Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Az írországi közösségfejlesztés története
Szerző:
Oonagh McArdle
Sorozatcím:
Parola
Folyóirat:
Parola
Év:
2009
Szám:
2
Oldalszám:
3
Tárgyszavak:
Írország, közösségfejlesztés, kronológia, közösségfejlesztő programok

Oonagh McArdle

Az írországi közösségfejlesztés története

Elhangzott a Oktatás és tanulás a közösségfejlesztésért európai hálózatának budapesti találkozóján, 2008. február 19-én
A Training and Lerarning for Community Development projekt, a Combined European Bureau for Social Development tagszervezeteinek szervezésében

A hatvanas évekig

Az ír közösségfejlesztést ebben az időszakban az ENSZ definíciója jellemezte legjobban: „az emberek és a kormányzat partnersége a közjó érdekében”.
Az írországi közösségfejlesztés gyökerei az ír farmereknek a mezőgazdaság gépesítését megelőzően élő közösségi önsegítő-hagyományára, a „Meitheal”-ra vezethetők vissza, mely során aratáskor és az év más fontos időszakaiban a gazdák rendszeresen segítséget nyújtottak egymásnak. Ugyancsak fontos előzmény a szövetkezeti mozgalom, valamint az olyan vidéki szervezetek magalakulása a harmincas évek elején, mint pl. a Muintir na Tire. A Muintir na Tire egy megújulási mozgalom volt, amelyet John Hayes atya (későbbi kanonok) alapított. A mezőgazdasági termelők szövetkezeti mozgalmaként indult, majd az ország katolikus egyházközségeire építve létrehozta az egyházközségi tanácsok országos hálózatát. Az egyházközségi tanácsokat szakmai alapon szervezték, és olyan csoportok képviseltették magukat bennük, mint a gazdák, boltosok, ifjúsági csoportok és különböző szakmák. Tulajdonképpen partnerségben álltak az állammal, hiszen az állam adta a pénzt, míg a helyi közösségek biztosították az ötleteket és a munkaerőt, számos, főképpen infrastrukturális fejlesztést valósítva meg így (pl. iskolák, sportlétesítmények, közösségi létesítmények fejlesztése).
A hatvanas, hetvenes évek társadalmi és civil mozgalmai alakították ki a modern ír közösségfejlesztés arculatát.
1973 Írország csatlakozik az Európai Gazdasági Közösséghez (a mai EU-hoz).
1974 A Muintir na Tire, illetve a Dublin Városi és Megyei Önkormányzat közösségi munkásokat kezd alkalmazni. Ez az időszak egy olyan trend kiindulópontjának tekinthető, amely egyre inkább a közösségi munka szakmává válása felé mutat. A Muintir na Tire eközben egyházközségekre építő korábbi struktúráját (amely jórészt szakmai szintekre épült) a képviseletet biztosító közösségi tanácsok rendszerével váltja fel (amelyek földrajzi alapon kerülnek megszervezésre). A szelekció módja a választás, meghívás és kooptálás volt.
1975 Az EU első szegénységellenes programja (szegénységellenes kezdeményezések szerte a tagországokban), amely a közösségfejlesztés eszközeivel próbálja kezelni a szegénység problémakörét.
Ebben az időben tehát „újra felfedezték” a szegénységet, amelynek eredményeképpen az önszervezés fókusza az egyházközségektől a specifikus társadalmi kategóriákra és a szegénységet és hátrányos helyzetet megélő közösségekre helyeződött át. Az újfajta közösségfejlesztés legfontosabb témái a munkanélküliség, a magányos szülők, az utazó cigányok/ vándorok és a nők szükségletei voltak.
1979 Charlie Haughey, az akkori egészségügyi miniszter pozíciókat hozott létre a közösségi munkások számára az egészségügyi testületeken belül, és a közösségfejlesztők szociális munkás teamekben kerültek alkalmazásra.

A nyolcvanas évek

Ebben az időszakban a közösségi munka egyre inkább a probléma-alapú megközelítések irányába mozdult el, a kihívásokra és a változásra helyezve a hangsúlyt – így a közösségi munka a társadalmi változás és társadalmi igazságosság keretrendszerének részévé vált.
Az 1980-as évek a közösségi erőforrásközpontok intézményét és számos női szervezet megalakulását hozták, amelyek közül sok erőteljesen közösségfejlesztő beállítottságú volt. A lokális-globális fókusz ekkor vált meghatározóvá, hiszen egyre több pap, apáca és más szakember tért vissza a fejlődő országokból, és sok közösségfejlesztő került kapcsolatba a globális szolidaritási csoportokkal is.
1981 A Közösségi Munkások Szövetkezete (Community Workers Co-operative – CWC) azon szakemberek országos hálózataként jött létre, akik közösségi szinten dolgoznak a társadalmi változásért. (A szerző is e szövetkezetben dolgozik. A szerk.)
Az első közösségi munka szakképzés a Maynooth-i Ír Nemzeti Egyetemen (National University of Ireland, Maynooth) került megszervezésre, ezt követte az első nem-graduális szakmai diploma 1985-ben.
1985 Az EU második szegénységellenes programja.
A nyolcvanas évek közepét követően, miután a kormányzat belátta annak fontosságát, hogy szükséglet-alapú stratégiai válaszokat adjon a szegénységre, munkanélküliségre és hátrányos helyzetre, a közösségfejlesztés kulcsfontosságú mechanizmussá vált a szükségletek kielégítését célzó tevékenységek és szolgáltatások kialakításában, és egy integráltabb, összetartóbb társadalom megteremtésében. A közösségfejlesztés alkalmazása azért bizonyult ésszerű döntésnek a szegénységgel és hátrányos helyzettel folytatott küzdelemben, mert az emberek képessé tételét célozta – miáltal a kirekesztett csoportok és egyének kapacitásai olyan szintre fejleszthetők, hogy képessé válnak marginális helyzetük okainak és következményeinek orvoslására.
1986 Létrejön az Ír Szegénységellenes Intézet (Combat Poverty Agency), az egyetlen olyan ír állami intézmény, amely specifikusan a szegénység megelőzésére, illetve felszámolására összpontosít, és hangsúlyozza a közösségfejlesztés szerepét ebben a folyamatban. A szervezet központi szerepet játszott az EU szegénységellenes programjainak támogatásában.
Ebben az időben jelentek meg a képzési elemet is tartalmazó közvetlen átmeneti foglalkoztatási programok tartósan munkanélküliek számára (ma ezt közösségi foglalkoztatásként tartjuk számon). Ezek a programok az önkéntes és közösségi szektor szervezeteitől jutnak forrásokhoz, és bár gyakorta éri őket kritika, mégis a személyzeti és más erőforrások elsődleges forrásainak tekinthetők. A kilencvenes évek elejéig ezeket a programokat korlátozott számban valósították meg – 1992-ben például 12 000-en vettek részt a Szociális Foglalkoztatási Programban (Social Employment Scheme – SES), míg az ezt követő Közösségi Foglalkoztatás programban 1995 végén mintegy 40 000 résztvevő vett részt (Office of Tanaiste 1995). Az elmúlt évek létszámcsökkentéseit követően a résztvevők száma jelenleg mintegy 20 000 főre becsülhető.

A kilencvenes évektől a XXI. századig

Talán a kilencvenes évek második fele, illetve a 2000-es évek eleje hozta a legdrámaibb változásokat és kihívásokat a közösségfejlesztés számára. A gyakorlatban ez több elköteleződést jelentett az állam irányába – amely sajnos nem mindig vált a szektor hasznára.
1990 Az EU harmadik szegénységellenes programja
Közösségfejlesztő Programok (Community Development Programmes – CDPs): a Közösségfejlesztő Program azt követően jött létre, hogy széles körben felismerték a közösségfejlesztés potenciálját a szegénység és hátrányos helyzet kezelésében. Ez volt az első országosan finanszírozott közösségfejlesztő program, amely egyaránt tartalmazott vidéki és városi projekteket, illetve „lokális” és „érdekérvényesítő” projekteket is.
A jelenlegi CDP közösségfejlesztési programot a Közösségi Ügyek, Vidékfejlesztési Ügyek és Gael Nyelvű Régiók Minisztériuma irányítja. Helyi szinten a Közösségfejlesztő Programok, amelyek a program tényleges magját képezik, általában (de nem mindig) olyan szomszédsági erőforrásközpontokat, illetve gyújtópontokat takarnak, ahonnan az adott közösségben a cselekvések kiindulnak, illetve megvalósulnak. A program 25 millió eurós költségvetéssel rendelkezik, és mintegy 196 támogatott csoportot/szervezetet foglal magába, beleértve hat regionális támogató szervezetet is.
A közösségfejlesztő tevékenység hátországában helyezkedik el többek között a 2000–2006-os Nemzeti Fejlesztési Terv (National Development Plan – NDP), amely számos programot támogat, köztük közösségfejlesztő, esélyegyenlőségi, gyermekgondozási, illetve határmenti békéltető programokat, valamint ifjúsági szolgáltatásokat is.
Helyi Fejlesztési Program a Társadalmi Befogadásért (Local Development Social Inclusion Programme – LDSIP)
Az LDSIP olyan intézkedések sorozata, melyek célja a hátrányos helyzet ellensúlyozása, valamint az esélyegyenlőség és a társadalmi/gazdasági befogadás ügyének előmozdítása. Az LDSIP-t az ír kormány és az EU által a társadalomhoz tartozás elősegítéséért működtetett POBAL irányítja, a Közösségi Ügyek, Vidékfejlesztési Ügyek és Gael Nyelvű Régiók Minisztériuma megbízásából. A programot a 2000–2006-os Nemzeti Fejlesztési Terv keretein belül finanszírozzák, annak határmenti, belterületi, nyugati, déli és keleti operatív programjain keresztül. Az intézkedés a „régiók társadalmi befogadás/gyermekgondozási” prioritásának hatáskörébe esik.
Az LDSIP keretei közt a partnerségek rugalmas módon alakíthatnak ki helyi fejlesztési terveket a helyi gazdasági és társadalmi szükségletek kielégítésére. Bár az LDSIP által támogatott tevékenységek integrált válaszokat adnak a társadalmi kirekesztés többdimenziós természetére, itt mégis a végzett tevékenység szerint csoportosítjuk őket:
– szolgáltatások munkanélküliek részére;
– közösségfejlesztés;
– közösség alapú ifjúsági kezdeményezések.
Az LDSIP-et helyi szinten 38 területi alapú partnerség, 30 közösségi partnerség, illetve két foglalkoztatási megállapodás alkotja.
Ezeket a nonprofit vállalatokat az ország leginkább hátrányos helyzetű területein hozták létre, hogy helyi alapú válaszokat adjanak a tartós munkanélküliségre, és elősegítsék a társadalmi befogadást. Ezek a partnerségek valójában részvénytőke nélküli korlátolt felelősségű társaságok.

Társadalmi partnerség

A mai napig gyakorlatilag minden helyi tervezésre vonatkozó döntést a helyi önkormányzatok és az állami ügynökségek hoznak meg, jó esetben a helyi érdekek bizonyos mértékű figyelembevételével. Ahogy a közösségi és önkéntes tevékenység virágzásnak indult, a kormány egyre inkább elismerte és magévá tette azt – ez főként a szakma kormányzaton belüli képviseletében, illetve a kormányzat által finanszírozott bizottságokban, munkacsoportokban való részvételben nyilvánult meg. Ez a lépés, mely során kapcsolatot teremtenek a civil szervezetekkel és bevonják őket a helyi döntéshozatalba, „helyi társadalmi partnerségként” vált ismertté. Mindez jól tükrözi azt a folyamatot, ami országos szinten a nemzeti társulási megállapodásoknál végbement a kormány, szakszervezetek, munkáltatók, a gazdák, valamint a „közösségi és önkéntes pillér” képviselői között. Míg korábban a társadalmi partnerség a gazdasági, és kisebb mértékben a társadalmi fejlődésről szólt, a fogalmat később kiegészítették a társadalmi befogadás koncepciójával, válaszul az egyre komolyabb gazdasági és társadalmi problémákra.
Az első társadalmi partnerségről szóló megegyezés az 1987-es Nemzeti felépülés programja volt. A partnerségi megközelítések komoly kihívásokat állítottak a közösségi munkások és szervezetek elé helyi és országos szinten egyaránt, és egy sor olyan mechanizmus (pl. fórumok, platformok) felállítását követelték meg, amelyek lehetővé tették a kialakulófélben lévő szektor számára, hogy partnerként működjenek együtt a többiekkel ebben a folyamatban. A Közösségi Platform (Community Platform) 1996-ban jött létre a közösségi szektor fórumaként a társadalmi partnerségben végzett munka segítésére. A közösségi pillér részeként a Platform részt vett az 1997-es IV. Nemzeti Partnerségi Megállapodásban, a „Partnerség 2000-ben”, valamint az azt követő „Program a prosperitásért és igazságosságért” szervezésében is, ugyancsak 2000-ben.
1997 A Nemzeti Szegénységellenes Stratégia (National Anti-Poverty Strategy – NAPS), amely 1997-ben indult útjára, majd 2002-ben és 2006-ban felülvizsgálták. Ez egy olyan, a kormányzat minden elemének részvételével megvalósuló átfogó és koordinált megközelítés, amelyben minden kormányprogramot és irányelvet áthat a szegénység elleni küzdelem, s szegénységellenes célpontokat tűznek ki az olyan területeken, mint pl. hátrányos helyzet az oktatásban, hátrányos helyzet a vidéki és városi közösségekben, munkanélküliség vagy bevételi szegénység.
1999 Létrejön az Esélyegyenlőségi Hatóság (Equality Authority), amely a munkahelyi diszkriminációval és esélyegyenlőséggel kapcsolatos kérdésekkel foglakozik, valamint mindenki által hozzáférhető erőforrásokat, szolgáltatásokat, létesítményeket és más lehetőségeket biztosít.
2000 Hatályba lép az egyenlő státusz törvénye (Equal Status Act), amely az Esélyegyenlőségi Hatóság megalapításával párhuzamosan szignifikáns szerepet vállal a közösségi szektor esélyegyenlőségi vonalának támogatásában.
A RAPID (Revitalising Areas by Planning, Investment and Development – Területi újjáélesztés tervezéssel, befektetéssel és fejlesztéssel) az ország 25 leginkább hátrányos helyzetű közösségére koncentrál. A programot a Közösségi Ügyek, Vidékfejlesztési Ügyek és Gael Nyelvű Régiók Minisztériumának megbízásából az ADM irányítja. Ezeket a területeket befektetési és fejlesztési prioritásnak tekintik számos olyan témában, mint pl. a foglalkoztatás, egészségügy, ifjúsági munka, drogfelvilágosítás, lakásügy, irányelvfejlesztés, gyerekgondozás vagy közösségi létesítmények. A Rapid második programját a 2002-es év elején jelentették be – ez a vidéki városok hátrányos helyzetű „szigeteivel” foglalkozik. Jelenleg egy, az állami intézmények képviselőiből álló területi kivitelező team létrehozásán fáradoznak, amely helyi szinten a helyi önkormányzat, az egészségügyi hatóság, a VEC, a FÁS, az illetékes kormányzati intézmények, a helyi partnerségi vállalat, a helyi közösség tagjaiból és – ahol ilyenek léteznek – a helyi kábítószer-munkacsoportok képviselőiből áll.
A CLÁR (Ceantair Laga Ard-Riachtanais) 2002-ben jött létre a RAPID vidéki verziójaként. A programot a Közösségi Ügyek, Vidékfejlesztési Ügyek és Gael Nyelvű Régiók Minisztériumának vidékfejlesztési osztálya koordinálja a megyei fejlesztési bizottságokkal közösen.
2000 Megjelenik „Az önkéntes tevékenyég támogatásának fehér könyve”, mely a közösségi/önkéntes szektor és az állam kapcsolatával, valamint az ezt a kapcsolatot alátámasztó struktúrákkal és alapelvekkel foglalkozik.
2001 2001-ben önkormányzati reform volt Írországban, amely az ír önkormányzati rendszer modernizációját, fejlesztését, valamit a döntéshozáshoz való integráltabb hozzáállás kialakítását célozta. Megyei/városi fejlesztési testületek (County/City Development Boards – CDBs) jöttek létre mind a 29 megyei önkormányzatban, valamint az öt nagyváros mindegyikében. A CDBs-ek a helyi önkormányzat ernyőszervezeteként működnek, és tagságuk a helyi fejlesztési szervezetek, a társadalmi partnerek, az állami intézmények helyi képviselőiből, valamint magából a helyi önkormányzatból állnak össze. Céljuk egy integrált és koherens megközelítés kialakítása az állami és helyi fejlesztési szolgáltatások biztosítása terén. Minden CDBs-nek el kell készítenie, illetve felügyelnie kell egy tízéves megyei/városi gazdaság-, társadalom- és kultúrafejlesztő stratégiát. A CDBs-ek kulcsszerepet játszanak a társadalmi befogadást célzó intézkedések helyi koordinációjában, így biztosítva, hogy az esetleges átfedéseket elkerülik, és hatékonyan költik el a forrásokat a különböző helyi projektekben, programokban.
2002 A 2002-es választást követően átszervezték a minisztériumokat, és ettől kezdve az új Közösségi Ügyek, Vidékfejlesztési Ügyek és Gael Nyelvű Régiók Minisztériuma vezényel minden, a közösségi szektort célzó fontosabb finanszírozási, támogatási tevékenységet, és a minisztérium hatáskörébe tartozik Az önkéntes tevékenyég támogatásának fehér könyve is. Ez a lépés széles körű elégedetlenséget váltott ki a szektoron belül a CDP közösségfejlesztő programokkal és azzal kapcsolatban, ahogy a fehér könyv gyakorlatilag megszűnt létezni.
A minisztérium elérte, hogy felülvizsgálják a Közösségfejlesztő Programot, aminek eredményeként ma már a CDP közösségfejlesztő programoknak, a Helyi Fejlesztési Program a Társadalmi Befogadásért programnak (Local Development Social Inclusion Programme – LDSIP), illetve a Megyei Gyermekgondozási Bizottságoknak be kell nyújtaniuk munkaterveiket láttamozásra a Megyei/Városi Fejlesztési Testületekhez, mielőtt benyújthatnák azt a Közösségi Ügyek, Vidékfejlesztési Ügyek és Gael Nyelvű Régiók Minisztériumához.
2003 Minthogy régóta aktívan támogatta a szegénységellenes és esélyegyenlőséggel kapcsolatos lépéseket a társadalmi partnerségen belül, a Közösségi Platform tagsága képtelen volt elfogadni a nemzeti megállapodást a társadalmi partnerségről (Sustaining Progress – A fejlődés fenntartása), merthogy abból hiányoztak a társadalmi befogadást célzó átfogó intézkedések. Ebből kifolyólag azután kizárták őket a társadalmi partnerség arénáinak egy részéből, ahol így a leginkább hátrányos helyzetű ír közösségek már nem hallatták a hangjukat.
2004 A Közösségi Ügyek, Vidékfejlesztési Ügyek és Gael Nyelvű Régiók Minisztériuma visszavonta a Közösségi Munkások Szövetkezete (CWC) országos szegénységellenes hálózatának adott finanszírozását, annak ellenére, hogy a támogatási program értékelése egyértelműen bebizonyította: a CWC az egyik legaktívabb és leghatékonyabb országos szervezet a szegénységgel és kirekesztéssel vívott küzdelem területén. Sokan úgy érezték, hogy ez a döntés a CWC-nek a Közösségi Platformban játszott központi szerepével állhat összefüggésben (2007 második felében azután egy lényegesen kisebb mértékű támogatást kapott a szervezet a minisztériumtól).
2005/2008 A Közösségi Ügyek, Vidékfejlesztési Ügyek és Gael Nyelvű Régiók Minisztériuma útjának indít egy folyamatot, mely során a közösségfejlesztő és helyi fejlesztőstruktúrák nagyobb fokú kohézióját kívánják megteremteni. A folyamat részeként a területi partnerségeket és a Helyi Fejlesztési Program a Társadalmi Befogadásért programot (LDSIP-t) megvalósító közösségi szervezetek együttműködnek a Leader-programban és a Vidékfejlesztési programot megvalósító Leader-vállalatokkal.
2006 november A Közösségi Platformot újból meghívják a társadalmi partnerségbe, a közösségi/önkéntes pillér részeként. A jelenlegi megállapodás „2016 felé” (Towards 2016) néven fut.
2007/2008
Egy ad hoc bizottság felügyeli a közösségfejlesztés egész szigetre kiterjedő standardjainak kialakítását, amelyhez maguk a közösségi munkások szolgáltatják az információt. A csoport tagjai: NUI Galway-i és Maynooth-i Ír Nemzeti Egyetem, Közösségi Munkások Szövetkezete (CWC), az ír kormány és az EU által a társadalomhoz tartozás elősegítéséért működtetett POBAL, Ír Szegénységellenes Intézet (CPA), Közösségi Munka Oktatási és Képzési Hálózat.
A közösségi szektorban továbbra is sokan aggódnak amiatt, hogy belekényszerítik őket egy olyan szerepbe, ahol pusztán az állam egy szolgáltató ágazatává válnak, miközben elterelődik a figyelem társadalmi befogadásról, valamint arról az autonóm szerepről, amelyet a szektor a független szegénységellenes, illetve esélyegyenlőséggel és társadalmi változással kapcsolatos stratégiák kialakításában tölt be.

Fordította Varga Tamás

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár