Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
A hatalom áramlásától az áramlatok hatalmáig?
A hatalom színeváltozása a globalizáció korában
Szerző:
Kovács Gábor (MTA BTK Filozófiai Intézet)
Sorozatcím:
Parola
Folyóirat:
Parola
Év:
2014
Szám:
3
Oldalszám:
4
Nevek:
Jézus, Máté evangéliuma, Ratkó József, Max Weber, Hannah Arendt, Benedict Anderson, Jürgen Habermas, Lányi Kamilla, Felkai Gábor, Manuel Castells, Aldous Huxley, Szentmihályi Szabó Péter
Intézmények:
MTA BTK Filozófiai Intézet, Európai Unió
Települések:
Kunbábony, Délkelet-Ázsia
Tárgyszavak:
hatalom, globalizáció, demokrácia, válság, legitimitás, politikai hatalom, modern nemzetállam, a politika eltűnése, gazdasági globalizáció, kulturális globalizáció, tőke és munka a globalizáció korában, nemzetállam vagy információs kapitalizmus, a hálózat mint metafora és valóság: a hatalom eltűnése? Globális elitek versus helyi társadalom? Új kasztrendszer? Poszt-demokrácia versus digitális demokrácia?
Megjegyzés:
kategória: elmélet

Kovács GáborEz a cikk a szerzőnek 2014. július 23-án, a XI. Nyári Egyetemen, Kunbábonyban tartott előadásának PowerPoint bemutatója alapján készült, a szerző engedélyével. További tájékozódásul lásd Kovács Gábor (2006): Demokrácia, válság, legitimitás. Eszmetörténeti vázlat. Kellék, 26. szám

(MTA BTK Filozófiai Intézet)
A hatalom áramlásától az áramlatok hatalmáig?
A hatalom színeváltozása a globalizáció korában

A hatalom kísértése I.
„Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse.
Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.

Odalépett hozzá a kísértő, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.”
Azt felelte: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.”
Most a szent városba vitte a sátán, és a templom párkányára állította.

„Ha Isten Fia vagy – mondta –, vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.”
Jézus így válaszolt: „Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet.”

A hatalom kísértése II.
„Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket. „Ezt mind neked adom – mondta –, ha leborulva imádsz engem.
Jézus elutasította: „Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!”
Erre otthagyta a sátán és angyalok jöttek a szolgálatára.”

/Máté evangéliuma/

Ratkó József: Sanzon a hatalomról kezdőknek I.
(1970-es évek második fele)
A hatalomnak keze van,
és oszt vele és üt vele
gyönyörű titkárnője van
és fajtalankodik vele

A hatalomnak szeme van,
És mindent szemügyre vesz vele,
a hatalomnak füle van,
fülel és lefülel vele

Ratkó József: Sanzon a hatalomról kezdőknek II.
A hatalomnak szíve van,
bárkibe átültethető,
a hatalomnak arca van,
amin a bőr cserélhető

A hatalomnak fegyvere van,
mi mást tehetne: lő vele.
A hatalomnak hatalma van,
és visszaél, ha él vele.

Mi a hatalom?
1. A hatalom mint a kényszerítés képessége: valakit rákényszeríteni arra, amit nem akar: lásd Max Weber 2. A hatalom, mint az együttes cselekvés képessége: lásd Hannah Arendt

A politikai hatalom: legitimitás
Max Weber: a modern állam szociológiai értelemben olyan szervezet, amely legitim módon rendelkezik a fizikai erőszak eszközeivel.
Legitimitás: „az uralom alatt álló emberek elismerik az uralmon levők által igényelt tekintélyt.” (Weber, uott)
A legitimitás típusai
1. tradicionális legitimitás: a szokások érvényességébe vetett hiten alapszik;
2. karizmatikus legitimitás: egy személy vagy intézmény különleges képességeibe és kvalitásaiba vetett hiten nyugszik;
3. racionális legitimitás, amely bizonyos szabályok és eljárások érvényességébe vetett hitre alapozódik.lásd ugyanott Webernél: A legitim uralom formái

A modern nemzetállam mint hatalom legitim kerete
– nemzetállam mint képzelt politikai közösség: etnosz & démosz – Benedict Anderson
Népszuverenitás és hatalommegosztás: demokrácia versus liberalizmus
– A képviseleti demokrácia intézményrendszere
– közszféra és magánszféra kettőssége
– A régiek és a modernek szabadsága

A politika eltűnése?
Habermas: „A strukturálisan depolitizált nyilvánosságban a legitimációs igény két reziduális szükségletre zsugorodik. Az állampolgári privatizmus – azaz a politikától való, karrierre, szabadidőre és fogyasztásra orientálódással összefüggő tartózkodás – támogatja a megfelelő rendszerkonform kárpótlások iránti várakozást (pénz, szabadidő és biztonság formájában.”lásd 1. lábjegyzet: Kovács Gábornál, valamint Habermas: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozásához készült Felkai Gábor-írta utószót

A gazdasági globalizáció
„A nemzetközi gazdaság globalizálódásán vagy globálissá tételén azt a folyamatot kell érteni, amelyben a gazdaság eléggé nagy erejű szereplői számára megszűnnek az erőforrások megszerzésének (a hozzáférésnek) a földrajzi vagy intézményi korlátai, tetszés szerinti kombinálásának és allokációjuknak elhárulnak a területi, jogi vagy társadalmi akadályai oly módon, hogy a források allokációja vagy annak megváltozása a lehető leggyorsabban, minimális költséggel mehessen végbe.” /Lányi Kamilla/lásd Lányi Kamilla (2001): Vázlat a globalizációnak nevezett jelenségkör értelmezéséről. Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf. 2001. július (498-519. o.)

Kulturális globalizáció
A fogyasztói kultúra és életmód világméretű elterjedése: többé már nem egy adott társadalmi csoporthoz való tartozás határozza meg az életmódot, hanem fordítva: a késő modernnek, technokapitalistának, vagy posztmodernnek nevezett társadalomban az egyént életmódja, életstílusa teszi egyik vagy másik társadalmi csoport tagjává. Életmód és életstílus pedig a fogyasztási szokások függvénye. A társadalom legfőbb kohéziós erejévé, integrációs tényezőjévé a piac válik.

Tőke és munka a globalizáció korában
Tőke és munka globalizációja nagyon eltérő módon megy végbe. Mindkettő belép a globális gazdaságba, azonban eközben a tőke ereje megsokszorozódik, míg a munka alkupozíciója a munkavállalói csoportok fragmentizációja folytán erőteljesen romlik. Az országhatárok között működő szakszervezetek tehetetlenek az ezeket a határokat szabadon átlépő globális tőkével szemben. Ilyenformán a munkaerő individualizációja is bekövetkezik: az egyes munkavállaló saját magára hagyatkozva, elszigetelten áll szemben a globális hálózatokba szerveződött tőkével szemben.

Nemzetállam vagy információs kapitalizmus?
Ebben a helyzetben nem képesek működni a politikai demokrácia hagyományos intézményrendszerei. Ezek ugyanis a helyek terében lakozó nemzetállamokhoz kötődnek, ám ezek a nemzetállamok sajkaként hányódnak a globális áramlatok tengerén. Mindazonáltal a nemzetállamok nem tűnnek el, hanem sajátos metamorfózison mennek át. Van ahol, befektető államként segítik országuknak a globális gazdaságba való bekapcsolódását, mint Délkelet-Ázsiában, van, ahol vámpírállamként a globális hálózatokból kizáródó országuk vérét szívják, mint Afrika országaiban. Manuel Castellslásd Nyíri Kristóf könyvismertetőjét Castells: The Information Age c. könyvéről szerint a legkreatívabb válasz a hálózati állam: ilyen az Európai Unió, amelyben a szuverenitás, illetve az ezzel járó jogkörök és jogosítványok hálózatszerűen oszlanak meg a brüsszeli bürokrácia, a hajdani nemzetállamok, és az ezek alatt szerveződő és ezek határait átlépő régiók között.

A hálózat mint metafora és valóság: a hatalom eltűnése?
A hálózatszerű szervezeti felépítés a lehető legrugalmasabb, az ilyen elven felépülő struktúra képes arra, hogy a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban alkalmazkodjék a változásokhoz. A hálózatnak nincsen központja, csomópontjait tőke, információ, szellemi és anyagi javak áramlásai kötik össze.

Az áramlások tere és a helyek tere?
A hálózatok ugyan fizikai pontokat, valóságosan létező helyeket kötnek, össze, ám ezen összekapcsolódás következtében a valóságos tér helyei
valami mássá alakulnak át, amelyet Manuel Castells az áramlások terének (space of flows) nevez, míg a hálózatokból kimaradt helyek alkotják a helyek terét (space of places).

Globális elitek versus helyi társadalom?
Az elitek képesek érdekeik artikulációjára, míg a társadalom többi része nem, mert kimarad ezekből a hálózatokból, szegmensekre szakad szét és dezorganizálódik. A társadalomnak ez a része a helyek terében lakozik. A társadalom egésze hierarchikus módon szegregálódik, ugyanakkor pedig fragmentálódik is.

Új kasztrendszer?
„Az Alfa-gyermekek szürkét hordanak. Ők sokkal keményebben dolgoznak, mint mi, mert olyan rettentően okosak. Én igazán borzasztóan örülök, hogy Béta vagyok, mert én nem dolgozom olyan keményen. És amellett mi sokkal jobbak vagyunk, mint a Gammák és a Delták. A Gammák ostobák. Mindnyájan zöldet viselnek, és a Delta-gyerekek khakiszínt. Ó nem, én nem akarok játszani Delta-gyerekekkel! És az Epszilonok még rosszabbak. Annyira ostobák, hogy még…” /Aldous Huxley: Szép új világ. Szentmihályi Szabó Péter fordítása/

Poszt-demokrácia versus digitális demokrácia?
– a poszt-demokrácia kora: a demokrácia entrópiája
– a választásos önkényuralom jelensége
– a szabadság hálója: az internetre alapozott digitális demokrácia víziója: megőrizni látszik az antik poliszdemokrácia legfőbb erényét, a közvetlen részvétel lehetőségét, annak fizikai korlátai nélkül.

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár