Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Radio Popolare: Tanulmáynút egy olasz közösségi rádiónál
Szerző:
Molnár Balázs
Folyóirat:
Parola
Év:
1995
Szám:
2
Oldalszám:
11. p.
Intézmények:
AMARC Szabad Rádiósok Világszövetsége
Tárgyszavak:
közösségi rádiózás, Olaszország, rádió

Tanulmányút egy olasz közösségi rádiónál

Radio Popolare



Tíz napig a milánói Radio Popolare vendége voltam az AMARC (a Szabad Rádiósok Világszövetsége), illetve a házigazdák jóvoltából.
Az RP-t 1976-ban alapították baloldali mozgalmak és pártok a szélsőbaltól a szocialistákig, a kommunistákat azonban nem vették be a buliba. Mivel e pártok közti ellentétek gyakran kibékíthetetlenek voltak, a rádió sohasem került direkt pártbefolyás alá. Ettől függetlenül is, az RP adásaiban nem érhető tetten semmiféle merev ideológia, a munkatársak politikai meggyőződését sem kéri senki számon, sőt például a Magyar Rádióval vagy Televízióval ellentétben szokás más nézetű, ha úgy tetszik "ellenzéki" személyek gyakori mikrofonhoz engedése, ellentétes vélemények kiegyensúlyozott megjelenítése. S mindehhez még az is hozzátartozik, hogy Itáliában például hazánkkal ellentétben nem a kommunisták vagy valamilyen baloldali erő, hanem a jobboldal, a kereszténydemokraták loptak, csaltak, hazudtak (persze nem gyilkoltak) több mint 45 éven keresztül.
Az RP mára sokat megváltozott, az olasz politikai rendszer összeomlása következtében a baloldal minimális befolyása is megszűnni látszik, mitöbb, néhány éve részvénytársaság formájában működik tovább. Mindettől függetlenül a Popolare nonprofit-közösségi rádió volt és maradt, a részvények nagyobb része a munkatársak, szimpatizánsok, egyesületek és szakszervezetek tulajdona. 40-50 fő kap rendszeres, egyébként igen alacsony fizetést, emellett 80-100 főnyi lelkes önkéntes gárda dolgozik kisebb, de inkább nagyobb rendszerességgel a rádióban. Mitöbb, közülük sokan még ezen túlmenően is áldoznak különféle módokon a Popolare oltárán, saját magnó, benzinköltség vissza nem térítés stb. formájában.
A rádió bevételeinek mintegy fele a hallgatóktól származik, kb. 10.000 fő fizet be évi minimálisan 120.000.- ITL-t (kb. 9.000.- Ft).
Sugároznak ezenkívül némi reklámot is, ezek azonban gondosan megválogatott, nem annyira fogyasztói szemléletet árasztó hirdetések. Az olyan multik, mint Coca-Cola, McDonald's stb. szóba sem jöhetnek. A reklámok rendkívül drágák, így az adásidő legfeljebb 3-4%-át töltik ki. A rádió mindemellett is veszteséges, a deficitet egyesületek, baloldali alapítványok egyenlítik ki, néha előfordul, hogy hónapokig nincsenek kifizetések, máskor jobban megy a szekér, egy a lényeg: a színvonal állandó.
A Popolare napi 24 órát ad (tulajdonképpen csak 20-at, lévén éjjel 2-6-ig csak zene szól), melyből legalább 8-9 óra a szöveg. Különböző felmérések szerint napi 2-400.000 hallgatójuk van. Egy körülbelül 3 millió lakosú területet szórnak be, illetve ez évtől az Eurosat-2 műholdról is vehetők. A rádió rendkívül informatív és interaktív, viszonylag könnyű műsorkészítői lehetőséget kapni, bennmaradni persze nehéz. Az RP-ben együtt tevékenykedik sok ismert újságíró és nagyszámú kezdő, a bürokrácia a részvénytársasági forma ellenére minimális, a légkör fesztelen, általános a lazaság, de nem a linkség.
Mind a műsor, mind a zenei kínálat a sokoldalúság, illetve a nem-kommersz jelzőkkel illethető. A hivatalosság, a formalizmus sem tipikus, legfeljebb a profi hírműsorban. Hogy miért van szükség profi hírműsorra? Az RP nem csak abban különbözik a kommersz, igénytelen, illetve tömegigényeket kiszolgáló adóktól - mint a közösségi rádiók általában -, hanem helyi sajátosságként eltér az olasz sajtó általános provincializmusától. Igen, az olasz elektronikus és nyomtatot sajtó, hasonlóan az amerikai, angol, francia stb. tömegtájékoztatáshoz alig ír külföldi témákról. Akárcsak a CNN-ben, hullahegyek vagy olajérdekeltségek szükségesek külföldi tudósítások, cikkek adásba tételéhez. A Popolare tehát, ha nem is magyar mértékben, igyekszik feltárni az Itálián kívüli világot is. Egy másik nagy húzásuk, hogy be tudtak szervezni külföldi tudósítókat, akik amúgy meg vannak fizetve, hogy nekik is küldjenek anyagokat - ingyen. Emellett szeretnek olaszul tudó más országbelieket is felkérni alkalmi tudósításokra, lévén ezek az adott országot sok esetben jobban ismerik, mint a Sheraton hotelekben "tengődő" hivatalos kiküldöttek. Így például a moszkvai puccs idején sikerült találniuk a hallgatók segítségével egy, a Fehér Ház közelében lakó egyént, aki élőben, közelről tudósította az eseményeket.
Színvonalas műsorok még a Világzene, melyben "vendégművészként" én is készítettem egy műsort, a Nyílt mikrofon (szabad véleménynyilvánítás fóruma), a Liberi tutti (15-18 éves fiatalok kapnak lehetőséget műsorkészítésre) és különféle intelligensebb hallgatókat bevonó beszélgetős programok. A Popolare foglalkozik a bevándorlók, hátrányos helyzetűek problémáival (van például arab nyelvű adás) is, ám nem állítja piedesztálra az úgynevezett másságot, nem osztogat lépten-nyomon rasszista jelzőt, pedig Nyugat-Európában sokkal erősebb az idegengyűlölet, mint pl. Magyarországon. Az RP ugyanúgy beszámol az idegenek által okozott problémákról is.
Végül annyit, hogy a közösségi rádiózás Itáliában sem tömegjelenség, s a tapasztalat azt mutatja, hogy a kisebb településeken különösen nehezen maradnak életben az ilyen rádiók. Egy időben mindenesetre sokkal több működött, ma 30-40-re tehető a számuk, s tekintve Olaszország mintegy 57 millió lakosát, nagyon nem kell szégyenkeznünk. Természetesen tévedés lenne mechanikusan az RP-t másolni, néhány elem azonban, például a hallgatói bérletrendszer feltétlenül figyelmet érdemel.

Molnár Balázs
(Szubjektív Rádió, Pécs)

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár