Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Varga A. Tamás 1940–2002 - Szakmai életút
Folyóirat:
Parola
Év:
2002
Szám:
2
Oldalszám:
4-5
Nevek:
Huszerl József
Intézmények:
Budafoki Kartonlemezgyár, Budapesti Műszaki Egyetem, Civil Kollégium Alapítvány, Combined European Bureau for Social Development, Együttes Színház, Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem, Franciabarát Közösségek Társasága, Közösségfejlesztők Egyesülete, Magyar Művelődési Intézet, Northern College, ICEA International Community Education Association
Települések:
Kunszentmiklós–Kunbábony
Tárgyszavak:
Civil Kollégium Alapítvány, Egyetemisták a közművelődésért, faluház-építési mozgalom, közművelődési gyakorlat, Közösségi Adattár, Közösségfejlesztők Egyesülete, Közösségszolgálat, Northern College, Nyitott ház, önszervező kör, Parola, Pályázatfigyelő, SZKÉNÉ Műegyetemi Színpad

Tartalom
Varga A. Tamás
1940–2002

Szakmai életút

„Az 1954. évi kényszerű pályaválasztáskor úgy döntöttem, hogy ha már nem mehetek a makói gimnáziumba, akkor olyan technikumot választok, mely választással a fővárosba kerülhetek. Titkon azért tettem ezt, mert az osztályunkból egy lány is jelentkezett egy budapesti középiskolába, s gondoltam, így a közelében lehetek. Én jöttem Budapestre, s ő maradt otthon, mert nem vették fel.
1958-ban, az érettségi után először a Budafoki Kartonlemezgyárban dolgoztam technikusként, majd 1960-tól a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának hallgatója lettem. Ám soha nem vonzódtam igazán a műszaki pályához, inkább a színjátszás, a színház, a rendezés iránt kezdtem el érdeklődni. Először a Budafoki Kartonlemezgyárban, majd a Budapesti Műszaki Egyetem színjátszó csoportjában alapító tagként játszottam egészen 1970-ig. 1963-ban színjátszó-rendezői működési engedélyt szereztem. Jelentősebb rendezői munkát a Szkénében, majd 1970-től 1980-ig az Együttes Színházban végeztem.
Szakmai pályafutásomat a Budapesti Műszaki Egyetemen kezdtem.
Műegyetemi tanulmányaimat leginkább a kulturális életben való részvétel szándéka miatt hagytam abba. 1963-ban, mint harmadévből kiugrott gépészhallgató, először az egyetemi klubot vezettem, majd 1967-től 1973-ig az egyetem kulturális titkárságának vezetője voltam, s az egyetem közművelődését irányítottam.
Az egyetemen folyó művelődésszervező munkánkat a folytonos újítás és kísérletezés jellemezte. Munkánk vezérelve az értelmiségi képzés volt, mely kiegészítette a szakoktatást és részévé vált az általunk szervezett-inspirált társas tevékenységeknek is. A szélesebb látókör és műveltség megszerzését aktív módon képzeltük és erre serkentettük a hallgatókat is. Érdeklődésüknek megfelelően például önszervező köröket alkothattak. Öt fő összeszerveződése esetén szakembert, tematikát, összejöveteli helyet, információkat, kapcsolatokat biztosítottunk, vagyis mindenképpen segítettük e csoportok életben maradását. A haza, a vidéki élet, a társadalmi problémák megismerése érdekében 10 napos közművelődési gyakorlatokat szerveztünk. A tanulókörök legérdeklődőbb hallgatóival évente képeztük tovább magunkat társadalomismereti táborokban. 1971-ben az egyetemi hallgatók kulturális aktivistáival együtt egy nagyszabású munkába fogtunk, amelynek lényege az volt, hogy kulturális tevékenységünket a hallgatók igényeire, problémáira, szükségleteire építettük, többek között a mindennapi élet kultúrájára. Hittünk abban, hogy az egyetemisták, mint a jövő értelmisége, már egyetemi éveik alatt tehetnek a közműveltségért, de végzésük után a munkahelyükön mindenképpen. Velük közösen alakítottunk ki több széleskörű társadalmi akciót, mint pl. az „Egyetemisták a közművelődésért” elnevezésűt. Ennek során felmértük a magyarországi művelődési házak műszaki állapotát, s ahol erre helyi igény mutatkozott, tanulmánytervet is készítettünk, sőt egyet, a kunszentmiklósit, közös erővel át is építettünk. Az 1969-ben megnyílt „R” Klub és az 1970-ben megnyílt SZKÉNÉ Műegyetemi Színpad is saját tervezésű és a mi munkánk eredménye volt, ezek az egyetemi szellemi élet központjává váltak.
1973-ban, amikor a továbblépés már meghaladta volna az egyetem igényeit és politikai bátorságát, megváltam az egyetemtől. Az „Egyetemisták a közművelődésért” mozgalom eredményei kapcsán hívtak 1973-ban jelenlegi munkahelyemre, a Népművelési Intézetbe – ma Magyar Művelődési Intézet –, hogy gondozzam ezt a területet. Közben elvégeztem az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem népművelés szakát.
Intézeti munkám szerves folytatása a műegyeteminek, csak míg korábban egy intézményen belül, most országos szinten lehetett megújítani a gyakorlatot. Eleinte egy adott intézményrendszer (művelődési otthon) keretein belül kezdeményeztem innovatív kísérleteket, később intézménytípustól függetlenül, a településre, mint egészre kiterjedő módon.

Munkáim időrendi sorrendben:
– A ’70-es évek közepétől művelődési otthon – közösségi ház – faluház-építési mozgalom, mely nem csak hagyományokhoz hű és ugyanakkor korszerű, új esztétikai és műszaki megoldásként volt érdekes, hanem gondolatisága miatt is, mert az együttlét elfojtott társadalmi igényének feltámasztására, a helyi közösségi-nyilvánosságteremtő fórumok létrehozására helyeztük a hangsúlyt. Tetőt akartunk az emberi együttlét fölé, olyant, amelyik tereiben, egyszerű megjelenésében a közös gondolkodást és az elveszített emberi méltóság visszaépülését sugallja.
– E munkával egyidejűleg alakítottuk ki kísérleti tevékenységünket, melynek lényege először a művelődési otthonok tevékenységének átalakítása volt, az elitkultúra eredményeinek népszerűsítése helyett a hétköznapi – étkezési, együttműködési, magatartási stb. – kultúra egyenjogúsítása volt. „Nyitott ház” elnevezéssel az ország 20 művelődési otthonában szerveztük meg a művelődési otthoni munkát megújító kísérletünket. Később e tevékenység termelte ki a közösségfejlesztési kezdeményezéseket, vagyis a kilépést az intézmények falai közül, a térségek, települések közéletét és fejlődését befolyásoló önszervező mozgásokat, csoportosulásokat. A kísérleti csapatból szakmai „kollégiumot” szerveztünk, mely a hazai közösségfejlesztés első műhelyeként ma is együttműködik és végzi az immár új szakmaépítési feladatokat (képzések, publikációk, konferenciák rendezése, stb.).
– Az első közösségfejlesztői kísérletet 1983-tól egy bakonyi térségben vezettem. E kísérlet és a Kollégium helyi fejlesztési eredményei fokozatosan ráirányították előbb a szűkebb szakma, majd – a rendszerváltás óta – a társadalom különböző szakmai csoportosulásainak figyelmét a közösségfejlesztésre. 1989-ben a kollégiumi mag köré országos egyesületet, a Közösségfejlesztők Egyesületét szerveztük, melynek ügyvezető elnöke vagyok. Számos nemzetközi szakmai intézménnyel és egyesülettel vettük fel a kapcsolatot. Az ICEA International Community Education Association nemzeti szervezete vagyunk 1991 óta, ugyanettől az évtől vagyunk tagjai a Combined European Bureau for Social Development elnevezésű európai közösségfejlesztő szervezetnek és az EL TALLER ngo-kat tömörítő nemzetközi szervezetének is. 1987 óta szervezünk közösségfejlesztői képzéseket. Eredményeinket tanulmányokban, szakkönyvekben összegezzük, segítőket, fejlesztőket képezünk, szaktanácsokkal szolgálunk és egy országos, ún. közösségszolgálati hálózat kiépítésén dolgozunk.
– 1983-tól lakossági cseréket szervezünk normandiai animátorokkal és helyi közösségekkel, a településközi kapcsolatok kiépülése érdekében. Megalapítottuk a Franciabarát Közösségek Társaságát, amelynek ügyvezető elnöke vagyok.
– Napjainkban a legerőteljesebben a közösség önmaga általi felmérő munkája és tervezési tevékenysége foglalkoztat bennünket, valamint a szövetkezetszervezés a helyi közösségekben és a legújabban sajnos terjedő szegénység közösségi leküzdésének lehetőségei. Most foglalkozunk a helyi állampolgári cselekvéshez szükséges technikák és ismeretek-készségek képzésen történő kifejlesztésével is.
– Az Intézet Fejlesztési Osztályának vezetőjeként munkámhoz tartozik több további terület lehetőségeinek felkutatása és munkatársaim szakmai menedzselése.

A frekvenciamoratórium feloldása után az alakuló civil társadalom erősödésének jó eszköze lesz az általunk kezdeményezett Közösségi Rádió megszervezése.
„Közösségszolgálat” néven működtetünk egy információs központot, melyben a lehető legszélesebben értelmezett közművelődési információk gyűjtésével és terjesztésével foglalkozunk. A terjesztés egyben egy számítógépes kommunikáció kiépítésének kísérlete is – ún. lemezújságon küldjük szét és részben lemezen is kapjuk meg a hozzánk beküldött információkat. A folyamatosan bővülő Közösségi Adattárunkról az intézeti kollégák máris lekérhetnek információkat, de ha technikai lehetőségeink majd engedik, kialakuló adatbázisunkból telefonvonalon is kaphatnak adatokat a velünk kapcsolatot keresők, ami egyben lehetővé teszi azt is, hogy partnereink egymás között is korszerűbb adatforgalmat bonyolítsanak le. Mindezek mellett megkezdtük egy Mail-box tervezését, ill. szervezését, amely összefogja majd adatszolgáltató tevékenységünket.
Budapest, 1995. január 30.”

Kiegészítés:
Munkái közül feltétlenül említésre méltó még a PÁLYÁZATFIGYELŐ c. újság, amelyet 1990-ben alapítottak Huszerl Józseffel és adják ki azóta is, havi rendszerességgel.
Tamás 1996 végén kivált az Intézetből és ettől kezdve egészen haláláig a Közösségfejlesztők Egyesülete elnökeként és az általa kezdeményezett Civil Kollégium Alapítvány igazgatójaként tevékenykedett.

E hét és fél év fontosabb munkái a következők voltak:
– A Civil Kollégium Közösségi Házának létrehozása és működtetése Kunszentmiklós–Kunbábonyban;
– Kezdeményező és vezető szerep a Közösségfejlesztők Egyesülete és a Civil Kollégium stratégiai terveinek kidolgozásában, a hosszú távú források megteremtésében, munkatársi gárda kialakításában, alkalmazások lehetővé tételében;
– A Felső–Kiskunsági kistérség közösségfejlesztői programjának kifejlesztése és irányítása;
– Partnerkapcsolat kialakítása és együttműködés a Northern College-dzsal;
– A tapasztalatokra épülő és cselekvésen keresztüli tanulás és tanítás módszertanának kifejlesztése, tanári kar kialakítása;
– A Parola szerkesztése 2000-től;
– Szemináriumok, szakmai találkozók szervezése, pl. az Egyesület 10. évfordulója tiszteletére szervezett 6 regionális konferencia 1999-ben;
– A „Demokrácia”, a „Roma Közösségi Ház”, a „Helyi cselekvés” és a „Közösségfejlesztési partnerség-építés Közép-Kelet Európában” programok kifejlesztése és vezetése.
– Stratégiai partnerség a közösségfejlesztés honlapja, a Közösségi Adattár teljes rendszerének kialakítása és a szakképzés területein.
Tartalom

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár