Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
A helyi közösségfejlesztési folyamatról a közösségi felmérés kapcsán
Folyóirat:
Parola
Év:
1995
Szám:
6
Oldalszám:
1-25
Nevek:
Bihariné Asbóth Emőke, Groskáné Piránszki Irén, Hallgató Éva, Kecskeméthyné Sevidi Lilla, Keresztesi József, Magyar Istvánné, Mészáros Zsuzsa, Pálinkás Sándorné, Péterfi Ferenc, Pósfay Péter, Pocsajiné Fábián Magda, Szolnoki Ildikó, Varga Matild, Boldoczki Éva, Böhm Emőke, Farkas Éva, Németh Ernő, Schmidt Melinda, Huszerl József, Varga A. Tamás, Vercseg Ilona
Intézmények:
Magyar Művelődési Intézet, Közösségfejlesztők Egyesülete, Phare Demokrácia Program, Közösségszolgálat Alapítvány
Települések:
Cserkút, Kővágótöttös, Szank, Csengele, Földeák, Fehérgyarmat, Földes, Bakonysárkány, Kecskéd, Szőny, Ságújfalu, Zsunypuszta, Porrog, Segesd, Győrvár
Tárgyszavak:
közösségfelmérés, közösségfejlesztés, közösségi felmérés, módszer, helyi cselekvés

A helyi cselekvés
A HELYI KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉSI FOLYAMATRÓL A KÖZÖSSÉGI FELMÉRÉS KAPCSÁN

"Ahol nincs olyan ember, aki a közösségért tenni akar, akkor ott, azt hiszem, megáll az élet is." (Égy egyesületi vezető)

"Mi képviselők most döbbentünk rá, hogy az információkkal nem voltunk bőkezűek a község lakóival szemben - ehhez egy újság kellett volna már korábban is. És ez most csúcsosodott ki, ebben a munkában." (Egy képviselő)

"Ez a munka bizonyos problémákat fölvet, amik máskor nem kapnak nyilvánosságot. Ezek apró, pici dolgok, de valahol el kell indulni ahhoz, hogy egy 30 éves fát ne vágjanak ki, hogy aztán megbánják. Előfordult nem egyszer, hogy ésszerűtlen döntések következtében a falu szitkozódik." (Egy polgár)

"Községünkben hagyományai vannak a közösségi összefogásnak, csak a mai kemény gazdasági helyzetben ez spontán nem jön. Nem szerveznek semmit fölülről - minden egyes gondolatot, amelyik bennünk felébred, nekünk magunknak kell megszerveznünk, az anyagi erőket megteremteni rá, az elképzeléseket rangsorolva szervezeti keretek közé vinni, és a feladatokat elvégezni." (Egy polgármester szavai a közösségi felmérés eredményeit és javaslatait tárgyaló képviselőtestületi ülésen)

"Szűkség van mindig olyan emberekre, akik ráébresztenek bennünket arra, hogy milyen lehetőségek, milyen tartalékok rejlenek még a falu közösségében." (Egy polgár)

"Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kis közösség ilyen rövid idő alatt már ilyen sok eredményt tud felmutatni." (Egy polgár)

"Kétfelé nem lehet ezt a dolgot csinálni - az egyik erre húz, a másik meg amarra húz. Csak a lakosság és a vezető testület együttműködése és egy irányban való működése teszi a fejlődést lehetővé." (Egy polgár)

"Ez a munka pozitív érzést hozott a faluba" (Egy egyesületi tag)

"Az indulásnál, azt hiszem, csak a napjaim tartalmasabbá tétele vezetett Mára ez tudatos tenniakarássá változott, amiért hálás vagyok ennek a nagyszerű kis csapatnak. " (Egy polgár)

ELÖLJÁRÓBAN

Az 1993/VI. Parola hasábjain azt ígértük, hogy egy folyamat követésébe kezdünk, mégpedig egy új, a helyi közösségi fejlődést szolgáló módszer, a közösségi felmérés alkalmazásáról. Valóban, a módszert alkalmazó közösségfejlesztők azóta meg is jelentettek néhány értékelést lapunk hasábjain - Id. Kecskédről a 94/II., Csengeléről a 94/IV., Bakonysárkányról 94/V. számban. Most egy ezeknél összefoglalóbb jellegű, hosszabb időtartamot és több településen folyó munkát tartalmazó értékelésre vállalkozunk, s ennek szenteljük újságunk e számának teljes terjedelmét. Mivel a közösségi felmérés által beindított folyamatok minden településen folytatódnak, valószínűleg még visszatérünk lapunk hasábjain is e munkához. A szakemberek figyelmét pedig arra hívjuk fel, hogy a közösségfejlesztés módszertanáról önálló kötet készül, melyben a közösségi felmérés is részletes leírásra kerül.
E módszerrel egy település, egy szomszédság lakossága minden eddigi módszernél hatékonyabban aktivizálható, s a megalakuló közösségek racionálisabban és részleteiben is kidolgozottan tudják megtervezni munkájukat.
Igaznak tartjuk ezt az állítást még akkor is, ha a módszer által gerjesztett lakossági közösségi folyamatok még sehol nem jutottak el a folyamat végső kiteljesedéséig - ha ilyesmiről egyáltalán beszélhetünk. Ez alatt azt érjük, hogy a folyamatokban majdnem mindig több megvalósítási lehetőség rejlik, mint amennyit a helyi közösségek ki tudnak aknázni.
Eredményesnek ítélhetjük e módszert még akkor is, ha olyan településen is dolgoztunk, ahol az alkalmazás a folyamat elején, vagy éppen a közepén torpant meg - első benyomásra szinte érthetetlenül, hiszen már túl voltak a felmérésen, sőt, az összegzésen is, s mégis abbahagyták a további munkát. Ismét másutt végigment ugyan a folyamat, de csak nagy gonddal és energia-befektetéssel lehetett életben tartani. Mivel nem tudunk minden egyes településen ekkora energiákat mozgósítani, "rendes" (értsd nem kísérleti, módszer-kidolgozó) körülmények között valószínűleg itt sem jutott volna el a munka egy meghatározó pontra. S vannak "sikersztorik", mérhető és nem kicsiny eredmények, olyanok, amelyekre minden közösségfejlesztő vágyik s amelyekért érdemes ezen a pályán dolgozni.

A módszerrel a következő településeken dolgoztunk: Cserkút, Kővágótöttös (Baranya megye); Szank (Bács-Kiskun megye); Csengele, Földeák (Csongrád megye); Fehérgyarmat, Földes (Hajdú-Bihar megye); Bakonysárkány, Kecskéd, Szőny (Komárom megye); Ságújfalu, Zsunypuszta (Nógrád megye); Porrog, Segesd (Somogy megye); Győrvár (Vas megye).
Kezdeményeztük még a módszert Csitáron és Kazáron (Nógrád megye); Bugacon és Móricgáton (Bács-Kiskun megye), Kertészszigeten (Békés megye), Sorkikápolnán (Vas megye), ám ezeken a településen a közösségek vagy más módját választották a helyi cselekvésnek, vagy egyelőre még nem indult be közösségi folyamat.
A munkát anyagilag támogatta a Magyar Művelődési Intézet, a Közösségfejlesztők Egyesülete a PHARE Demokrácia Programnál nyert támogatásából, a Közösségszolgálat Alapítvány és a helyi önkormányzatok
A közösségi felmérést ismerő és segíteni tudó közösségfejlesztők névsorát, címét és telefonszámát ugyancsak nyitócikkünkben közöltük (93/VI. 17.o.), csakúgy, mint a módszerről szóló elérhető irodalmat. A mostani számban csak azoknak a fejlesztőknek a nevét használjuk, akik értékelhető írást készítettek munkájukról, melyeknek részeiből áll össze a jelenlegi egész, ill. akik részt vettek az 1994. december 1-én rendezett első nagyobb értékelő megbeszélésen. Ők a következők: Bihariné Asbóth Emőke (Somogy megyei Közösségszolgálat); Groskáné Piránszki Irén, Hallgató Éva (Kelet-magyarországi Közösségszolgálat); Kecskeméthyné Sevidi Lilla (Észak-magyarországi Közösségszolgálat); Keresztesi József (Komárom-Esztergom megyei Közösségszolgálat); Magyar Istvánné (Városi Könyvtár, Mórahalom); Mészáros Zsuzsa (a kecskédi-, majd a szőnyi művelődési központ igazgatónője); Pálinkás Sándorné (Nógrád megyei Közösségszolgálat); Péterfi Ferenc (a Magyar Művelődési Intézet munkatársa); Pósfai Péter (Vas megyei Közösségszolgálat); Pocsajiné Fábián Magda (Békés megyei Művelődési Központ); Szolnoki Ildikó (Nógrád megyei Közművelődési Központ); Varga Matild (Földes, Általános Művelődési Központ ig.h.). A módszer alkalmazásának segítői voltak a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem közösségfejlesztés szakos hallgatói, Boldoczki Éva, Bőhm Emőke, Farkas Éva, Németh Ernő és Schmidt Melinda is.
A módszer kidolgozásában, alkalmazásában a vezető módszertani szerepet Huszerl József, Varga A. Tamás és Vercseg Ilona vitték (mindhárman a Magyar Művelődési Intézet munkatársai).
E számot a fentiek munkáját is felhasználva írta és szerkesztette: Vercseg Ilona.

Mit akarunk?

A KÖZÖSSÉGI FELMÉRÉS ALKALMAZÁSÁNAK ÁLTALÁNOS CÉLJAI

A módszer alkalmazásával a helyi cselekvés megindítása a legfőbb célunk; az, hogy aktivizáljuk a helyi lakosságot; hogy minél több helyi embert bevonjunk saját problémái feltárására, szomszédjai és környezete megismerésébe, s hogy a szunnyadó cselekvőkedvet, szolidaritást és felelősségérzetet egymás iránt felélesszük és megerősítsük.
Célunk továbbá olyan közös, lakossági cselekvési terv készítése, amely nemcsak tartalmazza a településen élők szükségleteit, saját jövőjükre, településükre vonatkozó elképzeléseit, de amelyben a lakosok aktív szerepet is vállalnak a tervek megvalósításában. Célunk, hogy ennek elérése érdekében az önszervező lakosok partnerként dolgozzanak együtt más civil szervezetekkel, saját önkormányzatukkal, szakmai szervezetekkel és a gazdasági élet szereplőivel. A módszer alkalmazása során tehát célul tűzzük ki azt is, hogy a demokratikus együttműködés gyakorlattá váljon a közösségen belül; hogy segítsen a lakosság és a helyi önkormányzat közötti rendszeres és szervezett párbeszéd kialakulásában és más partnerekkel történő együttműködésben.
A közösségi felmérés célja az is, hogy a már meglévő és az alakulandó helyi közösségek működésének (új) értelmet adjon, új és társadalmilag fontos cselekvési lehetőségeket körvonalazzon és ezáltal elősegítse e közösség(ek) tartós fennmaradását
A módszer célja a helyi nyilvánosság (további) fórumainak megteremtése, de mindezek felett és mindezek mellett:
új közösségek létrejötte, a helyi társadalom strukturálása.

A közösségi felmérés lényegében egy gyűjtőmódszer, több módszert magába ötvöző folyamat, s e tekintetben tulajdonképpen nem is csak egy módszer, hanem egy bonyolult, többfejezetes közösségi fejlődési folyamat, néha maga a helyi cselekvés.

Miért éppen ott, ahol?

A/ Önkormányzati vagy kistérségi felkérés alapján
A helyi fejlesztői munka ideális előfeltétele az, hogy a helyi közösség megbízásából cselekvő önkormányzat forduljon a fejlesztőkhöz és kérje munkájukat. Így történt ez pl. Bakonysárkány, Cserkút, Fehérgyarmat, Kővágótöttös, Zsunypuszta esetében. A felkérés az esetek többségében nem jelentette azt, hogy az önkormányzatok fizettek is ezért a munkáért, de természetbeni hozzájárulásuk, szervezőmunkájuk, részvételük a folyamatban jelentős volt.
Felkérésre jött létre a munka Bugac, Csengele, Móricgát és Szank községekben is, csak itt nem közvetlenül a települési vezetők, hanem a kistérségi program vezetője kért fel bennünket. E közvetett felkérés később nem vált ugyanolyan értékűvé, mint a közvetlenek, mert a kistérséget alkotó települések nem mindegyike fogta fel saját érdekeként a külső szakemberekkel segített helyi fejlesztést.
B/ A közösségfejlesztő választása szerint
Ma még gyakori az is, hiszen a közösségfejlesztés még nem egy országosan ismert segítő szakma, hogy személyes ismeretsége alapján maga a fejlesztő választ települést, vagy mert ő is ott él és értelmét látja a módszerrel dolgozni (Földes, Szőny); vagy mert korábbi fejlesztői munkája logikus folytatását látja benne (Ságújfalu); vagy mert érettnek látja a helyzetet és jónak a konstellációt ahhoz, hogy a módszer alkalmazásával előbbre jussanak; vagy mert szakmai kihívást érez és a módszert alkalmasnak tartja a probléma megoldására (pl. a fiatalok magas száma ellenére nincs mozgás a településen - Csitár, vagy Ságújfalu: itt az izgatta a fejlesztőt, hogy a helyi hatalomba bejutott kör képes-e civil maradni?)
A település kiválasztásában előfordult, hogy a fejlesztő a kérdéses időpontban egy közösségfejlesztői szakképzés hallgatója volt és a képzés során, amikor a hallgatók terepet választanak, a fenti okok bármelyikétől vezetve felajánlotta települését a terepmunka helyszínéül (Kecskéd).
Szerepet játszik még bármelyik választásnál a település néhány fontos adottsága: milyen a közlekedése; mekkora a település - arányos-e a nagysága azzal az időtartammal, amelyet a fejlesztő a településre tud szánni és amely alatt a települést kiismeri; van-e szálláslehetőség - vagyis jobbára olyan szempontok, amelyek még munkánk infrastrukturális hiányosságaira mutatnak rá. Az Egyesült Királyságban nonszensz lenne 200 km-es távolságból eljárni rendszeresen egy településre, hisz nem is lenne rá szükség - minden nagyobb falusi- és a városi önkormányzatok majdnem valamennyien alkalmaznak közösségfejlesztőket, akik egy körzetet látnak el.
A település megválasztásánál a felkérés mellett további előny lehet az, ha már létezik egy közösség, amelyik tovább akar lépni és ezért szakemberhez fordul (Ságújfalu). A közösségi felmérés módszere azonban éppen azokban a helyzetekben alkalmazható a legnagyobb haszonnal, ahol - különböző okok miatt - még nem szerveződtek együvé a potenciális helyi cselekvők, mert ez a módszer éppen az ilyen közösségek életre hívásában a legeredményesebb, hiszen a teljes felnőtt lakosságot bevonja egy gondolkodási folyamatba és mindenkinek kínál nem csak kapcsolódási, hanem cselekvési lehetőséget is, rövidebb és hosszabb távon egyaránt.

Kell ez?

"Én azért vettem részt ebben a folyamatban, mert nagy öröm számomra, amikor egy idegen azt mondja, hogy szeretne ő is egy ilyen tiszta, rendezett faluban, egymást segítő emberek kőzött élni. Szeretnék továbbra is ebben a közösségben dolgozni és élni. " (Egy polgár)
Mindenütt fogadták, sehol nem utasították el "kapásból" a közösségi munka kezdeményezését, s talán leginkább azért nem, mert valamilyen módon mindenki vágyik a közösségre, a meghallgatásra, a törődésre, a beszélgetésre, s arra, hogy a családon kívüli világra is legyen befolyása. Mindenütt élnek magányos, munkanélküli, beteg, szegény, az életbe és a próbálkozásokba belefáradt emberek, akik igénylik a törődést és azzal többre is lennének képesek. S sokhelyütt - ha sajnos nem is mindenütt - élnek nagyformátumú, tenni akaró és tenni tudó, öntudatos polgárok is, akik vállalják a felelősséget és a munkát is. Érdekes módon nekik is hiányzik a törődés, mégpedig olyan formában, hogy gondolataikat és tetterejüket a közösség igényelje.
Az, hogy valaki, egy kívülről jött ember odafigyel, mindig komoly inspirációt jelent a helybeli embereknek. Az első időkben sehol nem értették különösebben a módszer lényegét, de nem is sokat törődtek vele. Vonzotta, izgatta őket a lehetőség, "sündörögtek körülötte" - hátha valami jó kisül belőle.
Látni fogjuk, hogy a módszert különbözőképpen lehet felvezetni - egyéni vagy csoportos beszélgetésekkel, próbakérdezéssel. A legjobb munkák ott születtek, ahol az emberek kibeszélhették magukat.
Nagy tanulság, hogy bár természetesen a módszert sehol nem ismerték, sehol nem is ellenezték a kipróbálását. Ez a magatartás a személyes kapcsolatokra épülő bizalmon túl főleg azt jelenti számunkra, hogy hiány van olyan módszerekben, amelyek keretet és formát adnak a helyi együttműködésnek, formalizálják és a megvalósulásig segítik a homályos elképzeléseket, vágyakat, a szunnyadó cselekvőkedvet. Olyan településeken is igaz ez, ahol sok cselekvőképes ember él, akik már számos esetben bizonyították is közösségi elkötelezettségüket és munkájuk nyomán jelentős eredmények is születtek. A legkézenfekvőbb teendők elvégzése után a továbbiak olyan távolinak, olyan bonyolultnak és olyan pénzigényesnek tűnnek, hogy megvalósításukba bele sem fognak, s a közösségi munka abbamarad. A közösségi felmérés számukra is kínált lehetőséget további szerepük felismerésében. Úgy tapasztaltuk továbbá - s nem csak e munkánk során -, hogy kevesen vagy éppen senki nem vállalja azt, hogy egy helyi közösségi folyamat élére álljon. Sokhelyütt hiányzik a spontán helyi szervezőerő. E magatartásnak minden bizonnyal több oka van, régi-új hálátlan szerep ez, mely kevés követőt és sok irigyet, haragost von maga után. De olykor nincsenek is olyan nagy egyéniségek, számottevő személyiségek a településen, akik a különféle érdekű és más-más nézetet képviselő emberek természetes vezetőivé válhatnának - vagy mert eleve nincsenek ilyen adottságú emberek, vagy mert bár vannak, sértettek és visszahúzódottak, vagy idősek. Ilyen esetekben a külső szakember szerepe alapvető, hiszen segít egymást megtalálni olyanoknak, akik eleddig különösebben nem jeleskedtek, de jó szándékkal és odaadással dolgoznának egymásért és a közösségért, ha valakit maguk mellett tudhatnak.
A felelősség vállalásának nehézségei megint csak olyan probléma, amely igényli a közösségi fellépést. A megosztott felelősség könnyebben vállalható.
A felmérés igenlése azzal is összefügg, hogy az emberek valóban kíváncsiak egymás véleményére. Fehérgyarmaton pl. már az első kétórás beszélgetés végén így fogalmaztak a városi diákönkormányzatba választottak: "alaposabban meg kell ismernünk a helyi fiatalokat, jobban kell támaszkodnunk a véleményekre."
A nyilvánosság hiányát ma már mindenütt felismerik a lakosok, s mivel az igazi nyilvánosság a helyi közügyekben való részvétel és a közösségi fellépés, a folyamatos együttmunkálkodás a legkülönfélébb fórumokon és a médiákon keresztül, nyilvánvaló, hogy az ez iránti igény is létrehozhatta a részvételt a közösségi felmérésben.
Minden település más és minden fejlesztőnek megvannak az egyéni módszerei, amikre esküszik, így szerencsénkre a közösségi felméréshez mindenütt más- és más módokon kezdtek hozzá, gazdagítva ezzel a módszer lehetőségeit.
A következőkben ismertetjük az általunk alkalmazott módszereket, amelyek persze más esetekben, akár önmagukban is alkalmazhatók.
A/ Interjúk készítése
Egyszerűbben úgy is fogalmazhatunk, hogy kezdeményező beszélgetéseket folytatunk a helybeli lakosokkal, azokkal, akiket a helyi közösségi élet néhány, általunk ismert vezetője jelentős helyi polgároknak tart.
A lakosokat azzal keressük fel, hogy közösségfejlesztők vagyunk, akik szeretnénk megismerni a települést és szeretnénk - velük közösen - megtalálni azokat a cselekvési lehetőségeket, melyek révén a falu társadalmát a falu lakosai fogják tudni fejleszteni. Ehhez kérjük a segítségüket. Ezek után a következő általános kérdéseket tehetjük fel:
- Milyennek látja saját települését?
- Mit jelent számára e település polgárának lenni?
- Mi a jó az itteni életben?
- Mi a rossz az itteni életben?
- Ha rajta állna, min változtatna és hogyan?
- Vállalna-e tevőleges szerepet e problémák megoldásában? Ha igen, milyet?
- Kit tartana arra alkalmasnak a településen, hogy bevonjuk ebbe a munkába?
- Eljönne-e a (mondjuk) egy hét múlva rendezendő közös és nyilvános beszélgetésre, ahova minden beszélgetőpartnerünket meghívunk?

Zsunypusztán 9, Kecskéden 32, Cserkúton és Kővágótöttösön 40, Szőnyben 50 fölötti volt a lakossági beszélgetéseket megelőző egyéni interjúk száma. Meg kell jegyeznünk, hogy akik ezzel a nagyon alapos és később a befektetett munkát busásan megtérítő módszerrel tudtak indítani, azok abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy 5-10 fős közösségfejlesztői csoporttal kezdhettek, mondjuk 4-6 napos terepmunkával. Ezek általában képzési szituációk voltak, amelyek kölcsönösen előnyösek mind a gyakorlatot tanulni akaró hallgatók, mind a közösségfejlesztő munkásokat igénylő közösségi folyamat, mind a szakmai irányítás szempontjából. E helyzetekben a folyamatosságot általában a tanfolyam vezető tanára vállalja magára, vagyis azt, hogy a terepmunka befejezése után a fejlesztői folyamatot továbbra is katalizálja.

Az interjúink során levontunk bizonyos módszertani következtetéseket.
1. A közösségfejlesztésben alkalmazott interjú funkciója eltér a szociológiában, pszichológiában, néprajzban stb. alkalmazott interjúkétól, vagy akár a szociográfia, vagy a közvélemény-kutatás céljaira készített interjúkéitól is. Elsősorban ugyanis nem tényeket, véleményeket akar feltárni, összegezni és azokból kategóriákat elvonni; nem is az "én" magáraismerését szolgálja vagy a meghallgatottság iránti igényt elégíti ki; nem egy mesterség, szokásrend, hagyomány stb. törvényszerűségeit igyekszik az emlékezetből felszínre hozni; s azt sem állíthatjuk, hogy csak a fejlesztők tájékozódását, a közösség problémáinak beazonosítását, a kapcsolatteremtést segíti. A mi interjúink során is redukálódhatnak ezek a szükségletek - s mindkét oldalon, az interjú alanya és készítője részéről is -, de funkciója esetünkben főként az, hogy bekapcsolódásra, a közösség, a helyi társadalom életében történő cselekvő részvételre mozgósítson. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ami a többi interjúnál a vég-, az nálunk a kezdeti pont.
2. Interjúkat elsősorban a helyi közösség véleményformálóival (opinion leaders) készítünk. Az a személy, aki minket a településre hívott dolgozni (egy civil szervezet, az önkormányzat, valamely intézmény stb.), útbaigazíthat minket a legközismertebb, nem feltétlenül pozícionált, de közismert helyi polgárokhoz. Tőlük kérdezzük meg aztán az interjú végén, hogy kihez érdemes még szerinte elmennünk? Így a helyi lakosok szinte közreadnak minket.
3. A mi interjúink - mint a fent körvonalazott tartalom is mutatja - nem az életútra, a pályaképre, a hagyományokra, családtörténetre, stb. kérdeznek, hanem a helyi közérzetre.
4. Alapvető magatartásunk a segítő meghallgatás, az empatikus magatartás. Törekedjünk arra, hogy beszélgető- partnerünk jól érezze magát az interjú közben, ezért a pozitív visszaigazolás megengedett. Ha partnerünk törekszik a kommunikációs egyensúlyra, magunkról is elmondhatunk annyi odaillő információt, amennyit szükségesnek érzünk. Ne akarjunk másnak látszani, mint akik vagyunk, mert csak önmagunk vállalásával lehetünk autentikusak. Vigyázzunk arra, hogy ne bántsuk meg partnerünk érzékenységét bizonyos kérdések firtatásával; ne igyekezzünk "mindent" kiszedni belőle, hanem csak addig menjünk el vele, ameddig magától megengedi. Akkor csináltunk jó interjút, ha utána partnerünk jól érzi magát és nem azon rágódik, hogy ezt vajon miért is mondta el, minek adta ki magát egy idegennek, és egyáltalán: kik ezek és mit kezdenek ezekkel az információkkal?
A beszélgetés végén kínáljunk fel egy következő beszélgetési lehetőséget, de immár nyilvános beszélgetésre gondolunk, valamennyi partnerünk együttes meghívására. Tegyük világossá, hogy itt egy közösségi cselekvés indul, aminek tartalmát és módszereit magunk tervezzük meg és együtt valósítjuk meg, s hogy ezt a folyamatot szakemberek segítik, s hogy ebben az ő személyes részvételét nagyon fontosnak tartjuk. Jó, ha konkrét időpontban maradva búcsúzunk el egymástól.
5. Az interjú után természetesen nem adunk és veszünk információkat a helyi lakosoknak egymásról. A beszélgetés után a legcélszerűbb magunknak jegyzeteket készíteni, mert a magnó vagy a jegyzetfüzet használata növelheti a bizalmatlanságot. Az interjúk tartalma önmagukban soha, legfeljebb csak elemeikben, pl. egy későbbi projekt-összefoglalóban vagy pályázatban kerülhetnek nyilvánosságra, akkor sem személyekhez kötődően.
6. Elképzelhető, hogy találkozunk nagy egyéniségekkel, olyanokkal, akik a közösség normáinak megtestesítői vagy ritka egyéni tudás birtokosai. Velük már készíthetünk olyan interjút vagy interjúsorozatot, amelyben életútját (Oral History) vagy mesterségbeli tudását, a helyi hagyományokat kérjük ismertetni, ám ezeket sem pusztán a helytörténeti gyűjtés céljával, hanem azért, hogy tudásukat - a helyi nyilvánossággal felerősítve - visszaadjuk annak a közösségnek, amelyből vétettek (portréfilm, verseskötet, cikkek a helyi lapba ill. évkönyvbe, iskolai tanórákon való bemutatás, stb.) Ezek az interjúk így a közösségi identitás élményt nyújtó forrásai lesznek.
Az interjúk során kialakul a fejlesztő(k)ben egy ismerethalmaz azokról a problémákról, amelyek a helyi embereket foglalkoztatják, nem tud azonban még a problémák között súlyozni, ennyiből még nem látszik kibontakozni a helyi cselekvés néhány fő iránya. Ehhez a nyilvános beszélgetések segítenek hozzá.
B/ Nyilvános beszélgetések
Az első nyilvános beszélgetésen a fejlesztők feltárják a beszélgetések eredményét, ismertetik a megismert értékek és problémák körét - táblára írják vagy kézbe adják a "problémalistát" és elmondják, hogy bizonytalanok és egymással ellentétes véleményekkel is találkoztak. Arra kérik korábbi beszélgetőpartnereiket, hogy közösen mérlegeljék a problémák fontosságát és megoldási lehetőségeit. Ennyi általában elég a közösségi munka indításához, de a nehezebb sorsú településeken a fejlesztők külön kihívással találják szembe magukat, mert "megjelennek ezen a ponton a szkeptikus, a kétkedő hangok is, hogy itt évek óta mozdulatlan minden, nem volt egy épkézláb rendezvény, hogy nem lehet a falubeliekkel értelmesen nyilvános beszélgetést folytatni, mert vagy nem jönnek el, vagy aki megjelenik, nem jut szóhoz a hangoskodó italos társaitól. Az is erőteljesen megfogalmazódott, hogy esélytelen ez a település, nincsen játéktere, élettere, nincsenek valóságos alternatívái az önkormányzatnak a döntéseihez. Nagyon sokan hangsúlyozták, hogy itt nem lehet semmit csinálni, meg azt, hogy ha vannak is ötletek, ki lesz, aki kezdeményezi, aki kézbe veszi ezeket az ügyeket" (részlet Péterfi Ferenc Kővágótöttösről írott tanulmányából). Hasonló élményeket szerzett Szolnoki Ildikó Zsunypusztán: "Negatívumként említették, hogy a település elszigetelt, kevés információ jut ide, nem törődik senki Zsunypusztával. Nincs olyan hely, ahol összejöhetnének, nem foglalkozik senki a fiatalokkal. Elpanaszolták, hogy a családok nem törődnek egymással, nincs összefogás, inkább csak vitatkoznak egymással. "Pangás minden vonalon" - összegezte az egyik lakos." E jelenségekkel, ha nem is ennyire erőteljesen, de mindenki találkozik, s nem csak a fejlesztői munka kezdetekor - apátia, kiábrándultság, kudarcok objektív vagy szubjektív okok miatt. Ezekben a helyzetekben kell eldöntenünk, hogy tudunk-e, akarunk-e segíteni, van-e elég erőnk és türelmünk hozzá; hogy át tudjuk-e vinni a bennük való bizalmunkat rájuk és el tudjuk-e hinni - következésképp velük is hitetni -, hogy érdemes valamit tenni? Mindkét falura vonatkozóan így döntöttek a fejlesztők, s hogy jól tették, azt majd az "Eredmények" fejezetben is láthatjuk.

A továbbiakban két település önfeltáró munkáját ismertetjük.

Kővágótöttös érték- és problémalistája
(Kővágótöttös Pécstől Nyugatra helyezkedik el, lakosainak száma 323 fő, a cigány lakosság az össznépesség 29,4%-át teszi ki. A falu lakossága 20 év alatt kb. 40%-kal csökkent, a cigány lakosság aránya növekedett. A falu gazdálkodási hagyományai: állattenyésztés, főként szarvasmarha- és lótenyésztés, valamint szőlő- és bortermelés. Az 50-es években ez alatt a terület alatt nyitották meg a híres Mecseki Uránbányát. Az itt élők hamarosan felhagytak a gazdálkodással, sokan települtek be bányásznak - gazdálkodói tapasztalatok nélkül. Az elköltöző gazdák helyére a korábbi cigánytelepülésről, Tótvárról leköltöztek az emberek a mélyebben fekvő Kővágótöttösre. Ma már sem a bánya, sem a gazdálkodás nem biztosit már egzisztenciát a lakosságnak. A község a rendszerváltásig társközség volt, 90-ben önállósult, saját önkormányzata és polgármestere van. Ekkor vált igazán reálissá a kérdés: "most már akarhatnak akarni az itteniek, de vajon tudnak-e akarni?')

Értékek, pozitívumok
- Jó a kapcsolat a cigányok és a magyarok között
- Esztétikus falukép
- Kedvező földrajzi adottságok (város közelsége, fekvése)
- Közüzemi díjak fizetési fegyelme
- Többen rendelkeznek kiterjedt kapcsolatokkal, amelyeket a falu érdekében kamatoztatni tudnak
- Alkalmazkodóképesség, életerő van a cigányokban
- Új bolt nyílt
- A lerobbant iskolarész felújítása, a községháza, a rendelő jó állapota
- Gyarapodott a tv vételi lehetősége (önkormányzati támogatással)
- A gyerekeket óvodába és alsó iskolába is helybe szeretnék járatni
- Ebédhordás időseknek, gyerekeknek
- Tornatanítás elindítása az iskolában
- Kötődés a faluhoz (szülőfalu, tartós ittlét)
- Az újabb beköltözések tudatos választás következményei, amit büszkén vállalnak a mostanában érkezők
- A régen itt élők nyitottan fogadják a beköltözők aktivitását
- A betelepülők pozitív magatartása, érzékenysége a falu értékeire
- Gyümölcsfákat ültetnek
- Visszajáró diákok
- A település lélekszáma nem fogy
- Gazdálkodási hagyományok
- Nívós gazdasági épületek
- Hagyományos ünnepek (bálok, búcsú, színjátszók, szüreti felvonulás, májusfa állítás, kukorica fosztás, fonó, ünnepek a régi tanítók rendezésében, szövés, teknő- fakanálfaragás),
- Régi iskolai naplók
- Az iskola múltja
- Templomdomb virágosítása
- Utcai fásítás
- Rózsaültetési akció gondolata
- Közös munkában sokan dolgoznának
- Nyilvánosság működése - társas élet
(kábeltévé, kocsma, autóbusz, szóbeliség, hangos hírmondó)
- Különféle események kapcsán megnyilvánuló összefogás (tüdőszűrés, öregek napja)
- A választás kapcsán mozgások, igények fogalmazódtak meg
- A Cigány Közművelődési Egyesület kihelyezett rendezvényei
- "Még vannak a házak előtt kispadok"
- Összefogás különféle munkák kapcsán: házépítés, patak karbantartása, útszélesítés, temető kerítése, buszváró
- Falun belül segítik egymást az emberek (tüzelő-beszerzés, disznóvágás)
- A falu kiállt a hajdani kitelepítések ellen

Problémák, hiányok
- Földrendezés, kárpótlás
- Nem elég körültekintően jártak el a kárpótlás ügyében (focipálya, legelő, temető)
- A kárpótlás lebonyolítása régi sérelmeket hozott fel
- Lehetne jobb a kapcsolat a cigányok és magyarok között
- Körjegyzőség kérdése
- Infrastrukturális elmaradottság (telefon, út, gáz)
- Legyen-e helyben iskola vagy sem (túlságosan költséges a fenntartása)
- Ellátási problémák (a központ messze van, a kocsma és bolt együtt van, a bolt választéka kicsi)
- Az óvódásokat elhordják Kővágószőlősre
- Túlzott befektetés az iskolába és a községházába
- A tanítónő nem vállal kulturális, közösségi kezdeményező szerepet
- Ravatalozó hiánya
- A pásztorház faluképet romboló állapota
- Mesteremberek nincsenek helyben
- Rossz a közlekedés
- Drága a víz
- Idősek napközi otthonának hiánya
- Közhasznú munka szervezetlensége
- Kenyérellátás
- Régi sérelmek a vízbekötési díjak tartozása kapcsán
- Csatorna hiánya
- Kevés a tehén a faluban, nincs a tejből önellátás
- A faluban nincs önálló kisközösség
- A falu szélén nem hallani a hangosbemondót
- A polgármesterrel keveset találkoznak a falusiak

Kecskéd problémalistája
(Kecskéden 1800-an élnek, mintegy 60%-ban a Mária Terézia által betelepített németek leszármazottai, valamint Szlovákiából áttelepült magyarok, s időnként 2-3 cigány család. Az utóbbi 5 évben Tatabányáról és Oroszlányból költöznek ki családok, főként az öreg házakat veszik meg.
Hosszú évtizedekig meghatározó volt az oroszlányi bánya, valamint a termelőszövetkezet, e két üzemben dolgozott a felnőtt lakosság zöme. A rendszerváltás után a bánya egy részét privatizálták, más részét egyesítették az Erőművel. A kecskédi bányászok ma már nyugdíjasok. A tsz átalakult és már nem foglalkoztat annyi embert Többen visszaigényelték a földet és önállóan gazdálkodnak. A környei húsfeldolgozó üzem kb. 70 kecsédit foglalkoztat. Tatabányán, Oroszlányban, Budapesten, Németországban többen is dolgoznak, de egyik helyen sem csoportosan. A kecsédi intézmények - skola, óvoda, polgármesteri hivatal, posta, takarékszövetkezet, művelődési ház - kb. 35 embert foglalkoztatnak. 150 vállalkozó van a településen! A kényszervállalkozások hamar megszűnnek, újak jönnek létre. Demográfiailag stagnálónak tekinthető település. A községet korábbi nagy társadalmi munkák, összefogás, zárt belső életet élő kisközösségek, megújuló német kapcsolatok és identitás-keresés, meglehetősen általános információhiány jellemezte színrelépésünk idején).

Problémák és javaslatok,
- környezetszennyezés
- radioaktív salakhegy?
- kártérítés az Erőműtől?
- erdősáv létesítése, befedése a tó iszapjával
- légszennyezettség
- illegális szeméttelepek
- környei dögtemető
- állati és növényi szerves hulladékok
- tó
- rendezési terv
- faluközpont, parkolás
- óvoda utcai autóút
- egészségház, fogorvosi rendelő
- fásítás, virágosítás, vasútállomás rendbetétele
- sárfelhordás
- temetőben a régi síremlékek elrendezése
- rossz járdák és közvilágítás
- kábeltévé
- munkanélküliek (nők, fiatalok)
- falusi turizmus
- német nyelvtudás hiánya középkorosztálynál
- időseknek összejövetelek, napközi otthon
- a rossz helyzetben lévő emberek felkutatása és segítése
- az üzletek árukínálatának bővítése
- fiatalok
- egzisztenciális gondjaik
- szórakozásuk
- képviselőtestület
- munkájának megismerése
- mindenkit hallgassanak meg
- tudjunk róla, mit csinál
- cigánykérdés,
- egymás megismerése
- gáz fontossága
- repülőtér
- csatorna (folyamatban)
- központi fűtés az Erőmű melegvizével
- néphagyományok felkutatása, ápolása
- népviselet rendbehozatala a tánccsoportoknál
- kétnyelvű iskolai osztály
- az emberek egymásra találásának szükségessége
- középkorosztálynak előadóestek
- a tevékeny közéleti csoport kibővítése
- a nyugdíjasok tényleges körülményeinek megismerése
- a pedagógusok nevelési módszereinek megbeszélése
- vállalkozók összefogása, segítése
- valamennyi kecskédi lakos véleményének megismerése
- a környező falvak bevonása egy közös gondolkodása (50 km-es körzetben)

A nyilvános beszélgetések funkciói:

- ráismerünk, hogy a problémák közösek;
- új megközelítésben látjuk a problémákat;
- biztonságérzetet ad, hogy nem vagyunk egyedül;
- a közösségi helyzet hozzásegít a probléma megoldásához;
- közösségi felelősségvállalás, elköteleződés jöhet létre.

A nyilvános beszélgetésre a helyi lakosok heterogén elvárásokkal érkeznek. Időbe, néha több találkozásba is kerül, amíg megértik egymást, hogy ki mit akar? Nagyon gazdag csoportdinamikai folyamat ez, amelyben kiderül, hogy lehetséges-e közösségi cselekedetekbe kezdeni, vagy további egyéni munkára, interjúzásra és más módszerekre van még szükség. Néha csalódást okoz az, ha kevesebben jönnek el, mint ahány emberrel egyénileg beszélgettünk. Az emberek sok ok miatt távol maradhatnak - szokatlan nekik ez a munkamódszer; nincs önbizalmuk mások előtt beszélni; korábban kudarc érte őket a nyilvánosság előtt; tartanak attól, hogy a fejlesztők mondjuk a polgármester, vagy más csoport emberei és fel akarják használni őket valamire; nem jönnek el azok, akik úgy vélik, hogy nincs szükségük ilyesmire - pl. a jómódúak, az elfoglaltak vagy éppen a szegénységük miatt sérültek, ilyenek lehetnek az átlagosnál jobban képzettek, a döntéshozók-hatalmasok, stb. Őket is be kellene vonni a közösségi folyamatba, de külön stratégiák alapján. Aki pl. eljön, de nem lehet a folyamatban benntartani, mert túlságosan elfoglalt és türelmetlen a problémák kibogozásához, vagyis ő már ott tart, ahová a többiek majd beszélgetések során át érkeznek el - fel lehet pl. készíteni egy eljövendő későbbi belépésre.
Már az első nyilvános beszélgetésen fel lehet vetni a közösségi felmérés alkalmazhatóságát, mint válaszható módszert, amellyel ha együtt akarunk dolgozni, hatékonyan dolgozhatunk. A beszélgetés elfáradásakor a beszélgetést vezetőnek meg lehet pl. kérdeznie, hogy mivel e vélemények egy szűk csoport véleményei, nem lenne-e helyes megkérdezni a település lakosságát a maga teljességében? Részt vennének-e egy közösségi feltárás megszervezésében és lebonyolításában? Röviden ismertetni lehet a munka menetét és ha a közhangulat igenlő, újabb találkozót lehet megbeszélni a lakosokkal, most már a munka konkrét megszervezésére. Megígérhetjük, hogy arra az alkalomra már egy kérdőív-javaslatot bocsájtunk megvitatásra, melyet az általuk megjelölt problémákból állítottunk össze. Felkérjük a beszélgetés résztvevőit, hogy a következő alkalomra hozzanak magukkal olyanokat, akik véleményük szerint szívesen részt vállalnának a munkában, csak még nem jutottunk el hozzájuk.
Ne siessünk azonban a kérdések formalizálásával, különösen akkor ne, ha azt látjuk, hogy az emberek szívesen beszélgetnek cél nélkül, élvezik egymás társaságát és van még mondanivalójuk egymás számára. Angol kollégáink mesélték, hogy egy Yorkshire-i falu, Reeth csoportja maga is neveti saját magát, hogy már több mint egy éve járnak össze, de még az első kérdést sem fogalmazták meg - igaz, hogy közben már számos problémájukat megoldották.

Csengelén, Földeákon, Porrogon, Segesden, Szankon stb. lakossági fórummal indított a fejlesztő: Ismerjük meg a falut! Beszélgetéssorozatot indítottak Fehérgyarmaton és Földesen is az ifjúság körében. A nyilvános beszélgetésre a fejlesztők a legkülönfélébb módon meghívhatják a falu lakosságát: személyesen felkereshetik a számottevő embereket és elmagyarázhatják nekik, mire készülünk; meghívókat küldhetnek ugyancsak nekik; plakátokon, hangosbemondóban, a helyi újságban, kábeltévén és mindezek tetszőleges kombinációjával kelthetik fel a lakosság érdeklődését. Ha az első beszélgetés jól sikerül, a további beszélgetések aztán heti-kétheti rendszerességgel visszatértek és ezek során fogalmazódtak meg azok a kérdések, amelyeket a kezdeményező csoport feltett a település teljes lakosságának.
A továbbiakban a fórumok, beszélgetéssorozatok két példáját ismertetjük. Elsőként a fehérgyarmati Városi Ifjúsági Önkormányzat találkozássorozatát, majd a segesdi polgárok beszélgetéseiből adunk vázlatos ismertetést.

Fehérgyarmati beszélgetések
(Fehérgyarmat Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és egyben ország legkeletibb városa, 48 aprófalvas településhálózat központja, közel 9000 ember otthona. A térséget hagyományosan mezőgazdasági termelés jellemzi, az ipar jelenléte nem számottevő. A munkaképes korúaknak csak 59%-a rendelkezik munkaviszonnyal. A városban 3 általános iskola, 3 középiskola és középiskolai kollégium, gimnázium és szakközépiskola működik. A FIÖ - Fehérgyarmati Ifjúsági Önkormányzat - 1993 nyarán alakult meg, 6 segítő tanár kezdeményezésére . Az iskolákból a 12-16 éves korosztály jelölteket állított, aláírásgyűjtés, választási szabályzat megalkotása, jelölőlista állítás, kampánygyűlések, városi tv-ben fórum a polgármesterjelölteknek, urnák és szavazófülkék felállítása az iskolákban, Választási Elnökség, szavazás, eredmény összesítés és 1993 nov. 5-én megalakult a FIÖ. Minden iskolából 2-2 tanulót választottak képviselőnek a fiatalok. A 13 fős önkormányzat azért jött létre, hogy alternatívákat keressen és mutasson fel a "szervezetlen" fiataloknak; hogy kapcsolatot teremtsen az iskolák és a diákok között; hogy városi szintű szabadidős programokat szervezzen; hogy kellemessé tegye a városban való életet és a diákéveket. A fenti elképzelések megvalósítására 6 bizottságot hoztak létre és oda további 6-6 főt delegáltak a választók. Az első találkozáskor saját szerepük végiggondolására inspirálták őket a fejlesztők.)
- Milyen terveitek vannak és azokat milyen formában szeretnétek megvalósítani?
- Mit jelent a választott tisztség?
- Mit gondoltok az önkormányzat demokratikus működéséről?
- Mi a feladata egy települési önkormányzatnak és mi az ifjúsági önkormányzatnak, milyen formái lehetnek az együttműködésnek?
- Milyennek látjátok a várost, hogyan jellemeznétek, ha be kellene mutatni egy idegennek?
- Mit jelent itt élni, itt tanulni?
- Mi az, amit szívesen megváltoztatnátok és miért?
- Ismeritek-e a városban élő gyerekek, fiatalok veletek kapcsolatos elvárásait?
- Milyen a kapcsolat az iskolák és diákjaik között?

A fiatalok nagy lelkesedéssel készültek tisztségük betöltésére, fontos volt számukra, hogy a kampány során megismerjék őket diáktársaik és el is nyerjék bizalmukat. Most mindenki bizonyítani szeretne és teljesíteni az ígéreteit. Érződött a "nagy játék" teljes átélése. Szeretik a városukat, de kevésbé ismerik környékét. A két és fél órás beszélgetés végére ők maguk kezdték megfogalmazni, hogy "alaposabban meg kell ismernünk a helyi fiatalokat, jobban kell támaszkodnunk a véleményükre." Ekkor ajánlottuk fel, hogy segítségükre lehetünk ebben, de az szükséges, hogy közösen gondoljuk át, milyen témaköröket kell nagyító alá vennünk, kik lehetnek ebben segítőtársaink, az önkormányzaton és a bizottsági tagokon kívül. Tapasztalatunk szerint a gyerekek mindent maguk akartak végiggondolni: "mi vagyunk az önkormányzat'; "mi vagyunk a bizottság". Nehezen tágult a kör az osztálytársak, az iskolatársak, a diákság irányába. A következő találkozóig az volt a feladatunk, hogy határozzák meg azokat a problémaköröket, amelyekben a többi fiatal véleményére kíváncsiak." (Groskáné Piránszki Irén)

Segesdi nyilvános beszélgetések
(A Somogy megyei Segesd községének ma 2770 lakosa van, s ősi kastélya és parkja pihenő- és horgászóhelyként szolgál. A fejlesztő csoport érdeklődésének homlokterébe a turizmus került
A segesdiek tematikusan dolgoztak, vagyis az első alkalomra témajavaslatot készített a kérdőívhez egy szűk kezdeményező csoport, s a továbbiakban ezeket vitatták meg és formálták kérdésekké. A témák a következők voltak: lehetséges közösségek - minek volt, van és lehetne ma is egyesülete vagy klubja? (pl. dalárda, mert sokan tudnak muzsikálni, fonókör - régen szőttek itt, stb.), ki lenne alapítója, tagja, vezetője vagy támogatója pl. egy falutervező körnek, környezetbarát társaságnak, szülő-tanár egyesületnek, testvérvárosi egyesületnek, gazdakörnek, szövetkezetnek, stb.; a nyilvánosság (helyi tv, rádió, újság, hangosbemondó, hangos autó, kisbíró), több közösségi alkalom szervezése; oktatás, Segesd fejlesztése, turizmus. Az alábbiakban a turizmusra vonatkozó, a 3. nyilvános beszélgetésen elvégzett erőforrás-feltárás eredményét tesszük közzé)

Turizmus-kérdéskör - erőforrás feltárás
vendégek hívása:
- Málna-, szeder- és szőlőszüretre (a nagy családoknál még élnek a régi hagyományok)
- Disznótorra
- Búcsúra
- Kemencés kalácssütés, falusi lakodalom, keresztelő, vallási szertartásokkal együtt
Lófogatos kocsikázás a faluban
Bemutatni a templomokat
Nagyatádi stand, gyógyfürdő, szoborpark Segesdi nevezetességek
Ágneslaki arborétum
Kié a park? A part tulajdonviszonyai és lehetősége Vendéglátás házaknál (nyelvtudás!)
Kirándulások: Kaszó, kastély, üdülő, Baláta-tó, halastó, gyógyfürdők, szociális otthoni park, templom, nagyatádi séta (szoborpark, gyógyfürdő), Csokonyavisonta, Zalakaros
Lovaglás, szövés
Erdei gyalogtúra - piknikkel
Bársonymalmi halastó
Lászlómajor-népi iparművészet
Kiskastély (erdészet)
Környező városok nagyobb eseményei (kaposvári farsang, nagyatádi triatlon verseny, stb.)
Segesd könnyen megközelíthető, Nagyatád, Kaszó, a Balaton közelsége vonzó lehet, ellátása kielégítő, látnivalók a faluban is vannak (Széchenyi-kastély, zárdák, templom, helytörténeti kiállítás)
Lehetne csak a parkban lévő házakra is építeni, bár így az étkezés gondot jelenthet - akik nyaralni jönnek ide, nem valószínű, hogy mindennap főzni szeretnének.
Jó pár olyan szép ház is van, ahol el lehetne helyezni a turistákat Időszakos kiállítás rendezése az ásatásait anyagból
külföldi egyesületek egymás közötti kapcsolatai (pl. tűzoltók) Szalonnasütés
Látogatás a Szőlőhegybe

C/ A mintakérdőív
Nagylétszámú településen, vagy amikor nincs fejlesztői kapacitás elegendő számú interjúra és nem érezzük azt sem, hogy a spontánul résztvevő 15-20 fő jól megjeleníti a település legfontosabb problémáit és szükségét érezzük egy szélesebb körű első tájékozódásra, élhetünk a mintakérdezés módszerével is.
A mintakérdezés segít kiszűrni az előítéleteket és biztosítja, hogy a lehető legtöbb fontos kérdés felmerüljön a felmérés folyamán. Az alább is ismertetendő kérdőívet eljuttatjuk a települést valamilyen szempontból reprezentáló egy-egy emberhez, pl. régi és új lakosok, fiatalok és idősek, az önkormányzat, az egyház, a boltos, a szövetkezet elnöke és alkalmazottja, a vállalkozó és alkalmazottja, a hagyományőrző, a kulturális szervezetek, a helyi sajtó stb. képviselőihez. Ha a fejlesztőnek sikerül maga köré gyűjtenie a cselekvő emberek egy kis csoportját - ebben a fázisban e csoport tagjai általában csak a meglévő közösségek képviselői lehetnek -, akkor ők vihetik el személyesen a kérdőívet az érintettekhez. Ha ez nem sikerül, mert mondjuk nincsenek ilyen csoportosulások, akkor postán lehet elküldeni a lapokat (ez lehetőleg elkerülendő, mert nagyon alacsony hatásfokú), vagy a fejlesztőnek kell végigjárnia a mintát.
A mintakérdőív átfogó, nyitott kérdéseket tesz fel, amelyek az élet minden területére vonatkoznak. A válaszok egésze kiadja a helyi problémák körét, e tekintetben - de csak ebben! - helyettesíthetik az interjúkat. Lássunk egy példát!
Mintakérdőív

Hamarosan egy felmérést fogunk végezni annak érdekében, hogy feltárjuk településünk eleddig ismeretlen szükségleteit és megkeressük a továbblépés lehetőségeit.
Összeállítottunk egy kérdéssort és szeretnénk megismerni az Ön elképzeléseit. Kérjük, mindegyiknél segítsen nekünk!

Van-e mondanivalója a helyi FOGLALKOZTATOTTSÁGróI?
Van-e valami mondanivalója a helyi KÖRNYEZETrőI?
Van-e valami mondanivalója a helyi IDŐS KOROSZTÁLYok helyzetéről?
Van-e valami mondanivalója a helyi SZABADIDŐS LEHETŐSÉGEKrőI
Van-e valami mondanivalója a helyi FIATALOK helyzetéről?
Van-e valami mondanivalója a helyi EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSróI
Van-e valami mondanivalója a helyi TÁRSADALMI ÉLETRÖL?
Van-e valami mondanivalója a helyi ÖNKÉNTES, TÁRSADALMI AKTIVITÁSRÓL?
Van-e valami mondanivalója a helyi KÖZIGAZGATÁSRÓL, AZ ÖNKORMÁNYZATRÓL?
Van-e valami mondanivalója a helyi OKTATÁSRÓL és MŰVELŐDÉSRŐL?
Van-e valami mondanivalója a helyi SZOLGÁLTATÁSOKróI?
Van-e valami mondanivalója a helyi LAKÁSKÉRDÉSseI kapcsolatban?
Van-e a fentieken kívül mással kapcsolatos mondanivalója?
Részt venne-e az egész település véleményét feltáró közösségi munkában?
KÖSZÖNJÜK IDEJÉT ÉS SEGÍTSÉGÉT!

Szankon pl., ahol egyetlen külső fejlesztő dolgozott, s így nem tudott interjúzni, a mintakérdőív jól töltötte be szerepét, míg másutt előfordult, hogy nagyon kevés kitöltött kérdőív érkezett vissza és azokra nem is lehetett támaszkodni.

Szanki mintavétel 1994
Helyszűke miatt nem közölhetjük a Mintakérdőívre beérkezett valamennyi választ, 2 témakörön szeretnénk viszont bemutatni, miért került be nagy súllyal a "foglalkoztatottság" és miért kicsivel az "egészségügy" a kérdőívbe.

FOGLALKOZTATOTTSÁG
- Közmunkákat létesíteni a község és a legelők, földek, erdők rendben tartására
- Gazdakörök tevékenységének kibővítése
- értékesítés összefogással
- új munkahelyeket kell teremteni a fiataloknak
- nőknek alig van munkahely
- a frissen végzett fiataloknak alig van munkahely
- nagy a létbizonytalanság
- nincs elég munkalehetőség, s ha van, se tudni róla
- sok a munkanélküli, főleg a fiatalok között
- ha nem lenne Olajvállalat, az emberek hogyan élnének meg?
- nem sok helyi munkalehetőség van
- nincs remény, hogy a fiatalok munkahelyhez jussanak
- főleg a betanított munkásoknak és a nőknek nincs keresete
- vannak rosszabb helyzetben lévő települések is, de nálunk is több munkahely kellene
- javulna, ha a privatizáció és a tulajdon rendezése befejeződne
- a szövetkezetek átalakulásával megszűnt a létbiztonság, lehet, hogy átmeneti, de jelenleg súlyos probléma

EGÉSZSÉGÜGY
- önkéntes egészségügyiek megszervezése, foglalkoztatása, továbbképzése
- laboratóriumi alapellátás helyi megszervezése
- kielégítő
- jó
- jó, csak az egyházak ellopják az egészségházunkat
- jó lenne egy gyógyszertár, mely a rendelési időben tartana nyitva
- bővíteni
- közepes
- a hét végi ügyeletnél nem előnyös, ha a szentlászlói orvoshoz kell menni
- hiányzik a gyermekorvos
- néhány számítógépre szükség lenne
- a műszerezettségen kellene javítani
- a háziorvosi szolgálatot tovább kell javítani
- az orvosi rendelők felszereltségét javítani kell
- sokat kell utazni

D/ Tematikus beszélgetések formájában történő közösségi felmérés
Pósfay Péter és a győrvári lakossági közösségfejlesztő csoport az ún. "jövőműhely" módszerével dolgozott, természetesen a módszert a helyi körülményekhez alakítva. Ez a módszer ugyanis önmagában is helyettesítheti a közösségi felmérést, annyira komplex és nagyigényű. Megteheti ezt, de csak olyan közösségek esetében, amelyek már érettek és nem most kezdik a munkát. A győrvári közösség ilyen.
Jól alkalmazható ez a módszer még a közösségi felmérés későbbi szakaszában, amikor az eredmények alapján a jövőjét tervezi a közösség. (E módszer részletes ismertetésére sor kerül majd a szerkesztés alatt álló közösségfejlesztési módszertani kötetben).
Győrvár, fantázia-projekt

(Győrvár Vas és Zala megye határán fekszik, lélekszáma 750 fő, meghatározó gazdasági szektor nincs, a munkanélküliek 72-en voltak 93-ban. Körzeti általános iskola, óvoda, idősek klubja, könyvtár jelenti az intézményi ellátottságot, itt működik a körjegyzőség és az Ekler Dezső tervezte új faluház. Orvosi rendelő, 3 bolt, 1 kocsma. Vasúton és távolsági buszjáratokkal mind Szombathely, mid Vasvár ill. Zalaegerszeg felől jól megközelíthető).
Emlékeztető

az 1994. február 4-i győrvári találkozóról - Közösségfelmérés 3. találkozó
JÖVÖKÉP FELVÁZOLÁSA
Résztvevők száma 18 fő
GYÖRVÁR 15 ÉV MÚLVA:
(az ábrákat sajnos itt nem áll módunkban lehozni)

1. csoport:
- Új képviselőtestület értelmes, rugalmasan gondolkodó emberekkel;
- A Faluház folyamatosan működik, külső-belső megjelenése esztétikus, a látogatókat meleg vendégszeretettel és színes műsorokkal fogadják;
- Létrejött egy sportcentrum, szakosztályaink az ország élvonalában szerepelnek, táncosaink világszerte ismertek;
- A faluban a személyes ellentétek megszűntek, mindenki mindenkinek barátja;
- Az emberek anyagi helyzete lényegesen javult, rengeteg a vállalkozó, akik a helyi tv-híradó műsorában hirdetik magukat;
- Minden lakásban telefon, kábeltelevízió van;
- A csatornázás megoldódott;
- A közellátás jó, megoldott;
- Az iskolában számítógépes park, nyelvi labor működik;
- Csereüdültetés a szomszédos országokból és a tengerentúlról is;
- Magánklinika működik a faluban neves professzorokkal;
- Világhírű személyiségek fordulnak meg a településen (a kultúra, a művészet, a sport területéről)
- A helyi újságot az ország legtávolabbi pontján is olvassák;
- A helyi rendőrség kiválóan biztosítja a falu nyugalmát;
- A szupermarketben árubőség van;
- A fiatal házasokat az önkormányzat luxuslakással és autóval ajándékozza meg;
- A gyermekek taníttatását az önkormányzat vállaja magára;
- A lakodalmakat együtt üli meg a falu;
- Osztrák-magyar vállalkozásban idegenforgalmi centrum működik;
- A gyógyhatású fürdőket idősek és fiatalok egyaránt látogatják;
- A házi beteggondozás megoldott;
- A hozzátartozó nélküli idősek barátságos hangulatban töltik el hátralévő idejüket egy jól felszerelt szociális otthonban, szakképzett ápolók között;

2. csoport:
- Megszűnt a munkanélküliség;
- Megszűntek a szociális problémák;
- Kifejlett közmű-ellátás szolgálja a lakosságot: csatorna, gáz, világítás, telefon;
- Szorosabb emberi kapcsolatok alakulnak ki;
- A halastó körül üdülőövezet alakult ki;
- 2002-ben az ENSZ főtitkára Győrvárra látogat, mert ilyen mértékű fejlődést még nem tapasztalt;

3. csoport:
A polgármester és a képviselőtestület ideális összhangban dolgozik a falu megelégedésére;
- Minden embernek megvan a munkája;
- Az emberek közösen töltik el szabadidejüket;
- Az ellátás eléri a nyugati színvonalat;
- Érvényesül az emberi humánum;
- A falu minden lakója tagja a Faluház Baráti Körnek;
- Megfiatalodik a falu, növekszik megtartó ereje;
- A lakosság egy emberként mozdul meg bajban, örömben;
- A győrvári csata évfordulóján világkiállítás nyílik a faluban;
- A Faluházban színvonalas presszó működik, gyakori látogatók a külföldi csoportok;
- Irodalmi kávéház, színvonalas rendezvények a Faluházban;
- A régi óvodát teljesen felújították, újabb 5 óvoda épült azóta;
- Gázfűtés van a falu minden házában;
- Megkezdi működését a falu-tv, házimozi, útjára indul a Győrvári Újság;

4. csoport
- A képviselőtestületben egyetértés van;
- Munkalehetőség bőven akad, az anyagi gondok enyhülnek;
- Az embereket nemcsak az irigység vezérli, hanem az egymás iránt érzett szeretet, összetartás, megértés;
- Tiszta, higiénikus lesz az egész falu.

A problémák köre a beszélgetések során egyre szűkült a legfontosabb és mindenkit érintő problémákéra, s ezek alkották végül a kérdőív témaköreit. Volt, ahol már az első 2 alkalom után megkezdődött a témák kidolgozása, másutt lassabban ment a témák körülhatárolása, még a tizedik alkalom táján is nyitott volt egy-két témakör felvételének kérdése.

MILYEN TÉMÁKAT TARTANAK
A LEGFONTOSABBNAK A MAI MAGYARORSZÁGON A HELYI POLGÁROK?

A témalista csak a kezdeményező helyi csoportok által feltett, az összes helyszínt összevonó kérdéseket tartalmazza, s nem a válaszokat ill. a megvalósulásokat!

I. A VÁLASZADÓK ADATAI (Nem, kor, iskolai végzettség, foglalkozás, mióta él a településen, stb.)

II. A HELYI IDENTITÁS TARTALMA - a kérdőívben valamennyi település érintette valahogy (Mit jelent az Ön számára itt élni? Mit szeret az itteni életben? Mi a jó az itteni életben? Szeret itt élni? Miért?
Mi a rossz az itteni életben? Ha elmenne, miért menne el a faluból? Mit mutatnál meg egy ideérkező turistának?)

SZIMBÓLUMA
- "A tó"
- Tulajdonjogának rendezése, egyesületi kezelésbe vétele, felújítása, működési rendjének kialakítása
- "A Duna-part"
- Tulajdonjogának rendezése, szabadidő part létesítése, szabadidős lehetőségek biztosítása
- "A Kisiskola"
- Megtartsa-e a falu a kisiskoláját vagy sem? A képviselőtestület döntésének előkészítése a lakossági vélemények feltárásával

ERŐSÍTÉSE
- Falukönyv, kalendárium készítése
- Régi szokások felelevenítése
- Hagyományok ápolása
- Idős, sokat tudó helybeli polgárok történeteinek megörökítése (Oral History)
- Tárgyi emlékek adományozása, gyűjtése, helytörténeti kiállítás, falugyűjtemény
- Falu Napja
- Falu Díszpolgára választás

III. A FALU MŰKÖDÉSE, KÜLSŐ MEGJELENÉSE
- Faluszépítés (fásítás, virágosítás, járdák, házak homlokzata, kerítések, lakatlan porták, templom és környéke, temető, football-pálya rendbetétele, tatarozás, öntözés, stb.)
- Javaslatok összegyűjtése a faluszépítésre
- A működtetési szolgáltatások színvonala (hulladékgyűjtés, közvilágítás, utak, parkolók, zöldterület, közterület tisztasága, hóeltakarítás hulladékgyűjtés, stb.)
- Forgalombiztonsági javaslatok

- Közlekedési lehetőségekkel való elégedettség/elégedetlenség (autóbusz, vasút)

IV. JÖVŐKÉP, TERVEZÉS, FEJLESZTÉS
- Elégedett-e az elmúlt 3 év fejlődésével?
- Milyennek szeretné látni a falut 10-20 év múlva?
- Mi az, amin változtatni kellene és hogyan?
- Ön szerint a helybeliek mit tehetnének a településért?
- És Ön mit tudna még tenni érte?
- A családi házak rendbetétele, korszerűsítése, bővítése
- Faluközpont kialakítása (közpark, parkoló, szobor szökőkúttal, bevásárlóközpont., piac)
- Faluház építése
- Strand létesítése
- Templom építése
- Parkosítás, rendezés
- Infrastrukturális fejlesztések és fejlesztési sorrend kialakítása (csatornázás, telefon, gáz, vízelvezetés, útburkolatok, szennyvíztisztító, korszerű szeméttelep létesítése, utak portalanítása, járdaépítés, utak karbantartása, kerékpárút, közvilágítás rendezése, játszótér létesítése, összekötő utak, dűlők állapota, szemételszállítás, lomtalanítás, hulladékgyűjtők felállítása, piac, temetők karbantartása, stb.)
- Tanyavilágba telefon, buszvárók
- Közterületek, intézmények funkciójának újragondolása
- fiatalok otthonteremtésének támogatása az Önkormányzat által
- Szolgáltatások színvonalának emelése, új szolgáltatások bevezetése, pl. benzinkút, gyógynövénybolt, cipőjavítás

V. MUNKALEHETŐSÉGEK
- Erőforrásfeltárás;
- tudás, hozzáértés, szakértelem feltérképezése
- Egyéni vállalkozási lehetőségek felmérése
- közösségi vállalkozási lehetőségek felmérése
- Mely területen látja a felemelkedést?
- Milyen társulást tudna elképzelni a mezőgazdasági termelés, a gépesítés és az értékesítés területén?
- A munkanélkülieknek hogyan segítsünk?
információk, közhasznú foglalkoztatás bővítése, állás-klub létrehozása,
átképzés
tervez-e vállalkozást?
- Kereskedelmi és kisipari szolgáltatások:
- Elégedettség mértéke
- Hiányok felmérése
- Új szolgáltatások iránti igény feltárása
- Turizmus Hogyan fogadná a faluban a turizmust; vállalkozna-e, milyen ismeretekre van szüksége, mit tudna tenni érte (ötlet, szállásadás, vendéglátás, idegenvezetés, szervezés, helyi specialitások készítése, prospektus készítése, programok kialakítása, felkészülés a turizmusra képzésen, külföldi cserekapcsolatok, testvérvárosi egyesület, stb.)
- Munkalehetőség fiataloknak
- Helyi munkalehetőség a turisztikai programokban
- Pályaválasztási kitekintő fiataloknak
- Felkészítés munkavállalásra
- Számítógép, nyelvtanulás helyben

VI. A TELEPÜLÉS TÁRSADALMA ÖNKORMÁNYZAT ÉS KÉPVISELŐTESTÜLET
- A tájékozottság mértéke az önkormányzat munkájáról
- Volt-e már a falu képviselőtestületi ülésén?
- Elégedettség/elégedetlenség foka az Önkormányzat munkájával
- Összehasonlítás a tanácsi és az önkormányzati működés között
- Képviselők tiszteletdíja
- Van-e helybeli ember részönkormányzati tisztségre, vállalnák-e?

INFORMÁCIÓ
- Az információk szerzésének forrásainak feltárása
- Önmagunkról szóló információnyújtás fontossága
- Milyen módon javasolja a tájékoztatás biztosítását?

NYILVÁNOSSÁG
A helyi civil társadalom
- Ismeri-e a meglévő civil szervezeteket, melyiknek lenne tagja, milyen új szerveződéseket tudna elképzelni?
- Ajánlat új körökre (néhány példa)
- Polgárkör, Testvérvárosi Egyesület, Nőegylet, Bibliaolvasó Kör, Olvasókör, Hegyközség, Kézműves Kör, Faluszépítő Egyesület, Ifjúsági Klub, Idősek Klubja, Vagyonvédő Egyesület, Cigány Egyesület, Sportlövő Kör
- Kínálat fiataloknak. Önismereti klub, pályaválasztási kitekintő, felkészítés munkavállalásra, cserekapcsolatok szervezése bel- és külföldön, nyelv- és számítógépes tanulás
- Ki Mit Tud-on részt vennél-e?
- Kínálat időseknek. Nyugdíjas Klub, egészségügyi sorozat, kirándulás, tudásuk hasznosítása
a közösség javára, helytörténeti kiállítás
- Amatőr tevékenységekben való részvétel (dalárda, színjátszó, zenekar, néptánc, stb.)
- Vállalna-e sportprogramok szervezését, felügyeletet?
- Ismersz-e olyanokat, akik megtanítanának egy új sportágat?
Együttműködés
- Önkormányzat és lakosság kapcsolata
- A környező falvakkal
- Környező falvak önkormányzatai és a saját önkormányzat (községfejlesztési tapasztalatok átadása, gazdasági együttműködés, regionális, közös sport-kulturális rendezvények, intézményi kapcsolatok, társulások, közös pályázatok)
- Külföldi testvérfaluval
- Szülők és az iskola között
- A városban lévő iskolák között hogyan lehetne javítani az együttműködésen?
- Szakmai segítség kérése több témában
- szakmai tanácsok, képzés, vállalkozói, turisztikai ismeretek
- "Telekocsi" bejáróknak

A NYIL VÁNOSSÁG MÁS FÓRUMAI
- Lakossági észrevételek ötletláda

HELYI ÚJSÁG MEGJELENTETÉSE
- Szükségesnek tartja-e, mit olvasna benne, fizetne-e érte, részt venne-e benne, mi legyen a címe?
- Városi diákújság induljon-e?
- Elégedett-e, mit javasolna még, dolgozna-e benne?
KÁBELTÉVÉ
- Elégedettség mérése a mostani műsorral kapcsolatban; szükséges-e, részt venne-e benne; milyen műsorokat szeretne látni, hányszor egy héten; milyen időközökben; dolgozna-e érte; szőnyi hírszolgálati csoport megalakítása a komáromi tv-ben; szükségesnek tartana-e egy helyi tv-t?

HELYI RÁDIÓ
- Közreműködne-e a helyi rádió létrehozásában?
- Szükséges-e?

VII. AZ ÖNSZERVEZŐDÉS INSPIRÁLÁSA
- Mi az, amihez a legjobban ért és amit szabadidejében szívesen megtanítana az érdeklődő helybélieknek?
- Van-e olyan érdeklődési köre, amiről szívesen tudna többet és amit szívesen megtanulna másoktól?
- Vállalná-e, hogy az a tudás, tevékenység, amit ismer vagy szeretne megismerni, egy helyi név- és címjegyzékben a nevével és címével megjelenjen? (önképző-köri katalógus)
- helyi közösségi segítők képzése

VIII. AZ ÖNKÉNTES MUNKA -TÁRSADALMI MUNKA FELMERÜLT LEHETŐSÉGEI
- Ötletadás
- Egyesületi munka
- Alapítvány létrehozása
- Idősek önkéntes munkájának felhasználása a közösség javára (pl. gyermekfelügyelet, tanítás, főzés, gondozás heti 1 alkalommal)
- Pályázatírás
- A közösségi felmérés eredményeként létrejövő önkormányzati és lakossági terv
- Tervezés
- Szervezés
- Utánajárás, tárgyalás
- Fizikai munka
- Ingyenes géphasználattal - újságnál, falukönyvnél anyaggyűjtés, írás, szerkesztés, számítógépes- és nyomdai munka, rajzolás-grafikai munka, fotókészítés, propaganda, kapcsolatok szervezése, terjesztés
- Kábeltévénél szerkesztő, riporter, operatőr, technikai feladatok, szervezés, bemondó
- Szakkörvezetés
- Edző
- Felügyelet sportprogramoknál
- Helyi csoportos tanulás
- Közösségi tájékozódás
- Támogatók bevonása
- Kapcsolatok szervezése
- Külső segítők, elszármazottak, szponzorok számbavétele
- Helyi pénzgyűjtési akciók szervezése (pl. koncertek rendezése)
- Falubeliek önkéntes hozzájárulása, adományai (pénz, facsemeték, palánták) stb.
- "Elmondanám, amit tudok"
- "Megkeresném, aki tud"

IX. EGÉSZSÉGÜGYI, SZOCIÁLIS, OKTATÁSI, KÖZMŰVELŐDÉSI, SZABADIDŐVEL ÉS SPORTTAL KAPCSOLATOS SZOLGÁLTATÁSOK , SZOCIÁLIS PROBLÉMÁK
- Milyen szociális problémát látsz a környezetedben? Hogyan segítenél ezek megoldásában?
- Szociális szolgáltatások időseknek (napközi otthon, házi gondozás, meleg étel elvitelre és a klub-ban)
- Az önkormányzati segélyezési gyakorlat véleményezése

EGÉSZSÉGÜGY
- Az elégedettség/elégedetlenség foka a meglévő szolgáltatások színvonalával
- Hogyan kéne fejleszteni?
- Gyógyfürdők látogatása Diabetikus Klub, Magányosok Klubja, Betegségben Szenvedők Klubja

ÓVODA- ISKOLA
- A kisiskola sorsának eldöntéséhez a lakosság véleményének megkérdezése
- Iskolánkért Alapítvány, Szülő-Tanár Egyesület, óvodai idegen nyelv tanítás, vallási-erkölcsi nevelés
- Az elégedettség/elégedetlenség foka a nevelési színvonalra és a fejlesztés lehetőségeire vonatkozóan
- Iskolabővítés
- Zeneoktatás, számítástechnika oktatása
- Több idegen nyelv oktatása
- Sportfoglalkozások
- Háztartási ismeretek, mezőgazdasági gyakorlat, kézművesség tanítása, nyári tábor

KÖZMŰVELŐDÉS, KÖNYVTÁR
- Faluház építése, főállású népművelő alkalmazása
- Milyen programokat látna szívesen/gyakrabban a művelődési házban? Milyen klubban, szakkörben v.
rendezvényen, tanfolyam, előadássorozaton venne részt szívesen
- Örülne-e egy új népfőiskolai előadássorozatnak?
- Az elégedettség mérése a könyvtárral kapcsolatban
- Közösségi házat kéne létesíteni
- Vállalna-e csoport- vagy szakkörvezetést?
SZABADIDŐS- ÉS KULTURÁLIS PROGRAMOK
- Elégedettség/elégedetlenség foka - vannak-e ilyenek a Te korosztályod számára a városban?
- Milyen szórakoztató műsor érdekelné?
- Tó- és szabadidőközpont létesítése, horgászat, lovaglás

SPORTOLÁSI LEHETŐSÉGEK
- Jelenleg sportolsz-e? meg vagy-e elégedve a lehetőségekkel? - mire nincs lehetőség a településen? Milyen programokon vennél részt szívesen? Mely sportág érdekli? milyen formában venne részt; igénybe venné-e az iskola tornatermét és a sportpályát?

X. TERMÉSZETVÉDELEM
- Mit tehetnénk a környező erdők egészségéért? Fontosnak tartja-e, hogy mi is tegyünk valamit a környező természet épségéért, a védett növények és állatok fennmaradásáért?
- Közösségi tájékozódás, egyesületi munka
- Természetjáró túrák, természetismereti vetélkedő

XI. KÖRNYEZETI GONDOK
- A problémák összegyűjtése a zöldterülettel kapcsolatban; a levegővel kapcsolatban; a vízzel kapcsolatban
- A szeméttel-hulladékkal kapcsolatban;
- A környezeti problémák okozói
- Minden egyes ember teendői a környezet egészségesebbé tételéért?
- Szelektív hulladékgyűjtés
- Mi a véleménye arról, hogy a környékünkön tervezik elhelyezni a veszélyes hulladékokat?
- Környezetvédelmi rajzpályázat
- Környezetvédő csoport, egyesület
- Közösségi tájékozódás, egyesület
- Közösségi akciók (papírgyűjtés,
vasgyűjtés stb.), vetélkedő
- Nyári környezetbarát tábor szervezése
- Környezetbarát nevelés az iskolában
A KÉRDŐÍVEK VÉGLEGESÍTÉSÉNEK PROBLÉMÁI

Elmondható, hogy a legfontosabb témák kiválasztását a helyi lakosok mindenütt saját kompetenciájukba vágó feladatnak érezték és meg is tették.
Ugyanakkor a kérdések megfogalmazása szinte kizárólagosan a mi szakmai feladatunk maradt, amit
aztán a helybeliek mérlegeltek, javítottak, elfogadtak vagy elvetettek. A folyamat úgy zajlott, hogy minden alkalommal egy-egy témáról beszélgettünk - néha több estén át is - emlékek, vélemények kerültek napvilágra, s ebből a beszélgetés végén a fejlesztő óvatosan megfogalmazott egy-egy kérdést: így gondolták? A beszélgetések során kirajzolódtak a problémák kezelésének lehetséges útjai is, s ezek választható alternatívákként kerültek megfogalmazásra. A következő nyilvános beszélgetésre a fejlesztő elvitte a szakszerűen megfogalmazott kérdéseket és ekkor kezdődött a vita.
Gondot okozott, hogy a jelenlévők köre ülésről ülésre változott. Az alternatív válaszok növelik a kérdőív terjedelmét, s ez gyakran ijesztően hat, pedig a feldolgozás, sőt, a felvétel szempontjából is sokkal gyorsabb, mint ha nyitott kérdésekkel dolgoznánk.
A nyitott- és a zárt kérdések ügye sokunkat foglalkoztatott. Tény, hogy a zárt kérdések sokkal könnyebben feldolgozhatók, de az egyéni válaszok sokasága, új ötletek, érzelmi viszonyulások csakis a nyitott kérdések során kerülnek elő. A nyitott kérdések feldolgozása több helyütt okozott külön örömet a helybelieknek, jól kategorizálták a válaszokat - pl. Cserkút, Kecskéd -másutt nem is dolgozták fel őket, csak egybeszedték a válaszokat. Szankon azt a megoldást választotta a helyi közösség, hogy egy külön, ún. "interjú-lapon" teszi fel a nyitott kérdéseket, hogy a kérdőív könnyebben kitölthető legyen, s hogy attól is kapjunk válaszokat, akinek nehéz az interjú-kérdésekre válaszolni, vagy nem is vállalkozik erre. Aki kérte ugyanis, ahhoz Szankon visszament a helyi fejlesztő és lejegyezte az interjút.
A legnagyobb gondot a kérdések összeállításánál a szinte minden szereplőben, helybeliben és fejlesztőben egyaránt fellépő belső produkciós kényszer okozta. Itt volt a leginkább tetten érhető a demokratikus együttlét szokatlansága, s hogy mennyire nehezen tűrjük a bizonytalan, nyitott helyzeteket: "legyen már valami, csináljunk már valamit!". Sajnos, ez a probléma a szakembereknél is felmerül, aminek oka legfőként az, hogy bizonyítási kényszert éreznek, mielőbb be akarják bizonyítani a közösségfejlesztés és a magunk hasznosságát. A túl korai cselekvéssel azonban épp a bizonyítás lehetősége záródik ki, mert a munka leszűkül arra a néhány emberre, akiknek véleményét a leginkább felerősíteni van érkezésünk és a tágabb körre vonatkozóan a munka formalizálódik - kapnak egy mások által összeállított kérdőívet, amit kitöltenek, de a munka nem válik azzá, ami lehetne: helyi mozgalommá, amelyik állandóan újabb és újabb résztvevőket és elképzeléseket kapcsol be a közösségi folyamatba, amelyik hol kevesebb, hol több szereplővel, hogy hosszantartóan, akár évekig is meghatározó módon van jelen a település életében. A fejlesztőben meglévő bizonyítási kényszer alapvetően pozitív motiváció a fejlesztői munka szempontjából, de a hangsúlyokat máshová szerencsésebb tenni.
Nagyon fontos pl., hogy minden nyilvános beszélgetésen hangozzék el egy összefoglaló (nem feltétlenül a fejlesztő szájából!) arról, amit az előző alkalommal végeztünk; hogy mindig pontosan megjelöljük az aznapi összejövetel célját és tartalmát és hogy a végén megtaláljuk az ülés lezárásának legjobb pillanatát és megjelöljük a további együttmunkálkodás értelmét és tartalmát. Ha a fejlesztő bizonytalan, a lakosok is azzá válnak és nagyon meg fogják gondolni, hogy mire fordítják csekély szabadidejüket. Gyakori tapasztalatunk, hogy az emberek az időhiányra hivatkozás mögé rejtik el önbizalomhiányukat, s valójában emiatt nincs helyi cselekvés, mert nem hisznek abban - és megelőző pozitív tapasztalatok hiányában nem is hihetnek - hogy nekik is sikerülhet befolyásolni a sorsukat. Hogy ez a remény és önbizalom megérjen bennük és a folyamatot magukénak érezzék, ehhez idő kell - nem szabad tehát siettetni a folyamatot.
Több helyütt nagy vitát váltott ki, hogy vajon névtelenül vagy névvel kérjük vissza a kitöltött kérdőíveket? A névtelenség mellett a szabadabb véleménynyilvánítás lehetősége áll érvként, s a név megadása mellett az, hogy a későbbi munkában tudni fogjuk, kit mi érdekel és ki mire vállalkozik? Mindkét megoldás mellett szenvedélyes pro és kontra érvek hangoztak el, s a végén a legtöbben a kompromisszumos megoldást választottuk: mindkét megoldásra lehetőséget adtunk. (Kíván-e bemutatkozni vagy inkább a névtelenséget választja? igen-nem. Ha igen, neve és címe) Természetesen itt is elmondható az általános igazság: jó megoldás csak az, amit a közösség választ, más kérdés, hogy ma már egyike annak a 3 közösségnek, akikkel e módszerrel dolgozom, megbánta, hogy nem csak a név és cím megjelölési lehetőséget adta, mert egyszerűen bármit akar kezdeményezni, minden megmozdulására minden helybeli polgárt értesítenie kell (jól tudjuk, hogy az újságcikk és a plakát önmagában nem elég szervezőerő).
Az "aláírni vagy sem" vita okai mélyek, s nem csak negatív történelmi tapasztalatokra gondolok most, hanem jelenkori érdekellentétekre, helybeli konfliktusokra és a felelős, nyilvánosság előtti elköteleződés nehézségére. A helyes választás attól is függ, hogy milyen kérdéseket teszünk fel? "Legyen-e bolt?" - erre a kérdésre a választ borítékolni lehet: mindenki akarja és alá is írja a nevét. De ha azt kérdezzük, hogy mi a véleménye az önkormányzat munkájáról, akkor minden bizonnyal a névtelenséget választják inkább a lakosok.
Összefüggött ez a kérdés a kérdőív szétosztásával és összeszedésével is, ill. azzal a szándékunkkal, hogy a kezdeményezők segítenek kitölteni az íveket, akik azt kérik. Volt olyan lakos, akit megvádoltak azzal, hogy a kivitt ívre még az utcán ráírja, ki töltötte ki. Ehelyütt azt javasolták, hogy dobozokat helyezzünk el a településen, s aki nem akarja kézbe visszaadni, az dobja be a dobozok valamelyikébe a saját ívét. Ugyanitt azt is javasolták, hogy csak azért menjünk vissza, hogy megkérdezzük; kell-e segítség és hogy felhívjuk a figyelmét arra, hova kell bedobni az ívet.
Sajnos, az ívet kihordók és begyűjtők valóban visszaélhetnek szerepükkel és tényleg beazonosíthatják a neveket, de véletlenül is felismerhetik a kitöltő személyét, erre született a borítékban kiosztás és beszedés ötlete.
Minden döntés felelősség, aminek később előnyei és hátrányai is lehetnek, ezért fontos, hogy a közösség latolgasson az alternatívák között és úgy döntsön.
Ha a csoport úgy érezte, hogy elkészült a kérdőívvel, akkor először próbakitöltést javasoltunk végezni. Ez a legbiztosabb módszere annak, hogy felülvizsgáljuk:
jól, érhetően, egyértelműen tettük-e fel a kérdéseket? Mennyire nehéz vagy könnyű rájuk válaszolni? Mennyi ideig tart a kitöltésük? A nyilvános beszélgetéseken rendre előjött a félelem: túl hosszú lesz az ívünk. A próbakitöltés során pedig meglepetéssel tapasztalták , hogy egy bonyolultnak tűnő, hosszú kérdőív kitöltése sem több egy fél óránál. A próbakitöltés után összegeztük a tapasztalatokat és elvégeztük a kérdőíven az utolsó javításokat is.
A VÉGLEGESÍTETT KÉRDŐÍV SZÉTOSZTÁSA ÉS ÖSSZESZEDÉSE

Minél előbbre jártunk a kérdésekkel, annál jobban izgatta az embereket a felvétel hogyanja és az ő szerepük. A kérdőíveket annyi példányban sokszorosítottuk, ahány 14, 15, 16 éven felüli lakos van a településen (a korhatárt mindenütt a helyiek határozták meg, sőt, Fehérgyarmaton az általános iskolás korosztályokat is megkérdezték). Ezután tulajdonképpen egy képzés kezdődött meg a munka további menetéről. Mindannyian, akik ebben a folyamatban részt vettünk, tudjuk, hogy az egész közösségi folyamat mindvégig egyben egy képzés is - s nem csak a helyi lakosoknak, hanem a fejlesztőknek is - e képzés tehát nem volt hangsúlyosabb az előzőeknél, csak talán ismeretátadóbb, instruktívabb, direktebb jellegű célképzés volt. Az is itt említendő meg, hogy mint minden fejlesztési folyamatban, ebben is nagy lehetősége van a közösségek egymást tanításában, a tapasztalatcserékben, mely szerintünk a civil képzések legfontosabb eleme (a szankiak 3 fős csoportja pl. ellátogatott a kecskédiekhez; Cserkút és Kővágótöttös közösségei pedig a kistérség más falvait fogják "megtanítani" a közösségi felmérésre). Feltétlenül fontos hangsúlyoznunk, hogy a képzésben még óriási lehetőségek vannak, s hogy tudatosabban kellene élnünk a képzés lehetőségeivel.
Megbeszéltük tehát kezdeményező csoportunkkal a feladatok sorrendjét és tartalmát:
- a családok felkeresése, a célok ismertetése
- a kérdőív elkészítési folyamatának ismertetése
- a kérdőív átadása, kitöltéséhez magyarázat fűzése
- a közösen megállapított határidőre (3-7 nap) ismételt látogatás kilátásba helyezése, a kérdőívek beszedése - probléma, kérdés esetén, konzultáció igényével a
megadott időn belül a szomszédság lakosai felkereshetik a szervezőt otthonában
- a határidő lejártakor ismételt felkeresés. Ha valaki nem tudta önállóan kitölteni az ívet, annak segíteni szükséges. Minden érdeklődőt meghívtunk a következő nyilvános beszélgetésre, a kérdőívek értékelésére.
- A kitöltött ívek eljuttatása a megadott időpontban a szervezési központba.
E megbeszélések után a kezdeményező közösség felosztotta maga között a falut, saját maguk határozva meg ismeretségi körüket, s megkezdődött a szűkebb értelemben vett közösségi felmérés.

"A kérdőívek kihordása során láttam, hogy a falu lakossága Is nagy érdeklődéssel fordul a felmérés felé"
A FOGADTATÁS

A fogadtatás mindenütt a településen uralkodó légkörtől függött. Ha sokan tapasztaltak is bizalmatlanságot, nemtörődömséget, a kezdeményezés elfogadásáról számolhatunk be. Még olyanok is, akik első meglepetésükben azonnal elutasították az együttműködést, félórát-órát beszélgettek a helyi fejlesztővel s végül elfogadták az üres ívet "majd meglátjuk" felkiáltással. Előfordult, hogy a család "ügyeletes kitöltője" töltötte ki az íveket - egyformákra (ilyen esetekben a feldolgozók mindig megállapodtak a korrekció módjában). Úgy értékeljük, hogy kezdeményezésünk a legtöbb családnál kedvező fogadtatásra talált, s az emberek, még ha néhányan szokatlannak is tartották a feladatot, vagy elfogódottak voltak is, mégis szívesen nyilatkoztak meg dolgaikban.
Tapasztaltuk, hogy többen nem tudtak mit kezdeni a nyitott kérdésekkel, egyes helyi fejlesztők szerint "kényelmi okok miatt nem töltötték ki" ezeket a kérdéseket, "nem vesződtek velük." Jobb, ha a nyitott kérdéseket interjú formájában vesszük végig, javasolta valaki a szanki gyakorlatról hallva. Legyenek a kérdőívek rövidebben, de jelentkezzünk rendszeresen - hangzott egy másik figyelemreméltó javaslat. Egy helyütt elkészült ugyan a kérdőív, de azokat az elöregedő falu idősei nem töltötték ki, így a tenni akarók köre továbbra is nyilvános beszélgetéseken dolgozik együtt.
A helyi fejlesztőcsoport mindenütt tele volt élményekkel - "ráment a héten minden estém" panaszolták örömmel. Meglepte őket is, milyen keveset tudtak egymásról, s az is, hogy milyen nagy szükség van a beszélgetésre. A bírálatok mellett. ígéreteket is szép számmal gyűjtöttek (melyeket a későbbiekben megtanultak fenntartással kezelni). Meglepő volt számukra az is, hogy milyen sokan töltötték ki az íveket. Mindenki ráérzett, milyen nagy dolog az, hogy az egész települést rávették egy közös gondolkodásra.
Mindez a gazdag folyamat persze kevéssé volt gazdag olyan helyeken, ahol az előkészítésbe kevesebbet fektettek, ahol elsiették a kérdések megalkotását és ahol végül 5-6 emberrel dolgozván csak, az iskolásokat vagy a postást bízták meg az ívek széthordásával. De még ezeken a helyeken sem a kitöltött ívek mennyiségével volt a baj - tehát a kérdőív még így is betöltötte a véleményfeltárás funkcióját - hanem a közösségi folyamat dinamikájával.

A közösségi felmérés egy kezdeményezés-sorozat, melyben előrefutások és megtorpanások váltják egymást, több tényezőtől függően: mennyire érdekes-élményteli a munka (milyen a társaság); jól haladnak-e, látják-e értelmét; megbirkóznak-e az adott feladattal; csatlakoznak-e újak a folyamathoz; tud-e a kezdeményező mag mit kezdeni az újakkal; segíti-e a nyilvánosság a munkát, vannak-e bíztató eredmények, sikerek, vagyis van-e felhajtó erő? Ám a folyamat csak akkor válik hosszantartóvá, ha mindvégig a helyi nyilvánosságban zajlik.

"Kapcsoljuk önmagunkat"
A NYILVÁNOSSÁG FOLYAMATOS BIZTOSÍTÁSA

A folyamatos visszacsatolás szerepe a folyamatban mindvégig perdöntő. Csak úgy csatlakozhatnak mindig újak a munkához, ha rendszeresen tudomást is szereznek róla és felkelti kíváncsiságukat. A kérdőívek, kitöltése után pedig nagyon fontos, hogy a lehető leggyorsabban, akár részletekben, visszajelezzük az első eredményeket - ne érezzék úgy a már sokat csalódott emberek, hogy ismét nem történik semmi. De az erkölcsi megfontolásokon túl annak is ugyanolyan fontos szerepe van, hogy megadjuk a lehetőséget az újonnan érdeklődők bekapcsolódására, egy valóságos helyi mozgalom kialakulására. A nyilvánosság felhajtó ereje óriási, minden jól sikerült akció nagy lendületet adott a munkáknak.
Több helyütt épp e felismert szükségesség szülte a helyi újságot (más kérdés azután, hogy vajon az így létrejött helyi újságok nem kezdtek-e el egy más logika alapján működni és hogy mindenütt szolgálták-e a közösségi felmérés ügyét?)
Néhol nagy nehézségek, másutt kis erőfeszítések árán, de sikerült a helyi tv-t bevonni a folyamatba és azon keresztül tájékoztatni a lakosságot. Kecskéden kétszer is közvetítette a helyi tv egyenes adásban a nyilvános beszélgetést, meg kell azonban mondanunk, hogy ezt sokkal inkább az MTV megjelenése, mint a mi erőfeszítéseink tették lehetővé. Az első közvetítés így egyben egy, a TV2-n lejátszott félórás műsor, a "Kapcsoljuk önmagunkat" (rendező Wiegmann Alfréd) része volt. Az MTV felvétele félelmet váltott ki a lakosságból és az önkormányzatból egyaránt, mégis, kétszer annyian jöttek el, mint a korábbi nyilvános beszélgetésekre és nagyon jó volt a visszhangja - nagy lendületet kapott a munka. Szőnyben az első közösségi összejövetelen 54-en vettek részt. A komáromi tv rögzítette a beszélgetést és a szőnyi csatornán, műsoridőn kívül, kétszer is lejátszották.
"Ne csak mi, de a helyi lakosok is pontosan tudják, hogy milyen helyzetben vannak, s ismerjék meg egymás véleményét" - összegezte az egyszerű alapigazságot Szolnoki Ildikó. Ez a közösségi felmérés egyik nagy feladata és lehetősége.
A helyi cselekvés a munka e stádiumában persze már nem csak a kérdőíves munka, hanem beindulnak a felismerten szükséges munkák - újság-szerkesztőség és tanfolyam; tó-bizottság majd egyesület; tapasztalatcserék, képzések, nyári táborok alakultak több helyütt, stb. Ezeket az akciókat is mind figyelemmel kell kísérni a helyi nyilvánosságban, nem szabad hagyni, hogy elaludjon az érdeklődés, mert akkor az egész munka kifullad. A tv-rádió heti rendszeres beszámolójától a telefonos játékokig, az újságban a rovat-rendszerű jelentkezés, a környék lapjaiban való tudósítás, az érdeklődő vendégek fogadása és az arról való tudósítás- így szerveződik magává az életté a közösségi munka.
A visszacsatolás persze nem csak cikkek és műsorok formájában történhet - nyilvános fórumokat lehet rendezni; minden családhoz el lehet juttatni a részeredményeket tartalmazó röplapokat; a közösségi helyeken - művelődési ház, orvosi rendelő, önkormányzat, boltok stb. - tablókat lehet kitűzni a falra; meg lehet beszélni az eredményeket a helyi közösségekben, klubokban; össze lehet hívni az azonos dolgok iránt érdeklődőket; s az önkormányzatnak is fel lehet ajánlani egy közös ülést.
A legteljesebb módja a visszacsatolásnak a kezdeményező csoport összefoglalóját tartalmazó füzet, amelyet minden házhoz el kell juttatni, s amelyben újabb módját kell megjelölni a további együttműködésnek. Eddig Kecskéden, Cserkúton és Kővágótöttösön születtek ilyen munkák, másutt folyamatban van megszületésük, mert ez csak az értékelés hosszú folyamata után lehetséges.
A KÉRDŐÍVEK ÉRTÉKELÉSE

"A kérdőívek számítógépes feldolgozásában és a szöveges részek értékelésében is részt vállaltam. Nagyon sokat jelentett számomra ez a munka, hiszen én is jobban megismerhettem a falu lakóinak véleményét." (Egy polgár)
A munka e szakaszán "új csillagok" tűnnek fel a közösségi élet egén - olyanok, akiket vonz a számítógépes munka és érdekli a falu véleménye. Általában a fiatalabb korosztályhoz tartoznak, nők, gyermekükkel otthon lévő anyukák, munkanélküli fiatal férfiak. Itt egy újabb képzés indul, az információ technológiai, melynek során a Közösségi Adattár, Huszerl József által készített feldolgozó programot is megtanulják kezelni a csoport tagjai. Nagyon érdekes és tanulságos folyamat az, ahogyan ez a csoport számba veszi a településen fellelhető gépeket és megpróbál hozzájuk férkőzni. Általában rögtön kiválasztódnak azok az emberek, akik segítenek, gépidőt adnak, sőt tanítanak, de elzárkózásra is van példánk, ilyenkor a magán-számítógépek ill. a Közösségi Adattár kerülnek használatba. A pályázatírásokat gyakran motiválta ez a szükséglet, többen meg is szerezték ily módon a nekik szükséges gépet, amelyen azután a helyi újságot is készítik.
Az adatok beírása, összegzése, a százalékok kiszámítása, ha munka- és időigényes is, de nem nehéz feladat, s általában nagyon élvezik az emberek. Nehezebb az adatok értelmezése, az összegzés megírása, a következtetések levonása, a javaslattétel. Számomra megdöbbentő tapasztalat volt az egyik településen, hogy az emberek szembetalálkoztak önmagukkal, de ezt a váratlan tényt nem tudták értelmezni, nem tudtak mit kezdeni vele, vagyis nem tudtak következtetésekre jutni a tanulságok révén. Nem érezték felszólítva magukat vagy nem akarták úgy érezni? Nincs erre még pontos válaszom, hiszen a folyamat most is tart.
Az értékelés fókuszában állhatnak:
- a meglévő számba vett erőforrások
- a hiányok
- az azok kihasználására vagy mérséklésére született javaslatok
- a javaslatok megvalósításához szükséges befektetések
- emberi befektetések
- közösségi szerveződések, tanulási, tájékozódási folyamatok beindításának szükségessége
- anyagi befektetések: vállalkozási, szövetkezeti formák keresése, pályázati lehetőségek megragadása
- a mindehhez szükséges szakmai, szaktanácsadói, információs és szervezési háttér biztosítása, közösségi álláshely/ek teremtése

EREDMÉNYEK

"Örömmel tölt el az a fejlődés, ami a faluban tapasztalható. A közművek, a tó, a sportélet, a koncerthely, az újság - valamennyi a jó közösségi munka következménye." (Egy polgár)
"Eddig jutottunk néhány hónap alatt. Lehet, hogy a külső szemlélőnek ez nem sok, ám a faluban a külső beavatkozás "dózisa" nem lehet nagyobb, mint amit a faluközösség fel tud dolgozni, magáévá tud tenni. Számtalan lépés szükséges még ahhoz, hogy valóban tartós változás, új perspektívák, valóságos mozgások induljanak meg a település belső életében. Igen sok munkát, türelmet és valószínűleg különféle képzések elindítását is igényli az itteni munka ahhoz, hogy a belső erőforrások valóban a helyi fejlődés számára mozgósíthatóvá váljanak." (Péterfi Ferenc)
Több helyütt felismerődött, hogy milyen nagy szükség lenne kistérségű szintű helyi segítőkre, fejlesztőkre, akik a folyamatot éleszteni és kezelni lennének képesek.
Az eredmények csakis részeredmények lehetnek, hiszen a folyamat majd’ mindenhol jelenleg is zajlik. Vannak olyan települések, ahol első ízben éppen ez a munka adott keretet a közjóért való cselekedeteknek, így szinte robbanásszerűen tört a felszínre a helyi akarat. Másutt már megszokottabb a civil szerveződés, az önkéntes munka, s így az újonnan felszínre hozott energiák "csak" gazdagították az addigi folyamatokat, felerősítették a helyi kezdeményezését. Nem is tudunk még minden településről eredménylistát közzéadni, csak ahol már készültek ilyenek.
Teljesen összesített, feldolgozott kérdőívek több faluból állnak rendelkezésünkre, az érdeklődők a Közösségi Adattárban megtalálhatják ezeket az anyagokat.

A kérdőíveket kitöltök száma.
A kérdőívvel a közös gondolkodásba bevonandók alsó korhatárát mindenütt a kezdeményező csoport döntötte el. Fehérgyarmat és Földes kivételével, ahol az általános iskolások és a diákság folytatta a felmérést, a legtöbben a 14 éven felülieket keresték meg a kérdőívvel, de a 15, 16 éves korhatár is több helyütt szerepelt. Bakonysárkányon a felmérés időszakában 986 fő élt. A helyi közreműködők 200 kérdőívet adtak ki, ebből 188 érkezett vissza, s ez a 15 éven felüli lakosok számához képest 23,1%, de ha a háztartások számához viszonyítjuk, akkor 51,3% (ez azért érdekes összevetés, mert általában családonként egy ívet töltöttek ki).
Csengelén 2900 ember él, 1200 kérdőívet hordtak szét és 700-at kaptak vissza.
Az 1078 fős Ságújfalun 51,68%-a érkezett vissza a kérdőíveknek.
Cserkúton 267 kérdőív került kiosztásra, ebből 137 érkezett vissza.
Fehérgyarmaton külön kérdőívet kaptak az általános iskolák alsó tagozatos hallgatói (600 fő) és a felső tagozatosok a középiskolásokkal együtt (1600 fő). Az idősebbektől 800, a fiatalabbaktól 300 került vissza.
Földeákon 3700 a lélekszám. 1400 kérdőívet osztottak ki, 712 érkezett vissza kitöltve.
Győrvárott 700 ember él, 234 kérdőívet vittek ki (ennyi háztartás van a faluban) és 200 vissza is érkezett, tehát a családok 82%-a válaszolt (a rövid, csak a helyi újság ügyeire rákérdező kérdőívre).
Kecskéden 679 kitöltött kérdőív érkezett vissza, ez a kivitt összes kérdőív 52%-a, s a 14 éven felüli lakosság 45%-a.
Kővágótöttösön 250 kérdőívet vittek háztól házig a csoport tagjai, amiből 139 db érkezett vissza, ez az összesnek 55,6%-a.
Segesden a 14 éven felüli lakosság 67%-a töltötte ki a kérdőíveket.
Szankon 2649 ember élt a felmérés idején, a 16 éven felüli lakosokat kérdezték meg. 1200 kérdőívből 424 érkezett vissza kitöltve.
Szőnyben, amely egy Komáromhoz csatolt település, 5500 lakossal, 2000 ív ment ki és 796 kitöltött kérdőív érkezett vissza.
Zsunypusztán (ahol jelenleg 96 fő él), 38 családot szólítottak meg és 23 értékelhető kérdőívet kaptak vissza, ez 60,5%-ot jelent.
Porrogon is készült kérdőív, itt azonban nem kaptak vissza értékelhető mennyiségű ívet.

Egyesületté alakulás
A kezdeményező lakossági csoport, vagyis felmérést végzők köre már maga egy közösség, amely néha hivatalosan is megalakul - pl. Szőnyi Kulturális Egyesület, CIVITAS Egyesület, Segesd.
Általában akkor nem akarják a kérdőívvel foglalkozó emberek, hogy csoportjuk formalizálódjon (egyesületté váljon), ha nem érett meg bennük eléggé egymás vállalásának szükségessége, vagy a helyi cselekvés egyáltalán; vagy nem értik, miért lenne szükségük arra, hogy hivatalossá tegyék kapcsolatukat. Kecskéd példája e tekintetben többszörösen érdekes. A felmérést végző csoport nem formalizálódott, de a munka során létrejött 3 közösség igen, mert ezeknél a munka folytatásának feltétele volt a megalakulás. A tó revitalizációjával foglalkozó közösség először óvatosan "tó-bizottsággá" alakult, majd mikor sikerült rendezniük a tó tulajdonjogát -a tsz-től az önkormányzathoz került, amelyik aztán nekik adta át 20 éves kezelésre - azonnal megalakították az egyesületet, mint jogi személyt, s a belépő mintegy 80 személytől támogatásnak szánt nagyságú összeget szedtek tagdíjként.
A felmérést végző közösség gyakran azért sem látja a hivatalos megalakulás fontosságát, mert a kezdeményező csoport szerepének betöltése után átadja feladatát más közösségeknek. A dolgok jelenlegi állása szerint, amikor sokhelyütt a munka végét a felmérés elvégzése vagy a jelentés elkészítése jelenti, ezen nem is lehet csodálkozni. Az újonnan megalakuló közösségek vezetői nemegyszer éppen a kezdeményező csoport legaktívabb tagjai. Mint arra később kitérünk, a közösségi folyamat még igényelné a kezdeményező mag további együttmunkálkodását, sőt, pályázati támogatások elnyerését, lobbizást, kapcsolatkeresést stb. is, eddig azonban sajnos sehol nem sikerült elvinnünk a folyamatot.

Mérhető eredmények:
Cserkúton
"Nem ennek a munkának a hatására kezdődött meg a közösségi munka, hanem immár hagyománya van. Több éves múltra tekint vissza a falu civil életét meghatározó 2 egyesület: A Faluszépítő és Környezetvédő, valamint a Vagyonvédő Egyesület. A magyarországi .átlagnál jóval karbantartottabb, tudatos értékmegőrzést évek óta végző közösség munkájának eredménye az ideérkező idegennek is azonnal szembetűnik. A közösségi felmérésre a polgármester úr felkérésére került sor, kifejezetten azzal a céllal, hogy a választási ciklusra érvényes fejlesztési tervet segítsen kidolgozni, amely a helyi polgárok akaratára épül.
A munka közben természetesen beindultak újabb mozgások is.
- Megindult az idősek szerveződése két helybéli asszony vezetésével, akik többször találkoztak, egy hétvégés helytörténeti kiállítást rendeztek tárgyi emlékeikből, kirándultak, együtt ünnepeltek.
- A fiatalok újjászerveződtek 2 helybeli fiatal vezetésével és most fogalmazzák meg terveiket.
- A helyi politikai vitává terebélyesedett kárpótlás ügyében fórumot szerveztek a megyei Földhivatal munkatársával.
- Az országos jelentőségű helyi műemlék-templom felújítására a tető átépítésére elegendő összeget pályáztak.
- Elutaztak Kacorlakra, megnézni az ország első környezetbarát szennyvíztisztítóját.
- Kétszer is fórumot tartottak 2 angol szövetkezetfejlesztővel, akik Baranya megyében vezetnek tanfolyamot.
- A falusi turizmusra felkészítő, 6 estéből álló tanulás kezdődött.
- A felmérés eredményét tartalmazó füzetet díszes borítóval minden helybeli család megkapta.
- Sok egyéb mozgás is van a faluban, amelyek nem könyvelhetők el a közösségfejlesztői munka kizárólagos eredményeiként - csakúgy, mint a fentiek sem. " (Vercseg Ilona)
Földeákon
- A felmérésben résztvevők megalapították a "Földeák" című hetilapot,-
- A felmérés eredményei alapján a művelődési házat közösségi házzá alakították, , s a Látókör Kulturális Egyesület vezetője lett az igazgató;
- Létrejött a Mobil Ifjúsági Egyesület a felmérő csoport ifjú tagjaiból, akik kapcsolatba léptek a mórahalmi fiatalokkal és sok közös találkozót, rendezvényt szerveztek a környező települések ifjúsági közösségeivel - Maroslele, Algyő, Öttömös, Bordány, Pusztamérges;
- A település 150. évfordulója rendezvényeinek koordinálására létrejött egy Bizottság, amely máris kiadta az első komolyabb települési kismonográfiát és megszervezte az első falunapokat;
- A Makóval, Hódmezővásárhellyel összekötő járatokat a vasút csökkenteni akarta, de a földeákiak tárgyalásokkal a járatokat megmentették." (Magyar Istvánné)
Kecskéden
"- 3 új közösséggel gazdagodott a község, a Horgász Egyesülettel és a Hír-Szolgálat Egyesülettel és a Zöld Körrel;
- az Önkormányzat és a Horgász Egyesület együttműködése során a tó medrének tisztítási műveletei befejeződtek, a mederben víz van és az első haltelepítést is elvégezték. Az Önkormányzat rendezte a tulajdonlás kérdését, az Egyesület pedig szerződést kötött az Önkormányzattal a használati jogra. Az Egyesület a jó idő beálltával a part rendezéséhez lát hozzá;
- a Hír-Szolgálat Egyesület egy lakossági újságot hozott létre, amelyet Kecskédi Tükör-nek, Kecskéder Spiegel-nek nevezett el. Az újság havi rendszerességgel jelenik meg;
- A közösségi felméréssel foglalkozó csoport elkészítette a felmérés eredményeit összegző és értékelő jelentésüket, füzetet készített róla, melyet 1995 decemberében a falu minden családjához eljuttatott;
- A feldolgozás során többen elsajátították a számítógép kezelésének alapjait, számítógépes tanfolyamot végeztek, megtanultak egy adatkezelő programban dolgozni;
- Az újság szerkesztői képzésen vettek részt, ahol az újságírás, szerkesztés, tördelés stb. technikáját tanulták meg;
- A közösség felmérésre, az újságra, stb. több pályázatot írtak és nyertek (Pro Cultura Szakalapítvány, Környezetvédelmi- és Területfejlesztési Minisztérium, megyei Közgyűlés Nemzetiségi Alapja, stb.;
- Immár megközelítően pontos képünk van arról, hogy mit gondolnak a helyi lakosok településük problémáiról, milyen rangsorokat állítanak fel, milyen javaslataik vannak és miben vállalnak tevőleges részvételt " (Vercseg Ilona)

Kővágótöttösön
"Még egy jelenséget tartok fontosnak megemlíteni, ami az eddigi folyamatban számomra érdekes tanulság volt.
A beszélgetések szinte mindegyikén a falubeliek között jelen volt a helyi polgármester is. Amikor a feltárás témaköreit tárgyaltuk, szinte minden probléma felvetésekor jelentkezett és részletesen válaszolni kezdett a felmerülő kérdésekre - ahogyan az egy normális falugyűlésen történik. Csakhogy itt egy problémasor és ahhoz kapcsolódó kérdéssor összeállítása volt a feladatunk, nem a pillanatnyi problémák aktuális magyarázata, megokolása. Ez a jelenség az első időkben többször zavart engem, mint a beszélgetések irányítóját. Úgy éreztem, hogy zavarhatja ezt a folyamatot ha mindent "helyre teszünk'; kiolthatja annak a lehetőségét, hogy a kérdések feszültséget, pozitív energiákat indukáljanak. Még tettem is néhány kísérletet ennek a helyzetnek a kiküszöbölésére: a polgármestert igyekeztem barátian kicsit fékezni a gyors válaszolás ingerében. Ám rádöbbentem, hogy hagynom kell a helyzetét a maga természetes menetében kibontakozni. Kiderült ugyanis, hogy eleddig nemigen volt a falu életében gyakorlat, hogy ilyen személyes helyzetben, viszonylag kiegyensúlyozott légkörben, az itt élőket leginkább érintő kérdésekről érdemi beszélgetés szóljon.
Tehát igen fontos alkalmai voltak ezek a találkozók a helyi nyilvánosság épülésének, s esetenként valóban kimerítő részletességgel kaptak választ estjeinken a megjelentek az önkormányzat intézkedéseiről, azok hátteréről. De már itt is felmerültek új, eddig nem kalkulált lehetőségek, s a képviselők és a polgármester is . impressziókat szerezhettek a közvélemény egy szeletéről a felmerült kérdésekben.
Volt egy másik jelentősége is estjeinknek. Bár több alkalommal előfordultak nyilvános összeütközések, viták; volt alkalom arra is, hogy italos falubeliek izgága fellépése visszavetette a dialógus menetét - egy alkalommal a komolyabb sértődést is kiváltott egy helybeli az agresszív magatartásával - végül is a beszélgetéssorozat irányultsága meg tudta őrizni progresszivitását, s akik kitartottak, megbizonyosodhattak arról, hogy Kővágótöttösön is képesek vagyunk egymás véleményét meghallgatni és megismerni.
Ismét visszatérve a közősségi fölmérés menetéhez -hiszen végül is ez főzte folyamattá az alkalmilag verbuválódott társaság együttléteit - a visszaérkező kérdőívek számítógépes feldolgozását két helybeli vállalta. Bár mi fejlesztők vittünk le egy szoftvert a feldolgozás segítésére, a helyiek nem ezt választották, hanem maguk csináltak egyet erre a feladatra. Mi ezt az szolid elhárítást, s a saját "termékükhöz" való ragaszkodást nagy sikerélményünknek tekintettük.
Az általános iskola ügyében meglepő elkötelezettséget tapasztaltunk a kérdőívekből az iskola megtartására. Ez az ügy más módon is a fejlesztői feladatok egyik központi témájává vált. Az önkormányzat ezekben az időkben tervezte, hogy felülvizsgálja az iskola megtartásának kérdésében korábbi álláspontját. Ez egy igen összetett probléma ebben a faluban, igen sok érv szól az iskola további működtetése mellett, de majd ugyanennyi ez ellen is. Úgy láttuk, hogy bennünket is meghaladó segítségre szorul ebben a kérdésben a helyi képviselőtestület, ezért megnyertük az ügyben egy helyszíni konzultációra az ország egyik legjobb kisiskola szakértőjét Vele egy egész napot a faluba töltöttünk, ahol találkoztunk a polgármesterrel, a tanítónővel, az érintett gyerekek szüleinek egy részével és a képviselőtestület néhány tagjával. Igyekeztünk minden oldalról körbejárni az osztatlan kisiskola ügyét, számba venni érveket és ellenérveket, bemutatni más települések gyakorlati példáit és gondolatban végigjárni a különféle lépések lehetséges következményeit Igyekeztünk kikerülni azt, hogy mi adjunk közvetlenül az illetékesek szájába megoldásokat, hangsúlyozni igyekeztünk, hogy a döntés lehetősége és felelősége is az övék.
A munkalehetőségekkel kapcsolatos válaszokból kialakuló képből kiderül, hogy ez egy olyan kérdéskör, aminek a kezelése a falun belülről semmiképpen sem oldható meg, ehhez tipikusan térségi összefogásra lenne szükség. Amit leszűrhetünk, hogy nagy a már munka nélkül lévők, de ugyancsak nagy a veszélyeztetettek köre. Kicsit váratlannak tűnt, hogy milyen sokféle kisvállalkozási forma van, amely az érdeklődésükre számot tart Ezekben a dolgokban igen sok információra, kapcsolatra, bátorításra lenne szükség, hogy akár önmagukban, akár másokkal összefogva kezdeményező lépéséket tegyenek az érintettek helyi vagy kistérségi vállalkozások megteremtése irányába.
A falu ellátási helyzetére vonatkozóan több változtatási lehetőség is felmerült, ezek egy része viszonylag kis befektetéssel, munkával az önkormányzat számára gyors és eredményes elismerést hozhatna, hiszen ezek a közhangulatot alapvetően befolyásolják, s sok esetben szervezési lépésekkel kezelhetőek, megoldhatóak lennének.
A tájékoztatás és nyilvánosság kérdésében úgyszintén kisebb befektetéssel lehetne eredményes változtatásokat elérni Kővágótöttösön. Itt a helyi kábeltévé, a hangosbemondó rendszer, a hirdető és tájékoztató táblák, egy lehetséges helyi újság ügyében születtek nem csak a helyi közvéleményt érzékeltető válaszok, de igen sok közreműködést ajánló jelzés is.
A közösségek firtatása kapcsán jelezni kívánom, hogy ebben a faluban ezekben az években semmilyen tartós közösség nem működik. De a feltáró-fejlesztési folyamat jelen fázisában 3-4 ilyen kiscsoport körvonalazódott: főként a faluszépítés, az ifjúsági klub, esetleg valamilyen cigány közösség, sportkör, esetleg sportlövő egyesület merült fel érdemi lehetőségként. Itt is rákérdeztünk a kitöltő személyének a lehetséges aktivitására, de hatékony, vezetésre alkalmas helybelieket is kerestünk. S igen sok pozitív megnyilvánulás, ajánlkozás és ajánlás szerepel a kérdőívnek ezekben a részeiben.
Talán a legpozitívabb viszony a faluszépítéssel kapcsolatosan rajzolódott ki a kérdőívekből. Igazából kezdeményezőért kiált az itt összegyűlő közakarat." (Péterfi Ferenc)
Szőnyben "nagyon lelkes és tettre kész csapat kezdett kialakulni... Megalakult a Szőnyi Kulturális Egyesület 68 fővel.
Az Egyesület munkája:
- Egyesületi üléseiken rendszeresén részt vesznek a szőnyi részönkormányzat tagjai;
- Társadalmi működtetésbe vette át az önkormányzattól szerződésben a szőnyi Művelődési Házat;
- A rendezvények biztosítása mellett nagyszabású lakossági akciókat szervez (családi vasárnap, Kuckó-tábor gyerekeknek, citeratalálkozó stb.); - Közösségi Adattárat építenek ki;
- Jelenleg folyik a 830 kérdőív feldolgozása. Az Egyesület - önkormányzati támogatásban részesül és különféle pályázatokon vesz részt sikerrel."
(Mészáros Zsuzsa)

Porrogon
"- A felmérést végző csoport kezdeményezésére Gazdakör és Hegyközség alakult;
- Alapítói lettek a Délnyugat-Somogy Civil Egyesületnek;
- Gyűjtést indítottak az evangélikus imaház építésének támogatására; .
- Helyi újságot indítottak - negyedévenkénti megjelenéssel;
- Helytörténeti munkába kezdtek (falutörténet, régi dülő- és településrész-nevek, mondák, mesék gyűjtése), emléktáblák készítése;
- Faluszépítés, virágosítás, temető gondozása, a szigeten tereprendezés ifjúsági camping számára, a faluba érkezőket köszöntőtábla fogadja;
- A művelődési ház átalakítása többcélú intézménnyé - tervezés;
- Természetvédelem, védett madarak jegyeztetése;
- melegvizes kutak hasznosításához javaslatok keresése és gyűjtése;
- Szárítóüzem terveinek elkészítése;
- Falusi turizmushoz nemzetközi cserekapcsolat, utazások;
- A szőlőhegy értékeinek felkutatása (présházak, prések, szőlőműveléshez használatos mezőgazdasági eszközök), borverseny, borrendek találkozása - Hajós, Pusztamérges;
- Az elszármazottak felkutatása;
- Szülői munkaközösségi bálok, falunap, szilveszteri mulatság rendezése;
- Részvétel közösségfejlesztői konferenciákon, kirándulások;
- Pályázatok készítése" (Bihariné Asbóth Emőke)

Segesden
"A helyi közösségi felmérést végző csoportból CIVITAS Egyesület alakult, helyi újságot is szerkesztenek, számos konferencián, találkozón vesznek részt, változatlanul kezdeményező szerepet visznek - 1994 decemberében a helyi választás eredményeként a képviselőtestület 80%-a az egyesület tagságából került ki”;
- Nyugdíjas klub, Azonos Betegségben Szenvedők Klubja, Gazdakör alakult;
- A felmérés eredményeként népjóléti bizottság alakult, erősödött a gondozói hálózat;
- Gyermekönkormányzatot választottak, akik tapasztalatcserére utaztak Levélre;
- Kiépült egy erdélyi testvérfalu kapcsolat;
- Hasznosítási tervek táboroztatásra, tó rendezésére - Horgász Egyesület alakult;
- Lovaglás, sétakocsikázás, grófi hintók felújítása -turizmus kezdetei;
- Hagyományőrzés- és teremtés, közösségi összejövetelek;
- Gyógynövénygyűjtők és népi gyógymódok - előadássorozat és túrák szervezése a gyógynövény-gyűjtésre-felhasználásra, a gombaismeretre;
- Segesdért Alapítvány népszerűsítése;
- Somogyért Egyesület tagtoborzása;
- 1995: a 700 éves Segesd megünneplése a CIVITAS Egyesület kezdeményezésére: országos hírű eseménnyé vált;
- Több sikeres pályázat" (Bihariné Asbóth Emőke)

Zsunypusztán
"- Elsősorban az "anya"-önkormányzat (Nagylóc) aktiválódott, igyekszik jobban odafigyelni a zsunypusztai lakosokra, kialakítottak egy közösségi teret (klubot) a zsunypusztaiaknak, hirdetőtáblát állítottak. Maguk a zsunypusztaiak azonban nem változtak. Sajnos nincs helyi szervezőerő (egyetlen ember sem vállalja); a széthúzás, a másravárás továbbra is jellemző.
- Talán eredmény, hogy sikerült megalakulnia egy településrészi önkormányzatnak, azonban működésük formális." (Szolnoki Ildikó)

Nem mérhető eredmények:
- Bakonysárkányon "eddig nem jöttek létre látványos és külsőleg is észlelhető változások, Hosszabb távon azonban van esély arra, hogy a folyamatos szakmai segítő kapcsolat hatására a csírájukban létező elképzelések kibontakoznak. Ennek feltételei adottak tekintetben, hogy a községi önkormányzattal erre az évre is megkötöttük az együttműködésre vonatkozó magállapodásunkat
A felmérésben szereplő témakörök közül fórumot szerveztünk a lakosság számára a legnagyobb érdeklődést kiváltó témában (a 81-es főút baleseti veszélyeiről), valamint a falusi turizmus lehetőségeiről. A főútvonal problémái nagy érdeklődést (70-80 fő) és vitát váltottak ki, a fórum segített tisztázni a helyzetek és a jelenlévő szakértők segítségével körvonalazódtak a lehetséges megoldások is. A falusi turizmus témáját már nem kísérte ilyen érdeklődés.
Fontos szerepe lehet annak, ha a község minden lakosához eljut majd a felmérés összegzése. A község további fejlődését kedvezően befolyásolhatja az a tény, hogy megalakult a Bakonytérségi Önkormányzatok Szövetsége, amelynek egyik vállalt célja a települések civil kezdeményezéseinek segítése és ösztönzése." (Keresztesi József)
- "A földeáki önkormányzat gondolkodásában is változás történt A polgármester és a testület 4-5 tagja is rendszeresen részt vettek az esti beszélgetéseken. Óriási élményként élték meg azt a sok-sok értékes ötletet, kezdeményezést, a közős együttlét örömét, amelynek eddig csak a hiányát érezték. Az ő segítő együttműködésük tette zökkenőmentessé a felhívás után elindult folyamatokat." (Magyar Istvánné)
- Fontos beszámítanunk az eredmények közé azt is, hogy a kérdőívekben felvetődtek megoldási alternatívák, amelyek a továbbiakban már mindenkiben munkálnak és az eljövendő évek során teret kérhetnek maguknak, s bármikor megvalósításukba kezdhetnek, anélkül, hogy tudatosulna bennük az ötlet forrása. Régi tapasztalata ez közösségfejlesztői pályánknak, s bizonyosak vagyunk benne, hogy a most még elvetettnek tűnő gondolatok sem hiába gondoltattak el.

Engedtessék meg nekünk, hogy a további nem mérhető eredményeket néhány társadalmi tapasztalatunkba ágyazzuk.

1. A közösségi felmérés egy tanulási folyamat is egyben, melyben a résztvevők felelősen és tudatosan gondolkodnak településük közügyeiről, s felismerik a civil szervezetek fontosságát, lehetséges mozgásterét és szerepeit.
Nagyon nehezen megy ez a munka. Gyakran találkozunk azzal, hogy a képviselők, polgármesterek úgy érzik: a "labda most náluk van", ők vannak cselekvési helyzetben, tehát nekik kell (sőt szabad) cselekedni. Cinikus megközelítés is előfordul: "na jó, hallgassuk meg az emberek véleményét, úgysincs semmi tétje." Azok, akik már nem az első ciklusban dolgoznak, sérelmeket, negatív tapasztalatokat is elraktároztak magukban: "hőbörögnek (ti. a lakosság), de mikor megoldásra kerül a sor, sehol sincsenek." Csakis a tapasztalás adhat választ arra, hogy melyek az önkormányzatok és melyek a civilek sajátos lehetőségei, s hogy a kettő kiegészítheti egymást. Mert igaz ugyan, hogy az önkormányzatok rendelkeznek hivatalos hatáskörrel, felkérhetnek szakértőket és pénzük is van, de a civileknek is megvannak a maguk lehetőségei: szabadabban kezdeményezhetnek, áthághatnak hivatali hierarchiákat (vagyis a kezük nincs megkötve a partnerek kiválogatásában), oldalukra állíthatnak olyan motorizáló tényezőket, mint az adományozás, az önkéntes munka, a szívesség, a szolidaritás, s nem utolsósorban nekik is megvannak a maguk pénzügyi forrásaik, amelyekkel kiegészíthetik az önkormányzatiakat.
Néhány településen a civilek bebizonyították a civil cselekvés lehetségességét, szükségességét és fontosságát. S érdekes, hogy az önkormányzati mentalitás ennek hatására .sem változott meg alapvetően. Úgy látszik, évtizedek tapasztalatainak és sikereinek kell felhalmozódnia ahhoz, hogy a civil cselekvés valódi polgárjogot nyerjen.
2. A közösségi folyamat vélhetően fokozta a helyi polgárok településük iránti felelősségvállalását is. Azt tapasztaljuk, hogy bizony elég nagy a függőség iránti igény s nehezen megy a felelősség vállalása. (Igen nagy különbségek vannak e tekintetben is települések között, s az is bizonyosnak látszik, hogy nincs egyenes arányú összefüggés a lakosok iskolai végzettsége és önállósulásra- felelősségvállalásra való hajlam között, hanem a helyzet ennél sokkal bonyolultabb.) Egy közösségi folyamat során az emberek egymástól nyernek bátorságot, önbizalmat, s ez elsegíti őket a felelősség felvállalásához is.
3. Valószínűsítjük, hogy ez a munka is hozzájárult néhány új, általunk nem ismert helyi cselekvéshez, ill. felgyorsított ilyeneket, mert inspiráló légkört hozott létre a településeken. Olyan ez a munka, mint amikor egy kavicsot dobunk a vízbe és az egyre táguló köröket leíró hullámokat vet.
A folyamat a továbbiakban újabb lakosokat tehet érzékennyé és cselekvővé lakóhelye iránt, s a helybeli közösség, amely máris megmutatta erejét, újabb eredményeket érhet el.
4. Ez a munka számunkra könnyű is, nehéz is volt. Könnyű volt akkor, ha az érintett településen találkoztunk fejlesztési ambícióval és az emberek között kapcsolatok nem voltak erősen megterhelve feszültségekkel, elő lehetett hívni a "jót" és ennek közösen is tudtak örülni. Szebbé tette a munkát az a légkör, amelyben az emberek örültek a megnyílt mozgástereknek és annak, hogy ők is tehetnek valamit életük szebbé, értelmesebbé tételéért.
A rendszerváltás negatívumai azonban e munkában is megjelentek. A hatalmi harcok, a túlpolitizáltság jelentkezhet egy aprócska kis településen is, néha szinte tragikomikus módon. Tapasztaltuk a települések versengését, s hogy egymást legyőzésének vágya olyan erős lehet, hogy elfedheti a közös problémák közös megoldhatóságának felismerését. Irigység, féltékenykedések, betartások lehetetlenítenek el jó törekvéseket és veszik el a kedvét a jobbért tenni akaróknak.
S éppen ezekben a helyzetekben lenne a legégetőbb a strukturált helyi társadalmak megléte. Ám óva kell intenünk attól is, hogy pusztán ettől várjuk a problémák megoldódását. Van olyan tapasztalatunk is, hogy a helyi társadalom ugyan kellően strukturált, de az egyes civil szervezetekbe tartozók egyben ellentáborok is, mélyen beásva saját lövészárkaikba. Ilyen helyzetben a civil szervezetek versengenek a hatalomért, s amíg ők nem kerülnek megválasztásra, addig nem dolgoznak együtt - még saját településük fejlesztéséért sem. Másképpen fogalmazva: nem törekednek arra, hogy alternatív programjukat civil szervezetként is megvalósítsák. A demokratikus gyakorlat bizonyára mérsékelni fogja a hatalom utáni vágy hevességét, hiszen egy megbízatás 4, (max. 8) évre szól. Segíthet az is, ha egyszer a polgárok rájönnek: már nincs is olyan nagy különbség a hatalomban lévők és a mi életlehetőségeink, mozgásterünk között. De a hatalom ma egy kis faluban nagyobb mozgásteret, a tágabb környezettel, az országgal, sőt, a világgal való rendszeres kommunikációit is jelenti, s ezért a nagyobb formátumú személyiségek számára - érthetően - rendkívül kívánatos. Ezeket a mozgástereket ugyanakkor a civil tevékenység is megnyithatja, csak erre még nincs elegendő bizodalom és tapasztalás.
Figyelemre méltó, hogy ahol kezdeményezési kísérletünk kudarcba fulladt vagy megtorpant, mindig valami hatalmi konfliktus áll a kudarc hátterében. Az önkormányzat pl. ellenségének, riválisának tekinti a helyi egyesületet és a maga "fölény"-helyzetéből vagy eleve lehetetleníti a kezdeményezés megindulását, vagy hagyja, de folyamatosan aláaknázza, míg végül az csakugyan meg nem torpan és abba nem marad.
A másik ilyen rendszerváltás-okozta új és negatív tapasztalás, hogy felerősödött a munkánk iránt már a 80-as években is érzékelt, de akkor még könnyen kezelhető és hamar elmúló bizalmatlanság. Ez egyrészt a mi új szakmánknak, a közösségfejlesztésnek szól, s ezt mi természetesnek is tartjuk, hiszen minden újdonságnak meg kell teremtenie a maga hitelét; másrészt annak a ténynek, hogy hazánkban csak napjainkban teremtődnek meg a demokrácia alapintézményei, s így a civil szerveződések is, a maguk szokatlanságával, bizonytalanságával, de tenni akarásával és jó szándékával. Néhányan ellenezték még a közösségfejlesztési folyamat elindítását is, illetve megkérdőjelezték szükségességét, pl. politikai pártok propaganda- és tájékozódó megmozdulásának vélték, s ezt a mai zavaros időkben nem is lehet csodálni. Bízunk abban, hogy a közösségi folyamat mára már számukra is bizonyította ennek ellenkezőjét.
Azt mondhatjuk e fejezetnél összefoglalóan, hogy talán azok a folyamatok lettek igazán eredményesek, ahol "kitalálódott", "megmutatkozott" egy NAGY HELYI ÜGY, amelyik lázba hozta az embereket , amelyért "mindenki" szívesen munkálkodott, amelyiket tehát a helyiek szerettek és akartak. Az ilyen akciók mindig sikeresek, s az ilyen ihletett "pillanatok" egy település életében mindig nagyon lendítenek a közösségiségen és emlékezetesek maradnak. A finomabb munkálkodás, a nyomasztó gondokon - pl. a munkanélküliségen -való segítés sokkal kevésbé látványos s bár a közösségfejlesztés módszereivel nem lehetetlen, de sokkal nagyobb befektetést igényel, olyan szakmai infrastruktúrát - álláshelyeket -, amelyek ma még nincsenek. A fejlődés törékeny esélyeit azonban ma még tönkrezúzhatja az emberi butaság és hiúság, a települések és a civil szervezetek közötti értelmetlen kakaskodás. S ha nem épp ezek a beállítódottságok dominálnak, akkor is mindenütt nehézséget okoz az, hogy az emberek nincsenek hozzászokva az effajta és rendszeres munkához s hogy nagyon kevés az idejük. Akik nem jönnek mindig, azok azt remélik, hogy mások közben továbbviszik a munkát, mert szeretnék, ha megvalósulna. Nem értik, milyen törékeny még ez a munka és mennyi minden függ tőlük. Mindenképp hosszú távra kell tehát sikerrel kapcsolatos átfogóbb reményeinket beállítanunk.

A MÓDSZER ALKALMAZHATÓSÁGÁRÓL

már a bevezetőben is írtunk. Álljon eddigi tanulságai összegzésének végén egy GYELV-elemzés (gyenge oldal, erős oldal, lehetőségek, veszélyek)
Gyenge oldal:
- hatásos alkalmazásához hosszú távra (1-2 évre) leköthető közösségfejlesztői munkára van szükség;
- nincsenek meg és még kísérleti helyzetekre is nehezen teremthetők meg a munka infrastrukturális feltételei - a közösségi munka dologi kiadásai, a fejlesztők költségtérítései;

Erős oldal:
- alkalmas arra, hogy a teljes lakosságot aktivizálja, bevonja egy közös gondolkodásba és cselekvésbe, ebben eddig ez a legteljesebb módszerünk;
- alkalmas a helyi problémák tudatosítására, a szükségletek és az erőforrások feltárására, a cselekvőkedv felélesztésére;
- alkalmas arra, hogy össztudássá tegye az egyéni tudásokat és ezzel új és új szempontokat vigyen be a közgondolkodásba, hogy megadja az egyéni vélemények értékét;
- alkalmas a felelősség megosztására;
- alkalmas a nyilvánosság fejlesztésére, arra, hogy a helyi civilek hozzáférjenek a nyilvánossághoz;
- a helyi lakosok és a települések között új kapcsolatok építésére, közösségek fejlesztésére, az önszerveződés beindulására;
- jelentős személyiségek bekerülésére a nyilvánosságba (és nem politikai szerepbe, bár a politikai testületbe is bekerülhetnek), a helyi közösségfejlesztők megtalálására;
- hivatkozási anyagot, konkrét adatokat ad a lakosság kezébe;
- világosan megjelöli a célokat és a partnereket;
- képzések beindítására ad lehetőséget - tervezés, egy projekt megtervezése és kivitelezése;
- érdemi párbeszédre ad lehetőséget az önkormányzat és a helyi lakosság között;
- módot adhat a lakossági érdekérvényesítésre;
- "soha" véget nem érő folyamatot indíthat be - a tervezés, a projektek létrehozása, a pályázatok, a képzések mind-mind új cselekvéseket indukálhatnak.

Lehetőségek:
- erősítheti a magyar demokráciát;
- a civil társadalom működését egy hatékony módszerrel teszi értelmesebbé és könnyebb;
- új, civil társadalom hozzáértését növelő képzések iránti igényt támaszt;
- új, közösségfejlesztői szakképzési igényeket támaszt;
- befolyásolhatja a pályázatokat kiírók, a szponzorok prioritásait;
- munkahelyeket, új szakmát teremthet.

Veszélyek:
- divatként kezelése és mechanikus végigvitele;
- a szakember "terrorja" (bizonyítási kényszerből fakadó türelmetlensége), a folyamat elsietése;
- nagy a sikerre jutás kényszere;
- a kudarc több, mint egy közösség kudarca, mert újabb bizonyítékát adja az embereknek, hogy nem tudnak beleszólni a dolgokba, hogy nem tudnak változást létrehozni. Csak nagy felelősséggel szabad végezni;
- csak akkor lehet alkalmazni, ha a fejlesztő valóban hosszú távú építkezésre szánja rá magát és nem szabad elsietni, rövidtávú célok szolgálatába állítani.

Végezetül köszönet illeti mindazokat, akik e munkával jelentősen hozzájárultak egy születőben lévő új szakma fejlődéséhez.

Melléklet
(Cserkút Baranya megye egyik 308 fős aprófalva a Mecsek lábánál, Pécs közelében. Lakosai jórészt a 60-as években hagytak fel a hagyományos állattartó, mezőgazdasági kenyérkeresettel és helyezkedtek el az uránbányászatnál ill. más, zömmel pécsi iparvállalatoknál, szolgáltatást nyújtó cégeknél.
Az elmúlt évtizedben a faluban fejlődésnek indult a falusi turizmus, néhány család már foglalkozik vendéglátással és ez a szám remélhetőleg még növekedni fog. Kedvező adottságai közé tartozik a gyönyörű természeti környezet és falunk szépsége, s az országban is egyedülálló Árpád-kori templomuk.)

A KÖZÖSSÉGI FELMÉRÉS EREDMÉNYEINEK ÖSSZEFOGLALÁSA
ÉS JAVASLATOK TOVÁBBI CSELEKVÉSRE

"A cserkúti polgárok összefoglalója után az itt következő elemzés inkább a tények közötti összefüggések után kutat és azok alapján tesz javaslatot a további cselekvésre, nem követve a kérdőívben alkalmazott sorrendet.
Még mielőtt hozzálátnánk az összefüggések és a javaslatok taglalásához, hadd ismertessem, hogyan is készült ez a kérdőív? Azért érzem ennek szükségét, mert felmérésünket az egyik válaszadó így kritizálta: "túl egyoldalúak a kérdések, egy témakört érintenek. Ezeken a kérdéseken kívül vannak fontosabb dolgok. "Meglehet, hogy így van, s csak sajnálni tudjuk, hogy ezek nem jelenhettek meg a kérdőívünkben, egyszerűen azért nem, mert nem volt, aki megbeszéléseinken képviselje őket. A kérdőív ugyanis úgy készült, hogy a többszöri meghívásunkra csütörtök esténként megjelenő helyi polgárok nyilvános beszélgetések sorozatán át választották ki azokat a problémákat, amelyekre a kérdéseken keresztül megoldásokat, javaslatokat reméltünk. S ami e körben problémaként megjelent, az sem feltétlenül került be a kérdőívbe, mert vagy aktualitását veszített dologról volt szó, vagy mert arra a meggyőződésre jutottunk, hogy az adott probléma megoldása nem a lakosság kívánságától vagy javaslataitól függ, hanem azt más törvényszerűségek szabják meg. Végezetül látnunk kell azt is, hogy egy felmérésnek is megvannak a maga korlátai. Kérem, vegyék ezt a tájékozódást első lépésnek egy olyan közösségi folyamatban, amelyik ugyan már nem a kezdeteknél tart, de amelyikben még sokat kell fáradozniok egymás megtalálásáért és megértéséért.
A bírálónak igaza van: kétségkívül nem tártunk fel "mindent"; de sokat igen, s ez a tudás is sok teendőt ad számunkra a jövőben.
Bár ezt az elemzést én írtam, sokunk véleménye benne van. A nyilvános beszélgetések juttattak el engem is ezekhez a felismerésekhez, valamint az Önök által is jól ismert közösségfejlesztő hallgatók: Boldoczki Éva, Bőhm Emőke és Farkas Éva.

Lássuk tehát, mit tartunk fejlesztésre érdemesnek Cserkúton?

GAZDASÁGI FEJLESZTÉS

A közösségi felmérés egyértelműen azt bizonyítja, hogy Cserkúton van
- egyéni- és közösségi vállalkozási hajlandóság, s ez igaz még akkor is, ha a beszámított válaszadók nem csak a saját vállalkozásukra gondoltak, hanem igényeiket fogalmazták meg (19-en vállalkoznának a meglévő 10 fő mellett; 46-an tájékozódnának közösségben a vállalkozási lehetőségekről, de egyesületben is el tudják képzelni a vállalkozói munka egy részét 4-en; további 18 fő későbbi időpontra teszi - vagyis latolgatja - vállalkozása beindítását);
- konkrét elképzelések vannak újonnan indítandó gazdálkodói tevékenységre;
- van tanulási kedv 13-man jelezték, hogy érdeklődnének a vállalkozási ismeretek iránt és további 13-man kitanulnák a vállalkozást);
- alapvetően megvan a vállalkozásokhoz szükséges iskolázottság és szakértelem, amely továbbfejleszthető
- a válaszadók zöme (73 fő) középszintű végzettséggel rendelkezik;
- a település nagy állattartó- és szőlő-gyümölcstermesztő, piacozó hagyományokkal rendelkezik, s bár ma már nem ez a jellemző, a hozzáállás ma is - sokak véleménye szerint - kedvező, az emberek egy része újra szívesen foglalkozna ilyesmivel, sőt, hozzá is tanulná az új szakmai fogásokat ;
- szorgalmas emberek lakják Cserkútot;
- a szolgáltatások számának bővítésére mutatkoznak korszerű igények és ez egy fizetőképes keresletet is tükröz, ami a falu kis létszámához képest igen jelentős tény;
- a település nyitott (vagyis befogadó- és kapcsolatokat ápoló) más települések felé, pécsi-, megyei- sőt külföldi kapcsolatai is számos családnak vannak, s a turizmussal kapcsolatos kérdéseknél 55-en "vennék szívesen, ha a faluban kissé megpezsdülne az élet a vendégektől", stb.)

A vállalkozási hajlandóságot és a vállalkozás akadályait kutató kérdésekre a válaszadó cserkútiak legfőképpen olyan akadályokat jelöltek meg, amelyeket egyedül nem képesek legyőzni, vagy legalábbis legyőzésükhöz nincs elegendő önbizalmuk ("nincs tőkém" 47 fő; "nincsenek tapasztalataim" 13 fő; "tartok tőle, hogy egyedül nem sokra mennék" 12 fő). Mindebből mi a közösségi vállalkozás létjogosultságára is következtethetünk, vagyis arra, hogy a polgárok közösen szívesebben belekezdenének vállalkozói tevékenységbe, mint egyedül (46 fő jelezte azt is, hogy a "hasonló érdeklődésűekkel közösen keresne megoldásokat.') E következtetésünk helyességét a jövőben személyes beszélgetések során természetesen még ellenőrizni szeretnénk.
A közösségi felmérés adatai szerint a cserkútiak akár 6 féle közösségi vállalkozást is létrehozhatnának, (az adatokat Id. az összesített kérdőívben) s ezek a következők:
Értékesítési közösségi vállalkozás
kedvezményes eladási akciók; helyi termékek felvásárlása és értékesítése; bolt nyitása Pécsett;
Szolgáltató közösségi vállalkozás Állattartó közösségi vállalkozás
sertéshízlalás; kisállat tartás; lótartás;
Növénytermesztő közösségi vállalkozás
virágtermesztés; biotermékek; dísznövény; gyógynövény;
Élelmiszerfeldolgozó közösségi vállalkozás Kézműves közösségi vállalkozás
kosárfonás; szövés; hímzés-kézimunka; kerámiák készítése
Cserkút lakói közül többen nagyon komolyan latolgatják a turizmus fejlesztését mert.
- Cserkútnak esztétikus a külseje, természeti környezete vonzó, ideálisan közel van a megyeszékhelyhez, ugyanakkor viszonylagosan elkülönült fizikailag, s ez lehetővé teszi falusias jellegének megőrzését, magyarul: a környezeti adottságok kedvezőek;
- A cserkútiak szívélyesek az idegenekkel, szívesen fogadják az idelátogatókat;
- Vannak már turisztikai vállalkozói tapasztalatok a faluban, amelyek mintául és segítségül is szolgálhatnak azoknak, akik latolgatják a turizmust;
-21-en barátkoznak a gondolattal, hogy kiadják házuk egy részét vendégeknek.
A turizmusban elsősorban kereset-kiegészítésként gondolkodnak a cserkútiak. Itt is felvetődik a közös tájékozódás és az összefogás szükségessége, aminek komoly lehetőségei vannak:
- egy-egy nagyobb akció lebonyolításában - pl. 40 gyerek kéthetes cserkúti nyaraltatása;
- abban, hogy összehangolják érdekeiket, termékeiket és szolgáltatásaikat;
- hogy közösen állítsák össze a programjaikat, vagyis a cserkúti kínálatot, amelyek így a cserkúti szolgáltatások szélesebb körét nyújtanák, mint egy-egy vendégfogadó családé külön-külön;
- hogy a reklám-, piackutatás-, vendégszerzés stb. feladataiban együttműködjenek ill. együtt bízzanak meg szakembert, mert így olcsóbb:
- hogy az érintettek közösen szervezzenek továbbképzéseket;
stb.
A turizmussal kapcsolatos közösségi tájékozódás és gondolkodás november 16-án dr. Kovács Dezsővel, aki a falusi turizmus egyik legjobb hazai szakértője, megkezdődött.
Beszélgetéseink során elhangzott olyan javaslat is, hogy akár egyetlen faluszövetkezetet is létre lehetne hozni, amelyik összehangolná az egyedi tevékenységeket, kiegészítené a helyi gazdaságok lehetőségeit (pl. aki nem termeszt takarmányt, de állatokat tart, az helyben kedvezményesen vásárolhatna a takarmányt termesztő másik tagtól; a faluszövetkezet a turistákat fogadó családoknak termeltetne és el is adna helyi termékeket).
A faluszövetkezet segíthetné ugyanakkor a felesleg eladását ill. a piacra való termeltetést is - pl. zöldség-gyümölcs, de gyógynövények, szárított gyümölcs, biotermékek, dísznövények, virág, kosarak, hímzések, szőttesek stb. másutt, pl. a szövetkezet által Pécsett nyitott boltban történő árusítását is.
Szervezhetné a faluszövetkezet tagjainak képzését, alkalmazhatna időszakosan szakembereket egy-egy feladat megoldására - pl. piackutatást végeztethetne, begyűjthetné a tagok számára a vállalkozásaik fejlesztéséhez szükséges információkat, végezhetné az adminisztrációs- és kommunikációs munkát, stb.
A közösségi vállalkozások mellett a lehetséges egyéni vállalkozások tág körét is azonosították a cserkútiak.
A közösségi felmérés eredményeiből kiemelünk most néhány olyan területet, amelynek vállalkozásba vételét a cserkútiak latolgatják, s amelyeket talán inkább egyéni, mint közösségi vállalkozásban lehetséges megoldani:
fagyizó-cukrászda (12 fő); magánóvoda-napköziotthon (9+2 fő); camping (11 fő): vendéglő (10 fő); gyermektáboroztatás (7 fő); bérfuvarozás (6 fő); pékség (5 lő); kozmetikus (5 fő), stb. (Id. részletesen a kérdőív további adatait!)
E vállalkozások egy része lehetne akár közösségi (pl. gyermektáboroztatás akár egyesületben, akár a faluszövetkezetben, akár egy turisztikai szövetkezetben), akár egyéni, úgy, hogy az Önkormányzat is hozzájárulhatna a működtetéséhez, mert a vállalkozás Cserkút közössége számára társadalmilag fontos feladatot oldana meg (pl. egy helyi vendéglő piaci áron szolgálná ki a turistákat és önköltséges áron, önkormányzati támogatással főzne azoknak, akik ezt helyben igényelnék; vagy pl. a családi óvoda fenntartásához is hozzájárulna az Önkormányzat).
Az egyéni vállalkozók is megteremthetik maguknak azt a közösségi hátteret, amely biztonságot ad számukra és amely csökkentené kiadásaikat is, ha pl. alakítanának egy önszervező vállalkozói csoportot. Vállalkozói tanfolyamot, tanácsadást szervezhetnének a megyei szakmai szervezetekkel közösen; folyóiratokat vásárolhatnának, előadókat hívhatnának, tapasztalatcseréket szervezhetnének bel- és külföldön már sikeres vállalkozások megismerésére, stb.
A gazdasági fejlesztés kérdéskörének végéhez érve le kell még szögeznünk azt, hogy egy település gazdasági fejlődése önmagán a falun belül nem, csak környezetével összefogva és azzal összhangban, a kistérségben oldható meg. Egy kistelepülésen belül - legyen szó akár egyéni-, akár közösségi vállalkozásról - nincs elegendő fizetőképes kereslet, s a vállalkozás hatékonyságát, a befektetés megtérülését ill. a hasznot döntően befolyásolja annak a körzetnek a nagysága, amelyet az adott szolgáltatás lefed.
A közösségi vállalkozásokat tehát nyitottá lehetne tenni a kistérség (szomszédos) települései felé is. A kővágótöttösi közösségi felmérés már biztos támpontja lehet a vállalkozói együttműködésnek, s a további közösségi felmérések (Bakonya, Bicsérd, Boda) új távlatokat nyithatnak meg.

Javaslataink:
Az Önkormányzatnak:
A helyi gazdasági fejlesztésében nagy szerepe lehet a helyi és a kistérségi önkormányzatoknak. Az önkormányzatok gazdaságfejlesztői szerepe abban állhat, hogy segítenek kiépíteni a vállalkozásokhoz szükséges szellemi infrastruktúrát és támogató kedvezményeket adnak (pl. olcsóbb telekár; ha olyan vállalkozásról van szó, amelyik a közösség számára is fontos feladatot old meg, támogatással hozzájárul, stb.)
E gazdaságfejlesztő politikát községenként ki kell dolgozni és össze kell hangolni, s ez a testületek feladata lenne. A munka hatékonyabbá tétele érdekében az érintett önkormányzatok közösen alkalmazhatnának a kistérségben egy részmunkaidős közösségfejlesztő-vállalkozásfejlesztőt.
Ez a személy összetartaná az egyes falvakban, ill. a kistérségben a vállalkozásban érdekelteket, segítségükre lehetne:
- a helyi- és kistérségi vállalkozói képzések megszervezésében és lebonyolításában;
- a szakemberekkel való együttműködésben az üzleti terv és az üzletmenet szakszerűsége és hatékonysága érdekében (piackutató-, pénzügyi-, hitelfelvételi-, élelmiszerfeldolgozó-, csomagolástechnikai stb. szakemberek);
- a lehetséges partnerek (megyei- és országos vállalkozásokat segítő szervezetek) és szponzorok (környékbeli vállalatok) megnyerésében;
- valamint a támogatás-szerző pályázatok megírásában.
A jelenleg is folyó Baranya megyei Szövetkezetfejlesztési tanfolyam hallgatói között bizonyára találnának az önkormányzatok alkalmas és a feladatra vállalkozó személyt
Az alkalmazás minél kedvezőbb feltételeinek kialakítására a megyei Vállalkozásfejlesztési Irodával és a Munkaügyi Központtal érdemes felvenni a kapcsolatot.

A cserkútiaknak:
Mindez csakis egyetlen módon, a cserkútiak cselekvése révén valósulhat meg. Szükséges, hogy az érintettek aktívan részt vegyenek a vállalkozásfejlesztői nyilvános beszélgetéseken és az azokon elhatározott képzéseken.
A további nyilvános beszélgetések azért szükségesek, hogy maguk az érintettek döntsék el: milyen vállalkozási formában mit akarnak csinálni, és ahhoz kitől milyen segítséget kémek? Ahogyan a közös tervek elkészülnek, kell a szükséges képzéseket beindítani. A "nem értek a teljes üzletmenethez" (9 fő); a "nem tudom, lesz-e rá piac?" (9 fő); a "nem tudom, hogyan kell elindulni" (6 fő) válaszok is egyértelműen igazolják a tanulás iránti szükségletet.
A gazdaságfejlesztési pályázatoknál sikerrel lehetne támaszkodni erőforrás-feltárásunk, a közösségi felmérés adataira.

CSERKÚT TÁRSADALMA

A modern falut, amelynek már számtalan külső kapcsolata van és amelynek lakossága is gyorsabban cserélődik, már nem tekinthetjük egységesnek sem Cserkúton, sem másutt. Legfeljebb csak vágyakozhatunk arra, hogy a lakosság egyetlen nagy faluközösséget alkosson, de a hagyományos falu gazdálkodásának és kapcsolatrendszerének megváltozásával ez az ideális állapot már végképp elveszítettnek tűnik - ha egyáltalán léteztek azok a klasszikus faluközösségek...
A helyi társadalmakat ma a választott képviselők testülete és a különböző civil egyesületek teszik szervezetté. Általános az a vélemény, hogy Cserkúton túl sok a civil szerveződés és ez széthúzást eredményez. A közösségi felmérés szakmai segítői azonban nem osztják ezt a nézetet Véleményünk szerint a széthúzás oka nem az összesen 3 civil szervezet, hanem a valóságos nézetkülönbségek, melyeknek megfogalmazódása egy demokráciában teljesen természetes.
Hogy a cserkútiak nem csak örömet szereznek egymásnak, azt bizonyítják a felmérés nyitott kérdései, pl. a "min kellene változtatni és hogyan?" kérdésre 37-en fogalmazták meg valamilyen módon az emberi kapcsolatok megváltoztatásának igényét, s a zárókérdésre adott "hiányzik egymás megbecsülése'; "nem jó az összhang a faluban”; "senki nem szeret senkit" válaszok is erre utalnak.
A rossz közérzet az elmúlt 6 év változásai-szülte elbizonytalanodásból is származik. E változások lehetőséget adtak az alternatív elképzelések megfogalmazására, a versenyre, a meggazdagodásra vagy elszegényedésre is, s ezek mindenütt felkavarták a korábban egységesnek látszó helyi társadalmakat. Bizonyára hosszabb időnek kell még eltelnie - s nemcsak itt, hanem mindenütt az országban, sőt, Európa e régiójában - hogy megszokjuk az eltérő véleményeket, szándékokat, és ezeket az ésszerűség medrében tartva, a demokrácia játékszabályai szerint cselekedjünk szűkebb és tágabb környezetünk, s végül is önmagunk javára.
Úgy érezzük, hogy a cserkúti társadalmi élet javulásában a legnagyobb szerepe a közjóért való cselekedeteknek van. Az azonban, hogy ki mit gondol közjónak, igen eltérő lehet, ezért ezeket a gondolatokat meg kell osztani egymással. Csakis az Önkormányzat és a civil szervezetek, a lakosság folyamatos párbeszédében születhetnek jó kompromisszumok.
Pozitív irányba befolyásolhatja a közérzetet az is, ha nem azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, mi összeköt. A "cserkútiság" olyan tény, amely minden itt élő embert összeköt, ismerjük hát meg jobban a "cserkútiság" tartalmát egy közösségi folyamatban, melyen keresztül egymást is jobban megismerjük!
Többször tanúi voltunk annak, milyen élénken érdekli pl. a cserkútiakat a közelmúlt, a falu történelme.
Ezt az általános érdeklődést találkoztatni kellene azokkal az idősebb emberekkel, akik még emlékeikben hordozzák azt a közelmúltat, amelyben nem csak egy rendszer szűnt meg, hanem egy eltűnőben lévő paraszti kultúrát, s egy válságba került, s talán szintén letűnő ipari-bányászati kultúrát is hordoz magában. Fontos tudni mindezt már csak azért is, mert Cserkút egy modernizálódó falu, ahová sokan költöznek be, s akiknek cserkútivá válásához nagy segítséget jelent a település ismerete. S fontos ez a munka azért is, hogy a tudásukat átadó, mindig is itt élt polgárokat megbecsülés övezze, s hogy életművük szomszédaiknak elismerését vívhassa ki.
S hogy e munka mennyire a "levegőben van'; azt bizonyítja az is, hogy a közösségi felmérést végző helyi csoportból 2 társunk, Kis Lászlóné és Tóth-Pál Tiborné már kezdeményezte is az idős emberek összejöveteleit, akik már több kellemes összejövetelt is rendeztek. Jó lenne tudásukat "kihozni" ebből a körből, a helyi nyilvánosságba.
A falu társadalmában sajnos még nem jelennek meg önálló érdekképviselettel és saját törekvésekkel a fiatalok, pedig a felmérés rájuk vonatkozó része tartalmazza a lehetséges együttműködési módokat. A felmérést végző csoportból Pál József az, aki szívesen szervez együttléteket a fiatalokkal, s talán ezek kapcsán sikerül kialakítaniok korosztályi törekvéseiket. A felnevelő falunak igyekeznie kell segíteni gyermekeit eligazodni ebben a bonyolult világban, s erre Cserkútnak szerintünk megvannak az esélyei.

Javaslataink:
- Véleményünk szerint szükséges, hogy az együttműködésre törekvő civil szervezetek száma tovább sokasodjon és hogy Cserkút tovább növelje belső és külső kapcsolatait.
- Az is szükséges, hogy a cserkútiak növeljék az egymás megismerését és megbecsülését fokozó közösségi alkalmak számát. Jó lehetőséget adnak erre a cserkútiakat is oly igen érdeklő helytörténeti munka és a képzések.
Javaslatainknak e köre a cserkúti polgárokhoz szól és a helyi történelem tárgyi emlékeinek gyűjtésére, pl. egy fotókiállításra; az idősek visszaemlékezéseinek megörökítésére és megjelentetésére; a Krónika továbbírására; az elhunyt Tanító Úr verseinek és helytörténeti munkájának megjelentetésére terjednek jelenleg ki, de számos további lehetőséget is magában rejt ez a munka. A lényeg azonban mindenütt a közösségi alkalmak teremtése lenne, az, hogy egyéni tudásával ki-ki gazdagítsa a közös történelmet.
Meg vagyunk győződve arról, hogy a civil szervezetek nagy segítséget kaphatnának egy képzéstől, amelyen a civil szervezetek szerepéről, kapcsolat- és pénzszerzési lehetőségeiről, az egymással és az Önkormányzattal való hatékony együttműködésről, érdekeik képviseletéről és önmaguk menedzseléséről lenne szó.
A helyi nyilvánosságról külön is szólunk, mert a lakosság semmiképpen nem érzi magát jól informáltnak saját ügyeiben - Id. a nyilvános fórumok rendezésére, a lakosság informáltsága és véleményének megkérdezésére adott válaszokat! Az alulinformáltság önmaga is forrása lehet egy rossz társadalmi közérzetnek, úgy érezhetik az emberek, hogy fontos kérdésekben nem kérik ki a véleményüket. Az is igaz viszont, hogy az információáramlás kétoldalú folyamat a lakossági csoportok és az Önkormányzat között és vissza. Ennek a viszonynak a javítása mindenképpen indokolt.
Az Önkormányzatnak folytatnia kellene, de jobban érvényesítenie azt a gyakorlatát, hogy döntéseit a civil szervezetek képviselőivel együtt készíti elő. Javasoljuk, hogy e munkába vonja bele az aktív, településükért sokat tevő polgárok széles körét is, akik minden különösebb funkció nélkül vállalnak közösségi munkát.
Javasoljuk továbbá, hogy az önkormányzati eseményekkel kapcsolatos tájékoztatás hagyományos eszközeinek számát növelje - hirdetőtáblák, szórólapok, plakátok
A közösségi munka iránt kedvet érző lakosokat bíztatjuk a további együttműködésre. Ha a lakosság növeli szervezeteinek számát, ezáltal érdekeit is jobban képviselheti. A helyi nyilvánosság valóságos színterei, fórumai azok a közösségi összejövetelek, amelyeken a résztvevők meghányják-vetik a tágabb közösség dolgait is. A civil szervezetek azután egy-egy képviselőt küldhetnek a döntéshozási folyamatokba.
Kulcsfontosságú lenne, hogy a meglévő szervezetek éljenek is demokratikus jogaikkal. Egy társadalom - legyen az bármilyen kicsiny helyi társadalom - bonyolult szövevény, különféle érdekek, akaratok, elképzelések erősítik és oltják ki egymást és semmilyen vezetés alatt nem érvényesülhet tiszta irányvonal. Kiváltképp demokráciában nem, melynek lényege éppen a jó kompromisszumok meghozatala. Ahhoz, hogy ilyenek létrejöjjenek, kulturált és nyílt csatákra van szükség a törvényszabta keretek között. Azok, akik több információra és nagyobb - nem kizárólagos! - befolyásra akarnak szert tenni, maguk is kezdeményezzenek azért, hogy informáltabbak legyenek és hogy érdekeik jobban érvényesüljenek. A civil szervezeteknek lehetősége, hogy nyomást gyakoroljanak a képviselőtestületre, ha nekik nem tetsző döntéseket hoz.
A helyi újságok népszerűek, nagy olvasottságnak örvendenek. Sokat segíthetne továbbfejlesztésükben egy képzés, akár helyi, akár kistérségi szinten. A képzés jó eszköze lenne az újonnan érdeklődők bekapcsolásának, akik szakértő segítségével, közösen gondolhatnák végig teendőiket
A helybeli fiatalokkal a közeljövőben egy beszélgetést szeretnénk kezdeményezni, hogy a rájuk vonatkozó válaszokat megvitassuk és hogy segíthessünk saját terveik kialakításában. Szóba jöhet itt számítógépes információs munkától a külföldiekkel szervezendő cserekapcsolatokig sokminden, aminek a fiatalok szükségét érzik.
A még egy ideig Cserkúton dolgozó közösségfejlesztők kérésre segítenek ezekben a folyamatokban. Azt is vállalják, hogy pályázatokon keresztül, a helybeliekkel összefogva, megteremtik e közösségi összejövetelek és képzések pénzügyi fedezetét és összeszervezik rá azokat, akik érdeklődésüket a felmérésben jelezték, de másokat is.

A FALU MŰKÖDÉSE, ESZTÉTIKAI MEGJELENÉSE

A megfogalmazott kérdéseken és a válaszokon is egyértelműen érződik, hogy a cserkúti lakosoknak szívügye a falu arculata, s nem csak külső megjelenése, hanem közbiztonsága is, amelyért a falu lakosai közül sokan nagy áldozatokat hoznak a Vagyonvédő Egyesületben.
Egyértelművé tették a lakosok a Cserkút fejlesztésére vonatkozó fontossági sorrendet is: telefon, útburkolatok, csatornázás, gáz, vízelvezetés. A telefonkérdés megoldása lenne a legsürgetőbb, hiszen a vállalkozás-turizmus fejlesztése e nélkül elképzelhetetlenebb.
Az Önkormányzat, a Faluszépítő- és Környezetvédő Egyesület, a Vagyonvédő Egyesület és a cserkútiak ne vegyék szerénytelenségnek, ha néhány javaslattal mi is élünk, holott valószínűleg mi többet tanultunk az ő megoldásaikból, mint ők fognak a miénkből.
A járdákkal, a fásítással-virágosítással, a tó-kirándulóközpont létrehozásával kapcsolatban igen sokan felajánlották önkéntes munkájukat. Örvendetes, hogy nem csak fizikai munkával, hanem támogatók bevonásával, facsemeték, palánták biztosításával, sőt tervezéssel és szervezéssel is hozzájárulnának a lakosok falujuk szépítéséhez - csakúgy, mint eddig. Javaslatunk e téren nem új, inkább csak megerősítés: a megvalósulásokat elősegítené egy-egy általuk jól szervezett akció, valamint az, ha ezek olykor kapcsolódnának országos vagy globális eseményekhez - pl. Föld Napja, Európai Virágosítási Akció, stb. - s ezeken keresztül is megpróbálnának forrásokhoz jutni.
A templom - mindenki tudja - nem a falu, hanem a püspökség tulajdona. s szakszerű felújításához olyan nagyságrendű pénz kell, amely meghaladná a település teherbírását. Ami viszont nem haladná meg, az az, hogy jelentősen hozzájáruljon a kiadásokhoz és ezzel kezdeményezni-felgyorsítani tudja a felújítást. Ehhez viszont országos üggyé kellene tenni a cserkúti templom ügyét és így kellene támogatókat szerezni rá - a püspökségnek, a Műemlék Felügyelőségnek, de elsősorban Cserkútnak.
A temploméri tenni akaróknak egyszerűen csak össze kellene jönni és meg kellene terveznie támogatás-szervező munkájukat a cserkútiak és a Cserkútról elszármazottak körében, valamint a környékbeli-, megyei és országos vállalatok és alapítványok körében. Javasoljuk, hogy ezügyben kérjenek információkat a Közösségi Adattárból és a Közösségszolgálat Alapítványtól. Gondolják át továbbá, mely tömeges és nagy bevételt hozó koncertek megszervezésére vállalkozhatna pl. Cserkút és kik azok a művészek, akik ingyenes fellépésükkel szponzorálnák az ügyet.

KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM

A környezeti problémákkal kapcsolatosan a vélemények erősen megoszlottak hiszen az emberek nem egyformán tájékozottak, nem egyforma értékeket vallanak magukénak és veszélyérzetük is eltérő. Azt javasoljuk a Faluszépítő és Környezetvédő Egyesületnek, hogy segítsen a cserkútiaknak ebben a gondolkodásban és szervezzen egy olyan közösségi tájékozódást, amely több estén keresztül, szakértőkkel folyna s amely segítené a helyi közösség érzékenységének fokozódását saját egészsége és környezete iránt, s segítené megalapozottabb véleményének kialakulását. Úgy véljük, hogy e közösségi tájékozódás vonatkozhat a kérdőívben felvetett valamennyi területre, a zöldterületre, a vízre, a szemétre-hulladékra, de a veszélyes hulladékok tárolásának és a környező táj rehabilitációjának kérdésére is.
E témában kitűnő partnerekre találhat a helyi közösség a Független Ökológiai Központ, az Ökotárs munkatársaiban, de a pécsi ill. a győri civil környezetvédőkben is.
Kulcsszerepben van a Faluszépítő és Környezetvédő Egyesület a természeti értékek védelmében is, de nincs jövendő társak nélkül. 41 cserkúti jelezte, hogy részt venne egyesületi munkában a természet védelme érdekében, 47-en hallgatnák meg szakemberek véleményét a természetvédelmi kérdésekről és 48-an ismernék meg szívesen a környékbeli védett növényeket és állatokat.
Úgy látjuk, hogy a Faluszépítő- és Környezetvédő Egyesület tudna a legtöbbet segíteni abban, hogy az érdeklődő cserkútiakat összehívja és munkájukat akár a saját, akár egy új Természetvédő Egyesület keretében segítené.
A szennyvíztisztítás ügyét véleményünk szerint a kistérség többi önkormányzatával közösen, környezetbarát módon kellene megoldani.

A KISTÉRSÉG

A gazdasági fejlesztés lehetőségeit kutatva említettük már, hogy számos probléma egyáltalán nem, vagy csak kevésbé hatékonyan oldható meg helyi szinten. Cserkút, Kővágószőlős, Kóvágótöttös és Bakonya évszázadok óta él egymás mellett, s történelme során számos tekintetben kiegészítette egymást és így van ez a jelenben is. E kistérségben nemcsak a múlt, hanem a jelen problémái is hasonlóak, s minden észérv amellett szól, hogy bizonyos problémák közös megoldására kell törekedni.
A legkézenfekvőbb minden nagyságrendű önkormányzati szövetség számára az infrastrukturális összefogás. A mi ismereteink szerint jelenleg a következő együttműködésekre lenne szükség:
- gyökérteres szennyvíztisztító létesítése, melynek környezetbarát jellegéről meggyőződhettek azok a cserkútiak, akik részt vettek a kacorlaki kiránduláson.
- információs bázis kiépítése elsősorban a vállalkozások, pályázatok, kapcsolatok szervezése céljára, de ez a hely bázisa lehetne számítógépes tanfolyamoknak, képzéseknek is. A megvalósításra pályázatokon keresztül lehetne pénzt szerezni;
- falugondnok alkalmazása a szociális feladatok ellátásra;
- a környezet rekultivációja, vagyis a bányászat során meddővé vált földfelszín visszaillesztése a természeti környezetbe, szintén csakis kistérségi feladat lehet, legalábbis a kistérség érdekeinek érvényesítése szempontjából;
- mint már javasoltuk, a gazdaságfejlesztésre feltétlenül egy közös részfoglalkozású álláshely kistérségi biztosítását javasoljuk, de egészállású foglalkoztatás esetén a fenti infrastrukturális fejlesztéseket is segíthetné egy kistérségfejlesztési alkalmazott.
Az infrastrukturális- és gazdaságfejlesztő tevékenység mellett szükséges és lehetséges az azonos típusú képzések összehangolása a kistérségben, a turizmus-tanfolyamtól az önkormányzati képviselők és a civil szervezetek vezetőinek képzéséig. A közösségi cselekvésben jelentős tapasztalatok birtokában lévő helyi polgárok is vállalkozhatnak szomszéd települések érdeklődő polgárainak képzésére, pl. faluszépítés vagy közösségi felmérés ügyben.
Szükséges és lehetséges a térségi identitás megerősítése. Ez azt jelenti, hogy a kistérségben a az idők során, hagyományosan kialakult, gazdag kapcsolatrendszer tartalmát minél jobban feltárhassák és megismerhessék a kistérségi falvak lakói, hogy a valahová tartozás és a jelenbéli összetartás fontossága tudatosulhasson bennük. E pillanatban egyetlen ötlet látszik fontosnak és megvalósíthatónak: azokkal a bányászokkal készítünk interjúkat, akik a kezdetektől dolgoztak az uránbányában és végigélték annak változásait. Egy bányászinterjúkat tartalmazó kötettel nemcsak a közös múltnak, hanem egy végleg letűnni látszó korszak átélőinek is tisztelegnénk.

A CSERKÚTIAK - A CSERKÚTISÁGRÓL

Munkánk kezdetekor arra voltunk a legkíváncsibbak, hogy mit jelenthet Cserkút az itt élőknek, vagyis mi a helyi identitás tartalma?
Ha meg is fogalmazódtak súlyos bírálatok a cserkúti emberi kapcsolatokat illetően, a közösségi felmérés egyértelműen azt igazolja, hogy a cserkútiak szeretik a falujukat. Szeretik a falusi élettormát, a nagy mozgásteret és a tevékenykedés lehetőségét, a környező szép természetet, a szabadságot, a csöndet, a nyugalmat. S ez a jó érzés korántsem csak a természeti adottságokra és a falusi életmódra vonatkoznak, hanem igenis az emberekre, a helyi társadalomra is. 15-en vannak azok, akik egyenesen a barátságos embereket, a jó közösséget, a barátokat tartják a legfontosabbnak, ők tehát minden tekintetben jól érzik itt magukat. Ennél azonban mégis többen, 37-en vannak azok, akik épp az emberi kapcsolatokban szeretnének pozitív változásokat, pl. nagyobb összefogást szeretnének. Mégis, 10 év múlva 56-an szeretnék ugyanilyennek látni a falut, mint most! S az a 38 cserkúti, aki másnak szeretné látni, sem beszél városiasodásról, fizikai növekedésről, ellenkezőleg, minőségi változásokat akar: legyen a falu gazdagabb, infrastruktúrával jól ellátott, még rendezettebb, még szebb a mainál, s az emberek pedig elégedettebbek.
Azt javasoljuk mind az Önkormányzatnak, mind a lakosságnak, hogy őrizzék tudatosan településük falusias jellegét, hagyományos arculatát, jelenlegi nagyságrendjét. Arra törekedjenek, hogy a modernizáló fejlesztések környezetbarát jellegűek legyenek, s ne a növekedésre irányuljanak, hanem az életminőséget javítsák. Az újonnan induló tevékenységeket törekedjenek harmonikusan illeszteni a faluról kialakított ideális képükhöz. Mindez azt is jelenti, hogy ne engedjék ki a kezükből a helyi fejlődés irányát, hogy ne történhessen fejlesztés címén semmi olyan, amit a helybeli polgárok később megbánhatnának vagy nem akartak.
A cserkúti emberi kapcsolatok javításáért pedig senki sem tehet többet, mint éppen a cserkúti polgárok, s reméljük, hogy szándékaik megvalósítása magával hozza e legnagyobb eredményt is.
1995. december
dr. Vercseg Ilona
közösségfejlesztő

A fenti közösségi folyamatok az 1995 végi állapotokat jellemzik. Ha e falvakban a továbbiakban közfigyelemre méltó fejlemények következnek be, akkor később ismét jelentkezünk a témával

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár