élményem, ami meghatározta azt, hogy hosszú ideje fogva tart a közösségi
szemléletmód és a közösségben való tevékenykedés.
Azt, hogy 30 éve kezdődött, persze az olvasó nem tudja, és én sem gondoltam
eddig, hogy már ennyi ideje művelem a közösségi létformát. Nemrégiben
azonban a Facebook segítségével rátaláltam egy volt pedagógus kollégámra, aki
akkor látott bennem annyi fantáziát, hogy megnyissa előttem ezt az utat. Az általa
megosztott Közművelődés Fejér Megyében c. folyóirat 1989. 1-2. számában írt
cikkeket olvasva felfedeztem, hogy ez az én történetem is, de még inkább egy
közösségfejlesztési folyamat valóságos lépéseinek kibontása. Úgy éreztem,
hogy ezt érdemes megosztani a közösségfejlesztés iránt érdeklődőkkel. A
cikkekből olyan összefoglalót készítettem, amely a folyamat egészére rálátást
nyújt. S hogy mindez még a rendszerváltás előtt történt, alig hihető. A valóságos
közösségi akarat ereje azonban, úgy tűnik, rendszertől független. A
kezdeményezők bátorsága, a melléjük állók jóakarata, a közösségért való tenni
akarásuk, hitük a közös jóban áthidalta az éppen zajló rendszerváltást.
Az én történetem 1986-ban kezdődött, akkor, amikor férjemmel és fél éves
kisgyerekemmel Hantosra költöztünk, gondolván, hogy vidéken jobb lesz felnőni a gyereknek, s a szolgálati lakással a lakhatásunk is megoldódik. Amikor 1 éves lett a kisfiam, be is tölthettem az iskolában a megüresedett tanítói állást. Különlegesnek láttuk ezt a kis falut, amikor először odamentünk, hiszen akkor még nem volt megszokott, hogy apuka menjen gyes-re a cseperedő gyermekkel. Mi pedig így kaptunk állást és szolgálati lakást. Osztálytanítóként a 14 kisiskolással töltött felejthetetlen 4 év mellett a klubkönyvtár, a művelődési ház vezetése, a kibontakozó közösségi folyamatban való részvétel jelentette azt a meghatározó élményt, amely egész életutamon elkísért.
Gyömörei Barnáné tanárnő őszinte hittel állt neki a helyi kulturális, közösségi élet szervezésének, amely szervesen összefolyt a park közösségi tervezésével. Ács Sándorné így írt erről:
„A történetből kitűnik, hogy egy jól megválasztott cél hogyan tudja megmozgatni, felszínre hozni az emberekben szunnyadó tenni vágyást, tehetséget és a közös cselekvés hogyan tud közösséget kovácsolni. Mindezt csak jól működő csapatmunkával lehetett megvalósítani, ahol ki-ki a maga szakterülete, tehetsége szerint teszi a dolgát. Jó lenne, ha ez országos szinten is így lenne.” (Hangyál és társai, 1989:13)
„Kiderült, hogy többen is egyet akarunk, csak nem tudunk egymásról.
Közben letelepedett a faluban egy fiatal tanítónő is a családjával, akit, lelkesedését és energiáját látva, a művelődési ház vezetésével bíztunk meg.” (Gyömörei, 1989: 19)
„Bármilyen különös is, de a történet egy parkkal kezdődött.” (Bolye, 1989: 17)
Bolye Ferenc, aki kezdeményezője és megvalósítója is volt a község központjában lévő elhanyagolt park felújításának, kitűnően leírta a tervezés lépéseit, ami önmagában is egy valódi közösségfejlesztő folyamat volt. A helyi lelkes emberek mellett, a szomszéd faluban élő Ács Sándorné agrármérnök személye, hozzáállása, széles látóköre és közösség iránti tisztelete tette megkérdőjelezhetetlenné a demokratikus alapokon nyugvó építkezést. „Először is falugyűlést hívtunk össze, melyen közöltük a falu lakosságával az örvendetes hírt, és előadtuk a terveket. Ennek a falugyűlésnek különlegessége volt Gyimesi Károly előadása a község múltjáról, mely igen nagy tetszést aratott. Felemelő volt látni a falu apraját-nagyját, amint csillogó szemmel hallgatták a község dicsőséges középkori kun múltjáról szóló történeteket, azt, hogy Hantos valaha a környék legjelentősebb települése volt." (Bolye uo.)
A park helyreállításának tervével pályázatot nyújtottak be a TV Natúra Szerkesztőség által kiírt Szebb, emberibb környezetért pályázatára, amelyet el is nyertek.
Először is megpróbálták felderíteni, hogy milyen lehetett a park eredeti állapotában. Kutattak a Levéltárban, felkeresték az eredeti állapotokat ismerőket. Ezzel párhuzamosan Mészáros Lajos kertészmérnök segítségével feltérképezték a park állapotát. Ez a térkép szolgált alapul a terv készítésénél, mert cél a megmaradt terület megmentésére, fejlesztésére tevődött át.
„A tervezés során három fő szempontot tartottunk szem előtt:
1. A park eredeti jellegét ne változtassuk meg.
2. Az új létesítmények a közösséget szolgálják, a falu lakosságának igényei szerint.
3. Állítsunk emléket a falu múltjának legfényesebb korszakának - a középkori kun kapitányságnak.” (Bolye uo.)
A falu örömére az MTV Tájkép című műsorában 1988 tavaszán bemutatták Hantost.
Egy park tervezése annyi időt vesz igénybe, mint a kivitelezés - mondta a kertészmérnök.
A jelenlegi állapot feltérképezése után az igények felmérése következett. Felvettük a kapcsolatot az iskola tanári karával, az ő szempontjaikat is figyelembe véve döntöttünk.
1. A park legszebb, legépebb részét érintetlenül kell hagyni, itt csak az ápolás a cél
2. A valamikori teniszpálya helyén ismét teniszpálya került a tervbe, mellette játszótér. Sétáló utak, padok, szeméttárolók, a kultúrház mellett szabadtéri tánctér. Mindezek, szabadidőpark jelleggel, a közösséget szolgáló létesítmények.
3. A „Kun emlékkert” helye a kultúrház bejárat felöli oldalán került kijelölésre.
Az így előkészített tervet Mészáros Lajos készítette el számunkra, ingyen. Az általa készített tervet a falu több pontján kifüggesztettük." (kiemelések Bolye cikkéből, uott)
Számba vettük a lehetséges pénzforrásokat is: vasgyűjtésből származó összeg, ingyen fuvar, pénzbeli támogatás, önkéntes munka. A bálok bevételét is a parkra fordítottuk.
A közösség újabb és újabb kapcsolatokat épített. A Kertészeti Egyetem egy Őshaza növényeiből álló gyűjteményt ajánlott fel. Az MTA Soros Alapítvány és a TIT Népfőiskolai Társaság pályázatán faluszeminárium szervezésére 10.000 Ft-ot nyertünk.
Két tanfolyam indult: citeratanfolyam 17 gyereknek, angol nyelvtanfolyam 25 fő részvételével.
Minden jelentősebb esemény videoszalagra került.
„Nem elsősorban a körülményeken, hanem az embereken múlik minden” (Bolye, uott). A parképítés folyamán többször hívtunk össze falugyűlést, ahol a munka állásáról szóló beszámoló mellett Gyimesi Károly, a környék múltját kiválóan ismerő helytörténész tartott előadásokat." (Hangyál és társai uo.)
1988 októberében honfoglaláskori jurta rekonstrukcióját állítottuk fel a falunapon, mellette kölcsön kapott rackajuhok legeltek, a jurtában pedig történelmi játékokban vehettek részt a gyerekek. A kultúrházban a környéken talált régészeti leletekből kiállítást állított össze Gyimesi Károly.
Arra az első, meghatározó, a közösségépítést megkoronázó Ki-mit-tud-ra tánccsoport alakult alsós és felsős gyerekekből, 14-20 év közötti fiatalokból és középkorú férfiakból. Népdalkör, 17 gyerekből álló citerazenekar, aerobic tánccsoport, kamarakórus kezdte meg működését. E közösségek szerveződése nem állt meg a faluban történő bemutatkozással, hanem a szomszédos és környező falvakban is elindultunk, hogy ott is ösztönözzük az önszerveződő kulturális életet. Jurta nap, szüreti felvonulás, egészségügyi hét, nyugdíjas klub, faluszemináriumi előadások helytörténeti, népzenei, környezetvédelmi témában – mindezek az ünnepeket és hétköznapokat is emlékezetessé tették.
„Csak ezalatt a másfél év alatt is rengeteg élményben volt része a már 80-as létszámot is meghaladó közösségnek és persze a közönségnek, a falunak is. Közelebb kerültek egymáshoz a családok, jó hangulatú próbák oldják a mindennapok feszültségét, helyben is találnak programot a fiatalok, kialakult az emberekben egy egészséges büszkeség a lakóhelyükre, erősödik az idetartozás érzése.” (Gyömörei, 1989:20)
Ekkor kezdődött el a népfőiskola tervezése, amelyre jó alapot adtak a faluszemináriumok. Az idő előrehaladtával a kapcsolatok szélesedése egész Dániáig vezetett. Bolye Ferenc ott szerzett olyan inspirációt, amely útjára indította a később megvalósuló Kishantosi Vidékfejlesztési Központot és Népfőiskolát, ökológiai mintagazdaságot, amely több mint 20 évig mindenkinek példát mutató módon működött. A közösség nem adta fel és nem is adja fel, akárhogy is változzanak a társadalmi viszonyok.
Összefoglalásként, közösségfejlesztőként rátekintve a folyamatra, a következő tényezőket tartom fontosnak kiemelni:
· közös cél
· elkötelezett kezdeményezők
· minden érintett bevonása, és véleményének, tudásának, tenni akarásának figyelembevétele
· a közösség hagyományainak tisztelete
· nyilvánosság befelé és kifelé
· demokratikus döntés előkészítés és döntés
· tervezés, közösségi módon
· egyenrangú partnerség
· sokoldalú megközelítés, hogy mindenki megtalálja a helyét
· minden korosztály megszólítása
· pozitív hozzáállás
· innovatív megközelítés
· a helyi erőforrások figyelembevétele, támogatók megnyerése
A folyamat részeseként köszönettel tartozom mindazoknak, akik ebben a szép közösségi munkában fontosnak tartották a szerepemet és lehetőséget adtak a tanulásra.
2018. 06. 09.
Felhasznált források:
Közművelődés Fejér Megyében 1989/1-2. szám, Megyei Művelődési Központ. Felelős kiadó: Kovács György, s benne:
· Hangyál Attila Ferenc - Ács Sándorné - Miklós Gergely - Virágh József: Hantosiak a szebb emberibb környezetért.
· Bolye Ferenc: Egy pályázat története.
· Gyömörei Barnáné: Kultúra és közösség.
· Garamszeginé Mészáros Zsuzsa: Hogyan lettem népművelővé?