Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu

Cím:
Alakítsunk Párbeszéd-köröket
Szerző:
Vercseg Ilona
Folyóirat:
Parola
Év:
1995
Szám:
5
Oldalszám:
1-3
Nevek:
Hankiss Elemér, Borbélyné Nagy Éva, Kandó Pál, Kandó Mihály, Stefány Judit
Intézmények:
Study Circles Resource Center, Közösségi Adattár
Települések:
Svédország, Brazília, Chile
Tárgyszavak:
kommunikáció-fejlesztés, párbeszéd, módszertan


Beszélgessünk egymással

Alakítsunk párbeszéd-köröket

A címben két pofonegyszerű s egyben pokolian nehéz dologra teszünk javaslatot - beszélgetésre, mégpedig közösségben történő beszélgetésre. Korosztályom, a mai 40-50-esek végigélték a KISZ-es és klubos vitaköröket - alapszervezeti üléseken megvitattuk Che Guevara és Corvalan forradalmiságát és a fejlett szocializmus ismérveit, a klubokban pl. az egyéni vagy a társadalmi érdek előbbrevalóságát, a közösségiség szocialista tartalmát, a társadalmi beilleszkedés problémáit, stb. A vitákban magabiztosak és hangosak voltunk, alig vártuk, hogy az éppen felszólaló befejezze mondókáját - nemegyszer belevágtunk, hisz ki bírta volna kivárni? -, s a hangerőt fokozva - hogy túlkiabáljuk a másikat és egy kis figyelmet magunknak is kierőszakoljuk -, hadarva - hiszen mi is bármikor leinthetőkké és túlkiabálhatókká válhattunk - "hozzászóltunk". Ha egy ilyen alkalom után egy kívülálló megkért volna: ugyan idézzem már vissza, milyen álláspontot képviselt X vagy Y; vagy hogy mondjak egy példát arra, mely álláspontok közeledtek egymáshoz, ezekre az "apróságokra" nem emlékeztem volna. Csak magamra, hogy én mit mondtam. Hogy jól megmondtam.
Hát ilyesformán jól kivitatkoztuk magunkat életünk nagy részében, s most úgy néz ki, hogy a hátralévő időnkben meg kellene tanulnunk beszélgetni is, amely párbeszédek során alakul ki. Mert ki hitte volna, hogy a beszélgetés a demokrácia alapeleme? Nem csak a többpártrendszer, a szabad választás, a jogállamiság, hanem a beleszólás, a részvétel is, a konszenzus is. Közösségfejlesztőként számos beszélgetést kezdeményezek évek óta a vidéki Magyarországon. A témák Brazíliából és Chiléből most eljutottak hozzánk is, s általánosságok helyett inkább arról kell beszélnünk, hogy bele merjünk-e vágni - mint faluközösség - a falusi turizmusba vagy sem; hogy fölvegyen-e az önkormányzat hitelt vagy sem; hogy csináljunk-e újságot, vagy sem; hogy legyen-a a szomszéd falvakkal közös szennyvíz-tisztítónk, hulladéktárolónk vagy sem; pályázzunk-e ide, oda, amoda? Ki hitte volna, hogy a Bélának van ismerőse a Műemlékvédelemnél, hogy a Margit tud szövegszerkesztővel dolgozni, hogy a Gábor hajlandó számítógépes tanfolyamot vezetni ingyen, hogy a Jóska megpróbál pályázatot írni, stb. Ilyesmik derülnek ki mostanában egymásról, ha odafigyelünk egymásra.
Persze nem mindig akarunk, néha mesterségesen elzárjuk magunkat még a lehetőségétől is annak, hogy meghallgassuk egymást. Nem megyek el a falufórumra, mert ott a polgármester emberei lesznek. Majd ha minket választanak meg, akkor biztosan ők nem jönnek el az általunk rendezett fórumra, de hát ilyen az élet! Hogy most a falu fejlesztéséről, jövőjének meghatározásáról lesz szó? Úgysem sikerül neki, ahhoz mi kellünk majd. Hogy ez mindannyiunk faluja? Igaz, de a miénk még inkább. Hogy őket választotta meg a többség? Majd rájön, hogy tévedett, s akkor jövünk mi. De legalább összejönnek az ilyenisták meg az olyanisták és legalább magukban már beszélgetnek. Mert ennél rosszabb is van. Dabassári Meg Bosznia.
Azt mondják, hogy Amerikában 200 éve beszélgetnek egymással, mert Amerika az egyenlőség, a személyes szabadság és az egyéni szuverenitás szellemében született. Hogy az amerikai közösségek életformájának része volt összegyűlni és közös érdekekről beszélgetni. Közös szándék és közös tevékenység - ez volt az együttműködés alapja és ez ma is. Azt is mondják, hogy a 19. századvégi svédek egy csoportja, akik az alkoholellenes mozgalmat vezették, nagyon el voltak keseredve országuk állapota felett, mert Svédország később iparosodott, az oktatásnak kevés forrása volt, a vidéki népesség alacsony iskolázottsággal rendelkezett, sokan emigráltak - el voltak tehát keseredve és cselekvésre szánták el magukat. Megnézték azokat a híres amerikai párbeszéd-köröket - és nagy hatást tett rájuk. A párbeszéd-kör (ahogyan ők nevezik: tanulókör: study circle) bevett módja lett a civil társadalom érintkezésének, a vele foglalkozó felnőttoktatásnak. Azt mondják, hogy az utóbbi 90 év során a tanulókör életformává vált Svédországban.
Manapság megdöbbentőek a svéd statisztikák. A 6 millió felnőttel rendelkező Svédországban 320 000 évi tanulókör van, 2,9 millió résztvevővel. Ez késztette a már elhunyt Olaf Palme miniszterelnököt a következő állításra: "Svédország elég nagymértékben egy tanulóköri demokrácia". A svédek így mutatták fel Amerikának viszonzásul a kiscsoportos demokrácia alapmodelljét.
A svédek nem szégyelltek tanulni az amerikaiaktól és viszont. Nekünk is tanulni kell. Ja, persze, az Svédországban, amaz Amerikában van, de ez itt Magyarország! Ha most a 600 éves angol demokráciával és az azóta nyírott angol fűvel példálóztunk volna, most megfognának az ellenünk érvelők, de mi csak 200 vagy 100 éves távlatokba mentünk vissza! A 100 évvel ezelőtti Svédország nem hasonlított a maira. Mit csináltak? Tanultak, iskolában és iskolán kívül is és megértették, hogy szükségük van egymásra. Tegyünk mi is így.
Találjuk ki Magyarországot! - javasolja Hankiss Elemér. Legyen a "Néma társadalom" beszédes.
Tudjon beszélni. Hogy is kell tehát akkor ezt csinálni? A legfontosabb: higgyünk abban, hogy ez nekünk is sikerülhet. Amit ezután tennünk kell, az igen egyszerű: összejövünk 5-7 emberrel és elhatározzuk, hogy egy minket érdeklő problémát megbeszélgetünk, körüljárunk, ki-ki hozzáteszi a témához azt, amit ő tud, ami őt érdekli, aminek ő tud könnyen utána- járni, amihez neki van anyaga, stb. Ez a párbeszéd a saját tapasztalatainkon, tudásunkon alapul, de újat is kapunk általa: a többiek tapasztalatait és tudását. Elég, ha olyan gondolatokra is rávilágítunk, amit a csoportunk tagjai esetleg még nem vettek fontolóra. De mindezek előtt állapodjunk meg a működésünk rendjében: hányszor találkozunk, milyen időközönként, hánykor és hol, mennyi időt töltünk együtt, mikor milyen szerepet és feladatot vállalunk fel - pl. vezetői szerep, rövid beszámoló készítése, stb. - hogyan cserélgetjük ezeket a szerepeket. Állapodjunk meg abban, hogy figyelemmel meghallgatjuk egymást; hogy mindenki szóhoz juthasson; hogy megpróbáljuk megérteni azokat, akik nem értenek egyet velünk; hogy megpróbáljuk tartani a beszélgetés irányát; hogy szabadon beszélhetünk, de ne monopolizáljuk a beszélgetést; hogy inkább egymáshoz beszéljünk, mint a vezetőhöz; hogy barátságosan fejezzük ki az egyet nem értésünket; s emlékezzünk arra, hogy a humor és a kellemes modor sokat segíthetnek véleményünk kifejezésében. Ne vitatkozzunk tehát, hanem folytassunk párbeszédet!

A párbeszéd és a vita összehasonlítása

A párbeszéd-kör működésének alapvető feltétele, hogy ne váljon vitává! Ezért elengedhetetlen pontosítani a kettő különbségét.
A párbeszéd együttműködés: két vagy több fél dolgozik együtt és törekszik a közös megértésre.
A vita szembenállás: két fél szemben áll egymással és arra törekszik, hogy bebizonyítsa: a másiknak nincs igaza.
A párbeszédben a cél a közös alap megtalálása.
A vitában a cél a meggyőzés.
A párbeszédben az egyik azért hallgatja a másikat, hogy megértse, értelmezze és egyetértést keressen.
A vitában az egyik azért hallgatja a másikat, hogy hibát találjon benne és vitába szálljon vele.
A párbeszéd szélesíti és megváltoztatja résztvevők szempontjait.
A vita megerősíti a résztvevők saját szempontjait. A párbeszéd úgy tárja fel a feltételezések "hátterét”, hogy lehetővé teszi az újraértékelést.
A vita úgy védi meg a feltételezéseket, mint igazságot.
A párbeszéd az álláspont önelemzésére késztet.
A vita a másik vélemény cáfolására késztet.
A párbeszéd utat nyit bármilyen, az eddig felmerült lehetőségektől jobb megoldás felé.
A vita megvédi a saját álláspontot, mint legjobbat és minden más lehetőséget figyelmen kívül hagy.
A párbeszéd nyitott hozzáállást teremt: tévedhetünk, változtathatunk.
A vita zárt hozzáállást teremt: elszántak vagyunk igazunkban.
A párbeszédben engedünk a felmerült legjobb gondolatoknak, tudván, hogy mások hozzászólásai sokkal inkább építeni, mint rombolni segítik.
A vitában engedünk a felmerült legjobb gondolatoknak és végsőkig védjük, hogy bebizonyítsuk ezek igazát
A párbeszéd a saját hitünk átmeneti felfüggesztését kívánja.
A vita a saját hitünk teljes kimutatását kívánja.
A párbeszédben alapegyetértéseket keresünk.
A vitában a feltűnő különbségeket keressük
A párbeszédben a másik véleményben megerősítést keresünk
A vitában a másik véleményben gyenge pontokat keresünk.
A párbeszéd magába foglalja a másik iránti igazi érdeklődést és nem az elidegítésre vagy sértegetésre törekszik.
A vita magába foglalja a másikkal szembeni ellenállást, anélkül, hogy figyelne az érzésekre és kapcsolatokra és a másik lekicsinylésére, elítélésére törekszik.
A párbeszéd azt feltételezi, hogy a megoldás egyes részei sokak kezében vannak és együtt a részek egy működőképes megoldást szülhetnek.
A vita azt feltételezi, hogy egyetlen jó válasz van valakinek a kezében.
A párbeszéd nyitott marad. A vita befejezetté válik

S hogy miről folytassunk párbeszédet? Helyzetünk és érdeklődésünk határozza meg. Beszélgethetünk bármely, a településünket érintő kérdésről, a helyi munkalehetőségekről, a fejlődés esélyeiről - egyáltalán, hogy mit értünk fejlődés
alatt -, a környezetünk egészségének kialakításáról és megőrzéséről, a helyi adókról, valamely mozgalom, pl. a "Találjuk ki Magyarországot” mozgalom helybeli lehetőségeiről, a nők, a fiatalok, az idősek, a munkanélküliek, a veszélyeztetettek, a szegények stb. problémáiról, az önkormányzatok és a civil szervezetek szerepeiről és együttműködéséről, stb. A szűkebb után a tágabb haza kérdéskörei, sőt, globális problémák is következhetnek, pl. a felsőoktatási reform, a NATO-csatlakozás, a népesség fogyása, népegészségügy, a homoszexualitás, az AIDS, az erőszak növekedése, a Föld felmelegedése, stb. Manapság, amikor régi tapasztalataink nem elegendőek az új jelenségek megértéséhez, nélkülözhetetlen az általunk legfontosabbaknak tartott témák körüljárása és megértése.
Kérjünk segítséget egymástól! Borbélyné Nagy Éva, a "Találjuk ki Magyarországot" Klub fő szervezője, aki nekünk segít, már kapott segítséget Kandó Páltól, Kandó Mihálytól és Stefány Judittól, akik az amerikai és svéd anyagokat magyarra fordították és azzal a szimpatikus kis felirattal látták el, ami a mi írásunkat is követi (miért olyan szimpatikus? mert nem magának tart meg információt, saját dicsőségét növelendő, hanem mindannyiunkkal megosztja - de hiszen ez természetes, hiszen csak mindannyian és együtt tudjuk "kitalálni" Magyarországot!). Nekik tehát a STUDY CIRCLES RESOURCE CENTER segített, s mindannyiuk segítségével most mi is segíthetünk. Kérjen segítséget a Közösségi Adattártól (címe azonos a Paroláéval), ahol a teljes magyarra fordított anyag megtalálható. Pályázzon, pályázzunk együtt pénzeket párbeszéd-köri vezetőképzésre, a mozgalom beindítására, találkozók szervezésére - keressük egymást és erősítsük egymást munkálkodásunkról szóló híreinkkel, együttműködési javaslatainkkal.
Jó párbeszédet kívánok!

Vercseg Ilona

Minden párbeszéd- vagy tanulóköri anyag alján ez olvasható: Magyarra fordította a STUDY CIRCLES RESOURCE CENTER engedélyével Kandó Pál, Kandó Mihály és Stefány Judit. A kiadvány sokszorosítható, amennyiben a fent említett alapítványra hivatkozás történik.
THE STUDY CIRCLES RESOURCE CENTER, A PROJECT OF THE TOPSFIELD FOUNDATION, INC. POMFRET, CT 06258 USA.

Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár