Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Divat és gyökerek: A Civil Rádió műsorából
Szerző:
Furulyás Katalin, Péterfi Ferenc
Folyóirat:
Parola
Év:
1994
Szám:
5
Oldalszám:
13. p.
Nevek:
Búza Péter
Tárgyszavak:
városrészek, építészet

divatgyk.txt

A Civil Rádió műsorából
Divat és gyökerek

Az alábbiakban részleteket közlünk a Civil Rádió június 11-i adásából. A riportban Búza Péter várostörténész-újságíróval beszélget Furulyás Katalin és Péterfi Ferenc Budapest múltjáról szóló sorozatukban ezúttal az utca- és városrésznevek, a városrészek alakulásáról.
...Adás közben csörög a telefon:
- Rócza Gábor vagyok. Örülök, hogy össze tudtunk kapcsolódni. Itt állok az Oktogon sarkán, nagyon rosszul hallak benneteket. ¦gy tudom utoljára arról beszéltetek, hogy uniformizálódik a város.
- És ezt az Oktogonon te mennyiben érzékeled?
- Ha körbenézek, volt itt egy nagyon híres étterem, az Abbázia, gyakorlatilag egy nosztalgiahely volt régen, amiből hip-hop egy bank lett. Ezenkívül egy másik étteremet is uniformizáltak, - mondjuk így -, hisz a Savoy-ból lett a Burger King, és mellette rögtön egy másik ilyen uniformizált étterem, a Wendy`s, amelyik a világ számtalan pontján ugyanígy néz ki. Nagy problémának érzem, hogy egy nyolcszögletű térből, hiszen az Oktogon név ebből ered - egy ilyen 12 - egy tucat szolgáltató helyiséget alakítanak ki. Nem hiszem, hogy ez helyes, bár ezt döntsék el a kedves hallgatók... Persze látok nagyon sok jó dolgot is itt az Oktogonnál.
- Egyet mondjál már...
- A városban nagyon sok utcai órát lecseréltek digitálisra. Az Oktogonon nem így van, hanem egy nagyon szép, mondjuk úgy, hogy századelői analógórát állítottak be a hatos villamos megállójába. Ez kifejezetten szép, és nagyon jól illik ehhez a szecessziós stílushoz itt a tér közepén.
- Köszönjük a helyzetjelentést az építészeti kérdésekről. Hát a ,humánszféra" területén milyen a helyzet? Vannak-e emberek, milyen péntek este a városnak ez a része?
- Nagyon mozgalmas, nagyon sok fiatal van itt. Az az igazság, hogy nagyon sokan jönnek be ide a Burger Kinghez vacsorázni. Itt nagyon sok randist látok, fiúkat, lányokat együtt. Nagyon-nagy itt az élet, és remélem, hogy ilyen is marad még sokáig.
- Köszönjük a jelentkezésedet, mi itt a stúdióban még folytatjuk a beszélgetést, és vigyázz magadra!

*

Búza Péter: Szabad valami megjegyzést fűzni a dologhoz? Tulajdonképpen az Oktogon mindig is a város egyik legforgalmasabb pontja volt, legalábbis a modern időkben. És valóban ott lehet a legjobban lemérni, hogy mit jelent az, amikor európaizálódik egy főváros. Ami valóban nem egyértelműen üdvözlendő. Mert miről is van szó? Ha abból indulunk ki, hogy egy idegen kiváncsi egy városra, egy országra, egy nemzetre, és ráadásul ez haszonnal is jár, hiszen a turizmus vagy az idegenforgalom hozza a maga hasznát, akkor nem szabad arról elfeledkezni, hogy ő ránk kiváncsi, pontosabban arra a Budapestre kiváncsi, ami nem Zürich. Ezért ellentmondásos azoknak a jelenségeknek a megítélése, amelyek szóbakerültek a telefonbejelentkezésnél, meg amelyekre én is utaltam. Ellentmondásos, mert egyfelől színfolt, egyfelől szép, egyfelől kényelmes, egyfelől hasznos, másfelől azonban valami olyasmit rombol, szisztematikusan rombol, aminek a hiánya aztán később igen nagy kárunkra lesz. Gondolom én.
- Dehát talán nemcsak az idegenforgalom, hanem az emberek gyökerei szempontjából is fontos, hogy lehessenek kötődéseink. A Burger Kinghez és a bankos Oktogonhoz talán, kevésbé lehetnek az embernek személyes kötődései.
A városrészek elnevezése körül elég sok vita volt. A kerületekkel ,sikerült" egy kicsit anonimizálni ezeket a korábban egyébként történelmi neveket viselő városrészeket. Aztán most a rendszerváltás után elindult egy folyamat, hogy visszakapják, visszaszerezzék, használatba vegyék újból a városrészek a régi nevüket. Mit tapasztalsz ezzel kapcsolatban?
- A városrészek történelmi képződmények. A várost nem úgy kell elképzelni - beszéljünk Budapestről - mint egy lufbalont, amit fölfújnak, és egyre nagyobb lesz. A város nem így épül, az úgy épül, hogy megjelenik egy spóra valahol Zugló X csücskében, vagy akárhol máshol, Kőbányán, és itt vagy amott, néhány ház, emberi környezet, lakó- és élőhely kezd kialakulni, és ez kezd aztán terjeszkedni. Előbb-utóbb ezek a kis telepek, nőnek össze és érnek össze várossá vagy városrésszé, egy nagyobb városrésszé, és így tovább. Tehát a fejlődés pont fordítva van, mint ahogyan a laikus gondolja. Ebből az következik, hogy ezek a bizonyos történelmi képződmények, a városrészek magjai, ezek valamiféle olyan identitást hordoznak, amelynek ugyan elhalványult az értelme az elmúlt negyven évben, mert a városrészeket letörölték a térképről, kivonták a hivatalos használatból, de mégis van remény arra, hogy talán revitalizálhatók, újraéleszthetők. Ennek az lenne az óriási jelentősége, hogy az ember közelebb érezné magához a lakóhelyét. Egy ekkora várost, mint Budapest, ahol kétmillióan élnek, én például nagyon közel érzek magamhoz, de pontosan azért, mert a lokalitásaiban gondolkozom, vagy a lokalitásait ismerem, a helyi dolgait ismerem. Az egész, az valahogy olyan absztrakció, amivel nem sokat tud kezdeni valaki, ha érzelmekről van szó. Bár ez is vitatható.
- Mi határozza meg, hogy hol alakul ki ez a spóra. Szerkezetileg, vagy lélektanilag alakul egy ilyen mag?
- Ennek rengetegféle gyökere lehet. Például József nádornak volt egy Hermina nevű leánya, akit szeretett a pesti közönség, mert kedves, közvetlen jelenség volt, aki számos jótékonysági akcióban is kitüntette magát. Hermina 26 évesen, 1842-ben váratlanul meghalt. A pesti polgárok elhatározták, hogy emlékére kápolnát építenek a Városliget határán, a mai Hermina úton, a korábbi Május 1 úton. Ezt aztán föl is építettek 1843-ban kezdték el, elég sokáig épült, a közadakozás akkor sem ment egyszerűen, de végülis aztán megépült ez a kápolna. Közben pedig, mivel a helyre fölhívta a figyelmet az építkezés - meg egészségesnek is gondolták a Városliget mögötti területet - elkezdtek nyaralókat építeni a kápolna körül. Gyakorlatilag a Hermina úton. Ez a nyaraló-telep befogadott magába különböző gyógyintézményeket is, minthogy egészségesnek gondolták a területet. A nyaraló-telep kiépült, utcák keletkeztek, és lett egy városrész, amit úgy hívnak, Herminamező.
- Nyilván könnyebb kialakítani valamiféle személyes kötődést Herminamezőhöz, mint egyszerűen csak XIV. kerületinek lenni.
- Ez így van. Én azt hiszem, hogy XIV. kerületi nem is tud senki sem lenni.
- Hadd mondjam el ennek kapcsán a saját példámat. Komoly vitáink voltak az én lakóhelyemen, a XV. kerületben, ahol három markáns városrész van, Pestújhely, Rákospalota és ¦jpalota. Mindig, amikor ezeknek a városrészeknek a részautonómiáját próbáltuk hangsúlyozni, sokan úgy érezték, hogy szétszedjük az egészet. Miközben úgy érveltünk, hogy ezekből a részekből, a helyi kötődésekből lehetne fölépíteni a valóságos helyi tudatot, és egy másfajta, talán polgáriasabb magatartást.
- Ezzel tökéletesen egyetértek, bár meg kell jegyeznem, hogy a XV. kerületben jóval több városrész van, mint amit te itt most fölsoroltál.
- Nem akartam hosszabb lenni, mint a vendég, ezért egy kicsit egyszerűsítve mondtam.
- Van egy MĆV-telep például, és ezt azért ne felejtsük el, mert a városrészek születésére ez is jellemző keletkezési forma. Valamilyen cég, vagy maga az állam épít egy telepet. Ott van a Wekerle-telep, az épített környezet egységét tekintve, a mai főváros egyik legszebb részének lehet tekinteni, amelyet Wekerle Sándor munkáslakótelepnek építettett meg annak idején, az 1900-as évek legelején. A MĆV számos ilyen telepet épített, az egyiket éppen a XV. kerületben.
És sorolhatnánk a végtelenségig az efféle színes lokalitásokat...


Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár