Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Világforradalom és más napi teendők
Sorozatcím:
Parola
Folyóirat:
Parola
Év:
2012
Szám:
2
Oldalszám:
6
Tárgyszavak:
valódi demokráciát most

Foglalkozzon bár az ember bármilyen fontos, magasztos, jövőbemutató civil tematikákkal, részvétellel, fejlesztéssel, szervezéssel, mindig jöhet valami, ami egészen más szintre helyezi gondolkozásunkat és új térben, új viszonyulásokkal rajzolódik ki újra a kép.
Ilyen becsapódás lehet egy egyszerű videó is, mondjuk például valami „valódi demokráciát” követelő spanyolokról.
Paff… a napi teendők egy pillanat alatt eltávolodnak, hiszen…
…százezrek lepték el minden jelentősebb spanyol város utcáit, fiatalok, öregek, munkások, munkanélküliek értelmiségiek, éles, tiszta, erős üzenettel:
„Szabadon, magabiztosan és felháborodottan elfoglaltuk az utcákat az egész országban, hogy követeljük a politikusoktól és a pénzügyi vezetőktől a KURZUS MEGVÁLTOZTATÁSÁT. Nem lophatják többé el tőlünk a demokráciát! ...A politikai és gazdasági hatalom kiforgatta a demokratikus ideált, kihasználva a jóléti államot, visszavágva mindenki jogait… Egy igazságos, szabad, egyenlő társadalmat akarunk…VALÓDI DEMOKRÁCIÁT KÖVETELÜNK! MOST!”
http://youtu.be/ai2IN9if6pE
A média meglepően csendes, csak hírfoszlányok érkeznek, de azok is hamar elülnek. Azért aki figyelt, talált, és odavágyott! Hiszen a 2011. május 15.-ikét követő hónapokban több hatalmas megmozdulás történt Spanyolországban (és annak nyomán máshol is), de ami még fontosabb, az emberek az utcákon maradtak, és a demokráciát kezdték „újratárgyalni”, mégpedig az alapoktól. Hetekig az utcán, körökben, sokszor több százan, több ezren, részt vesznek(!), megafonnal, szóval, gesztusokkal.
Akinek van némi tapasztalata közösségi, szociális munkában, akciózásban, toborzásban, azok közül talán sokan feltették a kérdést: hogyan? maguktól? persze spanyolokról van szó, de mégis…
És akik egy kicsit utána is néztek, azok sok olyan árulkodó részlettel találkozhattak, amelyek a (talán nevezhetjük) mozgalomszervezésnek és szerveződésnek csak részben spontán összetevői, fogalmak, mint a „mass non-violent action and resistance” (erőszakmentes tömegakció és ellenállás) és annak minden lépésre lebontott csínja-bínja, ideértve:
– a nyilatkozatokat, petíciókat, deklarációkat,
– az online és nem-online kommunikációt szélesebb tömegekkel,
– tüntetést és protest-formákat, szimbolikus akciókat, sztrájkokat, parádékat, felvonulásokat stb.,
– nyomásgyakorlást a döntéshozókra,
– a tömeggyűlések és nyilvános gyűlések levezetésének módszertanát,
– egyéb tiltakozási formákat, mint a „gazdasági nem-együttműködés”, vagy bojkott stb.
Mindezekre egyre erősödő mértékben, illetve – s ez talán még fontosabb – fokozódó összehangoltságban és összefonódottságban lehettünk figyelmesek az elmúlt időszakban. Gandhi óta számtalan helyen és formában láthattunk hasonló jelenségeket, ugyanakkor még a közelmúltig is túlnyomó többségüket a „rendszerellenes”, radikális, valamilyen „anti” csoportok viszonylag szűk körével társítottuk. Most azonban az állampolgárok egyre szélesebb rétegei kapcsolódnak hasonló folyamatokhoz, mozgalmakhoz, amelyek ugyan céljukat, alapvetéseiket tekintve nagyon különbözőek lehetnek, ugyanakkor formájukban és tartalmukban is egyre szembeszökőbbek a hasonlóságok, sőt, valamiféle egymásra épülés is megfigyelhető.
Formájában és tartalmában is számos közös elemet látunk az arab országok felkelései, az izlandi események, a spanyol „ébredés” között, amelynek hatása gyorsan terjedt Franciaországon, Görögországon, Portugálián, Olaszországon és Törökországon keresztül később gyakorlatilag egész Európában, Ázsia számos országában, majd egy nagyon masszív és megerősödött szálon az Egyesült Államokban (Occupy). Békés, de határaikat feszegető tüntetések és mozgalmak születtek mindenhol, amelyek alapvető közös fonala talán a spanyolok szavaiban érhető a leginkább tetten. Ahogy a legfontosabb hálózatosodási, módszertani alapelemek is: itt jött egyedül létre és maradt is meg a szomszédsági alapon szerveződő „emberek tanácsainak” (people’s assemblies) országos hálózata és mechanizmusa (a szomszédsági szervezeteknek ettől függetlenül is erős hagyománya volt), illetve ezek összetett konszenzuskereső módszertana is, amely a „tömegbeszélgetések során”, illetve a szervezetek működésében is meghatározó.

Talán a legnagyobb – világforradalom

Időben nem sokkal a spanyolok „forradalma” után ugyanaz a hang még nagyobbat mondott. A spanyol Indignados (felháborodottak) új koordinációs szerveződése a „Take The Square” (foglald el a teret) globális felhívást intézett az emberiség felé, meghirdetve a „békés világforradalmat a valódi demokráciáért”. 2011. október 15.-ikére.
Paff….
Na, ebben a pillanatban az egyéb teendők végképp elhomályosultak.
(Angol eredetiben a „WorldrEvolution”-nak sokkal tágabb értelmezési kerete van, mint a Világforradalomnak. VilágrEvolució mint forradalom és „újra-evolúció”, újraértelmezés, újjászületés egyben).
És akkor minden „non-violent action” ismeretünk vékonyságára tekintet nélkül, mi is begyújtottuk a gyertyákat.

Minden, ami a dróton befért!

Szerencsés körülménynek mondható, hogy éppen egy nagyszabású közösségi szakmafejlesztő légyott kellős-közepén ért minket el a Világforradalom, így az általános passzív támogatottság ellenére, néhányan jól használtuk a helyzetet.
Az alapvető szövegeket egy délután alatt lefordítottuk, majd a Facebookkal való gyenge kötődésünk ellenére pillanatokon belül megjelent a „Világ Forradalom” felhasználó, majd a „Világforradalom” esemény. Azt azért tudtuk, ha gyorsan növeljük a „meghívottak” számát, akkor esetleg fel is kaphatják (a „megosztás” nemigen segít a résztvevők növelésében). Persze a Facebookon meghívni is csak az ismerősöket lehet (ráadásul az azóta kiismert csínyek nélkül azokat is csak egyenként végigkattingatva), így felváltva ültettük billentyűzethez kedves kollégáinkat, különös tekintettel azokra, akik komolyabb népszerűségnek örvendenek a Facebook rendszerében. Így 1–2 nap alatt már néhány száz „biztos” résztvevő mozgolódott az oldalon (a valóságban ez általában harmadát–hatodát jelenti), s 3 nap alatt elértük az ezret.
Innentől már nyakunkban volt a Világforradalom felelőssége, és kezdeményezőkként ezzel kezdenünk is kellett valamit.
Az augusztus jobbára az online mozgósítással telt:
– Meghívni, meghívni, meghívni (az első ezer után már lassan megjelent 1–2–3 szervezői segítség, akik oldalt hoztak létre, fordítottak, terjesztettek).
– Pásztázni az internetet, keresve azokat a felületeket, amelyek szintén a globális kezdeményezésre válaszként jöttek létre (világforradalom, valódi demokráciát most, foglaljuk el a tereket és hasonló hívószavak mentén).
– „Kiemelni” azokat a figurákat, akik visszatérők voltak az „eseményoldalon”, releváns hozzászólásokat, híreket küldtek, mozgósítottak. Ehhez létre kellett hozni egy zárt (nem nyilvános) szervezői csoportot.
– Táplálni az eseményoldalt, minden nap újdonságokat közzétenni: figyelni és fordítani a nemzetközi híreket, lefordítani az ütős videókat, releváns gegeket, zenéket küldözgetni, beszélgetni, vitatkozni (leszerelni az őrülteket, trollokat, szélsőségeseket), állandóan jelen lenni és mindezt a lehető legtöbb kapcsolható oldalon híresztelni, reklámozni, népszerűsíteni.
– Keresni a kapcsolatot olyan szerveződésekkel (formálisakkal és informálisakkal egyaránt), amelyek a Világforradalom felhívásának valamely hívószava mentén potenciálisan megmozgathatóak, és kellően sok (ezres-tízezres nagyságrendű) tömegeket érnek el közösségi oldalakon. Ebben nagy segítségünkre voltak a 2011 tavaszi magyarországi tömegrendezvények szervezői, kezdeményezői.
A kiemelésekkel a hónap végére már kezdett egy felelős szervezői csoport körvonalazódni, illetve a kapcsolatfelvételekkel sikerült néhány utcai mozgósításban valóban jártas aktívát megszólítani.

Mindeközben az első időszaktól kezdve létrehoztunk:

1. a facebook esemény oldalt http://www.facebook.com/events/260658203949673/
2. a felhasználónkat (később sok másikat is): http://www.facebook.com/vilagforradalom
3. egy facebookos szervezői zárt csoportot.

Az indításkor világos volt, hogy szükség lesz:
4. saját honlapra www.vilagforradalom.wordpress.com
5. valamint egy biztonságos, zárt, külső kommunikációs és csoport-munka-felületre
6. később blog.hu-s blog is indult, innen ugyanis jobban terjednek a hírek az Indexre – http://valodidemokraciatmost.blog.hu/

A szervezői csoport és a csatlakozó érdeklődők „begyűjtésén” túl, a netes kommunikációnak további funkciókat is be kellett töltenie, már az első időszaktól kezdve:
– a szervezői csoport bővítése és működésének biztosítása. Ennek részeként a közös dokumentumok elérhetősége, a már lezajlott viták, megállapodások visszakereshetősége és visszahivatkozhatósága segítette a folyton változó összetételű csapat egyben tartását és egy irányba húzását. Ez azért nem sikerült maximálisan, de a netes felület nélkül nem tudtunk volna ilyen rapid folyamatokat végigvinni.
– Közös megszólalások, felhívások stb. elkészítése. Ez egy olyan tevékenység volt, ami összekötötte és nagyon erősen kölcsönös erőtérbe vonta a virtuális és a ténylegesen létező világban zajló tevékenységeket. A hazai felhívás magyar szövegének és a kezdeményezés tartalmi vitairatának a megfogalmazása volt az első olyan közös cselekedet, aminek érdemi kimenete is lett, amely már kézzelfogható eredményekre vezetett. Fontos lépésváltás volt: addig „csak” beszélgettünk, ismerkedtünk, megosztottuk egymással elképzeléseinket és vízióinkat a globálisan szerveződő mozgalommal kapcsolatban. Azonban a közös állásfoglalások megírása már erősebb bevonódást igényelt, és sokkal több kompromisszumot. Több órát töltöttünk így is azzal, hogy az online, többekkel már egyeztetett szövegeket közösen véglegesre fogalmazzuk. A munkamódszer később is hasznosnak bizonyult. Azokban az esetekben tudtunk jól haladni, amikor elkészült egy nyers szöveg, amibe többen beleírtak, formálták, majd a szervezői megbeszélésen már jószerivel csak véglegesítenünk kellett. Így valóban konszenzusos szövegek jöttek létre, azok tartalmához, jelentőségéhez képest hihetetlenül rövid idő alatt.
– Ez már részben a jövő, de itt érdemes megemlítenünk, hiszen már a folyamat elején létrehoztunk egy oldalt, amely a közös munkát támogatta. A terv az, hogy olyan felületeket hozunk létre, amelyek képesek a napi szintű együttműködések, részvételi demokrácia kiszolgálására. Ezen ma is dolgozunk. A „valóságban” történt építkezés

Már augusztus elején elkezdtük számba venni azokat a szervezeteket, mozgalmakat, amelyekről feltételeztük, hogy partnereink lehetnek ilyen megmozdulás(ok) kivitelezésében, nekünk ebben kevés tapasztalatunk volt. Igen sokszínű volt ez a merítés:
– globális vagy legalábbis európai léptékű hálózatok hazai tagszervezetei („antisok”, zöldesek stb.)
– egyéb, globális vagy hazai mozgalmak tagjai (Humanisták, „Egymilliósok” stb.)
– „szakszervezetisek”
– a szervezés, a demonstráció vagy a terveink szerint a folytatásban fontosnak tűnő szakmai és/vagy civil csoportok, zenészek, az online demokrácia tudorai, moderátorok, fejlesztők, szakértők stb.
– mindenféle informális vagy formális csoportok, akiket elérhetőnek tartottunk (innovatív szocmunkások, utcaszínházasok, egyetemisták stb.)
A keresés részben saját személyes és szakmai kapcsolatrendszereink áttekintésével, részben szintén online kereséssel indult. Közben már augusztusban elkezdtek mások is ránk találni, és ez már igazán érdekes „hajóvonták” találkozása volt:
– a budapesti reagge masszíva,
– a hazai Zeitgeist, anonymous mozgalom néhány tagja,
– képzőművészetisek, szociológusok, pszichológusok és egyéb egyetemi hallgatók.
DE mindenki magánemberként, és nem a szervezetei nevében, ez mindvégig kulcsfontosságú maradt minden szervezkedésünkben, és talán ez a kulcsa annak, hogy máig laza és toleráns közegként tudunk együttműködni, ahol mindenki csak önmagát képviseli.
Annak érdekében, hogy érdemi, személyes kapcsolatokon alapuló folyamat vegye kezdetét, már augusztusban elindítottuk a rendszeres találkozókat. A hosszúra nyúlt nyár kedvezett nekünk: eleinte szerda esténként ültünk le a Gödör, a főváros emblematikus közösségi találkozóhelyének füvén, majd az idő hűvösödésével a Gödör lépcsője melletti asztaloknál, illetve mindenféle romkocsmákban.
Ezek a később többek által szervezői találkozóknak nevezett megbeszélések döcögve indultak. Volt olyan eset, hogy hárman voltunk csak, de kitartottunk. Aztán egyszer csak szeptember közepén átszakadt a gát: voltak esték, hogy legalább harmincan ültünk az összetolt asztalok körül. Ismerősök, ismerősök ismerősei, volt rá példa, hogy egy arra járó kolléga leült az asztalhoz és ott ragadt, magával ragadta az erő, amit addigra a szervezői csapat árasztott magából. És gyűltek a feladatok, egyre pontosabban megfogalmazódtak a teendők, és így egyre könnyebben kapcsolódott be bárki a közös cselekvésbe. A sokszor 4–6 órás esti gyűléseken komoly feladat volt a heterogén társaság diskurzusát moderálni, az operativitásra koncentrálni, de gyorsan kialakultak az alapvető szerepek.
És sűrűsödtek a tisztázandó kérdések, a konfliktusok, a nehéz döntések.
– A legnagyobb szakmai kihívást az „Emberek Tanácsa” jelentette. A spanyol módszertant lefordítottuk, és adaptálni próbáltuk.
– Az a „szokás”, hogy sajtó kell. Akarunk-e sajtót? Nyilván kell a nyilvánosság, de hogyan? Ha igen, ki beszélhetne a nevünkben egy decentralizált mozgalom esetében?
– Kik beszéljenek az eseményen? Mindenkinek voltak kedvenc szakértői. Hogyan lehetünk hitelesek abban a kérdésben, hogy most az eddig hangtalanok megszólalása a cél? Nehéz küzdelem volt, minden újonnan bekapcsolódó társunkkal újra megvívtuk, és eközben egyre inkább magunkévá tettük azt a konszenzussal meghozott döntést, hogy senki nem fog felszólalni a kezdeményezés nevében, mindenki csak a maga nevében beszél. És nem kérünk szakértőket, minden ember a maga ügyét mondhatja el.
Ezek a megállapodások nagyon fontosak voltak, és ezt a sokszínű és folyton változásban lévő csapatot összetartották, illetve ez a formálódó közösség egyre inkább tartotta magát hozzájuk. Ami igazi nehézséget okozott, az a rengeteg és időben nagyon feszítő feladat és felelősség megfelelő megosztása. Arra nagyon komoly hangsúlyt fektettünk, hogy minden megbeszélésen szülessenek emlékeztetők, és ezeket a lehető legrövidebb időn belül megosszuk mindenkivel a szervezők rejtett csoportjaiban. Volt már külső oldalunk a csoportmunkára. A Facebooktól független új „terepre” azonban nem sikerült átvándoroltatni a társaságot. Ez azért okozott nehézséget, mert a Facebook nem egy közös csoportmunka felület, nehezen kereshetőek vissza akár már pár óra után is felvetések, ha sok a hozzászólás az oldalon, nem lehet tematizálni stb.
De sem az „átköltözésre”, sem érdemi munkacsoportok kialakítására nem volt nagy hajlandóság. A többség annyira motivált volt, hogy szinte mindenhez hozzászólt és egyszerre többféle dologban is részt kívánt venni. Másrészről nagyon eltérő tapasztalatokkal rendelkező társaság jött össze, és sokan az ötletelésen és a vélemények gyakori kinyilvánításán túl nem vállaltak érdemi feladatot. Telt az idő, és még mindig újabb és újabb ötlettömegek születtek, de rengeteg teendő égett már a körmünkre.
És az utolsó másfél hétben a résztvevők nagy része megtáltosodott. Aktivizálódtak sokan, gyűltek a felajánlások, együttműködők, és kezdett összeállni a kép. Az utolsó héten már jól elkülöníthető, feladatokra szerveződött munkacsoportok dolgoztak:
– a webesek, akik terjesztették a híreket, készítették a honlapokat, tolták az eseményt stb.;
– a koncerteket és a színpadot szervező maroknyi csapat, amelynek szintén meg kellett élnie sokat vállaló, majd a folyamatból kilépő emberek mozgását;
– a Szabadság téri helyszínen zajló beszédek, ösz-szegzések és felszólalók előkészítéséért felelős csoport;
– a moderátorok köre, amely nagyon lassan, nagyon nehezen, szó szerint az utolsó utáni pillanatban állt össze. A módszertant egyre egyszerűsítettük, lepróbáltuk, de rengeteg felkért ember nem vállalkozott a feladatra. A „Világforradalom”-ban való moderálástól mindenki félt, és senkinek nincs tömeg-moderálási tapasztalata. Végül abban maradtunk: október 15-én délben találkozunk, és látva, hogy végül mennyien leszünk, véglegesítjük a szereposztást. Ez volt az egyik legérzékenyebb pont, amit végül mégis megoldottunk;
– a kreatívok csoportja, amelyben sokféle körből verbuválódott, de nagyon gyorsan összerázódott lelkes és eredményes csapat jött létre. Két nagy feladatot vállaltak magukra: egyrészt a transzparensek, molinók, témaköröket jelző logók stb. előzetes elkészítését, másrészt a transzparenskészítő műhely összehozását az eseményen;
– a rendezők. Itt elég nagy bajban voltunk. Azok a társaink, akik már szerveztek tömegrendezvényt, saját, időben közeli eseményeik szervezésével voltak elfoglalva. A rendezői feladatokra jelentkezők kissé elmaradtak, ezért végül itt is improvizálnunk kellett, aminek néhány kínos következménye is lett, félreértések és kevéssé rokonszenves sajtómegjelenések formájában.
A munkacsoportok végül is aktivizálódtak, önálló munkába lendültek, bár igen eltérő ütemben és tempóval.
Beindult a plakátozás, szórólapozás, minden utcai akción ott voltunk, írtunk, publikáltunk, vitatkoztunk…
Annak ellenére, hogy július utolsó napjaiban még egy hihetetlen és fantasztikus utópiának tűnt, hogy képesek lehetünk Magyarországon is egy globális megmozdulás-sorozat részeseiként sokszínű, életteli, tartalmas, élvezhető és eredményes tömegrendezvényt létrehozni, ami nem egyszerűen egy tüntetés, hanem élő beszélgetés, valós vitaterep, tényleges kimenetekkel – mégis sikerült. Igaz, ebben menet közben sem voltunk mindig biztosak.
Közben érdekes dinamikák mentén alakult a szervezői közösség. Lassan indult, hullámzó ritmusban csatlakoztak különféle körök, hárman teljesen kivonultak, a többiek azonban egyre szorosabb kapcsolatba kerültek. Érzékelhetően, napról napra erősödött a bizalom ebben a körben, és vállaltak egyre többen felelősséget a közös ügy iránt.
O15 várakozáson felülien sikerült.
Öt téma (bővebb kifejtése) volt a konszenzussal elfogadott vitairatban, http://vilagforradalom.wordpress.com: De a résztvevők megalakították saját kis tematikus köreiket is. Az öt, előre tervezett témában néhány hét alatt közösen kidolgozott módszertan szerint vezettük az „Emberek Tanácsainak” beszélgetéseit. Ehhez a spanyolok adták a mintát, amelyet azonban végül változtatásokkal tudtunk csak alkalmazni.
Hogy hogyan és milyen hangulatban zajlottak a Tanácsok és az események, azt több film is megörökítette. Gyönyörű volt és működött!
A csoportokban elhangzottak közül azokat a javaslatokat és követeléseket, amelyeket konszenzus övezett, a moderátorok rögzítették. Amíg az ezer fő fölötti tömeg a fáklyákkal a Szabadság térre vonult, összegeztük őket, majd beszámoltunk róla, és jöttek a felszólalók, a zenekarok.
Hideg volt, fogytunk is, mégis sokak szerint az eddigi legjobb hangulatú magyar tüntetés született a „világforradalomból”, rengeteg (állítólag mozgósíthatatlan) fiatallal, jobb és baloldaliakkal, akik érdekes módon tudtak higgadtan beszélgetni, komoly üzenettel, mégsem hőbörögve – békésen, de elszántan a „valódi demokráciáért”.
Videók, sajtóvisszhang a http://vilagforradalom.wordpress.com oldalon.
Azon a napon több mint 80 ország, több mint ezer városában vonultak az utcákra ugyanilyen indíttatásból, valahol több százezren, többségükben 1000–10000 fős akciókon. Amellett, hogy „éreztük egymást”, azt is tudtuk, hogy ilyen még nem volt.
Azóta jó pár akciót szerveztünk, teret foglaltunk, óriás Jengát építettünk a fenntarthatóságról, „Emberek Tanácsoztunk”, vagy 30–40 alkalommal foglalkozott az akciókkal az országos média
Segédkeztünk óriás-tüntetésekben, és kevésbé óriásokban, hozzájárultunk hallgatói szervezkedésekhez, nyilatkozatokat adtunk ki, kampányokhoz csatlakoztunk, filmeket csináltunk.
Végeredményben a forradalomból napi teendők (is) lettek.
Az eredeti tervünk az volt, hogy feldobjuk a labdát és gyorsan alátolunk valakit, aki majd elkapja és továbbviszi. Ez máig sem sikerült, elköteleződtünk, benne maradtunk, de megérte, mert mi is alakítóivá váltunk annak a globális motorizálódásnak, ami még csak most kezdődik, mert a Világforradalom folyamattá vált.

Magyar névtelenek – Valódi Demokráciát Most – Occupy Hungary

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár