Hogy ismerkedjenek.

Magyar Istvánné, Szeged

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár